• Nem Talált Eredményt

Az író pőre és halála

In document VAJDA PÉTER (Pldal 193-200)

(Vajda búcsúja és ígérete. A Fichte pőre s ennek ki­

menetele. Az F.rkölesi Ileszedek a censura előtt. A pör megindítása. Vajda és az egyház magatartása. A passiv ellenállás. Vajda betegsége és halála. Az egyház ünnepé­

lyes óvása. Vajda emléke.)

Vajda rövid félesztendő alatt székfoglaló­

jával együtt összesen 25 erkölcsi beszédet tar­

tott. *) Az utolsó a közeledő húsvéti ünnep

al->) A beszédek czimők szerint a következők: 1.

Székfoglaló. 2. A tanítók és tanítványok közötti viszony­

ról. 3. Mivel tartozik magának az ember általában, kü­

lönösen pedig az ifjú.- 4. Mivel tartozik a hazának min­

den ember, különösen pedig az ifjú? 5 .Mivel tartozunk istennek. 6. Nemzeti egység. 7. és 8. A szabadság. 9.

A szokás. 10. Az időt jól kell használni. 11. Az ige meg­

testesülése. 12. Uj évi gondolatok. 13. A szép művé­

szetek. 14. Melyik isten valódi egyháza? 15. A művelt­

ség hasznai. 16. Az ördögök. 17. A szép. 18. Az angya­

lok. 19. A visszaélések. 20. Bölcseség és józan élve­

zet. 21. Egy kis indítvány, melynek szép következmé­

nyei lehetnek. 22. A protestantismus. 23. A jelen és jövendő élet. 24. Az ösztön és ész vallása. 25. A föl- támadási Az első beszéd 1843 szeptember 27-ről, az utolsó 1844 márczius utolsó napjáról való.

1 9 0 -—

kalmából a feltám adásról szólott. Bízó hittel hirdeti a feltámadást, nem azt, a melyet a ke­

resztyén vallás ígér, hanem azt, a melyben a jog, az igazság, szabadság és egyenlőség fog feltámadni. Mint a hogy az őszi és tavaszi ve­

tés pihen a földben, hogy a megujhodó tavasz- szal kikeljen : úgy pihennek az ő eszméi tanít­

ványai szivében, hogy a feltámadás nagy ün­

nepének menjenek elébe. Repeső remény nyel hiszi, hogy föl fognak onnan támadni, s a ki most egy nyelven beszél, beszélni fog általok sok nyelven és szavok keresztül hangzik a ha­

zán. Ha csak ezer nyelv buzog érette, meg lesz a feltámadás ünnepe, a legszebb nemzeti ünnep, mit az újkor látatt. Gyújtó tűzzel csa- pong biztatása, hogy a lelkesedés az igazért, jóért, szépért tanítványaira is elragadjon s épen lobogjon bennök, mig újra megszólal előttük. *)

Ez az utolsó beszéd búcsú és ígéret..

Minthogy a tavasz immár beköszöntött, egyelőre vasárnapi előadásait abba hagyja, mert ilyenkor a szoba és város szűk falai közül szo­

kása szerint a természet nagy templomába jár : vizsgálódni, fürkészni, gyűjteni, gondolkozni; de folytatni fogja azokat, mihelyest az ősz ismét beállt.

Búcsújának és ígéretének hangja barát­

ságos és mégis ünnepies; elismeréssel néz a múltra vissza, kecsegtetéssel tekint a jövőbe. S

*) Vajda Péter·. Erkölcsi beszédek. A feltámadás.

2 0 4 . 1.

telemben olvad össze, méltó befejezéseként az emelkedett cyclusnak.

Mintha csak Vajda ebben a Fichte kö­

vetője lenne megint: annyira hasonló az eljá­

rásuk.

Sőt hasonló még későbbi sorsuk is.

Fichte előadása után a hit eredetéről és természetéről egy értekezést adott közre phi- losophiai » Journal >-já.ban, melyet Niethammer- rel együtt szerkesztett. Okoskodása szerint a vallás a jó cselekedetben áll, a jó cselekedet pedig egV a magasabb erkölcsi világrendbe ve­

tett hittel, maga az erkölcsi világrend egy az Istennel. így valójában a vallás hit, erkölcsi hit, melynek örök lényegét Fichte pantheisti- kuson fogta föl.1)

Alig jelent meg a »Journal,» azonnal kö­

vetkezett a támadás. Valaki névtelenül felzú­

dult az istentelen szerző vallás-erkölcsi nézetei ellen, nem különböztetve meg a kétkedő atheis- must a hivő, vallásos pantheismustól. A fűzet elerte, a mi czélja volt. A szász-választó feje.

delemség kormánya rögtön borzongásba esett­

leiratot küldött a lipcsei és wittembergai egye­

temhez, köriratot intézett a többi kisebb-na- gyobb német államhoz, a »PhilosophischesJour­

nal» eltiltása végett. A szász-weimari udvar

■') Kuno Fischer·. Geschichte der Philosophie. V- ter Band. Heidelberg 1869. 377. I.

1 9 2 —

nem bírva ellene állani az illetéktelen nyo­

másnak, előbb vizsgálatot indíttatott Fichte ellen, aztán meg akarta rovatni, végre egysze­

rűen és röviden megfosztotta tanszékétől.x) Szime igy járt Vajda is.

Erkölcsi beszédeit befejezve s egy vas­

kos kötetben összeírva, április 20-án két pél­

dányban fölterjesztette a pesti censurának a nyomatási engedély megnyerése végett. Az egyházi és vallási könyvek censora akkor Szabó János, a pesti egyetem theologiai pro- fessora volt, kevés tehetséggel, sok elfogult­

sággal.

Jámbor ijedelemmel riadt föl a kegyes férfiú, a mikor a tüzes, szabad szónoklatokat elolvasta; s már május 4-én pihegő sietséggel ült íróasztalához, hogy a censorok központi testületének a fenyegető veszedelemről jelen­

tést tegyen. E jelentés valóságos feladás. Vajda kötete e szerint veszélyezteti, a positiv vallást, megmételyezi a gyanútlan ifjúságot, ártalmára válik társadalomnak és államnak. A mint Szabó fejtegeti: a szerző távol attól, hogy előmoz­

dítaná az erkölcsösséget, a pozitív vallási ér­

zéket, mely nélkül minden a subjectiv gondol­

kozás kényének esik rabul; távol attól, hogy hallgatóiba becsepegtetné az egyházi és pol­

gári törvények tiszteletét, mérsékelné és he­

lyes irányba terelné az ifjúság rendetlen

indu-») Kuno Fischer·. Geschichte der Neuern Philo­

sophie. V-ter Band. Heidelberg 1869. 275— 303. 1. (

/

latait, a mi pedig az »Erkölcsi Beszédek« író­

jától, mint az ifjúság tanárától és nevelőjétől már állásánál fogva is méltán és joggal meg­

követelhető volna; éppen ellenkezőleg azon van, hogy ifjai szivéből a tiszteletet minden po­

sitiv vallás iránt kioltsa, hogy a helyett a szent és szentesített dolgokról különféle kéte­

lyeket támaszszon bennök, hogy a fennálló törvényekkel szemben már korán ellenkezésre, gondolkozás-és érzésbeli szabadosságra kapassa őket: végre hogy érzékiségöknek a féket meg­

eressze. Nem volt és nincs is az egész mun­

kával más czélja, rQÍnt hogy oly paradaxo- nokkal, melyek tetszése szerint szólva libe­

rálisok, melyek a vallásra nem kevésbbé ve­

szedelmesek, mint az államra, csillogjon, nép­

szerűséget hajhászszon, elveinek újdonsága ál­

tal azokat, kik gyanútlanok és gyöngék, egy- átalában ifjak, kik minden uj és különösnek tetsző paradoxonon úgyis mohón kapnak — megrontsa; szóval, hogy a fiatalokat a fenn­

álló egyházi és politikai alkotmánynyal szem­

ben minél engedetlenebbekké tegye s ben­

nök az újítási viszketeget és ellenzéki szelle­

met minél korábban felköltse. Szabó szerint ez a szerző czélja, ez az ő elve. Elhallgatva azokat a gyakori allusiókat, melyek a katho- likus vallásra vonatkoznak, azokat a jogtalan és igaztalan kifakadásokat, melyeket e vallás ellen protestáns ifjak előtt megenged magának, mint ő mondja, csakis véleményének igazolá­

13

1 9 4 —

sára szorítkozik, csakis ennek bizonyítására szolgál egy meglehetős bő szemelvénynyel1) Noha részletesen ismerjük a kötetet, még sem látszik fölöslegesnek, hogy a censor és cen­

sura jellemzésére nehány idézetet kiszakítsunk belőle, A sancta simplicitast szinről-szinre elénk bűvölik.

Oh, sancta simplicitas! Néha úgy tetszik nekünk, mintha intézmény lennél, ekkor censu- rának hívnak; néha úgy, mintha ember-alakot ölténél s ekkor Szabó János a neved. Benned egyesül a hatalom erő nélkül, a tekintély ér­

dem nélkül, a kicsinyesség nevetséges komoly­

kodással, a félénkség kapkodó gyámoltalan­

sággal ; naiv vagy az ártatlanság bája nélkül, s éretlen a halálos vénségnek ellenére. Még csak pár esztendő és káprázatod censurástul, Szabó Jánosostul együtt szerte foszlik; nem ma­

rad meg egyéb, mint a rósz emléked, mint valami rósz álom, melyre az ember csodálkoz­

va és mosolyogva gondol vissza!

Még most azonban élsz és ítélsz, noha meglehetős beszámíthatatlan sággal, szánalom, boszankodás, gúny és kaczagás között.

Némulj el! Úgyis eleget beszél szegény­

ségi bizonyítványod.

Valóban szegénységi bizonyítvány a Sza­

bó János szemelvénye. Hogy miken föl nem

’) A z eredeti je le n té s megvan a magyar királyi országos levéltárban 1844-ből, 20644 sz. alatt.

háborodik, micsoda egyszerű mondásokon és közigazságokon: — legyen bizonysága a sok közül pár példa.

Ilyen rettenetes helyek:

A 5 2 -Í k la p o n : A tudom ány tud, nem p é­

tiig hisz, m inél n agyob b v alak in él a tudom ány m ezeje, annál szűkebb a hité. M ikor m indent fo ­ gunk tudni, n em szorulunk ép en sem m i hitre.

A 6 6 - i k la p o n : V a n n a k m ég m ások e ll e n ségei a szabadságnak, kik , á llítjá k : hin n i vakon, m it a tekintély parancsol s épp en az em beri ész főkérdéseinél h olt betűkre tám aszkodni, nem p e­

d ig isten élő könyvére, a term észetre s nem az ő legjobb m agyarázójára, az elm ére. Szabadon nem gon d olk ozn i isten és lélek , világ és halha­

tatlanság felől, ez előttük vallási erény, ez ér­

dem , ez koszorúra, m éltó

A J J - ik la p o n : A forradalmat sohasem az ész barátai eszk özlötték , hanem a fennállónak o s­

toba védői.

A 8jf.-ik la p o n : A z em beriségnek csak ak ­ kor lesz testileg is· jó állása, ha eszét kifejtette.

M ig ez nem történik, a zsarolás és kényuraság elszed i mások elől a falatot, ron gyot vet néha h elyette a testre, és nyom orult kunyhóban hagyja ten gen i az elnyom ottakat. Isten em , és ez az em ­ beri élet, ez a föld királyaihoz m éltó s o r s !

A <j/{-ik la p o n : S őt tö b b et m ondok, hogy egy vala M ózes és M ahom ed isten e és m in d en is­

tenek, akármi n éven , akárm ely id ő b e n és nép ál­

tal neveztettek. A zt gon d oljátok , csak egy kül­

T -?♦

1 9 6

dötte, csak egy követe volt istennek a földön ? Csalódtok, minden fajban meg van az ész, mint isten követe, csak mívelni kell őt és isten szavait mindenkor hallhatjátok általa.

A p6-ik lapon: Az ige megtestesülését so­

kan sokféleképen magyarázzák, de én nem mon­

dok sokat, midőn állítom, hogy a következő ma­

gyarázat felel meg leginkább a tiszta észnek, a józan erkölcsnek: Krisztus vallása szeretetre és igazságra van alapítva, igen, de szeretet és igaz­

ság isten főtulajdonsága is, sőt a tökéletes sze­

retet és tökéletes igazság csak isten kifolyása, tehát a szeretetben és igazságban maga isten van megtestesülve (Hoc est auctoris dogma de incar­

natione Domini! veti utána rémülettel a censor.) A 128-ik lapon: Ha Európának mind a kétszász millió embere föl van világosítva érde­

kei felől, van-é a földön hatalom, mely gátolja őket’czéljuk elérésében. Minden ország azon mér­

tékben szabadult föl, a mint mivelődött. Az ész

azt mondja, mind egyenlő jogú gyermekei v a ­

gyunk istennek, tehát szabadon rendelkezhetünk egymás között. Édes barátim! Sokan érezzük még ma is a polgári helyzet terheit s látjuk, hogy gyermekeink előtt mesterséges köd terjesztetik.

Mi fog ezen segíteni ? Az ész művelése.

A Jfö-ik lapon: Véremben van bolygatni azt, a mi előítélet, mi kártékony. Volna csak hatalmamban, fenekéig nyúlnék a rosznak és elő vonszolnám, hogy irgalom nélkül megégessem, tö­

vére tenném fejszémet a balgaságnak, hogy ki­

vágjam és kiirtsam.

In document VAJDA PÉTER (Pldal 193-200)