• Nem Talált Eredményt

A játékvezetőszakmai teljesítménye és szerepvállalása a mai labdarúgásban

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2024

Ossza meg "A játékvezetőszakmai teljesítménye és szerepvállalása a mai labdarúgásban"

Copied!
178
0
0

Teljes szövegt

(1)

A játékvezető szakmai teljesítménye és szerepvállalása a mai labdarúgásban

Doktori értekezés

Bartha Csaba

Semmelweis Egyetem

Nevelés- és Sporttudomány Doktori Iskola

Témavezető: Dr. Hamar Pál egyetemi docens, Ph.D.

Hivatalos bírálók: Dr. Nádori László professzor emeritus, az MTA doktora Dr. Hegyi Péter tudományos főmunkatárs, Ph.D.

Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Radák Zsolt egyetemi tanár, az MTA doktora Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Csapó János egyetemi tanár, az MTA doktora

Dr. Keresztesi Katalin egyetemi docens, kandidátus Dr. Gáldi Gábor főiskolai docens, Ph.D.

Budapest

(2)

TARTALOMJEGY ZÉK 2

TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE………. 4

1. BEVEZETÉS……… 10

1.1. A labdarúgó játékvezetés kronologikus története………... 10

1.2. A játékvezetőpedagógiai szerepjellegzetességei……… 15

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS………... 20

2.1. A labdarúgó játékvezetők kondicionális képességeit vizsgáló irodalom áttekintése………... 20 2.2. A labdarúgó játékvezetők játékszabály-ismeretét vizsgáló irodalom áttekintése……….. 21 2.3. A labdarúgó játékvezetők figyelem, illetve koncentráció képességét vizsgáló irodalom áttekintése……… 23 2.4. A labdarúgó játékvezetők konfliktuskezelési képességét vizsgáló irodalom áttekintése……… 25 2.5. A labdarúgó játékvezetők alkati szorongását vizsgáló irodalom áttekintése... 28 2.6. A labdarúgó játékvezetők motivációs anamnézisét vizsgáló irodalom áttekintése……….. 32 2.7. A labdarúgó játékvezetők verbális, illetve nem verbális kommunikációját vizsgáló irodalom áttekintése………. 34 3. CÉLKITŰZÉS……….. 38

4. ANYAG ÉS MÓDSZEREK……… 40

4.1. Vizsgált személyek……….. 40

4.2. Vizsgálati módszerek……….. 43

4.3. Statisztikai analízis……….. 48

5. EREDMÉNYEK………... 49 5.1. A labdarúgó játékvezetők kondicionális képességeinek vizsgálati

eredményei ……….

49 5.2. A labdarúgó játékvezetők játékszabály-ismeretének vizsgálati

eredményei ……….

50

(3)

5.3. A labdarúgó játékvezetők figyelemvizsgálatának eredményei…………... 51

5.4. A labdarúgó játékvezetők konfliktuskezelési képességének vizsgálati eredményei……….. 52 5.5. A labdarúgó játékvezetők alkati szorongásvizsgálatának eredményei…... 55

5.6. A labdarúgó játékvezetők motivációs anamnézis vizsgálatának eredményei……….. 56 5.7. A labdarúgó játékvezetők verbális, illetve nem verbális kommunikációjának vizsgálati eredményei……… 63 6. MEGBESZÉLÉS……….. 66

6.1. A kondicionális képességek vizsgálati eredményeinek megbeszélése…... 66

6.2. A játékszabály-ismeret vizsgálati eredményeinek megbeszélése………... 68

6.3. A figyelemvizsgálat eredményeinek megbeszélése……… 69

6.4. A konfliktuskezelési képesség vizsgálati eredményeinek megbeszélése... 70

6.5. Az alkati szorongásvizsgálat eredményeinek megbeszélése……….. 73

6.6. A motivációs anamnézis vizsgálat eredményeinek megbeszélése……….. 75

6.7. A verbális, illetve nem verbális kommunikáció vizsgálati eredményeinek megbeszélése………... 79 7. KÖVETKEZTETÉSEK……….. 82

EPILÓGUS………. 86

ÖSSZEFOGLALÓ………... 87

SUMMARY………... 88

HIVATKOZOTT IRODALOM………... 89

SAJÁT KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE……… 100

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS………... 102

FÜGGELÉK(táblázatok, ábrák)………... 104

MELLÉKLETEK (kérdőívek, tesztek)……….. 157

(4)

TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE

TÁBLÁZATOK

1.1 táblázat: A kondicionális képességek vizsgálatában részt vevő

férfi játékvezetők alapadatai………... 105 1.2 táblázat: A kondicionális képességek vizsgálatában részt vevő

női játékvezetők alapadatai………. 106 1.3 táblázat: A kondicionális képességek vizsgálatában részt vevő

férfi játékvezetőasszisztensek alapadatai………... 107 2.1 táblázat: A labdarúgó játékszabály-ismeret vizsgálatában részt

vevőférfi játékvezetők alapadatai………... 108 2.2 táblázat: A labdarúgó játékszabály-ismeret vizsgálatában részt

vevőnői játékvezetők alapadatai……… 109 2.3 táblázat: A labdarúgó játékszabály-ismeret vizsgálatában részt

vevőférfi játékvezetőasszisztensek alapadatai………... 110 3.1 táblázat: A figyelem, illetve koncentráció képesség

vizsgálatában részt vevőférfi játékvezetők alapadatai………... 111 3.2 táblázat: A figyelem, illetve koncentráció képesség

vizsgálatában részt vevőnői játékvezetők alapadatai………. 112 3.3 táblázat: A figyelem, illetve koncentráció képesség

vizsgálatában részt vevőférfi játékvezetőasszisztensek alapadatai... 113 4.1 táblázat: A konfliktuskezelési képesség vizsgálatában részt vevő

férfi játékvezetők alapadatai………... 114 4.2 táblázat: A konfliktuskezelési képesség vizsgálatában részt vevő

női játékvezetők alapadatai………. 115 4.3 táblázat: A konfliktuskezelési képesség vizsgálatában részt vevő

férfi játékvezetőasszisztensek alapadatai………... 116 5.1 táblázat: Az alkati szorongás vizsgálatában részt vevőférfi

játékvezetők alapadatai………... 117

5.2 táblázat: Az alkati szorongás vizsgálatában részt vevőnői

játékvezetők alapadatai………... 118

(5)

5.3 táblázat: Az alkati szorongás vizsgálatában részt vevőférfi

játékvezetőasszisztensek alapadatai………... 119 6.1 táblázat: A motivációs anamnézis vizsgálatában részt vevőférfi

játékvezetők alapadatai………... 120

6.2 táblázat: A motivációs anamnézis vizsgálatában részt vevőnői

játékvezetők alapadatai………... 121

6.3 táblázat: A motivációs anamnézis vizsgálatában részt vevőférfi

játékvezetőasszisztensek alapadatai………... 122 7. táblázat: A verbális, illetve nem verbális kommunikációs

képességek vizsgálatában részt vevőférfi játékvezetők alapadatai… 123 8. táblázat: Labdarúgó játékvezetők és játékvezetőasszisztensek

kondicionális képességeinek eredményeit összefoglaló táblázat…… 124 9. táblázat: Labdarúgó játékvezetők és játékvezetőasszisztensek

játékszabály -ismeretének eredményeit összefoglaló táblázat………. 125 10. táblázat: Labdarúgó játékvezetők és játékvezetőasszisztensek

figyelemvizsgálatának eredményeit összefoglaló táblázat………….. 126 11. táblázat: Labdarúgó játékvezetők és játékvezetőasszisztensek

alkati szorongásának eredményeit összefoglaló táblázat……… 127

(6)

ÁBRÁK

1. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok 12 perces futásának

eredménye……… 128

2. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok 200 méteres futásának

eredménye……… 128

3. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok 50 méteres futásának

eredménye……… 129

4. ábra: A női játékvezetőcsoportok 12 perces futásának

eredménye……… 129

5. ábra: A női játékvezetőcsoportok 200 méteres futásának

eredménye……… 130

6. ábra: A női játékvezetőcsoportok 50 méteres futásának

eredménye……… 130

7. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok 12 perces

futásának eredménye……… 131

8. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok 50 méteres

futásának eredménye………... 131 9. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok labdarúgó játékszabály-

ismereti vizsgálatának eredménye……… 132 10. ábra: A női játékvezetőcsoportok labdarúgó játékszabály-

ismereti vizsgálatának eredménye……… 132 11. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok labdarúgó

játékszabály-ismereti vizsgálatának eredménye……….. 133 12. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok figyelemvizsgálatának

eredménye……… 134

13. ábra: A női játékvezetőcsoportok figyelemvizsgálatának

eredménye……… 134

14. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok

figyelemvizsgálatának eredménye………... 135 15. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „versengő”

konfliktuskezelési stratégiájának eredménye………... 136

(7)

16. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „alkalmazkodó”

konfliktuskezelési stratégiájának eredménye………... 136 17. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „elhárító”

konfliktuskezelési stratégiájának eredménye………... 137 18. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „kompromisszumkereső”

konfliktuskezelési stratégiájának eredménye………... 137 19. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok „együttműködő”

konfliktuskezelési stratégiájának eredménye………... 138 20. ábra: A női játékvezetőcsoportok „versengő”

konfliktuskezelési stratégiájának eredménye………... 138 21. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok „versengő”

konfliktuskezelési stratégiájának eredménye………... 139 22. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok

„alkalmazkodó” konfliktuskezelési stratégiájának eredménye…… 139 23. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok „elhárító”

konfliktuskezelési stratégiájának eredménye………... 140 24. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok

„kompromisszumkereső” konfliktuskezelési stratégiájának

eredménye……… 140

25. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok

„együttműködő” konfliktuskezelési stratégiájának eredménye…... 141 26. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok alkati

szorongásvizsgálatának eredménye………. 142 27. ábra: A női játékvezetőcsoportok alkati

szorongásvizsgálatának eredménye………. 142 28. ábra: A férfi játékvezetőasszisztensi csoportok alkati

szorongásvizsgálatának eredménye………. 143 29. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi

játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának

eredménye –Ki biztatta elsősorban a játékvezetésre?... 144

(8)

30. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye –Hány éves korában kezdte el hivatásosan a

játékvezetést?... 145 31. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi

játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye –Hány éves korában vezette az elsőnem hivatalos

labdarúgó mérkőzését?... 146 32. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi

játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye –Volt-e kiemelkedően szép élménye a játékvezetés

során, amire szívesen gondol vissza?……… 147 33. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi

játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye –Volt-e kellemetlen, rossz élménye, amelyet meg tud

említeni?... 148 34. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi

játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye –Mi tetszik különösen a játékvezetésben, jelenleg

miért vállalja fáradalmait?………. 149

35. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye –Mit szeret jobban: nehéz, sok nézőelőtt zajló

tétmérkőzéseket, vagy gyenge, nézők nélküli mérkőzéseket?... 150 36. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi

játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye –Mit vár a további játékvezetői pályafutásától a saját

emberi fejlődésére?... 151 37. ábra: A férfi, illetve női játékvezetők, valamint a férfi

játékvezetőasszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye –Milyen anyagi kedvezményeket remél a szerencsés

játékvezetői pályafutásától?... 152

(9)

38. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok verbális

kommunikációjának vizsgálata –kijelentés………. 153 39. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok verbális

kommunikációjának vizsgálata –kérdés……….. 153 40. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok verbális

kommunikációjának vizsgálata –felszólítás………... 154 41. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok nem verbális

kommunikációjának vizsgálata –mimika……… 154 42. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok nem verbális

kommunikációjának vizsgálata –tekintet……… 155 43. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok nem verbális

kommunikációjának vizsgálata –hangerő………... 155 44. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok nem verbális

kommunikációjának vizsgálata –kézmozgás……….. 156 45. ábra: A férfi játékvezetőcsoportok nem verbális

kommunikációjának vizsgálata –érintés………. 156

(10)

1. BEVEZETÉS

1.1. A labdarúgó játékvezetés kronologikus története

„A napokban ásatásoknál csontvázra bukkantak, amelynek egyetlen ép csontja sem volt.

Szakértők megállapították, hogy valaha futballbíró lehetett.”

(Ábrai, 1935)

A labdarúgás fejlődésében igen fontos szerepet tölt be a játékvezetés milyensége, minősége. Amíg a labdarúgás mai képe kialakult, a játékvezetés is sokat fejlődött.

Kezdetben még csak a játék felügyeletéről volt szó – korlátlan játéktér, szabadon értelmezett szabályok – amelyen az alapszabályok és a fair play betartását értették, majd a játékban bekövetkezett változások, – a labdarúgás elválása a rugbytől, alaptaktikai elemek megjelenése – illetve változtatások – egyesületek létrejötte, konkrét szabályrendszer, versenyrendszerek kialakítása, szövetségek kialakulása – döntőmódon kihatottak a bíráskodásra is. Az eltelt időnek és az egyéni törekvéseknek lett az az eredménye, ami a mai modern labdarúgást és játékvezetést jellemzi. Természetesen ez a folyamat nem áll, és nem is állhat meg, hiszen az új korok új szemléletet, új játékrendszereket, új szabályokat alkotnak, amelyek tovább formálják a játék arculatát,

„kötelezve” ezzel a játékvezetés formálódását. Az idők során végrehajtott szabálymódosítások is hozzájárultak ahhoz (Suburu 1972), hogy ez a játék lett a világ legnépszerűbb és legtöbb játékost foglalkoztató sportága.

Már a modern labdarúgás őse a tsu-küh, sem nélkülözhette a játékfelügyelők – bírók – jelenlétét. A kínai eredetűjáték mintegy tíz szabálytalanságot különböztetett meg, s ha egy labdajátékos sportszerűtlenül viselkedett vagy durváskodott a felügyelők „siao-jen”- nek bélyegezték, ami a társadalmi megvetés magas fokát fejezte ki (Hornyák 2002).

Később a labda rúgása népi sportág lett Kínában. A csapatok legalább tíz játékosból álltak, s a játékot a játékirányító felügyelte, aki nem lehetett azonos a játékvezetővel, hiszen bizonyos helyzetekben a játékosoknak hozzá kellett továbbítaniuk a labdát.

(Valószínűsíthető, hogy az „irányító” töltötte be a játékvezetői szerepet, hiszen az

(11)

ekkori szabályok nem adtak minden játékszituációra kielégítőmagyarázatot, mégis vezetni, ellenőrizni kellett a játékot, és a „kényes” pillanatokban határozottan dönteni.) Ezekben az esetekben került a labda az „irányítóhoz”, aki újraindította, szabálysértés esetén megállította a játékot (Hornyák 2002).

Az 1400-as években Firenze, a reneszánsz város Észak-Itáliában képes volt arra, hogy saját szükségleteihez hangolja a tömeges labdaviadalokat. Megjelent a firenzei calció, Európa elsőkörülhatárolt pályáján lezajló, mérkőzésvezetőáltal irányított csapatjátéka (Hepp 1952).

1583-ban rögzítették a mai szabályok ősét, melyben a résztvevők számát 20-30 között állap ították meg, a pálya mérete pedig 120x80 méteres volt. A lesállás kezdetleges nyomait is felfedezhetjük, és a labdát már tilos volt kézzel hajtani. A játékot három játékmester vezette, egyiküket főjátékmesternek nevezték (Hepp 1952). Természetesen ezek a szabályok még nagyon kezdetlegesek voltak és nem minden országban voltak azonos érvényűek. Már ekkor felismerték azonban a játékvezetők számának három főre emelését (Ábrai és Tabák 1948).

Az 1862. év az egyik legjelentősebb évszáma a labdarúgásnak. Ekkor alakították ki Angliában az elsőönálló futballszabályokat, s ettől az időtől kezdve válik szét a rugby és a futball. Tulajdonképpen innen számítjuk a labdarúgás kezdetét (Hepp 1952).

Az 1863. év is jelentős dátum a labdarúgás történetében, ugyanis megalakult az Angol Labdarúgó Szövetség – Football Association: FA –, amely hatalmas lendületet adott a játék fejlődésének (Hepp 1952). Legelsőfeladata a labdarúgás szabályainak rendszerbe foglalása és hiányainak pótlása volt. Megállapították a kapu és a játéktér pontos méreteit, bevezették a mérkőzés előtti sorsolást a térfélválasztáshoz és a félidőben történőtérfélcserét. Kezdetben, ha a mérkőzés közben valamilyen vitás eset volt, a csapatkapitányok megegyeztek a büntetés módjában, viszont ha nem tudtak megegyezni, akkor a mérkőzés félbeszakadt. Mivel ez nem oldotta meg a problémákat, így megjelent a bíró. Őmég nem volt játékvezető. Civilben „futkározott”, beavatkozott a játékba, ítélkezett, amely a korábbi helyzetnél ugyan már jobb volt, de az igényeket

(12)

még mindig nem elégítette ki teljesen. Ezután következett az a minőségi változás, amikor is a játéktéren megjelent a játékvezető. Ezekben az időkben olyan személyek vezették a mérkőzéseket, akik maguk is játszottak, csapatuk tagjai voltak, de a felek megegyeztek abban, hogy ővezesse le a mérkőzést. A játékvezetőelőször használt sípot a játék irányítására, s ez az eszköz egy csapásra megnövelte tekintélyét – hallhatóvá vált –, és egyben elősegítette a játéktéren a nagyobb rend és fegyelem biztosítását. Később a civil ruhát felváltotta a sportosabb, de azért a játékosoktól különböző, elegánsabb zakó, valamint a hozzá tartozó nadrág (Hornyák 2002).

1884-ben szabályban rögzítik a „határbírók”, mai megnevezéssel játékvezető asszisztensek – a megnevezés sokkal több jogot tartalmaz, mint az előzőidőkben – kötelezőjelenlétét, vagyis egyértelműen felismerik jelentőségüket. A csapattaktikák változása következtében szükségessé vált, hogy a lesek szabályszerűmegállapításánál a játékvezetőnagyobb, egyértelműbb segítséget kapjon (http://www.fifa.com).

1885-ben az Angol, a Skót, a Wales és az Ír Labdarúgó Szövetség megalakította az International Football Association Board-ot, amely egyedül jogosult a szabályok módosítására és a velük kapcsolatos döntvények hozatalára (http://www.fifa.com).

Óriási feladat, és egyben felelősség is a működésük, hiszen nem csak a kor követelményeinek kell megfelelniük, hanem százmilliók – játékosok, nézők – munkájáról, szórakozásáról is döntenek, ugyanakkor a játékvezetők munkáját alapvetően befolyásolják. Döntvényeik minden földrészen azonosan érvényesek (Hornyák 2002).

1901-ben alakult meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az elsődolga a bajnokság kiírása volt, ahol elfogadták az Angol Labdarúgó Szövetség által szerkesztett játékszabályok magyar fordítását, és kimondták, hogy bajnoki mérkőzéseket csak elméleti és gyakorlati vizsgát tett játékvezetők vezethetnek. Az egyesületi játékvezetőket minősítették és új bírókat vizsgáztattak. Az elsőidőkben nem volt külön testület, illetve bizottság (http://www.mlsz.hu). A Bíró Bizottság 1903 elején kezdte meg működését. Itt az elsőpillanattól kezdve arra törekedtek, hogy a játékvezetés kikerüljön a szövetség fennhatósága alól. Ez 1917-ben realizálódott, ugyanis megalakult

(13)

a Magyar Futballbírák Testülete , ami 1950-ig – a magyar sport átszervezésének időszakáig – tartott. Innentől kezdve újból a szövetség egyik bizottsága lett (Hornyák 2002).

1904-ben jött létre a Nemzetközi Labdarúgó szövetség, (Federation Internationale Football Association), melynek hatáskörébe a nemzetközi játékvezetés is beletarozik. A szabályalkotó, International Football Association Board nem tartozik a fennhatósága alá, független testületként működik (http://www.fifa.com).

Az elsőLabdarúgó Világbajnokságot 1930-ban rendezték, amelyen a játékvezetés jelentette az egyik legnagyobb problémát. A bírók felfogása már Európában is eltért egymástól, hát még a különbözőkontinensek játékvezetőitől. A játékvezetés színvonalát jelezte, hogy több tömegverekedés tört ki a pályán és a pálya mellett, valamint a nézőtéren is. Volt olyan eset, amikor a vezetők védték meg a játékvezetőt a feldühödött játékosoktól, s volt mikor fordítva (Hornyák 2002, http://www.fifa.com).

Az Európai Labdarúgó Szövetség (Union of European Football Associations) 1954-ben jött létre, amely önálló játékvezetői szervezettel rendelkezik, viszont az európai játékvezetők is a FIFA hatáskörébe tartoznak (http://www.uefa.com).

A Mexikói Világbajnokságon (1970) bevezetésre került a sárga és piros lap, amellyel igyekeztek elősegíteni a játékvezetők fegyelmező munkáját (Hepp 1952, http://www.fifa.com).

1988-tól a FIFA szabályozta a nemzetközi játékvezetők korhatárát – 45 év –, amelynek indokaként a mérkőzések magas fokú dinamikáját mondta. A modern labdarúgásban egy-egy játékhelyzetnél a játékvezetőnek csak tökéletes fizikai állapotban van esélye arra, hogy esemény közelben legyen (http://www.fifa.com). „A korosabb játékvezetők vezetési taktikája az álldogálás, kocogás feledésbe merült, s a „kihalásos” rendszert felváltotta egy dinamikusabb játékvezetői generáció” (Hornyák 2002).

(14)

1993-ban bevezetik a nemzetközi, illetve az élvonalbeli mérkőzések vezetésénél a tartalék (negyedik) játékvezetőt. A játékvezetők is nagy terhelésnek vannak kitéve egy- egy mérkőzés során, s ahogyan a játékosoknál is előfordulhat ficam vagy rándulás, esetleg húzódás, ugyanúgy a játékvezetőknél is. Tehát itt is szükség van a cserelehetőségre. Ezen kívül jelenlétük nagymértékben fokozza a rendet a kispadoknál, segíti a játékosok cseréjét, illetve az adminisztrációs pontosságot. Kötelessége jelezni, ha a játékvezetőtévedésből nem a vétkes játékost figyelmeztette, vagy állította ki, illetve, ha olyan durvaság történik, amit a játékvezetővagy az asszisztensek nem észlelnek (http://www.fifa.com).

Az 1994-es FIFA előírás alapján kialakítják a partbíró és játékvezetőkereteket, amely döntés ó riási jelentőséggel bírt, hiszen ez a fajta besorolás sokkal hatékonyabb, felelősségteljesebb munkát tesz lehetővé. Aki egész évben ugyanazt a tevékenységet folytatja, jobban meg tud felelni a kihívásoknak, és magasabb színvonalú munkát képes végezni (http://www.fifa.com).

Az 1995-ös les szabály módosítással – a tétlen leshelyzet nem vétség – a játékvezető asszisztensek szakmai munkájának követelményszintjét emelték meg, s emellett a támadó jellegűlabdarúgást helyezték előtérbe, amely a legfontosabb játékelemet preferálja, a gólszerzést. A 2000. évi szabálymódosítással az International Board tovább fokozta az asszisztensi „munkával” szembeni elvárásokat. Kötelezettségei közé tette annak a jelzését, ha szabálytalanság történt, – amennyiben az asszisztens közelebb (jobb látószögben) van a szabálytalansághoz, mint a játékvezető– illetve, hogy büntetőrúgás alkalmával a kapus előrelépett-e a gólvonalról a rúgás előtt, s a labda áthaladt-e teljes terjedelmével a gólvonalon (http://www.fifa.com).

A 2005. évi International Board ülés legvitatottabb pontja a les szabály módosítása volt, amely mind a Nemzetközi-, mind az Európai Labdarúgó Szövetségben éles vitát váltott ki a szakemberek körében. A módosítás főcélja a támadójáték elősegítése, viszont azzal, hogy „a játékvezetőasszisztens csak akkor jelezze az aktív lesállást, ha a támadójátékos beavatkozik, zavar, vagy előnyt szerez a lesállás helyzetéből”

(http://www.fifa.com) a gyakorlati életben igen zavarólag hathat. Az előírás szerint

(15)

ugyanis az asszisztensnek mindaddig ki kell várnia a les intésével, amíg az előző feltételek közül valamelyik meg nem valósul. Így például, meg kell(ene) várnia, amíg egy 30-40 méteres sprintfutás után a támadójátékos labdába ér, holott már az elrúgás pillanatában lesállásból indult. A változtatással több európai ország ellenvéleményét fejezte ki, s indokolatlannak tartotta a szabálymódosítást (http://www.fifa.com).

Az International F. A. Board, amelynek kizárólagos joga a labdarúgás szabályainak módosítása, illetve a szabályokkal kapcsolatos döntvények hozatala minden évi ülésén azon fáradozik, hogy a labdarúgás valóban a világ legnépszerűbb és legtöbb játékost foglalkoztató sportága maradjon.

1.2. A játékvezetőpedagógiai szerepjellegzetességei

Minden labdarúgó játékvezető pályafutása azzal indul, hogy beiratkozik egy játékvezetői tanfolyamra, s várhatóan sikeresen elvégzi azt. A Játékvezetői Bizottságokkal, illetve az oktatás vezetőivel folytatott beszélgetéseim alapján az érintettek arra panaszkodtak, hogy a sikeresen vizsgát tett játékvezetők évről-évre azt kifogásolják, hogy a játékvezetői alapozó képzésük gyakorlati értelmére maguknak kellett rájönniük az elsőmérkőzések levezetése után. Ez egyfelől természetes is, másfelől korántsem az, ha a tanfolyamot végzők tanulmányaik gyakorlati értelmét főleg csak utólag látják meg.

Úgy vélem, talán ennek főoka az, hogy a játékvezetőjelöltek a képzés folyamatában nem eléggé jól tudatosítják, nem eléggé élik át azoknak a szerepköri feladatoknak a lényegét, amelyekre a képzés felkészíti őket. A képzés során nem sikerül biztosítani, hogy a játékvezetői szakma végzésének társadalmi konkrétsága nyilvánvaló legyen, ideértve a szóban forgó szakemberek társadalmi helyzetének sajátosságait is. Nem sikerül megfelelő hatékonysággal közvetíteniük, hogy sokszor túlságosan általánosságokban fogalmazzák meg azokat a normákat, amelyek teljesítése e hivatás teljesítésének feltétele. Továbbá a képzés során nem válnak eléggé nyilvánvalóvá azok a jellegzetes cselekvésmódok, amelyek e normák megvalósításának eszközei.

(16)

Gondolatmenetem lényege, hogy a képzés gyakorlati hatékonyságának fokozása érdekében a képzés során a játékvezetői szerepkör valós jellemzőit kell előtérbe állítani, ezáltal biztosítani e szakterületen is a minőség kimunkálását. Hozzá kell fogni a játékvezetői pálya szereptérképeinek megrajzolásához, a tanfolyam képzési tartalmának, hatékonyságának fokozásához. A játékvezetői szerepjellegzetességek kívánatos leírását egyelőre csak sürgetni tudom, mert elméletileg is, gyakorlatilag is ingoványos a talaj, amelyre itt lépni kell.

Elméletileg ingoványos, mint minden olyan esetben, amikor a neveléstudomány a maga kategóriarendszerét „összeveti” a társtudományok kategóriáival. A szerep kategóriája esetében ilyen pedagógiai, pszichológiai és szociológiai fogantatású kategóriát vizsgálunk, hiszen a kategóriát felhasználva a képzési folyamatok értelmezéséről és ennek szükségességességéről beszélhetünk. A szerep kategóriája segítségével gyakorlatiasabban megragadhatók, értelmezhetők a játékvezetők képzésének pedagógiai folyamatai, illetve problémái, mint például az úgynevezett szereposztó környezet. A környezet jelentősége minden pedagógiai folyamatban nyilvánvalóan nagy, s feltételezése, illetve vizsgálata érdekes gyakorlati vonatkozást jelent.A játékvezetésben, a futballpályákon a pozitív szerepmegjelölés – tapasztalatom szerint – ritkább a szükségesnél. Nehéz a dicsérőszót kiérdemelni, amely igen gyakran csak a kiemelkedő képességűeknek, s azoknak is csak ritkán jár. Ez nem egyszerűen a jutalmazás és a büntetés problémája, hanem sajátos szemszögből szerepformálás is, negatív szerepnyilvánítás. A szereposztó környezet nem azonos a játékvezetővel, a szereposztó környezetben őegy tényező(Kis 1980). A szereposztás lényege, hogy a játékvezetőa vele párhuzamosan ható tényezőmegszervezésével válik a célravezetőszerepek osztójává. Ez viszont követelmény az őirányában, erre, a mértékadó környezet célirányos befolyásolására képesnek kell lennie, ez a feladata, szerepének sajátos vonása. Kérdés az, hogy az oktatás során felkészítik-e, felkészül-e a leendőjátékvezető arra a szerepre, amely rá, mint valamely szereposztó környezet célirányos befolyásolójára vár?

„A szerepek tipikus viselkedéssorok, amelyek meghatározott társadalmi helyzethez tartoznak, s melyekre meghatározott elvárások irányulnak” (Pedagógiai Lexikon 1979).

(17)

Ha a játékvezetők szerepjellegzetességeit akarjuk magyarázni, akkor tipikus viselkedéseiket, konkrét társadalmi helyzetük jellemzőit és a velük szemben támasztott követelményeket, normákat, a rájuk váró funkciókat kell leírni.

A játékvezetői szerepnormák, funkciók, feladatkörök leírása során, értékelési mércéket nyerünk a tipikus cselekvéssorok és a konkrét társadalmi pozíciók értékeléséhez. A feladatkörök leírása ugyanakkor, önmagában is utal ezekre, a jellegzetes cselekvésmódokra és társadalmi pozíciókra (Huszár 1981). A tipikus cselekvésekről, viselkedésekről már nyilvánvalóak bizonyos követelmények, normák, így a pozitív játékvezetői szerepvállalás normái a következők:

o személyesen átélt pozitív viszony a „munka termékéhez”, a játékosokban testet öltőcélokhoz;

o az élettevékenység lényege a hivatásteljesítés legyen;

o a játékvezető ne távolodjon, hanem közeledjen a kollektívához, a közösségekhez, valósítsa meg hivatása közösségi lényegét;

o szakmailag és emberileg legyen képes a labdarúgás emberi viszonyait építeni, s ne engedje, hogy a dologi viszonyok eluralkodjanak az emberi viszonyokon.

A felsorolt normák összefüggése a gyakorlatban követelmény, de a játékvezetői szerep nem győzheti le a pedagógiait. Ma már egyetlen játékvezetősem vitatja, – legalábbis remélem –, hogy a játékvezetési folyamat, nevelési folyamat is egyben, hiszen a sporttevékenység minden mozzanata összefügg a tágabban értelmezett nevelési folyamat céllogikus menetével. Nevelni viszont nem az nevel, aki szavakban ilyen szándékot kijelent, hanem az, aki hosszú távú folytonosságban gondolkodva és cselekedve hordozza a nevelői célok átélt kényszerét (Kis 1980, Kis 1981).

A játékvezetői szerep vizsgálata e ponton nem nélkülözheti a játékvezetőkonkrét társadalmi pozíciójának tanulmányozását. Ha a társadalmi erőtérben a játékvezetőúgy ítéltetik meg, mint pillanatnyi teljesítmények percembere, mint örökösen kétes egzisztencia, mert szinte teljesen ki van szolgáltatva a körülmények alig befolyásolható kényszerének és a pillanatnyi szerencsének, akkor nagyon komoly a veszély, hogy a pedagógiai és a játékvezetői szerep megélt konfliktusa a pedagógiai szerep kárára fog

(18)

eldőlni. Pedig számos nagyszerűjátékvezetőszerepfelfogásának elemzése kimutatja, szó sincs a kibontakozást eleve gátló objektív fékekről. Ilyenkor valósul meg az optimális cél-eszköz viszonylatra vonatkozó szerepnorma a játékvezetői szerepnyilvánításban.

A szakmai tudás, mint szerepkövetelmény nemcsak a célok körére vonatkozik, hanem a megvalósítás tipikus viselkedési sémáira, eszközeire is. Sajnos megalapozottnak tűnik a feltételezés, hogy a játékvezetői munka valóságában több szerepkonfliktus dől el a nemkívánatos irányba. A pedagógiai szerep par excellance játékvezetői pályán is konfliktus áldozata lehet. A szakmai tudás, mint követelmény ilyenkor sok esetben fonák arcát mutatja: ha nincs, akkor a hivatásteljesítés sem valósul meg, legfeljebb annak látszata.

Montágh Imre (Montágh 1981), Latinovits Zoltán (Latinovits 1973), Kis Jenő(Kis 1980) nyomdokain járva a színész – sportoló – nevelőpárhuzamos vonalaihoz, egy negyediket húztam , a játékvezetőt. A játékvezetőrészéről a sportpályákon történő hivatásteljesítést, a színművészek típusjellegzetességeihez hasonlíthatjuk, akiknél egy sajátos kutatás során két alaptípusra találtak (Popper 1979). Az egyiket „komédiásnak”, a másikat „varázslónak” nevezik. Reális szakmai alapom van ara, hogy analógiát vonjak a színész és a játékvezetőközött. A színész, mintegy laboratóriumi modellje a szerepformálás folyamatának. A színész és a játékvezetőszerepének rokon vonása, hogy szereplőemberek, a szereplést nem vállalniuk paradoxon volna, a szereplés szerepköri követelmény. Ennek tudása korántsem természetes.

Popper Péter szerint (Popper 1979) a „komédiás” az átváltozás művésze, a „varázsló”

pedig a katarzisé. A varázsló az átlényegülés varázslója. Sok-sok személyiséglehetőség közül életrekelt egyet, pontosan olyat, amilyet a szerep aktuálisan megkövetel. Ha ez sikerül, akkor az eredmény lélegzetelállító, ha nem, akkor a varázsló rutinból dolgozik.

Személyisége lazább, művészete a leépülés és az újraépülés. Valódi intimitásait tálalja a közönségnek. Nem játssza, hogy játszik, hanem teljesen azonosul azzal, amit tesz. A komédiás szívesen és könnyedén bújik bele a szerep bőrébe. Teljesítménye egyenletes, belsőváza stabil. Sohasem adja fel magát, inkább burokkal veszi körül énjét.

(19)

Megbízható, alkalmazkodó, engedelmes. Erejét beosztja, kevés vére folyik el a

„színpadon” annyit ad ki magából, amennyit kell.

A játékvezetői pálya szereplőtípusokat kíván. A képzésben nem csak a tananyagot, – a játékszabályokat – hanem a nyilvános szereplés képességeit, készségeit is meg kell tanulni. A játékvezető hétről-hétre nyilvános szereplésre kényszerül a televízió kamerája, a rádió mikrofonja, a szurkolók közössége előtt. Valószínűleg ezt hiányolják a tanfo lyamot végzett hallgatók, a kezdőjátékvezetők. Készítsen a képzés a kemény normák megvalósításának tipikus cselekvéseire, a valóságos körülmények sodrásában való helytállásra, hogy ne csak sodródjunk, de sodorjunk is. Így emeljük

„szereplésünkkel” a játékvezetők társadalmi rangját azokra a magaslatokra, melyekről egyre jobban belátható a hivatás teljesítésének tere.

(20)

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

2.1. A labdarúgó játékvezetők kondicionális képességeit vizsgáló irodalom áttekintés e

A modern labdarúgó játék magas követelménye megfelelőigényességet kíván, mind a játékosok, mind pedig a játékvezetők részéről (Ekblom 1986). Az elmúlt évek során, a labdarúgással szemben, a kondicionális képességek tekintetében támasztott igényszint jelentősen emelkedett (Bangsbo és mtsai 1991, Ekblom 19 86, Williams és mtsai 1996).

A sportággal foglalkozó szakemberek felismerték, hogy a kondicionálisan felkészületlen játékvezetők negatív irányba befolyásolhatják a játék kimenetelét. A futball tradicionális volta, illetve rendkívüli népszerűsége azonban megkívánja, megköveteli a játékvezetőktől, hogy a professzionális labdarúgáshoz mérten végezzék tevékenységüket (D’Ottavio és Castagna 2001a, D’Ottavio és Castagna 2001b, Reilly 1996, Weston és Brewer 2002).

A magas szintűjátékvezetésnek az egyik legfontosabb faktora a megfelelőszintű kondicionális képességek megléte. Tanulmány bizonyítja (Castagna és D’ottavio 2001), miszerint a maximális oxigénfelvételre – a VO2max-ra - a labdarúgás sportjáték pozitív hatást gyakorol. A magas fittségi szint fontosnak tűnik abból a szempontból is, hogy a vizsgálati személyeim, a mérkőzések során, az élettani, illetve a pszichológiai stresszt is jól kell, hogy bírják (Harley és mtsai 1999). A labdarúgó mérkőzések 90 perces játékideje alatt fontos továbbá, hogy a játékvezetőolyan közel legyen az „akciókhoz”,

„történésekhez”, ahonnan ítéleteit, döntéseit jól képes meghozni, s ezért a magas fittségi szint, és főleg az aerob állóképesség tűnik szükségesnek (Castagna és Abt 2003, Castagna és mtsai 2002, Harley és mtsai 1999, Krustrup és Bangsbo 2001, Krustrup és mtsai 2002). A minden tekintetben felkészült játékvezetéshez azonban, a kondicionális képességek mellett más pedagógiai, és pszichológiai képességek megléte is elengedhetetlen (Johnston és Mc Naughton 1994).

A játékvezetők teljesítményének az értékelése a különbözőminősítési osztályokban komplex és nehéz feladat. Mivel a mérkőzéseken nyújtott teljesítményüket nem lehet

(21)

teljesen objektív módon mérni, így még a legnagyobb tapasztalatú játékvezetőellenőrök sem tudják teljesen reálisan osztályozniőket. Azért is fontos a kondicionális képességek felmérése, hogy egy objektív alapokon nyugvó differenciálást alakíthassunk ki a teljesítmények mérésénél. A játékvezetők állóképességi és gyorsasági képességeit – 2005. év nyaráig – a FIFA (Federation Internationale Football Association) és az UEFA (Union of European Football Associations) által definiált, speciális fittségi teszt – „stop test” – segítségével mérték (New physical fitness test for referees 1994, Physical Fitness Register for International Referees 1989). A teszt előírása szerint mind a nemzetközi, mind a nemzeti szövetségek hatáskörébe tartozó játékvezetőknek minimálisan félévente, kötelezően részt kell venniük ezeken az előre meghatározott felméréseken. A „stop test”

egy 12 perces állóképességet mérőfutásból – Cooper teszt –, valamint két 50 méteres és két 200 méteres sprintfutásból áll. A játékvezetői kategóriáknak megfelelőtávolsági-, illetve időhatárokat a FIFA és a nemzeti labdarúgó szövetségek illetékes bizottságai állítják fel. A FIFA minősítésűjátékvezetők minimális követelménye 12 perces futásnál

2700 méter, az 50 méteres futásnál7.5 másodperc, a 200 méteres futásnál pedig32 másodperc. Kutatók (Castagna és mtsai 2002, Castagna és D’Ottavio 1999) bebizonyították, hogy az előbbiekben említett pályatesztek közül a 12 perces futás mutatta a legerősebb korrelációt a mérkőzéseken nyújtott futóteljesítménnyel, amely megint csak az aerob állóképesség fontosságát hangsúlyozza. (2005. év nyarától egy új fittségi próbát kell a játékvezetőknek teljesíteni, amelyben méginkább az aerob állóképesség dominál).

2.2. A labdarúgó játékvezetők játékszabály-ismeretét vizsgáló irodalom áttekintés e

Vizsgálatomban kiemelt fontosságú kérdésnek tartottam, hogy a labdarúgó játékvezetők elméleti – játékszabály-ismereti – tudásszintjét felmérjem. Elsősorban azért, hogy a kezdő, fiatal, feltörekvő játékvezetőknek összehasonlítási lehetőségük legyen a magasabb minősítésűkollégáik játékszabály-ismereti tudásával szemben, másrészt, hogy talán a legfontosabbnak vélt, játékvezetői „képességről” konkrét adatokra támaszkodó ismereteket szerezzek, amely alapkutatási eredményekkel is bírhat, referenciapontként szolgálhat, s további empirikus vizsgálatokat segíthet.

(22)

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, illetve a nemzeti, és a megyei labdarúgó szövetségek, a hatáskörükbe tartozó játékvezetőknek félévente, kötelezően előírják a labdarúgás játékszabály-ismeretét vizsgáló, úgynevezett elméleti felméréseket. A bíróknak a bekövetkezett szabálymódosításokról félévente – az ugyancsak kötelezően előírt szakmai továbbképzéseken – előadást is tartanak az érintett labdarúgó szövetségek oktatási bizottságai, ahol a változások gyakorlati alkalmazását is konkretizálják. A felmérések eredményeiből sajnálatos módon sem nemzetközi, sem hazai tanulmányok, cikkek nem jelentek meg, pedig az adatok mennyisége alapján ezt valószínűleg már meg lehetett volna tenni. Az információközlés hiánya elsősorban a nem homogén felmérésekből adódhat, vagyis abból, hogy nem ugyanazt a játékszabály-ismereti kérdőívet tölti ki minden játékvezető.

A labdarúgás játékszabályainak leírásával mind a honi, mind a nemzetközi szakirodalomban sokan foglalkoztak, s szerencsére, ezen művek nem csupán a szabályok, illetve azok változásainak leírására szorítkoznak, hanem elsősorban a gyakorlatiasságot szem előtt tartva adnak hasznos információkat a játékvezetőknek a hatékonyabb játékszabály-ismereti felkészüléshez. A hazai szakírók közül elsősorban Ábrai (Ábrai és Tabák 1948), Hornyák (Hornyák 1994, Hornyák 1995, Hornyák 2002, Hornyák 1994), Szilágyi (Szilágyi 1991, Szilágyi 1992, Szilágyi 1993, Szilágyi 1994, Szilágyi és Ring 1997, Szilágyi és Ring 1998), Tabák (Tabák 1954, Tabák 1991), Győri és Hegyi (Győri és Hegyi 2001, Győri és Hegyi 2006), illetve Zalka (Zalka 1978) nevét kell megemlítenem. A nemzetközi szakirodalomban a FIFA tesztkérdései (Test yourself 2004a,b,c) évről-évre nagy segítséget nyújtanak a precízebb játékszabály-ismerethez, illetve néhány, labdarúgó játékvezetőkkel foglalkozó szakcikk is foglalkozik e témával (Davies 2003, Fairbanks és mtsai 1983, Harris 1976, Heldman 2004, Laws of the game and universal guide for referees1989).

(23)

2.3. A labdarúgó játékvezetők figyelem, illetve koncentráció képességét vizsgáló irodalom áttekintése

A figyelem, illetve a koncentráció a pszichológia azon területei közé tartozik, amellyel a kutatók a kezdetektől fogva foglalkoztak, és vizsgálják mind a mai napig is. Ennek oka, hogy a figyelem központi probléma, s nélküle szinte semmilyen más jelenség, mint az érzékelés, az észlelés, a tanulás nem jöhet létre. Valamivel kapcsolatban mindig jelen van szándékos, vagy nem szándékos formában (Konter és Doganay 2002, Nagykáldi és Katona 1980). Cselekvéseink szinte végtelen variációit optimalizáló figyelem egy összetett, számos funkciót és rendszert feltételezőfolyamat. Összetettségéből adódik, hogy a több mint száz év során, egy egységes figyelemelmélet kidolgozására tett erőfeszítések, sorra kudarcot vallottak (Harasztiné 2003).

Pavlov a figyelmet reflektorfényhez hasonlította, amely a felsőbb idegrendszeri tevékenységeinket világítja meg, Bundtom a koncentrikus figyelmet koncentrikus körökkel ábrázolta, míg Geissler az észlelés koncentrikus fokozatai közül a „tudat nélküli” fokozatokat a legkülsőkörökkel, a világos észlelési fókuszt pedig a központtal jelöli (Dobricin 1971).

A szakirodalomban a figyelem kitüntetett helyet foglal el, de a vizsgálatok időbelisége nem mutat folytonosságot. Az elsővizsgálatok az atomisztikus törekvések jegyében a századfordulót követően kezdődtek, s a figyelem hatékonyságát, vagy tartósságát – tenacitását – számos szerzőmár ekkor mintegy 30-40 módszer variációjával vizsgálta (Montero 1998, Nagykáldi és Katona 1980). Később a Gestalt-lélektan volt az, amely az alakban szintetizálta a percepció -teljesítményt és a figyelem mozzanatát, majd ezt követően körülbelül 30 éves szünet következett (Nagykáldi és Katona 1980). Az új figyelem-modell az információelméleti-kibernetikai szemlélettel kezdődött (Treimann 1972), amely óta a figyelem kutatása valójában a reneszánszát éli, s a korábbi eredményeket a munkatudományok, az ergonómia, a szociálpszichológia egészített ki (Nagykáldi és Katona 1980). Erre az időre tehetőa sportpszichológia bekapcsolódása, amely egy olyan teljesítmény központú, teljesítményorientált figyelemvizsgálatot

(24)

indított el, melynek célja a magas szintűsportteljesítmények figyelmi feltételeinek, specifikus működésének megismerése, és a fejlesztés módszereinek kidolgozása.

Funkcionális megközelítésben a figyelemnek leggyakrabban három komponensét különböztetik meg:

1. A szelekció, amely alatt középpontba helyezzük a szándékunknak megfelelő szenzoros ingereket és motoros válaszokat.

2. Az éberség, a folytonos figyelem fenntartása szabályozott tudati szinten.

3. Az irányítás vagy a kontroll, amely által lehetővé válik, hogy a figyelmi reakciókhoz szükséges erőforrásainkat dinamikusan – flexibilisen – az aktuális feladatnak megfelelőszenzo-motoros funkciókra összpontosítsuk (Parasuraman 1998, Vidnyánszky 2003).

A figyelem különbözőmegnyilvánulásait Mierke osztotta fel, illetve rendszerezte (Mierke 1957), amelyből én a logikai csoportosítást vettem alapul, miszerint a figyelem tartós teljesítménye az időtartamtól függ. Így a tartós teljesítmény abban nyilvánul meg, hogy a vizsgálati személyek bizonyos feladatsorozatokat, meghatározott ideig végeznek, s így a „munka" intenzitásáról és egyben pontosságáról tájékozódhatunk. Kutatók a figyelem tartóssága, fáradékonysága mellett a figyelem hatékonysága elnevezést is használják, amely talán még inkább kifejezésre juttatja, hogy a gyorsaságot és pontosságot meghatározott ideig fenntartó figyelemteljesítményről van szó (Freitag 1990, Nagykáldi és Katona 1980, Taylor 1989). Toulouse és Pieron révén az a fogalom honosodott meg először – efficience –, amelyben „gyors ritmusban adagolt ingerekre perceptív reakciókat kell adni” (Pieron 1931, Pieron és mtsai 1952).

A hazai élvonalba tartozó játékvezetőkkel Harasztiné (Harasztiné 2003) készített figyelemvizsgálatot ugyancsak a Toulouse-Pieron teszt segítségével, viszont a nemzetközi kutatásokban nem találtam erre a populációra vonatkozó, koncentrációképességet mérőpszichológiai tanulmányokat. A külföldi publikációk – a labdarúgás sportágat tekintve – elsősorban játékosok mintáján foglalkozik e kognitív képesség mérésével (Abreau 1990). Cauas Esturillo (Cauas Esturillo 2002) is a Toulouse-Pieron teszttel végzett spanyol labdarúgók mintáján vizsgálatot. Moran

(25)

(Moran 2003) olyan koncentráció képességet javító gyakorlatokat írt le, amelyeket labdarúgókon kívül más sportjátékok játékosai is sikerrel alkalmazhatnak. Lange (Lange 1992) „Bochumer modell” néven egy tréningprogramot mutatott be, amely ugyancsak a koncentrációs képesség eredményének javításához szükséges. Montero (Montero 1998) utánpótláskorú labdarúgókat vizsgált. Aguglia és munkacsoportja (Aguglia és mtsai 1986) az agresszió és a figyelem kapcsolatát vizsgálta labdarúgó, és kézilabda játékosok mintáján.

2.4. A labdarúgó játékvezetők konfliktuskezelési képességét vizsgáló irodalom áttekintés e

Az emberi kapcsolatokban, a társas együttélésben természetes az ellentétek megléte, a konfliktushelyzetek sokasága. Ezek közös megoldásai a fejlődés fontos színterei. A konfliktus az emberi kapcsolatok zavarait, hibáit jelenti, így a további sikeres együttműködés feltétele a konfliktusok feltárása és kezelése (Balogh és mtsai 2004).

Konfliktus alatt azt értjük, amikor két vagy több ember között egyet nem értés, feszültség alakul ki (Ternovszky 2000). Ugyanakkor a konfliktus nem jelent feltétlenül rosszat, ugyanis sokszor az előrelépés, a fejlődés elindítója. A konfliktusok pozitív hatásai a következők lehetnek:

o fenntartja a feszültség optimális szintjét (ami fontos a teljesítményhez);

o az eltérőnézetek összeütközése gyakran eredményez kiváló ötleteket;

o egy másik csoporttal való konfliktus erősítheti a csoporton belül az összetartozást, az egységet;

o felhívja a figyelmet azokra a problémákra, ahol változtatásra van szükség.

A konfliktus egy dinamikus folyamat, ami több szakaszra bontható (Ternovszky 2003).

Először is, sokszor a helyzet magában hordozza a konfliktus lehetőségét. Amennyiben a helyzetben résztvevők ragaszkodnak saját álláspontjukhoz, a konfliktus kifejlődik, és ebben a második szakaszban a felek ráébrednek, s átérzik a konfliktushelyzetet. Ez félelmet, dühöt, feszültséget és más érzelmi állapotokat válthat ki, ami valamilyen

(26)

cselekvésre készteti a konfliktusban állókat. A konfliktus folyamatának harmadik szakaszában valamilyen módon kezelni próbálják a kialakult helyzetet, és valamilyenfajta megoldási stratégiát alkalmaznak.

Egy másik meghatározás szerint a konfliktus az emberek vagy emberek csoportjai közötti versengés egy formája. Akkor lép fel, ha olyan célokért vagy korlátozott javakért versengenek, amelyek nem érhetők el mindannyiuk számára (Boulding 1962).

A konfliktusok kezelésének elsőés legfontosabb lépése a kiváltó okok feltárása. A konfliktusoknak számos oka lehet:

o az érdekek látszólagos vagy tényleges ütközése;

o a személyes kapcsolatok elromlása, vagy a másik félreismerése (sztereotípiák, előítéletek);

o az értékek különbözősége (eltérőértékrend, világnézet, politikai vagy vallási különbségek);

o strukturális probléma (források egyenlőtlen elosztása, egyenlőtlen hatalmi viszonyok);

o információ hiány vagy torz információ (félreértés) (Dowthwaite és Armstrong 1984).

E konfliktusok közül néhányat a vita nem old meg, hanem néha még súlyosbítja is (értékkonfliktusok), míg másokat viszonylag könnyebb orvosolni (információhiány).

A nehéz élethelyzetek és a stressz próbára teszik az embert. Pszichés egészségünk nagymértékben attól függ, hogy miképpen tudunk megbirkózni a problémákkal, konfliktusokkal. Lazarus (Lazarus és Folkman 1984) megküzdésnek – copingnevezi a konfliktus vagy stressz helyzet megoldását célzó alkalmazkodási próbálkozásokat.

Alapvetően kétféle megküzdési módot különböztet meg: a problémaközpontú stratégiát és az emóciófókuszt. A probléma centrikus megoldás során az egyén a konfliktus vagy stressz okát próbálja meg feltárni és megszűntetni, míg az érzelmi megküzdésnél a stresszel együtt járó negatív emocionális állapotot próbálja meg orvosolni, s ez által jobb közérzetet biztosítani magának. Az emóciófókuszú megküzdés megoldási módjait akkor tekinthetjük valódi megküzdésnek, ha a személy csak addig használja őket, amíg

(27)

nem talál megfelelőbb megoldást, vagy akkor, ha a stressz helyzet nem változtatható meg.

Egy másik megközelítés szerint a különbözőkonfliktuskezelési módok azon alapulnak, hogy a személyek mennyire akarják saját érdekeiket érvényesíteni, illetve mennyire veszik figyelembe a másik fél szempontjait. Ternovszky (Ternovszky 2000) öt konfliktuskezelési módot különböztet meg:

o versengés;

o alkalmazkodás;

o elhárítás;

o kompromisszumkeresés;

o együttműködés.

A versengés (Ternovszky 2000) önérvényesítőés nem együttműködő. Az egyén erősen érvényesíteni akarja saját érdekeit, akár a másik fél rovására, s bármely befolyásolási módot latba vet, hogy nyerőhelyzetbe jusson. A felek a konfliktus megoldása során nem működnek együtt, mindegyik számára a győzelem a fontos.

Az alkalmazkodás (Ternovszky 2000) együttműködőés nem önérvényesítő, a versengés ellentéte. Az egyén lemond saját szándékairól, és a másik fél érdekeit tartja elsősorban szem előtt. Inkább feladja saját célját és alkalmazkodik a másikhoz a kapcsolat érdekében.

Az elhárítás (Ternovszky 2000) nem önérvényesítés és nem együttműködés. Az elhárítás visszahúzódást jelenthet egy fenyegetőhelyzetből, a személy kikerüli, elhárítja a konfliktust.

A kompromisszumkeresés (Ternovszky 2000) átmenet az önérvényesítés és az együttműködés között. A cél valamilyen kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálása, amely részlegesen mind a két fél számára megfelelő. Miután felismerték a felek, hogy egyikük sem érheti el saját szempontjainak érvényesülését, olyan megoldást

(28)

keresnek, amelyben többé-kevésbé teljesülnek céljaik. Mindketten nyernek és veszítenek is valamennyit.

Az együttműködés (Ternovszky 2000) az elkerülés ellentéte. Az együttműködés során a felek nemcsak saját, hanem a másik fél érdekeit is elfogadják, és olyan megoldásra törekszenek, amelyik mindkét fél számára teljesen megfelelő.

Mind az öt konfliktuskezelési mód hasznos bizonyos helyzetekben (Ternovszky 2003).

Egy adott konfliktuskezelési mód hatékonysága attól függ, hogy mennyire ügyesen alkalmazzuk, illetve függ a konfliktushelyzet követelményeitől is. Mindannyian képesek vagyunk mind az öt konfliktuskezelési mód alkalmazására, és senkire sem jellemzőegyetlen, merev stílus a konfliktusok kezelésében. Ugyanakkor az emberek többségének van domináns konfliktuskezelési stratégiája, amit a kelleténél gyakrabban használ, és van o lyan is, amit kevésbé alkalmazmég ha a helyzet megkívánná is.

Labdarúgó mérkőzéseken a játékvezetőítéleteinek nagy többségéből konfliktus adódik, ugyanis bármilyen döntéséről legyen is szó, az egyik csapat negatív megnyilatkoztatást kap a részéről. Így a játékvezető, mint „feszültségforrás”, mint a „konfliktusok elindítója”, szerepel mind a játékosok, mind pedig a labdarúgó mérkőzés résztvevői, illetve nézői között. Véleményem szerint a konfliktushelyzetek megoldása, a játékvezetők alapvetőképességei közé kell, hogy tartozzon, mégsem készült a magyar játékvezetői populációra vonatkozó, ilyen jellegűpszichológiai vizsgálat. A nemzetközi szakirodalomban két tanulmányt tudok megemlíteni, amelyek közül az egyik (Taylor és mtsai 1990) a konfliktusok okozta stresszhatásokat, és az abból adódó

„pályaelhagyásokat” longitudinális, survey módszerrel vizsgálta, a másik pedig (McCaffery 2001) terepkutatás módszerrel a labdarúgó játékosok közötti konfrontációkat tanulmányozta.

2.5. A labdarúgó játékvezetők alkati szorongását vizsgáló irodalom áttekintés e

Spielberger (Spielberger és mtsai 1980) szerint a szorongás úgy definiálható, mint az emberi szervezet olyan átmeneti érzelmi állapota, amelyet szubjektív, tudatosan

(29)

felfogott feszültség és aggodalomérzetek, valamint intenzívebb idegrendszeri aktivitás jellemez. A szorongás állapot egy komplex érzelmi reakció, amely végbemegy mihelyt az ember bizonyos szituációt a személyével kapcsolatban fenyegetőként értékel. A szorongás, mint állapot intenzitása, arányos a fenyegetésnek azzal a mértékével, amelyet az egyén az adott helyzetben felfog, a szorongás tartóssága pedig attól függ, meddig tartja az egyén a szituációt fenyegetőnek.

A pszichoanalitikus nézőpont szerint a szorongás egy kellemetlen belsőállapot, melyet igyekszünk elkerülni vagy megszabadulni tőle (Carver és Scheier 2002). Freud úgy gondolta, hogy a szorongás az erotikus energia egyfajta felszabadulása, ha annak közvetlen kifejeződése gátolt. Később a szorongást olyan veszélyjelzőnek tartotta, amely figyelmezteti az ént, hogy valószínűleg valami kellemetlen fog következni. Freud a szorongás három fajtáját különböztette meg: a reális szorongást mely a külsővilág valós fenyegetései vagy veszélyei miatt érzett félelem , a neurotikus szorongást mikor attól félünk, hogy az ösztönén impulzusai kikerülnek ellenőrzésünk alól , és a morális szorongást amikor megszegjük introjektált erkölcsi szabályainkat. Emellett beszélt még a kasztrációs szorongásról is.

Egy poszt-freudiánus elméletalkotó, Horney szerint már kora gyermekkortól létezik egy bizonytalanságérzés, amit alapszorongásnak nevezett el (Carver és Scheier 2002). Ez annak az érzése, hogy szüleink elhagyhatnak minket, magunkra maradhatunk, és elszigetelődhetünk egy ijesztőés ellenséges világban. Ez az érzés egyesekben erősebb és kínzóbb, mint másokban, és az emberek különbözőstratégiákkal próbálják leküzdeni alapszorongásukat.

Rogers szerint a szorongás abból fakad, hogy különb séget észlelünk tapasztalataink és énfogalmunk között, vagy az énfogalmon belül. A szorongás tehát az organizmikus értékelőfolyamatból származó jelzés arra, hogy az egészleges énképet a dezorganizáció veszélye fenyegeti. A szorongás főként akkor tör a felszínre, ha a személy túlzottan az értékfeltételekre összpontosít, és olyan tevékenységet folytat, amely ellentétben áll az önmegvalósítással. Míg Rogers úgy gondolta, hogy mindenféle különbözőség szorongást eredményez, addig Tory Higgins szerint az aktuális és az elvárt énkép – amit

(30)

kötelességeink és a ránk rótt kötelezettségek határoznak meg – közötti diszkrepancia okozza a szorongást (Carver és Scheier 2002).

A szorongást vizsgálhatjuk úgy is, mint egyfajta állandó jellemzőjét a személyiségnek (Carver és Scheier 2002, Wiggins 1998, Wiggins és Brustad 1996). A vonáselméleti kutatók szerint személyiségünk bizonyos stabil tulajdonságokkal írható le, és újabban ezek biológiai alapjait is felfedezni vélik. Eysenck szerint az introvertáltakra és az extrovertáltakra eltérőtípusú tünetek jellemzőek, mivel agyműködésük egyes jellemzői különbözőek. Az introvertáltak inkább hajlamosak a szorongásra, hiszen magas nyugalmi kérgi arousal szintjük miatt könnyen és gyorsan alakítanak ki érzelmi asszociációkat, és emiatt a gyermekkori gyakori büntetések hatásaként sokfajta ingerre szorongással reagálnak. Ha emellett még érzelmi labilitás – neuroticizmus – is jellemzi az adott személyt, akkor a szorongásos válaszok még szélesebb körben és még erősebben rögzülnek.

Gray szerint a viselkedést szabályozó agyi rendszerek egyik csoportja, a viselkedéses gátló rendszer felelős a szorongás érzéséért (Carver és Scheier 2002). Az agynak ez a része gátol minket abban, hogy a célok felé mozduljunk, és ez a rendszer működik akkor is, amikor a személy elkerülési vagy gátlási tendenciát mutat. Az erőteljes gátlórendszerrel rendelkezőemberek érzékenyebbek a büntetés jelzéseire, így ezt a dimenziót szorongás-vonásnak – szorongásra való hajlamnaknevezték el.

A szorongás, mint vonás, a szorongásra való hajlam viszonylag stabil egyéni különbségeit jelenti, vagyis azokat a különbségeket, hogy az emberek a fenyegetőnek felfogott helyzetekre a szorongás állapot eltérőintenzitásával válaszolnak (Oláh 1987).

A szorongási hajlam arra vonatkozik, hogy egyrészt fenyegetés hatására gyorsabban alakul ki intenzív aktuális szorongás, másrészt az erős szorongási hajlam a fenyegetések iránti fokozottabb érzékenységgel párosul, és emiatt a környezeti hatások szélesebb köre tűnik veszélyesnek.

A szorongás, mint stabil személyiségjellemző, s mint múlékony érzelmi állapot közötti különbségtétel, általánosan elfogadottá vált a stressz és szorongás elméletekben. A

(31)

pillanatnyi szorongás fogalma konceptuális kiegészítője lett az alkati szorongásnak, mivel jól megragadja egy helyzethez kötődőesemény ingadozó aspektusát (Bejek és Hagtvet 1996). Az állapotszorongás úgy határozható meg, mint a feszültség, a nyugtalanság, az idegesség és az aggódás szubjektív, tudatosan megélt érzése, mely megnövekedett autonóm idegrendszeri aktivitással jár együtt.

Magyar labdarúgó játékvezetők alkati szorongásvizsgálatáról sem a hazai, sem a nemzetközi szakirodalomban nem olvashatunk. Sportszakemberek egyöntetű véleménye, hogy e vizsgálat feltétlenül szükséges a mérkőzésvezetők körében, hiszen a túlzottan magas alkati szorongású egyének nem lehetnek alkalmasak erre a feladatköre.

A nemzetközi kutatók közül Pizzi és Castagna (Pizzi és Castagna 2002) végzett szorongásvizsgálatot labdarúgó játékvezetők mintáján. A tanulmányban olasz élvonalbeli mérkőzésvezetők fizikai kondíciója s pszichés felkészültsége között kerestek összefüggéseket, melynek eredménye magas korrelációt mutatott. A labdarúgás sportágat tekintve a játékosokról több információval rendelkezünk. Aslan és munkacsoportja (Aslan és mtsai 2000), valamint Ommundsen és kutatótársa (Ommundsen és Vaglum 1991) 21 év alatti labdarúgók mintáján foglalkozott az alkati szorongás mérésével, s magasabb értékeket eredményezőszignifikáns különbséget talált a már felnőtt profi labdarúgókkal szemben. Dowthwaite és Armstrong (Dowthwaite és Armstrong 1984), Luparini és munkatársai (Luparini és mtsai 1991), Man és kutatótársai (Man és mtsai 1995), valamint Agricola és társa (Agricola és Tencone 1993) a játékosok alkati szorongásán túlmenően, a mérkőzés előtti pillanatnyi szorongásukat is vizsgálta, s szignifikáns különbséget talált az eredmények között.

Payne (Payne 2004) labdarúgó kapusok alkati szorongása, illetve koncentráció képessége, míg Junge és munkacsoportja (Junge és mtsai 2000) mezőnyjátékosok alkati szorongása s reakciókészsége között keresett korrelációs összefüggést. Hanton és kollégái (Hanton és mtsai 2003) élsportolók s amatőrök között vizsgálta az alkati szorongás mértékét. Nádori (Nádori 1987) a stressz és a szorongás közötti kölcsönös hatást vizsgálta, valamint leírta azokat a stresszorokat is, amelyeknek negatív hatása van a labdarúgó játékosok percepciójára.

(32)

A szorongás mérésének elfogadott eszköze a State Trait Anxiety Invetory - STAI. Ez a kérdőív a személyiségváltozók state-trait - állapot-vonás - modelljének alapján készült.

Ezt a modellt Spielberger és munkatársai (Spielberger és mtsai 1980) fogalmazták meg.

Hangsúlyozták, hogy a várható manifeszt viselkedés kialakulásában, a szerzett viselkedés diszpozíciók, a tárgykonzisztens reakciósémák kinyilvánítására való hajlam, a személyiség aktuális állapota, és a szituációs jellemzők, együttesen, dinamikus kölcsönhatásban játszanak szerepet. Az aktuális állapot, amely a vizsgált személyis égváltozókra utaló reakciók intenzitásával jellemezhető, a helyzet tudatos feldolgozásának, a helyzetben rejlőfenyegetések kiértékelésének a következménye. Ezt a kiértékelési folyamatot ugyanakkor meghatározza a személynek a szorongásra való hajlama, ami abban nyilvánul meg, hogy a környezeti hatások szélesebb tartományát értelmezi úgy, mint fenyegetőt (Sipos és Sipos 1983).

2.6. A labdarúgó játékvezetők motivációs anamnézisét vizsgáló irodalom áttekintés e

A motivációval, illetve a motivált viselkedéssel a sport legkülönbözőbb területein foglalkoztak és foglalkoznak ma is, ezzel szemben a labdarúgó játékvezetők ez irányú vizsgálatával a hazai sportpszichológiában nem találkozhatunk. A nemzetközi tudományos munkákat tekintve Marrero és Gutierrez (Marrero és Gutierrez 2002) végzet több mint 100 fős mintán spanyol labdarúgó játékvezetőkkel kérdőíves vizsgálatot. A céljuk az volt, hogy megállapítsák a játékvezetői tevékenység megkezdésének, folytatásának és esetleges befejezésének okait. Eredményeikből kiderül, hogy a spanyol játékvezetők motivációs indítékai között elsősorban a tevékenység szeretete és az emberekkel való interperszonális kapcsolat szerepel.

A motiváció vizsgálatával számos kutató foglalkozott mind a munkalélektanban (Matousek és Ruzicka 1968), mind a pályaválasztásban és a pályaválasztási tanácsadásban (Csirszka 1966, Rókusfalvy 1969). Kutatási tárgyként sokszor előfordult a tanulás-lélektani kísérletekben, a pedagógiai pszichológiában (Juhász 1967). Az 1970- es évektől kezdődően a fejlődősportlélektanban (Roberts 1992) is határozott kutatási

(33)

feladatként jelentkezett. A motivációkkal végzett kutatómunka jelenleg is intenzíven folyik.

A motiváció széles körűtanulmányozásának értelme pszichológiai szempontból könnyen belátható, hiszen minden emberi tevékenységnek megvannak az indító rugói.

A kutatók egyöntetűállítása, hogy ma is az egyik legnehezebb elméleti és módszertani feladatok közé tartozik az a probléma, miszerint a motívumok egyrészt tudatos, átélt irányulásokból állnak, másrészt pedig pontosan nem körvonalazható szükségletekből (Nagykáldi 1967). A különbözőkérdőíves, motivációt vizsgáló technikák segítségével elsősorban az átélt motivációkat sikerül megragadni. Sportpszichológiai vonatkozásban a motivációkutatás célja általában az érdeklődés megállapításán túl a további motivációs háttér megvilágítása, jelen esetünkben a labdarúgó játékvezetők teljes motivációs bázisa.

A sporttevékenység, különösen a versenysport nagy állhatatosságot kíván a tevékenységben részt vevők mindegyikétől. A labdarúgó játékvezetésben is évekig kell megfeszített munkát végezni, hogy valaki számottevőeredményt érjen el, amely az egyre magasabb minősítési osztályt, s az ezekkel járó előnyöket jelenti. A kitartást éppen a rendkívül erős és tartós motiváltságnak kell biztosítania. A motiváció ezek szerint, mint energetikai tényezőszerepel. Gyakorlati megfigyelések alapján úgy látszik, hogy nem elsősorban a fizikai kondíció adja a garanciát a kitartó edzéshez és versenyzéshez – játékvezetéshez , hanem a motivációk pszichés energiája, amely minden esetben megadja az indítást a sportmunkához. A motivációs készenléti állapot úgy adja át energiáját a motoriumnak, hogy a motivációk és a motoros aktusok között jól funkcionáló kapcsolatrendszer alakul ki. Bizonyos motiváltság esetén a megfelelő versenyszituáció vagy e távolabbi, indirekt hatása is közvetlenül kiváltja a motorikus tevékenységet, s ez a mechanizmus más, rendszeres és tartós emberi tevékenység esetén is hasonló (Nagykáldi 1967).

Nagykáldi 1975-ös „Sportolók motivációs anamnézise” címűkérdőíve a motivációk energetikai értelmezésén túl azt a gondolatot is felveti, hogy a motivációs rendszer, amellyel a sportoló rendelkezik, az egyén számára történetileg alakul ki és

(34)

differenciálódik. Ez azt jelenti, hogy az egyén élete során jelenik meg, fejlődik, változik, így a motivációs rendszer hosszabb fejlődési szakasz eredménye és ebben van egyúttal pedagógiai irányíthatósága is. Ezen megállapítás a sportolókon túlmenően természetesen a játékvezetőkre is igaz.

2.7. A labdarúgó játékvezetők verbális, illetve nem verbális kommunikációját vizsgáló irodalom áttekintés e

A kommunikáció nem más, mint bizonyos információk közlése, cseréje. Minden olyan helyzet kommunikációnak tekinthető, amelyben két vagy több viszonylag független rendszer egymást szabályozva áll szemben. Így amikor emberek, állatok, gépek cserélnek információt, szükség van adóra (ahonnan az információ elindul), vevőre (befogadóra), csatornára (beszéd, írás), amely az adót és a vevőt összeköti, egy információra, valamilyen kifejezőeszközre és kódra, azaz jelrendszerre. Fontos, hogy mindkét félnek ismernie kell a jelrendszert, mert különben nem jöhet létre kommunikáció, mely a megértést szolgálja (Andor 1980, Horányi 1978, Janousek 1972).

Az információáramlás csatornája lehet verbális, amely a nyelvvel, mint digitális kóddal kifejezhetőbeszédet, írást jelenti, vagy nem verbális, – mimika, gesztus, mozgás, térköz –, amely magában foglal minden olyan üzenetet, amely analógiás kódok által fejezhető ki (Szecskőés Szépe 1969). Az interperszonális kommunikációban a verbális és nem verbális elem szétválasztása jóformán csak módszertani szempontból fontos és lehetséges. Külön-külön „vegytiszta” formában jóformán sohasem fordulnak elő. A kommunikáció mindig több jelrendszer segítségével történik, s az ember mindig teljes lényével, egész környezetével vesz részt a kommunikációban.

A nyelv és a beszéd a verbális kommunikáció alapja. A nyelvi kommunikáció az érintkezés és az ismeretek megszerzésének, közvetítésének, valamint a gondolkodásnak a leghatékonyabb eszköze. A verbális csatorna az ember legspecifikusabb kommunikációs módja, mindenféle információ továbbítására alkalmas. A nyelv közös jelrendszerként teszi lehetővé a kölcsönös megértést, hangolja össze viselkedésünket,

Ábra

29. ábra: Férfi-, illetve nő i játékvezető k, valamint férfi játékvezető asszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye
30. ábra: Férfi-, illetve nő i játékvezető k, valamint férfi játékvezető asszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye
31. ábra: Férfi-, illetve nő i játékvezető k, valamint férfi játékvezető asszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye
32. ábra: Férfi-, illetve nő i játékvezető k, valamint férfi játékvezető asszisztensek motivációs anamnézis vizsgálatának eredménye
+6

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Fontos kérdés lehet a nemzetközi szabványoknak is megfelelı közvetítés lehetısége az adott sportpályán (médiaképesség), illetve jelen esetben is érdemes

Ennek a tesztnek az eredménye alapján igazolódott, hogy az ép és a fogyatékos sportolók eltérő motivációs háttérrel rendelkeznek, és az a feltételezés,

A félelemfaktorok részletesebb elemzésének eredménye szerint az alacsony szociális félelem, a szexuális vagy agresszív jelenetektől való féle- lem, állatoktól,

A medián mutatja a „tipikus” nő és férfi közötti bérkülönbséget, és ez kisebb, mint az át- lagok különbsége, ami azt mutatja, hogy a női és a férfi béreknek nemcsak

$EHNOGĘiOWDO3)NHUOWDURVV]XOOpWHNNDSFViQGRNX- mentálásra (2. ábra)DQQDNPHJV]ĦQpVHNRUSHGLJW|EE- ször sinus-, illetve junkcionális bradycardia, valamint gyakori, akár

A Kairóban beszélt arab férfi és női változata abban különbözik egymástól, hogy azokban a fonetikai helyzetekben, melyekben a férfiak /t/ és /d/ hangot ejtettek,

;,6. Ez fontos azért, 11 női napszám) 42.46 mert a magyar fuszerpaprikának nagy ver- 3 szedés 20 napszám (10 férfi és senytársa —— a spanyol paprika —- kézi ere-.. 10

ábra: Inverz Gauss eloszlás illesztési eredménye az S/1 mérési sorozatra (két törtvonal a mérési eredményeket, piros görbe az illesztett eloszlást mutatja) .... ábra: