STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
1985—re várhatóan 50 százalékosra mérsék- lődik. 1980-ban az olaj és olajtermékek im- portjának értéke az Egyesült Államokban.
Japánban. a Német Szövetségi Köztársa- ságban 35 milliárd dollár volt.
Az ilyen típusú erőforrások felhasználását a jelenlegi körülmények között a termelési költségek csökkentésének. az import mér—
séklésének, a külkereskedelmi mérleg javí- tásának és sajátos, új iparágak kialakítá- sának eszközeként tartják számon.
A fejlett tőkés oszágok a másodlagos erő- források nagy mennyisége felett rendelkez- nek. Becslések szerint az Egyesült Államok- ban évente 4.5, az Európai Gazdasági Kö- zösség országaiban 1,9, Japánban pedig 1.3 milliárd tonna szilárd hulladék képződik.
Bár a tőkés viszonyok között a hulladék—
hasznosítás egyenlőtlenül valósul meg. a
hasznosítás mind elterjedtebb. 1960 és 1980 között a hulladékok felhasználása Japánban
4.3-szeresére, Olaszországban 3,4-szeresére,
az Egyesült Államokban és Franciaország-
ban 1,3—szeresére, a Német Szövetségi Köz-
társaságban pedig 1,2-szeresére növekedett.
Angliában -— az acéltermelés súlyos válsá- gával párhuzamosan —— a hasznosítás 46 százalékkal csökkent. Különösen magas a másodlagos erőforrások hasznosítása Japán—
ban, ahol 1980—ban a Német Szövetségi Köztársaságban felhasznált mennyiség két- szeresét, a Franciaországban és Olaszor—
szágban felhasznált mennyiség 4—5-szörösét hasznosították.
A felhasznált másodlagos erőforrások leg—
nagyobb részét az ipari hulladékok képe- zik. Ugyanakkor arányuk a felhasználáson belül csökkenő tendenciát mutat a városi hulladékok hasznosításának növekedésével párhuzamosan. 1972 és 1979 között az Egye- sült Államok például több mint 38 milliárd dollárt költött a városi hulladékok össze—
gyűjtésére. osztályozására és hasznosításá- ra. Mindezzel összefüggésben megnöveked- tek a másodlagos nyersanyagok felhaszná- lásával és az ökológiai értelemben vett ,,tiszta" technológiák kifejlesztésével kap- csolatos kutatási—fejlesztési ráfordítások.
1979-ben az ílyen célú kiadások elérték az 1.8 milliárd dollárt.
Az energiaválság feltételei között a fej- lett tőkés országok is rákényszerültek az energetikai veszteségek csökkentésére és az elsődleges energiahordozók hasznosítása ha- tékonyságának növelésére. A különböző energiatakarékossági programok folytán az Európai Gazdasági Közösség fajlagos ener- giafogyasztását 20 százalékkal csökkenti 1985-re, 5 ez az ezredforduló végén eléri
a 30 százalékot. 1990-re Japán 13,5 száza—
lékkal tudja fajlagos energiafogyasztását csökkenteni a takarékossági programok ré- vén. Az OECD—országok a nyolcvanas évek
10'
931
elejére csaknem 13 százalékkal csökkentet- ték a GDP egységére jutó elsődleges ener- giafelhasználást.
A hulladékok hasznosításának kérdése mind szorosabb kapcsolatban áll a termé—
szeti erőforrások olyan gazdaságos felhasz- nálási irányzataival. mint az anyagminőség javítása, az ipari termékek használati ide- jének növelése. a nyersanyagok komplex
hasznosítása stb.
Bár a hivatalos statisztikai adatok egye- lőre nem tüntetik fel külön ágazatként a másodlagos erőforrások feldolgozását. a szó—
mok jelentős népgazdasági hatásról tanús- kodnak. A másodlagos erőforrások felhasz- nálása beruházások, munkaerő és energia megtakarításához vezet. és előidézi az el- sődleges nyersanyag egységére jutó terme- lés növekedését. 1976 ás 1979 között az Egyesült Államok kohászota évi átlagban 5 milliárd dollárt takarított meg a terme- lési költségekből. Az újrafelhasználás segít a természeti kincsek megőrzésében is: a portalanító berendezések felszerelése és a cementipari vállaltak rekonstrukciója kö- vetkeztében a cementipari termelési veszte- ségeket 30 százalékról 1 százalékra sikerült
csökkenteni az Egyesült Államokban.
Becslések szerint a másodlagos erőforrá- sok hasznosítását célzó technológiák 25—80 százalékkal kevésbé szennyezik a környeze- tet. Emellett a hulladékok feldolgozása folytán a természeti erőforrások hagyomá- nyos felhasználását követően keletkezett ká- rok helyrehozására fordított összegeket felé- re vagy harmadára lehet csökkenteni.
(Ism.: Hegedűs Péter)
KOCSKAREV. V. V.:
A HlTEL ÉS AZ ÉLELMISZERPROGRAM (Kredit i prodovol' sztvennaja programmá.) —- Dengí í Kredit. 19834 9. sz. 27-36. p.
A Szovjetunió mezőgazdasága az 1965.
márciusi plénum óta, főként a műszaki bá- zis megújhodása következtében gyors ütem—
ben fejlődött. A bruttó termelés 15 év alatt 50 százalékkal nőtt, míg ugyanezen időben a KGST—tagországok bruttó termelése 31,az Egyesült Államok mezőgazdaságáé 29 szá—
zalékkal bővült,
A még kedvezőbb eredmények elérését az eszközkihasználás és a munkaszervezés hiá—
nyosságai, valamint a gazdasági szabályo- zás rendszere akadályozta. A termelési költ—
ségek gyorsabban nőttek a termelésnél. Az ipari eredetű ráfordítások árszínvonalának emelkedése meghaladta a mezőgazdasági termelői árak növekedését. Nőtt a veszte—
séges mezőgazdasági vállalatok száma. Sa- ját forrásokból nem képződött elég fejlesz—
932 STATISZTIKAI iRODALMI FIGYELÖ
tési eszköz a termelés bővítéséhez. A bő—
vítést jórészt állami hitelekből fedezték, A hitelek visszafizetésére sem nyújtott fedeze—
tet a szovhozok és a kolhozok jövedelme.
így a hitelek egy részét elengedték, visz- szafizetési idejüket meghosszabbították. A mezőgazdaság irányítása bürokratikussá vált. Az irányító szervek által hozott intéz- kedések a termelők számára áttekinthetet- lenek voltak. A mezőgazdaságot kiszolgáló és termékeit átvevő ágazatok nem voltak érdekeltek a mezőgazdasági termelés nö- velésében. A (legjobb szakemberek az irá—
nyítási apparátusban helyezkedtek el. A hiá- nyosságokon az élelmiszerprogram intézke- dési rendszere révén célszerű változtatni.
A tizenegyedik ötéves tervben 233 milli—
árd rubelt, azaz a népgazdasági beruhá—
zások egyharmadát fektetik be az agrár- ipari komplexumba. Ebből az összegből a mezőgazdasági termelésre 190 milliárd ru—
belt forditanak 5 év alatt, ami a mezőgaz—
daság egyévi bruttó termelésének mintegy 1.5—szeresét jelenti. 1983—ban felemelték a felvásárlási árakat. Az agráripari komplexum új irányító szerveit (: közigazgatás vala- mennyi szintjén létrehozták. 3146 járási, 157 megyei és körzeti egyesülés működik. Lét- rejöttek a területileg érintett vállalatok ve- zetőiből álló tanácsok.
Az élelmiszerprogram megvalósítását a hitelezés rendszerének is újszerűen kell szol- gálnia. A 26 000 kolhoz folyamatos pénzügyi gazdálkodását 1982—ben 27 milliárd rubel rövid lejáratú és 5,2 milliárd rubel hosszú lejáratú hitel segitette. Utóbbiak közel egy- harmadát állattenyésztési beruházásokra nyújtották. A hiteleknek fedezniök kell a gazdálkodás pénzügyi eszközigényét, de nem nyújthatnak fedezetet a hibás gazdasági döntésekre. 1965 óta a közvetlen bankhi—
telezés rendszere érvényesül. A bankszer—
vek a hiteleket a termelési folyamatok igé- nyeihez igazítva -— különböző normatívákat alkalmazva —— folyósítják. A gyakorlat be—
bizonyította, hogy fokozni kell a hitelt igény- be vevők felelősségét, mivel a forgóeszkö- zök forrásának egyre nagyobb hányada hi—
tel (1970-ben 40, 1982-ben már 78 száza- lék). A saját eszközök csökkenő aránya az alacsony jövedelmezőségből következik, és gyengíti az önelszámolás elvének érvénye- sülését.
Az eladósodás fékezésére kisérleti jelleg- gel a kolhozok 10 százalékában a saját eszközök —- ugyancsak normatívák alapján meghatározott — hányadához kötik a for—
góeszközhitelek nyújtását. Az új hitelezési rendszerbe bevont kolhozok átlagos jöve- delmezőségi szintje 9.5 százalék volt. A társszervekkel együttműködésben megállapí- tott saját eszköznormáknál gyakran keve- sebb a kolhozok saját pénzeszköze. ilyen
esetben a kolhozok 5 éves haladékot kap- nak, amelynek betartását szigorúan ellenőr—
zik.
Az új rendszer előnyeit az 1982-es aszá—
lyos év bizonyította: az új rendszer szerint hitelezett kolhozok saját pénzeszközei nö- vekedtek, mig a többi kolhozé csökkent. A felhalmozási hányad is kedvezőbb volt a kísérleti rendszerhez tartozó gazdaságoknál.
Az Állami Bank felügyeleti és ellenőrző munkáját javitani kell. Nem elégséges a pénzügyi tervek és az eszközök takarékos felhasználásának ellenőrzése. Vizsgálni kell a termelési tervek és a beruházási elkép—
zelések realitását is. A beruházások finan—
szirozásánál meg kell győződni a megtérü- lés gazdaságosságáról. idejéről, az igény- be vevők meglevő állóeszközeinek színvo- naláról és mennyiségéről. Az ellenőrzések gyakran tárnak fel olyan visszásságot, hogy a beruházások saját forrásból finansziro- zott hányada nem megalapozott. Forrásként ugyanis a tervezett jövedelemmel számol—
nak, ami ha nem realizálódik, akkor a forgóeszközök terhére kénytelenek a beru- házást folytatni. A kolhozok 30—40 száza- léka került ilyen helyzetbe. A banki ellen- őrzésnek ki kell terjednie a beruházási esz—
közök koncentráltságára is. Elsősorban a rekonstrukciókat, a meglevő épületek komp- lex felszerelését kell szorgalmazni. Mindad- dig nem szabad új beruházást kezdeni, amig a pénzügyi, anyagi eszközök és a munkaerő a beruházás teljes tartamára nem állnak rendelkezésre.
A szovhozok és a kolhozok egy részében kedvező tapasztalatok is vannak. Meggyor- sult az állattenyésztés és a tárolás céljára szolgáló épületek üzembe helyezése, rövi—
dült a kivitelezési idő, csökkent a befeje—
zetlen beruházások aránya. Mindebben a hitelezés is közrejátszott, például azzal, hogy a befejezetlen beruházások hitelhányadát visszafizettették.
A munkadíjazás és a béralap felhaszná- lásának sokoldalú ellenőrzése is a bank- szervek feladata. Ebbe tartozik a bérszín- vonal. a teljesitményekkel arányos bérfize- tés, a jutalmazás és a premizálás rendsze—
rének vizsgálata. Ennek keretében figye- lemmel kísérik a negyedéves és a havi üte- mességet is.
A szabálytalanságokat elkövetőkkel szem—
ben a bank teljes vagy részleges hitelzár—
latot alkalmaz. Ilyen esetek lehetnek pél- dául. amikor a forgóeszközök saját hánya—
da nem áll rendelkezésre; megsértik a fel—
halmozás és a fogyasztás arányát; (: beru—
házás eltér a tervtől, a befejezetlen terme- lés növeli a költségeket, így nem indokol—
ható a veszteség.
(ism.: Molnár István)
