- Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE - 1885-ben alapították) az erdélyi magyarságnak abban az önépítkezési szakaszában született, amikor ez a nemzetrész egymás után hozta létre a maga egyesületeit - idézi a múltat dr. Kötő József, az EMKE főjegyzője. - Gondolok itt mindenekelőtt az Erdélyi Múzeum-Egyesületre, amely megalakulásával (1859) mintegy jelezi, hogy a Mikó Imre (Erdély Széchenyije!) vezette erdélyi magyarság cselekvésbe lendült saját tudományos és művelődési életének megszervezésére.
- Ez jobbára a múlt század második felére, utolsó harmadára esik. Miért hogy épp ebben az időszakban alakultak sorra a különböző magyar egyesületek Erdélyben?
- Ez abból a szükségletből történt, hogy az erdélyi magyarság megőrizze integritását, értéktermelő, kultúrateremtő képességét. Az Erdélyi Múzeum- Egyesület például a tudományos akadémiák gyűjteményével felérő levéltárat hozott létre, s olyan önálló tudományos életet szervezett meg, amely Erdélyben betöltötte egy tudományos akadémia szerepkörét.
- Úgy tűnik, mintha Erdélyben Apáczai szelleme időről időre újjáéledne:
kiművelt emberfőket adni a magyarságnak, megteremteni a művelt nép társadalmát!
- Az EMKE ma is teljes mértékben azonosul ezzel az eszmével, törekvéssel. Ezért is vállalta fel a. közművelődési élet szervezését és irányítását, valamint a gazdasági élet fellendítését.
- Úgy tudom, hogy a múlt század második felében nemcsak a magyarság önépítési és erőteljes öntudatosítási folyamata indult el Erdélyben, hanem a románság is akkor határozta meg a maga nemzetfelfogását és önmagát mint államalkotó tényezőt.
- És akkor erőteljes cselekvésbe is kezdett, hogy megteremtse az új igényekhez szükséges műveltséget és anyagi alapokat. 1861-ben megalakult az ASTRA, az a román kulturális szervezet, amely az ALBINA bankkal karöltve, igen komoly offenzívát indított az eladósodott magyar földbirtokosok birtokainak a megvásárlására, lendületes tudatformálással és szervezéssel fogott hozzá a magyarok elrománosításához (jó példa erre a Mezőség), a magyar iskolahálózattal szemben a román iskolahálózat kiépítéséhez. Épp ennek a románosítási törekvésnek az ellensúlyozására
alakult meg az EMKE, hogy a maga területén mindenki elvégezze azt a feladatot, amelyet a sors a nemzetépítésben reá szabott.
Működésének első három évtizedében az EMKE 268 népiskolát, 77 óvodát, árvaházat; Algyógyon egy földművesiskolát, 214 nép- és 24 katonai könyvtárat tartott fenn, s 431 községben 12 ezer írástudatlant oktatott. Olvasó- és dalosköri, ifjúságnevelő mozgalmat indított. Elsőként hozott létre Erdélyben ipari, fogyasztási és hitelszövetkezeteket is. Mintegy 80 saját - irodalmi és tudományos ismereteket teijesztő - kiadványa volt.
- Úgy tudom, hogy az első világháború utánra igen nagy EMKE-vagyon gyűlt össze közadakozásból, de az a hadikölcsönjegyzés és földbirtokainak a mezőgazdasági reform keretében való kisajátítása következtében elveszett.
Ezért szűnt meg az egyesület?
- Nem, hanem azért, mert betiltották. Ugyanis a román politikusok és a papság körében, sőt még a román közvéleményben is az EMKE úgy élt, mint az ASTRA ellenlábasa, amely következetesen és harcosan őrködött a magyar azonosságtudat megőrzésén.
- A két világháború között mégis létjogosultságot szerzett, ha vontatottan is, hiszen a harmincas évekig nem hagyták jóvá az alapszabályát Romániában.
- Az újraindításért folytatott harcot 1926-tól Sándor József vezette, aki igen művelt ember - Mihai Eminescu verseinek első magyar fordítója - és kiváló politikus volt: az Országos Magyar Párt tagjaként hosszú éveken át a román szenátus tagja. Buakaresti származású révén kitűnően beszélt románul.
Mint szenátusi tag igen kemény küzdelmet folytatott a magyar közösségért egy olyan időszakban, amikor magyarpárti képviselő nagyos nehezen juthatott be a román képviselőházba, hiszen jól ismert, hogy a két világháború közt a kormányon lévő pártok milyen választási csalásokat követtek el azért, hogy megakadályozzák akár a kisebbségi, akár a más pártbeli képviselők bejutását a parlamentbe. Az EMKE munkáját a két világháború közt erősen gátolta anyagi tönkremenetele, valamint a cenzúra állandó zaklatása.
- 1945 után sem kapott lábra ?
- A háború után a román politikai hatalom betiltott minden magyar egyesületet.
- Hogyan született újjá?
- Brassóban 1992 áprilisában számos önszerveződött civil egyesület kétszáz képviselője kimondta az EMKE újraalakulását azzal a céllal, hogy szervezze és irányítsa az erdélyi magyar közművelődési életet. Tudnunk kell, hogy Erdélyben a társadalomszervezés magja ma a helyi önszerveződés, de helyi szinten nem tudnak megoldani olyan általános problémákat, mint amilyen a szakmai továbbképzés. Anyagi lehetőségük sincs nagyobb arányú infrastrukturális beruházásokra. Szükség volt egy központi irányító szervezetre, amely ernyőként fogja össze a helyi kezdeményezéseket.
Az EMKÉ-nek rálátása van az egész térség mozgalmaira: összefog, szervez, irányít, és anyagilag támogatja a helyi szervezetek munkáját.
- Súlypontját - hallom - a szórványvidékekre helyezi. Miért?
- Mert ott vannak a legnagyobb gondok. A tömbmagyarságban még az állami megmozdulás is magyar megmozdulás, a helyi közművelődésre kiporciózott állami pénz is a magyar adminisztráció kezébe kerül. A szórványban viszont sem pénz, sem egyéb nincs az anyanyelvi művelődés céljára. Ha az állami közigazgatás ad is némi összeget bizonyos kezdeményezésekre, a helyi hatalmasságok rendszerint csak a letűnt kommunista rendszerre jellemző közös rendezvényekben gondolkoznak, márpedig ezekről számtalanszor bebizonyosodott, hogy az asszimiláció legbiztosabb formái.
Fontos ez a munka az erdélyi magyarság számára azért is, mert a
„rendszerváltást” nemcsak a politikában, hanem a godolkodásban is végre kell hajtani. Ki kell alakítanunk az emberekben a vállalkozói szellemet, felkészíteni őket arra, hogy szembe tudjanak nézni a ma még áttekinthetetlenül szövevényes politikai helyzettel. Lelkileg pedig arra, hogy senki se csüggedjen, senki se meneküljön tétlenségbe, s az elmenekülés helyett a helytállást válassza. Mert bizony ma még naponta támadják:
agresszív módon számon kérik tőle, miért őrzi magyarságát. Tudatosítanunk kell, hogy a politikai harc mögött alapul álljon ott magyarságunk, műveltségünk megőrzése. S hogy a magyarság előbb-utóbb kivívja - az RMDSZ által megfogalmazott belső önrendelkezés szellemében, az autonómia különféle formáiban - törvényesen szavatolt jogait.
- Ezt szolgálja a népfőiskolái hálózat kiépítése is?
- Ezt felismerve sikerült máris beindítanunk az egész erdélyi magyarságot átfogó népfőiskolái mozgalmat. A népfőiskolát nem intézménynek, nem testületnek tekintjük, hanem mozgalomként fogjuk fel, s így az mondhatni az egész magyarságot felöleli. A nyelvkurzusoktól kezdve, az ének- és tánccsoportokon át a gazdaképző tanfolyamokig a foglalkozások palettája igen széles, így a magyarság zöme érintkezésbe kerül a mozgalommal.
- Mindebből úgy látom: a magyarság Erdélyben nem kap lélekszámúnak megfelelő támogatást az állami költségvetésből.
- Éppen ezért igyekszünk önellátásra berendezkedni. Ki kell kísérleteznünk egy olyan modellt, amely valamennyi közművelődési forma számára megteremti a gazdasági hátteret is. Minden egyes fontosabb kulturális központnak létre kell hoznia a maga gazdasági vállalkozását, kft-jét.
- Az EMKE felvállalta az Országos Magyar Könyvtárhálózat megszervezését és kiépítését is?
- Muszájherkulesként. A könyvtárakból kiszorították a magyar könyvállományt, ezért határoztunk úgy, hogy megszervezzük a magunk külön közkönyvtári hálózatát. Evégett hoztuk létre a Heltai Alapítványt és Kiadót.
Ez országosan szervezi a magyar könyvtármozgalmat. A Heltai kft különböző könyvárusítási és menedzseri tevékenységből termeli meg azt az összeget, amellyel a könyvtárosokat fizetjük. De ahhoz, hogy a vállalkozások működhessenek és a mozgalom éljen, épületekre is szükség van. Ezért az EMKÉ-nek másik nagyon fontos célja az, hogy kialakítsa a magyar művelődési központokat.
- Hogyan?
- Alapítványi pályázatokból. Kolozsvárott a Mikó utcában már működik a Mikó-könyvtár és a Heltai Alapítvány. Itt lesz a táncház-központ, és itt tartjuk a nyelvkurzusokat is. Zilahon, Szilágysomlyón is avattunk EMKE-házat.
Medgyesen - a szórvány egyik jelentős központjában - építkezünk.
Megkaptunk egy félig befejezett egyházi épületet, pénzt szereztünk, hogy befejezhessük. Nagybányán a református egyház segítségével Misztótfalusi Kis Miklósról elnevezett EMKE-fiók nyílt meg. Az aradi minoriták rendelkezésünkre bocsátottak egy épületet, s alapítványi pénzből hozzáláttunk átalakításához. Megfelelő épületet keresünk Déván. E példákból is látható:
tudatosan építjük ki azt a kulturális hálózatot, amely - reméljük - később
„öngerjesztő” lesz. Mert szeretnénk, ha minden településen, ahol magyarok (is) élnek, létezne valamilyen közművelődési tevékenység.
Földrajzilag négy részre osztottuk a területet: a tömbmagyarság és a csángók vidéke, Közép-Erdély, Dél-Erdély, vagyis a Bánság és Krassó- Szörény térsége, illetve a Partium és Máramaros vidéke.
Újabban a sajtóból összegyűjtöttük az ilyen események - kórustalálkozó, táncverseny, szoboravatás stb. - híreit, elkészítettünk egy helységnévtérképet, és ezeket az eseményeket rávetítjük erre a „közművelődési térképre”. így ponosan megtudhatjuk, melyek azok a települések, ahol még nincs magyar közművelődési élet. Munkatársaink kibányásszák, hogy volt-e vagy van-e ezeknek a helységeknek nevesebb szülöttjük, miről nevezetesek. Ebből kiindulva emléktáblát vagy emlékszobrot állítunk, találkozókat szervezünk, s így e helyeken is megindítjuk az anyanyelvi közművelődési mozgalmat, helyben megtalálva azokat az embereket, akik aztán képesek fenntartani a folytonosságot. Sajnos, csak elismeréssel tudunk adózni nekik, munkatársainknak, honorálni őket még nincs miből. Ezért igazából csak ott van magyar közművelődés, ahol akad egy-egy önfeláldozó lelkes magyar.
Egyelőre a mozgalom „koronájáéként minden évben kiosztjuk Kolozsvárott a Protestáns Teológiai Akadémia dísztermében az EMKE- díjakat. Ezek egy-egy nagy emberünk nevét viselik: a néprajzosoké Vámszer Gézáét, az újságíróké Klenner Miklósét, a színészeké Janovics Jenőjét, a könyvtárosoké Monoki Istvánét.
- Hogy fogadta a nagypolitika az EMKE újraindulását?
- Nem túlságos lelkesedéssel. Megalakulásunk másnapján parlamenti interpelláció hangzott el: miért engedték meg? Kolozsvárott a helyi sajtóban
hetekig vádaskodtak olyasmivel, hogy az EMKE - úgymond - „irredenta”, nacionalista képződmény, biztosan ezt az irányt kívánja követni. De nekünk ez csak erőt adott, hogy végigjáijuk a magunk helyes útját.
(Újraépíteni, amit leromboltak: Élet és Tudomány, 1994/1.)
___ _ I S ~ ~
Kolozsvár, 1993. október.
KOVÁCS ANDRÁS