Napjainkban, már nem is az Y-, hanem a Z-generáció korában elkerülhetet-len, hogy áttekintést adjunk a digitális technika által meghatározott módszerek-ről.
Ollé János és Csekő Krisztina (2004) már arról számolnak be, hogy milyen fontos szempontként jelentkezik a minőség és minőségbiztosítás, valamint a hatékonyság hangsúlyos érvényesítése. A tanulmány a szerzők által fejlesztett elektronikus oktatócsomag hatékonyság-vizsgálatáról számol be. Az oktatócso-mag indirekt módon felismeri az e-tanuló előismereteit, illetve direkt módon feltérképezi a motivációs hátterét és tanulási stratégiáit, a szokásait, azaz a tanu-lási folyamat hatékonyságát befolyásoló egyéni sajátosságokat. A kutatásban fejlesztett tanulási környezet – többek között az oktatási tartalom mennyiségi és logikai szervezése, az értékelő visszacsatolások formái segítségével – a teljes tanulási folyamatban ennek megfelelően szervezi a komplex algoritmusokat.
Eszenyi Réka (2007) tanulmánya az elmúlt évtizedben népszerűvé vált, szá-mítógép által közvetített kommunikációs eszköz, a csevegés által nyújtott lehe-tőségeket vizsgálja a középiskolai nyelvórán. A szerző egy tanéven át folytatott kutatást egy angolt tanuló gimnáziumi csoportban, amely négy területen vizsgál-ta a nyelvórai csevegés hatását a résztvevők nyelvvizsgál-tanulására.
Az első terület a csevegés beépítése volt a nyelvórákba, amely a tanév során szerzett tapasztalatok szerint hét lépésben valósítható meg. A második terület a csevegésnek a résztvevők nyelvtudására és tanulási stratégiáira gyakorolt hatása volt. Ezen a területen arra utalnak az eredmények, hogy a csevegő-feladatok hasznossága nem marad el a hagyományos nyelvórai tevékenységeké mögött. A harmadik vizsgált terület a rendszeresen csevegő nyelvtanulók motivációja és a nyelvórai csevegés iránti attitűdje volt. Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők a csevegés lépéseinek megértése és begyakorlása után nyelvtudásuk fejlesztésére tudták használni a csevegést, és szívesen végezték a feladatokat. A csevegést csak néhány alkalommal kipróbáló diákok, bár többségük élvezetes-nek találta a tevékenységet, mint nyelvtanulási tevékenységet nem találta azt különösebben hasznosnak. A negyedik terület a résztvevők nyelvhasználata volt a csevegő-párbeszédekben, melyet a szövegekben található, a kommunikáció
’támogatására’ irányuló megnyilvánulások elemzésével vizsgált. Az eredmények azt mutatják, hogy minél nagyobb gyakorlatot szereznek a csevegők a médium használatában és a feladatok közös megoldásában, annál kevesebb szükség van a támogató és jelentést tisztázó megnyilvánulásokra.
Dudás Zita (2012) egy saját tanítványain végzett kísérletben vizsgálta a szó-kincstanulás eredményességét. 4-5. osztályos 14-14 főből álló vegyes képességű csoportban egy nyelvoktató szoftverben kellett 20 új szót kikeresni és megtanul-ni. Ugyanezt a 20 szót tanította meg a kontrollcsoporttal hagyományos módon:
bemutatta, hangoztatták és végül szótárfüzetbe lemásolták. Tudásukat két hét múlva ellenőrizte. Az alábbi eredmények születtek: a digitális tananyagot hasz-náló csoportban19 szóra emlékezett 10 fő, 16-ot tudott 3, és 15 szóra egy diák tudott felidézni. Míg a másik csoportban a legjobb volt a 12 szó, amire 8 fő em-lékezett, 10 szóra 4 gyerek, 8 szóra pedig 2 diák.
Ebből arra következtethetünk, hogy ha egy adott szó többirányú érzékelést – látás, hallás, mozgás, színek – jelent a nyelvtanuló számára, akkor azokat köny-nyebb megjegyezni, tehát az interaktivitás a tudás elmélyítését segíti. Emellett a gyerekek inkább szórakozásnak, élménynek fogják fel a számítógép segítségével való nyelvtanulást.
Gyarmathy Éva és Kucsák Julianna (2012) a mérési eljárások, a linearitás és a hagyományos tanítás alkonyáról írnak tanulmányukban. E szerint az írásbeli-séghez kapcsolódó lineáris, logikai, analitikus gondolkodás mellé a digitális korban a holisztikus, átlátó, intuitív gondolkodás csatlakozik. Az információk több észlelési csatornán áramlanak az agyba. A nagy mennyiségű inger
feldol-pet kap a gyors és hatékony szelekció, az ingerek összeegyeztetése, egészekké alakítása. A korábbi egymás utáni, elemző ingerkezelés már kevés: sikeres csak az lehet, aki a tudatos, elemző információ-feldolgozás megerősítése érdekében rá tud hagyatkozni agyának a tudattól lényegében független, analóg működéseire.
Józsa Krisztián és Imre Ildikó Andrea (2013) az iskolán kívüli angol nyelvű tevékenységek összefüggését vizsgálta a nyelvtudással. Tanulmányukban azt járják körbe, hogy a diákok mindennapi angol nyelvű tevékenységei milyen kapcsolatban állnak az iskolában mérhető nyelvtudásukkal és a nyelv iránti mo-tivációjukkal. Az angol nyelvű internetes oldalak, számítógépes játékok, zenék és filmek hatását vizsgálták, mert úgy gondolták, hogy ezek részei a diákok éle-tének. Feltételezésük szerint ha a kedvelt hétköznapi tevékenységeket bevonjuk a nyelvtanításba, akkor a diákok még közelebb kerülhetnek az angol nyelvhez, illetve az angol nyelv beszélőinek kultúrájához, és a pozitív attitűdök révén sike-resebb nyelvtanulókká is válhatnak.
Empirikus kutatásukban feltárták a tizenegyedik évfolyamos gimnazisták is-kolán kívüli nyelvhasználati szokásait és azok összefüggését a nyelvtudásukkal és nyelvtanulási motivációjukkal. Arra jutottak, hogy a diákok szokásaikat te-kintve sokfélék, ezért feltételezhető, hogy jelentős különbség van közöttük ab-ban, hogy iskolán kívül mire használják az angol nyelvet. Az iskolán kívüli an-gol nyelvhasználati szokások megoszlását az 1. ábra mutatja. A diákok az anan-gol nyelvvel az iskolán kívül legtöbbet zenehallgatás közben találkoznak (a tanulók 98 százaléka), ezt követik az angol nyelvű filmek és a Facebook-bejegyzések (67 százalék), majd az internetes információkeresés (62 százalék). Mindössze a tanu-lók 1 százaléka válaszolta azt, hogy iskolán kívül nem használja az angol nyelvet.
Az egyes tevékenységek gyakorisága között szignifikáns különbség van:
Eredményeik azt mutatják, hogy a hétköznapi, kedvtelésből végzett idegen nyelvű tevékenységek, az idegen nyelvi motiváció és a nyelvtudás között azonos erősségű összefüggés áll fenn. E három tényező kölcsönösen befolyásolja
egy-mást. Ez alapján feltételezhető: ha a három tényező közül valamelyikben válto-zást tudunk elérni, akkor az hatással lehet a másik kettőre is. Kutatásukban igye-keztek feltárni azokat az iskolán kívüli angol nyelvi tevékenységeket, amelyek befolyásolhatják a tanulók angol nyelvtudását, és hatással vannak a diákok angol nyelvi motivációjára. Eredményeik gyakorlati hasznát abban látják, hogy meg-határozták, mely tevékenységek vannak pozitív kölcsönhatásban a nyelvtudással és a motivációval. Ezzel arra is rámutattunk, hogy a tanároknak milyen tevé-kenységekkel érdemes bővíteniük az angoltanulás során alkalmazott feladatok körét. Olyan kedvelt tevékenységek ezek, amelyek részei a diákok mindennapja-inak, és ezáltal a tanulók kevésbé érezhetik kényszernek a nyelvtanulást, így talán sikeresebb nyelvtanulókká válhatnak.