Minthogy sem az uralmi, sem a társasági elmélet mellett nem lehet megmagyarázni azokat a jelenségeket, melyek az
■emberi közületeknek államalkotási törekvései körűi és magá
ban az állami életben érvényesülnek, mert az állam a törté
1 Concha Politika. I. 2 2 6 -2 2 7 . 1.
32
netben is, az elméletben is mint önczélú egységes lény jelent
kezik ; ennélfogva az államban organikus egységet és akarat
képességet, személyiséget kell keresnünk. Az újabb theoriálc a körűi forognak, hogy mit kell értenünk az állam organicus és személyi léte alatt, s mennyiben hasonló az a természeti- organismushoz és személyiséghez.
Trendelenburg az állam képződésében kettős irányt lát érvényesülni, u. m. természetit, a mennyiben a család nő
nemzetté, és szellemit, mely valami egyéni irányt alkalmaz arra, hogy az egyetemes embert állítsa elő. A nép az állam viselője, az állam a népnek öntudatos betetőzése. De a két irány, t. i. a népi és az államképző, noha kölcsönös törek
véseikben egymásba foglaltatnak, nem emésztik fel egymást.
A nép, mely egységnek érzi magát, állammá lesz, vagy az állam, mely több népet fog át törvénye által, ezeket egy néppé teszi.1 Ő tehát helyesen megkülönbözteti azt, a mikor a nemzet alkot államot, attól, a mikor az állam teremti meg idővel több népből a nemzetet. Az állam és nemzet felőli fel
fogása tehát igen közel áll a mienkhez, kár, hogy tanát nem fejté ki részletesebben és praecisebben, mert a tudománynak nagy haszna lett volna belőle. Előadásában hibáztatni csak azt le
het, hogy ő is mindig csak népről (Volk) beszél és ez alatt hol a népet, hol az öntudatra ébredt nemzetet érti. Pedig ha a népet és a nemzetet egymástól szóban is megkülönböztetné, tana sokkal világosabban állítaná élőnkbe az állam mivoltát.
Egy helyütt azonban, bár nem elég tudatosan, ő is kifejezést ad annak, hogy a nép és a nemzet közt nagy a különbség, mondván: hogy a souverainitás az államot illeti, a mennyiben ez nem a szervezetlen nép, hanem a szükséges tagozatban ethikaivá vált nemzet (Nation). ~
Az államképző tevékenység — mondja Trendelenburg
— természete szerint egyetemes, a népi tevékenység ellenben egyéni, s ezért szükségli egyik a másikat. Ha az államképző irány ellentétbe jön a népivel, nélkülözi az egységet, a biztos
1 Trendelenburg : Naturrecht ‘282. 1.
- U. ο. 427. 1.
köteléket \ mert az állam eszméje az egyetemes ember meg
valósítása a népnek egyéni formájában, s ebből folyólag az önelégültség és önállóság.* 2 * A mi az egyes emberben csak töredék, az az államban mint sokoldalú egész jelenik meg.
így az egyénben az ész, az államban mint kormány, az egyénben az ismeretek, az államban mint szerteágazó tudo
mányok, az egyénben az ügyességek, az államban mint ki
képzett művészetek, az egyénben az önbiztosságra szükséges erő, az államban mint hadi berendezés jelenik meg,8 azaz az állam ember nagy arányokban.4 (Plato organicus el
mélete.)
Ő tehát az államot első sorban az egyetemes embert föltűntető organismusként, azaz oly ethikai lényként fogja fel, melyben az egésznek hatalma a tagokért és a tagok ereje az egészért van.5
Tagadhatatlan, hogy az államban kell lenni szervezet
nek, mely az egyes egyéneket, a kikből az állam áll, egy élő és cselekvőképes lénynyé foglalja egybe; de a mig a physikai szerves lények szervi összetételének kapcsait az anyagvilág törvényei képezik és az egyes ember szellemi életre is csak mint anyagilag befejezett egész van képesítve, addig az állam alkotó elemeit nem anyagi, hanem kizárólag eszmei törvények kapcsolják egybe, noha az élő szervezetbe össze
kapcsolt elemek emberek, Vagyis anyagi élő lények. Ezen
kívül az államban érvényesülő külső és belső szervezet abban is különbözik az ember testi szervezetétől, hogy a mig az emberi szervezet különböző részeinek egyes sejtjei különböző anyagból alkotvák és egymással szoros physikai összefüggés
ben vannak, úgy hogy ha abból kiválnak, vagy kivétetnek, megszűnnek élni; addig az állam alkotó elemei emberek, azaz physikailag befejezett és az államtól önálló létet is folytató egészek, kik ki is válhatnak az államból a nélkül, hogy létük véget érne és a kik csak képességeikre, de nem egyúttal
* Trendelenburg i. m. 2S3. 1.
2 U. o. 284. 1.
» U. o. 285. 1.
* U. o. 422. 1.
4 L\ o. 2S7. 1.
34
lényegükre nézve is különböznek egymástól, és ugyanaz az egyes ember az állami szervezet különböző összetételeiben egyidejűleg is szerepelhet és ugyanakkor, a mikor egyik vonatkozásában az összességnek csak egyes alkotó sejtjeként szerepel, másik vonatkozásában mint az egész állami életre kiható szerv juthat tevékenységhez.1 így a minister egyúttal képviselő és választó polgárként szerepelhet ugyanazon időben.
Egy másik különbség továbbá az, hogy a mig az egyes physikai lények, így az ember is, szervezetüket nem önma
guk alkotják meg, hanem az a természet anyagi törvényei szerint szükségképen és az egyén akaratától függetlenül, ön
tudatlanul jön létre és öntudatlanúl működik, addig az állam külső szervezetét öntudatosan létrehozni és működését rész
leteiben is irányítani képes.
Ez az oka annak, hogy Jelűnek és vele mások is, az organismusról szóló tant, minthogy az az államot a termé
szeti organismussal hasonlítja össze, teljesen elvetik, és az állami organismust mechanismusnak, az állami orgánumot pedig eszköznek tartják. Jelűnek elismeri ugyan, hogy a ter
mészeti organismus és az állam között van analogia. így az, hogy az állam az ember természetes physikai és szellemi tulajdonságain alapúi és a zabolátlan önkénytől független lét
tel bir s különösen a szükséges belső tagoltság és a folyto
nos átalakúlás melletti azonosság az, a mi az államot organis- musként tűnteti fel; de az állam organikus volta ellen vall az, hogy az állam nem nő okvetlenül és nem hal meg okvet
lenül és nem tenyészik tovább. Hiányzik az államban a tér
beli continuitás és körűlhatároltság és hiányzik az öntudat. És noha az államban minden téren nyilvánulnak tömegjelenségek, a tudás, az érzelem, a kívánság, látás, aggodalom, remény, hit, mind az egyének birtokában maradnak, s az államra eze
ket csak a metaphisika foghatja rá. Állami organum és állami organismus csak a szó eredeti értelmében vehető, δργανον annyi mint Werkzeug, eszköz, állami organum az állam esz
1 V. ϋ. szerző értekezését „Az állampolgárságról." 2. 1.
köze, az állami organismus öntudatos emberi cselekmény által szerkesztetik, öntudatos complicált eljárás által létesíttetik.1
De Jelűnek nem szerencsésen hozza föl az állam orga
nicus mivolta elleni érveit, mert az államok nőnek, fogynak, fejlődnek, hanyatlanak, elpusztúlnak, többől egygyé olvadnak, egyből több államra bomlanak, mint a természeti organismusok.
És épen úgy, mint ezeknél, az elpusztulást csak tapasztalás
ból tartjuk biztosnak, nem pedig deductió útján jutunk azon igazságra, hogy annak okvetlenül be kell következnie, mind
azonáltal még sem mondhatjuk, hogy a physikai szerves lények nem halnak meg okvetlenül. Állati szerves lények is vannak, melyek túlélnek egy évezredet, de épen úgy nincs egyetlen állam sem, mely örökké fenmaradna.
Továbbá a térbeli continuitás és körűlhatároltság a phy
sikai szerves lényekben is csak bizonyos mértékben van meg, mert új anyagok fölvétele és a régiek kiválása által anyagban és terjedelemben azok is folyton változnak.
Az öntudat sem kritériuma a szerves lényeknek, mert a növényvilág szerves lényeiben ez teljesen hiányzik. Viszont az államban az öntudatot tagadni nem lehet, különösen akkor nem, ha az államot egy öntudatra ébredt kozület valósítja meg. S vájjon miből magyarázza meg Jelűnek azokat a tömeg- jelensegeket, a melyek az államot alkotó egyesek birtokának tekint ? Vájjon fejlődhetnék-e egyidejűleg tudás, érzelem, vágy, aggodalom, remény, hit határozott characterrel és határozott irányban az állampolgárok nagy tömegeiben, vájjon érvénye
sülhetne-e ugyanaz a szellem az egyes állampolgárok töme
gében tudomány, világnézlet, költészet, érzelemvilág és művé
szet tekintetében, ha az egyes egyének nem foglaltatnának össze egy magasabb rendű, s az egyéneket egy irányban befolyásoló, öntudattal és egyéniséggel bíró közületbe:! — Hiszen csak nem képzelhető az, hogy a köztudat, közérzelem, közlelkesedés nem egyéb, mint sok egyes ember tudatának, érzelmeinek, lelkesedésének véletlen találkozása! Vagy miért nem érez együtt a szent korona láttára a magyarral az orosz, vagy miért nem lelkesül a szózat dallamának hallatára az amerikai ?!
1 Jelűnek: System d. subj. off. Rechte 35—39. 11.
Igaz, hogy az állam, vagy más közület nem physikai orga
nismus, de vájjon lehet-e azért annak organicus mivoltát tagadni, lehet-e tagadni azt, hogy azon összefüggés, mely az állam
ban, vagy más közületben egyeseket nagy egészszé foglal egybe, merő külső erő, jogszabályok alkotta mechanismus, melyben az egyes csak eszköz, nem pedig az egésznek műkö
dését előmozdítani vagy hátráltatni képes szerv ?!
Hogy az állam nem természeti szerves lény, az kérdés tárgyát sem képezheti. De más részről tagadhatlan, hogy az államnak és általában az emberi közületeknek, úgyszintén a magasabb rendű közösségeken belől létező alsóbb rendű közületeknek, melyek az államot keresztűl-kasúl szövik, alkotó elemei nem csupán jogszabályok alkotta mechanicus össze
függésben, hanem ethikai és morális benső, tehát szerves ösz- szeköttetésben vannak egymással, és a mint az összesség elhatározó befolyást gyakorol az egyes egyénekre, épen úgy az egyes egyének is befolyásolják az összességet, annak akaratirányát, életfolyamatát, fejlődését, és a szellemvilágnak az egyeseket egy magasabb rendű egészszé összefoglaló ideg
szálai keresztűl-kasúl ágazzák az egészet, és a közületeket élő, cselekvésre képes, az egyes ember életének tartamát sok
szorosan túlélő, az egyes egyének azonosságától független egyéniséggel és azonossággal bíró ethikai lénynyé teszik, mi által az állam egyénisége, öntudatának continuitása épen oly független az államot alkotó egyének változásától, mint az ember egyénisége és öntudatának continuitása az embert alkotó anyagrészeknek folytonos változásától.
Ez az oka annak, hogy az állam organicus mivoltát még azok sem tagadhatják, a kik az állam mivoltának meg
határozására azt kielégítőnek nem tartják, mint Gerber1 Kuncz 2 és Concha3 is.
De vájjon az ember mivoltának meghatározására elégsé
ges-e azt mondani, hogy organismus ? Nincsenek-e az embernek is oly tulajdonságai, a melyek őt más organismusnak föléje emelik?
1 Gerber: Grundz. eines Syst. d. deutsch. Staatsrechts. 1. és 214. 1.
á Kuncz : A nemzetállam tankönyve 45. 1.
* Concha : Politika I 240. 1. és 229—230. 11.
Épen így van ez az állammal is. Az organicus jelleg nemcsak az államnak, hanem minden emberi közületnek elvitathatlan tulajdonsága. Az Önállóan fellépő család, törzs vagy község épen oly befejezett organicus egész, mint a nem
zet, vagy az ezek valamelyike által alkotott állam. De nem szűnik meg organicus mivolta a családnak, törzsnek, község
nek akkor sem, ha elveszti önálló létét s valamely magasabb rendű közület alkotórészévé leszen. A mj ily alkalommal az alsóbb rendű közületekre nézve elveszhet, az csak a külső organismus, a melyet önálló fellépésében egy közület sem nélkülözhet, és az ezzel együtt járó befejezettség. Hanem az a benső organicus összefüggés, mely a családnak, törzs
nek, községnek tagjait egy önálló ethikai egészszé foglalta össze, csak lassanként tágul, csak lassanként bomlik szét és ágazik szerte a magasabb rendű közület szervezetében, mig végre egészen szétszakadozik, egyedül a szűkebb értelemben vett családban tartva meg intensivitását, hogy helyt adjon a szervezet oly idegszálainak, melyek az egészet tömörebb egy
séggé foglalják egybe, mint a tömörülés stádiumában még csak az egyes központokat egybekötő és inkább külső ösz- szeköttetést létesítő egyesítő erő.
A közületek ugyanis nem természeti, hanem ethikai organismusok, melyeknek fejlődési törvényei egészen mások, mint az anyagvilág organismusaié. Az· anyagvilág organis- musaiban nincsen meg az az egymást keresztül hatoló képes
ség, mint a közületek organismusában, és csak a növényvilág mutathatna fel némi hasonlatot oly organicus egyesülésre, (pl. egyik növénynek a másikba beoltása), mint a minő az emberi közületek organismusaiban mindennapi és rendszerinti.
Az emberi közületekben kétféle organismust lehet meg
különböztetni, u. m. egy benső, öntudatlanúl működő orga
nismust, mely a faji, nyelvi, morális, ethikai tényezők hatása alatt keletkezik, s az egység érzületét és tudatát hozza létre,
— és egy külsőt, mely öntudatos emberi akarat szüleménye, mely a benső egységet külsőleg is kifejezésre juttatja, mely által a közületben az akarategység alakot ölt, kifejezésre jut, és úgy kifelé, mint befelé érvényesül. Ezen külső szervezet első pillanatra a mechanismus benyomását teszi, mert hiszen
38
mesterségesen alkotottnak látszik s némely részeinek műkö
désében a mechanicus egyformaság érvényesül.
Tekintve azonban azt, hogy ez a külső szervezet a benső szervezettel folytonos kölcsönhatásban van, annak hatása alatt működik és fejlődik, viszont annak fejlődésére is vissza
hat; tekintve továbbá azt, hogy benne jön létre az akarat, a melynek alapján tovább képeztetik és mintegy önmagát fej
leszti; tekintve végre azt, hogy abban nem vakon engedel
meskedni kénytelen élettelen anyagok, hanem akarattal és önálló cselekvőképességgel biró emberek működnek, kik az egésznek czélszerű működését előmozdítani vagy hátráltatni képesek: ezen külső szervezet egyes részei is benső kölcsön
hatásban vannak egymással, melyben az ok és okozat közötti összefüggés nem egyszerű, hanem benső természetű, ennél
fogva organismus és nem gépies szerkezet.
Igaz, hogy ezen külső szervezet az emberi társas rend külső, azaz jogi szabályai szerint van megalkotva, s az egyes szerveket betöltő egyének functiója, hatásköre és cselekvési szabadsága külső formák közt érvényesül, azaz jogi szabá
lyokban van megállapítva, a miért is azt külső szervezetnek kell neveznünk; de azon benső moralis és ethikai tényezők, melyek valamely közületben az egységet létesítik, ezen külső szervezet működésénél sem tétlenek, s az egésznek működésére jelentékeny befolyással vannak.
Az államban épen ez a külső szervezet nyer kiváló fontosságot, mert a mig más közületek, még a nemzet is, rövidebb-hosszabb időre nélkülözhetik a külső szervezetet a nélkül, hogy működésük ez alatt szünetelne, addig az állam a nélkül el nem lehet, mert hiszen épen az tesz valamely közületet állammá, hogy benne meghatározott földterületen ily külső szervezet útján ellenállhatatlan hatalom érvényesül.
Az állam lényegét tehát épen az ellenállhatatlan hatal
mat kifejteni képes külső szervezet képezi, s a hol ez meg
határozott földterületen jön létre, ott államról beszélhetünk, tekintet nélkül arra, vájjon az ily módon érvényesülő hata
lom alatt álló embersokaság bensőleg szerveződött egyéniség-e, vagy pedig csak a hatalom által tartatik össze.