Ö SSZEFOGLALÁS

Értekezésem témája a 150 zsoltár közül az egyéni panaszénekek és ezen belül is a tiszta formával rendelkező panaszénekek, amelyeket aktualitásuk és mondanivalójuk miatt választottam. Véleményem szerint a ma embere számára is éppúgy fontos üzenetet hordoz-nak, mint annak idején; hitvallás értékűek és örök érvényű gondolatokat fogalmaznak meg, melyekből erőt lehet meríteni a mindennapokban. Felvetődhet a kérdés: Miért éppen ezek a zsoltárok? Mi indokolhat ilyen jellegű kiemelést, egyben szűkítést? Az erre adott válasz je-lenti választásom másik szempontját: tanulmányomat hiánypótlónak tartom, mivel ilyen át-fogó, új értékelés az utóbbi időben nem született a magyar zsoltárkutatásban; az egyéni pa-naszénekeket összefoglalóan és egyben ilyen mélységben még nem vizsgálták meg. Az egész dolgozatban egyéni panaszzsoltár kifejezés helyett mindenütt egységesen és követke-zetesen az egyéni panaszéneket használom.

Az értekezést az I. fejezetben általános bevezetéssel kezdem a zsoltárokról, azok jelentéséről, a keletkezéséről, a szerzőségről, illetve magáról a Zsoltárok könyvéről, mint irodalmi alkotásról. Ezután a zsoltárok műfaját, típusát és különféle fajtáját, a főbb műfaji kategóriákat mutatom be. Majd rátérek a Zsoltárok könyvének kompozíciójára, hogyan ala-kult ki az egész, tudatosan megszerkesztett gyűjtemény. Szándékom szerint a 6. alfejezet egy rövid kutatástörténeti áttekintést nyújt a zsoltárkutatás legújabb irányelveiről. Az 1920-as évektől kezdve egészen napjainkig kiemelkedő kutatók munkáit szemléltetem, akiknek munkássága meghatározó alapja zsoltárkutatásomnak.

Az II. fejezetben először az egyéni panaszénekek kutatástörténetét tekintem át. A panaszének egyik legmeglepőbb fordulata és legfontosabb eleme a dicséret, ez a hirtelen ugrás azt jelzi, hogy valami megváltozott, a dolgok nem ugyanazok többé. A teljes versforma magába foglalja a kilátástalanságból az örömbe történő átmenetet, ugyanis a forma nem csu-pán a probléma leírását hordozza, hanem a megoldásét is.¹⁰³⁹ A panaszénekek írói vágynak az Istennel való közösségre, a hitélet legfontosabb forrásai közé tartoznak, amelyek sohasem függetlenek az élet szakaszaitól.¹⁰⁴⁰ Optimista szemléletmód érzékelhető bennük, mivel a mélységek után a magasba vezetnek, a válság elkeseredése után – a hangulat legalábbis – pozitívra fordul. Egy olyan világban, amely már érzéketlenné vált, fontos, hogy használjuk

1039 Brueggemann, 2002, 48.

1040 Brueggemann, 2002, 58.

182 ezeket a zsoltárokat – írja Brueggemann.¹⁰⁴¹ Ezt követően megvizsgálom az egyéni panasz-énekeken belüli eltéréseket, táblázattal szemléltetve az egyes kutatók szám szerinti besoro-lásait. Érdekes, hogy bár vannak átfedések, mégis a panaszénekek besorolásáról megoszla-nak a vélemények a kutatók között, hiszen nincs egységes számozás, mindenki más-más felsorolást alkalmaz. A továbbiakban az egyéni panaszénekek kategorizálását tárgyalom.

Bevezettem három új szempontot, új elnevezésekkel. Három csoportba sorolom az egyéni panaszénekeket, melyeket a következő kategóriákkal és megnevezéssel láttam el:

1. tiszta egyéni panaszénekek 2. hiányos egyéni panaszénekek 3. vegyes egyéni panaszénekek.

Gunkel felsorolásából indulok ki, aki 39 darab zsoltárt sorol a panaszénekek közé és ezeket a zsoltárokat elemezve tovább kategorizálva jutottam el az úgynevezett tiszta, hiányos, il-letve vegyes formával rendelkező énekekre bontáshoz. Az egyéni panaszénekek ilyenfajta kategorizálását más kutatóknál nem találtam, mivel csupán általánosságban beszélnek a pa-naszénekekről, különösen az általam kijelölt, úgynevezett tiszta formáról nem esik szó. A kutatók általában felsorolják, mely zsoltárokat tartják egyéni panaszénekeknek, de arról nem írnak, hogy melyek a tiszta formával rendelkező énekek.¹⁰⁴²

A III. fejezetben található az általam tiszta formának tartott egyéni panaszénekek magyarázata, ahol részletesen bemutatom a kijelölt: 5., 13., 22., 26., 27., 54., 56., 140., 142.

zsoltárokat. Tiszta egyéni panaszéneknek szám szerint kilenc darab zsoltárt tartok, mivel az eddigi kutatásaim alapján ezek váltak számomra a legtisztább formáknak. Természetesen annak tudatában teszem ezt, hogy lesznek, akik ezzel nem értenek egyet.¹⁰⁴³ Mindegyikben egy jól felépített rendszer figyelhető meg, azaz Isten megszólításával kezd a zsoltár, majd magának a panasznak az elbeszélése következik, amit bizalom és kérés követ, végül doxológiával zárul. Ez az öt elem mindegyik zsoltárban tisztán megvan. Mindegyik zsoltárt egységesen, a kommentárok klasszikus hármas felosztását követve, a következő struktúra szerint magyarázom:

1. héber szöveg fordítása 2. tárgyi magyarázat 3. tartalmi magyarázat.

1041 Brueggemann, 2002, 13.

1042 Gunkel ugyan tesz rá utalást, de nem tér ki a felsorolására.

1043 Különösen a 27. zsoltárt illetően, ahol megoszlanak a vélemények és általában a zsoltár első felét nem tekintik panaszéneknek, csupán a zsoltár másik felét. Maga Gunkel is a 27,7-14 részt tartja panaszéneknek. Én azonban az egész zsoltárt tiszta panaszéneknek veszem és részletesen kifejtem, mi alapján gondolom annak.

183 Legelőször a zsoltár héber szövegét és fordítását veszem alapul, a fordítás mindegyik zsol-tárnál saját fordítás, költemény formájában. Elsősorban a héber szövegre koncentráltam, ez-által megpróbáltam a szöveghez minél közelebb kerülni, minél pontosabban meghatározni egy-egy szó eredeti jelentését, értelmét és visszaadni annak érzületét, lüktetését. Ezek után következnek a fordításhoz tartozó megjegyzések, bemutatom a zsoltárnak a szerkezetét, fel-építését. Folytatom részletes exegetikai elemzéssel, majd a műfaj meghatározásról és datá-lásról írok, végül a magyarázatot az adott zsoltár teológiai koncepciójával zárom.

Végezetül nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy a tiszta egyéni panaszénekeknél jóval nagyobb a kevert formával rendelkező zsoltárok száma. Értelemszerűen felmerülhet a kér-dés, hogy ez miért van így? A kérdés megválaszolásához nyilván a kevert formák vizsgálata is szükséges, ez azonban már további kutatás témája lenne. Az eddigiek alapján azért biz-tonsággal feltételezhetem azt, hogy a műfaj rendkívül népszerű lehetett, hiszen az egyéni panaszénekek nagy száma erről vall. Ugyanakkor ezt megerősíti az is, hogy a változatosság a gyakori használat mellett szól: egyéni panaszát sok hívő adta elő költemény formájában, a formai változások szintén a sokféle tapasztalat irodalmi lecsapódásaként tekinthetőek. Hogy mi lehet az egyéni panasz költészeti megnyilvánulásának legfőbb jellegzetessége? A pana-szos nyilván először megszólítja Urát, majd előadja panaszát. Az is természetesnek vehető, hogy a hit nem szorítkozik a panasz elmondására: aki Istenhez fordul panaszával, remény-kedik abban, hogy panaszát Isten meghallgatja, a baját orvosolja – végső soron ez a panasz lényege! Elfogadható a forma alapvető részének, ha a zsoltáros Istenbe vetett bizalmát fejezi ki. Ez ugyan jelentősen eltér magának a panasznak az ábrázolásától, mégis hozzátartozik a hithez éppúgy, mint a hitből fakadó imához! A talán később művészi szintre emelt

„Stimmungsumschwung” magja feltételezhető már a kezdetekben is! S hogy a zsoltárt vala-milyen pozitív módon kívánja befejezni a szerző, az ismét természetesnek nevezhető. Igaz, itt nem „happy ending”-ről van szó: a befejezés egyenesen következik a reménység megfo-galmazásából, ha doxológikus! A feltételezett legrégibb elemeket áttekintve elmondhatom, hogy gyakorlatilag a Gunkel által megállapított formaelemeket felsoroltam ugyanabban a sorrendben, ahogy azt a korábbi formakritika megállapította. A kérdés most már csupán az, hogy lehet-e ilyen felépítésű zsoltárt találni, illetve lehet-e azt mondani, hogy esetleg a leg-régibb (vagy talán a legleg-régibbhez formájában legközelebb álló) zsoltár? Ilyen zsoltár vizs-gálat költeményeim között kettő van: a 13. és az 54. zsoltár!

A 13. zsoltár igen nyomatékos: „Meddig még” felkiáltása hangsúlyossá teszi a pa-naszt, az Istenhez fordulásnak elemi erőt kölcsönöz. A zsoltár világossá teszi, hogy panasza szociális természetű: ellenségei ellenében fordul Istenhez a zsoltáros; igaz ugyan, hogy az

184 összeütközés részleteire nem tér ki. Rövid, de annál hangsúlyosabb a bizalom megnyilvánu-lása a 6. versben: Isten hűsége nagyobb, mint az ellenség üldözése és kárörvendése, ezért a zsoltáros biztos abban, hogy Isten megsegíti őt. A lezárás ugyanebben a versben szintén rövid: a zsoltáros énekszóval dicséri Istent jóságáért.

Az 54. zsoltár kicsit nehezebb kérdés annak ellenére, hogy minden elem példás rö-vidséggel megjelenik. Az Istenhez fordulás (3-4. vers) két sorban is jelen van, de maga a panasz sokkalta rövidebb, hiszen csak az 5. versre szorítkozik. A 6-7. vers szépen fejezi ki a bizalmat Isten megsegítésében, majd a 8-9. vers áldozattal szemlélteti a zsoltáros háláját. A gond csupán az, hogy feltűnően rövid az ellenség miatt történő panasz, sőt igen általános szavakkal van leírva (idegen emberek támadtak a zsoltárosra és erőszakosok törtek életére).

E rövidség magyarázatában két megoldás is elképzelhető: arról lehet szó, hogy a Zsoltár-könyv szerkesztésében itt egy olyan költeményről van szó, amely Dávid életének egy bizo-nyos szakaszát óhajtja illusztrálni (a zífiek árulását). Könnyen elképzelhető, hogy e célból a szerkesztő elhagyott bizonyos verseket a zsoltár közepéből – olyanokat, amelyek nem illet-tek volna a történelmet illusztráló szándék összefüggésébe. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy maga a zsoltár is illusztrációként született; ez esetben egy ősi forma imitálásával lenne dolgunk. A tudomány jelen állása szerint nem látok egyértelmű kritériumot a két lehetőség közötti döntés meghozatalára.

Nem kell meglepődni azon, hogy ez a forma a maga egyszerűségében ilyen csekély mértékben maradt fenn: nyilvánvaló, hogy az egyéni tapasztalatok, a különböző veszélyek és fájdalmak megélése, illetve az Isten iránti bizalom megnyilvánulása rendkívül széles spektrumot foghat át. Így feltételezhető egyrészt, hogy ebben a formában nagyon sok zsoltár keletkezett – ámde nem mindegyiket érezte a zsoltárok redakciójának kanonikus intenciója méltónak arra, hogy a gyűjteménybe felvegye. Ugyanakkor számolhatunk azzal is, hogy a személyes élmények hatása alatt elég sok variációja, esetleg kibővítése volt ennek az egy-szerű formának. Tetten érni ezeket azonban rendkívül nehéz! Annyi bizonyos azonban, hogy a forma alakulásában változást jelenthetett, amikor a zsoltáros személyes érzelmeit immár intézményesen is integrálni kívánta. Az általam vizsgált zsoltárokban feltűnik, hogy ez leg-inkább az utolsó formaelem kapcsán történhetett meg: háláját a szerző Istennek immár in-tézményes formában kívánja leróni. Itt kézenfekvő, hogy a „Lobgelübde” már nem a zsoltá-ros belső szobájának csendességében, hanem nyilvánosan – a templom intézményes kereté-ben, liturgiai összefüggésben képzelhető el. Az 5. zsoltár már közvetlenül a bizalom-motí-vumban beszél arról, hogy a zsoltáros Isten „szent templomában” borul le, a 26. zsoltár Istent a gyülekezetben áldja (12. vers, de már a 8. vers is a templom szeretetéről szól), az 56. zsoltár

185 (13. vers) pedig nyilvánvalóan egy fogadalmi áldozat bemutatásáról szól, ami csak a temp-lomban mutatható be. A szövegek összefüggése talán nem bizonyítja, de mindenképpen azt sugallja, hogy nem egy akármilyen templomról van szó, hanem a Templomról – nyilvánva-lóan a jeruzsálemi szentélyről. Ha ez így van, akkor ugyan pontos datálásra ez nem elég, de terminus a quo-ként tekinthető a kultuszcentralizáció – bizonnyal ekkor bővült az egyéni panaszének ezzel a motívummal, a forma változatlan fenntartása mellett. Ugyanakkor ez a motívum azt sem bizonyítja, hogy fogság előtti zsoltárról lenne szó, hiszen a jeruzsálemi templom ilyen funkciója a babiloni fogság után nem csak fennmaradt, hanem még talán erő-södött is.

Nem hagyhatom figyelmen kívül azt (jóllehet kívül esik vizsgálatom keretein), hogy az egyéni panaszénekek ún. „nem tiszta” formáját képviselő zsoltárok között kiegészítés is előfordul. A zsoltáros menekvését a templomba, Isten „inkubáció” során jeleníti meg – pél-dául a Zsolt 3,5 szerint.¹⁰⁴⁴ Ez a motívum a bizalom megnyilvánulásának ábrázolásában sze-repel és egészen bizonyos, hogy ugyanúgy feltételezi a templom meglétét, mint a nyilvános hálaadás, vagy a fogadalmi áldozat a templomi nyilvánosság előtt. Minden ok megvan annak feltételezésére, hogy párhuzamos fejleményről lehet szó, amit jelen korlátozott vizsgálatom-ban részletesen nem tárgyalhattam.

Nem utasítható el az a gondolat sem, hogy több egyéni panaszének tartalmaz a zsol-tárost körülvevő társadalom embereiről olyan elképzeléseket, amelyek talán enyhén dualis-tának nevezhetőek, azaz a társadalmat jó és rossz részre osztják. A 140. zsoltár például „bű-nösökről”, „erőszakosokról” beszél, akikkel szemben állnak a „nyomorultak”, „szegények”,

„igazak”, „becsületesek”. Mindez természetesen mit sem változtat a zsoltár egyéni hangvé-telén! A 142. zsoltár ugyancsak az „igazakról” beszél, de ezek gyülekezetbe tagozódása szintén arra utal, hogy a zsoltáros ugyan önmaga életéről beszél, mégis hittársai számára modell értékű, míg velük szemben áll az „üldözők” és „hatalmasok” tömege. Erről a gyüle-kezetről beszél a Zsolt 26,12 is, de talán a legbeszédesebb tény az, hogy a 22. zsoltár tiszta panaszénekét – nyilván későbbi kiegészítésként – a 28-32. versekben egy kollektív hála-énekkel bővíti a hagyomány. Ennek időbeni behatárolása viszonylag könnyű, még akkor is, ha pontos datálásra nem vállalkozhattam: a Makkabeus-királyok késői fázisában a zsidó val-lásban fellépő törések olyan irányzatok megszületéséhez vezettek, amelyek (főként a hata-lom áldozatainál) az „igazak közössége” tudatát ébresztették fel. Qumrán közössége talán a

1044 Vö. Karasszon, Inkubáció és álomlátás. A 3. zsoltár magyarázatához, in: Zsengellér J., Kodácsy T., Ablonczy T. (szerk.), Felelet a Mondolatra, L’Harmattan, KRE, Budapest, 2016, 187-197.

186 klasszikus példa erre, de ez messze nem egyedülálló eset! Ha nem is mondható el, melyik zsidó irányzat felelős ezért a motívumért bizonyos, hogy ennek a késő fogság utáni kornak az atmoszféráját sugallja az igazak közösségének gondolata.

Természetesen fenti gondolataimmal nem vázoltam fel az egyéni panaszének műfa-jának történetét, hiszen ahhoz figyelembe kellene vennem azokat a zsoltárokat is, amelyeket az egyéni panaszének kibővített formájaként, vagy annak leszűkítéseként, torzóként a vizs-gálaton kívül hagytam. Ez a feladat nyilván egy esetleges jövőbeni kutatásra marad! Így további kutatás tárgyát képezheti a műfaj történetének alakulása. Ugyanakkor azonban mégis sikerült néhány támpontot felvázolnom ahhoz, hogy ennek az alapvető műfajnak az évszázadokon átívelő voltát megértsük, s a történeti magyarázathoz közelebb kerüljünk. Az egyéni élmény, annak intézményes integrálása, valamint közösségi megélése, illetve közös-ségi modellként értelmezése egészen biztosan része a műfaj hosszú történetének. Az egyéni panaszénekek pontos használatáról máig keveset tudunk. Az ugyanakkor bizonyos, hogy az egyéni panaszénekek alkotják a legszélesebb körben használt ének-kategóriákat a zsoltáro-kon belül.¹⁰⁴⁵ Napjainkig megfigyelhető hatásuk és egy folyamatos kutatómunkát igényel hatástörténetük vizsgálata.

Disszertációmat azzal a tudattal zárom, hogy munkám semmiképpen sem befejezés, ez a hálás téma korántsem fejeződhet be értekezésem keretei között, éppen ellenkezőleg, további, mélyebb kutatásra ösztönöz.

1045 Gerstenberger, 1988, 14.

187