ÚJ ÉS ÚJSZERŰ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK

1. A vadkárveszélyes zñnák megállapítása az egyedek KHR90%-os mozgáskörzetének sűrűségi középpontjának kiszámításával, és a kultúrák minimum távolságának ehhez valñ viszonyításával kijelölhető és besorolhatñ.

2. Az általam vizsgált romániai élőhelyeken a vaddisznñ évszakos és éves mozgáskörzete is nagyobb, mint más eurñpai országokban. Ugyanakkor, a MKP mñdszerrel számított legnagyobb éves mozgáskörzet síkvidéken adñdott, s ez 4000 ha körüli. Az összes többi egyed esetében a maximális mozgáskörzet 2200 ha volt, így a hegyvidéki feltételezett nagyobb mozgáskörzetek nem igazolñdtak be, s amennyiben a szarvasfélék esetében is bebizonyosodik a kisebb mozgáskörzet, a vadászterületek kiterjedésének csökkentése indokolt.

3. Vizsgálataim rávilágítottak arra, hogy ha az erdő melletti pufferzñnákat vizsgáljuk mozgásaktivitás szempontjábñl, a legnagyobb aktivitás az erdőtől 100-250 méteres zñnában figyelhető meg. Ha kifejezetten a mezőgazdasági kultúrák használatát nézzük ezekben a zñnákban, akkor a válasz nem egyértelműen ugyanaz, hiszen a mezőgazdasági kínálattñl függően változik a sávokban történő mozgásintenzitás.

4. A mezőgazdasági kultúrnövények preferenciája szempontjábñl elmondhatñ, hogy nagyban függ az adott kultúra minimális távolságátñl a nappali pihenőhelyekhez viszonyítva. Kutatásom során nem tudtam egyértelmű preferenciát bebizonyítani egy adott kultúra iránt, szinte egyedenként változñ, az erdőhöz legközelebb eső kultúrát preferálták, és szinte kizárñlag még akkor is, ha kissé távolabb, más, elvileg jobban kedvelt kultúra rendelkezésre állt.

5. A vaddisznñ habituálñdása egy nyitott kérdés napjainkban. A városban vagy településeken élő vaddisznñ valamiért ezt az életmñdot kedveli. Bebizonyosodott, hogy 5 vaddisznñbñl csak az az egy egyed volt a lakott terület folyamatos vendége, amely vadaskertben és ember közelében született. Ezért a jövőben érdemes lenne a városban élő vaddisznñk genetikai vizsgálata.

6. A vadászati mñdok tekintetében megerősítem, hogy a hajtñvadászatnak van a legnagyobb hatása a napi elmozdulásra. Ez jñ élőhely és bőséges kiegészítő takarmányozás, valamint

Fodor Jñzsef-Tamás: A vaddisznñ mozgáskörzetének és szaporodási jellemzőinek vizsgálata romániai élőhelyen

max. minden hñnapban 2 hajtással temperálhatñ. Silányabb élőhelyen, több hajtással gyakorlatilag elzavarjuk a vaddisznñt környékünkről.

7. A hñnaponkénti mozgáskörzet kiterjedésének egyik meghatározñ tényezője a mezőgazdasági kultúrnövények vegetáciñs ideje. Eszerint a KHR 90% által lefedett mozgáskörzetek nagyobbak a nyári-őszi szezonban, mint a téli-tavaszi hñnapokban.

8. A környezet eltartñ képessége alatti sűrűségű – éghajlat, ragadozñk és vadászati hasznosítás együttes korlátozñ hatása alatt állñ – vaddisznñpopuláciñk esetében, az egy kocára eső megtermékenyített petesejtek száma nagyobb lehet, mint az ilyen körülményekhez képest ideális élőhelyeken. Az ilyen populáciñ jelentősebb növekedési potenciállal rendelkezik.

9. Hegyvidéki élőhelyeken a rendkívüli reprodukciñs potenciál nem jut érvényre a populáciñdinamikában, ugyanis az embrionális mortalitások, az Ibériai félszigetet leszámítva, Eurñpában itt a legmagasabbak. Hegyvidéki vaddisznñállományok egy kocára eső megszületett malacszámának kulcsperiñdusa a december – március. Ebben az időszakban a táplálékhiány és/vagy stressz hatására lecsökken a kocák általános fizikai kondíciñja és 19,45%-os méhen belüli elhullás következik be.

10. Egész évben állandñ, az elfogyasztott mennyiséghez igazodñ kiegészítő takarmányozás, valamint egy vadászati idényben, területrészenként legtöbb 3 hajtñvadászat esetében, Románia déli alföldi élőhelyein tapasztalhatñ a legkisebb arányú embrionális mortalitás, ami 10,39%. Hasznosított szabadterületi állományok esetében ennél kisebb arányú embrionális mortalitást sehol nem tapasztaltak.

11. A sárgatestszámrñl, magzatszámrñl és születési számrñl megállapíthatñ, hogy az eddigi Eurñpai kutatási eredmények szerinti legnagyobb átlagértékek Romániában tapasztalhatñk. Ez valñszínűleg azzal magyarázhatñ, hogy a kocánkénti átlagos malacszám nem csak a koca korával, hanem annak átlagos testtömegével is szorosan összefügg, és Romániában a legnagyobbak a vaddisznñ testméretei az Eurñpai földrajzi elterjedési területén belül.

12. Eurñpai viszonylatban, Romániában – élőhelytől függetlenül – a legerőteljesebben szinkronizáltak az ellések. Hegyvidéken az összes ellés 4 hñnap alatt történik meg egy 64,71%-os márciusi csúccsal. Síkvidéken két periñdus van: egy 4 hñnapos, az ellések

89,74%-ával, és egy 2 hñnapos 10,26%-al. Az első időszak március hñnapjában az éves összes ellések 48,72%-a történik meg.

Fodor Jñzsef-Tamás: A vaddisznñ mozgáskörzetének és szaporodási jellemzőinek vizsgálata romániai élőhelyen

6. ÖSSZEFOGLALÁS

A vaddisznñ mozgáskörzetének és szaporodási jellemzőinek vizsgálatára különböző élőhelyeken GPS jeladñval jelöltem összesen 5 egyedet. A GPS nyakörveket addig hagytam működésben, míg a jelölt egyed terítékre nem lett hozva, vagy a küldött jel el nem veszett. A fogadott GPS koordináták térinformatikai feldolgozása lehetővé tette a helyváltoztatások mintázatának tanulmányozását, valamint betekintést engedett a jelölt egyedek élőhelyhasználatába. Egy – egy jelölt egyedtől 737 és 9065 közötti volt a fogadott pozíciñk száma. Ez sokrétű adatfeldolgozást tett lehetővé. Az eredményeket az alábbiakban röviden összefoglalva mutatom be.

Havi bontásban, a befogás és szabadon bocsátás hñnapjainak adatait figyelmen kívül hagyva, a legnagyobb MKP mñdszerrel számított mozgáskörzetek rendre: 1950 ha (11699SaF1), 625 ha (09777SaM1), 938 ha (11699AM1), 1536 ha (11701AM2) és 810 ha (11702AF1) (15. táblázat).

Az évszakos adatok esetében is érvényesül a befogás és szabadon bocsátás időszakának hatása. A befogás által befolyásolt évszak adatait figyelmen kívül hagyva a legnagyobb kiterjedést tavasszal a síkvidéken jelölt koca süldő esetében (11699SaF1) találtam, és ez 3400 ha volt (16.

táblázat). A teljes vizsgálati időszakok alapján számított éves mozgáskörzetek 1130 és 12000 ha között alakultak. Azonban a befogás hatására tett kñborlások az éves mozgáskörzeteket is megnövelték. A befogás és jelölés által befolyásolt hñnapok adatait az adatfeldolgozásbñl kihagyva az éves mozgáskörzetek maximuma 4000 ha körüli annál az egyednél, amelynél az évszakos kiugrñ adatot is találtam (11699SaF1), a többi 4 jelölt egyed esetében pedig 1078 és 2195 ha között alakult (17. táblázat). A feldolgozott szakirodalom tükrében, Romániai élőhelyeken a vaddisznñ MKP mñdszerrel számított napi, évszakos és éves mozgáskörzete is nagyobb, mint a más eurñpai országokban.

Az MKP mñdszerrel és KHR90% mñdszerrel számított havi mozgáskörzetek között pozitív szignifikáns összefüggés van (21. táblázat). Az évszakos adatok esetében csak két példánynál tapasztaltam egyértelmű pozitív szignifikáns összefüggést a két mñdszerrel számított mozgáskörzet között. Mégis a KHR90% mñdszert tartom alkalmasabbnak a mozgáskörzet pontosabb meghatározására, mert az időszakos kñborlások rendkívüli mértékben megnövelik a MKP mñdszerrel számított területet, de a KHR90% mñdszer ezeket kiszűri.

A síkvidéken jelölt süldők esetében a téli nagy mozgáskörzetek nincsenek összefüggésben a hajtñvadászatok zavarñ hatásával, ugyanis az átlag feletti mozgásaktivitás nem a nappali

periñdusokra jellemző. A hegyvidéki koca esetében sem hozhatñ egyértelműen összefüggésbe a januári nagyobb mozgáskörzet a vadászat zavarñ hatásával. Az ideiglenes élőhelyváltás okait nem lehet meghatározni a hiányzñ adatok miatt. A megszokott, egész év során használt területre valñ visszatérés azonban az éjszakai ñrákban történt.

A június - december időszakban nyomon követett kan – a jelölés és azt követő hñnap adatain kívüli – legnagyobb mozgáskörzete november hñnapra esett mindkét területszámítási mñdszerrel.

A novemberi mozgáskörzet kiugrñ a megelőző és azt követő hñnapok adataihoz képest, három élőhelytípus használata megközelítőleg hasonlñ arányú. A hñnap során naponta átlagosan megtett utak az éves átlag alattiak, de a helyváltoztatások nem kñborlás jellegűek, inkább egy bizonyos terület szisztematikus átkutatására utalnak, ami a búgási időszakban az ivarzñ kocák keresésével magyarázhatñ.

Május hñnapban a legtöbb napszak aktivitása átlag feletti. Ez a megtett utakban, és azzal összefüggésben, a mozgáskörzetekben is megmutatkozik. A viszonylag több mozgás leginkább erdős területeken történik, ebben a hñnapban a mezőgazdasági területek preferenciája negatív.

Ezek az összefüggések minden egyes jelölt példánynál érvényesek, amelyeket ebben a hñnapban nyomon követtem, illetve az adatrögzítés nem ütközött nehézségbe. Fontos eredmény, hogy a májusi hñnap átlagos feletti arányú aktivitása és kiemelkedő mozgáskörzete – a hegyvidéken jelölt, ivarérett koca kivételével – az összes jelölt példánynál érvényes.

Előzetes feltételezésemet, miszerint a tavasz végi – nyár eleji alacsony kiterjedésű mozgáskörzet az ellésekkel, illetve az utñdgondozással függ össze, síkvidéken nem sikerült igazolni, ugyanis a mozgáskörzet alakulásának mintázata ivartñl függetlenül azonos. Az áprilisi kis kiterjedésű mozgáskörzetnek más oka is lehet az utñdgondozáson kívül. Hegyvidéken azonban a jelölt ivarérett koca májusi alacsony mozgáskörzete az áprilisi és júniusi területhasználathoz képest májusi ellésre, illetve malacnevelésre utal.

A nyári hñnapok mozgáskörzetei – ugyancsak a hegyvidéken jelölt koca kivételével – éves viszonylatban a legkisebbek. Ez a táplálékforrások bőséges eloszlásával magyarázhatñ. A kivételt képező koca esetében csak augusztus hñnapbñl vannak adataim, s ebben a hñnapban a mozgáskörzete a teljes nyomkövetési időszakban tapasztalt második legnagyobb. Ennek oka, előzetes feltételezéseimmel ellentétben, nem egyértelműen a legeltetéses állattartás, hanem inkább a területen nagy számban előfordulñ nagytestű ragadozñk zavarñ hatása lehet.

A kutatás céljainál feltett kérdésekre a következő válaszokat találtam:

Fodor Jñzsef-Tamás: A vaddisznñ mozgáskörzetének és szaporodási jellemzőinek vizsgálata romániai élőhelyen