A családi pótlék néhány problémája

(1)

A CSALÁDI PÓTLEK NÉHÁNY PROBLEMÁJA

DR. HOÓZ ISTVÁN

A termékenységi arányszámok fokozatos csökkenése miatt már több nagy je—

lentőségű intézkedés született. amelyeknek az volt a céljuk, hogy mérsékeljék, megállítsák, majd megforditsák ezt a folyamatot. Mint ismeretes, átmenetileg létre

is jöttek ilyen változások. de ezeket tartóssá tenni, a kitűzött célokat maradékta-

lanul megvalósítani nem sikerült. Ezek a tapasztalatok meggyőzhették a szakem—

bereket arról. hogy egy-egy intézkedéssel. kampánnyal vagy akcióval tartós ered—

ményt elérni már nem lehet.

A_ Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézete előrejel-

zései szerint a nagyon kedvezőtlen születési arányszámok a jövőben csak akkor javulnak. ha a jelenleginél lényegesen aktívabb népesedéspolitikával sikerül a csa- ládokgyermekvállalási készségét növelni. Annak érdekében tehát, hogy a termé- kenység emelkedését elősegíthessük. felül kell vizsgálnunk népesedéspolitikai esz—

közeinket, keresve továbbfejlesztésüknek és hatékonyságuk fokozásának lehetősé—

geit.

Ez a tanulmány a népesedéspolitika egyik legfontosabbnak tartott eszközével, a családi pótlékkal kapcsolatban felmerült problémákkal kíván foglalkozni. A ter- mékenység alakulásának összetett folyamatában egy-egy tényező megismerése is

hozzásegíthet a negatív hatások mérsékléséhez és a pozitív tendenciák felerősí-

téséhez. vagyis a trendnek a kívánatos irányban történő elmozdításához.

A LAKOSSÁG JÓVEDELMÉNEK FORRÁSA!

A lakosság jövedelme munkajövedelemből és társadalmi jövedelemből áll. Az

elmúlt évtizedekben és 1975 óta is a két forrás aránya jelentős mértékben megvál- tozott.

'1. tábla

A lakosság jövedelmének alakulása iövedelemforrások szerint

(folyó áron. millió forint)

Ebből:

Év jögsl'lséleesm munka- társadalmi jövedelem

jövedelem , . , .

penzben! l termeszetben: ] együtt

1975 . . . . . . .l 306 940 ! 219571 l 47 351 I 135 986 l 83 337

1980 . . . . . . . 461 793 313805 87 024 60 687 147 711

1985 . . . . 688 516 ! ,451 774 1137 337 l '96 986 234 323

35'

(2)

644 DR., HOÓZ iSTVÁN

A társadalmi jövedelmek aránya 1960—ban 18 százalék volt, 1975—ben — mint az 1. táblából is kitűnik — 27 százalékot tett ki. 1985-ben pedig már meghaladta

az összes jövedelem egyharmadát. Ez az arányváltozás úgy jött létre, hogy 1960 és

1985 között a munkából származó jövedelmek összege (folyó áron) csaknem öt—

szörösére (4.7), a társadalmi jövedelmeké pedig több mint tízszeresére (10,ó) nőtt.

Ezekből az adatokból úgy tűnik. hogy az életszínvonal-politika alakítói nagy és — hosszú ideig — növekvő szerepet tulajdonítottak a társadalmi jövedelmeknek.

Az arányszámok változása a történelmi fejlődés feltételeit is tükrözi, hiszen rövid időn belül kellett megoldani alapvető fontosságú szociális feladatokat. Az egész-—

ségügy fejlesztése és ingyenes szolgáltatásainak általánossá tétele, a lakosság kulturális és képzettségi szintjének növelése vagy a nyugdíjrendszer kiépítése nem-

csak az elmúlt évtizedekben kívánt nagy erőfeszítéseket, hanem ielenleg is. A tár-

sadalmi fogyasztási alapoknak olyan funkciókat— szánnak, hogy azokkal csökkent—

sék az egy főre jutó jövedelmekben tapasztalható egyenlőtlenségeket, és kompen- zálják a munka szerinti elosztás hiányosságait. De alkalmasnak tartják arra is.

hogy bizonyos területeken (például oktatás. egészségügy) közelebb hozza a né- pesség különböző rétegeinek fogyasztását, életszínvonalát. Mások azonban úgy vélik. hogy a munkából származó jövedelmek arányának ez a jelentős csökkenése már nem felel meg a mai követelményeknek. A nemzeti jövedelem lelassult növe- kedési üteme a munka szerinti elosztás jelentőségét hangsúlyozza. A munkajö- vedelmek relatív csökkenésének folyamatát károsnak minősítik azért is, mert ez

— végső soron — a társadalmi fogyasztási alapok növelésének rovására történik.

A szocializmusban egyidejűleg két elosztási elv érvényesül. A munka szerinti részesedés mellett (,,egyenlő munkáért egyenlő bér") hat a szociális elosztás (..ki—

nek-kinek szükségletei szerint") elve is. Nincs azonban általános szabály arra. hogy a kétféle forrásnak milyen az optimális vagy az ideális aránya. Ennek meghatá—

rozása nemcsak elvi kérdés, hanem a népgazdaságot és a családokat közvetlenül érintő gazdasági és politikai következményekkel járó döntés. A munkateljesítmé- nyek növelése nélkül lehetetlen a népgazdaság teljesitőképességét fokozni, a tár—

sadalmi jövedelmek növelése nélkül pedig megoldhatatlan például a műveltség és a szakképzettség növelése, az egészség fenntartása és —- témánk szempontjából a legfontosabb — a népesség bővített újratermelése.

Az 1. táblából kitűnik azonban az is. hogy nemcsak az összes jövedelem struk—

túrája alakult át, hanem megváltozott a társadalmi jövedelmen belül a pénzbeni és a természetbeni források aránya is. Amíg 1960-ban a lakosság pénzben kapta meg a társadalmi jövedelem 38 százalékát. addig 19BO-ra ez az arány már meg-

közelítette a 60 százalékot (1980—ban 589%. 1985-ben 58,6%).l Az utóbbi 25 év

alatt a pénzbeni társadalmi jövedelmek összege 8 milliárdról 137 milliárd forintra nőtt (folyó áron), a természetbeni jövedelmeké pedig 22 milliárdról 234 milliárdra emelkedett.

A statisztikai évkönyvekben rendszeresen közzétett adatokat a 2. táblában fog- laltuk össze azzal a céllal. hogy áttekintést adhassunk a lakosság társadalmi jö—

vedelmeinek forrásairól és az egyes források jelentőségéről.

Mivel az egyén demográfiai magatartása egyre kevésbé ösztönös viselkedés,

elhatározásaiban igen nagy szerepet játszanak a külső motívumok. Az anyagi elő—' nyök nyújtásával a társadalomirányítás ezt az elhatározást kivánja befolyásolni úgy. hogy visszaállítja az egyének döntési szabadságát, hisz csökkenti azokat a

1 A pénzbeni és a természetbeni társadalmi jövedelem alakulásának népesedéspalitikai következ—

ményeiről Iá'sái: Hoóz István: Családi pótiék és népesedéspolitika. Közgazdasági Szemle. 1983. évi 12. sz.

1409—1421. a .

(3)

CSALADIPOTLEK

645

gazdasági" hátrányokat. amelyek például a gyermekszám növelése következtében előállhatnak. A népesedéspolitikai célok megvalósítása érdekében alkalmazott közvetlen gazdasági eszközök társadalmi jövedelem formájában jutnak el a csaló—

dokhoz. Az anyagi támogatás kiterjed mindazokra az életjelenségekre. amelyek a népességreprodukció mennyiségét és minőségét befolyásolják.

*A társadalmi jövedelem tehát, azon túlmenően. hogy javítja a népesség élet- körülményeit és fokozza szociális biztonságát, népesedéspolitikai célokat is szol- gálhat. sőt néhány formájának kifejezetten ez a célja. A pénzbeni jövedelmek kö- zül a családi pótlék. a gyermekgondozási segély. a gyermekgondozási díj, a ter- hességi—gyermekágyi—anyasági segély fizetése a népesség mennyiségi és minő- ségi reprodukciájának elősegítése érdekében történik. Nem kívánunk azonban foglalkozni a. társadalmi jövedelem minden fajtájával, csak a családi pótlékkal kapcsolatos néhány problémára hívjuk fel a figyelmet.

2. tábla

A lakosság társadalmi jövedelmének alakulása

' 1975. [ 1980. [ 1985.

Társadalmi jövedelem

évben (folyó áron. millió forint)

Pénzbeni jövedelem . . . 47 351 87 024 137 337 Ebből:

! nyugdíj . . . 27103" 55 979 91737

acsaládi pótlék . . . 6426 13561 21341

- (gyermekgondozási segély . . . 3 006 3 913 2 773

.— gyermekgondozási díj . . . . — -— 1625

, táppénz . . . 6 859 8 534 11 610

, terhességi—gyermekágyi segély . 1 267 1 535 1 665

anyasági segély. . . 471 360 353

temetkezési segély. . . 89 98 257

Ösztöndíj . . . . . . 700 1 013 1 604

Eermészetbeni jövedelem . . . . 35 986 60 687 96 986 bből

egészségügyi juttatás . . . * . 10 809 18 203 28 582

szociális juttatás és bölcsőde. . 2008 3905 5913

oktatási juttatás. óvoda . . . . 15 317 25 340 40148

_ kultúra, sport. üdülés . . . . . 3931 7977 14995

Társadalmi jövedelem összesen 83 337 147 711 234 323

Mint a 2 táblából is kitűnik, a lakosság sokféle címen részesülhet pénzbeni

társadalmi jövedelemben. A kapott összeget vagy a munkajövedelem függvényé- ben. vagy attól függetlenül azonos összegben határozzák meg. E megkülönböz- tetésnek részben elvi alapjai lehetnek, részben pedig a szokások alakíthattak ki.

A terhességi—gyermekágyi segély összege azonos az anya átlagkeresetével, mert a jogalkotók úgy vélték, hogy a terhesség. illetve a gyermekgondozás első szakasza az anya közvetlen közreműködését igényli. Ezért a társadalmilag is szük- séges tevékenységéért a nőt keresetkiesés vagy anyagi hátrány nem érheti. Ha—

sonló a helyzet a táppénzzel is, hisz a betegség alatti jövedelemnek (illetve jöve- delemkiesésnek) arányosnak kell lennie az egészségesen végzett munkáért kapott keresettel. De a nyugdíj összegét is azért állapítják meg a munkajövedelem aró- nyában. hogy ezáltal ösztönözzék a keresőket a munkában való aktívabb részvé—

telre, aminek következtében majd életkörülményeik javulhatnak a nyugdíjas évek- ben is. Úgy vélem, a gyermekgondozási díj 1985 ben történő bevezetésének is ket-

(4)

646 DR. HOÓZ iSTVAN

tős célja volt: az egyik a gyermekgondozás vállalása miatti keresetkiesés mérsék-

lése. a második pedig a gyermek(ek) vállalásának elősegítése.2

A lakosság pénzbeni társadalmi jövedelme tehát ezekben az esetekben nem független munkajövedelmétől. Sőt. összegének meghatározásánál nemcsak az a

cél. hogy szociális támogatást jelentsenek az érdekelteknek, hanem az is. hogy

hatékonyabb munkára. nagyobb munkajövedelem elérésére ösztönözzenek. Bár a

gyermekgondozási segély nagyon sikeres intézkedés volt és átmenetileg növelte

a 2. és a 3. gyermek vállalását. később a nők jelentős hányadánál nem— azért vált problematikussá, mert nem maradtak otthon gyermekeikkel, hanem azért. mert

— a nagy keresetkiesés miatt (is) - nem vállalták a szülést vagy a többedik szü—

lést. Az anyagi áldozatot a gyermekgondozási díj arányaiban is mérsékelte;

A családi pótlék. a gyermekgondozási és az anyasági segély összege függet—

len a szülők (eltartók) keresetétől. Ha az aktív keresők teremtik meg munkájuk- kal a társadalmi jövedelem alapját, miért kapnak ezekben az esetekben azonos

összeget azok. akik többet dolgoztak. mint akik kevesebbet? Miért lehet vagy kell

egyik esetben figyelembe venni a munkajövedelem összegét. és miért kell eltekin- teni tőle a másikban? Némi ellentmondást láthattak ebben mások is, hisz 1985-

ben a gyermekgondozási segély mellett megjelent a gyermekgondozási díj.

A CSALÁDI PÓTLÉK

A családi pótlék a gyermekes családoknak nyújtott rendszeres pénzbeni támo—

gatás. Bevezetésének kétféle célja lehet. Kezdetben a ..szociális igazság" gon—

dolatát hangoztatták, utalva arra. hogy mindenkinek joga van olyan bérhez. amely biztosítja önmaga és családja eltartását (családi munkabérnek is nevezték). Ezzel a pótlékkal igyekeztek csökkenteni azokat az életszínvonalbeli különbségeket. ame—

, lyek a családoknál a gyermekek számának növekedése következtében jöttek létre.

E juttatásokban azonban egyre inkább az állami népesedéspolitika eszközét. le—

hetőségét látták. E felfogás szerint a gyermekvállalás következtében fellépő kiadá—

si többletet nemcsak ellensúlyozni kell. hanem anyagi előnyök nyújtásával serken—

teni kell a családok gyermekvállalási készségét. Ez utóbbi értelemben a családi pótlék már ,,közvetett bér", amelyhez minden gyermekes családnak joga van. De úgy is lehet értékelni. mint előzetes fizetést, amelyet a társadalom a pályakezdő embernek ad azoknak a várható szolgáltatásoknak az érdekében. amelyeket majd felnőtt korában tenni fog. A családi pótlék azonban nemcsak anyagi támogatást jelent. hanem ehhez erkölcsi hatás is kapcsolódik, hisz a szülőknek az a benyo- másuk. hogy a társadalom szívesen fogadja gyermeküket.

Ma már a családi pótlék a társadalmi jövedelemnek az a formája, amelyet a népesedéspolitika legalkalmasabb. leggyakrabban alkalmazott gazdasági esz—

közének tekintenek. Ennek ellenére fizetésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati

kérdések egész sora vár még ma is tisztázásra. Pedig jelentős érdekek fűződnek ah—

hoz. hogy a rendelkezésre álló összeg minél hatékonyabban szolgálja a célul ki—

tűzött társadalmi és népesedéspolitikai érdekeket.

A gyermekneveléshez való hozzájárulás mértéke — elméletileg — meghatároz-

ható úgy, hogy minden gyermek azonos összeget kap, de úgy is. hogy ez az összeg függ például az eltartó keresetétől vagy a gyermeknevelésre forditott összegtől.

? Már korábban, 1984. június 146! hatályba lépett a Német Demokratikus Köztársaságban egy olyan határozat, amelynek értelmében a dolgozó anya harmadik és minden további gyermeke születése eseten a terhességi és gyermekágyi szabadság kiegészitéseképpen a gyefmek másfél éves korának betöltéséig fizetett betegszabadságot vehet igénybe. Erre az időszakra olyan mértékű támogatás fizetendő, amely annak a táppénznek felel meg. amelyre a dolgozó anya saját betegség miatti munkaképtelensóge eseten jogosult (legalább havi 350 márka).

(5)

CSALÁDI PÓTLÉK 647

Amikor a családi pótlékot ..az egyenlő mértékben támogatott gyermekek"

rendszere keretében állapítják meg, minden gyermek azonos összegű családi pót—

lékot kap, függetlenül a szülők keresetétől. Ilyenkor azt kívánják kifejezésre jut-

tatni, hogy Cl társadalom minden gyermeket azonos értékűnek tart, felnevelését

azonos mértékben támogatja. Mivel azonban a családok jövedelme (és így gyer—

mekneveléssel kapcsolatos kiadása) különböző, az azonos összegű családi pótlék nem egyenlő mértékben segíti elő a társadalom valamennyi rétegének gyermek-

vállalását. Hatékonyságáról azt kell feltételeznünk, hogy - szigorúan gazdasági

szempontból — ösztönző szerepe a leggyengébb keresetű családoknál a legerő- sebb, és fokozatosan csökken a magasabb jövedelmű családok felé haladva. Ezért ha összegét azon a szinten állapítják meg. amely az egy főre jutó jövedelemnek a további gyermek születésével beálló csökkenését csak a legalacsonyabb kere—- setű családoknál egyenlíti ki, az gyakorlatilag megfosztja minden tényleges ösz- tönző szerepétől a többieknél, és átalakítja ezt a legalacsonyabb jövedelmű csa—

ládok szociális segélyévé. Ha pedig az összeg elég magas, kialakulhat egy olyan

réteg, amelynél az egy főre jutó jövedelem (nominálkereset) alacsonyabb a csa-

ládi pótléknál.

Azok, akik az ,,egyenlőtlen mértékben támogatott gyermekek" koncepciójának elfogadását javasolják, elsősorban a kielégítő népszaporodáshoz fűződő érdeke- ket tartják szem előtt. Úgy vélik. a házaspárok gyakran áldozatnak érzik a gyer- mekvállalást. A magasabb gyermekszámra azonban a társadalomnak már nagyobb szüksége van, mint a családnak. hisz ezek nélkül az áldozatok nélkül nem marad- hat fenn. A demográfusok jelentős része szerint az alacsony termékenységű cso- portokat csak az olyan összegű pótlék ösztönzi. amely arányban áll a gyermek- nevelés családra háruló költségeivel. mert .,minden embernek megvan a maga ára", és ha ezt megkapják, a termékenység kielégítő lehet azokban a társadalmak—

ban is, amelyekben a családtervezés gyakorlata már széles körben elterjedt.

Ebben a rendszerben a családi pótlék összegének meghatározása történhet a gyermek eltartási terheinek vagy a szülő(k) keresetének (jövedelmének) figye-

lembevételével.

A legreálisabb mutatót akkor kapnánk. ha a családi pótlék összegét a gyermekre fordított kiadások arányában állapíthatnánk meg. Ennek meghatározása

azonban sokféle nehézséget jelentene. hisz a gyermeknevelés családi költségei nemcsak a gyermekek számától. életkorától vagy a szülők jövedelmétől függnek.

hanem számos szubjektív tényezőtől is.

A második lehetőség. az eltartó (szülő) jövedelméhez (fizetéséhez) való viszo- nyítás. már járhatóbb útnak tűnik. Ebben az esetben nem a pótlék összege. hanem a jövedelemhez viszonyított aránya azonos. Az arányszámmal együtt meg- határozzák egyben azt is, hogy egy bizonyos számú gyermek után fizetett pót- lék mennyivel növeli a szülők jövedelmét. Mivel ma már a feleségek (anyák) túl- nyomó többsége is dolgozik, és növeli a család jövedelmét. ez a viszonyítás akkor lenne reális, ha az apa és az anya együttes keresetének összegét lehetne figye—

lembe venni. Ilyen, rendszeresen közölt országos adatokkal azonban nem rendel- kezünk. Mivel a havi keresetek nominális összegét többféle bontásban rendszeresen közlik. az egyik eltartó fizetéséhez való viszonyításnok most sincs akadálya.

E rendszer alapján —- azonos gyermekszám mellett —- a magasabb fizetésűek nagyobb összeget kapnak gyermekeik után.

A hazánkban kialakult rendszer szerint minden család azonos összeget kap azonos gyermekszám mellett. vagyis itt ..az egyenlő mértékben támogatott gyer-

mek" koncepciója érvényesül.

(6)

648 DR. HOÓZ iSTVAN

A pótlék meghatározásának alapja a családban élő gyermekek száma. Az

egyes gyermekek után járó összeg azonban nem azonos, hanem emelkedik -— a gyermekek számának növekedésével párhuzamosan — a kívánatosnak tartott gyer-

mekszámig (például háromig vagy négyig). mégpedig rendszerint progresszív mó;

don. Ebben kifejezésre jut az a szándék, hogy a társadalom egyre nagyobb részt

vállal a gyermek eltartásából, de nem tartja kívánatosnak a kiemelkedően ma—

gas gyermekszámot egy-egy családon belül. A gyermekenkénti differenciálás abból

a feltevésből fakad. hogy a nagyobb összeg hatása is nagyobb lesz. hisz az összeg

emelkedésével csökkennek a gyermeknevelés családi (anyagi) terhei, mérséklődé nek a további gyermek(ek) vállalásának gazdasági akadályai. A családi pótlék meghatározásának ezek a belső arányai arra utalnak, hogy az állam a rendelke—

zésre álló anyagi erőforrásokat igyekszik koncentrálni az ideálisnak tartott gyer—

mekszámra.

Hazánkban 1986—ban a családok

egy gyermek után 410 forintot

— két gyermek után gyermekenként 710 forintot—'] (tehát összesen 1420 forintot),

— harmadik gyermek után további 1100 forintot (tehát összesen 2520 forintot).

— negyedik gyermek után további 1240 forintot (tehát összesen 3760 forintot), ötödik és a többedik gyermek után gyermekenként 840 forintot

kaptak havonta családi pótlék címén.

! A növekedés különbsége a második és a harmadik gyermek között a legnagyobb. Az egy gyermekre jutó összeg tovább emelkedik a 4. gyermekig, de már

közel sem ilyen mértékben.

A családi pótlékra fizetett összeg az 1960. évi 1,4 milliárdról fokozatosan emelkedett az 1985. évi 21 milliárdra (folyó áron). Mint a 2. tábla adataiból kitű-e nik. a családi pótlékra kifizetett összegek aránya nem túl jelentős sem akkor, ha

a teljes összeghez viszonyítjuk (7—90/0). sem akkor. ha a pénzbeni jövedelmen be-

lüli arányát határozzuk meg (13—15%).

3. tábla

A családi pótlékra vonatkozó fontosabb adatok

* Családi pótlékban részesülő

Acsaládi '

Év pótlék összege családok ' gyermekek

;(millió forint) VVVVV

száma (1000 fő)

1975 . . . l 6 426 ! 905 l 1 773

1980 . . . 13561 1113 2095

1985 . . * 21341 1 363 ! 2 350

Az összeg nagyságát többféle tényező határozza meg. A legfontosabb termé-

szetesen a gyermekek száma. De nemcsak e szám alakulása döntő, hanem az is.

hogy a gyermek hány éves koráig adják ezt a pótlékot. A 3. tábla adataiból ki- tűnik, hogy a családi pótlékban részesülő családok és gyermekek száma 1975 és 1985 között jelentősen nőtt, elsősorban azért, mert 1983—tól ennek a pénzbeni tá- mogatásnak az egy- (első) gyermekes családok is részesei. Nemcsak ezek a té—

nyezők növelték a családi pótlékra fordított költségeket, hanem azok az intézkedé-

3 Ezt az összeget kapja a 2. gyermek akkor is. ha az 1. gyermek .,kiöregedett" a családi pótlékra jogesultságból.

(7)

CSALADl' POTLEK 649

sek is, amelyekkel a családi pótlék összegét emelték (1979 júliusában és 1984 ja-

nuárjában). Ezeknek az intézkedéseknek következtében nőtt a gyermekes családra jutó átlagos összeg. 1975-ben ilyen címen a családok jövedelme havonta körül—

belül'óOO. 1980—ban 1000 és 1985-ben 1300 forint volt, az egy gyermekre jutó pót—

lék 1975—ben 300, 1980—ban 540. 1985-ben 760 forintot tett ki.

A családi pótlék és a havi kereset

Mint arra már utaltunk, a családi pótlék hatása nemcsak az összeg nagy——

ságától függ. hanem a támogatottak keresetétől (jövedelmétől) is. hisz ez hatá—

rozzalmeg jelentőségét, azt a mértéket, amellyel hozzájárul a család gazdasági kiadásaihoz. Mivel a családok jövedelmére vonatkozó adatok ismeretlenek, az ilyen összehasonlítást csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottak keresetének no—

minális összegével végezhetjük el. Ezt a statisztikai kiadványok rendszeresen és többféle változatban közlik. Mivel a kétgyermekes családtipus a legelterjedtebb, azt vizsgáljuk, hogy a két gyermekután fizetett pótlék összege (1420 forint) hogyan

aránylik oz átlagkeresethez.

4. tábla

Havi átlagkeresetek alakulása népgazdaságiAáganként

A havi IA 2 'gyermek A havi A 2 gyermek átlagkereset után fizetett átlagkereset "ló!" íizetet't

, , . , összege csaladi potlek összege csaladi potlek

"Wim '*9 (form) (533315) (M, (5535,

1984-ben 1985-ben

Ipar .' .' . . . 5628 252 6174 23,0

Építőipar . . . . 5938 23.9 6341 22.4

Mező- és erdőgazdálkodás. . . . 5076 28.0 5456 26.0

Közlekedés. posta. távközlés . . . 5767 24,6 6227 22.8

Kereskedelem . . . 4970 28.6 5402 26.3

Nem anyagi ágak. . . 5457 26,0 6042 23.5

Állami . és szövetkezeti szektor

összesen . . . 5476 259 5961 23,8

Forrás: Statisztikai évkönyv. 1984. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1985. 57. old.; Statisztikai évkönyv. 1985. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1986. 57. old.

Mint látható, 1984-ben az országos átlagkereset 25,9 százalékát jelentette a két gyermek után járó családi pótlék. Nem tudjuk megmondani, hogy ez sok-e vagy kevés, hanem arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ez milyen nagy különbségeket mu—

tat a különböző szektorokban dolgozóknál. Az egyik szélsőséget az építőipar je—

lenti,'ahol 23.9 százalék. míg a másikat a kereskedelem, ahol a nominál bér 28.45 százalékát teszi ki. Mivel az átlagbérek különböznek, a pótlék azonos abszolút összege lényeges differenciákat okoz az arányszámokban, a gyermekneveléshez való társadalmi hozzájárulás mértékében. Minél alacsonyabb az átlagbér. az 1420 forintos támogatás jelentősége annál nagyobb.

Bár az arányszámok 1985-ben mások (alacsonyabbak) voltak, a különböző népgazdasági ágakban dolgozók egymáshoz viszonyított relativ helyzete nem vál- tozott. (Azért foglalkozunk részletesebben az 1984. évi adatokkal, mert azok több—

féle bontásban állnak rendelkezésünkre.)

Még nagyobbak lesznek ezek az eltérések. ha a két gyermek után fizetett csa- ládi pótlék összegét a havi nominális keresetekhez viszonyítjuk. Mivel a teljes mun-

(8)

650 DR. HOÓZ ISTVÁN

kaidőben foglalkoztatottak megoszlása nominál keresetük szerint nemenként is rendelkezésre áll. a szükséges adatokat egy táblán mutatjuk be.

5. tábla

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak számának megoszlása havi keresetük nominális összege szerint, 1984

Az összes ! A A férfi ! A női A 2 gyermek

A havi kereset Osztályközép "tó" üreset!

(forint) (iorint) íoglalkoztalottak számának megoszlása csalást! potlek

("MÉH mániám...

— 2 000 1 900 0.9 0.5 1,4 "J

2 001— 3 000 . . . 2 500 — 6.1 2,6 10.4 56.8

3 001— 4 000 . . . 3 500 18.1 9.7 28.5 40.6

4 001— '5 000 4 500 22.7 19.3 26,2 31,5

5 001— 6 000 . . . 5 500 19.4 22,0 16.1 25,8

6 001— 7 000 . . . 6 500 13.3 172 8.6 21 .8

7 001— 8 000 . . . 7 500 8.1 112 4.4 189

8 001— 9 000 . . . 8 500 4.6 6.7 2.1 ' '16,7

9 001—10 000 . . . 9 500 2.7 4.0 1.1 14,9

10 001 —11 000 . . . 10 500 1.5 2.4 0.5 135

11 001 —12 000 . . . 11 500 0.9 1.5 0.3 12.3 '

12 001— . . . 13 000 1.7 2.9 0.4 10.9

Összesen . . . —- 100,0 100,0 100.0 -

Havi átlagkereset . — 5 493 6 207 4 660 -—

Forrás: Statisztikai évkönyv. 1964. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1985. 59. old.. illetve szá- mitott adatok.

A kereset növekedésével párhuzamosan az arányszám fokozatosan csökken.

Ezek az adatok azonban nem a családok nominálkereset szerinti megoszlását mu-

tatják. hiszen ezek többségében két kereső van (általában egy férfi és egy nő).

igy, ha a férfiak átlagkeresetét megnöveljük a nők átlagkeresetével, a családi no-

minál keresetek nagyságára vonatkozó becslést kapjuk. Mivel a férfiak átlagke—

resete 6207 forint volt. a nőké pedig 4660 forint, a két kereset úgy viszonyul egy- máshoz, mint 57 a 43-hoz. Előbbi feltevésünket kiegészítjük azzal, hogy a férfi ke—

a férfi 57. a nő pedig 43 egységgel járul hozzá. Vagyis azt feltételezzük, hogy pél—

dául 9000 forintot kereső férjek feleségeinek átlagkeresete 6790 forint (57z43 ::

9000:6790), azaz ennek a kétkeresős családnak a nominálkeresete összesen 15 790 forint. Nyilvánvaló. hogy ez nem így van minden esetben, hiszen gyakran a fele- ség keres többet. De a további számítások szükségessé teszik egy feltevésen ala—

puló kereseti modell létrehozását addig. amig adatgyűjtésen alapuló, megbiz—

hatóbb adataink nem lesznek a családok jövedelem szerinti megoszlásáról. Az ilyen

összevonásból az tűnik ki, hogy a kétkeresős családok 13 százalékának nominál-

bére 5000 forintnál kevesebb. 59 százalékuk keres 5001 és 10 000 forint közötti ösz- szeget, mig 10001 és 15000 forint közötti keresettel a családok 21 százaléka ren-

delkezik, 15001 forintnál nagyobb átlagkeresete pedig a családok 7 százalékának

van. Ezek nyilván csak megközelítő értékek. és csak a nominálkeresetekre vonat—

koznak. Ha ehhez viszonyítjuk a 2 gyermek után járó családi pótlékot, megkapjuk azokat az orányszámokat. amelyek e támogatás gazdasági jelentőségét érzékel—

tetik. Kitűnik ezekből az arányszámokból az, hogy a családi pótlék jelentősége igen különböző, hisz az alacsonyabb keresetű családoknál 25—30 százalékkal nő- veli a család nominálkeresetét. a családok többségét alkotó kereseti kategóriák-

(9)

CSALÁDI PÓTLEK 551

iban (5001—10000 forint) már a 20 százalékot sem éri el, az ennél magasabb kere—

setűeknél pedig már csak 10 százalék körül van. pedig ide tartozik a családoknak csaknem 30 százaléka.

A családi pótlék mai rendszere

f_a) A társadalom a gyermekek eltartóinak azonos összegű családi pótlékot fizet. nominálbérük nagyságától függetlenül. Ugyanakkor válás esetén a bíróság arra kötelezi a szülőt (rendszerint az apát). hogy a gyermeket gondozó másik szü—

lőnek saját jövedelmétől függő. azzal együtt változó összegű gyermektartást fizes- sen. A társadalom tehát nemcsak tudomásul veszi, hogy a gyermeknevelés költ—

ségei eltérők (a szülők jövedelmétől is függnek), hanem ennek a különbségnek a

fenntartására kötelezi is a szülőket. ha vagyonközösségük megszakad.

;b) A szülők a bölcsődében, óvodában jövedelmüktől függő. nem pedig azonos összegű étkezési díjakat fizetnek. Például a kétgyermekes családoknál az óvo—

dai étkezési hozzájárulás napi összege 7.5 és 205 forint közötti.

6. tábla

Térítési díj a gyermekintézményekben'

A kétgyermekes Két gyermek családok által után havonta A szülők együttes naponta "fizetendő

]övedelme fizetendő összeg 22 nap

összeg esetén

(forint) (forint)

— 2 000 . . . 7,5 330.0

2 001— 3 000 . . . 8.5 374,0

3 001— 3 800 . . . 10.5 462,0

3 801— 4 600 . . . 11.5 506.0

4 601— 5 600 . . . 12.5 550.0

5 601— 7 000 . . . 14,5 630.0

7 001— 8 000 . . . 17.5 7700

8 001- 9 000 . . . 18.5 814.0

9 001 —10 000 . . . 19,5 854,0

10 001— . . . 20.5 902.0

' A 4/1984 (l. 23.) PM rendelet alapján.

Mivel a 35 éven aluli feleségek (anyák) túlnyomó többsége aktív kereső. a gyermekek igen nagy hányada óvodába jár, vagy menzán étkezik. Ezeknek (: szü-

lőknek - jövedelmüktől függő összegű —- térítést kell gyermekeik után fizetniök.

Ha megközelíti a valóságot az a becslés, amelyet a házaspárok havi keresete no—

minális összegének megoszlásáról készítettünk. akkor a házaspárok körülbelül 90 százalékának havi nominálkeresete meghaladja a 7001 forintot, vagyis a gyermekei után kapott családi pótléknak több mint a felét visszafizeti havi 22 napi szolgál- tatásért. A családok körülbelül 30 százaléka 10001 forintot meghaladó összegű nominális keresettel rendelkezik. akik az étkezésért visszafizetnek 902 forintot az 1420 forintos családi pótlékból. így a kisebb jövedelműek pótléka nemcsak no—

minálbérük arányában magasabb, hanem abszolút összegét is növeli az. hogy a

gyermekintézmények szolgáltatásaik fejében kevesebbet kérnek abból vissza.

c) Reális egyéni és társadalmi igény az. hogy a keresők kereseti különbségei tükröződjenek a családtagok életszínvonalában. A családi pótlék mai rendszeré—

(10)

652 DR. HOÓZ isrww

nek az a következménye, hogy a gyermekvállalás életszinvonal-csökkenéssel jár mindazokban a családokban, amelyekben a pótlék összege kevesebb a gyermekre fordított kiadásoknál. Az életszinvonal egyenlőtlenségei igy nem a munkával függ—

nek össze, hanem a csökkenés egy pozitív és kívánatos áldozatvállalás nem kivá- natos ellenhatásaként jön létre. A jobb vagy a több munkán alapuló magasabb nominális kereset nem biztosít jobb anyagi körülményeket a többgyermekes csa- ládok tagjai számára. A termékeny családok saját magukat hozzák hátrányos heiy—

zetbe, hisz például a 3 gyermekes főmérnök családjának fogyasztási szintje ola—

csonyabb lesz a gyermektelen bérelszámoló fogyasztási szintjénél. Ahol a csalá—

dok anyagi helyzetét az aktív keresők jövedelme határozza meg, ott az eltartottak számának növekedése az egy főre jutó jövedelem csökkenését vonja maga után.

Ez nem jelenti minden esetben az elszegényedést, hanem azt, hogy például a 2—3

gyermekesek érezhetően rosszabb gazdasági helyzetbe kerülnek a saját társadal- mi. jövedelmi. kulturális, foglalkozási stb. csoportjuk gyermektelen vagy egygyer—

mekes tagjaihoz képest. Ez a különbség talán problematikusabb. mint a nagyiáte lagtól való eltérés, mert a közvetlen környezet, barátok. kollégák lehetőségeit kell

a sajátjukkal egybevetni. Mivel a nagyobb számú gyermek nemcsak a szülők, ha-

nem majd a gyermekek esélyeit is csökkenti a többi családéhoz viszonyitva, ez mér- séklően hat a gyermekvállalási készségre. A gyermek a legnagyobb társadalmi és

nemzeti érték, tehát vállalása miatt nem érhetné hátrány a családot. A társadal—

mi közhangulat olyan, amelyben a népes családok tagjai egyre inkább csökkent

értékűnek érezhetik magukat. Ezek az önértékelési zavarok nemcsak a hagyomá—

nyos értékrend felborulására utalnak. hanem ellentmondanak társadalmi céljaink- nak, és veszélyeztetik a népesség mennyiségi és minőségi újratermelését.

d) Mivel a forint vásárlóereje változik, a változatlan összegű pénzbeni jutta- tások inkább szociálpolitikai akciók, mint állandó értékű támogatások, amelyek így bizonytalan támaszt jelentenek a családoknak. A tartós eredmények biztosítása érdekében az anyagi ösztönzés mértékét nem lehetne csökkenteni akkor sem, ha átmeneti gazdasági vagy egyéb nehézségek lépnek fel. Ha az állam megváltoz—

tatja intézkedéseit, ezzel nemcsak a többgyermekes családok helyzetét neheziti (meglevő gyermekeik számát már nem változtathatják meg). hanem károsan befo—

lyásolja a családtervezők elhatározását is. (E tekintetben is korszerűbb forma a gyermekgondozási díj, mert az nemcsak azonos mértékben teszi érdekeltté a kü—

lönböző keresetű nőket a gyermekvállalásban és gondozásban, hanem összege alkalmazkodik az anya nominális keresetéhez, illetve annak változásához.)

JAVASLATOK A CSALÁDl PÓTLÉK RENDSZERÉNEK MÓDOSITÁSÁRA

Hosszú idő óta a népesedéspolitika legfontosabb célja a termékenység olyan

szintre emelése. hogy az a népesség némileg bővített reprodukcióját biztositsa/Ez

nemcsak a demográfusok törekvése. hanem ezt hangsúlyozta a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke is: ,,Kormányunk állásfoglalása szerint az ország népesedési helyzete nagy fontosságú nemzeti ügy. ezért mind középtávú.

mind pedig hosszú távú társadalmi—gazdasági elgondolásainkban felelősségünk tudatában megfelelő intézkedéseket tervezünk. A népesedéspolitikát a szocialista társadalom- és gazdaságpolitika szerves részének tekintjük. Népesedéspolitikai in—

tézkedéseinket folyamatosan a változó demográfiai helyzethez, illetve a mó—

dosuló gazdasági—társadalmi lehetőségekhez kívánjuk igazitani."ll

* A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének állásfoglalása a népesedésről Statisztikai Szemle 1984. évi 12 sz. 1174 old.

(11)

CSALÁDI POTLÉK 553

A termékenység alakulása és a kormány állásfoglalásának szelleme is azt su—

gallja. hogy át kell gondolnunk és tovább kell korszerűsítenünk a családi pótlék fizetéséhez szükséges összegek előteremtésének és fizetésének mechanizmusát.

Népesedési problémáink megoldásában a családi pótlék szükséges reform- jának az a feladata, hogy megteremtse a változások feltételeit a családok gon- dolkodásában és gyermekvállalási magatartásában. Az azonos összegű családi- pótlék—rendszer nem egyenlő mértékben segíti elő a társadalom valamennyi réte—

gének gyermekvállalási készségét, hanem -— akarva—akaratlanul — társadalmilag differenciált termékenység kialakulását vagy fennmaradását szorgalmazza. Mivel a születési arányszámok már nagyon alacsony szintre csökkentek, a népesség szá- ma csak akkor nőhet. ha a társadalom minden rétege egyformán érdekelt lesz ön—

maga (bővített) reprodukciójában. Úgy vélem. ez csak akkor lehetséges, ha a csa—

ládi pótlék (és más pénzügyi juttatások) összegének meghatározásánál jobban figyelembe veszik a gyermek eltartásának valóságos költségeit, mert különben nincs

serkentő hatásukc') Ha a termékenység társadalmi különbségeit elismerjük. az esz-

közök differenciálásának szükségességével is egyet kell értenünk. A termékenység növelését segitő pénzbeni jövedelmekben elsődlegesen nem a szociálpolitika. ha—

nem a népesedéspolitika eszközét kellene látni. A népszaporodás ütemében és a társadalmi—gazdasági helyzetben bekövetkezett változások már többször kénysze- rítettek korábbi állásfoglalásaink megváltoztatására. (Például a gyesről szerzett tapasztalatok birtokában tértünk át a gyermekgondozási dijra.) Ez sohasem ment viták nélkül. de ma már a korábbi állapotok visszaállítása tűnik elképzelhetetlen-

nek.G

A családi pótlék mai rendszerének továbbfejlesztése szükséges és lehetséges.

Ez egy folyamat, amelynek lebonyolításánál a következő irányelveket kell szem előtt tartani:

- a módosítások növeljék a pótlék hatékonyságát;

—— a változtatások a fennálló rendszerrel mutassanak jogfolytonosságot;

-— a családok ne veszítsék el eközben a népesedéspolitika iránti bizalmukat (például ne csökkenjen a családi pótlék összege);

—— a változást rövid idő alatt, nagyobb problémák nélkül. zökkenőmentesen végre le- hessen hajtani.

Úgy vélem, hogy a következőkben ismertetett javaslatok végrehajthatók, és megfelelnek a felsorolt irányelveknek is.

1. A továbbfejlesztés egyik lehetséges útját abban látom, hogy áttérünk ..az egyenlőtlen mértékben támogatott gyermekek" rendszerére, mert akkor a népes- ség különböző csoportjainak gyermekvállalási készségét egyenlő mértékben támo- gathatjuk.

A nominálkereset arányában meghatározott pótlék meggyőzőbb lehet a szü- lők számára, mint az ingyenes vagy a kedvezményes juttatások széles skálája. mert azt mutatja meg, hogy milyen mértékben növeli a társadalom az eltartó jövedelmét.

illetve milyen mértékben kivánja megkönnyíteni a gyermeknevelést.

E változás mérsékelhetné az elosztási rendszer néhány problémáját is. Amíg a levonás mértéke a teherbíróképességtől (akik többet teljesítenek, termelnek,

azoktól többet vonnak el). a közkiadásokból való részesedés pedig a ..rászorult- ságtál" függ, a szolgáltatások mértéke gyakorlatilag kielégithetetlenné válik. A

5 Hoóz István: Népesedéspolitika és népességfejlődés Magyarországon a két világháború között. Aka- démiai Kiadó. Budapest. 1970. 220 old.

'Bar'a gyermekgondozási dij 1985-ben történő bevezetése óta még nem sok idő telt el, a pótlékok—

nak a fizetes arányában történő meghatározására már más országokban is sor került.

(12)

654 DR. Hooz lSTVÁNf

közös teherviselésnek nem (csak) az elvonásokban kellene kifejezésre jutnia, hanem a juttatásokban is. A teljesítmény szerinti differenciálás tudatos vállalása a

társadalmi igazság erősítését is fokozná. '

Egy ilyen rendszer esetleges bevezetése természetesen nem csökkenthetné az egyes családoknál (: családi pótlék összegét. a kirívó szélsőségek elkerülése érde—

kében pedig meg kellene határozni a gyermekenként fizethető pótlék maximumát.

Mint tapasztalhattuk, a gyermekgondozási segélyről a dijra való áttérés sem oko-- zott problémákat. és a hatékonyabb rendszer a szükséges összegeket sem növelte jelentős mértékben.

Kétségtelen. hogy — az anyagi hatásokon kivül — növelheti a döntés felelős—

ségét az, hogy a változtatás politikai következményekkel is járhat. Ennek felméré—

sénél azonban mérlegelni kell azokat a közeli és távolabbi kockázatokat, amelyek

a népesség számának stagnálásával vagy tartós csökkenésével járnak együtt.

2. Meg kell találni a módját annak is, hogyan biztosítható a családi pótlék nagyobb értékállandósága. Ez nemcsak anyagi, hanem erkölcsi szempontból is, nagyon fontos lenne. mert a családi pótlék eredményességének feltétele értékál-u

londósága is.7

3. A gyermekek fogyasztása életkorukkal párhuzamosan emelkedik. A magyar

háztartásstatisztikában használt fogyasztási skála szerint:8

a 0—4 éves gyermekek fogyasztása 0.44 egység.

az 5—9 éves gyermekek fogyasztása 0.59 egység, a 10—14 éves gyermekek fogyasztása 0.76 egység.

a 15—19 éves gyermekek fogyasztása pedig 1.00 egység.

Vagyis a családi pótlék jelenleg a legkisebb gyermekek eltartási költségei—

nek több mint kétszer akkora hányadát fedezi, mint a legnagyobbakénak. Néhány országban figyelembe veszik a családi pótlékra jogosult gyermekek jelentősebb életszakaszait, és a magasabb életkorúak némileg magasabb összeget kapnak.9

4. A gyermekneveléssel kapcsolatos családi terhek nem csak a születés után jelentkeznek, hanem már a terhesség hónapjaiban. Ezért indokolt lenne a családi pótlékot már a magzat után is fizetni. Ez a társadalomnak nem jelentene nagyobb terhet. viszont a család a kritikus időben részesülne anyagi támogatásban. De egészségügyi következményei is jelentősek lennének. mert érdekeltté teszi a le—

endő anyát abban. hogy minél előbb orvoshoz forduljon (hisz terhessége hivatalos megállapításától kezdve kapná a pótlékot), és még nagyobb felelősséget érezzen maga és magzata sorsa iránt. Talán hozzájárulna ahhoz is. hogy ebben az idő- szakban ne kelljen többletmunkát vállalnia.

Nem tartom jelentősnek azt a ..veszteséget", amely a halvaszületések és a

spontán abortuszok következtében keletkezne. A társadalom figyelme talán fokoz—

ná a családtagok figyelmességét a terhes nővel szemben és a terhes anya felelős—

ségérzetét magzatával szemben. Mindezek együtt bizonyára mérsékelnék a mag—

zati veszteséget, amely jelenleg még igen jelentős.

7 Például Hollandiában. Luxemburgban, Norvégiában :: megélhetési költségek indexéhez igazodik a családi pótlék összege is.

3 Dr. Vukovich Gabriella: A népesség öregedésének néhány társadalmi—gazdasági összefüggése. Sta—

tisztikai Szemle. 1986. évi 2. sz. 110—128. old.

" Ausztriában Wat—től a juttatás az első gyermek után havi 910 schilling helyett 1000 schilling. a gyer—

mekek tizedik életévétől kezdődően pedi 1050 schilling. Az eddig a gyermekek számától függő juttatás most a gyermekek életkorához igazodik. ?Busch, G.: Die Österreichische Sozíalversicherung im Jahre 1951.

Monatsberr'chte. Usterreichisches Institut für WirtSchaftsforschung. 1982. évi 5. sz. 286—292. old.)

(13)

CSALÁDI POTLÉK ' ' 655

A társadalom és a családok közötti harmonikus érdekviszonyok fenntartása

szükségessé teszi. hogy egy valós, kellőképpen árnyalt tórsadalomelemzésre épül-

jenek a cselekvési programok. A társadalmi értékrendben (: gyermeknek mint sajá- tos szükségletnek o mainál sokkal előkelőbb helyet kell elfoglalnia. Ennek érde- kében azonban olyan társadalmi légkör kialakítására van szükség, amely ked—

vez a több gyermek vóllalósőnak. Ebben kiemelkedő szerepe lehet a népesség- politika gazdasági eszközeinek. Abban mindenki egyetért. hogy meg kell terem- teni a cél— és az eszközrendszer egységét, de abban már megoszlanak a vélemé-—

nyek. hogy mit kell viszonyítani mihez. Egy ideig a célhoz (3 gyermekes csalód—

mdell) kivóntók igazítani az eszközöket. Amikor e kettő együttese nem jött létre

(nem valósult meg — részben eszközök hiányában — a bővített reprodukció). az

eszközökhöz alkalmazkodik a cél.

Tevékenységünk tovóbbfejlesztése érdekében az eszközök felhasználásának módjait kell szüntelenül finomítani. hisz a demogrőfusok nem mondhatnak le a népesség bővített reprodukciójónak szorgalmazósóról. Ennek érdekében kell a családi pótléknak egy hatékonyabb, más társadalmi célokat is szolgáló rendsze—

rét kidolgozni és alkalmazni.

TÁRGYSZÓ: Családi pótlék.

PESIOME

Aarop paccmarpuaaer snusnue nercrcoro nocoőns Ha noaeAeHue HaceneHMa. Manaraer npeumymecma u npomaopeum nouuenuuu ,,noAAepxmeaeMHx : pannoü mepe Aereü".

Bsrcxasuaaer Mar-reuma, u'ro cncreMa AeTCKoro nocoőmi, koma ponmenn nonyuaior op,"—

HBKOBYIO cymmy Ha namppro peőeuxa, ne a pam-mü Bepe cnocoőcmyer pomAeHmo Aereű so ace oömecmeunux cnonx. C marepnanwoü rouku sperma CTHMYIIHPYIOLLLÖH pam, nana- ercn Hanöonee cumi-roi? : cemeax c HHSKHMH p.axogamu u nocreneuuo coxpamaercn cneAyn :; nanpaaneuuu cemeü c Gonee BbICOKHMH onogamu, NOCKOHBKY cymma nocoőua coc-raansier ace MeHbU-IYiO uacn, cemei'mbix noonoe.

l'locxonbky nnoppaurocn, OTAeanle oőutecraer-mux cnoes xanxercn pasnnuuoü, as- Top npeAnonaraer, nro Ampcpepeuuuposaunan cucrema skinner Gama 651 őonee atpdaexms- Hofi. i'losromy npeAnaraer rakoe nanhueüwee pasamne CHCTeMbl Aercnux nocoöuü, KOTOpöH npunumae'r ao Bunmauue onogu cemeü (Kouuenuun ,,B Hepaauoü mepe DOAAepJKHBaeMblx Aereü"), oőecneI—maaer CTöóHJ'lbl—IOCTB ueHHocm nocoőm, nameunetcx c soapacroM peőenxa n amnnauuaaercn cpaay c momema ycvauoanenua őepemennocm.

SUMMARY

The author deals with the influence of family allowa—nce on the behawviour of the popu- lation. He reviews the advantages and contradictions of the .,eaually subsidized child" concept. ln the author's opinion the system of family alltlowance, in which parents receive the same amounts of money for each child. does not promote eauzaily .the fertility of all strata of the society. Its economic incentive is most pronounced in the Alowest income claesses and decreaises graduorlly in higher income families. as the ollowance amounts. in their case, to an increasiingly smaller part of the family income.

Since there is a difference in the fentiiliity of various strata it is postulated that a differentiasted system of allowaxnces might be more effective. The author propeses a further improvement of the system of family allowance which would take into account the income of the family (,.uneaually subsidized child" concept). ensure value-stability, change with the child's age and the payment of which would start already from the diagnosis of preg—

nancy.