Összefoglalás és következtetések

Primer kutatásomban első körben összegyűjtöttem azokat a kutatásokat, amelyek a felhasználók attitűdjét vizsgálják és rámutattam a kutatások hiányosságaira. Fókuszcsoportos vizsgálatot alkalmaztam annak érdekében, hogy jobban megértsem a felhasználók gondolatait, érzéseit a beléptető rendszereket illetően. Ennek legfontosabb eredménye az, hogy szinte még egy homogén csoportban sincs azonos fogalmi kör.

Ezek alapján ki kellett dolgozni egy olyan kérdéssorozatot, amelyet az emberek sokkal inkább azonosan értenek, így jutottam el az ajtó megszorulása, mint a hiba analógiájához. Ezzel a megközelítéssel jóval általánosabb és széleskörűen használható eredményekhez jutottam a kvantitatív kutatásban.

Az ajtó megszorulási problémáját meg kellett feleltetnem a biometrikus rendszereknél használatos hibamutatók egyikének, ezért összegyűjtöttem a szakirodalomban szereplő mutatókat és levezettem, hogy az FRR-mutató felel meg legjobban a kutatási céloknak.

A tömegtartózkodású objektumok tulajdonsága, hogy sok felhasználó használja, kötelező jelleggel, nincs alternatív azonosítási lehetőség és a kiválasztás negatív jellegű. Ezeknél az alkalmazásoknál a hibás elutasítási arány (FRR) a legfontosabb tényező, mivel ez befolyásolja azt, hogy mindenki tudja-e használni a rendszert, elég gyorsan és kevés téves elutasítással.

A biometrikus rendszerek gyártói algoritmikus FRR-értékeket adnak meg (0,001–0,01%), amelyek több nagyságrenddel jobbak, mint amit a gyakorlatban el lehet érni.

Ezek alapján elvégeztem a kvantitatív kutatást. Az adatok felvétele 2017. márciusa és áprilisa között történt az Óbudai Egyetem hallgatóinak (446 fő, a kitöltők 60,8%-a) és a MENSA HungarIQ tagjainak (197 fő, a kitöltők 26,8%-a), valamint egyéb egyetemi hallgatók körében (91 fő, a kitöltők 12,4%-a) körében.

Az eredmények nem általánosíthatók, azonban pilotkutatásként megállja a helyét, ugyanis a későbbi kutatások során a felhasználók által értett és használt kifejezéseket tudom használni, biztosítva ezzel a kutatás érvényességét.

A beléptető rendszerek általánosan ismertek a felhasználók előtt, mindenki találkozott már velük valahol. Teljesen másként ítéli meg egy szakember a rendszert, mint egy általános felhasználó, ezért a további kutatásokban célszerű ezeket kiszűrni.

A fókuszcsoportos felmérésemben a válaszadók több mint fele negatívan vélekedett a beléptető rendszerekről, 37% a lassúságot nevezve meg hátrányként, és mindössze 27% nevezte biztonságosnak. További kutatásban érdemesnek tartom pontosítani a fogalmak jelentését, hiszen a résztvevők akár rokon fogalmakként is használhatták ezeket (egyszerre biztonságos és lassú).

A fókuszcsoport válaszadói legtöbbször forgókapus, forgóvillás és fémdetektoros kaput említettek, azaz jellemzően teljes belépési pontokkal találkoztak. Ebből az következik, hogy a biometrikus gyártók által megadott algoritmikus hibás elutasítási aránnyal a felhasználó gyakorlatilag nem találkozik. A megadott algoritmikus FRR-értékek 0,01–0,001% tartományban mozognak, azaz a

felhasználók 10.000–100.000 áthaladásonként egy alkalommal találkoznának velük, napi 4 áthaladással számolva hozzávetőlegesen 15–150 évente egyszer(!) történne egy sikertelen azonosítás, ez az arány nyilvánvalóan fel sem tűnne az embereknek, és triviális, hogy a népesség döntő többsége nem is találkozott volna ilyen jelenséggel.

Érdemes viszont megkeresni azt a gyakorlati értéket, ahol a felhasználók rendszeresen sikertelenül mennek át különböző belépési pontokon mechanikai vagy felhasználói hiba folytán, de még elfogadhatónak értékelik a rendszer működését.

Ennek azért van jelentősége, mert ekkor a különböző biometrikus beléptető rendszereket nem lehet algoritmikus értékek alapján rangsorolni. Ezzel szemben a gyakorlati hibás áthaladási értékeket tesztelve biometrikus beléptető rendszereknél – amelyek 1–20% között mozognak – már van értelme tesztelni és ezeket statisztikailag is lehet értékelni.

Peltier rendszerezi azokat a jellemzőket, melyek a biztonságot segítendő rendszerek bevezetése előtt megfontolandók. [85] Ezek közül a felhasználók véleményére fókuszáltam összevetve az általuk adott elfogadást (jóság mutatót) a rendszerek műszaki paramétereivel. Ennek oka, hogy a kutatásom célcsoportja a végfelhasználó, akit nem műszaki paraméterein keresztül, hanem társadalomtudományi módszerekkel hipotetikus helyzetben elképzelt szituációkra adott introspektív válaszai által teszteltem.

A biztonságérzet csökkenésével egyre több biztonsági és biometrikus rendszert vezetnek be a világon. A felhasználók általi elfogadottság szorosan együttjár azzal, hogy tudják-e használni a rendszert. Kutatásomban ezért két alhipotézist teszteltem, amelyek ha elfogadásra kerülnek az eredmények alapján, igazolják az eredeti hipotézisemet. [107]

AH1: A fennakadás gyakorisága és a rendszer megítélt használhatósága között összefüggés van.

AH2: Az emberek elfogadási küszöbe több nagyságrenddel magasabb, mint a gyártók által az eszközre megadott FRR – téves elutasítási értéke.

Mindkét hipotézist az eredmények alapján elfogadtam, ezzel bizonyításra került, hogy a forgatókönyvi teszteknél mért valós FRR-értékek ebben a tartományban értékelhetők. Habár a műszaki paraméterek fontosak a döntésben, mégsem mindig a műszaki adatok (paraméterek) a legfontosabb tényezők, ahogyan a kutatás mutatja is, az egyéni felhasználók kevésbé érzékenyek, mint a hitelesített FRR tartománya.

Az adott biztonsági körülmények között meg kell határozni, hogy a felhasználók milyen elfogadási értéke felel meg az üzleti döntéshozóknak, és erre az értékre lenne szükséges a biometrikus

beléptető rendszereket igazítani. Az is kiderült, hogy oktatással és az információk átadásával az elfogadottság szignifikánsan javítható. A szakirodalomban is legfontosabbnak egy ilyen rendszer bevezetése során a megfelelő képzést és tréninget, a későbbiekben pedig a körültekintő kontrollt tartották a legfontosabbnak. [108] [112]

A kvantitatív kutatás eredménye, hogy az emberek mintegy 3-5%-os kényelmetlenséget még jellemzően elfogadnak. Ez azt jelenti, hogy tréning és az adott rendszerhez való elköteleződés javítása nélkül ilyen mértékű kényelmetlenséget még különösebb elégedettségcsökkenés nélkül fogadnak a felhasználók. [109]