A repce termesztése bár némi kockázattal jár, vetésterülete hazánkban, az utóbbi időben növekedésnek indult. Mivel jó nyereségtermelő kultúra, és olaja sokrétűen használható fel, termesztése a jövőben perspektivikusnak ítélhető. A repce termését nagymértékben veszélyez-tető kártevők ellen csak akkor tudunk eredményesen védekezni, ha azok biológiáját és ökológiáját minél alaposabban megismerjük.
Jelen értekezésben ezért a repce két, növényvédelmi állattani szempontból igen jelentős kártevő csoportjával, a Meligethes és a Ceutorhynchus fajokkal foglalkoztunk. Vizsgálataink során a hangsúlyt a Meligethes fajokra helyeztük, mivel hazánkban eddig nem végeztek velük kapcsolatos faunisztikai és ökológiai jellegű vizsgálatokat. Az ormányos fajok hazai és nemzetközi szinten is behatóbban vizsgált fajoknak tekinthetők.
Kutatási céljaink megvalósításához szántóföldi és laboratóriumi vizsgálatokat végeztünk.
Szántóföldi megfigyeléseink helyszínéül egy kísérleti repcetáblát alakítottunk ki a Keszthely Újmajorban lévő kísérleti telepen. Itt négy egymást követő évben, 1999-2002. között vizsgáltuk a repcében előforduló Meligethes és Ceutorhynchus fajokat, és azok egyedszám-viszonyainak alakulását, a vegetációs időszak folyamán. Annak érdekében, hogy a rajzás megindulásáról információhoz jussunk, avarmintákat tartalmazó zsákos futtatókat helyeztünk a tanszék inszektáriumába. Az első példányok megjelenését követően sárgatálakkal szignalizáltuk a tömeges rajzás kezdetét, majd hálózással követtük nyomon a fajok rajzásának alakulását. A M. aeneus mellett előforduló három rokon faj közül a M. coracinus és a M. picipes rajzása hasonló képet mutatott, azonban egyedszámuk az összesített egyedszámon belül jóval kisebb volt. A vegetációs időszakban előre haladva egyedszámuk növekedett, de ekkor sem közelítette meg a M. aeneus-ét. A M. viridescens faj 3-5 héttel később jelent meg a táblán, mint a rokon fajok, majd egyedszámának aránya emelkedett időben előre haladva.
A M. aeneus egyértelmű dominanciáját állapítottuk meg, valamennyi vizsgált évben.
A Ceutorhynchus fajok egyedszám-viszonyai ugyanezen időszakban két faj dominanciáját mutatták. A kísérleti repcetáblán talált négy faj közül, mind a négy évben a C. pallidactylus és a C. obstrictus volt domináns. A C. napi mind a négy évben jóval kisebb egyedszámban volt jelen, mint a domináns fajok. A C. pleurostigma kora tavaszi megjelenése, csak a tavaszi törzs, repcében tojást nem rakó egyedeinek tudható be. A nyár elején hálózott anyagba került példányok, azonban az őszi törzs, nyári nyugalmi állapot előtt még táplálkozó egyedei voltak.
A Meligethes fajok telelőhellyel kapcsolatos vizsgálatai során, azok telelőhely-választására és a telelőhely elhagyásának idejére voltunk kíváncsiak. A vizsgálatok során először szakirodalmi adatok alapján ismert telelőhelyről vettünk avarmintákat. Ezt követően, egy mesterséges telelőhelyet alakítottunk ki, amit lefedtünk, hogy kora tavasszal begyűjt-hessük az előjövő imágókat. Napi rendszerességgel mértük a telelőhely és a levegő átlaghőmérsékletét, majd az előbújt imágók határozását követően ábrázoltuk a telelőhely hőmérséklete, és az egyes fajok előjövetelének üteme közötti összefüggést. Megállapítottuk, hogy a négy gyakorinak mondható Meligethes faj közül, a M. aeneus hagyta el elsőként a telelőhelyet, annak 7-8°C-os átlaghőmérséklete esetén. A M. coracinus és a M. picipes 10-11°C-on, míg a M. viridescens csupán 18-20°C-on jött elő a telelőhelyről.
További vizsgálataink során azt vizsgáltuk, hogy melyek a leginkább preferált telelőhelyek. Ennek megválaszolására számos, igen eltérő adottságú potenciális telelőhelyről gyűjtöttünk avarmintákat. Az avarmintákból kimosással megállapítottuk a bennük található Meligethes fajok számát, felállítva ezzel egy, a telelőhelyre vonatkozó preferencia sort.
Megállapítottuk, hogy a Meligethes fajok között a telelőhely kiválasztásában számottevő különbség nem volt. Vizsgálataink szerint, a leginkább preferált telelőhelyek a cseres-tölgyes, a gyertyános-tölgyes és az égererdők, de jelentős számú imágó telelhet erdőkkel szegélyezett rétek és árokpartok avarjában is. A vizsgált fajok számára a magas humusztartalmú, jól szellőző, nyirkos telelőhelyek optimálisak. Ezek kora tavasszal viszonylag gyorsan felmelegszenek, így hőmérsékletük jóval meghaladhatja a levegő hőmérsékletét. A száraz körülmények kedvezőtlenek az áttelelő imágók számára, és nagyarányú mortalitást okoznak.
Az imágók az erdőkben legtöbbször nemcsak a szegélyrészeken, hanem gyakran több száz méterrel beljebb is telelnek.
A Meligethes és a Ceutorhynchus fajok határozása nehéz és időigényes feladat volt, mivel a hálózások során nagyszámú imágót gyűjtöttünk. Megállapítottuk, hogy a repcében a M. aeneus faj mellett, három másik faj (M. coracinus, M. picipes, M. viridescens) is rendszeresen előfordult. A négy gyakorinak mondható faj mellett, a vizsgált években szórványosan előkerült öt másik faj is (M. denticulatus HEER, M. atratus OLIVIER, M. erythropus MARSHAM, M. planiusculus HEER, M. maurus STURM), amelyeknek nem a keresztesvirágú növények a fő tápnövényei. Ezek a repcetábla közelében lévő gyomfajokon (Rubus spp., Lotus spp., Thymus spp., Salvia spp.,) éltek, és valószínűleg csak berepültek a táblába a hálózások idején. Kivétel nélkül, április és május hónapokban kerültek a hálózott anyagokba.
A Meligethes és Ceutorhynchus fajok tojásrakásának és a nőstények termékenységének megfigyeléséhez élő növényeket tartalmazó szabadföldi izolátorokat hoztunk létre, majd napi rendszerességgel vizsgáltuk a lerakott tojások számát és az egyedfejlődési szakaszok hosszát.
A négy év eltérő időjárási viszonyai miatt, a fejlődési szakaszok kezdete és hossza eltérő volt.
A fajok esetén megállapított termékenység megfelel a szakirodalomban található adatoknak.
Laboratóriumban próbáltuk feloldani a telelőre vonult Meligethes imágók diapauzáját.
Ehhez két különböző időpontban gyűjtöttünk áttelelő imágókat tartalmazó avart.
A szeptemberben (röviddel a telelőre vonulás után) gyűjtött avarból, az állandó 20°C hőmérséklet hatására sem jöttek elő imágók. Januárra ezek mindegyike elpusztult.
A novemberben gyűjtött mintákból néhány óra elteltével már előbújó imágókat figyeltünk meg, amelyek fény hatására a műanyag cserepek széléhez húzódtak, és igen keveset mozogtak. Sajnos azt a kérdést, hogy táplálkoznának-e a megszakított diapauzájú imágók, megfelelő táplálék hiányában nem tudtuk megvizsgálni. Az állandó 20°C hőmérséklet ellenére, az imágók néhány órán belül visszabújtak a levelek közé. Január végétől újra előjövő imágókat figyeltünk meg.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton szeretnék köszönetet mondani DR. SÁRINGER GYULA akadémikus, professor emeritus-nak, dolgozatom témaválasztásában nyújtott segítségéért.
Hálásan köszönöm = DR. TAKÁCS ANDRÁS egyetemi adjunktus önzetlen segítségét, bíztató szavait és értékes szakmai tanácsait.
Köszönet illeti témavezetőmet, DR. HABIL. NÁDASY MIKLÓS egyetemi docenst, a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges feltételek biztosításáért, valamint hasznos tanácsaiért.
Köszönettel tartozom ZALÁNYINÉ DUDUK JUDITNAK disszertációm szerkesztésében és javításában nyújtott segítségéért.
Külön köszönettel tartozom volt PhD hallgatótársaimnak, barátaimnak: DR. KESZTHELYI
SÁNDORNAK,FEKETE ATTILÁNAK ésKERESZTES BALÁZSNAK, vizsgálataim során nyújtott segítségükért, továbbá az eredményes munkavégzéséhez nélkülözhetetlen baráti légkör megteremtéséért.
Végül, de nem utolsó sorban hálásan köszönöm CSALÁDOMNAK, hogy számomra tanulmányim és munkám elvégzéséhez nyugodt családi hátteret biztosítottak.