A nemzetközi irodalom alapján egyértelmű, hogy a „nyugati” országok többségében az adatgyűjtés és azok publikálása a hazai viszonyokhoz képest kiterjedtebb és jobban szervezett. Ez pozitív hatással lehet az ellátórendszerre, így a caries előfordulásának csökkenésére, illetve az idősebb korúak esetében a maradékfogak számára. A közép- és kelet-európai országokban ezzel ellentétben viszonylag kevés információ áll rendelkezésre a populációk orális egészségi állapotával kapcsolatban, valamint a prevenció, a gondozás gyakorlati lehetőségeinek és eredményeinek vonatkozásában. Az 1990-es évektől ezekben az országokban jellemző politikai és gazdasági változások hatással voltak az egészségügyi rendszerekre. A 2000-es évek gazdasági válsága erősen korlátozta a pénzügyi lehetőségeket, többek között az egészségügy vonatkozásában is, ami több országban a centralizált egészségügy piacosításához vezetett. Ennek következtében a megelőző-gondozó jellegű ellátás relatíve háttérbe szorult. A helyzet feltárása és javításának kidolgozása érdekében alakult a „Platform for Better Oral Health”, melynek első elnöke prof. Kenneth Eaton volt (később ezt a funkciót Paula Vassalo vette át). A(z) European Association of Dental Public Health” (EADP) prof. Eaton kezdeményezésére és a Borrow Dental Foundation szponzorálásával 2014 májusában workshopot szervezett a romániai Constantaban, ahol 18 közép- és kelet-európai ország képviselői (köztük meghívott előadóként jómagam is) egységes szempontok alapján vázolták országuk epidemiológiai és ellátórendszert érintő jellemzőit [371]. Az alapinformációk összegyűjtését követően közös fő stratégia kidolgozására kerül sor ezen országok orális egészségének javítása érdekében, melyet minden ország saját szempontjait figyelembe véve alkalmazhat, az ajánlásoknak megfelelően. Ugyanebből a célból született az EU által meghirdetett „Horizon 2020”
programban nyertes pályázatunk (ADVOCATE - Added Value for Oral Care) [konzorcium tagok: University of Leeds; University of Heidelberg; ACTA, Amsterdam; University College Cork; University of Copenhagen; Chief Dental Officer (England); DPH Public Health England; PMV Forschungsguppe; Achmea Health Insurance (Netherlands); Chief Dental Officer, Dept. of Health (Ireland); Counsil for European Chief Dental Officers (Malta), Platform for Better Oral Health In Europe (UK), DeCare Dental Insurance (Ireland); Semmelweis University (Hungary)], melynek projektvezetőjeként tevékenykedve hazai és külföldi munkatársaimmal együtt a prevenciós szempontok előtérbe kerülését céloztuk meg. Pályázati tevékenységünk legfőbb céljaként jelöltük meg az orális egészség javítását célzó preventív intézkedések kidolgozását, a curatív orvoslással szemben a
preventív orvoslás jelentőségének és lehetőségeinek hangsúlyozását a hosszútávú gazdaságosság és egyéb előnyök tükrében.
Értekezésemben a táplálkozással kapcsolatos kérdésekkel érdemben nem foglalkoztam, mivel a kérdőíves vizsgálatok eredményei – a validált kérdések ellenére – többségükben nem adtak megfelelő következtetéseket megalapozó információkat. Az irodalom sem egységes ebben a vonatkozásban [13-15,17,372]. Egyrészt újabban a cukorfogyasztást kisebb jelentőségűnek tartják, mint korábban, amire jó példa Svájc (magas cukorfogyasztás, alacsony caries frekvencia). A táplálkozási szokások széleskörű megváltoztathatóságával kapcsolatban is kétségek merültek fel [82]. Mindazonáltal a plakk képződés szempontjából nem hanyagolhatjuk el a táplálkozás szerepét, hiszen a dentális plakk mind a caries, mind a parodontális megbetegedések kiindulópontja. Mechanikai és kémiai plakk kontrollal, professzionális preventív beavatkozásokkal azonban a plakkfelhalmozódás jelentősen csökkenthető, megelőzhető.
Ami a konkrét prevenciós programokat illeti, a rendészeti szakközépiskolások számára javasolt modell bizonyos tényezői átfednek az általánosan javasolható pontokkal. A speciális betegcsoportok (amilyen vizsgálatainkban a Turner szindrómás betegcsoport volt) gondozó jellegű ellátása alkalmat adhat az általános szempontok szükség szerinti egyéniesítésére.
Értekezésemben arra szeretnék rámutatni, hogy míg az alacsony caries prevalenciájú országokban a rizikócsoportok kiszűrése és célzott programok szervezése már elegendő, vizsgálataink alapján - meglátásom szerint - nálunk a teljes populációra kiterjedő jól szervezett és központilag támogatott nemzeti preventív programok alkalmazása volna szükséges, mely magában foglalja az orális megbetegedések teljes spektrumát (pl. a rákszűrést is). Cariológiai és parodontológiai szempontból a program sarkalatos pontjai lennének a szájhigiéne jelentős javítása, a dohányzás jelentős mérséklése, a táplálkozási szokások egyéni kontrollja, a fogorvosi vizitek gyakoriságának növelése. A jelentős „caries decline”-t mutató országok tapasztalatait felhasználva hangsúlyt kellene fektetni tehát a következő kapcsolódási pontokra:
széleskörű szájhigiénés tanácsadás (nemcsak gyermekeknek!) a fluoridok, főleg a F tartalmú fogkrémek alkalmazásának preferálása
az orális egészség jelentőségének tudatosítása
életmódbeli tanácsadás (táplálkozás, dohányzás)
a fogorvosi ellátás/szűrés fokozott igénybevétele, az általános megbetegedésben szenvedők stomatológiai gondozása
a preventív fogászat oktatásának még hangsúlyosabb előtérbe helyezése mellett egységes preventív szemlélet kialakítása mind a fogorvosképzésben, mind az egészségügyi szakdolgozók, szájhigiénikusok oktatásában
támogatott szűrőprogramok szervezése országosan
tudományos kutatások, PhD programok preferálása és megfelelő támogatása a szájüregi prevenció témakörében
prevenciós pályázatok kiírása
az orális prevenció fokozottabb integrációja a fogorvos mindennapi tevékenységébe - ehhez azonban az is kellene, hogy a fogorvos és a fogászati ellátásban dolgozó egyéb szakember is érdekelt legyen ebben, nemcsak eszmeileg, hanem anyagilag is (pl. finanszírozás kibővítése, növelése). Ugyancsak szükség volna a lakosság hathatós motiválására (pl. kötelező szűrés elmulasztása esetén a korábbi térítésmentesség felfüggesztése, ahogyan ezt más országokban is alkalmazták már).
Figyelembe kellene venni és szem előtt tartani a WHO (aktuálisan 2020-ra) érvényes célkitűzéseit, melyek a felnőttkorúakra vonatkozóan következők [373]:
18 évesek populációjában:
ne legyen caries miatt hiányzó fog (M =0) CPI 0 (egészséges parodoncium)= min. 4%-ban 35-44 évesek populációjában: DMFT≤10
95%-nak min. 20 természetes foga legyen 65-74 évesek populációjában:
10%-nál ne legyen több teljesen fogatlan (90% rendelkezzen funkcióképes fogazattal) CPI 4 (mély parodontális tasak) max. 0,5%-ban
Mindezek elérése, vagy legalább megközelítése érdekében hatékony programokat szükséges szervezni, hiszen az adatok mutatják, hogy még a 2000-re kitűzött célokat sem értük el időben a legkiemeltebb korosztály, a 12 évesek (DMF≤3) vonatkozásában sem, a serdülő- és felnőttkorúak vonatkozásában pedig igen jelentős változásokra volna még szükség.
Ugyancsak fontos volna a magas rizikójú, illetve gondozásra szoruló populációk kiemelése, megfelelő felvilágosítása, instruálása, motiválása.
A preventív intézkedéseknek összhangban kellene lenniük az egyéb megbetegedések prevenciójára irányuló törekvésekkel. A vázolt orális egészségi mutatók (melyek relatíve kis szeletét világítják meg a problémáknak) azt bizonyítják, hogy szükségszerű és sürgető feladat önálló, központilag megfelelően finanszírozott és szervezett nemzeti prevenciós program(ok) kidolgozása, a veszélyeztetett populációk gondozásának megszervezése az orális és ezzel az általános egészségi állapot hatékony javítása céljából.
A programokhoz és a mindennapi prevenciós tevékenységhez javasolható prevenciós lehetőségek kiválasztásához és az alkalmazás módjához klinikai vizsgálataink eredményei megbízható segítséget nyújthatnak.