Egyesült Királyság, Spanyolország, Portugália, Magyarország és Szlovénia esetében, míg jóval az átlag alatt van az adó- és járulékteher Görögországban, Írországban, valamint a közösséghez újonnan csatlakozott országok többségében. Összességében elmondható, hogy az elmozdulások hatására a tagállamok GDP arányos adóterhelése a konvergencia irányába tart. Jól felismerhető, hogy az átlagtól való eltérések szűkülni látszanak, a legmagasabb és legalacsonyabb terhelésű országok közötti különbségek csökkenő tendenciát mutatnak.
8. ábra: A teljes adóterhelés a GDP százalékában az EU-27 országokban, 2008 Forrás: Taxation trends in the European Union 2010 adatbázisa alapján
Hosszabb időszak adóterhelésének jellemzőit vizsgálva láthatjuk, hogy a változás nem egyformán érinti a különböző közteherviselési formákat, főként 2005 után figyelhetjük meg a közteherviselési rendszer strukturális átalakulását (lásd 2. táblázat). Ilyen momentum volt a tőkevonzó / megtartó képesség javítását célzó társasági adóráták mérséklése például Belgiumban és Finnországban, vagy a nemzetközi versenyképesség javítása érdekében a munkára épülő terhek csökkentése például Romániában és Szlovákiában. A kiesett adóbevételeket főként a fogyasztásra épülő adók emelésével pótolták, de láthatunk számos olyan esetet is, ahol új adónemeket vezettek be a pótlásra, jellemzően a környezetkárosító tevékenységeket sújtva.
2. táblázat: Az adók és a járulékok a GDP százalékában, az EU-ban és Magyarországon (%)
Közvetett adók Közvetlen adók Szociális járulékok Összes adóbevétel
2000 2008 2000 2008 2000 2008 2000 2008
EU-16 13,9 13,3 12,9 12,5 14,6 14,1 41,2 39,7
EU-27 14,0 13,4 13,9 13,5 12,7 12,6 40,6 39,3
Magyarország 16,3 16,0 9,7 10,6 13,0 13,8 39,0 40,4
Forrás: Commission services Eurostat 2010 adatai alapján
0
Összes adóbevétel GDP-érték Adóbevétel a GDP %-ban
A Bizottsági adatok alapján az adó és járulékbevételek költségvetési bevételeken belüli aránya, illetve a közterhek strukturális megoszlása lényeges differenciákat mutat. A különbségek jól láthatóak az EU régi és új tagországai között, ami egyrészt a történelmi hagyományokkal (például a nyomott szinten tartott munkabér), másrészt a szabályozási filozófia különbözőségeivel (például a tőkejövedelmek kezelése), harmadrészt a versenyszektor lassan változó teljesítményeivel (például a fajlagos termelékenységi mutatók), negyedrészt a társadalom erőteljes polarizációjával magyarázható (Pitti Z. 2010).
Ennek következtében az EU-16 országokban meghatározóak a jövedelem típusú adók, illetve a munkát terhelő adó- és járulékterhek. Az újonnan csatlakozott országokban ezzel szemben, vélhetően az alacsonyabb jövedelemszintből fakadóan a fogyasztásra épülő adók viselik a fő terhet. Ez utóbbi előretörése általánosan jellemző, a tagállamokban főként az áfa adónem jelentősége értékelődött fel (lásd 3. táblázat).
3. táblázat: Az adó- és a járulékterhek közgazdasági funkció szerinti megoszlása az EU-ban és Magyarországon (%)
Munkát terhelő
adó és járulék Fogyasztást terhelő
adó és járulék Tőkét terhelő
Forrás: Commission services Eurostat 2010 adatai alapján
Az EU tagállamok közteherviselési rendszere a versenyképesség növelésének csapdájába került. Ahhoz, hogy a tagállamok fenn tudják tartani az állami illetve közösségi szolgáltatások színvonalát növekvő ráfordításokra lenne szükség. Ennek forrását csak a jövedelemcentralizáció növelésével lehetne elérni, ami ugyanakkor a nemzetközi versenyképességet veszélyezteti. Az egyik megoldás ebben a helyzetben a közszolgáltatások átalakítása, tartalmának szűkítése, hatékonyságának javítása. Ennek kivitelezése ugyanakkor politikailag nehéz, már a szándékok felvetése is viharos társadalmi vitákat váltanak ki.
Másik alternatíva az adó- és járulékterhek kiszélesítése például a vagyonadó és környezetvédelmi adó bevezetésével, illetve a közteherviselési struktúra finomítása.
Adózás oldaláról a versenyképesség fokozható az adóztatás hatékonyságának javításával. A jelenlegi bonyolult és gyakran változó jogszabályi rengeteg helyett, egy átlátható, stabil szabályrendszer növelné az adóztatás hatékonyságát.
Ez az igény már régóta megfogalmazódott, ugyanakkor a működési hatékonyság mérésének feltételei csak lassan alkalmazkodnak a követelményekhez. Az egy-egy nemzetgazdaságon belüli számbavételi módszertanok, egységes fogalmi értelmezések és informatikai feltételek aránylag egyszerűen kialakíthatóak, ugyanakkor az EU vagy netán OECD szintjét átfogó
összehasonlító elemzések és hatékonysági vizsgálatok módszertani kialakítása összetettebb feladat. Ezt felismerve a Bizottság és az OECD is jó ideje dolgozik a nemzeti pénzügyi szervezetekkel összefogva egy egységes módszertan és információs rendszer kialakításán.
Az Unió 27 tagállamában 27 különböző közteherviselési rendszer működik, melyekben több mint 230 féle ürüggyel szednek be valamiféle dézsmát, meglehetősen változatos eljárási és anyagi szabályok mellett. Napjainkra a számbavétel addig fejlődött, hogy kialakult a különböző adó- és járulékterhek jogcímenként, azonos elvek szerinti csoportosítása, erre alapul az OECD és az Eurostat adatszolgáltatása is. A közzétett statisztikák a különböző pénznemekben vezetett közteher befizetéseket évente rögzített árfolyamon átszámolva euróban összegzik, így az eredmények összehasonlíthatóak. A tagállamok közterheinek költségvetési bevételeken belüli szerepének értékelése alapján és az adórendszerek strukturális elemzésével következtetéseket tudunk levonni annak működési hatékonyságára, nemzetközi szinten mért rangsorára, az adóalanyok jogkövető magatartására, valamint az adóhatósági munka eredményességére vonatkozóan.
Összességében megállapítható, hogy a statisztikai adatok alapján kimutathatóan a tagországok közteherviselési rendszere strukturális átalakuláson megy keresztül. Ennek jellemzője, hogy a hangsúly egyre inkább a fogyasztást terhelő adókra, főként az áfára helyeződik. Az adóverseny a társasági adókulcsok tendenciaszerű csökkenéséhez vezetett, miközben az állami bevételek GDP-hez mérten csak kis mértékben mérséklődtek. A jelenlegi kormányzati és EU közösségi szolgáltatások színvonala csak a jövedelem-elvonás szinten tartása illetve erősítése mellett fenntartható. Ennek leginkább kézenfekvő útja az adóterhek finomra hangolása, vagyis az adóbázis és adófizetői kör szélesítése, de szerencsésebb megoldás a közösségi szolgáltatások átgondolása, racionalizálása és a legfontosabb elem a közteherviselési rendszer működési hatékonyságának növelése lenne.
4.2 Az EU tagállamok társasági adórendszereinek jellemzői
„Sohasem közömbös mifélék az adók, mert egy nemzet boldogságára és erejére ez van legnagyobb befolyással”.
David Hume
Az értekezés vizsgálati szempontjait szem előtt tartva ebben a fejezetben a társasági adózás alakulását követjük nyomon az EU tagállamokban. Az adórendszerek és az adóterhelések nemzetközi szintű összehasonlításához az adószabályok által meghatározott nominális
adóráták szolgálnak elsődlegesen információval. Ugyanakkor a tényleges3 adóterhelés megállapításához ennél több szempont vizsgálata szükséges, amelyben az adóalap meghatározása és a tényleges adóráta összejátszik. A téma vizsgálatával dolgozatom következő fejezetében részletesen foglalkozom.
A társasági adó egy profit alapú adó, amely az adózás előtti eredményt terheli. Ezzel összefüggésben a másik gyakran alkalmazott adófajta az osztalékadó, amely a tőketulajdonosok (részvényesek, tagok) számára kifizetett nyereségrészesedést terheli, és általában az adott év vagy a korábbi évek adózott eredménye terhére teljesítenek. A társasági adóztatás rendszerének vizsgálatához a két adónemet együtt kell, hogy elemezzük.
A társasági adózás rendszerét a nyereség kifizetését terhelő adók alapján alapvetően három nagy csoportba sorolhatjuk az EU tagországaiban (lásd 9. ábra). Az első csoport a klasszikus rendszerbe tartozó országok, amelynek jellemzője, hogy az osztalékjövedelmet kétszer adóztatja – egyrészt a társasági-, másrészt a tulajdonos személyi jövedelem adózásában. Az EU-n belül korábban csupán Írország tartozott ebbe a csoportba, ugyanakkor az utóbbi évek társasági adóváltozásaival Lengyelország, Görögország, Szlovénia és Svédország is visszatért ehhez a formához. Az EU-n kívül Svájc és USA néhány tagállamában is alkalmazzák ezt az adóztatási formát.
9. ábra: A társasági jövedelemadó rendszer az EU tagállamokban
Forrás: Taxation papers – Measuring the effective levels of company taxation in the new member States (2004) alapján aktualizált saját összeállítás
3 Dolgozatomban az effektív és a tényleges, illetve a marginális és határ szavakat egymás szinonimájaként használom TÁRSASÁGI
Ezzel ellentétben állnak azon országok adózási rendszerei, ahol a rendszer a nyereséget vagy csupán a társaság szintjén vagy a tulajdonosok szintjén adóztatja. Ez főként az újonnan csatlakozott tagállamoknál a magánszemélyt terhelő osztalékadó teljes eltörlésével valósul meg, például Szlovákia, Észtország és Ciprus esetében, míg más tagállamoknál a beszámítás rendszerét alkalmazzák, például Máltán.
A legtöbb régi és újonnan csatlakozott tagállamban a két rendszer keverékével találkozunk, vagyis a részleges mentesítés a jellemző. Csehország, Litvánia és Magyarország esetében például az osztalékból származó jövedelmek a személyi jövedelemadó alatt adóznak. Azáltal preferenciális ez a rendszer, hogy ezekben az országokban az osztalékadók kulcsa általában a legalacsonyabb személyi jövedelemadó sávhoz igazodik.4 További kedvezményt biztosít a rendszer Finnországban, ahol az osztalék 30%-a mentes a forrásadó alól, vagy Luxemburgban, ahol mindez a kifizetett osztalék 50%-ig áll fenn.
Az Észtországban alkalmazott rendszer a szempontból egyedinek mondható, hogy csak a kiosztott eredmény képez társasági adóalapot, így az adóalap független a képződött profittól.
Gazdaságilag ez a megoldás ugyanakkor adóelkerüléshez és hatékonyság romláshoz vezethet, hiszen a vállalkozások sok esetben nem a produktivitást is mérő osztalékfizetési képesség alapján döntenek a befektetésekről.
A 3. mellékletben szereplő táblázatban a tagállamok érvényes társasági adó szabályozásai alapján foglalom össze a vállalkozás nyereségét társasági és tulajdonosi szinten terhelő adókat a fent ismertetett szempontok szerint csoportosítva.
4.3 A társasági jövedelemadóztatás trendjei a Közösségben
Jelen fejezetben vizsgálatomat a társasági adóztatás trendjeire szűkítve folytatom tovább.
A társasági adóból származó bevételek leginkább az üzleti ciklusok menetének alakulásával változnak, de hosszabb távon a gazdasági növekedés mértékével arányosan alakulnak, feltéve, hogy a törvényi szabályozás változatlan. Ennek következtében a többi adónemhez képest ez esetben igen hektikusan változhat az ebből származó bevétel. A magyarországi előrejelzés különösképpen nem egyszerű feladat, egyrészt a bonyolult szabályozás miatt (pl.
a nagyszámú adózás előtti eredményt módosító tétel), másrészt a speciális adóbeszedési technikák miatt (pl. adóelőleg-fizetés, feltöltési kötelezettség, a bevallási adatok csak nagy késéssel állnak rendelkezésre). Ez bizonytalanságot okoz a bevételi tervek teljesülése és a költségvetés tervezésekor.
4 Ez hazánkban a 2011-től életbe lépett személyi jövedelemadó változásokig volt igaz.
A társasági adóból származó bevételek mértéke a GDP 2,7%-a körül alakul a Közösség tagállamaiban (Eurostat-Commission Services, 2011), hazánkban ennél kissé mérsékeltebb, 2,1% volt 2009-ben.
Az elmúlt két évben (2009 és 2010) az Európai Unió tagországaiban elfogadott legtöbb intézkedés enyhülést hozott a vállalkozások számára. Az adórátákat nyomasztóan nagymértékben megnyirbálták, és a legtöbb adóalapot illető változások szűkítették az adóztatható jövedelem körét, bár ennek ellentétére is akad példa. Ennek trendjét szemlélteti a 10. számú ábra. Az adóráták adatsorait az említett években a 4. számú mellékletben kísérhetjük nyomon.
10. ábra: Társasági adóráta alakulása 1995 és 2010 között
Forrás: Eurostat-Commission Services: Taxation trends in the European Union, 2010
Továbbá a reformokra jellemző, hogy egy kivételével könnyítést hoztak az adófizetés ütemezésében is. Egyéb adónemekben, mint például a személyi jövedelemadó és az áfa tekintetében is hasonló változások figyelhetőek meg. Az elfogadott intézkedések többsége enyhülési hatást célzott meg, ezzel is élénkítve a kialakult válság negatív hatásait és támogatva a gazdaság élénkülését. E tekintetben kivételt az áfa ráták alakulása jelenti, ahol több Európai ország hazánkkal egyetemben a kulcsok növelése mellett döntött.
A következő táblázat a válság időszaka alatt elfogadott társasági jövedelemadózást befolyásoló intézkedéseket foglalja össze az adóalap és a ráta tekintetében az idő horizontján szemléltetve. Az első oszlop mutatja azon intézkedések számát, amelyek növelték vagy csökkentették a társasági adó alapját. A második oszlop utal a törvényes adóráta változtatásokra, míg a harmadik oszlop az adófizetés ütemezését jelzi.
20 25 30 35 40
1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
EU-27 EA-16