According to previous records, the holotype was thought to be lost and this was the reason for the inclusion of the neotype of Gastrocopta moravica in the analysis of the Hungarian Gastrocopta material. The holotype of Gastrocopta moravica (Petrbok, 1959) thought to be lost was found in the deposit of the Anthropos Institute of the Moravian Museum in Brno (Kroupa 1994). also showed - lost his status. The study of the Hungarian Gastrocopta moravica specimens shows that some morphological elements of the teeth have minor changes.
Abstract: The naticidal predation occurring on the shells of two Corbula species (Corbula basteroti Homes and Corbula gibba Olivi) collected from three localities in NE Hungary was examined. This study aims to examine the location and distribution of Naticid predatory burrows in shells of Corbula species collected from Late Oligocene (Egerian) outcrops in northern Hungary. The number of pits in the right and left valves is similar in case of layer x.
Distribution of predator boreholes on the valves of Corbula basteroti houses collected from different layers of Wind Brickyard by boring types.
A Pomatias rivulare (Eichwald, 1829) faj újabb, szubfosszilis előfordulása Magyarországon
A bátorligeti negyedgeológiai-kvartermalakológiai vizsgálatok (Süm egi, R et al. 1996) és paleoökológiai vizsgálatok (Willis, K.J. et al. 1995) alapján a Pomatias rivulare faj a korai holocénben jelent meg a területen, és a legújabb eredmények alapján radiokarbon A faj első megjelenése 9500 BP körül észlelhető. A Kelet-Balkán állatvilágának ez az eleme az egyik legritkább puhatestű hazánkban, az Alföldön élő példány megfigyelése pedig rendkívüli esemény. Segédfaunája nagyon hasonlít a bátorligeti védett terület (Nyilas, I.-Siimegi, P. 1991) erdei galériáinak és mocsarak faunájához, amely ettől a helytől mintegy 30 km-re északra található, és ahol ez a faj ma is él.
New and old sites of occurrence of Pomatia rivulara w i t h subsidiary fauna reflect significant European Shouthem effects on the composition of the fauna of the northeastern part of the Great Hungarian Plain. Paleoecological study of Bátorliget (Willis, K.J. et al. 1995) and several Balkan areas (Willis, K .. J. 1994) suggests that this southern European effect was formed in the early postglacial period. These data suggest that this region was an important relict area for Pomatias rivulare.
A z Árion lusitanicus (Mabille, 1868) magyarországi terjedése
A Helix lucorum (Linné, 1758) magyarországi betelepítése
Javaslat a Helix lutescens Rossmässler, 1837 védetté nyilvánítására
A bonyodalmat tovább tetézi, hogy a Bükkben 1980 és 1985 között végzett malakológiai vizsgálatok során Helix lutescenst nem találtak (Bába, K. et al. 1993), és egyes esetekben nem zárható ki a Helix pomatia-val való összetéveszthetőség sem. . A legújabb felfedezés miatt - a védelem érdekében - minden Helix pomatia felvételi helyen teljes ellenőrző vizsgálatra lesz szükség a Helix lutescens megmentése érdekében. A segítőkész erdészek, természetvédelmi felügyelők és a Helix pomatia vásárlói hálózatán keresztül új eseményeket ismerhetünk meg.
Die Verbreitung der Landschnecken in Ungarischen Teil des Alföld. szárazföldi csigák elterjedése az Alföld magyarországi részén. A szerző a Bythinella austriaca-t (Freuenfeld) a Zempléni-hegység déli részén (Abaújszántó városában, az Aranyos-patakba torkolló Lukács-forrásnál) találta. Ezzel szemben a Bythinella austriaca a források sziklás bázisában található, ami azt jelenti, hogy az élőhelyek közötti különbségek oka az áramlási viszonyok eltéréseiben rejlik. Esetünkben láthatóan kisebb az áramlási sebesség a vizsgált áramlási szakaszon.
A Lymnaea peregra és Ancylus fluviatilis idősebb egyedeinek bőrét zöldalgák, a BythinellaékaX-ét pedig sötét Fe-hidroxid-réteg borítja (I I I).
Basierend auf der Studie haben wir die Artenlisten tabellarisch zusammengestellt und die an verschiedenen Stellen mit unterschiedlichen Methoden gesammelten Artenlisten verglichen (Deli, T. et Kiss, J. 1994). Anhand der Arten auf der ersten Ebene kann man erkennen, dass fast jedes Exemplar dieser Schneckenart aus den Wiesensträuchern rund um den Fluss stammt. Diese Arten gelten als sehr hygrophile Elemente am Flussufer und kommen auch bei kleineren Überschwemmungen in der Lagerstätte vor.
Zu den im Gebiet Nr. 2 gefundenen Arten gehören die Schalen mehrerer Tiere mit Gebirgscharakter, die nach unseren bisherigen Beobachtungen entlang der Theiß auf der Linie von Huszt und Nagyszeben vorkommen. Darüber hinaus gibt es Ähnlichkeiten zwischen der Weichtierfauna des Bagiszeger Waldes und der Fauna neben Huszt – hinsichtlich der Gesteinsarten (Laciniaria pli . cata, Perforatella vicina, Chilostoma banaticum). Abschließend wird hier die Liste der Schneckenarten veröffentlicht, die in der Nähe des Dorfes Gyertyánliget am Fuße des Márár máros-Hochgebirges gefunden wurden.
Typen /vorkommen (+) ; fehlen (-)/. Zusammenfassend kann man sagen, dass der Bagiszeg-Wald bei Hochwasser zeitweise mit den Auwäldern am Fuße des Berges bei Huszt in Kontakt steht. Weitere Ergebnisse unserer Untersuchungen sind, dass es uns gelungen ist, den vorherigen im Norden zu finden. Ermitteln Sie die Erstverbreitung der Schneckenart Chilostoma banaticum und dokumentieren Sie gleichzeitig einen möglichen Ursprungsort der Population, die in den Szabó füzes bei Huszt vorkommt.
A Bodoki-hegység (Keleti-Kárpátok) erdőtársulásainak csigái
Megvizsgáltam a fajok dominanciáját (D%), gyakoriságát (F%), diverzitását (Shan. non-Wiener, H'), abundanciát (A/m2), valamint minden fajtán belül az elhullott és élő és fiatal egyedek számát. . asszociáció a felnőtt egyénekhez képest. A fajok és helyszínek klaszteranalízisének alkalmazásával az egyes fajok csoportjaival nyilvánvalóvá vált az egyes lelőhelycsoportok közötti elkülönülés. A fenti 16 fajból nem csak kettőt sikerült gyűjtenem, a Semilimax corinthiacusit és a Deroceras hydrobiumot.
Gyűjteményeimben azonban előkerült néhány Derocera is, amelyeket fiatal koruk miatt nem lehetett azonosítani, ezért az alábbi listán csak fajként szerepelnek. Az Aegopinella pura az összes begyűjtött faj 43,02%-át teszi ki, mindenütt előforduló faj, és jó indikátora az erdők bolygatásának. A Lozek által meghatározott és Bába, K. (1992) által leegyszerűsített élőhelyigény szerint (2a. ábra) 30 erdőlakó, 12 erdőlakó, 2 vízlakó és egy sztyeppelakó él (a Clausilia-t és a Helicidae-t nem jelöltem) . sp.-vel jelölt fajok).
Ugyanakkor a bőségérték is nagyon alacsony, és 40-50 dB/m2 körül mozog a többi gyűjtőközponthoz képest, ahol a bőségérték kétszer, de akár háromszor is magasabb lehet. A fenti két terület azért is érdekesnek tűnik, mert az alacsony faj- és fajszám nincs összefüggésben az erdő ritkításával, hiszen magas nedvességigényű fajokat is találtam (Carpaíhica calophana, Limax cinereoniger). Az egyszerű statisztikai adatokon túl a nagyobb átláthatóság érdekében az előbb említett matematikai módszerekkel is megvizsgáltam a vizsgált növénytársulások csigatársulásának arányait.
Ha összehasonlítjuk a mindenütt előforduló fajokat a nem mindenütt előforduló fajokkal, akkor is közel azonos értékeket kapunk (35-45%). A tölgyek dendrogramját adathiány miatt nem készítettem el, a tölgyekre csak a bükk-éger-tölgy kötés főkomponens elemzésénél térek ki. Fontosnak tartom a hegyláncot alkotó két legnagyobb társulást elemezni, mert ez segít jobban megérteni egyes fajok hiányát vagy jelenlétét, illetve az egyes gyűjtőhelyek állapotát.
A bükk és az éger itt is jól elkülönül, kis átfedést mutatva, ami, mint már említettem, a zonális bükk és az éger közvetlen kapcsolatával magyarázható. A vizsgált növénytársulások csigaösszetételének eredményeit értékelve arra a következtetésre jutottam, hogy kisebb-nagyobb zavaró hatások a hegység minden részén érvényesülnek.
Szezonális malakológiai vizsgálatok dél-alföldi gyepeken
A három növénytársulás különböző genetikai talajtípusokon jön létre: Succiso-Molirúetum a száraz tőzegláp területén, Astragalo-Festucetum csernozjomszerű homokon a mellette enyhén lejtős homokpadon, Agrostio-Caricetum száradó tom erbén, szolonokkal. legelő. . A Succiso-Molinietumbmban 17 faj helyett 6, az Agrostio Caricetummban 15 helyett 7, az Astragalo-Festucetumban pedig 8 faj helyett 6 fajt találtunk. A vizsgált mocsárban a jellegzetes fajok a Succinea, Cochlicopa lubricella, Vallonia enniensis és Pupilla moscorum regionális állandók (Bába, K.
A talajvíz kimerülése és a kaszálás a mocsár élő és elhalt egyedeinek arányában is megmutatkozik. A vízi és szárazföldi csigák mennyiségi kapcsolatai. A Siki sás réten a mocsaras Vallonia csak 1993-ban van jelen, az S és VP csoport komplementaritást mutat, ami 1994-ben megszűnik. Az erdészeti tevékenységek a szaprofág fajcsoport dominanciájához vezetnek, ami szárazföldi eutrofizációként értékelhető (Bába, K. 1992; Bába, K. et al. 1992).
A kaszálás eredményeként az erre érzékenyebb Succiso-Molinietumban, nedvesebb élőhelyeken, illetve a nem párás, de folyamatosan kaszált (a Chondrula terjedése révén) Astragalo-Festucetumban szaprofág dominancia alakulhat ki. Vertigo és Chondrula, Vallonia pulchella). A z Agrostio-Caricetumban a kevés évi csapadék és a kaszálás miatt a nyári időszak szárazabbá vált, amit a halom tavaszra, őszre és nyárra való felosztása jelez. Az értékelés PCA, Clester Czekanovsk (csoportátlag) és statisztikai módszerek alapján, ökológiai fajcsoportok és tapasztalatok (Lozek, V. 1965, F römming , E típusú élőhely és tápláléktípus) alapján történt, a a fajcsoportok abundancia adatainak elemzési grafikonjai.
A láp talajvízsüllyedés és alacsony évi csapadék miatti süllyedését jelzi a CaCCrç% növekedése és az alkalmi mocsári Anisus spirorbis egyedszámának növekedése a mocsári vízi csigához képest. A csapadékhiány és a kaszálás az E, P fajcsoportok csökkenését, az elhullott egyedek számának növekedését, a D, S és Sz fajcsoportok növekedését okozza.
Egy középhegységi víztározó környezeti hatásának vizsgálata a Mollusca-fauna segítségével
- minta
- minta
- minta Clausilia dubia
- minta
A bemutatott adatokból látható, hogy a két ellentétes kitettségű sziklafal hőmérsékletében és relatív páratartalmában nincs jelentős különbség. Az egyetlen szignifikáns eltérést mutató z adatsor az U - l mintavételi hely relatív páratartalmának igen alacsony százaléka, ez a mondás részben ma is igaz. ellaposodás, hogy a Cltondrina clienta és a Pyramidula rupestris aránya a minta faunájában összemérhető az E-kitett Sima kő mintáinak faunájában megfigyelt gyakorisági értékekkel.
Az állatvilág továbbra is a legszegényebb, mindössze 9 fajt fedeztek fel, annak ellenére, hogy az 1978-as fajhoz képest 5 új faj jelenik meg: Oxychilus inopinatus, Pupilla musco. rum, Truncatellina cylindrica, Vallonia costata, Vallonia pulchella. Az eltérő fauna okaként mindig megemlíthető az állandóan erős szél szelekciós hatása.. cula dolium, Chondrina clienta voltak. Ez ma is igaz, de minden tekintetben figyelemre méltó, hogy ez a legnagyobb gya korábban. Nagyon fontos változás a korábban csak itt előforduló Euomphalia strigella és Clausilia dubia faunájából való eltűnése.
A fentebb kiemelt lényeges változásokon túl további változásokat is tartalmaz az I X. táblázat, amelyben a kihalt és újra megjelent fajok mellett olyanok is szerepelnek, amelyek relatív gyakorisága jelentősen megváltozott. A Keresztes-kő és a Sima-kő oldali fauna összetétele gyökeresen nem változott, az elmúlt években fellépő csapadékhiány még nem éreztette hatását. Sajnos ezen a ponton 1990-ben nem volt klímamérés, így a mikroklíma változás nem támasztható alá adatokkal, de úgy gondoljuk, hogy ennek az az oka, hogy az elmúlt 15 évben a tengerszoros déli pontján az l-es mintaterületen. , ex zárt sziklás gyep, nagyon nagy területet borított bokrok, és ez a légmozgás megfigyelhető a szurdokban 1978. megváltozott, felfogja a tó felett érkező nedves levegőt.
Nyilvánvalóan ez magyarázza az első mintavételi ponton észlelhető jelentős relatív páratartalom-ingadozást és a kapcsolódó költségeket. fauna változásainak is betudható. Napközben az állandóan erős ÉK-D-i szél szárító hatása érvényesül, ami a már említett bokrok miatt az 5. mintavételi ponton még hangsúlyosabbá teszi a hatását. Míg 1978-ban az erdei garnélaként ismert Cochlodina cerata nem jelent meg az állatvilágban, addig ma 1,3%-os gyakorisággal, ugyanakkor a főként Laciniaria atkákból álló Clausiliidae nemzetség.
De sävetningen, der hidtil er svett i Upponyi-Strædet, peger storm på indvirkningen af menneskeskabte influencer på miliett og herigennem på faunaen, og gør avällen på, at naturbevarelse i priorityen åmensde. területek i. Cecilioides acicula Helicella obvia Kukoricaszem Oxychilus inopinatus Zebrina detrita Chondrina clienta Pyramidula rupestris Cepaea vindobonensis Truncatellina claustralis Cepaea vindobonensis Helicella obvia Pupilla muscorum 3. Euconulus fulvus Pupilla muscorum Pyramidula rupestris Truncatellina claustralis Truncatellina cylindrica Vitrina pellucida Prøve 5 Clausilia pumila Helicella obvia Pupilla muscorum. szonda Clausilia dubia Clausilia dubia Euconulus fulvus Euomphalia strigella
A Gastropodák létállapotáról, a létállapotok osztályozása a fenomenológia szintjén
Az E2-nél (ETi—>F) magasabb egyedek szájában membránokat lehet találni az E i létállapotú egyed mászásának nyomaként. Szerencsés esetben megkövesedés is megtörténhet, ami az ET3 állapoton keresztül, vagy az SF állapot közvetítésével annak megkerülésével történik.
