Ebből implicit módon az következik, hogy a bírói leterheltség mérése során minden ügyet egyformának tekint, így nem tesz különbséget az ügyek között azok összetettsége, a jogi megítélés nehézsége, vagyis összetettsége, i.e. darab" megközelítést. Szerencsére az elmúlt évtizedben a hazai igazságszolgáltatás helyzete nagymértékben javult a határidők javítása és a bírák leterheltségének területi egyenlőtlenségeinek kiegyenlítése tekintetében. A fenti kérdésekre adott válaszoktól függően kutatásom végső célja egy pontosabb és kifinomultabb rendszer kidolgozása és elméleti megalapozása volt, mint a bírósági ügyek terhelésének jelenleg alkalmazott, „darabonkénti” mérési módszere.
Részletesen (5. fejezet) mutatom be a bírói leterheltség mérése keretében végzett empirikus vizsgálataim módszertanát és eredményeit, amelyek egy új típusú mérési rendszer kialakítását célozzák. Kutatásom fő témája szempontjából ennek jelentősége az, hogy ebből adódóan a bírák leterheltségének mérésénél nem elég csak az ügyek számát figyelembe venni, mert ezek között eltérések vannak. Első tézisként megállapítottam, hogy az elfogadott ügyek száma - mint a bírói leterheltség egyik tényezője - fontos szerepet játszik az időszerűtlenség kialakulásában.
Második tézis
Ha a bíróhoz időegység alatt beérkező bírósági ügyek száma meghalad egy, az adott ügyre jellemző kritikus értéket, azzal a befejezett ügyek száma nem tud lépést tartani, mert az egy egységben tárgyalható ügyek száma. . az időt nem lehet a végtelenségig növelni. Következésképpen nő a bíró előtt folyamatban lévő ügyek száma, mert a folyamatban lévő ügyek száma az időszak végén = a folyamatban lévő ügyek száma az időszak elején + az időszakban beérkezett ügyek száma - az ügyek száma időszak alatt beérkezett. A folyamatban lévő ügyek számának növekedése miatt megnő a tárgyalási időköz, ezért nő az eljárások átlagos időtartama, azaz romlik az időszerűség.
Második dolgozatként ezért megállapítottam, hogy a bírói munkateher összetett fogalom. Az ügyek számán túl fontos tényező az egyedi ügyek összetettsége is, amely az elvégzésükhöz szükséges munkaidővel mérhető.
Harmadik tézis
Negyedik tézis
Ebből az következik, hogy nem lehet elérni a bírósági humánerőforrás egyenletes elosztását az ügyek száma alapján, ami biztosítja az egyenletes leterheltséget, ezáltal az egyenletes időszerűséget. Megmutattam tehát, hogy az egyes szervezeti egységekhez érkezett ügyek átlagos munkaidő-igénye az eltérő társadalmi-gazdasági és büntetőjogi feltételek, de még inkább az eltérő illetékességi szabályok miatt jelentősen eltérhet. Ezért a bíróságok központi adminisztrációjának az ügyek összetettségét is figyelembe kell vennie, mint a bírák leterheltségét befolyásoló tényezőt, amikor az erőforrásokat, különösen a bírák számát a szervezeti egységek között osztják fel.
Ötödik tézis
Hatodik tézis
Kutatásaim eredményeinek gyakorlati felhasználási lehetőségei
A súlyszámot számítógépes szoftver határozza meg a regisztráció során azonosítható kezdő okmány jellemzői alapján, amelyek objektíven igazolhatóan befolyásolják az ügy tényleges munkaigényét. A súlyszámot, amely egy diszkrét numerikus érték, az általam minden esetre felépített predikciós modell által generált algoritmus állítja elő. A kapott súlyszámot a szoftver – lehetőleg a BIIR programregiszter alapján – változatlanul rögzíti és regisztrálja az ügy rendezéséig.
A rendszer a regiszterhez hasonlóan különböző adminisztrációs szinteken megfelelő mélységben figyelhető, ellenőrizhető, kombinálható, így a jövőben az esetszámon túlmenően az is meghatározható lesz, hogy az össztömeg mekkora része. ügyek egy adott pillanatban folyamatban vannak egy adott bírónál vagy szervezeti egységnél, vagy hogy egy adott időszakban mekkora összsúllyal érkezett vagy zárult a reprezentatív ügy. Ezáltal a rendszer az ügyek súlyát figyelembe vevő, immár valódi arányosságra épülő központosított személyi elosztást tud biztosítani (sürgős és átmeneti igény esetén bírói kijelöléssel, álláshelyek tartós újraelosztásával, betöltésével). adott hely állandónak ígérkező helyzetekben), illetve adott szervezeti egységben az adatok jelzés, vagy a bírák munkájának értékelése, nyomon követése keretében is felhasználhatók. Az ügyek és így a bírói teher nemcsak egy ügyön belül válik összehasonlíthatóvá, hanem az ügyek között abszolút értelemben is.
Az általam kidolgozott terhelés mérési módszerről elmondható, hogy mint minden más ismert esetmérési módszer, ez is egy előrejelzési eljárás a beérkezett esetek bizonyos jellemzői alapján: amikor bejön az eset, ez egy súlyszám. az akkor ismert adatok alapján. Az általam ismert többi megoldástól azonban az különbözteti meg, hogy nem az esetek részletesebb vagy tágabb kategorizálásán alapul, hanem minden esetre egyedi. A rendszer a hét eset alapján kiszámítja a saját súlyát az adott esetre. jellemzők. Az első szempont szerint a besorolás B, mivel a módszer alapját képező vizsgálataim során becsléssel határoztam meg az esetek munkaidő-igényét.
Így könnyen meghatározható az egyes szervezeti egységek vagy akár az egész igazságügyi szervezet személyi szükséglete. Eddigi kutatásaim harmadik következménye, hogy pontosabbá váltak az összegyűjtött létszámadatok, és részletesebb lett az ügyek befejezéséről szóló jelentés.
Az értekezés témájában született publikációk listája
The new methods for the complex measuring of the judicial workload, taking into account
Background to the doctoral thesis
- Identifying the research task
- Reasons for the research
- Research objectives
- Collection of material
- Methods applied
- Overall presentation of the thesis
The judiciary is one of the three branches of power in the modern state organization based on the separation of powers, as already expressly laid down in Article C(1) of the Fundamental Law of Hungary (hereinafter: Fundamental Law). Given its constitutional and social importance, the balanced functioning of the judiciary is extremely important. However, there was not a uniform and consistent position in the central administration on the cause of the problem and consequently on the way to solve it.
Regarding the specific topic of this thesis, the real reasons for the untimeliness of the courts, how it relates to the complexity of cases and the workload of judges. Measuring the workload of judges is therefore apparently for me a personal matter or at most the internal matter of the courts. Unfortunately, the primary reason for this is probably not primarily the more efficient, effective or operational management of the organization, but a significant reduction in the number of cases reaching the court stage.
The issue of measuring the workload of the judiciary therefore remains topical and its solution becomes more and more urgent. If there is indeed a difference in working time demands of the cases, the spatial distribution of cases with different working time demands is equal. Finally, are any of these factors relevant to the working time claim known at the start of the proceedings, i.e.
Is it possible to build a prediction model with reasonable confidence based on the initial case document. The phase itself consisted of several different parts, depending on the topic and method of study.
Results of the research, my theses
- First thesis
- Second thesis
- Third thesis
- Fourth thesis
- Fifth thesis
- Sixth thesis
- How the results of my research can be used in practice
After identifying the important factors in the initial document, I try to build a regression model that makes it possible to estimate the working time needs already based on some characteristics of the opening act. Thus, from the point of view of the workload of judges, the legal-political and procedural environment – through shaping the number of cases that come to the courts – is a decisive factor, but it can only be influenced to a limited extent. In the next step of the research, I also demonstrated that requiring judges to administratively complete more trials than the statutory limit is ineffective because it does not lead to a proportional increase in the number of completed cases.
Consequently, the judge's workload is affected not only by the number of accepted cases, but also by their complexity. Thus, it can be shown that individual cases vary considerably in terms of the time required to complete them, i.e., an important component of the judicial workload, therefore, in addition to the number of cases, is their complexity , which can be accurately measured in terms of of working time.
This implies that it is not possible to allocate human resources in a way that ensures an even workload and therefore an even allocation of time based on the number of cases. Therefore, the central administration of the courts should also take into account the complexity of cases as a factor influencing the judicial workload, when allocating resources, in particular the number of judges, between organizational units. In the judicial workload measurement system, this weighting can therefore replace the simple number of cases, making the weighting more accurate by taking into account the complexity of the case.
Based on the results of my research, I propose the following new judicial workload measurement system, mainly for first-instance court cases. The reason for this limitation is that the disproportionality of the judicial workload has been mainly in the sections of judicial cases. In the first criterion, the classification is B, because I evaluated the caseload during the research that led to this method.
The workload of judges, defined in terms of the number of judicial hours required, will be very useful in practice because it can be easily converted into the number of judges.
List of publications on the subject of the thesis
This makes it easy to determine the staffing needs of organizational units or even the entire legal organization. The amount of necessary human resources, the most important resource of the judiciary, can thus be precisely planned and optimally distributed between the organizational units. The first and perhaps most important result of my research is that it can draw attention to an undeservedly neglected but practically very important area of judicial statistics: litigation and personnel statistics.
The second, and now practical, impact is that my work has led to a wider range of data being collected in a number of areas. The third result of my research so far is that the number of cases has become more accurate and the data on the way cases are settled more detailed. The fourth important result is that the registration practice has become more consistent and robust, making the data collected more reliable.
The product of my research is thus a theoretically well-founded, documented model for measuring legal workload, which is in line with international trends, but which also surpasses them in some points, which could be used in practice within a short time, improved, made more reliable and expanded to include the entire court organization, both in terms of the personnel involved and the departments and the judiciary, with little reworking. The practical value of the developed method is that it could offset almost a decade of judicial neglect in Hungary in one fell swoop.