1802—1805. Kelemen László kántorkodik Ráckevén. — 1806—1811.
Makón orgonista-kántor. — 1811-ben visszatér az ügyvédi pályára. — 1812—1814. Csanádpalotán iskolamester és kántor. — Kelemen László meg
halt 1814. december 24. Csanádpalotán. — Családjának sorsa. — özvegye férjhez megy. — Váli Béla : Kelemen életrajza. — Más irók Kelemenről. — Kelemen sírköve. — Emlékünnepély Csanádpalotán. — Színdarabok Kelemen Lászlóról. — Kelemen Karácsonyi versei. — Fordításai. — Kelemen feljegy
zései, állítólagos naplója. — Méltatása.
A sok szenvedés, nélkülözés és a családot alapitó férfi gondjai azt az elhatározást érlelték meg Kelemen Lászlóban, hogy lemond a színészetről. Ügyvédi oklevele volt, de nem volt anyagi ereje a pálya kezdetének legyőzéséhez, — kénytelen volt olyan foglalkozást keresni, melyhez nem volt szükséges tőkebefektetés.
1802—1805.
Gyermekkorában a kántori teendőkben segédkezett édes apjának, mint színész pedig tovább fejlesztette énekbeli készségét.
Röviddel társulatának bukása után hirt szerzett arról, hogy az atyafiságához tartozó ráckevei plébános kántort keres. Nem sokat habozott, hanem elvállalta az anyagi befektetést nem igénylő, de nyugodt megélhetést biztositó kántori állást. A szigorú egyházi törvények nem találtak múltjában, családi és erkölcsi életében foltot, amelynek alapján egyházi funkciókat ne végezhetett volna s igy Kelemen László megkezdte Ráckevén kántori működését. Nyugodt és boldog családi életéből két sarjadéka fakadt itt, Kelemen III. Erzsébet, aki 1803. október 1-én és Kelemen II. László, aki 1805 január 30-án született. A
sors csapásai azonban tovább üldözték Kelemen Lászlót. Alig*
négy év után tűzvész pusztította el a gazdag és népes Rác
kevét, leégett a templom, a plébánia, a kántori lakás, újra hajléktalanná lett, jóljövedelmező állása még száraz kenyeret sem ígért — és ment délfelé, amerről még nem érte annyi bánat, csalódás és csapás.
1806—1811.
Ráckevéról való menekülés után arról értesült, hogy Makón, ahová rokoni szálak fűzték, 1806-ban meghalt Tary József a róm. kath. plébánia kántora. Az állás és jövedelem nélküli Kelemen László felajánlotta szolgálatait és a megtartott próbaéneklés után örömmel választották meg a hires férfiút néhai apja örökébe orgonista-kántornak, amely állással a stólapénzeken kívül lakás és egy kis kert is járt. Kelemen már Ráckevén megtanulta a kerti gazdálkodást, most teljes erejével anyagi boldogulásán dolgozott s mindinkább bővitette makói gazdaságát. Egy peres ügyből tudjuk, hogy 1807 nyarán már bérest is tartott.
Egy másik, nagyobb peréről is tudunk, melyet 1808 tava
szán indított. A nyugodtabb életmódú és ügyvédi okleveles kántor ősiségi port indított és folytatott le a makói Bánomban lévő kis szőllőcske megszerzése iránt, melyet édesapja Kelemen Mihály bízott a felesége rokonaira, a Török családra, még akkor mikor Makóról elköltözött. Három évig húzódott a pör váltakozó szerencsével, mig végül megállapították Kelemen László jogát s 1810-ben megítélték neki a szőllőt azzal a meg
szorítással, hogy 60 forinttal kártalanítsa a Török családot.
1812—1814.
Valószínű, hogy Kelemen Lászlót a nagybefolyásu perbeli ellenfél, az egyébként atyafiságos Török család nem nézte jó szemmel. Helyzete az ellene irányozott támadások miatt mind
inkább sulyosodott, végül is lemondott a makói kántori állásról.
Most már volt annyi anyagi ereje, hogy az ügyvédi pálya kezdetének anyagi oldalát legyőzze, azt is gondolta, irodája jól fog jövedelmezni s prókátor lett, remélve a katholikus hívők támogatását. Uj mestersége azonban sehogy sem indult meg,
177
csupán egy 1811-beli pörön szerepel a neve mint Kelemen László prókátor. Makón újabb három gyermeke született és már öt gyermek eltartásáról kellett gondoskodnia. A kántorság ideje alatt összegyűjtött vagyonka napról-napra fogyott és a sorsüldözött apa kénytelen volt ismét pályát változtatni és a biztosabb kenyeret adó kántorsághoz visszatérni. Befolyásos ismerősei elhelyezték Csanádpalotán iskolamester-kántornak. Itt ismét jobb napokat látott, de kultúráért sóvárgó lelke visszasírt a nagy magyar városokba, ahol dörgő tapssal és harsány éljenzéssel ünnepelték egykoron.
30. Kelemen László Jsírja Csanádpalotán.
Nyugodt és zavartalan életét családjának szentelte mig alig három évi kötelességtudó munkásságának egy váratlan szeren
csétlenség véget vetett. Egy teljes hitelt érdemlő feljegyzés szerint 1814 karácsony idején egyházi funkciója közben szerencsétlenség érte. Kocsin ment, a lovak megbokrosodtak, a részeg kocsis nem bírta megfékezni a tüzbejött állatokat, a kocsi felborult, Kelemen László kiesett a kocsiból és koponya alapi törést szenvedett. Rövid haláltusa után 1814. decejnber 24-én a halotti szentségek felvétele után zaklatott lelke őseihez pihenni tért.(80)
12
Kelemen László halálát özvegye és öt árvája siratta. Bár az anyagi helyzetük rendezett volt, Kelemen a rövid szolgálati idő alatt nem tudott vagyont hátrahagyni, mely családjának megélhetését biztosította volna. A jövő képe gondterhes volt.
Csanádpalota jószivü plébánosa, Süvegjártó Pál, aki nagyrabe- csülte az elhunytat, egyházi személyhez illő tapintattal oldotta meg a nehéz kérdést. Csak egy ut volt a megélhetéshez, ha az Özvegy kántorné férjhez megy az uj, nőtlen kántorhoz. Sok rábeszélés után és amikor már a megértőlelkű utóddal megis
merkedett, beleegyezett a helyzet ilyenmódon való rendezésébe s a nála 12 évvel fiatalabb Bitó Ferencnek nyújtotta kezét, aki 1815. szeptember 25-én vezette oltárhoz a még mindig fiatalosan szép özvegyet. Bitó Ferenc beváltotta ígéretét, édesapaként nevelte fel Kelemen László árváit, akik mikor mostohaapjuk az ötvenes években meghalt, úgy siratták, mintha édes gyermekei lettek volna. Az ő kiváló oktatása és a gyengéd atyai szeretete nevelte nagyra a családot, mely még ma is szeretettel emlékezik
róla. •
❖
Kelemen László nevét sem a magyar színészet sem az irodalomtörténet egy percre sem feledték el, de mivel a színé
szettől való visszavonulása után nem adott életjelt magáról, életét figyelemmel nem kisérték. A magyar színészetben való igazi helyét először Váli Béla állapította meg és a közfigyelmet ismét Kelemen László működésére terelte, amikor Aradon 1888-ban „Kelemen László" címen életrajzát kiadta. Váli Béla sajnos, az akkor még nagyobb kutatási lehetőségeket nem használta fel, hanem a „magyar színészet története" című könyvének adatait házasította össze főleg Szilágyi Pál emlék
irataiban közölt történetekkel. Az ő irodalmi célja az volt, hogy Kelemen Lászlót a legmagasabb piedesztálra helyezze. Ezért sokszor elfogult az életrajz hősével szemben és működéséből sok olyan részletet nem ölel fel, amit éppen e beállítás miatt meg sem láthatott.
Vahot Imre „Magyar Thalia“ (Pest, 1853.), 79—86 lapjain;
Badics Ferenc: „A magyar irodalom története" I. (Bp 1906.) Benkő Kálmán „Magyar színvilág" (Pest 1873) 36 oldalán, Endrődy Ján os: „A magyar játékszín" (Pest 1792.)
Váli Béla „A magyar színészet története" (Bp. 1887) 89—91. 93. 42. 112. 128. 129. 135. 141. 154. 155. 191. oldalain;
Koltai Virgil: Győr színészete. I. (Győr 1889.) Bayer József
„A nemzeti játékszín története" I. (Bp 1887.) 79. 83—86. 99.
179
100. 115. 218. 318. 321. 323. 329. 333. 381. 594. 633. 634.
oldalain,
Beöthy Zsolt: „A magyar irodalom története" (Bp 1906.)
„ 612. 894—896.
Váradi Antal: „Régi magyar színészvilág" (Bp 1911.) Pataki József: „A magyar színészet története" (Bp 1922.) Szinnyei József: „Magyar irók élete és munkái" V. (Bp 1897.) 1369 lap, Ferenczi Zoltán „A kolozsvári színészet"
(Kivár 1897.)
Lugosi D öm e: Magyar színészed Lexikon (Bp 1908.) 205.
oldalán elismerő és magasztaló szavakkal emlékeznek Kelemen László működéséről. Ezen kívül számtalan napilap és folyóirat közölt cikkeket, tárcákat, tanulmányokat és méltatást Kelemen Lászlóról, amelyeknek felsorolásától el kell tekintenünk.
*
Kelemen László sírját sokáig nem találták meg Csanád- polatán. Egy késői utódja, Buja Lajos tanító három évig kutatott a régi sírok között, míg végre megtalálta a korhadt fakeresztet és besüppedt sirhalmot, mely Kelemen László örök nyugvóhelye. Családja 1888-ban hat láb magas márvány követ állított a sirra e vésettel: Itt nyugszik Kelemen László ügyvéd, színműíró, első m agyar színigazgató, kántor-tanító.
1760— 1814. E sírkövet felállították: leánya Veronika és unokái:
Kelemen István, Kelemen Kálmán, Kelemen Kajetán és Nemes Ferenc.
*
Váli Béla nevéhez fűződik az a mozgalom, amelynek következtében országos Kelemen László emlékünnepélyt rendeztek Csanádpalotán. Ez alkalommal az Országos Színész Egyesület költségén egy kilenc láb magas emlékoszlopot emeltetett Csa
nádpalotán, melyet az ünnepség napján 1888. szeptember 8-án lepleztek le. Ennek felirata: Kelemen Lászlónak az első magyar színigazgatónak 1760— 1814. emlékezetére a magyar Színész- Egyesület 1888. szeptember 8-án.(31)
*
Kelemen László személye több drámaírónkat is megihletett, s amennyire megállapítani lehetett a következő darabok vitték alakját színpadra:
1. Vahot Imre: „Az első magyar színészek Budán" drámai kor és jellemrajz 3 felvonásban, melyet a Nemzeti Színház 1861.
április 22-én adott elő, főszemélye Kelemen László, akit Egressy Gábor alakított.
12*
2. A magyar színészet százéves jubileumára írta Jókai Mór a „Thespis kordéja“ c. két felvonásos színmüvét. Ez a kevésbbé sikerült darab, Kelement és az első színészeket viszi színpadra. Az első előadás izgalmaival indul a játék, de sajnosán belekerülnek későbbi események, amik nemcsak a történelmi hatást rontják, hanem logika ellenesek. így már az
Q
31. Kelemen László emlékoszlopa Csanádpalotán.
első előadáson beszélnek a társulat régebbi előadásairól.
Kelemen Lászlót és Moór Annát a szerelem érzései kapcsolják össze, amiért az irigykedő Sehy Ferenc, akinek felesége a hiú Liptay Mária, már az első előadást botrányba fullasztja, de Kazinczy Ferenc csittító szavaira elcsendesülnek a háborgó kedélyek és az ellenségek kibékülnek.
3. Jókai ugyanezen alkalomra „Földönjáró csillagok" c.
egyfelvonásos színmüvet is írt, amelyet ugyancsak 1890. október 24-én mutatott be a Nemzeti Színház. Ebben Kelemen László és fiatal jurátustársai Moór Lenárd vidéki földbirtokos nemesi kúriáján mulatoznak, akinek szépséges leánya Moór Anna szívesen halgatja a férfiak beszélgetését. Kazinczy Ferenc
181 buzdító szavaira Kelemen László elárulja nagy tervét, hogy meg akarja alapítani a magyar színészetet. Szavait nagy lelkesedéssel fogadják és Moór Anna bejelenti, hogy Kelemen Lászlót követi a színpadra.
4. Váradi A ntal: „Úttörők" c. drámai prológusa ugyan
ekkor került színre a Nemzetiben, amelyben Kelemen László személyét Nagy Imre alakította.
5. Kelemen László személyét vetíti színpadra Fényes Samu
„Bacsányi" c. 3 felvonásos színművében, melyet 1903. február 5-én mutatott be a Vígszínház. Kelemen László alakját igen kedvező színben, de hatalmas fantáziával a történelemtől eltérő események közé állítja be a szerző. A darab történelmi háttere a Martinovics-féle összeesküvés, amelyben Sehy Ferenc is kiveszi részét. A „Bacsányi" szerint Kassán játszott Kelemen és társu
lata, melynek tagjai közül Szatymazy színházi kellékes (költött alak) meg akarja Bacsányit menteni, akit Kelemen is védelmébe fogad, sőt Sehy Ferenc is, aki élete árán szerez vissza bizonyos áruló iratokat.
*
Kelemen László irodalmi munkásságához tartozik kántor
kodásának idejében írott néhány egyházi éneke, melyek valamennyije karácsonyi alkalomra készült. A XIX. század elején kántoraink még nem rendelkeztek olyan bőséges egyházi dal-gyüjtemények felett, mint ma, aminek oka egyrészt a sokszorosítás költsége, másrészt az általános zenei műveltség hiánya. Csak igen kevés volt a magyarul énekelő kántorok száma, a legtöbb vegyes nemzetiségű vidéken a kántor latin verseket énekelt, legfeljebb csak a búcsúztatók szóltak magyar rigmusokra. Kelemen László színészkedése után előbb Ráckevén kántorkodott, ahol a vegyesajkú lakosok részére valószínűleg csak latin liturgikus énekeket dalolt, amikor azonban a szín
magyar Makóra, majd innen Csanádpalotára került, a római katholikus egyház színmagyar hívei joggal követelhették, hogy magyar énekkel lássa el a miséket. így írta meg Kelemen László magyar szövegű és sokszor magyaros melódiájú egyházi énekeit, melyek közül a „Karácsonyi énekek" fentmaradtak.
Kelemen László kéziratos dallamszerzeménye a család egy ágának ma is birtokában van. Kelemen László hasonnevű kántor fiától származó Klára leányát Hajabács János vette feleségül, akinek utódai kántorok lettek és az öröklött mester
ségben még ma is több Hajabács kántor működik. A kántor család minden év Karácsony ünnepén a Kelemen László szerzetté
kompozíciókat énekli és a hívők áhítattal hallgatják az ősinek hitt, népszerű melódiákat, amelyeket pedig az el§ő magyar színigazgató szerzett.
A Hajabács család szerint Kelemen László igen sok egyházi éneket irt, de idővel ezek elkallódtak s ma már a közszájon forgó egyházi dalok közül nem lehet megállapítani a Kelemen szerzeményeket. Mig a „Karácsonyi énekek" dallama a melegszívű, érzékeny lelkű komponistát mutatják, az énekszöveg a hitbuzgó, Istenfélő, a vallás misztériumaiban elmélyedő családapát leplezik le. (A verseket a Függelékben közlöm.) E szövegsorokat nem szabad a költészettan szigorával bírálni, de mégis meg kell állapítani, hogy sokszor olyan lendület, közvetlen megnyilatkozás árad ki e sorokból, amik költői tehetségről tanúskodnak. Ennek példázatára csak egy sort idézek a Sanctus-ból, amelynek melódiája altató dal szerű: „Aludj, aludj én virágom, én szerelmes gyémántom." Mintha a saját gyermekét ringatta volna e bensőséges szép verssorral.
*
Kelemen László nyelvismeretére jellemzők beadványai és nyugtái, melyeket magyar, német és latin nyelven szerkesztett egyforma grammatikai helyességgel. Azonban, hogy az angol, vagy francia nyelvben is hasonló jártassággal birt volna, semmi adat sem igazolja. Moliére és Shakespeare fordításai egész bizonyosan nem eredetiből, hanem német fordításokból készültek.
14 színdarabot fordított, — bár lehet, hogy az 1799—1801 műsorában is van fordítása, — amelyek közül a „Tsapó Péter, vagy a kintsásók" (igy is: „Kintskeresők") és „A gazdasszony vagy megfizet az öreg harang" c. vígjátékok 1792-ben Pesten könyvalakban is megjelentek Trattner Mátyás betűivel.
Meglehetős ügyességgel választotta ki a kora Ízlésének megfelelő darabokat, amelyek közül legkevesebbszer, háromszor, csak „A magyar háznak atyja" került színre, mig megállapítá
som szerint „A módiszeretők" aratott 15 előadásával legnagyobb sikert. A fordítások között leghosszabb életű a „Lassú víz partot mos", amelyet 1834-ben még mindig életképesnek találtak.
E fenti adatok megállapításánál mellőznöm kellett a vándorlások éveire eső előadásokat, mert ezekről még semmi bizonyosat nem tudunk, csak valószínű és hihető, hogy Kelemen László minden fordítását előadta vándorútján. Fordítá
sai közül háromat kell kiemelni, a többinek mai szempontból vett irodalmi jelentősége még akkor sem lenne, ha előkerülnének, mert csak a napi színházi szükséglet kielégítését célozták.
183
„Csapó Péter" fordításáról beszéljünk először, mert e németből adoptált vígjátékban speciális magyar alakokat szólal
tat meg, így a falusi kupaktanácsot és a falusi bírót az esküdtekkel. E magyarosítás szépen sikerült és Hogy nem maradt sokáig műsoron, a közönség izlésváltozását jelenti. Más két említésre érdemes fordítása Shakespeare „OthelIo“-ja és Moliére
„Tettetett beteg“-e. Mindkettőt ugyan németből fordította, de nem magyarosította, ami nemcsak azt mutatja, hogy szakított Dugonics András irodalmi felfogásával, hanem egyúttal irodalmi ízlését is bizonyítja.
Egyébként fordításainak nyelve gördülékeny, zamatos magyarságú és akkori nyelv fejlettségünk tehnikájának tökéletes ismeretére vall. Helyes ízléssel gyomlálta ki az eredeti szöveg durvaságait és akár a mai fordítók, saját ötleteivel ékesítette azokat.
Alább közlöm betűrendben azt az összeállítást, mely Kelemen László által fordított darabok előadási napjait tünteti fel, — amennyiben színlapokról, zsebkönyvekből, más szak
könyvekből és feljegyzésekből, meg a Trattner-féle színlap számlákból megállapíthatók voltak.
Csapó P éter, vagy a kincs ásók, vj. 4. 1792. VIII. 5. és 28., 1793. V. 17 és IX. 30. Pest, 1799. Debrecen.
G arabanczai, vagy inas, atya és nász egy személyben, vj.
3. 1792. VII. 19 és VIII. 25, 1193. IV. 10 és 26, 1794.
II. 27. Pest, 1803. XII. 15 Kolozsvár.
Gazdasszony, vagy megfizet az öreg harang, vj. 2. 1792.
V. 17 és 28. 1793. I. 28. és XII. II. Pest, 1799. V. 5.
Debrecen, 1813— 14. Kolozsvár.
G y erm ekek fen y íték e, vagy testamentum, vj. 3. 1793. VI.
21, VII. 12 és IX. 23, 1794. V. 30. Pest, 1806. XII.
26. Kolozsvár.
Ism eretlen atyafi, egy háznépnek lerajzolása, éj. 3. 1793.
X. 16 és XI. 25, 1794. V. 21. Pest, 1804. I. 6 és XI.
8. Kolozsvár, 1805. V. 14. M arosvásárhely, 1801. XI.
25. Pest.
K ülönös nagybátya, vagy véletlen házasság, vj. 4. 1795.
VI. 19. Pest, m 1803. XI. 17, 1805. I. 16 Kolozsvár, 1805. V. 28 M arosvásárhely, 1809. III. 10 Pest.
Lassú víz p artot mos, vj. 4. 1794. X. 22. 1795. I, 16 és VI. 12. 1808. VIII. 5. Pest, 1822. III. 7, 1823. IV. 3,
1834. VII. 6. Kolozsvár.
M agyar házn ak atyja, vagy a háznép, éj. 5. 1794. IX. 19 és XI. 5 Pest, 1805. I. 19. Kolozsvár.
M ódiszeretők, (így is: Módi leány kérők) , vagy milyen férjet kell választani, vj. 3. 1794. II. 4 és IV. 30, 1795. II. 6. Pest, 1803. XI. 6, 1804. IV. 2, 1805. III.
14. Kolozsvár, 1807, VI. 5, 1808. VII. 22, 1809. 1810.
1811. Pest, 1812. III. 8 Kolozsvár, 1813., 1814. kétszer Pest, 1814. Székesfehérvár, 1829. V. 2. Kolozsvár.
Othello, a velenczei szerecsen, szj. 5. 1795. VI. 3. Pest, 1803., 1805. I. 5. Kolozsvár, 1809. V. 29. és 1810.
Pest, 1812. II. 29. Kolozsvár, 1813. Pest, 1814. Szé
kesfehérvár.
S zolgálatból kim aradt katonatisztek, vagy álhatatosság és kétségbeesés, vj. 5. 1793. VII. 19, Pest, VIII. 15.
Buda, XI. 8, 1794. VII. 12 Pest, 1804.1. 14. Kolozsvár.
Tettetett beteg, vagy az igaz orvos, vj. 3. 1792. V. 14 és 20. VI. 16, 1793. I. 16. VII. /., 1794. VII. 30 Pest,
1803. V. 8. Kolozsvár, 1803. VII. 13. M arosvásárhely, 1804. L 16. 1806. IX. 30. Kolozsvár.
Z aide, egy asszony az ö valóságos szépségében, vagy a szerelmesek próbája, vj. 3. 1794. II. 14., IIL 10, VIII.
11., XI. 12., 1795. VI. 6. Pest, 1800. IV. N agyvárad, V. 20 Szeged.
Zászlótartó, vagy a hamis gyanú, éj. 3. 1793. XI. 6. XII•
13. 1794. V. 26 Pest, 1800. II. Kolozsvár, V. 2 l, Szeged, 1810. XII. 19. Pest.
*
Kelemen László, mint rendszerető ember feljegyzéseket vezetett dolgairól, amelyek egy részét Bayer József több helyen felhasznált könyveiben. A nála közölt adatok azonban csak összefoglaló kimutatások, azonban Liszka Béla (i. m.) megemlíti, hogy Bayernél látta e feljegyzéseket és onnan értesült Kelemen kecskeméti időzéseiről, mely adatok egyébként összevágnak az egyéb Írásbeli dokumentumokkal. E feljegyzések egész terjedelmükben —- ismeretlenek és nem látom az okát annak, hogy miért nem közölték mindeddig e színészetünk történetére mérhetetlen becsű kincset. Hogy e feljegyzések mely időkre vonatkoznak ilymódon nem lehetett megállapítani, de Bayer József, anélkül, hogy közelebbi okait megállapította, leközölte, az 1799—1801. években előadott új színdarabok lajstromát, amiből következtethető, hogy legalább 1801-ig
185 terjedtek Kelemen László e feljegyzései. (E feljegyzések azonban Bayer halála után elkallódtak.)
*
Állítólag Kelemen Lászlónak egy naplója is maradt, amelyről azonban csak annyit tudunk, amennyit Mados György közölt egy újságban, (1925. február 15.) Ez a napló állítólag a Kolozsvári István szerkesztésében Pozsonyban nyomatott
„Pesti mulattató" című folyóirat 1827. évfolyamában jelent meg.
A közölt naplórészekből azonban sem új vonatkozásokat, sem olyan adatokat nem találunk, amelyek kiegészítenék, vagy támogatnák az eddigi okiratos bizonyítékokat. Nem is napló ez, hanem memoireszerű, hézagos visszaemlékezés. Felmerült az a kérdés, hogy valódi e a közölt napló, mely több személyről és több helyről emlékezik meg.
A szerkesztő a napló előtti sorokban felsóhajt „hogy az igazság Pesten vettetetté sírhant alá, avagy Debrecenben", — mely beállítás a szerkesztő tévedése is lehet, mert azt tudjuk, hogy Kelemen László a Wesselényi-féle szerződés miatt nem tarthatott játékokat Debrecenben.
A napló szerint Kelemen aggódva várta a Tihanyi apát és Túróczi Zsigmond által beígért 200 forintot, amely segélyezés biztosan el is maradt, mert a a pest-vmi kimutatásban e nevek nem szerepelnek.
Jancsó Pálról is megemlékezik, de hogy hol és milyen körülmények között találkozott vele, nem említi. Talán 1799.
tavaszán Nagyváradon ?
Ráday a következő név, akinek liliomos kandallója előtt szokott álldogálni. Talán Ráday Pál gróf ez a személy? Min
denesetre különös az, hogy Kelemen László csak a kandalló előtti álldogálás emlékét őrizte volna meg róla.
Tercsi a napló következő személye, akihez Kelement gyengéd szálak fűzték. A jegyzet szerint ez nem más, mint Rozgonyiné Kalmár Teréz a debreceni színjátszó társaság tagja.
Ismeretlen név a magyar, az erdélyi, sőt a debreceni színészet történetében. De az is lehet, hogy Kelemen így takarta a valódi személyt naplójában? Akkor nem hihetnénk annak őszinteségében.
Kazinczy Ferenc neve kétszer is előfordul. Először a német színészek térhódítása alkalmával, „ez üldözi majdnem kétségbe Kazinczy urunkat", — másodszor pedig: „így hát Kazinczy bosszankodó kedvére tovább mókázzuk a francia konyhán rántás hijján kotyvasztott Szeleburdilakodalm asok jelzető komé
diát". Ilyen című darab sem a magyar, sem az erdélyi
játékrendben elő nem fordul. Lehetséges az, hogy Kelemen elfelejtette valamelyik színdarab címét?
Érdeklődésemre a cikk szerzője azt a felvilágosítást adta, hogy cikkét Fónagy Endre volt nagyszalontai szolgabiró feljegy
zéseiből készítette, akinek hagyatékában volt a „Pesti mulat- tató“-nak Kelemen László naplóját közlő száma, — Kalmár Teréz nevét pedig Fónagy Endre jegyezte fel a margóra. Sajnos a Nemzeti Muzeum Országos Széchenyi Könyvtárában ismeretlen a „Pesti mulattató", úgyszintén Szinnyei nem ismeri annak szerkesztőjét, Kolozsvári Istvánt és a naplóban felidézett Ferenczi
zéseiből készítette, akinek hagyatékában volt a „Pesti mulat- tató“-nak Kelemen László naplóját közlő száma, — Kalmár Teréz nevét pedig Fónagy Endre jegyezte fel a margóra. Sajnos a Nemzeti Muzeum Országos Széchenyi Könyvtárában ismeretlen a „Pesti mulattató", úgyszintén Szinnyei nem ismeri annak szerkesztőjét, Kolozsvári Istvánt és a naplóban felidézett Ferenczi