Miközben a tradicionális vallási hagyományok, a világ jelenségeinek vallá-sos magyarázata veszítenek súlyukból és a vallávallá-sosság új formái alakulnak ki, a racionális gondolkodás és az individuális tudatosság is egyre erősebben jelen van társadalmunkban. Úgy tűnhet erre nagyon is szüksége van mindannyi-unknak, az élet számtalan csatornáján keresztül közvetíti felénk, hogy a boldo-gulásunknak ez lehet legfőbb eszköze és záloga. Ugyanakkor naponta jelennek meg a média információs áradatában az otthoni, a munkahelyi, baráti, lakóhe-lyi, hivatali, politikai stb. elvárások és nehézségek, mind-mind megoldásra váró kérdések és problémák. Azt tapasztaljuk és érzékeljük, hogy ezek egyre átlátha-tatlanabbak lesznek, sőt az egyént gyakran fogságba zárják, mi több lebénítják.
A megoldásokat illetően is egyre bővülő kínálattal találjuk szembe magunkat.
Ezerfelől áramlanak felénk az információk a helyes életmódról, a hatásos prak-tikákról, a legkülönfélébb ideológiákról, vallásokról, amelyek mind arról akar-nak meggyőzni minket, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy megtaláljuk a jó megoldást, a helyes célt és a megfelelő eszközöket. Míg ebben a közegben az egzisztenciális jellegű szükséghelyzetek és keretek viszonylag egyszerűen meg-ragadhatóak, és megfogalmazhatóak, addig növekszik az egyén veszélyezte-tettsége. „Ennek oka az egyén szociális beágyazottságának egyre nagyobb hiá-nya.” – írja Hardy Kromer. 493
Valóban, felbomlott a falvak egykori – és ez egy leegyszerűsített modell – zárt horizontja, a maga mindenki által elfogadott viselkedési, morális, értelmi szabályaival és elképzeléseivel, amelyek segítették őt a mindenkori életben boldogulni, sőt túlélni. Helyette virtuális világok sokaságában „szörfölünk”.
A búcsújárásokban, különösen pedig a gyalogos zarándoklatokban tapasz-talható fellendülés némiképp ellentmond ezeknek a tapasztalatoknak. Egyre-másra szerveződnek a különféle közösségi oldalakon, utazási irodákban, baráti társaságokban a zarándok csoportok, melyek vallási-, turisztikai-, önismereti élményt is adó „spirituális túrákra” hívják az érdeklődőket. Új zarándok útvo-nalak alakulnak, egybefűzve elfeledett és kevésbé ismert kegyhelyeket. Az egy-re népszerűbbé váló vendégkönyvek és az abban megvalósuló újfajta imádko-zási gyakorlat szintén azt igazolják: a kihívásokra adható válaszok között ma is a vallás az egyik legfontosabb. A ma embere éppúgy vágyik a csodára, a meg-magyarázhatatlan megmagyarázására, mint elődeink. Kialakítja újabb és újabb rítusait, melyekben régi hagyományokhoz is visszanyúl, de hozzájuk napjaink eszközeit és kifejezési formáit használja fel.
493 Kromer 1996. 102-103.
A kegyhelyeket felkereső hívek is a hétköznapok kihívásaira és kérdéseire keresik a válaszokat, bízva abban, hogy itt a Transzcendensnek különös kiára-dása tapasztalható. Itt mindenki lehetőséget kap arra, hogy legalább a kegyhe-lyen való időzés alatt kilépjen megszokott mindennapjaiból, kiöntse szívének legbensőbb érzelmeit és megbékéljen. A búcsújáróhelyeken ez az imádkozási lehetőség integrálva van egy közösségileg szabályozott kultuszgyakorlatba. Ez pedig nem egy ad hoc létrejött jelenség, meghatározó benne a hagyományokba ágyazottság és a közösségi jelleg. Akik ide eljönnek, többségükben rendelkez-nek valamilyen szintű tudással ezekről a vallásgyakorlati formákról.
A turizmus búcsújárásokba is begyűrűződő jelenléte azonban egyre több olyan embert is elvezet ide, akik csak részben vagy egyáltalán nincsenek ennek a tudásnak birtokában. A vendégkönyvek esetében megtapasztalhatják, hogy nincs szükség bonyolult cselekvésekre, bizonyos hétköznapi cselekvésmintákat (levél-, üzenet-, e-mail-, sms írás, vendégkönyvi bejegyzések) követve ők is részesei lehetnek ezeknek a gyakorlatoknak. A templomi beíró könyvek siker-történetének ez a fő oka, mondja Gerhard Schmied: „[…] a beírás nem igényel komolyabb erőfeszítéseket. Többnyire néhány pillanat alatt dől el, hogy valaki beleír-e egy ilyen könyvbe vagy sem. Végtelenül széles a spektruma azoknak a kifejezési lehetőségeknek is, amellyel ezt megteheti, ezekből mindenki saját egyéni vallásosságának intenzitása alapján választhat. Így azok is részesévé válhatnak e vallásgyakorlatnak, akik nem mozognak annyira otthonosan a val-lásos nyelvezetben.”494
Ez tükröződik vissza a könyvemben bemutatott szövegek legfőbb tanulsá-gaiban. A tradicionálisnak mondható intenciók háttérbe szorulása mellett, egyre nagyobb helyet követelnek az egyén hétköznapjait szorongató szükséghelyze-tek a fohászokban: a csodás gyógyulás utáni vágyakozástól egészen a lakáshitel visszafizetése utáni óhajig. Ez a tematikában tapasztalható sokszínűség a szö-vegek formai jegyeiben szintén megmutatkozik. A nagyon személyes, szinte baráti hangvételű, a hétköznapi nyelvhasználatot idéző szóhasználat mellett olvashatóak irodalmi idézetek, a hivatalos és ponyvairodalomból ismert vallá-sos szövegek és néhány szavas sematikus formulák egyaránt. A tartalmi és for-mai sokszínűség a szövegek stílusának sokszínűségében is visszatükröződik. A fennkölt magasztosság és a hétköznapi beszéd oldottsága egyszerre jelenik meg a fohászokban. Ha e könyvek funkciót áttekintjük, ugyancsak nagyon eltérő felhasználói attitűdökkel találkozhatunk:
Első megközelítésben a személyes benyomások átadására, kifejezésre irá-nyuló kulturális viselkedéssel szembesülünk, melyben hangsúlyosan megjele-nik a zarándoklatnak, és magának a zarándoknak a dokumentálása, örökké tétele is. Ez a fajta használat különösen a kegyhelyre turistaként érkezőnél kap szerepet. Ők általában nem rendelkeznek azokkal a felkészültségekkel, melyet a
494 Schmied 1997. 135.
kegyhelyen való kultuszgyakorlatok megkívánnak, így a vendégkönyvet erede-ti funkciójában használják. A kegyhelyek gondozói számára is ez a legfőbb ren-deltetése a könyveknek. Egy visszajelzés, egy dokumentum, a helyről, az itt megtapasztalható kegyelmekről, és ezáltal a legitimáció eszköze is.
Második megközelítésben egy sajátos vallásos viselkedésnek lehetünk tanúi e könyvekben. Teljesen egyéni, spontán imák töltik meg lapjait. Bennük a Transzcendenssel való interakció valósul meg, amit a hétköznapitól eltérő sajá-tosságai miatt szakrális kommunikációnak nevezünk. Ez egy olyan speciális kommunikáció, melyben az információ átadás helyett a kapcsolatfelvétel, fel-szólítás, felhívás aktusa kerül a középpontba. Ennek révén a kommunikációt kezdeményező egyén maga is olyan változáson megy keresztül, amely minősé-gi értelemben feltölti őt. Ez az autokommunikatív szemlélet adhat magyaráza-tot e bejegyzések terápiás jellegű funkcióira. Itt a beírásnak lelki megkönnyeb-bülést okozó hatása lép működésbe. Ezen túlmenően egy virtuális közösség kialakulása is megragadható a könyvekben. Ennek tagjai, leírt szavaik révén, egy diskurzus részévé válnak, melyben mindenki számára láthatóan, tanúságot tesznek hitükről, egymást erősítik és buzdítják.
Ritka és kivételes helyzet az, amikor az ilyen személyes, Istennel folytatott beszélgetések rögzítésére, leírásra is kerülnek. Ebből adódnak e sajátos imádko-zási gyakorlat további jellegzetességei. Az írás révén manifesztálódott szöveg megerősíti és tartóssá teszi az imaszándékot, ugyanakkor képes rítusként, a Szűz Anya előtti hódolat rítusaként is működni.
Mindezek a fent felsorolt funkciók egyben leképezik a kegyhelyek látogatá-sának napjainkban kirajzolódó három legfontosabb funkcióját is: 495
• praktikus ok: testi-lelki egészség megőrzése – a testi, lelki gyógyulás vá-gyának kommunikációja,
• lelki-aszketikus ok: találkozni Istennel, jobb emberré válni, Máriát tisztel-ni – autokommutisztel-nikáció, terápiás hatások, közösséggé válás dimenziói,
• világi vagy nem vallási motiváció: turizmus, kuriózumok keresése – pro-fán vendégkönyvként való használat.
Ezek alapján olyan fórumnak tekinthetjük e könyveket, amelyek lehetőséget teremtenek a szent helyen való írásos megnyilvánuláshoz, a Transzcendenssel való kommunikációhoz. E megnyilatkozás sem tartalmi, sem formai, sem stilá-ris szempontból nem formalizált, ezért a profán és szakrális elemek sajátos ke-veredését eredményezi. Ez a minden téren megmutatkozó kötetlenség lehetősé-get teremt arra is, hogy a vallásos hitvallás mellett egyéb célokat is betöltsön és egy sokkal szélesebb körű használatot eredményezzen (zarándok, zarándoklat
495 Pusztai Bertalan Giuriati, Myers, Donach és az amerikai Belleville kérdőíves vizsgálatai alapján jelölte ki a kegyhelyek felkeresésének e három funkcióját. Lásd: Pusztai 1998. 17.
megörökítése, ima manifesztáció, rítus, autokommunikáció, lelki vigasz elnye-rése, közösségi érzés felkeltése). Ennek a nagyon tágan értelmezhető használat-nak köszönhető az is, hogy nagyon széles azokhasználat-nak a köre, akik élnek ezzel a kegytemplomokban felkínált lehetőséggel. „A lent perspektívája mutatkozik meg ezekben” 496 és ez a populáris vallásosság jelenségei közé sorolja ezt az imádkozási gyakorlatot.
Miközben munkámban azt vizsgáltam, milyen sajátossággal rendelkezik, mennyiben módosul az egyéni ima, ha leírásra kerül, már tapasztalható, hogy újabb változások vannak készülőben. Egyre gyakrabban bukkannak fel hasonló fohászok elektronikus íráshordozókon: a kézírást az elektronikus írás váltja fel, az élő, közösségi áhítat gyakorlatokat, a cyber liturgia, a valós szakrális tereket a virtuális templomok világa. Mindezek a változások kijelölik az írásbeli imád-kozás és egyben az egyéni vallásosság változásának, ezzel együtt pedig a téma kutatásának egy lehetséges további irányát.
496 Schmied 1997. 136.