i1 (Első közlemény.)
III. Károly magyar király a pragmatica sanctio érdekében az 1725-iki bécsi békével elismerte Y. Fülöp spanyol király fia Don Qar-los spanyol infánsnak jogát Toscanára, Parmára és Piacenzára. Fülöp
azonban nem elégedett meg a puszta elismeréssel, hanem egyéb biz-tosítékot is keresett és Angliával, valamint Francziaországgal szövet-ségre lépett Károly ellenében azzal a meghatalmazással, hogy 6C00 fegyveresével megszállhatja Livornót, Elba szigetét, Parmát és Pia-cenzát. Károly, ki a pragmatica sanctio békés elismerése érdekében minden elfogadható áldozatra kész volt, eltűrte e fegyveres beavatko-zást. Ámde csakhamar csalódott, mivel Spanyolország jóval nagyobb haderőt szállított partra Itáliában, sőt Sardiniával is szövetséget kö-tött. Veszedelmessé váltak az állapotok Károlyra nézve akkor, mikor II. Ágost lengyel király halálával a lengyel trón betöltése körül a Francziaország és közte felmerült nézeteltérések alkalmából V. Fülöp még Francziaországgal is szövetséget kötött Ausztria ellen. Ily viszo-nyok mellett, minden eshetőségre készen és érdekeinek megvédelme-zése végett, Károlynak meg kellett erősítenie nemcsak itáliai, hanem németországi hadait is. A birodalom kedvezőtlen pénzügyi viszonyai miatt azonban Károly országai főnemeseihez is fordult segítségért.
A királyi fölhívás Magyarországon is termékeny talajra talált, ameny-n y i b e ameny-n 1734 j a ameny-n u á r i u s á b a ameny-n Pálffy Lipót gróf egy h a j d u e z r e d e t , Károlyi Sándor gróf és Ilávor János Miklós gróf pedig egyegy h u s z á r e z r e -det szerveztek és bocsájtottak a koronás király rendelkezésére.
A száznyolczvan éves múltra visszatekintő ezredek története gaz-dag nevezetes és olyan eseményekben, melyek hirdetői nemzetünk kiváló hadi erényeinek. Helyénvalónak találjuk tehát, hogy a meny-nyiben ezt folyóiratunk szűkre szabott keretei megengedik, az
évfor-1 Ausführliche Geschichte stb. czímű m u n k a II. kötetének 14. é s 20. 1., valamint Criste i. m. 170. 1. a megjegyzések.
duló alkalmából kimutassuk eme csapattestek szereplését azokban a hadjáratokban, a melyekben hazánk fiai -—miként ezt a 19. számú magyar gyalogezred története is mondja előszavában — a király és a haza iránti hű odaadásukban életükkel és vérükkel áldoztak.1
I.
A cs. és k. 19. számú, estei Ferencz Ferdinánd császári és királyi főherczeg trónörökös nevét viselő magyar gyalogezred.2
A Pálffy által saját költségén szervezett hajduezred toborzó kerü-lete 1809-ig a felsőmagyarországi vármegyékre (Gömör, Szepes, Abanj-Torna stb.) terjedt ki. Az ezredtörzs állomáshelye Kassa volt.
A 15 rendes és 2 gráűátos századból alakított csapattest parancsnokává és tulajdonosává Pálffy Lipót grófot nevezte ki a király. 1809-től a Dunántúlra is kiterjesztették toborzó kerületét, melynek székhelye Székesfehérvár lett. 1845-től kezdve Győr a hadkiegészítő kerületi parancsnokság székhelye.
1769-től kezdve gránátos osztálya más gyalogezredek hasonló osztályaival egy gránátos zászlóaljba egyesíttetett és pedig legelőször a 37. és 52. gyalogezredéivel, később 1775-ben a 2. és 34., 1779-ben az 53. és 37., 1799-től előbb a 34. és 39., később pedig az 52. és 61.
magyar gránátos gyalogezred gránátosaival; 1810—1818-ig az első magyar gránátos zászlóaljba tartozott, 1818 után a 39 és 62., 1N32 után pedig a 48. és 60. gyalogezred gránátos osztályával egyesíttetett.
Béke időkben állomásozott: Lombardiában, Cseh- és Magyaror-szágban (Kassa, Nándorfehérvár, Zágráb, Komárom. Brassó, Pozsony), Galicziában, Stiriában, Dalmácziában. Tirolban, Wienben. Morvaor-szágban, Yelenczében, Bovignóban, Vicenzában, Triestben és Pólátan.
Hadjáratok.
Alig alakult meg első zászlóalja, ezredtulajdonosa vezetése alatt máris Itáliába vonult, a hol az 17.S4—85. évi hadjáratban oly nagy veszteségeket szenvedett, hogy az 1735 április 30-iki hadrendben csu-pán 269 főnyi állománynyal szerepel. 2-ik zászlóalja Tirolban a Monte-Baldón táborozott.
1 Geschichte (les k. k. Linien-Infauterie-Eegimentes Kronprinz Erz-herzog Rudolf Nr. 19. Graz, 1863. és Wien, 1878. évi kiadásai.
2 U. o. és Alphons Freiherr von Wrede: Geschichte der k. u. k. Wehr-macht. I. kötet, Wien, 1898. 249. 1.
1741-ben Felső-Ausztriába vonult az ezred.
Az osztrák örökösödési háborúban 1742-ben bárom zászlóaljjal előbb Caslaunál harczolt. később pedig Prága ostromában vett részt.
1743-ban Ingolstadnál vitézkedett. 1745-ben Olaszországba jutott, a hol 1746-ban Rottofrenónál és Genua falai alatt mérte össze fegyve-reit az ellenséggel. Genuában, a deczemberi forradalom alkalmával, árulás következtében, egyik zászlóalját a felbőszült tömeg majdnem teljesen fölkonczolta ; másik zászlóalja részt vett a forradalom leveré-sében. 1747-ben egyik zászlóalja a Provenceba nyomult, a többiek ellenben úgy 1747-ben. mint 1748-ban Genua ostromában vettek részt, a hol különösen a gránátosok tűntek ki a begnatói sánczok megro-banásában (17i8 junius 13.).
Hétéves háború. 1757-ben két zászlóalja (csupán 780 ember erős) egy gránátos századdal a prágai csatában (május 6.) Schwerin csapa-taival szemben állotta meg a sarat azután pedig a görlitzi ütközetben (szeptember 7.) szerzett dicsőséget; vitézül harczolt még Schweidnitz ostrománál, a hol a csillagsánczot vette meg november közepén. De Vins József százados, a gránátosok parancsnoka, jutalmul a katonai Mária Terézia-rendet kapta és őrnagygyá neveztetett ki.1 Küzdött még Boroszlónál és Leutbennél (deczember o.). 1758-ban Hochkirchnél (okt.
14.) megint a gránátosok tűntek ki az egyik sáncz megrohanásánál, a mikor is 230 porosz katonát fogtak el. Neisse ostrománál is érde-meket szereztek a zászlóaljak. 1759-ben az osztrák fősereg kötelékében a gránátosokkal együtt a kunersdorfi csatában (augusztus 12.) egy ta-podtat sem engedtek, bár soraik igen megfogytak.
1760-ban Loudon alatt az ezred Sziléziában Neustadt ostromában (márczius 15.) vett részt, Landshutnál pedig oly vitézül harczolt, hogy De Vins őrnagyot soronkívül alezredessé léptették elő.
Liegnitznél (1760 aug. 15.) nagy veszteségeket szenvedett a vissza-vonulás alatt.
1761-ben Schweidnitz ostrománál vérzett az ezred, a hol gráná-tosai oly elszántan rohanták meg az ellenséges védővonalat, hogy pa-rancsnokukat De Vins alezredest ezredessé léptették elő.
1762-ben egyik különítménye Schweidnitz védelmezésében vett részt.
1773-ban IT Alton Richárd gróf tábornok lett az ezred tulajdo-nosa, az ezred parancsnokságát pedig Alvinczi/ József ezredes vette át.
1 D r . J. Hirtenfeld: Der Militär-Maria-Theresien-Orden und seine Mitglieder. Wien, 1857. I. kötet, 73. és 287. 1.
1779-ben az ezred a habelschwerti rajtaütésben (január 18.) tünfc ki olyannyira, hogy úgy Alvinczyt, mint Davidovich őrnagyot a Mária Terézia-rend lovagjainak sorába iktatták,1 kilenez tisztet pedig di csérettel illettek. Külön elismeréssel adózott az ezrednek II. József is, a ki 1781-ben megjelenvén a pesti táborban, személyesen is köszö-netét nyilvánította az ezrednek, háromszáz aranyat osztatott ki a le-génység között, az egész tisztikart pedig megvendégelte.
1786-ban az ezred t u l a j d o n o s a fíorbereki Alvinczy József tábor-nok lett, míg az ezred parancstábor-nokságát Kolowrath-Krakowsky Károly ezredesre bízták.
II. József török háborújában két zászlóalja a gránátosokkal együtt Zimonynál, a 3. zászlóalj pedig Erdélyben állott. Utóbbinál a Gabri-eli százados vezette különítmény Gradistjenél zsákmányul ejtett több ellenséges uszályhajót, míg másfél százada augusztus 15-én a Tulkán szorosban visszaverte a törököket.
1789-ben az ezred a délmagyarországi fősereg kötelékében Nándor-fehérvár ostromában vett részt és annyira kitűnt, hogy soronkívül elő-léptették az ezred parancsnokát Ivolowrath gróf ezredest, valamint Plunquet Lukács gróf főhadnagyot ; a 3. zászlóalj előbb a Vöröstorony szorost védelmezte, majd Lazu-Mare alatt ütközött meg a törökkel.
Az újonnan felállított 4. zászlóalját Orsova ostrománál alkalmazták.
A gránátosok mindvégig Nándorfehérvár ostromában tűntek ki.
Franezia forradalmi háborúk. 1792-ben a 3. zászlóalj a gráná-tosokkal együtt a Németalföldre vonult, a hol a gránátosok tűntek ki Florennesnél. 1793. megint a gránátosok jutottak tűzbe Aldenhóven-nél. Löwennél és MaubeugeAldenhóven-nél. 1794-ben az ezrednek három zászló-alja Itáliában Degónál harczolt, a gránátosok Landrecienél, Erquelin-nél és FleuruErquelin-nél vitézkedtek, míg a 3. zászlóalj LüttichErquelin-nél küzdött.
1795-ben S. Giacomónál derekasan állotta meg helyét és ugyanígy viselkedett Loanónál is a hadsereg balszárnyán. A gránátosok a Eajnamentén Gross-Fischlingennél és Frankenthalnál harczoltak.
A franezia köztársaság ellen viselt háborúkban és pedig 1796-ban a 2. zászlóalj Montenottenél és az ezt követő visszavonulásnál mérte
<>ssze fegyvereit a francziákkal míg az 1. zászlóalj Degónál küzdött.
A Minció melletti csatában az ezred az utóvéd nehéz feladatában sokat veszített, majd Lipthay dandárában Dolcenél is harczolt. A Monte-Baldón, Castigliónenél, Cereánál és la Favoritánál vívott harczok után Mantuába szorult, melynek védelmezésében is részt vett. A 3.
zászló-1 U. o. 217. és 225. 1.
alj Tirolban állott, a hol Callianónál majdnem teljesen megsemmi-sült ; megmaradt részei ezután vitézül harczoltak Segonzánónál, Piaz-zenél, Vigo-Miolánál, Calliano-Besenellónál és Rivolinál.
A gránátosok az északi hadszintéren hadakoztak Schweinfurtnál, Ambergnél, Würzburgnál és Kehinél.
1797-ben hadiállományra kiegészített 3. zászlóalja Provera had-testében előbb Bevilacquanál és Anghiarinál vitézkedett, a mi után St.-Giorgiónál a francziák fogságába jutott. A mantuai kapituláczió után Krajnában újjá szervezték az egész ezredet.
A gránátosok előbb Khel alatt, később pedig Károly főherczeg se-regében az utóhadnál Neumarktnál szereztek érdemeket.
1799-ben két zászlóalja Itáliában Magnanónál jutott tűzbe, a mi után Brescia megrohonásában is részt vettek. Az egyik osztály Tirol-ban Yapriónál tűzött össze az ellenséggel, míg a 3. zászlóalja Orzi-nóvinál küzdött. Tortona körülzárolása után egyik zászlóalja Alessand-ria alá vonult, míg a másik kettő Bosco-St.-Giulianónál igen sok em-berét vesztette el akkor, a mikor a Moreau vezette franczia osztályo-kat szétrobbantotta. A fősereghez való vonulása után Adorján ezredes vezetése alatt Fossanónál, Beinettenél, Castelettónál, Eonchinál és még több kisebb ütközetben harczolt, a melyekben vesztesége halottakban és sebesültekben meghaladta a kétszázat. Genolánál (nov. 1.) is sokat veszített (1659 emberéből elesett 4-00, 23 pedig megsebesült és a fran-cziák fogságába került).
A gránátosok Veronánál, Magnanónál, St.-Giuliánónál. a Trebbia mentén, Novinál és Genolánál tűntek ki.
1800-ban, miután az egész ezred a Bochetta ostromában vett részt (600 emberét veszítette el), Genua alá került, melynek kapitu-lácziója után egyideig itt állomásozott, majd Pozzoló-Yaleggiónál vi-tézkedett (vesztesége halottakban, sebesültekben és eltűntekben két-száz ember volt).
A gránátosok St.-Giacomónál, a Var mentén Gilettánál, Ormeá-nál, Marengónál és Pozzolónál harczoltak.
Napoleon elleni háborúk. 1805-ben az ezred öt zászlóaljával előbb Itáliába vonult, később pedig Dél-Tirólban a határokat őrizte. 1809-ben három zászlóalja, nemkülönben a gránátosok is, Itáliában Sacile mellett, a Piave vonalán, azután Magyorországon Pápánál, Győrnél és Pozsonynál viaskodtak a francziákkal. Érdekesek Darlholémi/ Péter százados tettei, a kit később a Mária Terézia rend lovagjainak sorába iktattak. A május 8-iki Piave melletti csata után a János főherczeg vezette osztrák sereg visszavonult. E visszavonulás alatt Bartholémy, a ki az ezred 3.
zászlóalját vezette, nemcsak hogy megállította a miéinkre rohanó franczia lovasság két ezredét, hanem vissza is verte azokat. A Tag-liamentónál, a mikor az osztrák sereg az elfogatás veszedelmének né-zett elébe, Bartholémy, zászlóalja egyik századával, belevetette magát a megáradt és rohanó folyóba és átgázolt rajta. Példáját a többi csapa-tok is követték, a mi által megszabadullak a fenyegető veszedelemtől.
Pápánál az utóvédet alkotta zászlóaljával, a melylyel önfeláldozóan védekezett mindaddig, míg az egész osztrák sereg elvonult.1
Az I8IU2. évi francziaorosz hadjáratban két zászlóalja S c h w a r -zenberg hadtestében végigjárta Lengyelország pusztáit és különösen kitűnt Szent-Ivány őrnagy vezetése alatt a poddubniei csatában, a Diwin körüli harczokban és Bialánál.
1813-ban Hessen-Hornburg Fülöp berezeg tábornoknak adomá-nyozták az ezredtulajdonosi méltóságot.
Az ISIS—14 évi fölszabadító háborúkban és pedig 1813-ban első két zászlóalja Dresdánál harczolt, a hol a Fenyvessy vezette 1. zász-lóalj a francziák fogságába jutott, mivel vakmerően messzire előre ro-hant. Leipzignél Stutterheim ezredes vezetése alatt Markleeberg körül annyira kitűntek az ezred osztályai, hogy Stutterheim ezredes a ka-tonai Mária Terézia-rendet n y e r t e el.2
A gránátosok a dunamenti hadsereg kötelékében Hanaunál jutot-tak tűzbe.
A következő évben előbb a Belfort ostromló csapatokhoz tarto-zott az ezred, később pedig a déli hadsereg kötelékében Madonnái, St.-Georgesnél, Lyonnál harczolt. Utóbbi helyen különösen a Kovesdy százados vezette 3. zászlóalj tünt ki azzal, hogy a városba berohant, de körülfogott testvér zászlóalját kivágta a francziák kezéből. Szent-leány ezredes a Mária Terézia-rendet k a p t a .3 Y o r e p p e n é l is tűzbe jutottak a zászlóaljak.
A gránátosok Nangisnál és Charentonnál tűztek össze a fran-cziákkal.
1815-ben Dél-Itáliában a visszavonulás alatt a Renó és Panaró mellett főként az ezred 2. zászlóalja viselkedett derekasan, a midőn kivágta magát az ellenséges csapatok közül.
Két század még Carpi bevételénél is közreműködött. Később nem-csak Itáliában, hanem Dél-Francziaországban is harczoltak a századok.
1 U. o. 958. 1.
2 U. o. 1223. 1.
3 U. o. 1301. 1.
1847-ben Schwarzenberg Károly herczeg lett az ezred tulajdonosa.
1848-ban a zászlóaljak több részre osztottan Tirolban (Triestnél, Rivánál, Stenocónál, Storónál, a Monte-Baldón, Calmasinánál és
Spiz-^ánál) hadakoztak. 1849-ben a második zászlóalj a novarai csatában vett részt; a Magyarországban állomásozó 3. zászlóalja O-Becsénél a szerbek ellen harczolt.
1850-ben az ezred Holstein megszállásában vett részt.
1858-ban azzal tüntette ki a király az ezredet, hogy tulajdonosává Rudolf föherczeg trónörököst nevezte ki.
Az 1859-iki olaszországi hadjáratban a S c h a f f g o t s c h e vezette 9.
hadtest kötelékében mind a három zászlóalja a gránátosokkal együtt Solferinónál vérzett. A 4. zászlóalj eleinte Tirolban állott, majd a 8.
hadtest kötelékében ugyancsak Solferinónál jutott tűzbe. Az 5. zász-lóalj Triestnél a tengerpartot tartotta megszállva.
1860-ban az egész ezred Scudier dandárában Olaszországban Cus-tozzánál szerzett dicsőséget.
1878-ban nemcsak az ezredet, hanem ennek tartalék csapatait is mozgósították, a melyek azonban csupán a Száva vonalát zárták el, majd a boszniai lakosság lefegyverezésében vettek részt.
A IL József által a legénység megjutalmazására alapított vitéz-ségi érmekből az ezredben szétosztottak összesen: 15 arany- és 145
ezüstérmet. —ö.
Hadtörténelmi Közlemények. 9