hús-érték alapján történı meghatározása alapján lehetetlen a tárgyi esz-közök összetételének reális értékelése is.
2. A tenyészállatok életteljesítményre alapozott értékelése alapvetıen megváltoztathatja az állattenyésztés gazdasági viszonyait, különö-sen a tejtermelésben. A változás megjelenik az amortizáció jellem-zıiben, a selejtezés kedvezıbb, a teljesítıképességet jobban tük-rözı idıpontjában, és a biológiai eszközhasználat sajátosságait ér-vényesítı értékmeghatározásban.
3. A tenyészállatok megújítási mutatójának számításánál a folyamat-ban lévı beruházások, a tárgyévi beruházás értéke és az aktivált eszközérték közül az utóbbit tartom megbízhatóbbnak, mivel az ál-latok aktivált értékében magas a saját elıállítású állomány aránya, ami a tenyésztésbe vételig nem a beruházások, hanem a készletek között szerepel.
4. A humán erıforrás-gazdálkodás eszközrendszerének analógiájára javaslom az állományváltás mutatójának számítását az éves beszá-moló kiegészítı mellékletébıl megismerhetı bruttó értékadatok a-lapján.
5. A különbözı vizsgálati céloknak megfelelıen pontosítottam a tı ké-hez kapcsolódó fogalmak1 tartalmát és megvizsgáltam kapcsolatu-kat az éves beszámolóval.
VII. ÖSSZEFOGLALÁS
A XXI. században a számviteli információszolgáltatásnak a mezı gaz-dasági paradigmaváltás és a globalizáció kettıs szorításában kell meg-felelnie a piaci szereplık sokféle, változó igényének. Az elsı a terme-lési folyamat tényezıinek értékelését, és a közzétett információk szer-kezetét és mennyiségét alakítja át. A második a számvitel nemzetközi szabályainak átvételére, vagy legalábbis egyre szélesebb területen a fi-gyelembevételére kényszeríti az egyes államok szabályozását.
A disszertáció az állattenyésztı vállalkozások példáján keresztül vizs-gálja az ágazatra jellemzı termelési tényezık értékelési és nyilvántar-tási gyakorlatát, a válasznyilvántar-tási lehetıségeket, illetve a számviteli beszá-molók felhasználhatóságát.
Az immateriális javak jelentısége az általános trendeknek megfelelı -en az állatt-enyésztésb-en is nı. Az eszközcsoporton belül a tejkvóta a speciális elem. A magyar számviteli gyakorlat a nyilvántartásban és az értékelésben sem egységes. Az érték nélkül nyilvántartott – igénylés alapján kapott - állomány mellett a vásárolt mennyiséget általában be-kerülési értéken tartják nyilván. Pedig a nemzetközi és a számviteli szabályok szerint is kötelezı lenne a tejkvóta aktiválása a vállalkozá-sok immateriális eszközei között, függetlenül a birtokba kerülés mód-jától. Szükséges a tejtermeléshez, értéke a piaci folyamatok, illetve az illetékes igazgatási szervek szabályozása alapján megállapítható.
Továbbá a piaci forgalmazás lehetısége miatt csak így kerülhetı el, hogy az igényelt és a vásárolt tejkvótákat különbözı értékelési elvek alkalmazásával megállapított értéken szerepeltesse vagyonának elemei között a vállalkozás. A magyar tejkvóta mennyiségét figyelembe véve
a magyar és nemzetközi szabályoknak megfelelı számbavétel közel 40 millliárd forint vagyonérték többletet jelentene a tejtermeléssel fog-lalkozó vállalkozások számára. A vizsgálatba vont vállalkozások nagyobb része nem végezte el az értékelést, így vagyonértékük közel 50 millió forinttal (az össesített vagyonérték 7,2 %-a) alacsonyabb a reálisnál.
A tejkvótánál az értékcsökkenést a vállalkozások eltérı módon keze-lik. A vállalkozások fele nem, a másik fele viszont számolt el ilyen költséget a vizsgált idıszakban. A hasznos élettartam alatt egy eszköz értéke csak akkor csökken, ha fizikailag elhasználódik, elavul, vagy a használat jogának élettartama csökken. A tejkvótát mint immateriális jószágot fizikai értelemben nem használják, elavulásától sem kell tar-tani, használatának nincs objektív idıkorlátja, és maradványértéke várhatóan nem lesz kisebb a használatbavételkor megállapítottnál. E-zért az értékcsökkenés elszámolása nem indokolt.
A saját termeléső készletek mérlegértékének meghatározására a vállal-kozások hat módszert alkalmazhatnak.
1. tényleges utókalkulációt, 2. norma szerinti kalkulációt, 3. FIFO módszert,
4. elszámolóáras nyilvántartás szerinti kalkulációt,
5. saját termeléső készletek egyszerősített értékelési eljárását, 6. a valós értéket.
A vizsgálatba vont vállalkozások mindegyike az elszámolóáras nyil-vántartást választotta, tehát a közvetlen költségek elszámolásánál a felhasználáshoz, értékesítéshez év közben a tényleges árak, költségek
helyett egy, adminisztratív döntéssel meghatározott egységérteket használnak. A két érték közötti különbözet elosztása az értékesített és a készleten lévı termékek között pedig egy újabb lehetıség a vállalko-zás vagyoni helyzetének, és az üzleti évben elért eredményének mani-pulálására. A hibák, vagy a hamisítások feltárásának kockázata kicsi, mert nincs olyan piaci szereplı, aki elég információval rendelkezik a tényleges költségviszonyok megállapításához. Az ügyvezetés az üzleti titokra hivatkozva megtagadhatja az alkalmazott kalkulációs módsze-rek nyilvánosságra hozatalát, így a külsı tulajdonosok és a piaci part-nerek számára is ismeretlen marad a vagyonérték és az eredmény mó-dosítás mértéke. A rendelkezésre álló adatok alapján a vizsgálatba vont vállalkozásoknál a probléma létezik, mert a készletérték különbö-zetnek a készletek könyv szerinti értékéhez viszonyított arányának re-latív szórása mindkét vizsgált állatfajnál magas (vágósertésnél 290 %, vágómarhánál 170 %).
Az egyszerősített értékelési eljárást a vállalkozások 2001-tıl, a továb-bi „egyszerősítési” lehetıséget 2003-tól alkalmazhatják. Az egyszerő -sítés lényege: a saját termeléső készletek közvetlen önköltsége az utó-kalkuláció helyett az eladási árból is levezethetı, a még várhatóan fel-merülı termelési és értékesítési költségek, valamint a várható haszon prognózisa alapján. A 2003-tól érvényes szabályok szerint a még vár-ható költségek tételes kimutatatása helyett a várvár-ható önköltségi becs-lés és a teljesítési fok szorzataként is meghatározható a saját termebecs-léső készletek mérlegértéke. A módszer alkalmazásával ár- és költségcsök-kenést feltételezve a valódiság és az óvatosság számviteli alapelve is sérül.
A tenyészállatok értékelésénél a számviteli gyakorlat az elmélet egy-séges támogatásával az élısúly alapján történı értékelést alkalmazza.
A sertéstenyésztésnél és a tejhasznosítási irányú szarvasmarha te-nyésztésnél a biológiai és az értékteremtı folyamatoknak is jobban megfelelne az életteljesítményre alapozott értékelés, mert,
a húsérték alapján lehetetlen a tárgyi eszközök összetételének reá-lis értékelése.
a húsértéknél magasabb bekerülési érték növeli a vállalkozások va-gyonát, és ezzel javítja hitelképességüket.
a magasabb amortizáció miatt lényeges kérdéssé válhat az elszá-molás módszerének megválasztása. A nem lineáris értékcsökkenés alkalmazása a hasznos élettartam alatt a költségeknek a termelés mennyiségével arányos évek közti elosztásával javítja a tartási idı utolsó éveinek jövedelmezıségét. A termelési ciklusnak abban a szakaszában tud a vállalkozás magasabb költséget elszámolni, a-mikor a hozamok is nagyobbak.
az életteljesítményre alapozott értékelés az értékcsökkenési mód-szer mellett a magasabb maradványértékkel is kedvezı hatást gya-korol a tenyészállatok selejtezésének idıpontjára. A magasabb ma-radványérték rontja a selejtezés, és a vágóállat értékesítés gazdasá-gosságát, mert a súly alapján megállapított árbevétellel szemben nem egy amortizációval csökkentett, sokszor a tartás idején elért súlygyarapodás ráfordítását figyelmen kívül hagyó nyilvántartási ár áll, hanem a termelésbıl kivonás következményeként feláldo-zott haszon.
az ágazat gazdasági elemzésénél az életteljesítményre alapozott ér-ték-megállapítás a beruházási hányad és az eszköz minıségét kife-jezı mutatók tartalmára gyakorol kedvezı hatást.
A számviteli tevékenység végsı célja a piaci szereplık számára meg-bízható és valós információk közzététele a vállalkozás vagyoni, pénz-ügyi és jövedelmezıségi helyzetérıl. Elsıdleges forrása a vállalkozá-sok éves vagy egyszerősített éves beszámolói. A gazdasági elemzés-sel foglalkozó szakirodalom több jogos és sok megalapozatlan hiá-nyosságot ró a számviteli információszolgáltatás terhére. A dolgozat tartalmazza azokat a fontos értelmezési szempontokat, szükséges in-formációkat, melyek közzététele az egyszerősített éves beszámolók felhasználását is javítaná.