S I P O S BALÁZS
Van-e a politikának társadalomtörténete?
A politológia, a szociológia és a történetírás viszonya
A politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é t mint k u t a t á s i t é m á t igen sokféle m ó d o n s z e m l é l h e t j ü k . Ezt j e l e n t ő s r é s z b e n befolyásolják a t u d o m á n y o s divatok, m e g h a t á r o z z a , hogy melyik t ö r t é n e t -
írói i r á n y z a t h í v e k é n t g o n d o l u n k m a g u n k r a (ha egyáltalán c s a t l a k o z u n k v a l a m e l y i k h e z ) . A sokféle tárgyalási lehetőség közül m o s t azt választom, hogy felelni p r ó b á l o k a kérdésre:
van-e a politikának t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e . R e m é n y e i m szerint ezen az ú t o n l e g a l á b b körbe- j á r h a t ó , h o g y t u l a j d o n k é p p e n mivel is foglalkoznak a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é t tanul- mányozók. E kérdéshez elsősorban a p o l i t i k a t u d o m á n y m i n t az egyik releváns t á r s a d a l o m - t u d o m á n y , illetve a politikatörténet-írás n é h á n y iskolája felől közelítek, és é r i n t e m a politi- kait és a politikumot m i n t a politika f o g a l m á n a k és j e l e n s é g é n e k m ó d o s u l á s á t és megjele- nési f o r m á j á t .
Először arról szólok, h o g y a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e politikatörténet vagy t á r s a d a - l o m t ö r t é n e t - e . M á s o d s z o r arról, hogy m i a politika - a p o l i t i k a t u d o m á n y b a n . Ezt követően arról, hogy a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k és a t ö r t é n e l e m / t ö r t é n e t í r á s viszonya m i k é n t válto- zott az elmúlt évtizedekben. Végül azt a k é r d é s t é r i n t e m igen röviden, hogy m e g h a t á r o z h a - tó-e egyáltalán „objektív m ó d o n " , hogy h o l végződik a politika, és hol kezdődik a t á r s a d a - lom.
í r á s o m b a n egyrészt mindvégig azt p r ó b á l o m érzékeltetni, hogy k é r d é s e i n k r e t ö b b ellen- tétes válasz is érvényes lehet. Másrészt azt, hogy a kiegyenlítődés: a konvergencia, amelyet Peter Burke m á r az 1 9 8 0 - a s évek legelején látni vélt a t ö r t é n e t - és a t á r s a d a l o m t u d o m á - nyok között,1 a t ö r t é n e t í r á s o n belül is zajlik (amint azt 1991-es m ó d s z e r t a n i könyvében J o h n Tosh például a politika- és a g a z d a s á g t ö r t é n e t - í r á s k a p c s á n látni vélte2). Mindez két kijelentéshez is vezethet. Egyrészt a h h o z , hogy „ma m i n d a n n y i a n politikatörténészek va- g y u n k " - m á s r é s z t a h h o z , hogy m a m á r n e m m i n d e n k i t ö r t é n é s z (vagy m ű k e d v e l ő ) , aki a t ö r t é n e l e m m e l / m ú l t t a l foglalkozik.
A politikatörténet-írás „válsága"
Sokszor „leírták" m á r a politikatörténet-írást, azaz azt, hogy a p o l i t i k a t ö r t é n e t - í r á s válság- b a n van. Részben e n n e k a jele és e r e d m é n y e , hogy a „hagyományos politikatörténet-írás"
kifejezés egyszerre jelöl egy tevékenységet, valamint kifejezi a historiográfiai fejlődésben e l m a r a d t művelői i r á n t érzett sajnálatot.
A p o l i t i k a t ö r t é n e t - í r á s válságban lévő gyakorlatként való m e g h a t á r o z á s á t t e r m é s z e t e - sen n e m indokolja az, a m i t a „hagyományos politikatörténet-írásról" feltételezünk. Vele
1 Vö. Burke, Peter: History and Social Theory. Second edition. Cambridge, 2007.
2 Tosh, John: The Pursuit of History. Aims, Methods & New Directions in the Study of Modern History. London-New York, 1991. 94-95.
s z e m b e n l e h e t n e k m ó d s z e r t a n i kifogásaink. Elsősorban t a l á n az, hogy az igazi oksági ma- gyarázatok keresésekor vagy a m e g é r t é s r e való törekvés s o r á n csak saját, esetleg szűknek t a r t o t t felségterületén belül m a r a d . Azaz a politikait a politikaival és n e m p é l d á u l a társa- dalmival p r ó b á l j a m a g y a r á z n i - m e g é r t e n i .
A politikatörténet-írással kapcsolatos válságérzetet a z o n b a n ez ö n m a g á b a n csak akkor indokolná, h a a politika történetével foglalkozókat a t á r s a d a l o m , a k u l t ú r a stb. t ö r t é n e t e m i n d e n esetben vagy á l t a l á b a n akkor h i d e g e n hagyná, a m i k o r pedig a m e g é r t é s / m a g y a r á - zat s z e m p o n t j á b ó l nélkülözhetetlen l e n n e „kitekinteniük". Ám a magyarázat s z e r i n t e m n e m ez, b á r valami hasonló. Például a közönség hagyományos politikatörténeti, a „klasszikus"
t é m á k iránti érdeklődése. Ez ugyanis j e l e n t ő s e n befolyásolja a könyvkiadást és ezen keresz- tül a történeti kutatásokat. (Judit Shulevitz ezért írt az Egyesült Államokra gondolva a „meg- kerülhetetlen kiadói trojkáról"; ezek: „a nácik, a kutyák és az amerikai p o l g á r h á b o r ú " .3) Noiriel szerint e kapcsolat egyik n e m kívánatos következménye, hogy a politikatörténet n e m általános érvényű p r o b l é m á k a t vet fel, h a n e m politikai jellegűeket, r á a d á s u l e m i a t t je- lenkori t é m á k k a l foglalkozó művelői e l m e r ü l n e k a Marc Bloch által emlegetett „ítélkezési m á n i á b a n " .4
A válságérzet oka lehet a politikatörténet „széttöredezettsége" is. Vagy a t á r s a d a l o m t u - d o m á n y o k és általában a t ö r t é n e t í r á s „válsága" (ezen belül például a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t - írásé is),5 a politika iránti érdektelenség, illetve a volt szovjet blokk országaiban s a j á t o s a n a politika m i n d e n h a t ó s á g á n a k hirdetése, illetve a t ö r t é n e t í r á s h a j d a n i átideologizáltsága. Pa- radox m ó d o n a válságérzetet erősítheti a „hagyományos p o l i t i k a t ö r t é n e t - í r á s " ideológia- kényszerrel teljesen ellentétes, pusztán eseményleírásra törekvő eljárása, a m e l y 1989 előtt é p p e n a m e n e k ü l é s lehetőségét, az egyik kiutat jelentette. Arról van szó ugyanis, hogy en- nek a k i ú t k e r e s é s n e k az „ e s e m é n y r e h a b i l i t á l á s a " c s u p á n az egyik k ö v e t k e z m é n y e lett.
A m á s i k a p r o b l é m a k e r ü l ő t ö r t é n e t í r á s létrejötte - m á s k é n t szólva az a gyakorlat, hogy a t ö r t é n e t í r ó n a k v a l ó j á b a n n i n c s e n e k k é r d é s e i , és e m i a t t n e m m e r ü l föl, hogy a l é n y e g e s és a lényegtelen tények közötti különbségből mi következhet.
A rendszerváltozás előtt azonban létezett h a r m a d i k , negyedik és sokadik gyakorlat is, hiszen a t ö r t é n e t í r ó előtt Magyarországon is több lehetőség, t ö b b út és kiút állt. így például t ö b b e n t á r s a d a l m i jelenségekkel m a g y a r á z t a k politikai jelenségeket, legalábbis n e m válasz- t o t t á k el egymástól a t ö r t é n e t í r á s o n belül kialakult szakterületeket. Azaz az ilyen m u n k á k n e m j e l l e m e z h e t ő k a „hagyományos politikatörténet-írás" fenti leírásával.6
A rendszerváltozás óta a politikatörténet-írók m i n d e n t k i p r ó b á l h a t n a k . Mi például kol- légáimmal a Politikatörténeti Intézetben foglalkoztunk és foglalkozunk választáskutatással, a m i n d e n n a p o k történetével, a t á r s a d a l m i n e m e k történetével, m é d i a k u t a t á s s a l , ú j k u l t ú r -
3 Noiriel, Gerard: A történetírás „válsága". Elméletek, irányzatok és viták a történelemről tudo- mánnyá válásától napjainkig. Budapest, 2001. 231.
4 Noiriel: A történetírás „válsága", 231.
5 Lásd például Kövér György: Milyenek vagyunk? A Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület tíz év múltán. Századvég, új folyam (1997. tavasz) 4. szám, 46.
6 Lásd például Hajdú Tibor: Az értelmiségi „túltermelés" és társadalmi hatásai. [1980] In: Lackó Miklós szerk.): A két világháború közötti Magyarországról. Budapest, 1984. 47-98.; Pritz Pál: Arisz- tokraták a magyar külügyi szolgálatban. [1985.] In: uő.: A magyar diplomácia a két háború kö- zött. Tanulmányok. Budapest, 1995.19-36.; Vida István - Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői, 1944-1949. Életrajzi lexikon. (Történeti elitkutatások.) Budapest, 1991.; Hubai László:
A parlament politikai és társadalmi összetétele. In: Hubai László - Tombor László (szerk.):
A magyar parlament 1944-1949. Budapest, 1991. 225-225.
történettel - hogy csak az úgynevezett ú j politikatörténet-írással vagy a politika t á r s a d a - lomtörténetével k a p c s o l a t b a h o z h a t ó n é h á n y területet e m l í t s e m .7
A politikatörténet-írást t e r m é s z e t e s e n nem mi r á n t j u k ki válságából. De úgy tűnik, m i n t h a erre m a m á r n e m is lenne szükség. Igaz, 1 9 8 0 - b a n Geoff Eley és Keith Nield még ezzel a címmel j e l e n t e t e t t meg t a n u l m á n y t a Social Historyban: Miért ignorálja a társada- lomtörténet a politikát?8 - de azóta a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t - í r á s felfedezte m a g á n a k ezt a t é m á t , amiben ú j a b b a n a k u l t ú r t ö r t é n e t - í r á s is követi. Marcel Gauchet 1 9 8 8 - b a n megjelent könyvében egyenesen azt írta, hogy a „politikatörténet m á s k é p p " vezet el a történeti teljes- séghez.9 E visszatérés és változás m i a t t Susan Pederson, a H a r v a r d Egyetem történészpro- fesszora úgy fogalmaz: „ma m i n d a n n y i a n politikatörténészek vagyunk".1 0
Politika- vagy társadalomtörténet?
A politikatörténet-írás, a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t - í r á s és a két terület k a p c s o l a t á n a k történetét sokféleképpen le lehet írni. Eltérés v a n például aszerint, hogy az a d o t t historiográfiai dol- gozat szerzője francia, n é m e t , angol, m a g y a r vagy, m o n d j u k , amerikai-e. Eltérés van továb- b á aszerint is, hogy melyik p a r a d i g m a , történetírói iskola híve az illető. És eltérést lehet ta- lálni az azonos „nemzeti" iskolához t a r t o z ó k interpretációja között is.
A politika (vagy a politikai) t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é t az esetek nagy részében kutatási gya- korlatként és negatív m ó d o n szokás meghatározni. Ö. Kovács József p é l d á u l egy körkérdés- re adott válaszában azt hangsúlyozta, hogy a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t m i n d e n , „ami távol van a h a g y o m á n y o s politikatörténettől", és „inkább foglalkozik a t á r s a d a l o m m a l , m i n t az állam- mal, s inkább a csoportokkal, fejlődéssel, struktúrákkal, m i n t az eseményekkel".1 1
Szabó Dániel a k é r d é s s e l foglalkozó áttekintő t a n u l m á n y á b a n azt írta, hogy a politikai t á r s a d a l o m t ö r t é n e t ( e ) h á r o m nagy t é m á v a l foglalkozik: egyrészt a politika és a t á r s a d a l o m kapcsolatával, azaz p é l d á u l azzal, hogy „a politikai szféra m i k é p p e n befolyásolja a t á r s a d a - lom s t r u k t u r á l ó d á s á t " . Másrészt „a politikai m a g a t a r t á s t á r s a d a l m i megalapozottságával", t e h á t például a választói m a g a t a r t á s s a l és a politikai elittel. H a r m a d r é s z t „a t á r s a d a l o m
7 Lásd például: Tóth Eszter Zsófia: „Puszi Kádár Jánosnak". Munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti megközelítésben. Budapest, 2007.; Ignácz Károly: A választói magatartás történe- ti irodalmáról (Magyarország, 1920-1947). Múltunk, 51. évf. (2006) 1. szám, 90-98.; Egry Gá- bor: A nemzeti és emikai kötődés szerepe a választói magatartás alakuláséiban Magyarországon a 20. században. Múltunk, 51..évf. (2006) 1. szám, 170-199.; Sípos Balázs - Takács Róbert: Új- ságíró normák. In: Bajomi-Lázár Péter (szerk.): Magyar médiatörténet a késő Kádár-kortól az ez- redfordulóig. Budapest, 2005. 53-88.
8 Eley, Geoff - Nield, Keith: Why Does Social History Ignore Politics? Social History, vol. 5. (1980) no. 5. 249-272.
9 Noiriel: A történetírás „válsága", 148.
10 'Pederson, Susan: What is Political History Now? In: Cannadine, David (ed.): What is History Now? New York, 2004. 37-46. (az idézet helye: 38.)
11 A Korall körkérdése a társadalomtörténet-írás helyzetéről. [Ö. Kovács József válasza.] Korall, 2001. ősz-tél, 5 - 6 . szám, 222-223. Constantin Iordachi ezt írta: „Számos szerző rámutatott már arra, hogy a »társadalomtörténet« meglehetősen »homályos« címszó; sokkal inkább gyűjtőfoga- lom [...] A történészek közül sokan negatív meghatározással élnek, mikor azt hangsúlyozzák, ami nem része a társadalomtörténetnek (pl. »történelem a politikai nélkül«), míg mások éppen befo- gadó jellege miatt pozitív értelemben, »totális« történelemként s nem kizárólag a politika tanul- mányozásaként értelmezik a fogalmat." A Korall körkérdése a társadalomtörténet-írás helyzeté- ről, 2. Iordachi, Constantin: Társadalomtörténet a román történetírásban: örökség, új utak és kihívások. Korall, 2002. tavasz-nyár, 7 - 8 . szám, 190.
szerveződéséivel], egyesületi strukturálódásá[val]".1 2 Leginkább t e h á t olyan kérdésekkel, amelyek a politikai szociológiához sorolhatók.
Megközelíthetjük a z o n b a n a kérdést az úgynevezett „új politikatörténet-írás" t ö r t é n e t e felől is.
Az „új politikatörténet" valójában régi, körülbelül hatvan esztendős. Ráadásul m á r ki- alakulásakor s e m volt új. Frederick J a c k s o n T u r n e r és első t a n í t v á n y a i ugyanis m á r a 19.
század legvége óta elemezték a választási ismétlődéseket és a választói névjegyzékeket.
M u n k á s s á g u k r á a d á s u l része volt a 19. század végén, a 20. század elején létezett úgyneve- zett új t ö r t é n e t í r á s n a k (New History), amely az úgynevezett „hagyományos t ö r t é n e t í r á s s a l "
ellentétben a t á r s a d a l o m - , a gazdaság- és a k u l t ú r t ö r t é n e t e t is vizsgálta.
Az 1930-as évektől ú j a b b politikatörténészek kezdtek „kísérletekbe": J a m e s C. Malvin, az irányzat egyik m e g h a t á r o z ó alakja a „hagyományos t ö r t é n e t í r á s elleni r e a k c i ó k é n t " mé- lyedt el a t á r s a d a l o m t u d o m á n y i irodalomban. T h o m a s C. Cochran 1947-ben nagy b o t r á n y t kavart előadásával az American Historical Society k o n f e r e n c i á j á n . E b b e n és az egy évvel később t a n u l m á n y k é n t m e g j e l e n t szövegben éles t á m a d á s t intézett „az amerikai politika- t ö r t é n e t l e í r á s á n a k h a g y o m á n y o s módszere ellen", amelyet „elnöki szintézisnek" nevezett, és amelynek „lényege" - szerinte - az, hogy az elnöki k o r m á n y z á s t az elnöki k o r m á n y z á s s a l magyarázzák. Ehelyett ő az amerikai történelem t á r s a d a l o m t u d o m á n y o s szintézisének meg- t e r e m t é s é t javasolta.
Az ú j politikatörténet t e h á t az 1950-es években, azaz „születésekor" sem volt új. És ek- kor n e m is volt politikatörténet - a b b a n az értelemben, hogy művelői eleinte viselkedéstör- ténészeknek hívták m a g u k a t , azért, mert így kívánták m e g k ü l ö n b ö z t e t n i aldiszciplínájukat a hagyományos politikatörténettől - és a politikatudománytól.1 3
Mi jellemezte (és jellemzi) az 1950-es, 1960-as években, illetve n a p j a i n k b a n az ú j poli- tikatörténet-írást? Művelői elsősorban választástörténettel foglalkoztak (bevonva elemzé- seikbe a t á r s a d a l m i és gazdasági tényezőket), elitkutatással (azaz n e m egyéni életrajzok- kal), a pártszerkezet változásával, történeti demográfiával, a politikai s t r u k t ú r á k k a l és az érdekszövetségekkel. Továbbá az ú j politikatörténészekben a kezdetektől erős a vágy az olyan k u t a t á s o k iránt, amelyek megfelelnek a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o s k r i t é r i u m o k n a k . Az 1 9 5 0 - 1 9 6 0 - a s években h a t o t t r á j u k Paul F. Lazarsfeld és Robert K. M e r t o n ; a politológus Robert D a h l o n kívül segítette m u n k á j u k a t a gazdaságtörténész R o b e r t Fogel.
Az ú j politikatörténet t e h á t kvantitatív, elméleteiben és m ó d s z e r t a n á b a n e g y a r á n t tár- s a d a l o m t u d o m á n y o s , illetve tágan értelmezi a politika világát. És, m i n t az e z r e d f o r d u l ó n megjelent t a n u l m á n y á b a n a t ö r t é n é s z Paula Baker hangsúlyozza, f o l y a m a t o s a n változik: az 1960-as évek végétől a politika és a t á r s a d a l o m közötti kapcsolat volt a k u r r e n s t é m a , míg
„ m a n a p s á g " a politika konfliktusos f o l y a m a t á n a k t a n u l m á n y o z á s a révén t á r s a d a l o m - és k u l t ú r t ö r t é n e t i kérdésekkel, a t á r s a d a l m i n e m e k , fajok és osztályok történetével foglalko- zik.14
12 Szabó Dániel: Politikai társadalomtörténet - a politika társadalomtörténete. In: Bódy Zsombor - O. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módsze- rek. Budapest, 2003. 373.
13 Hays, Sámuel P.: The Social Analysis of American Political History, 1880-1920. Political Science Quarterly, 1965. September 373-394.; Bogue, Allan B.: United States: The 'New' Political History.
Journal of Contemporary History, 1968. January, 5-27.
14 Baker, Paula: The Midlife Crisis of the New Political History. The Journal of American History, 1999. June, 158-166.
Az új p o l i t i k a t ö r t é n e t és az úgynevezett új t ö r t é n e t í r á s t ö r t é n e t é n e k leírásait szemlélve t e h á t feltűnő, h o g y a 19. század vége óta f o l y a m a t o s a n az „új" áll s z e m b e n a „hagyomá- nyos"-sal. T o v á b b á a politika- és a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t eszerint n e m a b b a n különbözik, hogy az előbbi az uralkodókkal, a kormányzókkal (a k o r m á n y z á s b a n résztvevőkkel), az utóbbi pedig a néppel foglalkozik.
Meg kell u g y a n a k k o r jegyezni, hogy az 1960-as években Allan G. Bogue, illetve az ez- r e d f o r d u l ó n P a u l a Baker e g y a r á n t úgy látta: az Egyesült Á l l a m o k b a n m é g mindig a „ha- gyományos t ö r t é n e t í r á s " a d o m i n á n s .
Az új politikatörténettel, illetve a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é v e l foglalkozóktól egy- a r á n t meg lehet k ü l ö n b ö z t e t n i az úgynevezett e m p i r i s t a politikatörténészeket. Az e m p i r i s t a történetírás m ó d s z e r t a n á v a l foglalkozó Stephen Davies szerint az övék átfogó jellegű, széles k ö r ű történeti t u d o m á n y és eljárás. Arra hivatkozik, hogy ha a politikai jelenségek vizsgála- t a k o r szükséges, a k k o r saját diszciplínájukat m i n d e n esetben „egyesítik" a gazdaság-, a t á r - sadalom- vagy a k u l t ú r t ö r t é n e t t e l . Az empirista politikatörténészek helytelenítik azokat az egymástól eltérő megközelítéseket, amelyek szerint a politika m i n d i g valami m á s követ- kezménye (legyen ez a „más" gazdasági, társadalmi vagy akár földrajzi). Azaz elvetik példá- ul a m a r x i z m u s t és az Annales-iskolát, viszont hívei a kvantitatív m ó d s z e r e k n e k is. Elvet- nek továbbá m i n d e n olyan megközelítést, amely szerint a politikai e s e m é n y e k h a t á s a a t á r - s a d a l o m r a vagy az egyénre kevésbé lényeges vagy b e h a t ó , mint m á s tényezőké. És - ki- m o n d a t l a n u l , d e e g y é r t e l m ű e n - elvetik a „hagyományos politikatörténet-írást".1 5
írásom e r é s z é n e k befejezéseként a p o l i t i k a t u d o m á n y h o z (is) sorolt f o g a i o m t ö r t é n e t r e utalnék még. E n n e k m ó d s z e r t a n i sajátossága é p p e n az, hogy s z á m á r a a releváns értelmező kontextusok n e m c s a k nyelviek és szellemiek, h a n e m politikaiak, t á r s a d a l m i a k és gazdasá- giak is.16
Mi következik m i n d e b b ő l ? Egyrészt úgy tűnik: a kérdésre, hogy mi a politika t á r s a d a - lomtörténete, illetve hogy a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e vajon t á r s a d a l o m t ö r t é n e t vagy politikatörténet-e, a n n a k a k u t a t á s i gyakorlatnak megfelelően válaszolunk, amelyiket k é p - viseljük. Hiszen e n n e k k a p c s á n egyrészt g o n d o l h a t j u k azt, hogy a „jó" t á r s a d a l o m t ö r t é n e t - írás „visszatér" a politika t é m á j á h o z . Másrészt g o n d o l h a t j u k azt is, h o g y a „jó" politikatör- ténet-írás m e g e l ő z t e a „jó" t á r s a d a l o m t ö r t é n e t - í r á s t , és m á r k o r á b b a n felfedezte m a g á n a k például a t á r s a d a l m a t .1 7 És v a n n a k , akik úgy vélik: az egész kérdés é r t e l m e t l e n .
Mindez azt is jelentheti, hogy a „nem h a g y o m á n y o s politikatörténészek" legalább h á - r o m csoportja is azt képviselheti, hogy a politikának nincs „külön", „önálló" t á r s a d a l o m t ö r - ténete, m e r t - ezért vagy azért - a politikának csak t ö r t é n e t e van. R á a d á s u l - ellenkező irányból indulva, d e - a politikum történetével foglalkozók is j u t h a t n á n a k hasonló e r e d - ményre. Hiszen a politikum t ö r t é n e t e integráló irányzat, olyan, a m e l y b e beletartozik a „ha- g y o m á n y o s p o l i t i k a t ö r t é n e t " , d e m i n t „fogalmi t ö r t é n e t " eo ipso t á r s a d a l o m t ö r t é n e t is.
Ahogy Pierre Rosanvallon írta 1986-ban: „Annyiban politikatörténet, a m e n n y i b e n a politi-
15 Davies, Stephen: Empiricism and History. London, 2003. 80-81., 85.
16 Lásd például: Martin, Robert W. T.: Context and Contradiction. Toward a Political Theory of Conceptual Change. Political Research Quarterly, 1997. June, 421-422.; Richter, Melvin: Concep- tual History (Begriffsgeschichte) and Political Theory. Political Theory, 1986. November, 6 0 4 - 637. Többek között Richter e tárgyban írt könyvéről lásd Bevin, Mark: Begriffsgeschichte. History and Theory, 2000. May, 273-284.
17 Szekfű Gyula is leírta, hogy a „politikai történetírásnak" le kell mondania a „politikai szemlélet ki- zárólagosságáról", és fel kell ismernie, hogy „az állami és politikai csak függvényei a társadalmi, gazdasági, kulturális momentumoknak [...]". Idézi és elemzi Pritz Pál: A politikatörténet-írás. In:
uő.: Az a „rövid" huszadik század. Történetpolitikai tanulmányok. Budapest, 2005. 53-55.
k u m szférája a t á r s a d a l m i n a k és k é p z e t é n e k illeszkedési p o n t j á v á válik." U g y a n a k k o r ő az 1980-as, 1990-es években, illetve 2 0 0 2 - b e n is hangsúlyozta, hogy a politikai m e n t a l i t á s t ö r - t é n e t , a politikai szociológia és a „ m e g ú j u l t " politikatörténet s e m képes k i v á l t a n i a politi- k u m t ö r t é n e t é n e k t a n u l m á n y o z á s á t .1 8
Mi a politikci(történet)?
Bár fontos kérdés, hogy a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e politikatörténet vagy t á r s a d a l o m - t ö r t é n e t - e , talán lényegesebb, hogy mi a politika, amelynek t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é v e l foglal- kozunk. A k é r d é s t a p o l i t i k a t u d o m á n y felől közelítem meg, r é s z b e n azért, m e r t a politika- t u d o m á n y b a n a k e z d e t e k t ő l erősen j e l e n v a n az úgynevezett t ö r t é n e t i p o l i t i k a t u d o m á n y (lényegében annyi, m i n t politikatörténet), vagy legalábbis n e m vált el a m ú l t és a jelen ta- nulmányozása.1 9
Az egyik lehetséges válasz szerint a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e azokkal a múltbeli po- litikai jelenségekkel foglalkozik, amelyek igaz oksági m a g y a r á z a t á h o z vagy m e g é r t é s é h e z egy vagy t ö b b t á r s a d a l m i jelenség szükséges; valamint azon társadalmi jelenségekkel, amelyek igaz oksági m a g y a r á z a t á h o z vagy megértéséhez egy vagy t ö b b politikai jelenség szükséges.
Ez a leírás a z o n b a n n e m m i n d e n k i s z á m á r a elfogadható. N e m elfogadható p é l d á u l azok s z á m á r a , akik D ü r k h e i m n y o m á n , m a j d például Parsons által megerősítve úgy vélik, hogy valamely t á r s a d a l m i t é n y oka csak egy m á s i k társadalmi t é n y b e n k e r e s h e t ő . Vagy azok s z á m á r a , akik úgy gondolják, hogy m i n d e n nem társadalmi, p é l d á u l m i n d e n politikai oka szükségszerűen csak t á r s a d a l m i lehet. (Ami azt jelenti: a politika és a t á r s a d a l o m kölcsön- h a t á s a m i n d e n k o r egyirányú.)
A p o l i t i k a t u d o m á n y felől nézve m i n d e z m á s k é n t látszik. A p o l i t i k a t u d o m á n y ugyanis m á r h á r o m - n é g y évtizede n e m csupán a politikai intézmények és a vezetők tevékenységét
18 Rosanvallon, Pierre: A politikum fogalmi történetéhez. In: Haskó Katalin - Szénási Éva (szerk.):
Válogatás a francia politikatudományból. Budapest, 1998. 53-68.; A politikum történetének mü- velése. Beszélgetés Pierre Rosanvallonnal. In: Rosanvallon, Pierre: Civil társadalom, demokrácia, politikum. Történelmek és elméletek. Budapest, 2007. 7-31.; uő.: A politikum fogalmi történeté- hez, uo. 169-183.
19 E kérdéskör már a politikatudomány magyarországi újraintézményesülésének kezdeteikor (a Ma- gyar Politikatudományi Társaság 1982-ben alakult, az első politikatudományi felsőoktatási prog- ram 1984-es) felmerült. Tokody Gyula például egyrészt leszögezte, hogy a politikatörténetnek centrális szerepet kell betöltenie a történettudományban. A politikatörténet fogalma „rendszerint"
a belpolitikát, a politikai irányzatok, a pártok és csoportok történetét, az alkotmány- és jogtörténe- tet, illetve a hadtörténelmet jelenti. Másrészt úgy látta, hogy „a politikatörténet hagyományos, a tör- ténettudományban meghonosodott értelmezése és ebből következő kutatási megközelítése ma mái- nem elégséges a kapitalista országok politikai rendszereiben és a nemzetközi erőviszonyokban végbement változások tudományos feltárásához. Magának a politikai rendszer fogalmának az ed- diginél egyértelműbb és sokoldalúbb tisztázása, továbbá működési mechanizmusának, változásai- nak, fejlődésének bemutatása [...] olyan nagy igényű feladat, amely voltaképpen már a politikatu- domány tárgykörébe tartozik." Tokody Gyula: Történettudomány és politikatudomány. In: Farkas Dezső - Halay Tibor (szerk.): Politikatudomány és társadalomtudományok. Elméleti tanácskozás, Debrecen, 1983. június 27-28. Debrecen, 1984. 228-229., 232-233.; Balogh István: A politikatu- domány Magyarországon az 1990-es években. Politikatudományi Szemle, 8. évf. (1999) 2. szám, 132., 134., 137., 140.
t a n u l m á n y o z z a , h a n e m - t ö b b e k között - a politika k o n f l i k t u s o s f o l y a m a t a i t , a különféle közösségek m ű k ö d é s é t is.2 0 És ez idő alatt „beszippantotta" a politikai szociológiát.
J ó l m u t a t j a ezt K e n n e t h A. Shepsle és M a r k S. Bouchek A politika konfliktusos folya- matának elemzése. Racionalitás, viselkedés és intézmények című könyve, amelyben elő- ször is kijelentik: a politikát n e m lehet teljesen m e g k ü l ö n b ö z t e t n i a c s o p o r t o s élet jelensé- geitől. Másodszor leszögezik: a politika konfliktusos f o l y a m a t a az egyének interakcióiból, manővereiből, eltitkolásaiból, együttműködéseiből áll, a m i n t ezekre az egyének a csoportos é l e t b e n törekszenek, és ők e m i a t t n e m c s u p á n a nagybetűs, h a n e m a k i s b e t ű s politikával is foglalkozni kívánnak.2 1
Anthony G i d d e n s Szociológiája viszont 1989-ben - és a 2 0 0 6 - 0 S ötödik k i a d á s b a n is - szűkkeblűen írta le a politika konfliktusos folyamatát is, a m i k o r kizárólagosan a k o r m á n y - zati tevékenységekhez k ö t ö t t e .2 2 A G o r d o n Marshall által szerkesztett Oxford szociológia- szótár az 1990-es évekből ugyanígy j á r t el. Eszerint a p o l i t i k a t u d o m á n y t á r g y a csupán a h a - t a l o m és a h a t a l o m elosztása különböző típusú politikai r e n d s z e r e k b e n (ami inkább az 1950-es évek p o l i t i k a t u d o m á n y á n a k álláspontja volt). A szótár szerzői-szerkesztői ugyan- a k k o r azt is hangsúlyozzák, hogy az 1 9 8 0 - a s évek elejére a politikai szociológia számtalan t é m á j a és elmélete a p o l i t i k a t u d o m á n y n a k is része és eszköze lett.2 3
E „határkérdésről" K e n n e t h Minogue, a London School of Economics p o l i t i k a t u d o m á - nyi professzora a következőket irta. A p o l i t i k a t u d o m á n y egyik n e h é z s é g e éppen a n n a k m e g h a t á r o z á s a , hogy mi a politikai r e n d s z e r e n belüli h a t á s és mi az azon kívüli, t e h á t külső h a t á s . Azaz hogy melyik politikai jelenség okát találjuk a politikai és melyikét a társadalmi, a gazdasági f o l y a m a t o k b a n vagy éppen a kultúrában. E h h e z hozzáfűzi: a politikatudomány,
„...mint a m e g é r t é s m i n d e n f o r m á j a " szintén a más t u d o m á n y o k t ó l való „elhatárolásaiból nyeri erejét". Ezek az e l h a t á r o l á s o k a z o n b a n „korlátozzák az emberi lét m e g é r t é s é b e n [...]
A p o l i t i k a t u d o m á n y a z o n b a n gyakran elfelejti ezeket a korlátozásokat, a m i k o r ignorálja a t u d o m á n y mint diszciplína szigorú követelményeit."2 4
E r r e a l e h a t á r o l a t l a n s á g r a rímel a m á r említett S t e p h e n Davies k i j e l e n t é s e . Ő a „mi a politikatörténet?" k é r d é s r e adott k i m e r í t ő felsorolásában megemlíti többek között a poli- tika folyamatát, azokat a társadalmi és intézményi struktúrákat, a m e l y e k b e n a politikai szereplők m ű k ö d n e k , és az ezeket a s t r u k t ú r á k a t megváltoztató m ó d o k a t , a t á r s a d a l m i megosztottságokat és érdekütközéseket.2 5
20 Lásd például az 1968 és 1982 között öt kiadást megélt tankönyvet: Kousoulas, Dimitris George: On Government and Politics. An Introduction to Political Science. Monterey (California), 1982. 313- 314. Bár e felismerés gyakorlati következményei kevéssé látszanak Magyarországon, az egyik leg- ismertebb, felsőoktatásban használatos könyv szerint a politika nem tanulmányozható a társadal- mi (viszonyok) nélkül, hiszen: „...a politikai tevékenység csoportok, rétegek, közösségek, de első- sorban nagy társadalmi rétegek közötti viszonyok kezeléséhez kötődik ..." Bihari Mihály - Pokol Béla: Politológia. Budapest, 1992. 62. Ehhez hasonlót fogalmaz meg Kende Péter: Politikai kultú- ra, civil társadalom, elit. In: Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? Bevezetés a politika világába.
Budapest, 1994. 234. Vö. Gombár Csaba: Mi a politika?, 15-16.
21 Shepsle, Kenneth A. - Bouchek, Mark S.: Analyzing Politics. Rationality, Behaviors, and Institu- tions. New York-London, 1997. 9-14.
22 Magyarul: Giddens, Anthony: Szociológia. Budapest, 1997. 308-309., 691.
23 Marshall, Gordon (ed.): A Dictionary of Sociology. Oxford, 1998. („Historical sociology", „Political sociology", „Political science", „Political socialization", „Political behavior", „Political culture", „So- cial history" címszavak.)
24 Minogue, Kenneth: Politics. Oxford, 2000. 49-51., 88-93.
25 Davies: Empiricism and History, 76-77.
Mindez szerintem azt m u t a t j a , hogy a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é t aszerint sorolhat- j u k a politika- vagy a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t h a t ó k ö r é b e , hogy m i k é n t definiáljuk a „politika"
fogalmát, azaz m i k é n t l á t j u k a p o l i t i k a t u d o m á n y állapotát és viszonyát a szociológiához.
Másrészt aszerint, hogy m i k é n t látjuk a politikatörténet-írást. Hiszen - a p r a g m a t i s t a filo- zófus Richard Rortyval szólva - a (kutatási) tárgyak közötti választóvonalakat sokkal in- kább az aktuális gyakorlati érdekek, m i n t feltételezett o n t o l o g i k u s s t á t u s u k h a t á r o z z a meg.2 6
Történettudomány és társadalomtudományok
Annak, hogy a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e diszciplináris okok, fogalmi nehézségek miatt
„objektív m ó d o n " n e m m e g h a t á r o z h a t ó ,2 7 az eddig e l m o n d o t t a k o n kívül m á s oka is van.
Például a t ö r t é n e t t u d o m á n y és a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k változó kapcsolata. U t a l n é k itt F e r n a n d Braudel 1969-es ó h a j á r a , hogy tudniillik a t ö r t é n e t t u d o m á n y égisze alatt egyesül- jenek a h u m á n t u d o m á n y o k , Wolfgang J. M o m m s e n „A t ö r t é n e l e m m i n t történeti t á r s a d a - l o m t u d o m á n y " című t a n u l m á n y á r a , a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k úgynevezett t ö r t é n e t i f o r d u - lataira, az Annales kritikai f o r d u l a t á h o z k a p c s o l ó d ó k é r d é s r e (félelemre), a m e l y szerint
„a történészi t e r ü l e t e n c s u p á n a múlttal foglalkozó antropológusokkal, közgazdászokkal és szociológusokkal t a l á l k o z h a t n á n k " , és arra a föltevésre, amely szerint a h a g y o m á n y o s tár- s a d a l o m t u d o m á n y o k v á l s á g b a n vannak.2 8 És itt is meg kell említeni, hogy a p o l i t i k a t u d o - m á n y b a n a kezdetektől e r ő s e n jelen van a t ö r t é n e t i „irány", és n e m vált el élesen a múlt és a jelen t a n u l m á n y o z á s a . A politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é r e t e h á t j o g o s a n t a r t h a t igényt pél- dául a t ö r t é n e t i szociológia vagy a p o l i t i k a t u d o m á n y .
Azaz t ö b b k é r d é s r e is választ kellene találni. Például: m i k é n t h a t á r o z z u k m e g a t á r s a d a - l o m t ö r t é n e t és a t ö r t é n e t i szociológia közötti különbséget? Milyen az ideális k a p c s o l a t és e g y ü t t m ű k ö d é s a t ö r t é n e t t u d o m á n y és a szociológia, illetve a t ö r t é n e t t u d o m á n y és általá- b a n a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k között?2 9 A választ befolyásolja, hogy Lucien Febvre-nek a d u n k - e igazat, aki a m á s o d i k világháború u t á n úgy vélte: „a t ö r t é n e l e m vak, h a c s a k a szo- ciológia fel n e m nyitja a szemét", vagy Philip A b r a m s - n e k , aki 1982-es Történeti szocioló-
26 Vö.: Clark, Elizabeth A.: History, Theory, Text. Historians and the Linguistic Turn. Cambridge - London, 2004. 39. - Boros János Rorty felfogását többek között Derrida Montaigne-től vett mot- tójának parafrázisával jellemzi: „nehezebb értelmezni az értelmezéseket, mint a dolgokat" - vi- szont „csak az értelmezések értelmezhetők". Boros János: Pragmatizmus. In: Boros Gábor (szerk.):
Filozófia. Budapest, 2007.1340.
27 ,A diskurzusok termelésében a diszciplinák ellenőrző feladatokat látnak. Ez olyan folyamatos já- ték, amely során a szabályok folytonos aktualizálása egyben az önazonosság kifejeződése is" - állítja Foucault nyomán a Gulbenkian Bizottság. Wallerstein, Immanuel és mások: A társadalomtudo- mányok jövőjéért: nyitás és újjászervezés. A Gulbenkian Bizottság jelentése. Budapest, 2002. 39.
28 Mommsen, Wolfgang J.: Geschichte als Historische Sozialwisseiischaft. In: Pietro Rossi, Pietro (Hrsg.): Theorie der modernen Geschichtsschreibung. Frankfurt am Main, 1987.107-146.; az An- nales szerkesztői: Történelem és társadalomtudományok. Merjünk kísérletezni! In: Benda Gyula - Szekeres András (szerk.): Az Annales. A gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet francia változata. Budapest, 2007. 586. Vö.: Czoch Gábor - Sonkoly Gábor: Bevezető. In: uők. (szerk.):
Társadalomtörténet másképp. A francia társadalomtörténet új útjai a kilencvenes években. Debre- cen, é. n. 9-19.
29 Utóbbi kérdésre lásd például Charles Seignobos 1901-es, A történeti módszer alkalmazása a tár- sadalomtudományokra című munkáját. Ebből részletek olvashatók Takács Erzsébet fordításában.
In: Lajtai L. László (szerk.): A történetírás mint tudomány. A történészi hivatás kialakulása a XIX.
századi Franciaországban. (Atelier Könyvtár) Budapest, 2007. 380-390.
gia c í m ű k ö n y v é b e n úgy fogalmazott: „...alapvető irányultságukat t e k i n t v e a t ö r t é n e l e m és a szociológia u g y a n a z " .3 0 Vagy esetleg Paul Veyne-nek, aki úgy vélte: „a szociológia olyan t ö r t é n e t t u d o m á n y , amelyet a t ö r t é n é s z e k elhanyagolnak".3 1 Vagy B o u r d i e u - n e k , aki szerint a t ö r t é n e t t u d o m á n y „a múlt t ö r t é n e t i szociológiája", a szociológia pedig „a jelen t á r s a d a - l o m t ö r t é n e t e " .3 2 Vagy Giddensnek, aki ennél is továbblépve kijelentette: „Egyszerűen n i n c s logikai és m ó d s z e r t a n i különbség a társadalomtudományok és a t ö r t é n e l e m között..."3 3 De az is lehet, hogy p é l d á u l J o h n H. G o l d t h o r p e érveit f o g a d j u k el, aki „A t ö r t é n e l e m h a s z n á l a - ta a szociológiában" című t a n u l m á n y á b a n a különbség mellett érvelt. S z e r i n t e ugyanis a két t u d o m á n y b a n j e l e n t ő s az eltérés a bizonyíték t e r m é s z e t e között vagy m é g p o n t o s a b b a n aközött, „amilyen ú t o n ezek a bizonyítékok létrejönnek",3 4 Ám akár ezt h i s s z ü k , akár azt, ez a k i t é r ő talán a k i i n d u l ó k é r d é s r e a d h a t ó másik válaszhoz vezet. E s z e r i n t : h a „egyformán t u d j u k " is, hogy m i a politika, azaz h a mégis t u d j u k , hogy mi a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e - te, az akkor s e m feltétlenül egy „dolog".
Ezen a p o n t o n egy példa kedvéért m o s t igen röviden visszatérnék a politikai szociológia t é m á j á h o z / t é m á i h o z . Ha a politikai t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e t úgy t e k i n t j ü k , m i n t „a t ö r t é n e t - í r á s m e g t e r m é k e n y ü l é s é [ t ] a politikai szociológia által", akkor a m é d i a t ö r t é n e t evidens m ó d o n politikai t á r s a d a l o m t ö r t é n e t . „Evidens m ó d o n " a b b a n az é r t e l e m b e n , hogy a politi- k a t u d o m á n y a m é d i a t é m á j á t m a is az „önálló" politikai szociológiához sorolja, n o h a az u t ó b b i t ma m á r m á s k é n t határozza meg, m i n t m o n d j u k közel ötven éve, 1960-ban M a r t i n L i p s e t t e t t e a „ H o m o politicus"-ban.3 5 És „evidens m ó d o n " a b b a n az é r t e l e m b e n , hogy a s a j t ó t ö r t é n e t m á r a századforduló óta t á r s a d a l o m t ö r t é n e t is. Mert p é l d á u l száz éve, 1908- b a n a Berlinben t a r t o t t nemzetközi t ö r t é n é s z k o n f e r e n c i á n Martin S p a h n n e m csupán for- r á s k é n t , h a n e m t á r s a d a l m i i n t é z m é n y k é n t beszélt a sajtóról. Igaz, H e l m u t Schanze csak az 1920-as, 1930-as évekig vezeti vissza az ezredforduló releváns m é d i a t ö r t é n e t i vitáit - vi- szont leszögezi: a médiafejlődés k ü l ö n b ö z ő aspektusai n e m több k ü l ö n b ö z ő t u d o m á n y á g a t
„eredményeznek", h a n e m egyetlen m é d i a t u d o m á n y t .3 6 Mint egy politológus, szociológus stb., aki m a g á é n a k a k a r j a t u d n i a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é t .
Mindez azért fontos, m e r t a politikatörténet és a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t k a p c s o l a t á n a k vizsgálata s o r á n n e m c s u p á n arra az e r e d m é n y r e j u t h a t u n k , mint S u s a n P e d e r s o n - t u d n i - illik hogy az „azonos" témaválasztás miatt, a meglévő m ó d s z e r t a n i k ü l ö n b s é g e k ellenére
30 Ehhez kissé hasonlít Kornis Gyula véleménye, aki az „egybetartozást" és a módszertani, tárgyi kü- lönbségeket egyszerre hangsúlyozta. Hajnal Istvánról szólva úgy fogalmazott, hogy a történetírás nem veheti komoly hasznát a szociológiának, kész módszereket nem vehet át tőle, „csak szempon- tokat, amelyek történeti módszerekkel érvényesíthetők. Történelem és szociológia egybetartozik;
oly módszert kell kimunkálni, amely közösen fejezi ki azt, amit eddig külön a maga nyelvén fejezett ki a történettudomány, másfelől a szociológia: az előbbi akkor, amikor a konkrét társadalomfejlő- dést kutatja, az utóbbi akkor, amikor az emberi társulás törvényszerűségeinek megállapítására tö- rekszik." Kornis Gyula: Tudós fejek. Budapest, 1942. 139.
31 Noiriel: A történetírás „válsága". 129.
32 Némedi Dénes: Bevezető megjegyzések. In: uő. (szerk.): Modern szociológiai paradigmák. Buda- pest, 2008. 321.; Takács Erzsébet: Közös kaland? A szociológiai és a történelem(tudomémy) vi- szonya Franciaországban a 20. század utolsó harmadában. Uo. 326., 337.
33 Idézi Goldthorpe, John H.: The uses of history in sociology: reflections on some recent tendencies. British Journal of Sociology, vol. 42. (1991) .June, 211. (Kiemelés tőlem.)
34 Goldthorpe: The uses of history, 211.
35 Lipset, Seymour Martin: Homo politicus. A politika társadalmi alapjai. Budapest, 1995.
36 Schanze, Helmut: Einleitung. In: uő. (Hrsg.): Handbuch der Mediengeschichte. Stuttgart, 2001.
1-2.
„ma m i n d a n n y i a n politikatörténészek vagyunk". És n e m csak arról van szó, hogy az elmúlt évtizedek egyik lehetséges e r e d m é n y e a történészi megközelítések közötti „kiegyenlítődés".
Mert ugyan lehet, hogy „ma m i n d a n n y i a n politikatörténészek vagyunk", de lehet a gyanúnk az is: m a n e m mind vagyunk történészek. Egyrészt utalnék arra, hogy - mint Georg G. Iggers és Q. E d w a r d W a n g A modern töi'ténetírás globális története című k ö n y v ü k b e n írják - A m e r i k á b a n és E u r ó p á b a n az e z r e d f o r d u l ó r a m e g e r ő s ö d n i látszik a t á r s a d a l o m t u d o m á - nyokat használó t ö r t é n e t í r á s .3 7
M á s r é s z t azt h a n g s ú l y o z n á m , h o g y t ö b b e k között a p o l i t i k a t u d o m á n y , a szociológia, a t á r s a d a l m i n e m e k t u d o m á n y a vagy a m é d i a k u t a t á s t e r m é s z e t e s m ó d o n foglalkozik olyan történeti kérdésekkel is, amelyeket h a g y o m á n y o s a n a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é h e z so- rolnánk. Ami azért is f o n t o s lehet, m e r t e t á r s a d a l o m t u d o m á n y i pluralizmus n y o m á n a tör- t é n e t í r á s és a p o l i t i k a t ö r t é n e t „hagyományos" „széttöredezettsége" a múlté: m a m á r más m ó d o n is felosztható m i n d a z , amivel a t ö r t é n e t í r á s és így például a politikatörténet-írás foglalkozik. Azaz - p é l d á u l - n e m biztos, hogy m i n d a n n y i a n történészek (vagy a m a t ő r ö k ) vagyunk, akik a t ö r t é n e l e m m e l / m ú l t t a l foglalkozunk.3 8
H a r m a d r é s z t m i n d e n n e k kapcsán említeni lehet n é h á n y transz-diszciplináris paradig- m á t is. Például a diskurzuselemzést vagy a racionális d ö n t é s e l m é l e t e t , amelyet az ú j politi- k a t ö r t é n e t egyik régi m ó d s z e r t a n o s a , J . M o r g a n Kousser az (új) politikatörténet széttöre- dezettségének ellenszereként ajánl.3 9 Ez azt m u t a t j a , hogy a politika, a politikai vagy a poli- t i k u m t á r s a d a l o m t ö r t é n e t é n e k sem egy egységes és m ű k ö d ő kutatási gyakorlat az alapja, hiszen a t u d o m á n y o k belső és külső h a t á r a i elmosódni látszanak, n o h a „gyakorlati érde- kek" ezeknek a h a t á r o k n a k a f e n n t a r t á s á t szolgálhatják.
Politika és társadalom
Arra a kérdésre, hogy v a n - e a politikának t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e , t ö b b helyes válasz is adha- tó. Az itt b e m u t a t o t t értelmezések alapján az egyik az a lehetőség, hogy a politika t á r s a d a - l o m t ö r t é n e t e v a l ó j á b a n és egyszerűen politikatörténet. M o n d j u k a b b a n az é r t e l e m b e n , hogy m i n d e n politikatörténet, ami távol v a n a h a g y o m á n y o s t á r s a d a l o m t ö r t é n e t t ő l . Vagy a b b a n az értelemben, hogy a politika t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e az örökifjú ú j politikatörténettel azonos. Vagy a p o l i t i k u m történetével, n o h a ez sok m i n d e n m á s t is m a g á b a n foglal.
A lényeg a z o n b a n (természetesen) n e m az elnevezés, a divat (az aktuális történetírói fordulat, a p a r a d i g m a stb.), h a n e m az i s m e r t e t e t t értelmezésekből f a k a d ó m á s i k következ- mény. Az nevezetesen, hogy a politika és a t á r s a d a l o m „ m a g j á t " könnyű azonosítani, h a t á r - vidéküket a z o n b a n t a l á n lehetetlenség. E b b e n az esetben d i l e m m á n k két m ó d o n oldható föl. M e g h a t á r o z h a t j u k ezt a területet szociológiai, azaz h a t a l m i , „ t u d o m á n y o n kívüli" stb.
s z e m p o n t o k alapján. Vagy olyan t u d o m á n y á g a k r a b o n t v a , m i n t például a politikatudo- mány, a m é d i a t u d o m á n y , a kulturális antropológia és a t á r s a d a l m i n e m e k - vagy a törté- n e t t u d o m á n y o n belül m a r a d v a mint médiatörténet, történeti antropológia stb., és így a kér- dés é r t e l m é t veszti.
37 Iggers, Georg G.- Wang, Q. Edward: A Global History of Modern Historiography. London, 2008.
367-
38 Gyáni Gábor is felteszi a kérdést: „Önálló tudomány-e (még) a történetírás?" Lásd: A történetírás újragondolása. Történelmi Szemle, 48. évf. (2006) 3-4. szám, 261-274.
39 Kousser, J. Morgan: Toward „Total Political History": A Rational-Choice Research Program.
Journal of Interdisciplinary Histoiy, vol. 21. (1990) Spring, 521-560. Vö. uő.: The „New Political History": A Methodological Critique. Reviews in American Histoiy, vol. 4. (1976) March, 1-13.
Az is lehet a z o n b a n , h o g y az értelmezések értelmezésével o d a j u t o t t u n k : a politikának n e m m i n d i g v a n / v o l t t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e . Azaz k é r d é s : e t é m a b á r m e l y k o r s z a k b a n vizs- gálható-e? Hiszen a t á r s a d a l o m és a politika nem u g y a n a z „volt", n e m u g y a n a z t jelentette az elmúlt évszázadokban. A történetírás felosztása politika-, t á r s a d a l o m - és gazdaságtörté- n e t r e sokáig logikusnak t ű n t , mert leképezte az állam, a t á r s a d a l o m és a g a z d a s á g 19. szá- zadi elkülönülését. A 2 0 . század elejétől azonban egyre t ö b b t á r s a d a l o m k u t a t ó (például Max W e b e r ) vetette fel, h o g y a politika n e m azonosítható az állammal vagy a politikai in- t é z m é n y e k k e l .4 0 A h a r m i n c a s években Carl Schmitt a r r a a következtetésre j u t o t t , hogy mi- vel a t á r s a d a l o m á t p o l i t i z á l ó d o t t , a p o l i t i k a pedig „ t á r s a d a l m a s í t ó d o t t " , n a g y o n n e h é z m e g m o n d a n i , hogy mi része a politikának és mi n e m . E bizonytalanság m i a t t vezette b e Schmitt a „politikai" f o g a l m á t , amellyel r é s z b e n azt k í v á n t a hangsúlyozni, hogy a politika fő k é r d é s e é p p e n az, hogy m i politikai k é r d é s egyáltalán.4 1
A szovjet t í p u s ú államszocialista rendszerek, illetve az államszocializmus k o r á n a k ta- n u l m á n y o z á s a e s z e m p o n t b ó l is sajátságos. A rá jellemző monolitikus s t r u k t ú r a ugyanis
„ m e g s z ü n t e t t e a t á r s a d a l m i és politikai r e n d s z e r n e k [...] a m o d e r n k a p i t a l i z m u s r a jellemző kettősségét [...]". Azaz, m o n d j u k , a Kádár-korszak t á r s a d a l o m t ö r t é n e t e és p o l i t i k a t ö r t é n e t e n e m vizsgálható ö n m a g á b a n , hiszen m a g a a „társadalmi" és a „politikai" n e m k ü l ö n ü l t el.42
A szociológus B r u n o Latour a 20. század végén m á r n e m a „politikai", h a n e m a „társa- dalmi" k a t e g ó r i á j á n a k érvényességét kérdőjelezte m e g : „Ma m á r n e m világos, hog}' van- nak-e olyan viszonyok, amelyek elég specifikusak ahhoz, hogy ' t á r s a d a l m i n a k ' lehessen őket t e k i n t e n i [...] a t á r s a d a l m i m i n d e n f e l é szétfolyik, d e sehol sincs igazán. Az a helyzet, hogy s e m a t u d o m á n y , s e m a t á r s a d a l o m n e m m a r a d t elég stabil ahhoz, hogy b á r m e l y i k egy erős 'szociológia' ígéretével szolgálhasson."4 3
40 Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai. Elméletek és elemzések. Budapest, 2003.
74-
41 Lásd Schmitt, Carl: A politikai fogalma. Előszóval és három korolláriummal kiegészített 1932-es szöveg. In: uő.: A politikai fogalma. Válogatott politika- és államelméleti tanulmányok. Fordította, szerkesztette és az utószót írta: Cs. Kiss Lajos. Budapest, 2002. 5-102.
42 Bayer József: A politikai legitimitás. Elméletek és viták a legitimitásról és a legitimációs válság- ról. Budapest, 1997. 202. (Bayer ismertet néhány, az övével egyező nézetet is; többek között Már- kus Mária 1982-es, illetve Jerzy Wiatr 1979-es munkájára hivatkozik.)
43 Idézi Némedi Dénes: Bevezetés. A szociológia problémája - ma. In: Némedi: Modern szociológiai paradigmák. 37. Vö.: Somlai Péter: Erdőkerülés, avagy rövid elmélkedés a társadalomról és szo- ciológiájáról. In: uő.: Társas és társadalmi. Válogatott tanulmányok. Budapest, 2008. 58-63.
