Az áttekintést követően továbbra sem tudjuk megmondani, hogy mekkora könyvtárat örökölt Nádasdy Ferenc, ezért más módsze-rekkel és újabb források bevonásával kell megközelíteni a témát.
Nádasdy életéről Toma Katalin kiváló disszertációja és tanulmányai tudósítanak legújabban,137 ezért arra nem térek ki, ellenben érde-mes figyelmet fordítani stúdiumaira és művelődési törekvéseire a vallásváltást megelőzően. Kezdetben úgy tűnt, minden a családban megszokott mederben haladt: otthoni tanulmányok folytatása, evangélikus iskolák és ifjak támogatása, nyomda működtetése.
Az ismeretek továbbadásáról az udvarba fogadott tanárok és lelkészek – Lethenyei István, Muzsai Gergely, Zvonarics István – gondoskodtak. Ők már korán a vallás, a teológia felé terelték a fiút, irányításukkal a 13 éves Ferenc lefordította latinból a Fidelis Admonitio című művet magyarra, hogy egyrészt „mind a latin be-szédnek tisztaságát, mind pedig a mennyei tudományok alapjait”
135 Feltehetőleg (FERENCZFFY Lőrinc?), Imadsagos keonyvechke magyar nyel-ven, melyben foglaltatnak szép és aitatos isteni dichiretek, hala adasok, es könyörgesek, Bécs, 1617, RMNy 1127
136 PÁZMÁNY Péter, Keresztyeni imádsagos keonyv, melybe szep aytatos koenoergesek, haladasok es tanusagoc foglaltatnac, Graz, 1606, RMNy 945.
További kiadások: Pozsony, 1610, RMNy 1003, Pozsony, 1625 RMNy 1345, Pozsony, 1631, RMNy 1513
137 TOMA, Gróf Nádasdy Ferenc, i. m., 33–48.; VISKOLCZ Noémi, Nádasdy Ferenc = MAMÜL, VIII. kötet, 64–70.; TOMA, Gróf Nádasdy III. Ferenc me-cénási működésének, i. m., 853–872.
elsajátítsa, másrészt a korábbi magyar kiadás138 kálvinista ferdíté-seit, hibáit kijavítsa. A kész kéziratot Ferenc egy levél kíséretében megküldte Keresztúrról Kiss Benedek püspöknek javításra, vala-mint mellékelte az eredeti művet és a Tolnai Pap István-féle ma-gyar fordítást is („átküldtem a latin példányt és a kálvinistának for-dítását is, a rossz fordításnak néhány megjelölt példájával”),139 te-hát ezek megvoltak a könyvtárban. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1625-ben Wittenbergben kiadott negyedrét nagyságú, teológiai vi-tamű – amely a katolikusok által szorongatott cseh és morva evan-gélikusoknak szólt – 301 lapos, aligha hihető, hogy fordítását egy fiatal fiú teljes egészében maga végezte volna, mindenesetre a fel-jegyzések szerint Lethenyei István, Serény György és Muzsai Ger-gely lelkészek segítettek neki. Révay Judit tervezte fia munkájának kiadását, de az valamilyen okból elmaradt.140
1641-ben a csepregi iskola újjáépítését vette tervbe Kiss Bene-dek püspökkel együttesen:
„a fundamento újat, egy öreg auditoriumot, pitvart, a tanitó-mestereknek és tanuló deákoknak házakat és kamrákat kőből és téglából… mivelhogy eleitől fogva a mi emlékezetünkre Dunán innen a magyar scholák között legfőbb és nevezete-sebb a csepregi schola volt, kiben nagyságos uraknak, nemze-tes, nemes főfő rendeknek fiai német gyermekekkel egyetem-ben tanultanak…”141
Ezután rövidesen, húsz éves korában bekövetkezett az ifjú vallás-váltása.
138 TOLNAI PAP István (transl.), Az witebergai academianak az evangelika religio-ert szam ki-vetést szenvedö csehökhez és morvaiakhoz küldet vigaztalása, Gyulafehérvár, 1632, RMNy 1534
139 Nádasdy Ferenc levele Kiss Benedeknek, Keresztúr, 1636. március 9. = HAVRÁN Dániel, Irodalomtörténeti adalékok, MKSz Ú.f. 7(1899), 367–369., itt 369. A levél magyar fordítása: PAYR, Révay Judit, i. m., 17–18.
140 PAYR, Révay Judit, i. m., 17–18.
141 PAYR, Révay Judit, i. m., 25–26. Az itt említett kéziratokat az Országos Széc-hényi Könyvtárból a Magyar Országos Levéltárba helyezték át, azóta nem ta-lálhatók.
Nádasdy Ferenc katolizálása
Nádasdy 1643-as áttéréséről rendkívül kevés dokumentum maradt, ezeket Ipolyi Arnold és Payr Sándor is ismertette. Ipolyi Esterházy Miklós nádor „legnevezetesebb művének” tartotta, hogy Nádasdyt a katolikus ügynek megnyerte.142
Az áttérést Nádasdy itáliai útja előzte meg, ebben érezhető Es-terházy Miklós nádor befolyásának növekedése, az EsEs-terházy körül kialakult fiatal főúri kör szokásainak a követése, hiszen korábban Pálffy Pál, Draskovich Miklós és János, Zrínyi Miklós is jártak már itáliai körúton.143 Anyja, Révay Judit berzenkedése ellenére is bele-vágott a nagyjából három hónapos (kb. június–augusztus)144 uta-zásba, mely inkább egy gyors Kavalierstour benyomását kelti, mint-sem tényleges egyetemi tanulmányokét. Bedegi Nyáry Imre és má-sik két fiatalember – Nagy János és Szelestey János – társaságában 1642. június 13-án iratkozott be a jogi karra Padovában,145 majd jó két hét múlva már a toszkániai Sienában jegyezték fel a matrikulá-ba joghallgatóként.146 Ezt követően Rómába is eljutott, ottani tar-tózkodásának éppen egy könyv az izgalmas bizonyítéka: Alexander Donatus jezsuita 1639-ben kiadott, rézmetszetekkel díszített római útikönyvében (Roma Vetus ac Recens Utriusque) Nádasdy possessor-bejegyzése olvasható, a belső címlapon pedig egy másik beírás szerint „Sum est libris Joh. Georgii Volckammeri, qui me Romae emptum suis usibus addixit A(nno) Chri(sti) 1642.” (vö.
555. tétel)
142 IPOLYI Arnold, Bedegi Nyáry Krisztina 1604–1641, Bp., 1887 (Magyar tör-téneti életrajzok), 111.
143 Zrínyi 1636-ban 8 hónapot töltött Itáliában, vö. KLANICZAY Tibor, Zrínyi Miklós, Bp., 1964 (Irodalomtörténeti Könyvtár 14.), 31–36.
144 1641 szeptemberéből már magyaroszági keltezésű levelei maradtak fenn, te-hát ekkorra már visszaérkezett.
145 „Comes Franciscus de Nadasd, perpetuus terrae Fogaras, ac Comitatus Castriferrei in Hungaria Supremus Comes etc. 1642. d. 13. Junij Dedit 2 Ung;
Emericus Niary de Bedegh Hungarus Liber Baro in Berencz 1642. d. 13. Junij Dedit 2 Ungarum; Joannes Nagy Nobilis Ungarus 1642. d. 13. Junij dedit 2 Coron; Johannes Szelestey de Felsőszeleste, Nobilis Hungarus, 1642. d. 13.
Junij dedit 2 Coron.”, vö. VERESS Endre, A paduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai, Bp., 1915 (Fontes Rerum Ungaricarum 1.), 126.; PAYR, Révay Judit, i. m., 27.; TOMA, Gróf Nádasdy Ferenc, i. m., 25.
146 VERESS Endre, Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyaköny-ve és iratai 1221–1864, Bp., 1941, 340.
Johann Georg Volckammer (1616–1693), számos természettudományos mű szerzője, nürnbergi császár tanácsos és orvos, aki erről az itáliai utazá-sáról vitte német földre a csokoládét legelőször. Egy csokoládéról szóló spanyol traktátust 1644-ben adott ki latinul Nürnbergben.147
Volckammer a találkozásukkor ajándékozhatta meg a fiatal magyar grófot a Rómáról szóló könyvével, aki feltehetőleg ennek alapján járta be a várost. A rézmetszetekkel illusztrált, 350 oldalas guida négy könyvből áll (Qui ambitum, et Urbis aedificia generatim explicat, II. Qui Capitolium, et loca circumiacentia complectitur, III. Quo Palatium, et alij Colles, et plana urbis exponuntur, IV. Quo sacra, et recentioris aetatis aedificia referuntur), az első három az antik, a negyedik rész a keresztény Rómát tárgyalja. A VIII. Orbán pápának ajánlott mű szövege nem túl eredeti, Donatus több szerzőt kompilált, és a képek is korábbi Róma-útikönyvek anyagából szár-maznak, viszont néhány friss ásatási eredményt is közölt.148
147 Későbbi erdélyi kapcsolataihoz SZABÓ András Péter, Adalékok az erdélyi szász peregrináció XVII. századi történetéhez. Martin Hermann levelei, Lymbus. Magyarságtudományi forrásközlemények 2007, 55–84.
148 Archäologie der Antike – Aus den Beständen der Herzog August Bibliothek 1500–1700, Hrsg. von Margaret Daly DAVIS, Wiesbaden, 1994, 77–78.
1. Alexander Donatus Roma Vetus ac Recens Utriusque Aedificiis Illustrata című művének (Róma, 1639) egy illusztrációja
A római és itáliai élmények nagy benyomást gyakorolhattak a fiatal főúrra, és nem elképzelhetetlen, hogy a művészetekre, irodalomra oly fogékony Nádasdyt a katolizálás gondolatában a barokk Róma látványa csak megerősítette. Volckammer és Nádasdy kapcsolatáról több forrás nem tudósít, ám lehetséges, hogy Nádasdy 1653-as dél-német utazásán újra találkoztak.149
Magyarországra visszatérve Nádasdy, Vas megyei főispánsága és birtokaik szomszédsága miatt gyakran felkereste a nádort, aki-nek nagyhöflányi asztalánál hitkérdések is terítékre kerültek.150
149 HORN Ildikó, Esterházy Pál: Itinerarium in Germaniam 1653, Sic itur ad astra 1989/2–3., 21–48., itt 45. Nádasdy IV. Ferdinánd római királlyá koro-názására utazott Regensburgba, őt magát pedig (Esterházy Pállal együtt) aranysarkantyús lovaggá ütötték.
150 SZELESTEI NAGY László, „János-pohár” Hitvita vagy asztali beszélgetés?
(Esterházy Miklós nádor asztalánál, 1627) = Pázmány Péter és kora, Szerk.
HARGITTAY Emil, Piliscsaba, 2001 (Pázmány Irodalmi Műhely), 351–363.
Esterházy szelíd térítési szándékát érzékelteti, hogy amikor Ná-dasdy elutazása előtt átnyújtott neki egy, az evangélikus hit védel-mében általa szerkesztett kis iratot, a nádor erre egy hosszú cáfo-latban válaszolt 1642 novemberében. Az Értekező levél címmel az irodalomba is bevonult művet Toldy Ferenc fedezte fel a 19. század közepén a pesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában,151ahová éppen Nádasdy könyvtárából került a lorettói szervitákon keresztül. Es-terházy már első mondataiban utalt arra, hogy a peregrináció előtt is gyakran szóba kerültek vallási témák, s abban meg tudtak egyez-ni, hogy a tévelygés nem a Szentírásban van.152 Bitskey István érté-kelése alapján a következők összegezhetők Esterházy gondolatairól:
átfogó jelleggel igyekszik valamennyi polémikus kérdést érinteni. A patrisztika klasszikus irodalmát ütközteti Luther, Andreas Musculus és Jacob Andreae írásaival. Nádasdyt Luther szabados stílusával, a két protestáns felekezet kibékíthetetlen ellentétével igyekszik vallásától elriasztani. Az irat a nádori valláspolitika szer-ves részeként értelmezhető, s a magyar értekező próza sajátos szín-foltjának tekintjük.153 Nádasdy humanista gyökerű és a hitviták során kiérlelt érveket szegezett a nádornak, amikor az egyházatyák színe-javával példálózva bizonyította, hogy a római egyház letért az ókereszténység által mutatott útról. Az idézetek azonban nem le-hettek pontosak, mert Esterházy a szemére hányta, hogy nehéz volt a szövegek eredetijét megtalálni, „igen laboriosum volt felkeresni az kegyelmedtül citált helyeket, mert néha csaknem egy egész-napi munkával kelletett némelly szent atyának csak két három versecs-kéjét is feltalálni”.154 Máshol azért korholta, mert „csak a paginát hozza elő kegyelmed, és a nyomtatásnak helyét és esztendejét: a könyvnek inscriptiójáról penig és mivoláról egy szóval sem emléke-zik.”155 Mindezek azt erősítik, hogy Nádasdy a saját vagy közvetlen környezete könyveiből dolgozott, ha a nyomtatás helyét és idejét is pontosan meg tudta adni. S nem csupán protestáns könyvekkel,
151 ESTERHÁZY Miklós, Értekező levél G. Nádasdi Ferenchez = Galantai Gróf Esterházy Miklós munkái, kiad. TOLDY Ferencz, Pest 1852, 6–190.
152 ESTERHÁZY, Értekező levél, i. m., 5.
153 BITSKEY István: Esterházy Miklós, a hitvitázó nádor = Uő., Eszmék, művek, hagyományok, Debrecen, 1996, 204–218.
154 ESTERHÁZY, Értekező levél, i. m., 9.; BITSKEY, Esterházy Miklós nádor, i. m., 205.
155 ESTERHÁZY, Értekező levél, i. m., 20.
hanem Esterházy szavai alapján egyértelmű, hogy számos katolikus vitaművel is rendelkezett (például Roberto Bellarminotól156). A fel-rótt hibák ellenére a nádor csodálattal adózott neki és személyesen is meggyőződött Nádasdy műveltségéről, olvasottságáról:
„Mely kegyelmed írása, hogy igazán megvalljam, nem kicsin munka és sok könyveinek és idejének kellett kegyelmednek lenni hozzá [kiemelés tőlem, V. N.], míg azokat kiszedte, s megvallom, csudáltam is, mások munkájának is éltem, de azután is szembe levén kegyelmeddel, maga munkájának erő-sítvén, ösztönt adott nekem is vele…”157
Ipolyi Arnold szerint Esterházy és udvari papja, Hajnal Mátyás – a győzködés közepette – olvasmányokkal is próbálták befolyásol-ni a fiatal grófot, megküldték neki például a jezsuita Francesco Amico Cursus Theologicus című művének 1642-ben megjelent ötö-dik kötetét, amely a 19. század végén a budapesti Központi Papne-velde könyvtárában még megvolt Nádasdy beírásával.158
Francesco Amico (1580–1651), jezsuita professzor, Nápoly, Grác és Bécs egyetemein tanított, a Cursus Theologicus című kilenc kötetes morálteoló-giai művének néhány darabja magyar támogatással jelent meg: az ötödiket Telegdi János kalocsai érseknek, a hatodikat (Duaci, 1640) Lippay György egri püspöknek, a hetediket (Duaci, 1640) Lósy Imre esztergomi érseknek ajánlotta. Egyes kötetei a Rákócziak159 és Pázmány Miklós könyvtárában is feltűntek.160
Nádasdy Ferenc áttérése korántsem olyan hirtelen elhatáro-zásból fakadt, mint ahogyan Ipolyi feltételezte („alig hogy elolvasta Nádasdy az Esterházy által elkészített munkát, azonnal megingott meggyőződésében”),161 hanem hosszú tárgyalássorozat után szüle-tett döntés. A nádortól jövő impulzusok mellett elsősorban bécsi jezsuita környezetből érhette folyamatosan nyomás. Toma Katalin szerint Guilielmus Lamormaininak, aki korábban II. Ferdinánd
156 ESTERHÁZY, Értekező levél, i. m., 26.
157 ESTERHÁZY, Értekező levél, I. kötet, i. m., 5.
158 IPOLYI, Bedegi Nyáry Krisztina, i. m., 113.
159 MONOK István, A Rákóczi-család könyvtárai 1588–1660, Szeged, 1996 (A Kárpát-medence koraújkori könyvtárai 1.), 31.
160 ÖTVÖS Péter, Pázmány Miklós gróf könyvei = Klaniczay-emlékkönyv. Ta-nulmányok Klaniczay Tibor emlékezetére, szerk. JANKOVICS József, Bp., 1994, 344–364., itt 349.
161 IPOLYI, Bedegi Nyáry Krisztina, i. m., 113.
gyóntatója volt, de ebben az időben már az osztrák jezsuita rendtar-tomány főnöke, valamint az ír Nicolaus Donellanus ágostonos szer-zetesnek is (a későbbiekben Nádasdy bizalmasa) szerepe lehetett ebben.162 A több hónapig húzódó előkészítést erősíti egy adat is, a konfiskálás során összeírt Nádasdy-levéltár egyik tétele így szól:
„Nr. 32. Gulielmus Lamermani ad Comitem Franciscum de Nadasty ipsi bonae fidei catholica documenta et alia Sacrae Scripturae loca exponit, Sopronij 18. September 1643.”163 Vagyis Lamormaini szeptemberben már levelezett, esetleg személyesen találkozott a gróffal Sopronban, és a Szentírás helyeit magyarázta neki. Ennek alapján biztosra vehető, hogy a legfelsőbb helyről is figyelemmel kísérték, bátorították az áttérést.
Guilielmus Lamormaini (1570–1648) luxemburgi születésű jezsuita tanár, Prágában tanult, majd Grácban és Bécsben működött hosszabb ideig a rend megbízásából, végül II. Ferdinánd gyóntatója, szoros lelkitársa lett, nagy befolyással rendelkezett felette.164 A császárról 1638-ban Bécsben egy idealizált életrajzot is közzétett Ferdinandi II. Romanorum Imperatoris Virtutes címmel. Kapcsolatban állt Pázmány Péterrel, az ismeretség még a gráci közös évekre nyúlhatott vissza, s jól kiismerte magát a magyar jezsui-ta ügyekben is.165
A nagy horderejű döntést nyilvánosan Csepregen, az evangélikus zsinaton jelentette be Nádasdy 1643. november 25-én, akinek nem lehetett könnyű lelkészeinek, tanítóinak, familiárisainak szemébe nézve elmondani a változást. Esterházy Miklós, számítva a nehé-zségekre, két főrangú bizalmasát, Csáky Lászlót és Erdődy Györ-gyöt bízta meg felügyelettel és támasznyújtással:
162 TOMA Katalin, Egy ír szerzetes közvetítő szerepe a bécsi udvarban.
Donellan és Nádasdy = Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezen-táció a kora újkorban, szerk.G.ETÉNYINóra, HORN Ildikó. Bp., 2008, 163–
170.; TOMA, Gróf Nádasdy III. Ferenc mecénási működésének, i. m., 862–
864.
163 MOL E 185, Index Litterarum Latinarum Comitum De Nadasty de Anno 1501 usque ad annum 1642. (Mf. 32000), f.469.
164 Emil HARGITTAY, Die ungarischen Bezüge Wilhelm Lamormainis und der Ferdinandi II. Romanorum Imperatoris Virtutes (1638) = "swer sînen vriunt behaltet, daz ist lobelîch". Festschrift für András Vizkelety zum 70.
Geburstag, Hrsg. von Márta NAGY und László JÓNÁCSIK, Budapest-Piliscsaba, 2001, 281–287; Robert BIRELEY, The Jesuits and the Thirty Years War: Kings, Courts, and Confessors, Cambridge, 2003, 82–83.
165 BÁTHORY Orsolya, Dobronoki György S. J. latin nyelvű diáriuma = Páz-mány Péter és kora, i. m., 372–394., itt 391.
„Amint azért itt létében is kértem kegyelmedet, kérem megint, ne szánja abeli fáradságát… Menjen be őkegyelmével kegyel-med és legyen segítségére. Tanácsolván és bíztatván is az mint kellessék őt magát viselni. Erdődy uramnak is írtam, azt fogja őkegyelme is cselekedni. Ha volna arra való egészségem, bi-zony dolog, én sem szánnám jelenlétemet.”166
Nádasdy tette az egyik oldalon örömöt, a másikon elkeseredettséget szült: „meg nem irhatom, mennyire örvendezek, azon hogy ke-gyelmedet Isten az anyaszentegyháznak kebelébe áldotta meg, kivánom Istentül, hogy azon ajándékjában, malasztjában, élete fogytáig tartsa meg, az ő szent nevének dicséretére” – írta az or-szágbíró és rokon Homonnai Drugeth János,167 ezzel szemben Er-délyben nehezebb szívvel fogadták a hírt, ismerjük I. Rákóczi György fejedelem főemberének, Kassai Istvánnak szóló tudósítását:
„Talán kegyelmed eddig értette pápistává lett Nádasdy Fe-rencről palatinus leányának elvételét s palatinusnak in desperato vento versálását, s ugyan Nádasdy Ferenc anyjának fiának pápistává létele után igen váratlan s hirtelen halá-lát.”168
Nádasdy áttérését, s későbbi erőteljes szerepét a katolikus megúju-lásban, alapítványok tételében, szerzetesrendek letelepítésében a Magyar Királyságban és a határokon kívül is nagyra tartották és honorálták, erről részletesen írt Toma Katalin. Több pápától is el-ismerő brévét kapott,169 és III. Ferdinánd értékes ajándékkal jutal-mazta meg az igaz egyházba megtért bárányt, egy különleges, ko-rallból készült olvasóval, amelyről ezt jegyezte fel Nádasdy sárvári kincstára összeírásakor 1669-ben: „klaris oluaso, mellyet Ferdi-nand 3tius conuertalasomkor adot Ao. 1643”.170 A legnagyobb
166 Esterházy Miklós levele Csáky Lászlónak, 1643. november = PÉTER, Ester-házy Miklós, i. m., 172–173.
167 Homonnai Drugeth János levele Nádasdy Ferencnek, Homonna, 1644. január 7. = RADVÁNSZKY Béla, Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII.
században, III. kötet, Bp., 1879, 32.
168 Rákóczi György Kassai Istvánnak, 1643. december 24. = PAYR, Révay Judit, i. m., 33.
169 TOMA, Gróf Nádasdy III. Ferenc mecénási működésének, i. m., 868–869.
170 Sarvari varnak inventariumja, MOL E 185, 59. d. (52. cs.) (Régi: Fasc. 1. No.
38); (Mf. 31996), f.284.
kert 1665-ös római zarándokútján aratta, amikor VII. Sándor pápa személyesen fogadta és megajándékozta őt, és ahol a korabeli tudó-sítások szerint komoly megbecsülést vívott ki magának.171 Élete végén, 1669-ben megfogalmazott végrendeletében alig győzte felso-rolni azt a sok kongregációt, amelyeknek az évek során tagjává vált:
„Mingyárt tégyék hirré halalomat mindenfelé az Congre-gatioknak, mellyekben vagyok; és az szerzeteknek, kiknek confraternitásában vagyok: s kivánnyanak lölkömért segétséget. Egy iut penig eszémben, hogy ezekben az Congregatiokban vagyok: Praemonseraténséknél Pragaban.
Ha igazán iut eszémben Agonizantium, S. Josephi Lilium-felden. Bécsben in Domo Professa két Congregatioban, az Convictusban S. Barbarae. Az Dominicánusoknál Sanctj Rosarj. Mortuorum az Discalceatus Augustinianusoknál. Sop-roniban két Congregatioban, az P. Jesuitaknál: Scapularis az Servitaknál. S Antonij D. de Padva az Minoritáknál:
Confraternitásban vettek penigh ezek az Szerzetek. S.
Agoston. S. Dominicus. S. Ferencz; mind az három szerzetbe-liek. P. Carmelitak. P. Jesuitak. P. Paulinusok. P. Serviták. P.
Benedictinusok. P. Cisterciensisek. F. Misericordiae.”172
A kongregációk-beli tagsága mellett még egy példával jellemezném az új vallásához való viszonyát. 1665-ös római utazása alatt a pápai állam tisztviselőivel arról is tárgyalt, hogy szeretne hozzájutni első-rangú ereklyékhez. 1665. július 10-én kelt az a hitelesítőirat Rómá-ban, amelyben Octavianus Carafa igazolja Szent Aurelianus testé-nek, valamint Szent Arcadius és Eventius – mindegyik a 4–5. szá-zadban mártírhalált szenvedett vértanú –173 relikviáinak
171 MARCZALI Henrik, Bezerédj Zsigmond utazási naplója, TT 6(1883), 348–
358, itt 356.; TOMA, Gróf Nádasdy Ferenc, i. m., 77–78.; VISKOLCZ Noémi, Nádasdy Ferenc és Róma = Eruditio, virtus et constantia. Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére, szerk. IMRE Mihály, OLÁH Szabolcs, FAZAKAS Gergely, SZÁRAZ Orsolya, I. kötet, Debrecen, 2011, 340–349., itt 345–346.
172 Nádasdy Ferenc második végrendelete 1669. április 20., MOL E 185 (Mf.
31986), f.231–233. Nádasdynak egy végrendelete volt ismert 1663-ból (vö.
SCHÖNHERR, Nádasdy Ferencz, i. m.), ezt – talán összefüggésben felesége februári halálával – több ponton módosította.
173 Szentek élete, szerk. DIÓS István, Bp., 2009, Szent Arcadius I. kötet, 232.;
Szent Eventius II. kötet, 954.
nyozását és eredetiségét a Nádasdy által támogatott lorettói szervita szerzeteseknek.174 Eddig nem volt ismert olyan adat, hogy magyar világi személyek a 17. század közepe táján közvet-lenül a pápától kérvényeztek maradványokat ún. katakomba-szentekből.175 A 16. századtól kezdve feltárt római földalatti sírok-ból ezrével hozták elő a keresztény mártíroknak tulajdonított em-beri csontokat, amelyek aztán ünnepélyes translatiok keretében jutottak el a világ minden részére.176 Az előbb említett szentek csontjai a Szent Callixtus-katakombából kerültek elő, nem lenne meglepő, ha ebben a jezsuita tudós, Athanasius Kircher segített volna a grófnak, ugyanis más mecénásának is közvetített maradvá-nyokat.177 Nádasdy már korábban is folyamodott relikviákért egy a birtokán élő rend számára, akkor ezek Bécsből érkeztek: 1659. júli-us 1-én Caroljúli-us Caraffa, bécsi apostoli nuncijúli-us tanúsítványában Szent Regulus testét és relikviáit biztosította a sopronbánfalvai pá-losok részére.178 A Nádasdy-vagyon fennmaradt leltárai szerint a család magántulajdonában Pottendorfban is őriztek ereklyéket,
174 A hitelesítőlevél az EEK Kézirattár Hevenesi-gyűjteményében található máso-latban, LXV. kötet 346–347., Mohl a lorettói plébánián is talált Nádasdytól hitelesített és bevezetéssel ellátott másolatot az adományozásról, MOHL Adolf, Adatok Nádasdy Ferenc országbíró életéhez, Sz 34(1900), 616–627., itt 621.
175 TÜSKÉS Gábor–KNAPP Éva, A katakombaszentek tisztelete. Fejezetek a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből, Sz 123(1994), 3–45. A leg-korábbi katakombaszentekre vonatkozó adat 1651-ből származik, a nagy-szombati jezsuita templomba vitt tíz szent mártír ereklyéit szintén a Szent Callixtus-katakombából emelték ki, és Nicolaus Lancicius litván jezsuita pro-vinciális közvetítésével kerültek oda, vö. TÜSKÉS–KNAPP, A katakomba-szentek, i. m., 5–6. Világi főúr folyamodványára csak a 18. századból van pél-da, vö. TÜSKÉS–KNAPP, A katakombaszentek, i. m., 6.
176 Anton LEGNER, Reliquien in Kunst und Kult zwischen Antike und Aufklärung, Darmstadt, 1995, 302–303.
177 John FLETCHER, Athanasius Kircher and Duke August of Brunswick-Lüneburg. A chronicle of friendship = Athanasius Kircher und seine
177 John FLETCHER, Athanasius Kircher and Duke August of Brunswick-Lüneburg. A chronicle of friendship = Athanasius Kircher und seine