Minden hadsereg harcértékének, használhatóságának al a p j a n e m c s u p á n a n n a k iigyes vezetése, a kiképzés, a fe-gyelem, felszerelés és ellátás, hanem — mint nem látható s é p p e n ezért meg sem mérhető alkotórész — a c s a p a t b a n be-gyökerezett és k i f e j l ő d ö t t évszázados vitézi h a g y o m á n y és testületi szellem. A katonai szellem befolyása a csapatok harckészségére, minden időben igen n a g y volt, és minél több, hag y o m á n y o k b a n gazdag ezredből állt egy hadsereg, annál biztosabban számíthatott a n n a k vezére arra, hogy hadserege megállja helyét. A katonai erények fontosságát k i t ű n ő tömörséggel jellemzi Clausewitz a háborúról írt klasszikus m u n k á -j á b a n , amikor ezt m o n d -j a : „Die kriegerische Tugend eines
Heeres erscheint als eine bestimmte moralische Potenz, die m a n nicht hinwegdenken, — deren E i n f l u ß man also schät-zen. — als ein Werkzeug, dessen K r a f t man berechnen k a n n " .
De b á r m i l y e n zárt testületet alkot is egy hadsereg, nem z á r k ó z h a t i k el a kor szellemétől. N a g y szellemi mozgalmak, -— a k á r a nemzeten, a hadseregen belül keletkeznek, a k á r pedig kívülről, más államok, nemzetek mozgalmainak ered-m é n y e k é n t jelentkeznek, — neered-m ered-m a r a d h a t n a k hatás nélkül a nemzet fiaiból származó k a t o n a s á g r a . Különösen a k k o r nem, ha egy mozgalom nem csupán egy-egy állam, vagy nem-zet belső életét érinti (nemnem-zeti ellenállás, belső forradalom), hanem általános emberi szabadságeszmékből táplálkozó, ha-talmas lendületű és nemzetközi jelentőségű megmozdulás.
E u r ó p a történetében ilyen volt a XA 111. század utolsó év-tizedeiben kezdődő és Napoleon császárságával végződő nagy f r a n c i a forradalom, amelynek h u l l á m g y ű r ű i E u r ó p a legtávo-labbi sarkáig is elértek. A köztársasági szabadságeszmék, és a Bourbon királyi ház b u k á s á t előidéző forradalom n y o m á n keletkezett h á b o r ú k E u r ó p á t két nagy táborra osztották. A forradalom ellen, a legitimitás elvéért síkraszálló európai
* Az 1958 szept. 3-án Zürichben, a VIII. nemzetközi történettudo-mányi kongresszuson tartott németnyelvű előadás, — ..Der Einfluss von Tradition und Revolution auf das ungarische Militär der Napoleonischen Zeit", — részletes kidolgozása.
n a g y h a t a l m a k élén, a német-római császári birodalom haladt s a forradalmi, később pedig a napoleoni seregek ellen har-coló szövetséges csapatállomány egyik legtekintélyesebb ré-szét, az Osztrák-Magyar Monarchia hadosztályai alkották.
Ennek — az általában, de helytelenül császárinak nevezett
— haderőnek, bár számban nem legnagyobb, de harckészség, katonai erények és használhatóság szempontjából különösen értékes része volt a Szent-István k o r o n á j á n a k területéről származó magyar katonaság. A régi m a g y a r gyalogos és lovas
ezredek, — legutóbb Mária Teréziának Nagy Frigyes elleni h á b o r ú j á b a n összekovácsolt fegyelme, hagyománytisztelete e csapattesteknek nagy erőt, harcértéket adott.
Ha a h a g y o m á n y és a forradalom hatását a k a r j u k a na-poleoni korszak hadseregeiben felkutatni, erre I. Ferenc osztrák császár és m a g y a r király magyar k a t o n a s á g á n a k magatartása különösen alkalmas és érdekes.
A napoleoni korról készült osztrák és külföldi hadtör-téneti m u n k á k a m a g y a r származású vezérek és csapattes-tek működéséről külön alig emlékeznek meg. A m a g y a r ezredek, mint a nagy császári hadsereg hadosztályaira fel-osztott csapattestek jelentek meg akkor E u r ó p a hadszínte-rein és ezért érthető, hogy haditetteik és dicsőségük emléke beleolvadt abba a nagy képbe, amelyet a Monarchia álla-mai közös küzdelmeinek történet- és hadtörténetírói erről a korszakról festettek. Ez nem szemrehányás a k a r lenni, amely az elmúlt (világháború előtti) kor történetíróinak szól.
Amikor a korszerű történetírás módszereivel dolgozó mai magyar hadtörténetkutatók és írók azt a célt tűzték m a g u k elé, hogy felkutassák a m a g y a r csapattestek eddig mellő-zött vagy félreismert szereplésének valódi adatait, ezzel az egyetemes hadtörténet egy-egy fejezetének h i á n y á t igyekez-nek pótolni. M u n k á n k n a k nem az a célja, hogy a monar-chikus hadsereg osztrák részeinek dicsőséges szereplését hát-térbe toljuk, hiszen a négy évszázados közös mult és közös ellenségek elleni közös harcban, az osztrák és m a g y a r ka-tona mindig egyforma vitézséggel és uralkodójához való hűséggel küzdött. Ha a napoleoni idők osztrákmagyar h a d -seregének együtteséből csak a magyar katonaság szerves részét emeljük ki és ennek magatartását vizsgáljuk a hagyo-m á n y és forradalohagyo-m kölcsönhatásának szehagyo-mszögéből, akkor voltakép csak azt tesszük, amit egy gondos építőmester cse-lekszik, ha egy évszázados épület szerkezetét átvizsgálja és a n n a k néhány, nem egészen szilárd alkatrészét, erősebb, jól megalapozott épületrészekkel cseréli ki.
Ilogy a hagyomány és forradalmi mozgalom kölcsönös hatását az adott esetben jobban megérthessük, ismerkedjünk
meg röviden a h a g y o m á n y n a k és a f o r r a d a l m i eszméknek lényegével, illetve azok katonai vonatkozásaival.
A h a g y o m á n y gyökere mindig egy-egy ezreden belül t a l á l h a t ó . Az ezred köteléke az a szoros keret, amelyben a csapattest hagyománytisztelete fejlődik, virágzik és rá-n y o m j a bélyegét a r r a az ezredre, sok évszázadorá-n keresztül.
A hagyománytisztelet eredete pedig a csapat kiválóságából, h a r c b a n tanúsított vitézségéből táplálkozik. Egy-egy ezred m i n d j á r t m e g a l a p í t á s a u t á n kerülhetett a b b a a helyzetbe, hogy derék haditettet h a j t s o n végre s ezzel megalapozza h í r n e v é t . Más ezredek m á r hosszabb idő óta fennállottak, a m í g a l k a l m u k volt vitézségüket bebizonyítani. De h a egy-k é t liaditeljesítmény révén az illető ezred neve dicséretesen vált ismeretessé, a k k o r a későbbi h a d j á r a t o k alatt végre-h a j t o t t szép végre-haditettei kifelé növelték végre-hírnevét, befelé pedig erősítették a hagyománytiszteletnek, kezdetben gyenge p a -l á n t á j á t . Minden ú j a b b háború a z u t á n tovább fej-lesztette az ezred szellemi életének ezt a h a j t á s á t , amíg végül terebé-lyes f á v á fejlődhetett. Az ezred t a g j a i büszkék voltak min-den időben e z r e d ü k n e k erre a nemesi c s a l á d f á j á r a , amely-n e k gyökere t a l á amely-n a török h á b o r ú k i g v a g y az E u r ó p a kö-zépkori harcterein vívott n a g y csatákig nyúlt vissza.
Szükségtelen lenne itt E u r ó p a á l l a m a i n a k h a d t ö r t é n e t é -ből p é l d á k a t felsorolni, hiszen m i n d n y á j a n t u d j u k , hogy mi-lyen n a g y vonzóerőt gyakorolt egy-egy ezred t a g j a i r a és milyen h a t a l m a s összekötő kapcsot alkotott közöttük az a b ü s z k e t u d a t , hogy régi, híres ezred t a g j a i lehetnek. Akik a v i l á g h á b o r ú b a n ilyen, régi h a g y o m á n n y a l büszkélkedő ezre-dek kötelékeiben h a r c o l h a t t a k , t a p a s z t a l h a t t á k azt, hogy a hagyománytisztelet nem üres szólam. Fáradságos menetelések alatt, n a g y o b b harcok előtt az ezred régi dicsőségére, eset-leg hasonló k ö r ü l m é n y e k között végrehajtott h a d i t e t t é r e való h i v a t k o z á s és az elődökhöz hasonló vitézségre való ösztönzés, sohasem volt eredménytelen.
A h a g y o m á n y n a k nevelő és fegyelmező értékét minden hadvezetőség ismerte. Az ezredeknek adományozott kivált-ságok, más ezredektől megkülönböztető külsőségek, nem-c s u p á n h í v a l k o d á s r a alkalmas nem-cifraságok voltak, h a n e m mély, értékes erkölcsi erőt t a r t a l m a z ó és h a g y o m á n y f e j l e s z -tő tényezők. Az o s z t r á k - m a g y a r hadsereg egyik dragonyos ezredének b a j u s z - és szakállviselési tilalma, ma talán külö-nös és elavult intézkedésnek tetszenék. De akik ismerik en-n e k az ezreden-nek. — a Wien-ndisch-Graetz dragoen-nyos ezreden-nek,
— történetét, t u d j á k azt, hogy ez, a kolini csatában csupa ú j o n c o k b ó l álló ezred vitéz h a r c á n a k emléke, amelyre az ezred minden későbbi t a g j a büszke volt. A m a g y a r gyalog-ezredeknek az a kiváltsága, hogy d í s z k a b á t j u k u j j a i n ezüst,
illetve a r a n y hímzést, — úgynevezett medvetalpat, — visel-tek, nemcsak az egyenruha díszítésére szolgált, hanem a m a g y a r ezredek régi hagyományos vitézségére emlékeztető jel volt. S h a végignézünk E u r ó p a összes hadseregein, a k k o r azt l á t j u k , hogy a magyar huszárnak, mint k ö n n y ű lovas-ságnak nemcsak harcmodorát, elnevezését vette át j ó f o r m á n valamennyi nyugateurópai nemzet, hanem hagyományos magyar zsinóros e g y e n r u h á j á t is. Sőt ahhoz szívósan ra-gaszkodik még ma is, amikor pedig az egyenruha m á r nem a katonát külsőleg is kitűntető díszes köntös, hanem a kor-szerű harcászat követelményeivel számoló és a térszínhez simuló sportszerű r u h a d a r a b lett.
A hagyomány egy-egy ezredben az volt minden időben és ma is az, ami egy-egy család életében az ősök tisztelete, a család hagyományait őrző és ápoló közösségi és összetar-tási érzés. De az ezredek hagyománytisztelete — bizonyos vonatkozásokban — a családi h a g y o m á n y n á l is erősebb, mert több forrásból táplálkozik. Egyik forrása az ezredek hagyományos vitézsége, egy szűkebb család — az ezred — volt tagjainak példát mutató magatartása. De még erőseb-ben megnyilatkozik az, ha a h a g y o m á n y forrása nem csu-p á n a katonai környezetből, az ezreden belül kezdődik és fejlődik tovább, hanem a n n a k legtávolabbi gyökérszálai egy nemzet, vagy nép legősibb korszakáig is visszanyúlhatnak.
Legjobb példa erre a Monarchia m a g y a r katonasága, amely a törököknek E u r ó p á b a való előnyomulására a n n y i r a ne-vezetes és szomorú mohácsi csata (1526) óta — n é h á n y nem-zeti felkelést és szabadságharcot leszámítva — csak mint a Habsburg-ház nagy seregének szerves, de nem önálló része szerepelt az európai hadtörténet színpadán. De hogy a magyar eredetű gyalogos és lovas csapattestek, német vezetés és vezényszó alatt, Mária Terézia háborúiban, a na-poleoni h á b o r ú k b a n és a XY1II. század többi h á b o r ú i b a n is mindenkor vitézül harcoltak, azt nemcsak az ezredeknek az 1618 óta fennálló állandó birodalmi, később császári királyi, végül császári és királyi hadseregben való kiváló m a g a t a r -tásának számlájára kell írnunk. Lényeges része volt abban a magyar katonák régebbi szereplésének is. Annak a ma-g y a r vitézséma-gnek, amellyel a honfoma-glalók utódai a népván-dorlás idejében fél Európát bekalandozták, azután pedig az Árpádházi királyok, az Anjou-házból származó Nagy Lajos király, később pedig Corvin Mátyás, szóval a nemzeti kirá-lyok seregeiben világszerte ismertté tették a magyar k a t o n a hírnevét.
Az ezeréves magyar történet folyamán a m a g y a r k a -tonaság többször került abba a helyzetbe, hogy állást fog-laljon nagy szellemi megmozdulások, f o r r a d a l m a k mellett,
vagy ellenük. Legtöbbször Magyarország belpolitikai hely-zetéből következett az, hogy a magyar katona lelki válságba került. Döntenie kellett arról, hogy hű maradjon-e uralkodó-jának tett esküjéhez, vagy pedig az uralkodótól és környe-zetétől megsértett vagy felfüggesztett magyar alkotmányos szabadság érdekében ragadjon-e fegyvert? A nemzeti moz-galmak, az erdélyi fejedelmek. II. Rákóczi Ferenc felkelései és az 1848/49-es szabadságharc indító okai, mint szellemi megmozdulások, magukkal ragadták a magyar katonaság nagy részét. Ezekben a megmozdulásokban a nemzeti ellen-állás, — nevezzük ezeket akár nemzeti felkelésnek, akár, —•
általános kifejezésekkel élve, forradalmaknak, — kétségte-lenül olyan nagy hatást tudott gyakorolni a magyar kato-nára, hogy hagyományos hűsége háttérbe szorult, illetőleg hagyományos vitézsége az ú j — de ezt hangsúlyozom, min-dig csak a nemzeti felszabadítás célját tekintő — mozgalom okozta háborúkban érvényesült és élt tovább.
Másképpen alakulnak azonban a viszonyok, amikor kí-vülről jövő, azaz más európai államokban keletkezett moz-galmak igyekeztek a magyar katona lelkét megkörnyékezni és a faji. nemzeti gondolat felett lebegő, általános emberi szabadságeszmék szolgálatába állítani. Ha a magyar katona történeti múltját k u t a t j u k , akkor a nagy kiterjedésű vallási mozgalmakon kívül, csupán egy korszakot ismerünk, amely-ben ez a kérdés komolyan felmerült, a nagy francia forra-dalom korszakát. Kétségkívül ennek a korszaknak lelki megmozdulása okozta a legtöbb gondot a hadsereg vezető-ségének, nemcsak Magyarországon, hanem Európa minden államában. A vallási mozgalmakban, azaz a keresztes hábo-rúkban. a reformáció és ellenreformáció háborúiban, a tö-rökök kiűzésére megindult nagy keresztény vállalkozásban, a kívülről jövő eszmei mozgalom olyan általános hatású volt, és abban Európa minden állama, — így tehát Magyarország is — annyira és olyan teljes mértékben résztvett. hogv e szellemi mozgalmak hatását nem állíthatjuk szembe a ka-tonai hagyományokhoz való ragaszkodás gondolatával. Ezek a vallási színezetű mozgalmak egyetemleges természetükön kívül, e korok katonaságának lelkiségében is erős vissz-hangra találtak. E mellett sem uralkodójuk érdekeit, sem a kor államszerkezetét nem sértették. Az azok nyomán kelet-kezett háborúkban tehát a hagyománytisztelet és e szellemi mozgalmak hatása nem került szembe egymással.
Mást tapasztalunk azonban, ha a francia forradalom lényegét és hatásait vizsgáljuk. Ebben a korszakban m á r nem arról volt szó, hogy az államok és hadseregek, úgyszól-ván a történet természetes fejlődésének folyományaként,
(mint pl. az előbb említett vallásháborúkban) vegyék át a
k ü l f ö l d ö n keletkezeit szellemi mozgalmak eredményeit, h a -nem arról, hogy egy állam hadserege m i k é p p e n viselkedjék egy olyan mozgalommal szemben, amely az állam szerkeze-tével, és a hadsereg szervezési és vezetési alapelveivel, lényegében ellenkező gondolatokat valósított meg. Minden k ü l -földről jövő forradalom veszélyes lehet egy állam életére, de különösen veszélyes akkor, ha e mozgalmak n y o m á n keletkező h á b o r ú k b a n , az államvezetésnek állandóan attól kell félnie, hogy ezek az eszmék a hadsereg fegyelmét b o m l a s z t j á k , kereteit l a z í t j á k , éppen akkor, amikor a f o r r a dalmi gondolatokat megindító állam serege ellen visel h á -borút.
A f r a n c i a forradalom eszméi elől egy európai állam sem zárkózhatott el. A szabadság, egyenlőség, testvériség gondo-l a t á n a k igen n a g y varázsa vogondo-lt m i n d e n ü t t , ahogondo-l a népek abszolutisztikus k o r m á n y f o r m a keretei között éltek. Kétségtelen azonban, hogy olyan államokban, mint éppen M a g y a r -országon is — ahol a f o r r a d a l m i eszmék továbbterjedését sem gazdasági, sem k a t o n a i szükségesség nem készítette elő v a g y k ö n n y í t e t t e meg — ezek az eszmék mindvégig csak a műveltebb társadalmi osztályok körében t e r j e d ő elméleti á r a m l a t o k m a r a d t a k , a nélkül, hogy felborították volna az állam r e n d j é t és megbontották volna a hadsereg egységét.
És ha mégis b e f é r k ő z t e k a nép és a katonaság soraiba, rendszerint a fokozottabb h a z a f i a s érzés m e g n y i l v á n u l á s a utáni vágy színében jelentkeztek. Ilyen államokban, mint pl.
A u s z t r i á b a n és Magyarországon is, a z u t á n a h a z a f i a s s á g megerősödése maga u t á n vonta a katonai erények érvénye-sülését is, tehát nem állt ellentétben a hagyománytisztelet elvével.
Vessünk n é h á n y rövid pillantást a m a g y a r k a t o n a s á g akkori helyzetére a Habsburg-birodalom hadseregében.
A m a g y a r királyság a Monarchia államkötelékébe t a r -iozott. Mivel pedig a Habsburg-házbeli u r a l k o d ó k n y u g a t felé irányuló u d v a r i p o l i t i k á j á n a k nem kedvezett volna az, ha Magyarország önálló nemzeti életet él, nem törődtek a sok százéves m a g y a r alkotmányos jogokkal és az országot az osztrák örökös t a r t o m á n y o k h o z hasonló módon k o r m á nyozták. így tehát a m a g y a r k a t o n a a Monarchia n a g y h a d -seregében csak nemzeti kisebbség volt. Másrészt azonban el kell ismernünk azt, hogy m á r a k k o r is elavult rendi al-k o t m á n y u n al-k volt soal-k teal-kinetetben az oal-ka a n n a al-k , hogy az önálló m a g y a r hadsereg nem fejlődhetett ki, mert a r e n d e k nem a k a r t a k kiváltságaikról lemondani és nem engedték, hogy j o b b á g v a i k a t a királvi hadsereg számára toborozzák.
Szí vósan ragaszkodtak azonban a törvénvekben biztosított nemesi felkelési jogukhoz, b á r egy — felkelőkből álló —
seregcsoport értéktelensége már régóta bebizonyosodott. Az ilyen sereg, az Enrópaszerte akkor már mindenütt szoros keretek között megalakult, képzett és jól vezetett hívatásos hadsereggel szemben, hasznavehetetlenné vált. Mindez azon-ban nem jelenti azt, mintha a magyar fegyverforgató lakos-ság kivonta volna magát a közös uralkodóház dinasztikus politikájának érdekében vívott háborúkból, csupán azt, hogy mind Mária Teréziának, mind utódainak háborúiban nem jutott annyira szóhoz, mint azt katonai rátermettségé-nél fogva megérdemelte volna. Ez az oka annak, hogy Mária Terézia háborúiban a reguláris hadseregben és azóta is, az arányszám a magyar és az örökös tartományokból származó katonaság között mindig kedvezőtlen volt és hogy a reguláris katonaság mellett, a magyar királyok — Mária Terézia és a napoleoni háborúk idejében I. Ferenc is — kénytelenek voltak időnként az insurrektiót is talpra állítani.
II. József édesanyjától jól felszerelt, fegyelmezett had-sereget örökölt. Hadvezére és bizalmas tanácsadója — Lacy gróf tábornagy — volt annak a véderőrendszernek és had-seregszervezési módnak megalapítója, amely szerint a fran-cia forradalom és Napoleon háborúiban szereplő birodalmi hadsereg megalakult. A Monarchia örökös tartományai szá-mára az 1781-ben kiadott Wehrgesetz szabályozta a had-sereg kiegészítését, toborzó kerületek szerint végrehajtott összeírás — Conscriptio — alapján. Ez a véderőrendszer mereven ragaszkodott az életfogytig tartó szolgálati kötele-zettséghez, ami az osztrák örökösödési háború után követ-kező évek hadjárataiban, a hadsereg elöregedéséhez és lét-számának erős csökkenéséhez vezetett. Az elavult véderő-rendszerbe Károly főherceg öntött ú j lelket, amikor már 1801 óta a kapituláció útján, meghatározott időre toborzott katonaságból kívánta hadseregét felállítani.
Károly főherceg véderőreformját a Habsburg-ház örö-kös tartományaiban könnyű volt végrehajtani. Magyarorszá-gon azonban számolni kellett a királyság alkotmányával, amely szerint a katonamegajánlás joga az országgyűlést illette. A francia forradalom kitörésekor Magyarországon mindössze 11 toborzó kerület volt s a katonaszedés önkéntes, vagy többé-kevésbbé erőszakos toborzás ú t j á n történt. A tö-rök hódoltság alatt kipusztult magyarországi lakosság lélek-számának megfelelően, a toborzott legénység száma sem vo't nagy. Ez a magyarázata annak, hogy a francia háborúk alatt harcoló 63 sorgyalogezredből mindössze 15. 20 gránátos zászlóaljból 5, 21 könnyű gyalogzászlóaljból 6, 47 lovas-ezredből csak 15 ezred származott a szorosabban vett Ma-gyaroszágból. azonfelül 17 határőrgyalogezred és 1 csajkás zászlóalj a magyar Szent Korona fennhatósága alá tartozott
horvát és délvidéki határőrvidékről. Mindezek az ezredek a reguláris hadsereg kötelékében szálltak hadba. Az insur-rektió a napoleoni háborúk alatt különböző években és idő-tartamra felállítva, 48 gyalogos zászlóaljat és 240 lovas-századot szólított fegyverbe. Ezeken kívül pedig körülbelül 50 kisebb-nagyobb insurgens szabadcsapat is alakult a ma-gyar királyság területén. A napoleoni háborúkban az egész Habsburg-birodalom a háború 23 éve alatt kereken véve 1.000.000 katonát állított ki a hadrakelt sereg számára, ennek kb. Va részét — 250—270.000 harcost — adta Magyarország.
Habár a véderőrendszer Magyarországon részben más volt, mint az örökös tartományokban, kiképzés, alkalmazás, felfegyverzés és harcias szellem tekintetében nem találunk különbséget a magyar és osztrák ezredek közt. öltözetükben is csak annyit, hogy a magyar gyalogezredek az osztrák fehér kabáthoz szűk magyarszabású zsinórozott nadrágot és csizmát viseltek. A huszárság azonban mint — par excel-lence. — magyar fegyvernem — mindvégig már akkor Európaszerte ismert és használt zsinóros huszárruháját vi-selte. Mind a gyalog, mind a huszárezredekben kivétel nél-k ü l nagy volt az összetartás, a fegyelem és a testületi szel-lem. A folytonos — jóban-rosszban való együttélés, közös harctéri múlt, lelkileg is összekovácsolta az ezredek tiszti-karát. Az ezredparancsnok nemcsupán katonai feljebbvalója volt tisztjeinek, hanem atyai vezetője is, aki szigorúan ellen-őrizte azok magánéletét is. A tisztikar szelleme irányította mindenkor a legénység, tehát az ezred szellemét, az ezred pedig a hadseregét. Helyesen mondja Nagy Frigyes: ,.Der Geist einer Armée liegt in denen Officiers!" Ha pedig arra gondolunk, hogy a legtöbb ezred akkor már dicsőséges hősi múltra tekinthetett vissza, megérthetjük, hogy a bajtársi szellem, a hagyomány tiszteletétől erősítve, milyen szilárd egységgé foglalta össze egy-egy ezred valamennyi tagját.
O l y a n egység volt ez, amely a hadsereg keretén belül ezre-denként szinte önálló lelki életet élt, de amelynek megnyilat-kozása az egész hadsereg harcértékét lénvegesen növelte.
Igen bölcsen írja Clai sewitz: „Man würde sehr Unrecht haben, den Innungsgeist (Esprit du Corps) mit Gering-schätzung anzusehen, der mehr oder weniger, in einem Heere vorhanden sein kann und muß. Dieser Innungsgeist gibt in dem, was wir kriegerische Tugend des Heeres nennen, gewissermassen das Bindemittel ab, unter den natürlichen
Kräften die darin wirksam sind." Ez a testületi szellem, a hag yományokból táplálkozó együttérzés és sorsközösség volt a magyarázata annak, hogy a forradalmi eszmék Fe-renc császár és király magyar katonaságában nem verhettek gyökeret.
A magyar nemzetiségű tisztikar a szigorú katonai tör-vények és hagyományok között való nevelkedése és élete folytán sohasem lehetett forradalmár. Melyen dinasztikus érzése és a politikától távolálló gondolkodása a szociális problémák színvonala felé emelte. E korszak osztrák és ma-gyar tisztjeinek átlagos műveltsége, irodalmi érdeklődése semmivel sem volt kevesebb, mint külföldi bajtársaié. De minden olvasott vagy hallott dolgot a katona határozott, egyoldalú szemléletével fogadott el vagy utasított vissza.
A Magyarországon hosszabb-rövidebb időre hadbaszólí-tott insurrekcionális ezredek soraiban ilyen összetartásról és testületi szellemről természetesen nem beszélhetünk. Az azonban nem vitás, hogy a hazafias lelkesedés, az egyéni vitézség ebben a testületben is érvényre jutott és a magyar katona harci erényeit, a regulárisokénál sokkal mostohább viszonyok között is megmutatta. Hogy az insurrekció a na-poleoni háborúk alatt általában és az 1809-i győri csatában különösen kudarcot vallott, annak oka az elavult rendszer alapján hadbaszólított és tanulatlanul, jórészt tapasztalatlan alvezérektől vezetett ezredek értéktelenségén kívül, hiányos felszerelésük is volt. A nemesi insurrekció egybehívására csak végső szükségben került a sor. akkor, amikor a fegy-ver- és r u h a r a k t á r a k készletét a reguláris hadsereg már el-használta és így az insurrekció számára nem maradt semmi.
A hadsereg egységes vezetésének szempontjából a bécsi udvar és a Hofkriegsrat az abszolutisztikus kormányforma szellemének is megfelelően, görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar ezredeket is német vezényszóval vezessék és hogy szellemükben semmiben sem különbözzék a hadsereg többi, más nemzetiségű ezredének szellemétől. Ez külsőleg sikerült. A magyar ezredek ugyan bele tudtak illeszkedni a hadsereg nagy közös egységébe, de belső életükben m á r a francia forradalmat megelőző évtizedekben is állandóan élt az a kívánság, hogy magyar nemzeti voltukat megfele-lően kifejezésre juttassák. A magyar ezredek e belső, csen-des, de határozottan nemzeti irányú mozgalmának egyik következménye volt az is, hogy IT. Józsefnek, a hadsereget egységesítő terveivel kapcsolatban, sok, nem magyar pa-rancsnok került a magyar ezredek élére.
A francia forradalom kitörésekor, főleg 1789 óta. a nem-zetközi helyzet nagy átalakulása és az akkori Magyarország belpolitikai helyzete tette lehetővé, hogy egy-két magyar ezredben lappangó ilyen mogzalom, nyiltan is kifejezésre
A francia forradalom kitörésekor, főleg 1789 óta. a nem-zetközi helyzet nagy átalakulása és az akkori Magyarország belpolitikai helyzete tette lehetővé, hogy egy-két magyar ezredben lappangó ilyen mogzalom, nyiltan is kifejezésre