Gragger Róbert 20. század eleji művelődéstörténetünk egyik kiemelkedő alakja. Berlini tíz éve alatt jelentős kultúrpolitikai feladatokat látott el, melyek során legfőbb célkitűzésének tekintette, hogy Magyarországot a háborúval, válságokkal terhes időszakban kiemelje az elszigeteltség állapotából, és a magyar kultúrát Európa-szerte ismertté tegye. Úttörő feladatra vállalkozott, amikor az ország külföldön való megismertetésére intézményes keretek között szervezte meg a munkát. A Berlini Magyar Tudományos Intézet, az intézeti könyvtár, a lektorátusok, a Berlini Magyar Intézet Baráti Társasága, az első hungarológiai periodika, az Ungarische Jahrbücher és a Collegium Hungaricum – megannyi mérföldkő az intézményrendszer kialakításának történetében. Nevéhez köthető a hungarológiai kutatások megindítása, valamint fogalmának és művelésének bekapcsolása a nemzetközi tudomány vérkeringésébe. Misszióját a magyar és a porosz kultuszminisztérium támogatását élvezve vitte véghez.
Gragger mindent megtett annak érdekében, hogy hazája iránt megnyerje a németség rokonszenvét. Rendkívül jó tájékozottsággal rendelkezett, elhivatottságával és kiváló diplomáciai érzékével képes volt elérni, amit célul tűzött ki maga elé. Kultúrpolitikai jelentőségével tisztában volt, leveleiben többször is értékelte saját szerepét és tevékenységét. Még munkássága elejéről való az a Beckerhez írt levél, amelyben kijelenti, nagy feladatot vállalt magára: a szétszakított Magyarország szellemi javainak megismertetését, és ezt a munkát teljes odaadással végzi.502 A későbbi időkből származik szintén Beckernek fogalmazott vallomása, amiben kifejti, mely adottságai teszik alkalmassá berlini küldetésére. „Alkalmasnak tartom magam szép feladatomra, mert német vérem révén, mely tisztán szól anélkül, hogy szólamokat harsogna, és magyar műveltségem által képes vagyok e két nép szellemiségét megragadni, és úgy gondolom, hogy több jót tudok tenni, mint a hataloméhes politikusok. Éppen azért, mert én a munkát önmagáért, nem pedig személyes céljaim elérése érdekében végzem.”503 Élete utolsó évében vetette papírra azon sorokat, melyekben saját tudós nemzedékében helyezi el magát, tudva, hogy nevét megőrzi majd a történelem. „A mi nemzedékünk az első csatársorba került. Vagyunk néhányan,
502 Vö: GStA PK VI. HA NI C. H. Becker Nr. 490/2, 1919. február 12.
503 GStA PK VI. HA NI C. H. Becker Nr. 489, 1924. január 8. – Az idézetet magam fordítottam.
Hóman, Szekfű, Gerevich, akiket nemcsak közös törekvések, hanem igaz barátság fűz össze. Mindnyájan érezzük a nagy felelősséget és én bízva bízom, hogy tíz évi további megfeszített munka után a következő generációknak nem lesz okuk nekünk szemrehányást tenni.”504
Magával ragadó egyénisége két olyan barátot szerzett neki, akik rajta keresztül kötöttek barátságot, egymás kultúrpolitikájára ösztönzőleg hatva.505 A két kultuszminiszter mindent megtett a két nép kulturális közeledéséért, és Gragger minden álmát megvalósították. A kapcsolat kölcsönös volt, Gragger pedig Klebelsberg és Becker elméleti szinten kidolgozott elképzeléseit ültette át a gyakorlatba. Gragger, Becker, Klebelberg és Magyary négyes szövetsége kellett ahhoz, hogy a Weimari Köztársaságban a magyar-német kultúrpolitikai és tudományos kapcsolatok ilyen példa nélküli eredményeket érjenek el. Abban azonban, hogy Becker mindvégig a magyar ügy elkötelezett híve volt, erőteljesen érvényesült az a személyes kapocs is, ami őt Graggerhez fűzte.506
Gragger mindvégig nagy intenzitással, emberfeletti munkabírással dolgozott. Ezen az sem változtatott, hogy betegsége időnként hosszabb-rövidebb pihenőt kényszerített rá. Ilyenkor a svájci üdülőhelyen, Arosában, a Waldsanatorium orvosai kezelték. Ekkor sem szakadt el berlini intézeteitől, a szanatóriumból is szervezte, irányította a munkát. Elképzelhető, hogy felsejlett benne a gondolat a korai végről, ezért számot vetett elért eredményeiről. Ennek során feladatát, aminek elvégzésére predesztinálva volt, tulajdonképpen bevégzettnek tekintette. Munkatársának és barátjának, Farkas Gyulának írja összegzésként: „Mindaz amit 1916-ban tíz évre tervezett programmnak tűztem ki,
504 OSzK Kt. Gragger Róbert levele Magyary Zoltánhoz, 1926. márc. 9.
505 Becker Klebelsberg haláláig levelezést folytatott a magyar miniszterrel. Halálhírét egy külföldi útjáról hazatérve hallotta, így csak az 1932. október 25-én elküldött levelében volt alkalma részvétét kifejezni Hóman Bálintnak. A levélben kitért arra, milyen szoros kollegiális kapcsolatot tartott fenn az elhunyt miniszterrel, s együttműködésüket hivatali idejének egyik legjelentősebb periódusaként értékelte. Vö.: GStA PK VI. HA NI C. H. Becker Nr. 4186
506 Ezzel kapcsolatban csupán egyetlen Becker-levélre hivatkozom, amit Gragger halála után pár nappal írt nevelőanyjának, Röszler Arankának, hogy osztozzon vele fájdalmában. A mély bánatot mutató, személyes és bensőséges hangon írt levélben Graggert legjobb barátjának nevezi, akivel 10 évi barátság, azon belül 5 éves napi kapcsolat fűzte össze. Jól meg tudja ítélni ezért, hogy a kívülről magát oly derűsnek mutató ember belülről nagyon is melankolikus volt, aki mindig készen állt a halálra. „Ragyogó szervező volt, elismert tudós, kollégái szerették, diákjai istenítették; Önnek azonban, nagyságos asszonyom és nekem ő többet jelentett. Engedje meg, hogy hallgassak erről, de higgye el nekem, hogy úgy gyászolom őt, mint senki más.” OSzK Kt. Becker, C. H. levele Roeszler Arankához, 1926. nov. 16. (Az idézetet magam fordítottam.)
megvalósult. A keretek teljesen megvannak. Most már a folytatást Tőletek reménylem…”507
Értekezésem végén nem maradhatnak említés nélkül Gragger egyéb irányú törekvései. Nem vágyva teljességre érintem, milyen tervek, gondolatok foglalkoztatták még. Hogy mennyire jól ítélte meg a szükségleteket, mi sem bizonyítja jobban, minthogy tervei még élete során vagy a későbbiek folyamán megvalósultak. Egy folytatás nélkül maradt kezdeményezésére is kitérek.
Miközben az intézeti könyvtár Gragger aktív szervezőmunkájának köszönhetően jelentősen gazdagodott,508 javítani akart a magyarországi könyvtárak helyzetén is. Világosan látta, hogy a közkönyvtárak megfelelő fejlesztése, főképpen a külföld tudományos termékeinek számukra való megszerzése az anyagi eszközök elégtelensége következtében nem lehetséges, ez pedig a magyar tudományosság fejlődését akadályozza. 1923. február 5-én tájékoztatást küldött erről a kultuszminisztériumnak, és kérte, hogy hivatalos körök is foglalkozzanak a kérdéssel, azzal érvelve, hogy a német kultúrpolitika is érdekelt abban, hogy a német szellemi élet termékei eljussanak Magyarországra.509 Három hónap múlva Schmidt-Ott, a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaft elnökeként Gragger felvetésére hivatkozva arról értesítette a porosz belügyminisztert, hogy felvették a kapcsolatot Pasteinerrel, az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ igazgatójával,510 aki a Notgemeinschaft tulajdonában levő könyvek és folyóiratok közül kiválasztotta mindazokat, melyek Magyarországon érdeklődésre tarthatnak számot.
Összeállítottak továbbá egy listát, ami tartalmazza azokat a folyóiratokat (a különböző tudományterületeket – filozófia, művészet, történelem, természettudomány, orvostudomány, filológia, jog, teológia, antropológia – képviselve), melyeket Magyarországra küldenek, hogy ezzel a magyar
507 BGA Gragger Róbert iratai, Gragger levelei Farkas Gyulához (1921-26), 1926. márc. 10.
508 A hungarológiai könyvtár állománya Gragger halálakor mintegy 23 000 kötetből állt, valamint 120 kurrens folyóirat és 15 napilap járt rendszeresen. További jelentős adat még, hogy 79 kül- és belföldi kapcsolattal rendelkezett az Intézet, köztük voltak könyvtárak, kiadók, lapkiadók, intézetek, hivatalok, ahonnan könyvek és folyóiratok érkeztek. Vö.: A Berlini Magyar Intézet Baráti Társasága 1926/27. évre vonatkozó éves beszámolója, BArch, R 4901/1441, UI 4757
509 Vö.: AA PA R64483/III 4464
510 Az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ egyike volt a két világháború közötti időszak legfontosabb könyvtárüggyel kapcsolatos intézményeinek. 1920-ban szervezte meg megbízott igazgatója, Pasteiner Iván (1887-1962), aki 1926-tól az Egyetemi Könyvtár igazgatója, 1935-45-ig főigazgatója volt.