f 7 • 7 Á
IX.
FŐMESTERI PROGRAMI.
Dr. MESSINGER SIMON tv.
a »Deák Ferencz« p áh o ly főm esterének székfoglaló beszéde.
F elo lv asta a p á h o ly n a k 1901. fe b ru á r hő S-én ta rto tt m u n k á já n .
B U D A PE ST , 1901.
A P Á H O L Y S A J Á T J A .
FŐMESTERI PROGRAMM.
Dr. MESSINGER SIMON tv.
a »Deák Ferencz« páholy főmesterének székfoglaló beszéde.
Felolvasta a páholynak 1901. február hó 9-én tartott munkáján.
BUDAPEST, 1901.
N Y O M A T O T T M Á R K U S S A M U T . - N E L B Á T H O R Y - U T C Z A 2 0 .
Önként, szabad akaratukból, nem kény
szerítve sem állami hatalom, sem társa
dalmi nyomás által, egyes-egyedül benső meggyőződésüket követve, alkották meg a szabadkőművesség alapitói a z em b e r i s é g é r t k ü z d ő e m b e r e k n e k ö n z e t l e n t á r s a s á g á t . Önként, füg
getlenül, csakis lelkűk nemesebb sugal
latainak engedve, sorakoztak az idők folyamán az egész föld kerekségén ezren és ezren a királyi művészet tiszta lobo
gója alá. Mig azon hadseregeket, melyek
nek feladata a vérontás, melyeknek mun
kája a rombolás s melyeknek nyomán halál, nyomor és fájdalom fakad, az á l
t a l á n o s v é d k ö t e l e z e t t s é g vas
törvénye tartja össze, — addig ez a mi hadseregünk csupa ö n k é n t e s harczos- ból áll, kik létük eszményi czéljait fel
ismerve, lelkesedéssel ajánlják fel ide
jüket, munkájukat, szellemüket és szivük melegét az emberi jogok védelmére, az
emberi nyomor enyhítésére, az emberi boldogság előmozdítására.
Nem ismerek nagyobb kitüntetést, mint a midőn ily önkéntes sereg bizalma és szabad választása tagjai egyikére a vezéri hatalmat ruházza. Ti kezembe adtátok a főmesteri kalapácsot és midőn ezen bizalmatokért igaz köszönetét mon
dok, erősen fogadom, hogy csalatkozhat
tatok erőmben és tehetségemben, de nem fogtok csalódni akaratomban és kitartá
somban. Jól tudom, hogy nálamnál ér
demesebb, a főmesteri polczra méltóbb, szabadkőmüvesi tudásban és tapasztala
tokban gazdagabb tagjai vannak páho
lyunknak, kiknek kalapácskezelése bi
zonyára nagyobb tekintélyt, szélesebb körű elismerést, fényesebb helyet bizto
sítana a »Deák Ferencz« páholynak: de tudom azt is, hogy e választás a béke és egyetértés jele alatt történt és boldog leszek, ha sikerülnöm fog ezen békét, egyetértést és összetartást továbbra is biztosítani páholyunk részére, melynek czimében nemcsak a hazafinak, a nagy békemü szerzőjének neve, hanem a t e s t v é r i s é g is foglaltatik.
B é k e ás e g y e t é r t é s , ime, szö
vetségünk támasza, talpköve, mely ha elvész, ugv ledől szentélyünk büszke-
sége, kietlen sötétségbe fúlnak ragyogó fényeink, dicstelen foszlányokká rongyo- lódnak szét zászlaink és az a jelvény, melyet ma önérzettel viselünk, szégyen
jel lesz, mely bizonyságul fog szolgálni az utókor előtt, hogy a mit meg akar
tunk valósítani széles e világon, azt nem tudtuk megőrizni saját szűk körünkben,
De még a puszta béke és egyetértés
sel nem érhetem be, ha valamely páholy b e l é l e t é r e gondolok. Mert a béke sohasem biztosítéka saját állandóságának és egyetértés ideig-óráig összefűzhet olyan embereket is, kik a mint a közös érde
kek kapcsolata megszűnik, közömböség
gel fordulnak el egymástól. S z o r o s é s m e l e g b a r á t s á g az, a mit én nyúj
tok és kívánok; ennek az éltető melege fog kisugározni innen az oltárról a szen
télybe és ennek hő sugarai áradjanak vissza a szentélyből az oltár felé és ter
jedjenek szét az egész páholyban, meg
töltve szeretettel minden testvéri szivet!
Akkor el lesz érve az az eszmény, hogy az a sok önálló egyén, ki e falak között találkozik, szabadkőmüvesi tevé
kenységében i g a z i e g y s é g e t alkot, mely, midőn királyi művészetünk gyakor
lásáról van szó, mint e g y ember érez és mint e g v ember cselekszik!
Két titkos, belső és ép azért mindenek
nél félelmetesebb ellensége van a baráti összhangnak: az egyik az e r ő s z a k o s ság, a másik az é r z . é k e n y s é g . Egyes, elvétve előfordult esetektől eltekintve, egyik sem volt otthonos páholyunk
ban soha és ne is legyen a jövőben sem.
Merta szenvedélyesség és türelmetlen
ség, mely felkorbácsolja a vért, elkábitja az agyat, elnémítja a jóság hangjait, ép oly rossz tanácsadó, mint az az érzékeny
ség, mely minden erőteljesebb szóból rosszakaratot olvas és minden kedélye
sebb érintkezést lehetetlenné tesz. Ezt a két ellenségét a sikeres együttmunkál- kodásnak körünkből messze száműzni kell, és ezért ne feledjük soha, hogy bármily erővel védjük is meggyőződésün
ket, ezi mindig a bölcseség és szépség jele alatt tegyük.
Az utolsó évek során jelentékenyen gyarapodott páholybeli testvéreink száma és hangok emelkedtek, melyek féltették a baráti összhangot és azt a meggyőző
dést fejezték ki, hogy a f e l v é t e l e k tekintetében egy ideig szünetelni kell, mert különben az uj elemeknek a régi állományba való beleolvadása lehetet
lenné válik.
Ez a kérdés egyike a legnehezeb
beknek, de komolyan kell vele foglal
kozni, mert fontos kérdése nemcsak a mi páholyunknak, de minden páholy
nak és nem is egy kérdés, hanem a kérdéseknek egész sorozata. Az első kérdés az: k ö t e l e s s é g e - e e g y á l t a l á n a s z a b a d k ő m ű v e s n e k az a p o s t o l o s k o d á s , a t é r i t g e t é s , a p r o s e l y t a - c s i n á l á s ? Határozottan merem allitani, hogy i g e n . Mert a szabadkőművesség czéljai eszményiek, de eszközeinek kiválóan gyakorlatiaknak kell lenniök. Nem szeretnék félreértetni.
Á gyakorlatiasság mellett és előtt meg
követelem az eszközök feltétlen tisztasá
gát. De ne téveszszük szem előtt soha, hogy a királyi művészet nem elméleti bölcselkedés, hanem első sorban g y a k o r l a t i t u d o m á n y , mely az em ber
szeretetnek oly gyakran és oly sok alak
ban h i r d e t e t t tanait tényleg meg akarja testesíteni és az é 1 e t b e á t ü l t e t n i . Ez a munka pedig annyival sikeresebb lesz, minél több munkaerő és munkatárs egyesíti igyekvését és tevékenységét czéljaink szolgálatában. A magyar szabadkőművesség, bármennyit is tett már a hazai kultúra és a huma- nismus érdekében, ma fejlődésének még
csak k e z d e t é n áll. Az utolsó évi jelentés szerint az összes magyarországi és határpáholyok tagjainak létszáma nem volt több, mint 3029. Hát arányban áll-e ez Magyarország népességével, de nem is szólva a lakosság millióiról, arányban áll-e ez az elenyészően törpe szám azok
nak számával, kik honunkloan műveltsé
güknél, társadalmi állásuknál és a közjó iránt való fogékonyságuknál fogva hozzánk csatlakozni, munkánkban részt venni volnának hivatva ? És arányban áll-e ez a csekély szám azon feladatok méi>
heteden nagyságával, melyek megoldására vállalkoztunk? Nem érezzük-e lépten- nyomon, hogy erőnk elégtelen, hogy szinte összeroskadunk a ránk halmozódó terhek alatt? És nem tudjuk és nem tapasztaljuk-e minden alkalommal, mily nehéz a profán társadalmat közömbössé
géből és tétlenségéből felrázni ? A nagy- nehezen a külvilágba kivitt eszméink és intézményeink fenntartására nem megint az a kevés szabadkőműves áldoz-e leg
többet időben, munkában és vagyonban ? Nem zárkózhatunk el tehát az elől, hogy u j h í v e k t o b o r z á s a k ö t e l e s s é g ü n k a szövetség czéljainak elő
mozdítása érdekében. De itt felmerült egy uj kérdés : k ö n n y ű v é , m i n d é n-
k i r e n é z v e h o z z á f é r h e t ő v é t é gy ü k-e a f e l v é t e l t ? Tárva-nyitva álljon-e szentélyünk ajtaja mindenkinek, aki azon profán módon kopogtat, vagy akinek bebocsátását valamely szabadkő
műves ismerőse ajánlja? Meggyőződésem szerint n e m. Mert a mily igaz az, hogy a szabadkőművesség már hivatásánál fogva nem conservativ, hanem progres- siv intézmény, melynek czéljaitól elvá- laszthatlan a” haladás, a fejlődés, a ter
jeszkedés, a hódítás, ép oly igaz az is, hogy nem puszta számbeli növekedés, hanem csakis a t e v é k e n y m u n k á n k b a n r é s z t v e n n i k é p e s és k é s z f é r f i a k b e l é p é s e és f e l v é t e l e t e k i n t h e t ő n y e r e s é g n e k a s z ö v e t s é g r é s z é r e .
Mi haszna a hajósnak abból, ha hajóját haszontalan kövekkel tölti meg és be
cses áruk helyett nagy és súlyos, de é r
téktelen tömegeket visz a távoli kikötő felé ? Nem vész-e kárba akkor minden fáradsága, nem bizonvul-e hiúnak akkor minden reménye? Nem volna-e dőre az a földmivelő, aki termő föld helyett a rideg sziklára szórná vetőmagját? És ezért mondom nektek, testvéreim, ne cselekedjünk úgy, mint a bibliai magvető, kinek vetőmagja hol
*
a kőre, hol a tövis közé hullott és csak egy csekély része jutott a jó földbe, a hol meghozta gyümölcsét. Hanem legyünk óvatosabbak és gondosabbak és válogas
suk meg a termő talajt, a fogékony lelket, a nyílt keblet, melybe a szabad- kőmüvesi tanok magasztos igéit hintsük.
Akkor apostoloskodásunk és hittérítő munkánk áldásos lesz páholyunkra és egész szövetségünkre nézve.
Ezért kérlek benneteket, szeretett test
véreim, legyen minden egyes testvér, ki valamely profánt felvételre akar aján
lani, e l s ő és l e l k i i s m e r e t e s b í r á j a nemcsak annak, hogy a kereső megfelel-e az alkotmány követelte kellé
keknek, hanem annak is és különösen annak, hogy hasznos tagot nyer-e benne páholyunk és a szövetség: g y a r a p o di k-e v e l e m u n k á t o k é n k, j a v u l7e v e l e a p á h o l y e r ő m é r l e g e ? És folytassák ezt a gondos vizsgálatot a ki
küldött k u t a t ó k, kiket nagy erkölcsi felelősség terhel, mert csaknem kivétel nélkül az ő jelentéseik alapján és azok
ban bízva dönt a páholy a felvételek kérdésében.
Nézetem szerint czélszerütlen, ha sű
rűén tartatnak felvételi munkák. Lehe
tőleg csak e g y f e l v é t e l i m u n k a
legyen minden évad közepe táján, a midőn az addig megszavazott keresőket egyszerre vehetjük fel kötelékünkbe és azoknak még idejük és alkalmuk van a nyári szünet beállta előtt a páholyélettel és a páholy tagjaival megismerkedni. Ek
ként a gyakori felvételi munkák nem fogják minduntalan elterelni a páholyt egyéb feladatai teljesítésétől, de maga az igy comprimált felvételi munka dí
szesebb, ünnepélyesebb lehet, hogy an
nak emléke kiolthatatlanul belevésődjék a neophyta szivébe.
Ha igy fogunk eljárni, akkor ne tart
son senki az uj hívek befogadásának következményeitől. Miként a nagy folyó- nak nem árt az, ha frissen csergedező patakok ömlenek belé, hanem meggya
rapodott hatalommal, felfrissítve, meg- megtisztitva, gyorsítva folytatja előbbi utjá
nak irányát: úgy a páholyra nézve is az alkalmas uj elemek nem veszélyt, nem megsemmisülést, hanem m e g i f j o d á s t és uj erőszerzést jelentenek.
wSzeretett testvéreim! Nem képzelhető szebb keret munkáink számára, mint egyszerű, de nemes és mélvértelmü s z e r t a r t á s a i n k . De helyes-e, ha ebbe a gyönyörű keretbe gyakran csu
pán üres vásznat feszitünk, melyen az épi-
tészeti rajz kalligraphikus betűin, a be
érkezett táblák bureaukratikus adatain, no meg az özvegypersely tartalmának számain kívül egyéb nem látható? He- lyes-e, ha olyan munkákat tartunk, me
lyeken pusztán csak a mozgó szekeret tovább gördítjük a nélkül, hogy bármi terhet hordana? Helyes-e, ha felöltjük az ünnepi köntöst és köznapi munkát végzünk benne vagy jobban mondva, nem is végzünk munkát, mert elintézett administrativ dolgok végighallgatása munkának ugyancsak nem nevezhető'?
A felügyelő testvér megmondja minden munka elején, hogy mi legyen munkánk czélja. Megközelítjük mi e "czélt, ha tar
talom nélküli munkákat tartunk? Eleget teszünk-e akkor elvállalt kötelmeinknek?
Jól értsetek meg, szeretett testvéreim ! En t a r t a l o m alatt nem csupán ismer
tető felolvasásokat, oktató előadásokat értek, sőt nem is első sorban ezeket;
tartalmas előttem az a munka, m e ty e n a s z a b a d k ő m ű v e s s é g ez él j ai- n a k e l ő m o z d í t á s á r a e g y l é p é s t t e t t ü n k e l ő r e , melyen lelkeinkben, a szövetségben, vagy a külvilágban n y o- m o t h a g y ó c s e l e k e d e t e t v é g e z t ü n k . Egy régi legenda szerint: »tulvi- lági kezek az embernek cselekedeteit
megjelölik fölötte a levegőben azokon a helyeken, a hol azokat véghez vitte és a láthatatlan űrben be van Írva jó és rósz telteinek, erényeinek és bűnei
nek jegyzéke és ha meghal az ember, lelke meglátogatja ezeket a helyeket és megszemléli a halhatatlan írást, melyet az ég angyalai láthatnak és mely őt di
csőségre, vagy szégyenbe viszi.« Ilyen lát
hatatlan írásjegyekkel legyen telve e szentélynek levegője is, ha munkánkat befejezzük és szóljanak azok, de szólja
nak az eredmények és szóljon saját ön
tudatunk is : n e m j ö t t ü n k h i á b a ö s s z e , n e m v o l t u n k t é t l e n e k , s z a b a d k ő m ü v e s i m u n k á t végez- t ü n k !
Sem attól nem tartok, hogy munka
anyagban hiány lenne, sőt több van, mint amennyit elbírunk, válogathatunk benne, — sem attól nem félek, hogy az administrativ teendők ellátása e miatt elhanyagoltatnék. Ha csupán ily ügyek elintézése áll a napirenden, akkor ezek tárgyalása végett szertartásszerü munka helyett f e s z t e l e n é r t e k e z l e t e t fogunk tartani, melynek megállapodásait a legközelebbi munkán alkotmányszerü módon hitelesítjük.
Munkáinkat és értekezleteinket p o n t-
b á n V2 8 órakor fogjuk rendesen meg
kezdeni, még ha csak 7 testvér volna is jelen. A munkák késő megkezdése azok késő befejezését, a testvérek türel
mének és figyelmének lankadását és sok testvérnek a vakolásról való elma
radását vonja maga után. Nem is volna méltányos, hogy a pontos, kötelesség- tudó testvér legyen kénytelen várni, mig a nem pontos testvérek lassan egy
begyülekeznek; de lazítja is a mellőz
hetetlen rendet és egyenesen előidézi a nem pontos megjelenést az a tudat, hogy a munkák nem az előirt időben kezdetnek meg.
Sem erre nézve, sem a munkák szor
galmas látogatására nézve nem intézek hozzátok külön kérelmet, k. t.-eim. Nem azért, mintha e tekintetben már semmi kívánni valóm nem maradna fenn — bár elismert tény az, hogy a munkákat látogató testvérek átlagszáma páholyunk
ban a legkedvezőbbek közé tartozik — azért sem, mert ezt tulajdonkép foga
dalmunkból folyó természetes köteles
ségnek kell tartanom — hanem azért, mert egyik főambitiómat fogom helyezni abba, hogy ti, sz. t.-eim, ne csak a kö
telességtudásnak engedelmeskedve, ha
nem szivetek vágyát követve, ö r ö m -
m e l é s é l v e z e t t e l vegyetek részt minden munkán, hogy megerősítsem buzgalmukban a tevékenyeket, hogy uj lelkesedést ébreszszek a csüggedőkben, hogy visszahódítsam és ismét állandóan ide lánczoljam azokat, kiket profán el
foglaltság hosszú idő óta távol tartott tőlünk, hogy el ne veszítsek egyetlen egy szemet sem abból a testvéri láncz- ból, melynek végeit kezeim összetartják.
Sokkal könnyebb szerezni, mint meg
tartani és sokkal nagyobb fájdalmat okoz a veszteség, mint a minő örömet a nyereség. Foglalkozom és foglalkoz
nom kell uj hivek megnyerésével is, de első kötelességem és legfőbb gon
dom e páholy teljességének fenntartása, a meglevő testvéri láncznak hiánytalan megőrzése és együtttartása lesz és ennek a baráti érzület ápolásán kívül jobb és alkalmasabb módját nem ismerem, mint ha a páholy munkássága olyan lesz és olyan marad, hogy minden igaz szabad
kőművesnek örömére szolgáljon abban résztvenni!
Erre a munkásságra a k e z d e m é n y e z é s t é s i r á n y o z á s t teljes jog
gal várjátok a keletről, sz. t.-eim! El
ismerem és elvállalom ezt a köteles
séget abban a biztos feltevésben, hogy
mindannyian vállvetve fogtok közremű
ködni, hogy munkáink ne csak kitüzes- senek, de v é g r e is h a j t a s s a n a k . Ebben a feladatomban hely. főm. t.-eim és a páholy világosságai, valamint a páholybizottságok támogatni fognak. De elvárom a páholy minden egyes tagjá
tól, hogy e tekintetben ne bízzon min
dent a keletre, hanem lépjen elő min
den jó és nemes eszmével és inditvány- nyal, melynek megpenditése a páholy
ban visszhangra találhat vagy a mely
nek megvalósítására vagy legalább meg
indítására páholyunk vállalkozhatik. De legyen gondunk arra is, hogy munka
erőnket és — kedvünket s z é t n e f o r g á c s o l j u k . Itt is e l s ő s o r b a n m e g l e v ő a l k o t á s a i n k fenntartását és feilesztését kell szem előtt tartanunk.
Ezen alkotásainkat előttetek felsorolnom felesleges, mert jól ismeritek őket. De igenis szólanom kell a l e g k ö z e l e b b i j ö v ő f e l a d a t a i r ó l .
Minden mai szabadkőműves előtt tisztán kell állania annak, hogy miként a királyi művészetben a czim- és rang
kórság után az egyszerű fokok nemes rítusa következett, úgy a nagyhangzásu, sallangos phrásisokatis ki kell szorítania a t é n y 1 e g e s a 1 k o t á s o k h a n n y i 1-
v á n u l ó r e n d s z e r e s s z a b a d k ő m ű v e s i t e v é k e n y s é g n e k . Ne be
széljünk mindig a legmagasabb eszmény
ről, az elérhetetlen tökélyről, a teljes világosságról, melyet megadni képtele
nek vagyunk. Engedjétek meg, hogy ugyanabból a forrásból, melyből már egyszer idéztem, egy rövid elbeszélést mondjak el nektek:
»Antioehus királynak egy magas hiva
talnoka egykoron igv szól a rabbi Jósuá- hoz, a Chananja fiához: szeretném látni a ti Isteneteket. E rre kivezette őt a tudós a verőfénybe és a forrón sütő nap felé fordította arczczal és azt mondá neki : nézz a napba, mirfe amaz igy válaszola : nem bírok. Erre azt mondá rabbi Jósuá:
lám, a nap csak az ő szolgái egyike és te azt mondod, hogy nem tekinthetsz bele, hogy birnád akkor Istent magát meglátni ?«
Ne akarjunk mi se folyton a vakító napba nézni, ne keressük mi se azt, a mi előttünk örökké rejtély marad, ne ker
gessünk elérhetetlen ábrándokat, hanem nézzünk körül a földön oly messzire, a mennyire szemeinkkel láthatunk. Köz
vetlen közelünkben, szomszédságunkban, városunkban, hazánkban annyi a nyo
mor, annyi a szenvedés, annyi a hol-
Jogtalanság, mely enyhítésre, segítségre, megmentésre vár. Kifakadnak egymás
után a társadalom sebei és végenyészet
tel fenyegetik annak élő szervezetét, ha betegségei gyökeresen nem orvosoltat
o k . Ha valakire, úgy a szabadkőmű
vesekre vár az a gyönyörű hivatás, hogy a t á r s a d a l o m o r v o s a i , a n n a k ö n k é n t e s m e n t ő i legyenek. Abból a sok átokból, a mely az éhezők és szükölködők ajkairól ég felé száll, abból a sok fuldokló zokogásból, mely gyer
mekükkel együtt sinlődő anyák kinzott leikéből kitör, abból a sok boszut li
begő jajszóból, mely munkátlan mun
kások százezreinek gyötrelmeiből kivá
lik, nagy fekete felhő kerekedik a tár
sadalom egén. Jaj néki, ha e felhő meg
növekedve elborítja az egész égbolto
zatot és megnyílva, villámait és viharait ontja az emberiségre. E pusztulást meg kell gátolni, e villámokat el kell hárí
tani, e viharokat csirájukban el kell foj
tani. Nem durva erőszakkal, mely rövid időre tán segíthet, hogy azután még nagyobb erővel és dühhel törjön ki a romboló vész — hanem az okok meg
szüntetésével, melyek azt előidézhetik.
Ezt a müvet tudatosan keresztül vinni, megalkotni azokat az intézményeket,
melyek győzedelmesen megküzdeni ké
pesek az éhséggel, a nyomorral, a szen
vedéssel, a keresetnélküliséggel, az átkot áldássá átváltoztatni, a boldogtalanság jajszavát a megelégedés mosolyává át
varázsolni — ime az óriási feladat, mely bármily nehéznek lássék, megoldása elől atársadalom lelkiismerete nem térhet ki.
É s ki a mai társadalom élő lelkiismerete ? V ajjon az államkormány ? Annak, jó iste
nem, annyi dolga van az államgépezet rendben tartásával és saját pozicziójának megvédésével, meg a mindennap fel
merülő kellemetlen incidensek elegyen- getésével, hogy nem is veszi észre, ha feje fölött már ropognak a mestergeren
dák. Vájjon a törvényhozó ? vagy jobban mondva, a törvényeket megszavazó tes
tület ? Az meg egyik részében azzal van elfoglalva, hogy támadja a hatalmi pol- czon levőket, a másik részében meg azzal, hogy védje őket. Az egyházak?
Azok a múlt hagyományainak bilincsei
ben nyögnek és befelé fordult szemeik
kel nem látják a körülötte tornyosuló veszélyeket. Mindezek közül egyik sem.
A t á r s a d a l o m é l ő l e l k i i s m e r e t e a s z a b a d k ő m ű v e s s é g .
Mit jelent ez? Hogy ennek a társa
dalomnak minden bűnét, minden vét-
két, minden baját és betegségét érzi, ellenőrzi, fájlalja a szabadkőműves
ség. Hogy ebben a finom, mert finomo
dott, érzékeny, mert érző organismus- ban százszoros és fáradhatatlanul meg
újuló visszhangra kél minden igazság
talanság, melyet a profán világ észre sem vesz vagy csakhamar elfelejt a megélhetés harczának kábító zajában.
Hogy ennek a pár ezer embernek a lelkében, mintha e g y lélek volna, szü
letik meg az elhatározás, hogy a nyo
moron segíteni kell, mert a ki a btint elnézi, midőn az áldozatot megment
hetné, az bűntárssá válik és aki a szen
vedőt elveszni hagyja, midőn segít
hetne rajta, az oly vétkes, mintha gyöt
relmét maga idézte volna elő. S ime látjuk, mint keletkezik a szabadkőmű
vesség kezdeményezése folytán egyik emberbaráti intézmény a másik után, melyeknek nagy közös czélja: a s z e n v e d ő e m b e r i s é g n e k m á s o d i k , i g a z i m e g v á l t á s a — n e m a z i g é- vel , h a n e m a t e t t e l .
íme a szabadkőművesség v i l á g t ö r t é n e l m i h i v a t á s a !
És már most, sz. t.-eim, ti azt fogjátok mondani, hogy én ellenmondásba ke
rültem önmagámmal, mert ez is csak
egy nagy jelszó. Hát ez n e m puszta jelszó, ez egy óriási dimensióval elszé- ditő nagy feladat, melyet, hogy teljesít
hessük, fel kell részletezni, fel kell osz
tani, fel kell aprózni. A m u n k a m e g o s z t á s elvének már nagy sikereket köszönhetünk: ezt az elvet kell megho
nosítani a szabadkőművesség terén is.
Ne kalandozzon minden páholy tevé
kenysége mindenfelé: tűzzön ki magá
nak" mindegyik határozott czélokat, álla
pítson meg mindegyik bizonyos szükebb munkakört és ezt töltse is be. Ha szabad módosítva alkalmaznom a nagy költő szavait: » A m e n n y i t t é n y l e g m e g a l k o t h a t u n k , S a j á t u n k n a k c s a k a n n y i t m o n d h a t u n k . «
Páholyunk a szocziális kérdések tár
házából legújabban két problémát raga
dott ki. Az egyik egy oly intézmény lé
tesítése, mely összegyűjtve az összes jó léti intézményekre vonatkozó adatokat, ingyenes útbaigazítást, felvilágosítást és tanácsot, sőt a legsürgősebb esetekben rögtöni segélyt is adna a hozzáforduló
nak, mely tehát a s z e g é n y e m b e r i n g y e n e s t a n á c s a d ó j a volna. Eb
ben a dologban már elkészült az alapí
tási tervezet, körlevél ment szét az összes testvérpáholyokhoz, páholyközi értekez-
lan helyesléssel üdvözölték. Legközelebb folytatjuk ezen páholyközi értekezletet és megállapítjuk a végleges kivitel mó
dozatai iránti közös javaslatunkat. A másik a m u n k á s g y e r m e k e k i n t e r n á t u s á n a k kérdése, melyben a részletes tanulmányozás és adatgyűjtés munkája folyik és mihelyt ezen előké
születeket befejezhetjük, az e czélra ki
küldött bizottság szintén concret javas
lattal fog a páholy elé lépni.
A munkamegosztás elvét kiegészíti a m u n k a - e g y e s i t é s e l v e , vagyis a részleteiben előkészített s elvégzett munka eredményeit egyesíteni és összefoglalni kell, hogy a külön-külön létesített számos szabadkőmüvesi intézmény mindenütt külön ismétlődő igényeivel erőink szétfor- gácsolásához és kimerüléséhez ne vezes
sen. És ezért úgy vagyok meggyőződve, hogy minden újabb alkotásnál keresni kell az összekötő szálakat, a közös érintkezési pontokat, hogy az uj intézményt már létező szabadkőmüvesi intézményekhez hozzáépíthessük, úgyszólván közös fedél alá juttassuk, hatalmasabbá téve igy a régit is, az újat is és nagy megtakarítá
sokat érve el szellemi munkában és annyagi áldozatban egyaránt. Sem a test-
vérek, sem a páholyok nem hiúság ki
elégítése végett dolgoznak és alkotnak:
építményeinken nincs emléktábla, mely nevünket megörökítené és midőn gond
dal ápoljuk a profán világba átültetett intézményeinket, azt ép úgy fogjuk meg
tenni, ha egyes páholynak sajátos al
kotásai, mint ha több páholy eszméje és munkája egyesült bennük.
Nemcsak ebben az irányban, hanem általában fenn óhajtom tartani, sőt szoro
sabbá tenni a kapcsolatot és érintkezést a testvérpáholyokkal, hogy az egész szö
vetség eleven vérkeringéséből mi is ki
vegyük a magunk részét, tudjuk mindig, hogy mi forrong, mi készül, mi van munkában más páholyokban dolgozó testvéreinknél és viszont tudassuk mi is terveinket, munkálkodásunkat és ered
ményeinket velük. Nem elszigetelve áll egy-egy páholy a magyar szabadkőmű
vességben, élénk viszonthatásnak kell lenni közöttünk, mint egy nagy hadse
regnek külön-külön utakon haladó csa
patai között, melyeknek azonban közös a czéljuk és találkoznak és egyesülnek a döntő csatáknak színhelyén; tervszerű, tudatos együttműködésnek kell lennie v*
közöttünk, úgy mint az anyagi téglával és vakolattal dolgozó kőművesek között,
kiknek egyik csapata az egyik falat, má
sika a másik falat építi fel, de mind- annyia egy nagy közös építkezés szol
gálatában áll és a munka befejeztekor a sok kéz emelte falakat egy közös ku
pola fogja koronázni!
Rendbe testvéreim !
Nagy és tökéletlen vonásokban vás- zoltam előttetek a munka tervét, melyet egyesült erővel teljesíteni feladatunk lesz és már most arra kérlek, szeretett testvéreim, legyetek segítségemre mind
annyian, hogy munkánk törvényes és tökéletes, szép és hasznos, hazánkra és az emberi társadalomra nézve üdvös, saját szivünknek és az egész szabadkő
művességnek tetsző munka legyen!
N Y O M A T O T T M Á R K U S S A M U T . - N E L B Á T H O R Y - U T C Z A 3 0 .
