S Z E R K E S Z T I É S K I A D J A
Dr. R I S S J Á N O S
EGYETKMI TANÁR
Tartalom:
K i i . k e x é s e K t Ax újkor b i t - о v é d e l m e . Dr. Rejőd T i b o r . — ° A Kétes Keresztséggel biróK • háxass&g* k á n o n j o g i . х е ш - ° p o n t b â l . Dr. BoxsiK Pál. — •
Л.Х e r k ö l c s i v i l á g r e n d p r o -blémái*. Lévay P. — Jakab p r o t o e v a n g é l i u m a . Dr. Pataky A r n o l d . — I r o d a l m i é r -t e s í -t ő . — V e g y e s e k .
BUDAPEST
A S T E P H A N E U M R. T . N Y O M Á S A . 1914<
T A R T A L O M .
I. Értekezések.
Oldal
Az újkor hitvédelme. Dr. Rejőd Tibor 121 A kétes keresztséggel birók házassága kánonjogi szempontból. Dr. Bozsik
Pál ... - ... ... ... ... ... 134 Az erkölcsi világrend problémája. Lévay Pál ... ... ... 148
Jakab protoevangéliuma. Dr. Pataky Arnold ... - _ 171 II. Irodalmi értesíts.
Adalbertus Breznay: Clavis Theologiae Morális. Dr. Jehlicska Ferenc._ 187 Dr. Fischer-Colbrie Ágost: A kereszt császárja. Kollányi Ferenc ... 189 Dr. Giesswein Sándor munkái. (Dr. К.) - ... 189 Dr. Martin Aurél: Szent Pál. Hölszky Károly _ ... ... 191 Dr. Friml Aladár: Az 1777. Ratio Educationis. Dr. Acsay Antal ... 192
Volksverein, M. Gladbach: Gesammelte apologetische Volksbibliothek.
Dr. Tóth Tihamér ... _ . . . _ . _ ... ... _ 195 Vaughan: Der Junge Priester. Fiedler István „. ... _ 197 Leo Michel: Das ethische Problem in der modernen Philosophie. S. B. 198
Martin Grabmann: Der Gegenwartswert der geschichtlichen
Erfor-schung der mittelalterlichen Philosophie. Dr. Czakó Ambró ... 202 III. V e g y e s e k .
Biblikus szakszemle. I. Babyloniaca. Dr. Kmoskô Mihály 205 Az Aquinói Szent-Tamás-Társaságból ... 215 Irodalmi pályázat-hirdetés _ _ - ... ... ... ... 218
Fizetések nyugtatása _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 219
Hirdetési rovat 221 Függelék.
Díszdoktorrá avatások a budapesti egyetemen a Nagy Konstántin-jubi-leum alkalmából _ _ ... 1* és köv. old.
A Religio-t dr. Szaniszló Ferenc nagyváradi kanonok, később nagyváradi püspök 1841 elején alapította. 1914 elején egyesült vele a Hittudományi Folyóirat, melyet dr. Kiss János 1900 elején alapított. Ez egyesüléstől kezdve a Religio megjelenik július és augusztus kivételével minden hónap közepén 4—6 íves füzetek-ben. Ára egész évre 12 korona. Szerkeszti és kiadja dr. Kiss János egyetemi tanár. Budapest, IX., Mátyás-utca 18.
1. É R T E K E Z É S E K
A Z Ú J K O R H I T V É D E L M E .
Különös tekintettel Blondel immanentia-rendszerére.
Tartalom: I. 1. A hagyományos hitvédelem feladata. 2. Új szükségek, új irányok.
3. A régi út : a) nehézségei, b) bizonyításmenete. 4. Az új irányok : a) az empirikus tudományok útja, b) Balfour és Brunnetière, c) a nemes élet apologetikája, d) a
val-lástörténelmi irány.
II. 1. Blondel alapgondolata. 2 Az apologéta harc története.- 3. Fogalmak : a) az imma-nentia fogalma és elve általában, b) ugyanez Blondelnél, c) extrinsecismus és intel-lectualismus. 4. Bizonyításmenete : aj az egyedüli biztosíték, b) a csodák érvényének megdöntése, c) a »cselekvés», d) Isten megismerése, ej a hitre vezető út. 5. Cáfolat : a) a természetes és természetfölötti, b) a természetfölötti szükségessége a kath. tan és
Blondel szerint, c) Blondel kétszeresen téved, d) a «két tény» és az igaz vallás lehe-tetlensége, e) a végleges ellentmondás, f ) összefoglaló jellemzés Blondelről. 6. Az egyház Ítélete az immanentiáról. 7. A subjectiv érvek értéke. 8. Az ú. n. «imma-nens methodus» vagy «integrális apologetika». 9. A hagyományos apologetika
egye-düli fensőbbsége.
A L I G KÉT évtizede annak, hogy az úgynevezett modern tudo-i V mányok jelszava az apologettudo-ika mezején tudo-is elhangzott. S a jelszó volt: «Szakítsunk a régivel, az elavult rendszerrel, ósdi methodusszal ! Új gondolatok, új irányok szerint s a modern idők szükségleteinek berendezett apologetikáé a jövő!» Mióta Kant az Aristoteles-metafizikának és vele a Scholastika szép épü-letének rombadültét látni vélte, mióta az utolsó évszázadok posi-tiv tudományai elvitázhatatlan vívmányaik mellett a kinyilatkoz-tatás ellenségeinek egész sereg puffogó fegyvert szolgáltattak;
azóta a régiek tudománya sokat vesztett tekintélyéből. Nem is csoda tehát, ha a modern tudományoknak hódoló új apologeták a traditionalis apologetikát vagy egészen elvetik, vagy új ruhába öltöztetni, modern fogalmakkal átgyúrni, új methodusokra építve időszerűbbé tenni törekszenek. Legtöbbjük nem is a régi hit-védelmet akarja új életre kelteni, napjainkban is hatásképessé tenni. A régi apologetika, bármily szép volt is hajdan, mond-ják, ma élettelen Organismus. De álljunk meg egy percre a «holt-tetem » mellett. Boncoló kutatásunk röviden eligazíthat
benniin-Religio, hittud. és bölcs, folyóirat. 9
ket afölött, hogy ki is volt, milyen is volt a kihűlt szervezet és esetleg arról is, hogy mi volt a hibája, halálának oka?
Aztán nézzünk utána, kik azok, akik a halálos Ítéletet kimondták fölötte?1
I.
1. A hagyományos apologetika neve két különböző, de egymás mellett baráti viszonyban megálló dolgot jelenthet. Első-sorban apologetikának szoktuk nevezni bölcselethittudományi rendszerünk azon részét, mely a dogmatika tanulmányozására készít elő. Másodsorban apologetikának hívjuk a tudományos ábc-t is, mely a hit ellen fölhozott, avagy fölvethető nehézségek leküzdésében, az ellentmondások helyes válaszolásában találja föl-adatát. A «hitvédelem» név inkább a másodikat jelenti s azért az elsőt a theologusok nagyobb előszeretettel és ép e konfúzió elkerülése céljából alapvető hittudománynak nevezik. S ez a meg-különböztetés igen fontos. Az első a voltaképeni tudomány, a második az elsőnek útegyengetője. Mint alább látni fogjuk, a modern apologetika egyik főhibája e két fogalom összezavarása.
Fölcseréli a praktikus apologetikát, amit pasztorációs vagy pré-dikáló hitvédelemnek is lehet nevezni, a theoretikus theelogiai tudománnyal. Az előbbi ügyes taktika, az utóbbi tudományos bizonyítások rendszere. A praktikus hitvédő az alanyt disponálja, a theoretikus bizonyítékokat meghallgatni kész subjectumban rakja le a hit előfeltételeit. Az új apologéták azt, ami az elsőben hall-gatóság szerzésére és a kedélyeknek a vallás felé hajlítására szük-séges, átviszik a theoretikus tudományba bizonyítás gyanánt.
Témánk kifejtése igazolni fogja e vádat.
A hagyományos apologetika a nevében foglalt két jelentés-nek igyekezett megfelelni, de nem egyenlő mértékben. A fődolog a hitalapozás volt mindig. A dogmatikába nem lehet kezdeni szilárd filozófia nélkül. A dogma természetfölötti igazság, mely kinyilatkoztatás útján jutott hozzánk s a kath. egyház tanította hagyományban és Szentírásban található föl. De létezik-e Isten s ha létezik, részesített-e minket emberi elmét meghaladó ismere-tekben s ha igen, hol találhatom ez ismereteket, ki és mi
bizto-1 Minthogy az immanens apologetikával szándékozunk bővebben foglal-kozni, szükségesnek látszott a régi apologetikát vázolni és Chr. Peschnek a
«Theologische Zeitfragen» c. dolgozatai nyomán az új irányok ismertetését előrebocsátani.
AZ ÚJKOR H I T V É D E L M E 1 2 3
sít mindezek igazságáról? íme, ha az apologetika feladata csak ezen kérdések megoldásában merül ki és az alany disponálására nem is terjeszkedik ki, akkor is létjogosult és nem halott. A régi apologetika fősúlya a kinyilatkoztatás tényének és a kath. egy-háznak, mint a kinyilatkoztatás hiteles tanítójának bizonyítására nehezedik.
De téves azt hinni, hogy az alany disponálását a régiek figyelmen kívül hagyták volna. Szent Tamás helyesen jegyezte meg, hogy a hitet rendesen a hit utáni vágy előzi meg. «Cum alicui proponuntur aeterna bona, primo vult ea, secundo vult eis inhaerere per amorem, et tertio vult sperare et quarto vult credere, ut credens possit jam sperare, et amare, et habere».i Ez a hit rendes útja. Szent Ágostonnál a hit utáni vágynak tel-jes kifejlésmenetét is jellemezve találjuk. Hogy így jut el az ember a mindennapi körülmények közt a hit megvallására, annak szent Ágoston szerint az az oka, hogy a vallásos igazság nem hideg theoria, mely körül a spekuláló és meditáló észnek volna kizárólagos helye, hanem igazság, melyet minden képességünk-kel elfogadni, vallani és életünk irányítójaként követnünk képességünk-kell.2
Találóan állítja szembe Portalie S. J. szent Ágostont az új irányok követőivel : «A nagy tudós nem azt mondja, mint némelyek nap-jainkban, hogy a vallás nem doctrina, hanem élet; ő azt mondja, hogy a vallás nemcsak doctrina, hanem lelkünk élete is».3
2. Az újkor apologétáit nagyobbrészt a praktikus hitvéde-lem érdekli. A régi érvek, ha igazak is önmagukban, napjaink emberére nem hatnak, mondják. Ezek szkeptikusok minden iránt;
ami csak messziről is érinti a vallást, és az igazsággal szemben általánosságban kantisták, csak azt fogadják el, amit a praxis igaznak követel. Általában pedig annyira telítve vannak a ter-mészettudományok állandóan hangoztatott s a hittel látszólag össze nem egyeztethető conclusióival, hogy a vallás felől vitába sem bocsátkoznak, az igaz vallás kutatásának kötelessége fölött napirendre térnek.
Ez a lélektani oka annak, hogy új apologetikus methodust
1 III. Sent. dist. 23. q. 2. a. 5. ad 4. Idézve a «Dictionnaire Apologeti-que»-ben. 608. hasáb.
2 Idézve u. o.
3 «Le grand docteur ne dit pas, comme certains aujourd' hui : la gion n'est point une doctrine, elle est une vie, mais il dit fort bien : la reli-gion n'est pas seulement une doctrine, elle est une vie de notre âme.» u. o.
9*
keresnek a positiv tudományok alapján vagy a tudományt telje-sen kiküszöbölve a vallásos kérdések tárgyalásából, tiszta subjectiv érvekkel, vagy tapasztalati, történelmi indokokkal. S megindul az apologetikai harc. Természetesen egyik a másik rendszerét tartja eltévesztettnek, a modern emberre hatásképtelennek s mindany-nyian összhangban emelnek szót a traditionalis apologetika elég-telensége, legtöbbjük érvénytelensége mellett.
3. a) «Be kell ismernünk — mondja Pesch •— a schola-stikus apologetika tankönyvei nem valók akárkinek a kezébe.
Megvannak ennek a tudománynak is a terminus technikusai, van sajátos módszere, mint minden tudománynak s csak az élvezheti, az forgathatja haszonnal, aki beleélte magát. Mit csináljon az astronomiát csak távolról ismerő dilettáns egy tudományos csil-lagászati értekezéssel? Micsoda élvezete lehet valakinek, aki a kémiához nem ért, tudományos képlethalmazban? Nem számára írták a könyvet ! Lehet azonban bármely tudományt oly egyszerű nyelven és legalább is a tudományok legnagyobb részét oly érde-kes stílusban megírni, hogy bárki élvezetet lelhet olvasásában.
Lehet a scholastikus apologetikát, s ezt főleg, mert hisz az élet legfőbb kérdéseiről van benne szó, oly módon föltálalni, hogy a modern ember is örömmel nyul a könyv után. Az is igaz, hogy az apologetika fejlődhetik s a segédtudományok helyes következtetéseit figyelembe kell vennie. De az utóbbiakra fek-tetni a fősúlyt a hagyományos érvek kizárásával, helytelen volna.
Még eltévesztettebb irány volna az ember erkölcsi és szociális természetéből, vagy valami belső hangokból érvet kovácsolni a kinyilatkoztatott vallás számára. Ha ilyen és hasonló érvek vissz-hangra is találnak egy-egy modern ember lelkében, ez amellett, hogy szomorú bizonyítvány az utóbbi logikájáról, szolid hitre, nehézségeket leküzdő hitvallásra nem ad alapot.
Abból, hogy sok új apologéta ilyen motívummal beéri, Pesch2 joggal gyanítja, hogy köztük a hitről a rationalista föl-fogás uralkodik. Eszerint a hit nem az isteni tekintélyre támasz-kodó elfogadása bizonyos igazságoknak, hanem kizárólag csak a szív dolga, valamelyes meg nem határozható érzelem, egy fen-sőbb lénytől való függésünk érzése. Ne feledjük rögtön megjegyezni,
1 «Theol. Zeitfragen Freiburg», 1900. II. hol e dolgozat történelmi részei bőven kifejtve találhatók meg.
2 Theol. Zeitfr. 75. old.
AZ ÚJKOR H I T V É D E L M E 1 2 5
hogy a Vaticanum anathemával bélyegezte e fölfogást1 és hang-súlyozta, hogy a kinyilatkoztatott igazságokat Isten tekintélye miatt hisszük és e hitünk észszerű, rationi c o n s e n t a n e u s . 2 « É s
épen azért, hogy hitünk észszerű legyen, akarta Isten, hogy a Szentlélek belső segítő működéséhez a kinyilatkoztatásnak külső érvei járuljanak, ugyanis isteni tettek és elsősorban a csodák és jövendölések, melyek amidőn Isten mindenhatóságáról és vég-telen tudásáról fényesen tanúskodnak, az isteni kinyilatkoztatás-nak biztos jelei és ezenkívül senki értelmi képességét meg nem haladják».
b) Ezen isteni tetteket, e bizonyító jegyeket tudományos módon rendszerbe foglalni volt föladata az apologetikának. Cso-dák és jövendölések, vagy még egyszerűbben csak csoCso-dák. Mert a jövendölés is csoda, valamely jövőben történendőnek biztos előremondása, mely, ha be is teljesedik, minden elmét meg-haladó, tehát csodás ismeretet tételez föl. A csodán épül fel a traditionalis apologetika és pedig szebbnél-szebb tervrajz szerint.
Csak egyet nézzünk futólag végig. Két tényt kell bizonyítania,3
mint már előbb megjegyeztük. Az első az, hogy Isten valóban beszélt mihozzánk, a második, hogy mindazt, amit mondott, az egyház csalatkozhatatlan tanítóhivatalában találjuk meg. Hogyan helyezi az elsőt biztos talajra? Bebizonyítja Jézus történelmi létét s az evangéliumok hitelességét, szavahihetőségét.4 Az evangéliu-mok tehát hiteles dokumentuevangéliu-mok, melyekből tudományos alapon érvelni lehet. Jézus az evangéliumok számos helyén Isten kül-döttjének, a várt Messiásnak, sőt Isten Fiának nevezte magát.
Ha Isten követe, akkor — mint ezt maga is többször állítá — minden mondása, tanítása Isten nevében történt, isteni igazság.
Ha Isten Fia, annál inkább. Ez az első lépés. Most az a kérdés, igaz-e, amit Jézus magáról állított? Mert ez esetben a kinyilat-koztatás ténye már minden kétségtől ment. Az apologetikának igenlő felelete egész sereg bizonyítás. Jézust bölcs és szent em-bernek ismeri a történelem. Már pedig őrültnek, vagy ámítónak kellett volna lennie, ha állításaiban akár csalatkozott, akár csalt
1 Denzinger-Bannwart Ed. XI. 1789, 1791, 1812.
2 Denz. 1790.
3 Az Isten létének, a lélek halhatatlanságának, a kinyilatkoztatás és a csoda lehetőségének bizonyításait a filozófiában szokás tárgyalni.
* Ezt voltaképen az apologetika segédtudományai szolgáltatják.
volna. Tehát Jézusnak legalább emberi tekintélyére támaszkodva igaznak kell elfogadnunk állításait.
Ezen érv felől különbözők a vélemények. Ki erkölcsi biz-tonságot, ki reductive metafizikait is tulajdonít neki.1 Annyi bizo-nyos, hogy nem elsőrangú érv önmagában véve, mert a kinyilat-koztatás isteni eredetének más bizonyítékait tételezi föl a vallás-hirdetőben. Ő bizonyára nem azért volt biztos abban, hogy isteni igazságokat hirdet, mert saját életszentségéről volt meggyőződve, hanem máshonnan. Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy valakinek egyetlen motívuma Jézus emberi tekintélye ne lehetne. így van ez a többi másodrendű motívumokkal is. Az is indíthat engem a hitre és lehet főmotivumom, hogy tizenkilenc szá-zad halandói, tudósok, nagy emberek hittek és hisznek. Érvet formálok akként, hogy e miliárdnyi nép a legkülönbözőbb egyé-niségekből válogatva, bizonyára nem tévedhetett. Ez érv önmagá-ban mégis csak másodrendű, mert ha a dolog mélyére akarok hatolni, kutatnom kell a népek hitének okát. Ők bizonyára, leg-alább is az elsők, nem a saját tekintélyük miatt hittek, hanem volt más indítóokuk.
Elsőrangú érvek csak a csodák, mert sem a valláshirdető-ben, sem a hinni készülőkben más, hitre indítóokot nem kíván-nak. Tegyük fel pl., hogy elmémben különös gondolat támad.
Aztán egy másik parancsoló mondat: «Én, az Isten, kivánom, hogy e gondolatot másokkal is közöld az én nevemben.» Most még nem vagyok biztos abban, hogy isteni kinyilatkoztatásban részesültem és nem lázas álmok kínoznak ; sem én, sem hallgatóim.
Ha azonban Isten csodát művel előttem és hallgatóim előtt gondolatom isteni eredetének bizonyítására, a csoda
mindnyájun-kat a gondolatnak, mint isteni igazságnak hitére indíthat. Ezért elsőrangú érv a csoda. Ezért első és főmotívuma a traditionalis apologetikának. A fizikai, észbeli (prophetia) és morális csodák-nak elsősorban valóban megtörtént voltát bizonyítja be. Az evan-géliumok csodás történetei nem mythosok, sem legendák, hanem történelmi tények. A segédtudományok, különösen a természet-tudományok segítségével, a csodás eset megvizsgálása követke-zik. A cél bebizonyítani, hogy az eset valóban rendkívüli, a ter-mészet törvényeit túlhaladó, a terter-mészetes erőket felülmúló. Most a filozófia követeli magának a vezető szerepet, és megfelelő
1 T. i. ha a metafizikában bebizonyított providenciát vonják be az érvbe.
AZ ÚJKOR HITVÉDELME 127
okot keres. Az előbb mondottakból magától értetődik, hogy a fizikai természetet és emberi erőket meghaladó ok után kutat. Vagy elismerem a teremtett szellemek létezését, vagy nem. Utóbbi esetben a látható világon kivúl csak Isten léte-zik, tehát ő lehet egyedüli oka a csodás kivételnek. Ha léteznek a teremtés skálájában az ember és Isten közt más lények is, akkor ezek lehetnek esetleg okai a különös esetnek. A jövendő dolgot ők súgták meg a jósnak, a hirtelen gyógyulás az ő külö-nös kezük munkája. Az apologetika e feltevésben is Istenre vezeti vissza a csodát és pedig így fűzve gondolatait: A filozófus el-juthat okoskodásai közepette a kinyilatkoztatás lehetőségének ismeretére. Isten létezik, teremtette az embert. Ő végtelen tudású, az ember véges. Ő végtelen hatalmas ura a természetnek. Talál-hat tehát módot arra, hogy eszes teremtményével magasabb igaz-ságokat közöljön, vagy talán amire az ember is eljuthatna hosz-szú fáradsággal, arra is megtaníthatja. Mindenhatóságának nem
hiányozhatnak az eszközök ilyen terve keresztülvitelében. Akár az égboltra írja mindenható keze az égi igazságot, akár meny-nyei szózat lesz a levél vivője. Vagy nem is külső eszközökkel adja tudtunkra üzenetét, hanem közvetetlenül elménkkel érteti meg gondolatait. Mindez Neki hatalmában van. De választhatja a következő módot is: Elküldi a kinyilatkoztatandókról jól kitaní-tott követét, ki az embereket mindarra megtanítja, amit Tanítója szájából vett. Az ember ez esetben is, az előbbiekben is az égi tudománynak kétségkívül birtokába juthat. De mi biztosít arról, hogy a közölt, a hallott, az égboltján olvasott dolog valóban Istentől való? Mi a kritériuma annak, hogy a különös myste-riumokat valóban Isten akarja velem közölni ? Hogy a parancsok igáját — ha suave et leve is — Isten akarja vállaimra tenni ? Ezt nekem tudnom kell. Ezt követeli eszes természetem. Én nem hihetek olyan dolgot, amiről direct vagy indirect úton nem vagyok biztos. Én nem követhetek vakok módjára olyan paran-csot, melynek adóját eszem nem látta valahogyan, melynek osz-tója lehet Isten, és lehet velem játékot üző gonosz szellem.
A hitemnek észszerű alapot követelhetek és találhatok is.
Atyámtól kellemetlen tartalmú levelet kapok. Legszíveseb-ben venném, ha más írta volna a levelet, kinek szavában eset-leg kételkedhetném és így a rossz hír valótlansága iránt reményt táplálhatnék. Mindenesetre tudnom kell, vájjon igaz-e, amit a levél tartalmaz? Havalóban atyám írta, igaz, mert neki feltétlen
szava-hihetősége van előttem, és olyan dolgot ír, amit bizonnyal tud, hisz famíliánkban történt. Honnan tudom azonban, hogy atyám írta a levelet? Ennek eldöntésétől függ minden. Vagy megkérdem atyámat, vagy ha ez lehetelen, megvizsgálom írását, pecsétjét. Ha olyas valamit találok a levélben, amit csak atyám tehetett oda, akkor minden kétséget fel kell adnom a levél íróját illetőleg.
A kinyilatkoztatás levelének isteni eredetét csakis és egye-dül Isten ujjának nyomából Ítélhetem meg, és pedig nem a min-dennapos providentiából, mert ez a természet rendes folyását igazgatja, hanem a gondviselés rendkívüli jeleiből. S ez a csoda:
valami rendkívüli eset, melynek okát a természeten felül kell keresnem.
De, mondhatná helyesen valaki, ez esetben sem vagyok még biztos arról, hogy Isten a mestere a csodás gyógyulásnak, a jövendölésnek, és nem valaki a szellemek országából. Helyes.
Még nincs vége az érvelésnek, hiányzik az utolsó lépés a célig, az utolsó mestervonás a képen, vagy helyesebben — minthogy alapozó theologiáról beszélünk — az utoló kődarab a funda-mentumban.
Ezek a szellemek bizonyára nem istenek, hanem Isten teremtményei. A Teremtőnek engedelmeskedniük kell, vagy ha ezt nem teszik, végtelen hatalmának módjában áll, a szellemek bármily szándékát meghiúsítani. Többet mondunk. Ha a szellem puszta önakaratból merne csodás dologban mesterkedni, amikor az Isten követe szavainak isteni eredetét akarja bizonyítani, akkor Istennek meg is kell akadályozni a szellem munkáját-Miért? Mert a bizonyításnak egyetlen eszköze a csoda. Ha Isten megengedi egyetlen esetben is, hogy rajta kívül más is mü-veijen csodát akkor, amikor a kinyilatkoztatás motívumáról van szó, a lehetséges kinyilatkoztatásnak örökre bezárta a kapu-ját. S ezt mindenható bölcsessége nem teheti. Egy megvilágítás segíteni fog az érv e sarkpontját tisztázni:
Háború van. A sereg közeledik az ellenfél táborához. A fő-parancsnok kürtöst tart maga mellett, ki a minden katonától jól ismert egyetlen jellel adja tudtára a seregnek a főparancsnok riadó rendeletét. Mindenki készen áll, a jelt lesi. Tegyük fel, hogy a főparancsnok megengedi kürtösének, hogy kedve szerint fújja a riadó jelt. Amint a katonák megtudják, hogy a jel nem minden esetben a sereg urának akaratát adja tudtul, a jel
elvesz-AZ ÚJKOR H I T V É D E L M E 1 2 9
tette értelmét, a főparancsnok azzal a jellel nem fújathat többé riadót. Bármily más melódiát fújdogálhat akár egész nap a kürtös;
amikor a rohamjelről van szó, csak ura parancsára, ura engedé-lyével fújhat. Hasonlókép, mikor én motívumot várhatok és köve-telhetek az isteninek mondott tan elfogadására, akkor, ha csoda történik, a csoda Isten kezének műve, ha több segédek útján is,
amikor a rohamjelről van szó, csak ura parancsára, ura engedé-lyével fújhat. Hasonlókép, mikor én motívumot várhatok és köve-telhetek az isteninek mondott tan elfogadására, akkor, ha csoda történik, a csoda Isten kezének műve, ha több segédek útján is,