SOPRON ÉS TÉRSÉGE A KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

TARTALOMJEGYZÉK

SOPRON ÉS TÉRSÉGE A KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

NEMES GÁBOR: Zaccaria Delfino bíboros gyõri adminisztrátorsága

és kapcsolata Sopron várossal ... 397 SZABÓ PÉTER: Brandenburgi Katalin Sopronba költözött udvara (1632–1634) ... 414 FAZEKAS ISTVÁN: Szenttamásy Máté erdélyi püspök, csornai prépost élete és

mûködése ...

425

MÛHELY

KURTA JÓZSEF: „Könyvtábla-töltelék.”

A Vizsolyi Biblia töredéke a soproni jezsuita kollégium egy könyvkötésében .... 437 KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ: Soproni diákok Goethe és Schiller rajongói között ... 441 CSISZÁR ATTILA: Ismeretlen (?) barokk szobor Kapuváron ... 448 TURBULY ÉVA: Habent sua fata scholae. Iskola- és építéstörténeti adalékok a soproni

Szent Mihály Római Katolikus Elemi Fiúiskola történetéhez ... 455 SZÉKELY ZOLTÁN: A soproni Katolikus Egyházmûvészeti Gyûjtemény ... 463

SOPRONI ARCOK

MÓZESSY GERGELY: Vajk Gyula (1908–1994) ... 467

SOPRONI KÖNYVESPOLC

KOVÁCS JÓZSEF LÁSZLÓ (összeáll. és ford.): A céltáblákat szõlõ díszítse! Szõlõ- és

lövészünnepek Magyarországon a 16–19. században. (ism.: Ötvös Péter) ... 484 NÁDASI ALFONZ (OSB): Hadinaplók. Szerk. és közr. Lukácsi Zoltán. Gyõr, 2009.

(ism.: Borbély Tamás) ... 486 Közlemények ... 488

INHALTSVERZEICHNIS

Ödenburger Rundschau, Lokalhistorische Quartalschrift, Redaktion: Katalin Szen- de

SOPRON UND SEINE UMGEBUNG IM ZEITALTER DER KONFESSIONALISIERUNG

GÁBOR NEMES: Die Tätigkeit des Erzbischofs Zaccaria Delfino als Administrator in

Gyõr (Raab) und sein Kontakt zu Sopron ... 397 PÉTER SZABÓ: Katharina von Brandenburg und ihr Hof in Sopron ... 414 ISTVÁN FAZEKAS: Das Leben und die Tätigkeit von Máté Szenttamásy, Csornaer

Propst, Bischof von Siebenbürgen ... 425

KLEINERE MITTEILUNGEN

JÓZSEF KURTA: Ein Fragment der Vizsolyer Bibel in einem Buchdeckel des Soproner

Jesuitenkollegs ... 437 JÓZSEF LÁSZLÓ Kovács: Soproner Studenten unter den Verehrern von Goethe und

Schiller ... 441 ATTILA CSISZÁR: Eine unbekannte (?) barocke Statue in Kapuvár ... 448 ÉVA TURBULY: Habent sua fata scholae. Angaben zur Schul- und Baugeschichte der

römisch-katholischen Soproner Sankt Michaels Elementarschule für Knaben ... 455 ZOLTÁN SZÉKELY: Die katholische Soproner Kirchenkunstsammlung ... 463

ÖDENBURGER PORTRÄTS

GERGELY MÓZESSY: Gyula Vajk (1908–1994) ... 467

BÜCHERSCHAU

PÉTER ÖTVÖS: Trauben sollen Scheiben zieren! Traubenfeste und Freyschiessen vom 16. bis 19. Jahrhundert in Ungarn. Zusammengestellt und übersetzt von József László Kovács. Red.: Róbert Horváth. Budapest, 2009. ... 484 TAMÁS BORBÉLY: Alfonz Nádasi OSB: Kriegstagebücher. Redigiert und veröffentlicht

von Zoltán Lukácsi. Gyõr, 2009. ... 486 Mitteilungen ... 488

S OPRON ÉS TÉRSÉGE A

KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

N

G

Zaccaria Delfino bíboros gyõri adminisztrátorsága és kapcsolata Sopron várossal

A magyar egyháztörténet nem sok olyan esetet ismer, amikor idegen származású bíboros magyar fõpapi széket foglalt el. A középkorban Branda de Castiglione² és Pietro Isvalies³ a veszprémi püspökség,⁴ Aragóniai János (Giovanni d’Aragona)⁵ az esztergomi érsekség,⁶ Ascanio Sforza,⁷ Estei Hippolit (Ippolito d’Este)⁸ és Giulio de’ Medici⁹ az egri püspökség¹⁰ adminisztrátorságát viselte. Aragóniai János és Estei Hippolit az uralkodóval való rokonság, míg Branda és Isvalies bíborosok pápai legátusként kifejtett tevékenységük révén pápai kinevezésük

1 Jelen írás egy része „Zaccaria Delfino bíboros és a győri káptalan” című előadás formájában elhangzott a XI.

Győri Levéltári Napon 2008. okt. 29-én. Köszönettel tartozom C. Tóth Norbertnek, Dominkovits Péternek, Horváth Richárdnak, Neumann Tibornak, Tusor Péternek és Vajk Ádámnak, hogy tanácsaikkal, észrevételeikkel segítették jelen írás elkészültét.

2 Hierarchia Catholica medii aevi. I. Ed.: Conradus Eubel. Monasterii, 1913. (a továbbiakban: HC I.) 33., Hierarchia Catholica medii aevi. II. Ed.: Conradus Eubel. Monasterii, 1914. (a továbbiakban: HC II.) 4.

3 HC II. 24.

4 Branda bíboros a veszprémi püspökség adminisztrátorságát 1412–1424 között látta el. HC I. 524.; Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. A veszprémi püspökség római oklevéltára. II. Bp., 1899, 365. Pietro Isvalies 1503-tól haláláig, 1511-ig töltötte be az adminisztrátori címet. HC II. 266. A kinevezés konzisztóriumi aktáját ld.: Archivio Segreto Vaticano (=ASV), Archivio Concistoriale (=Arch. Concist.), Acta Camerarii, vol. 1. fol.

138r. Isvalies működéséről ld.: Solymosi László: A veszprémi egyház 1515. évi zsinati határozatai. Bp., 1997, 15–16.

5 HC II. 18. Beke Margit: Aragóniai VI. János. In: Beke Margit (szerk.): Esztergomi érsekek 1001–2003 Bp., 2003. (a továbbiakban: Beke: Esztergomi) 219–222.

6 1484. december 20-án nyerte el az esztergomi érsekség adminisztrátorságát, melynek hamarosan 1485-ben bekövetkezett halála vetett véget. HC II. 242.

7 HC II. 20.

8 HC II. 23. Laczlavik György: Estei Hippolit. In: Beke: Esztergomi, 222–228.

9 Hierarchia Catholica medii et recentioris aevi. III. Ed.: Guilelmus van Gulik, Conradus Eubel. Monasterii, 1923. (a továbbiakban: HC III. 14.)

10 Ascanio Sforza 1492-ben nyerte el a pápától a Nagylucsei Orbán halálával megüresedett egri egyházmegye adminisztrátorságát (erről a konzisztóriumi aktákat ld.: ASV, Arch. Concist., Acta Camerarii, vol. 1, fol. 47v, ill.

Acta Vicecancellarii, vol. 1A, fol. 1v), és egészen 1497-ig, Bakócz Tamás győri püspök egri püspöki székbe való áthelyezéséig töltötte be. Bakócz még ebben az évben Estei Hippolit bíborossal, esztergomi érsekkel széket cserélt (a konzisztoriumi aktákat erről ld.: ASV, Arch. Concist., Acta Camerarii, vol. 1, fol. 82r), így Estei Hippolit haláláig, 1520-ig ismét bíboros adminisztrátor bírta az egri püspökséget. Utóbbi halála után ismét itáliai bíboros került az egri püspökség élére, mégpedig Giulio de’ Medici bíboros, vicekancellár (a konzisztóriumi aktát ld.: ASV, Arch. Concist., Acta Vicecancellarii, vol. 2, fol. 160r) 1523-ben történt lemondásáig. HC II. 82.

ill. HC III. 98. Ld. erre: Sugár István: Az egri püspökök története. Budapest. 1984. 201–210.

SOPRON ÉS TÉRSÉGE A KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

398

mellett királyi beleegyezéssel is rendelkeztek, így ténylegesen elfoglalhatták egyházmegyéiket és élvezhették annak javadalmait. Velük ellentétben Sforza és Giulio de’ Medici bíborosok a király támogatása nélkül csak névleg voltak egyházmegyéjük fõpásztorai.¹¹ Mohács után a 16. században mindössze egyszer került bíboros egy magyar egyházmegye élére: Zaccaria Delfino esetében.¹²

Zaccaria Delfino 1527-ben született Velencében neves arisztokrata család sarja- ként. A padovai egyetemen filozófiát és jogot tanult, majd Rómába ment, ahol a Kúria szolgálatába állt. 1550-tõl pápai familiárisként tûnt fel.¹³ Hamar elnyerte III.

Gyula pápa (1550–1555) bizalmát, aki 1553. május 5-én a dalmáciai farai, más néven lesinai püspökségre nevezte ki.¹⁴ Bár az korántsem mondható, hogy jelentõs egyházmegye fõpásztora lett, de az egyházi hierarchiában elfoglalt helyét jelentõsen megerõ-sítette.¹⁵ Ennek egyik legszembetûnõbb bizonyítéka az volt, hogy III. Gyula pápa – a Fráter György halálának vizsgálatával megbízott Hieronymo Martinengo nuncius sorozatos kéréseinek engedve – 1553. október 17- én Delfinót nevezte ki Ferdinánd magyar és cseh királyhoz küldendõ nunciusává, az uralkodót pedig errõl november 20-án kelt levelében értesítette.¹⁶ Elsõ nunciusi megbízatását az V. Károly császár és a birodalmi rendek közötti nézeteltéréseket rendezõ augsburgi birodalmi gyûlésig látta el, mert az új pápa, IV. Pál (1555–

1559) 1555 júliusában visszahívta Rómába.¹⁷ Ferdinánd Delfino tevékenységével

11 Fraknói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Budapest. 1895. (a továbbiakban: Fraknói: Kegyúri jog), 222–223. A magyar vonatkozású bíborosokat összegyűjtötte: Timon, Samuel: Purpura Pannonica sive vitae et res gestae S.R.E. cardinalium, qui aut in ditionibus Sacrae Coronae Hungaricae nati, cum regibus sanguine coniuncti aut episcopatibus Hungaricis potiti fuerunt. Claudiopoli, 1746.

(a továbbiakban: Timon: Purpura) és Szvorényi, Michael: Purpura Pannonica. Agriae, 1811. (a továbbiakban:

Szvorényi: Purpura) Ld. még erre: Tusor Péter: Purpura Pannonica. Az esztergomi „bíborosi szék”

kialakulásának előzményei a 17. században. Budapest–Róma, 2005. 206 (Collectanea Vaticana Hungariae I/3.).

12 A 17. században négy bíboros is viselt magyar püspöki méltóságot: Friedrich von Althan és Cristoforo Migazzi váci, Philipp Ludwig von Sinzendorf győri, Alvarez de Cienfuegos pedig pécsi püspök volt.

Mindnyájan Habsburg-nomináció révén lettek bíborosok. CVH I/3. 206.

13 Steinherz, Samuel: Die Nuntien Hosius und Delfino 1560–1561 Wien, 1897. (Nuntiaturberichte aus Deutschland II/1.) (a továbbiakban: NbD II/l.) XXXII.; Dizionario biografico degli Italiani. XL. Roma, 1991.

576. (a továbbiakban: DBI XL). Rövidebb életrajzokat ld.: Carella, Lorenzo: Memorie storiche de’ cardinali della Santa Romana Chiesa. IV. Roma. 1793. 71–72.; Timon: Purpura, 163–168.; Szvorényi: Purpura, 29–30.

14 HC III. 273.; NbD II/XXXIII.; DBI XL. 576. A kinevezésről szóló konzisztóriumi aktát ld.: ASV, Acta Concist., Acta Vicecanc. vol. 7., fol. 179r: „Referente reverendissimo Mafeo. Providit ecclesie Farensi per obitum Martii Maripetri, olim episcopi Farensis extra Romanam Curiam defuncti de persona domini Zacharie Delphini, clerici Venetiarum, sanctitatis sue familiaris in XXXmo vel circa sue etatis anno constituti cum retentione omnium et clausulis consuetis. Absolvens etc. Fructus. Tax. XXXIII.”

15 A farai püspökség ekkor – amint az utódja, Martino de Martini, 1574-ben kinevezett farai püspök propozíciójából kitűnik – velencei fennhatóság alatt állt, de jövedelmeit a törökök és a kalózok erősen megapasztották, mindössze évi 1800 scudot tett ki. ASV Arch. Concist., Acta Miscellanea (a továbbiakban: Acta Misc.), vol. 95., fol. 642rv ill. ASV Miscellanea, Arm. XII., vol. 144., fol. 511rv.

16 NbD II/l. XXXIII.; DBI XL. 576.; Barta Gábor: Vajon kié az ország? Bp., 1988. 81.

17 NbD II/l. XXXIII–XXXIV.; DBI XL. 576–577. Ekkori nunciusi tevékenységéről ld.: Goetz, Helmut: Nuntiatur Delfinos, Legation Morones, Sendung Lippomanos (1554–1556). Tübingen, 1970. (Nuntiaturberichte aus Deutschland I/17.) IV. Pál pápa 1555. július 9-én Delfinonak és utódjának, Aloisio Lippomanonak, illetve 10-én Ferdinándnak írott levelét ld.: Luigi Nanni: Epistolae ad principes. I. Città del Vaticano, 1992. (Collectanea

olyannyira meg volt elégedve, hogy augusztus 8-án, mikor a Rómába visszatérõ nunciust elbúcsúztatta, IV. Pálhoz írott levelében reményét fejezte ki, hogy õszentsége hamarosan visszaküldi.¹⁸ Ezt a kérését akkor is megismételte, mikor a Delfino helyett küldött nunciust, Aloisio Lippomanót a pápa II. Zsigmond lengyel királyhoz (1548–1572) átküldte, és a nuncius nélkül maradt magyar király kifej- tette: pápai követként legszívesebben Delfinót látná.¹⁹ Ferdinánd közbenjárása meghallgatásra talált, mert IV. Pál 1555 decemberében ismét Delfinót küldte.²⁰ Követi ténykedése azonban most rövidebb ideig tartott, fél év múlva a pápa ismét Rómába szólította.²¹ Mivel IV. Pál pápa háborút viselt a Habsburgok ellen, a diplomáciai kapcsolatok megszakadása miatt Delfino Rómában maradt, és a pápai famíliában tevékenykedett.²² Következõ jelentõs megbízatását már az új pápától, IV. Piustól (1559–1565) kapta, aki azzal a feladattal bízta meg, hogy vegye rá Ferdinándot, hogy a trienti zsinaton követei útján részt vegyen, illetve a zsinaton közvetítsen a császár, a protestáns rendek és a Szentszék között.²³

A bíborosi címre vágyakozó Delfino a császári udvarban egyszerre próbálta a Szentszék érdekeit képviselni, valamint a Habsburgok kegyeit megnyerni, és 1563-ban Miksa római királlyá választásakor elérkezettnek látta az idõt arra, hogy a vörös kalapot fondorlatosan megszerezze. Borromeo bíborosnak írott levelében hangsúlyozta, hogy a frankfurti választógyûlésre célszerûbb lenne inkább bíboros-legátus küldése. Ezzel egy idõben a császár – nyilván a nuncius sugalmazására – római követén, Arco grófon keresztül kérte a pápát Delfino bíborosi kinevezésére. A nuncius azonban rosszul mérte fel a helyzetet: a pápa egy bíboros-legátus küldésével Miksa választását legitimálta volna, amire akkor nem volt hajlandó. A császári promóció elõl pedig úgy tért ki IV. Pius, hogy kijelentette: a trienti zsinat lezárultáig nem kíván bíborost kreálni, de megígérte, hogy ha a zsinat véget ér, Delfinót a bíborosok közé emeli. Mindeközben Delfinót egy másik csapás is érte. Velencei kapcsolatait felhasználva a köztársaság konstantinápolyi bailojának dragomanjával (tolmácsával), Michael Černović-csal Archivi Vaticani 28.) (a továbbiakban: Nanni I.) 303. nr. 1855–1857. A Ferdinándnak írott levél a bécsi eredetiről részben kiadva: NbD II/1. XXXIV. 2. jegyz.

18 A levél részben kiadva: NbD II/l. XXXIV. 3. jegyz.

19 IV. Pál 1555. augusztus 14-én Lippomano átküldéséről Ferdinándnak írott levele: Nanni I. 308. nr. 1893.

Ferdinánd válaszlevele: Theiner, Augustin: Vetera monumenta Poloniae et Lithuaniae gentiumque finitimarum historiam illustrantia. II. Romae. 1861. 812–813.

20 NbD II/l. XXXV.; DBI XL. 578. A pápa Albert bajor hercegnek már október 26-án megírta, hogy Delfinot hamarosan vissza fogja küldeni. Nanni I. 316. nr. 1957. A Delfino számára kiadott pápai ajánlóleveleket ld.:

Nanni I. 320. nr. 1986–1999.

21 NbD II/l. XXXV.

22 NbD II/1. XXXVI–XXXIX.; DBI 579–580.

23 NbD II/1. XL–XLI.; DBI 580. A pápa által Delfino számára 1560 augusztus 25. és szeptember 1. között kiállított ajánlóleveleket ld.: Nanni I. 385–386. nr. 2489–2498, 2500, 2504–2505. Nunciusi tevékenységéről:

NbD II/1. helyenként. A kötetet és Delfino tevékenységét röviden Áldásy Antal ismerteti: Századok 34 (1900), 810–813. Ld. még: Nanni I. 392. nr. 2549, 2551–2552., 393. nr. 2564., 402. nr. 2642., 403. nr. 2647–2648., 404.

nr. 2653.

SOPRON ÉS TÉRSÉGE A KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

400

folytatott levelezését felhasználva kémtevékenységet folytatott a császár számára.

Erre 1563 márciusában fény derült, ezért Velencében felfüggesztett börtönbüntetésre, javainak és püspöki jövedelmeinek konfiskálására ítélték.

Ráadásul félõ volt, hogy a velenceiekkel jó kapcsolatot ápoló pápa Delfinót visszarendeli Rómába, azonban többek között a császári közbenjárás miatt IV.

Pius ettõl eltekintett.²⁴

Delfino – a bécsi nunciusoktól nem szokatlan módon – a császári udvar segítségével kívánt bíborhoz jutni. Ferdinánd császár után Miksa római király személyében – akinek a pápa általi, római királyi címében való megerõsítése érdekében a nunciusnak nagy erõfeszítéseket kellett tennie – újabb támogatót szemelt ki magának.²⁵ Miksa, bár idegenkedett a követ praktikáitól, a pápától mégis Delfino bíborossá kreálását kérte, mely elõl a pápa elõször még kitért.²⁶ A trienti zsinat lezárulta után azonban már nem mondhatott nemet az ismételt császári kérésre, így Delfino 1565. szep-tember 7-én a Santa Maria in Aquiro bíborosa lett.²⁷

Az állandó pénzzavarral küzdõ bíboros elérkezettnek látta az idõt, hogy szolgálataiért cserébe Miksa császártól tetemes összegeket is kérjen. 1565 októberében a császár 10 000 forintot adott neki – melybõl ki tudta fizetni Bécsben felhalmozódott adósságait – és e mellé 150 forint havi járadékot is kapott.²⁸ Sõt Biglia nuncius Borromeo bíborosnak írott, november 1-jén kelt levelébõl kiderül, hogy a már említett pénzösszegek mellett Károly fõhercegtõl két stájer kolostor (Seiz és Geirach) javadalmát is elnyerte.²⁹ Delfino azonban nem érte be ennyivel.

Ez év október 21-én elhunyt Gregoriánczi Pál gyõri püspök, így adott volt a lehetõség, hogy egy tetemes jövedelmet ígérõ püspöki székkel orvosolja folyamatos pénzhiányát. Ezért már október 23-án írt Miksának, hogy a megüresedett püspökségre õt nevezze ki. Levelében – Vergilius Aeneisébõl vett

24 Steinherz, S[amuel]: Nuntius Delfino 1562–1563. Wien, 1903. (Nuntiaturberichte aus Deutschland II/3.) (a továbbiakban: NbD II/3.) XXXIII–XXXIV., XLIII–XLIV., ill. 320–322. A pápa ez ügyben írt levele: Nanni I.

438. nr. 2947–2948. Ld. még: DBI 582–583.

25 Erről ld. NbD II/3. XLI–LVIII.

26 NbD III/3. XXXVIII, ill. 481–485.

27 „Qui titulus Sancte Marie in Aquiro sic vacans fuit assignatus reverendissimo domino cardinali Delphino absenti petente reverendissimo domino cardinale Sancti Clementis pro eo.” ASV Arch Concist., Acta Cam., vol.

9. 128v, Acta Cam. vol. 10, fol. 223v. HC III. 40. A kinevezés itthon is visszhangra talált, Verancsics Antal Dionisio Pioppio egri prépostnak írott levelében megemlíti: Szalay László – Wenzel Gusztáv: Verancsics Antal m. kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái I–XII. Pest–Budapest, 1857–1875. IX. 84–91. nr. 35., 89.

(Monumenta Hungariae Historica II/2–6., 9–10., 19–20., 25–26., 32.) (a továbbiakban: Verancsics).

28 Steinherz, S[amuel]: Nuntius Delfino 1564–1565. Wien, 1914. (Nuntiaturberichte aus Deutschland II/4.) (a továbbiakban: NbD II/4.) CXIX. Október 13-án jelentette IV. Pius pápának, hogy a 10 000 guldent megkapta, de a havi járadékot csak akkor veszi át, ha őszentsége erre engedélyt ad. Delfino ennek ellenére a választ meg sem várva, már október 21-én felvette az összeget. (Uo.) Ugyanakkor Arco gróf október 27-i jelentéséből kiderül, hogy Pius pápa beleegyezését adta, hogy a leköszönő nuncius elfogadja a pénzbeli ajándékokat, sőt kifejtette, hogy kifejezetten támogatja, hogy a keresztény fejedelmek a bíborosokat dotálják. Ignaz Philipp Dengel (bearb.): Nuntius Biglia 1565–1566 (Juni). Commendone als legat auf dem Reichstag zu Augsburg 1566.

(Nuntiaturberichte aus Deutschland II/5.) (a továbbiakban: NbD II/5.) 23.

29 NbD II/5. 23.

idézettel³⁰ – azzal próbálta a császárt kedvezõ döntésre rábírni, hogy szegénysége és nyomorúsága oly nagy, hogy már csak az õ könyörületében bízik.³¹

Miksa még aznap a titkos tanács elé tárta az ügyet, ott azonban a kérelem visszautasítását javasolták neki, ugyanis a tanács szerint a magyar törvények tiltják rangos hivatalok külföldieknek adományozását. A tanács ülésének jegyzõkönyve szerint a császár fontolóra vette a javaslatot.³² Mivel az uralkodó úgy gondolta, hogy Delfinót a gyõri püspöki szék felé csak anyagi érdekek vonzzák, így megpróbálta a bíborost – egy újabb 5000 forintos összeggel – tervérõl „lebeszélni”.

A kívánt célt azonban nem érte el, hiszen Delfino az összeget elfogadta ugyan, de a püspökség megszerzésérõl nem tett le.³³

Delfino november 9-én kötelezvényt adott ki, melyben megígérte, hogy ha a püspökséget elnyeri, a következõkhöz fogja tartani magát: figyelembe veszi az ország törvényeit, a káptalant oltalma alá veszi, elismeri az esztergomi érsek joghatóságát, a püspöki javak kezelésére idegeneket nem alkalmaz, az országos terhek viselése tekintetében bíborosi jogaira hivatkozva nem emel kifogást,³⁴ az uralkodó felszólítására – ha kell – lemond, és végül a pápától ígérvényt eszközöl ki arra nézve, hogy ha Rómában hal meg, az utód kinevezése akkor is az uralkodót illeti majd meg.³⁵ Mindeközben Rómában egyre türelmetlenebbül sürgették Delfino hazatérését.³⁶ Biglia nuncius no-vember 9-én Altemps bíborosnak arról számolt be, hogy amíg a császár nem döntött a gyõri püspökség betöltésérõl, addig Delfino nem hagyhatja el Bécset.³⁷

Látva a nagy ellenállást, kiváló diplomáciai képességeit kamatoztatva engedményeket is kész volt tenni sikere érdekében. Mindent meg akart tenni a püspökség javadalmainak megszerzésért, így november 13-án Francesco de’

Medicinek írott levelében azt taglalta, javasolta Miksának, hogy csak

30 „miserere laborum tantorum, miserere animi non digna ferentis”. Vergilius, Aeneis, II, 143–144.

31 Österreichisches Staatsarchiv Wien, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Ungarische Akten, Allgemeine Akten, (=ÖStA HHStA Ung. Akt. Allg. Akt.) Fz. 90. Konv. D. fol. 34–35. A levél kiadva: NbD II/4. CXX. 3. jegyz. A bécsi levéltári jelzetek Tusor Péter szíves közlései, akinek segítségét ez úton is köszönöm.

32 Uo.

33 NbD II/4. CXXI. Eközben (október 31-én) a magyar királyi kamara átvette a győri püspökség birtokait.

Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi kegyúri jog történetéhez. Budapest, 1899. 104. (a továbbiakban:

Fraknói: Oklevéltár). A kamarai átvétel forrásai: Magyar Országos Levéltár (=MOL), Magyar Kamara Archívuma, Acta ecclesiastica (E 150) fasc. 8. nr. 43–45., fasc. 9. nr. 4–6. Erről ld. Horváth Richárd: A győri püspökség kamarai kézbe vételei 1526–1592 között címmel, 2003-ban a Győri Levéltári Napon elhangzott előadását.

34 A 16. században a győri püspökök csak úgy vehették át birtokaikat, ha jövedelmükből évente egy meghatározott összeget „felajánlottak” a végek fenntartására. Vö. Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Budapest, 2010. 199. Köszönöm Horváth Richárdnak, hogy erre az adatra felhívta figyelmemet.

35 ÖStA HHStA Ung. Akt. Allg. Akt. Fz. 90. Konv. D. fol. 42–43. Az ígérvény kiadva: Fraknói: Oklevéltár, 105, nr. 82. Idézi: Fraknói: Kegyúri jog, 256.; Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-székkel. III. Budapest, 1903. 145. (a továbbiakban: Fraknói: Mo. és a Szentszék); NbD II/4. CXXI.

36 Delfino már szeptember 25-én, hogy elbúcsúzzon Ferdinánd főhercegtől. Altemps bíboros már október 5-én afelől tapogatózott, hogy mikor szándékozik visszatérni Rómába. NbD II/5. 23.

37 NbD II/5. 20–23, nr. 6., 21. Biglia Delfino Rómába érkezését december 10-12-re jelezte.

SOPRON ÉS TÉRSÉGE A KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

402

adminisztrátorrá nevezze ki, de a magyar tanácsosok természetesen ez ellen is tiltakoztak.³⁸ Miksa tanácsosainak egy részét pedig úgy próbálta megnyerni, hogy megígérte nekik, hogy amint Rómába ér, lépéseket tesz a papi házasság ügyének elõmozdítása érdekében.³⁹

A magyar tanácsosok tehát – látva, hogy Delfino kinevezését megakadályozni már nem tudják – november 16-án⁴⁰ tiltakozó nyilatkozatot adtak ki, mely szerint Delfino kinevezése az ország törvényeivel ellenkezik. Bár elismerik, hogy Magyarország megüresedett püspökségeinek betöltése kétségkívül a királyt illeti, de azt köteles – és ezt koronázási esküjében meg is ígéri – az ország érdemes szülötteivel és nem „velenceiekkel és lengyelekkel” betölteni.⁴¹ Ezenkívül figyelmeztették Miksát, hogy az országgyûlésen döntése nagy ellenállást fog szülni, és õk ezért a felelõsséget nem vállalják.⁴² Ennek ellenére 1565. november 17-én a király kegyúri jogára hivatkozva Zaccaria Delfinót nevezte ki a gyõri püspökség adminisztrátorává azokkal a kondíciókkal, amiket a már fent említett, november 9-én kiállított kötelezvényében a bíboros megígért.⁴³

A kinevezés miatti felháborodásnak⁴⁴ nem Delfino velencei származása volt a fõ oka. Forgách Ferenc váradi püspöktõl – aki a bíborosról írt jellemzésében nem kis ellenszenvrõl tesz tanúbizonyságot – megtudhatjuk, hogy több magyar püspök – fõleg olyanok, akiknek egyházmegyéjét a török tartotta megszállva – pályázott a gyõri püspökségre.⁴⁵ Bár Forgách szemérmesen hallgatott róla, de

38 NbD II/4. CXXII. Thomas Perrot de Chantonnay, II. Fülöp spanyol király bécsi követe szerint Miksa a magyar nemesek felzúdulása miatt nevezte ki csak adminisztrátorrá, erről ld.: Almási Gábor: Variációk az értelmiségi útkeresés témájára a 16. században: Forgách Ferenc és társai. Századok 140 (2006), 1405–1440, itt: 1416. (a továbbiakban: Almási: Variációk).

39 NbD II/4. CXXI.

40 Biglia nuncius Altemps bíborosnak november 15-én írott jelentésében már részletesen beszámol a magyar főméltóságok tiltakozásáról, részletesen idézve annak tartalmát. Nem lehetetlen tehát, hogy a november 15-én szóban, a tanácson elhangzott tiltakozást másnap kiadták. NbD II/5. 23–27., nr. 7., 25.

41 A prelátusok itt II. Ulászló 1492-ben kiadott I. decretumának 32. cikkelyére hivatkoztak, mely megtiltja, hogy velenceieknek és lengyeleknek fekvő jószágot és várat átadjanak és ajándékozzanak.

42 Az irat kiadva: Fraknói: Oklevéltár 106–109, nr. 83. Részletesen ismerteti: Fraknói: Kegyúri jog, 256–257., idézi még: Fraknói: Mo. és a Szentszék, 146., NbD II/5. 25. Figyelemre méltó még a tanácsosoknak a törvény megsértéséhez hozott történelmi példa helyenként sántító értelmezése. Szerintük ugyanis ez a törvény egyszer szenvedett csak csorbát, Mátyás király idején, amikor a királyné testvére (frater carnalis, valójában unokaöccse), Estei Hippolit esztergomi érsek lett, az ország rendjei azonban lemondásra kényszerítették és csak a királynéra való tekintettel kaphatta meg az egri püspökséget.

43 MOL Magyar Kancelláriai Levéltár, Libri regii (A 57), vol. 3. pag. 873–874. nr. 1158. (Libri regii – Királyi könyvek 1527–1918. DVD-ROM. Budapest. 2006.) Fraknói Vilmos tévesen november 11-i dátummal idézi:

Fraknói: Kegyúri jog, 257.; Fraknói: Mo. és a Szentszék, 145. Delfino kinevezéséről beszámol a firenzei követ is: NbD II/4. CXXIII. 2. jegyz.

44 Ezzel részletesen foglalkozik: Almási: Variációk 1416–1418.

45 Majer Fidél: Ghymesi Forgách Ferenc nagyváradi püspök magyar historiája 1540–1572. Pest, 1866. 300–301.

(Magyar Történelmi Emlékek II/16.). Fordítása: Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Ford.: Borzsák István. Bp., 1982.

249–250. NbD II/4. CXXI.; Ignaz Philipp Dengel (bearb.): Nuntius Biglia 1566 (Juni) – 1569 (Dezember).

Commendone als Legat bei Kaiser Maximilian II. 1568. Wien, 1939. 81–83, nr. 49., 82. (Nuntiaturberichte aus Deutschland II/6.) (a továbbiakban: NbD II/6.); Almási: Variációk i. m. 1416.

többek között õ maga is reménykedett a püspöki szék megszerzésében. A csalódott püspökök között láthatjuk még a szintén esélyesnek számító Dudith András pécsi püspököt is, akivel Delfino kinevezése után három nappal maga Miksa közölte a csalódást keltõ hírt.⁴⁶ A botrány irodalmi mûalkotásokat is eredményezett: Kovacsóczy Farkas és Radéczy István kérésére Istvánffy Miklós remek pasquillus-ban⁴⁷ gúnyolta ki a szerintük pajzán, fajtalan, szodomita, szentségtörõ és áruló bíborost. A váradi püspök leírásának is mintát adó versek – nem mintha a megsértett fõpap nem tudott volna maga is hasonló „erénylistát”

kreálni – kiemelik, hogy Delfino egy kis pénzért még hazáját is képes elárulni, s ebben nem is tévedtek túl sokat.⁴⁸

A magyar prelátusok mellett voltak még, akik kétkedve figyelték az eseményeket. II. Fülöp spanyol király bécsi követétõl, Thomas Perrot de Chantonnay-tól tudjuk, hogy Miksa nem volt éppen kedvezõ véleménnyel Delfinóról, így a követ a császár lépése mögött két szándékot sejtett. Miksa akkoriban igen rossz viszonyban volt a velenceiekkel, és Delfinót – akit számûztek Velencébõl – püspökké tenni jó fricskának számíthatott. Ezenkívül a császár meg akarta mutatni Delfino utódának, Melchior Bigliának, hogy a jó szolgálatért cserébe bizony busás jutalom jár.⁴⁹

Delfino nem ült elégedetten a babérjain, még a kinevezõ irat kelte napján a császár nevében levelet fogalmazott a pápának és a császári követnek, Arco grófnak, melyeket ugyan végül nem küldtek el, mégis betekintést engednek szándékaiba. A fogalmazvány szerint Miksa kinevezte a nemrég megürült gyõri püspökség adminisztrátorává Delfino bíborost, akit mihamarabb püspökké kíván nominálni, és arra kérte a követet, hogy eszközölje ki õszentségétõl a megerõsítést.⁵⁰ Nem mulasztott el természetesen Miksának köszönetet mondani, aki a Rómába induló bíboros kissé tolakodó levelével szemben Arco grófnak csak annyit írt, hogy a bíborost a pápa elõtt méltassa, és ajánlja õt szolgálataiba.⁵¹

46Dudith, Andreas: Epistulae. Ed.: Lech Szczucki – Szepessy Tibor. I. Bp., 1992. 251–254. nr. 101., 253.

Almási: Variációk, 1417.

47 pasquillus: támadó jellegű, vélt vagy valós sérelmeket ostorozó gúnyvers. A műfajt egy 16. századi római vargáról, Pasquinusról nevezték el, aki naponta ragasztott ki gúnyolódó írásokat. Magyar művelődéstörténeti lexikon. IX. Főszerk.: Kőszeghy Péter. Bp., 2009. 66–68.

48 Ritoók Zsigmondné: Politikai szatíra Magyarországon a XVI. században. Irodalomtörténeti Közlemények 75 (1971), 265–277., 274.; Almási: Variációk, 1417–1418. Hasonlóképp jellemezte Szentgyörgyi Gábor, Nádasy Ferenc titkára: „…Istent önmagát is megvehetnők tőle pénzen. Megismerni rajta az velencés természetet.”

Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp., 1928². (a továbbiakban: Takáts: Kapitányok) 148.

49 M. Ch. Weiss (ed.): Papiers d’état du cardinal de Granvelle. IX. Paris, 1852., idézi: NbD II/4. CXXI. Az első okot Forgács is megemlíti, ld. i. h.

50 NbD II/4. CXXIII. 3. jegyz. A pápának szánt levelet – melyben a hivatalos formulák mellett pusztán arra utalt, hogy Arco gróf fog majd beszámolni az ügy részleteiről – ld. ugyanitt.

51 NbD II/4. CXXIV–CXXV.; NbD II/5. 26. Delfino november 19-én hagyta el Bécset, Miksa válaszlevele pedig november 29-én kelt. Samuel Steinherz ettől függetlenül azt feltételezi, hogy a bíboros hátrahagyott egy fogalmazványt, amely alapján a császár Arco grófnak a levelét megírta.

SOPRON ÉS TÉRSÉGE A KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

404

A bíboros hiába indult útnak az Örök Városba, az ajánlólevél már nem ért célt:

1565. december 9-én elhunyt IV. Pius. Delfinót Mantovában érte a halálhír, és december 13-án már Firenzébõl írt Borromeo bíborosnak kondoleáló levelet, december 18-án pedig már Rómában volt.⁵² Bíborosként részt vett a konklávén, ahol 1566. január 7-én egyhangúan Antonio Michele Ghislierit választották pápává, aki V. Pius (1566–1572) néven lépett a trónra.⁵³ Ezt követõen vált lehetségessé Delfino bíborossá avatása, melynek végsõ aktusát, az aperitio oris szertartását február 8-án végezte el immáron az új egyházfõ.⁵⁴

Delfino igyekezett az új pápánál a császári udvarban megszerzett tekintélyét kamatoztatni, erre pedig lehetõséget is kapott: január 12-én V. Pius beválasztotta tanácsadó testületébe. Helyzete azonban nem úgy alakult, ahogyan elképzelte, ugyanis nem õt, hanem Giovanni Francesco Commendonét küldte a pápa legátusként a császárhoz. Márpedig Delfinónak szándékában állt visszatérni, hiszen tisztában volt azzal, hogy távollétében a gyõri püspökség jövedelmeire nehezen tud majd szert tenni.⁵⁵

A visszatérést kellõ körültekintéssel kezdte elõkészíteni. 1566 májusában hagyta el Rómát, de utazását V. Pius csak úgy engedélyezte, ha június 3-ra visszatér.⁵⁶ Június 8-án azonban jelentették a pápának, hogy a bíboros beteg, és emberei szerint a rezidenciakötelezettség miatt vissza akar térni a gyõri püspökségbe. Lépése egyértelmû nemtetszést váltott ki, így vissza kellett térnie Rómába. Elsõ „szökési kísérlete” sikertelenül végzõdött.⁵⁷

Nem sokkal késõbb, augusztus 9-én Delfino bizalmasan közölte Francesco de’

Medicivel, hogy szeptember elsõ hetében Bécsbe akar utazni, de ellenségei ebben megpróbálják majd megakadályozni. Minden óvatossága ellenére az augsburgi birodalmi gyûlésen lévõ Commendone bíboros legátus Delfino egy bécsi barátjától már tudomást szerzett tervérõl.⁵⁸ A hónap végén egyik firenzei bizalmasának, Concinónak azt írta, hogy a pápa az egyik audiencián megengedte neki, hogy Papozzéban élõ édesanyját és rokonait felkeresse, és ezzel az ürüggyel fog útra kelni. Tisztában volt vele, hogy a pápa nemtetszését vonja ezzel magára,

52 NbD II/5. 26.

53 A konklávén részt vevő bíborosok névsora: ASV, Arch Concist., Acta Cam., vol. 9. 134r.

54 ASV, Arch Concist., Acta Cam., vol. 9. 137v: „Item in eo consistorio in primis sanctissimus dominus noster de more clavit os reverendissimo domino Antonio cardinali Grantuelio, deinde vero aperuit os reverendissimis dominis cardinalibus Paduano, Sanctacrucio, Delphino, Cribello, Bobbe, Vercellensi, Castelliono et Crasso, et cuilibet eorum dedit cum solitis ceremoniis annulum zephiri et assignavit titulos.”

55 NbDII/5. 40–41. Sigismondo Descalzi Modena bécsi követe Alfonz hercegnek már 1565. november 22-én megjósolta, hogy Delfino hamarosan vissza fog térni. I. m. 26. Magyarországi ügyeit Bécsben titkára, Francesco Spadario intézte, akivel Verancsics Antal is – amint 1566. június 3-án kelt levelében megemlíti – találkozott.

Verancsics IX. 142. nr. 57.

56 Delfinonak a császárhoz és a pápához 1566/67-ben fűződő viszonyát firenzei, vatikáni és bécsi források alapján részletesen taglalja: NbD II/6. 390–405.

57 Uo. 390.

58 Uo. 27.

de gyõri és stájerországi jövedelmei miatt kénytelen a császárvárosba utazni.⁵⁹ Végül szeptember 6-án kelt útra Delfino, amirõl Giovanni Andrea Caligari Commendone bíborosnak írott levelébõl értesülünk. Október elsõ hetét már Papozzéban, édesanyja és testvérei mellett töltötte. Innen írt a pápának és Carlo Michele Bonelli bíborosnak október 8-án, hogy oly sok adóssága van már, hogy nem tud bíboroshoz méltóan fellépni, ezért 3-4 hónapot kér, amely alatt bevételei beszedésével rendezheti tartozásait.⁶⁰

Kedvezõ válasz reményében tovább folytatta az utazást, éppen ezért Trientben meglepetésként érte, hogy a bolognai kormányzó küldönce V. Pius október 10-én kelt kemény hangú brévéjével várta. A pápa felszólította, hogy legkésõbb Mindenszentek ünnepére vissza kell érkeznie az Örök Városba. Mivel Delfino abban a hiszemben volt, hogy V. Pius még az elõtt rendelte vissza õt, hogy a levele Rómába ért volna, ezért írt egy újabbat, melyben részletesebben leírta kérelmét. Ebben bevallotta, hogy egyedül Rómában 6000 scudo tartozása van, továbbá máshol még 8000. Ha viszont õszentsége megengedné neki, hogy a gyõri püspökségbe visszatérjen, az ott lévõ jövedelmeibõl az említett tartozásokat ki tudná fizetni.⁶¹

Delfino – megnyugodva levele biztos sikerében – tovább utazott, és Biglia nuncius jelentése szerint november 13-án este érkezett Bécsbe. A nuncius – akit nyugtalanított az állandóan ellene intrikáló Delfino megjelenése – intette a bíborost, hogy a hitelezõit nyugtassa meg, mert igen kínos, hogy egy ilyen magas rangú prelátusról ennyire sok panaszt hall. Delfino biztosította Bigliát, hogy jelenléte megszünteti a gyõri püspökség jövedelmeinek beszedésében eddig mutatkozó nehézségeket.⁶²

Delfino tehát 1566 november végén – miután Miksa császárral és Károly fõherceggel találkozott – egyházmegyéjébe indult. Úticélja Sopron volt, melyrõl a nunciusnak nem kis túlzással „terra buona, commoda et catholica nella sua diocesi”

beszélt. Francesco de’ Medicinek írott levelében arról is beszámolt, hogy a császártól az egyházmegyei javakat bitorlók ellen mandátumot eszközölt ki, így nagyböjt idejére már újra Rómában lehet. Soproni tartózkodása azonban nem nyúlt hosszúra: kólika lett úrrá rajta, kénytelen volt Bécsbõl császári orvosokat hívatni. Eközben Bécsben már halálhíre is elterjedt, Verancsics Antal 1566.

december 28-án kelt levelében Oláh Miklósnak legalábbis errõl írt, bár az információt inkább pletykának minõsítette.⁶³

December 31-én már újra a császárvárosban tartózkodott, betegsége azonban nem javult. Eközben Rómából is rossz hírek érkeztek, melyeket hozzá utazó

59 1566. augusztus 21-én még részt vesz a konzisztóriumon: ASV, Arch Concist., Acta Cam., vol. 9. 153v.

60 NbD II/6. 390. A levél keltét tekintve kétségeink is lehetnek, nem kizárt, hogy ekkor már útban volt Trient felé.

61 Uo. 391.

62 Uo. 25–27, nr. 17, nr. 26.

63 Verancsics IX. 197–198. nr. 81.

SOPRON ÉS TÉRSÉGE A KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

406

titkára, Francesco Spadario tolmácsolt. Eszerint a pápa megelégelve az engedély nélküli elutazást, december 11-én ultimátumot adott Delfinónak: ha a következõ év január 13-ig nem tér vissza az Örök Városba, megfosztja a konzisztóriumon való hozzászólás jogától.⁶⁴ Delfino azonban betegsége miatt nem tudott útra kelni.⁶⁵ Ehelyett leveleket küldött szét Rómában tartózkodó bíborosokhoz, valamint a Mediciekhez, hogy mentsék ki a pápánál. A szent életû Pius⁶⁶ – aki mély ellenszenvvel viseltetett Delfino iránt – azonban hajthatatlan maradt. A bíboros utazása további halogatásával a pápa haragjának csillapodását remélte.⁶⁷ Végül május 17-én kelt útra, de mivel felkereste stájerországi kolostorait, és hosszabb idõt töltött Firenzében barátjánál és támogatójánál, Francesco de’

Medicinél is, csak július közepén érkezett meg Rómába. Miksa császár ajánlólevele, amely hosszasan sorolta Delfino érdemeit és még Bécsbõl való el- indulásakor kelt, messze megelõzte a pápai haragtól óvakodó bíborost.⁶⁸

Betegsége és a pápával való konfliktusa ellenére nem feledkezett meg arról, amiért valójában jött, vagyis gyõri püspöki jövedelmeinek begyûjtésérõl. A püspökség éves jövedelmérõl több különbözõ adat áll rendelkezésünkre. A legpontosabb egy 1571-ben készült – valószínûleg a bíboros titkára, Francesco Spadario által készített – kimutatás, mely tételesen felsorolja Delfino bevételeit, és 14 114 tallérban állapította meg azokat.⁶⁹ Érdemes azonban ezt összevetni más forrásokkal is. Delfino püspöki kinevezésérõl beszámoló itáliai követek jelentéseiben több eltérõ összeg szerepel: Biglia nuncius és Ricasoli fizenzei követ 10 000 scudot, Caligari 12 000 scudot említ.⁷⁰ Sõt Biglia nuncius néhány nappal késõbb Altemps bíborosnak írott jelentésében 15 000 forint szerepel.⁷¹ Az éves bevételekre nézve jó adatokkal szolgálnak a püspökkinevezések során készült iratok.⁷² 1554-ben Gregoriánczi Pál kinevezésekor a konzisztóriumi aktában csak 2000 dukátot írtak, mely a fent említett adatokhoz képest igen kevésnek tûnik.⁷³ A követek állításaival közel megegyezõ bevételi összegeket nyerhetünk a Delfinót követõ gyõri püspökök propositio consistorialisaiból. A propozíciók – melyeket a

64 NbD II/6. 27., 392–394. A konzisztóriumi aktát ld.: HC II. 40. 10. jegyzet.

65 Biglia nuncius január 2-i jelentésében beszámolt, hogy épp akkor járt a bíborosnál, mikor az orvosok is szobájában voltak. A bíboros fájdalmában mindössze néhány szót tudott szólni. NbD II/6. 27.

66 V. Pius pápát 1712-ben avatták szentté. Magyar Katolikus Lexikon X. Budapest, 2005.

67 NbD II/6. 394–400.

68 NbD II/6. 400–403. A levelet ld.: Schwarz, W. E.: Der Briefwechsel des Kaisers Maximilian II. mit Papst Pius V. Paderborn. 1889, 44–45, nr. 37. (a továbbiakban: Schwarz: Briefwechsel).

69 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29. Az irat címe: „Proventus, quos illustrissimus dominus cardinalis Delphinus ex episcopatu Jauriensis annuatim percepit, excepto anno preterito M^oD^oLXX^o.” Az összeírás 1571. április 2-a után készült, ui. Thúry Györgyöt már néhainak említi.

70 NbD II/5. 21., 26., NbD II/6. 390.

71 NbD II/5. 25.

72 Ezekről ld.: Tusor Péter: A barokk pápaság. Budapest, 2004, 222–227.; ill. Tusor Péter – Nemes Gábor:

Documenta Consistorialia Pontificia de Regno Hungariae (1426–1605). Budapest – Róma, 2011. (s. a.) (Collectanea Vaticana Hungariae I/7) (a továbbiakban: CVH I/7.)

73 ASV, Acta Concist., Acta Vicecanc. vol. 7. fol. 219v.

konzisztóriumon a kinevezést elõterjesztõ bíboros olvasott fel – általában az egyházmegye viszonyait ismerõ tanúk vallomásait rögzítõ kánoni jegyzõkönyvek kivonataiként többé-kevésbé megbízható információkat tartalmaztak.⁷⁴ 1573-ban Liszthy János kinevezésekor 8-9000 tallérra,⁷⁵ 1578-ban Draskovich Györgyénél 12 000 tallérra, azaz 8000 forintra becsülték a püspökség jövedelmeit.⁷⁶ Az összeg a késõbbiekben sem változik sokat, hiszen 1582-ben 10 000 forint, 1587-ben 9- 10 000, 1592-ben 8-10 000 tallér szerepelt.⁷⁷

Lássuk részletesen, hogy milyen tételekbõl tevõdött össze a jövedelem. A bíboros kétféleképpen próbálta bevételeit minél inkább megnövelni. Egyrészt igyekezett a már meglévõ kintlévõségeket behajtani, másrészt új szerzõdések kötésére is törekedett, melyre számtalan példát láthatunk majd.

A bevétel nagy része Nádasdy Tamás nádor özvegyétõl, Kanizsai Orsolyától érkezett.⁷⁸ Elõször a tetemes összeggel kecsegtetõ soproni tized ügyét látta jónak megoldani, és 1567. január 28-án levélben értesítette Kanizsai Orsolyát, hogy küldjön embert, akivel a tized beszedésérõl és az árendáról egyeztethet.⁷⁹ Ezt kihasználva – az eddigi tizedszedési gyakorlatot, s így Delfino és Kanizsai Orsolya közti megegyezést ellenzõ – Sopron városa is tárgyalásokba kezdett vele.

1567. március 9-én Szántó Gergely révén levet küldtek Delfinónak a tizedekrõl,⁸⁰ március 16-án Nemes Miklós polgármester és Artner Erhardt tanácsos Pozsonyba, Nagyszombatba és más, a városi számadáskönyv által meg nem nevezett helyre utaztak, hogy a tizeddel kapcsolatban magyar uraktól tanácsot kérjenek.⁸¹ Néhány nappal késõbb, március 23-án Gaspitz Gergely városi jegyzõ és a már említett Artner Erhardt Bécsbe utaztak, hogy a bíborossal tárgyaljanak.⁸² A tárgyalás kimenetelérõl nem tudunk sokat, az azonban biztos, hogy csaknem egy hónapra leálltak az egyeztetések. Errõl Delfinónak Sopronhoz írt, türelmetlen hangú levele tanúskodik, melyben leírta, hogy már régóta válaszra vár, és haladék nélkül küldjenek valakit, akivel tanácskozni tud.⁸³ A kemény hangú

74 A vonatkozó szakirodalommal ld.: Tusor: Barokk, 225. ill. CVH I/7. Bevezető.

75 ASV, Arch. Concist., Acta Misc., vol. 95. fol. 718rv, kiadva: CVH I/7. nr. 167.

76 ASV, Arch. Concist., Acta Misc., vol. 95. fol. 737rv, kiadva: CVH I/7. nr. 183.

77 Draskovich György kalocsai érseki kinevezése a győri egyházmegye adminisztrációjával: ASV, Arch.

Concist., Acta Misc., vol. 95. fol. 458rv, kiadva: CVH I/7. nr. 188. Heresinczy Péter kinevezése: ASV, Arch.

Concist., Acta Misc., vol. 49. fol. 397rv, kiadva: CVH I/7. nr. 207. Kutassy János kinevezése: ASV, Arch.

Concist., Acta Misc., vol. 95. fol. 721rv, kiadva: Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiensis. VI.

Posonii – Pestini. 1806. 356–358.; CVH I/7. nr. 221.

78 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29.: „Ex Sabaria talleri quatuor mille et trecenti. […] A domina palatina de decimis in bonis suis talleri quingenti. […] Ab eadem pro cultura de Lukmankes talleri quadringenti. […] Ab eadem pro decimis Sopronÿ talleri nongenti.”

79 MOL E 150 fasc. 9. nr. 7. Emellett természetesen felhívta a figyelmét, hogy az előző évi tizedből pénzben és borban meglévő tartozását egyenlítse ki.

80 Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron Város Levéltára (=GyMSMSL SVL) Sopron város Kamarási Hivatalának iratai, Számadáskönyv / Kammeramtsraittung (=KH ir. KR), 1567. pag. 130.

81 GyMSMSL SVL KH ir. KR, 1567. pag. 131.

82 GyMSMSL SVL KH ir. KR, 1567. pag. 132.

83 GyMSMSL SVL Lad. XXIV et Y. fasc. 4. nr. 260.

SOPRON ÉS TÉRSÉGE A KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

408

üzenetre már másnap válasz ment Gaspitz Gergely tollából, a tárgyalások azonban minden bizonnyal kudarcba fulladtak.⁸⁴

A bíboros és az özvegy nádorné közti megállapodás végül április 29-én köttetett meg, amelyben a következõket rögzítették. A város tizedét a néhai nádor még Ferdinánd királytól váltotta meg, a zálogösszegbõl pedig évente 200 forintot vont le. Ugyanakkor kötelezte magát, hogy a gyõri püspöknek ebbõl átenged 100 urna bort, mely Gregoriánczi Pál gyõri püspök alatt 200-ra, Nádasdy halála pedig után 300-ra emelkedett.⁸⁵ Delfinónak szándékában állt a jövedelem visszaváltása, ennek viszont két akadálya is volt. Egyrészt a Nádasdy Tamás által kifizetett zálogösszegbõl még 3000 forint maradt, valamint Kanizsai Orsolya több végvárát is e jövedelembõl szándékozott fenntartani. Ennek ellenére sikerült kompromisszumos megállapodást kötni, mely szerint a tizedet elfelezik, a fél rész után Delfinót illetõ bor helyett pedig 900 tallérért köteles az özvegy nádorné, halála esetén pedig fia, Nádasdy Ferenc fizetni. Az összegen felül még 15 urna bort, 30 köböl búzát és zabot kellett átadni embereik útján a bíborosnak vagy megbízottjának Bécsben. Megállapodtak arról is, hogy a tizedszedést továbbra is Kanizsai Orsolya dézsmaszedõi végzik.⁸⁶

Sopron viszont nem nyugodott bele, hogy a város tizedét a Nádasdy család bérelje, és pert indítottak Kanizsai Orsolya ellen, akinek halála után azt fia, Nádasdy Ferenc folytatta. Az 1569-ben indult per alatt⁸⁷ a soproniak ismét élénk tárgyalásokba kezdtek, 1570-ben két ízben keresték fel a tizedek beszedése és az özvegy nádorné ellen indított per miatt Delfinót. Június 18-án Klebelsperger Kristóf polgármester, Gaspitz Gergely és a városi jegyzõ Bécsben, augusztus 15- én a városi jegyzõ és Wirth Mihály Bécsújhelyen látogatta meg a bíborost.⁸⁸ A per Delfino távozása után is hosszú ideig folytatódott, de a város számára nem hozott eredményt.⁸⁹

A soproni tized mellett Kanizsai Orsolya bérbe vette a saját kezén lévõ Sárvár, Kapuvár és Léka uradalmak tizedeit 500, valamint Locsmándkés tizedét 400 tallérért.⁹⁰ A Delfinónak igazán nagy pénzt hozó „üzlet” azonban a szombathelyi

84 GyMSMSL SVL KH ir. KR, 1567. pag. 136.

85 1563. január 21-én Gregoriánczi Pál a tizedbérletekben meglévő adósságok törlesztésére szólítja fel Kanizsai Orsolyát, amit az úrnő március 1-jén teljesített is. MOL E 150 fasc. 8. nr. 39. és 40.

86 Delfino eredeti példánya: MOL E 150 fasc. 9. nr. 11. II. Miksa 1567. május 12-i átiratában: MOL A 57 vol. 3.

pag. 882–884. ill. MOL E 150 fasc. 9. nr. 16. Delfino a megállapodás után néhány héttel, május 15-én Kanizsai Orsolyától Zernovich János felé fennálló tartozásának a soproni tizedbérlet terhére történő kiegyenlítését kérte.

MOL E 150 fasc. 9. nr. 17.

87 A per 1572-ben lefolyt processzusának csonkán fennmaradt jegyzőkönyvét ld.: MOL E 150 fasc. 10. nr. 24.

88 GyMSMSL SVL KH ir. KR, 1570. pag. 155., 160. A perre ld. még a 162–164. ill. 168. és 171. oldalakat.

89 1577-ben a szombathelyi provizor szerint Nádasdy Ferenc szedte be a tizedet (MOL E 150 fasc. 9. nr. 38.), 1588-ban pedig Heresinczy Péter győri püspök igazolta, hogy Nádasdy Ferenc a soproni tizedbérletből meglévő tartozását, 1100 forintot megfizette. MOL E 150 fasc. 10. nr. 53.

90 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29. 1567. március 5-én minden bizonnyal e két árenda együttes kifizetését igazolta Delfino: MOL E 150. fasc. 9. nr. 12. A sárvári, kapuvári és lékai tizedek 1570-ben történő kifizetését igazoló

váruradalom és a hozzá tartozó tizedkések⁹¹ bérbe adása volt évi 4300 tallérért,⁹² melynek feltételeit 1567. május 9-én az özvegy nádorné által kiadott kötelezvény részletesen szabályozta.⁹³ A kiválóan jövedelmezõ bérlet tetemes összegét Kanizsai Orsolya a következõ évben még a megadott idõben kifizette a bíboros titkárának, Francesco Spadariónak,⁹⁴ a késõbbiekben azonban sem õ, sem fia, Nádasdy Ferenc – bizonyára a bíboros távolléte miatt – nem kívánta törleszteni adósságát, Delfino lemondása után pedig nem meglepõ, hogy erre még kevesebb hajlandóságot mutattak.⁹⁵

Számos fõúr akadt még, aki a birtokában lévõ uradalmak dézsmáinak bérlésére vállalkozott. Devecseri Choron János a kaboldi,⁹⁶ Zrínyi György a monyorókeréki,⁹⁷ Batthyány Ferenc özvegye, Svetkovics Katalin a németújvári,⁹⁸ nyugta: MOL E 150 fasc. 9. nr. 20. Delfino távozása után Liszthy János püspökkel is ugyanezen összegben állapodott meg Nádasdy Ferenc: MOL E 150 fasc. 9. nr. 33., 34.

91 A szombathelyi várhoz Szombathelykés, Locsmándkés, Árokközkés és Olajközkés tartozott, a tizedkések eloszlásáról ld.: Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr. 1938. (Győregyházmegye múltjából 3.) (a továbbiakban: Bedy: Győri káptalan) 231–251., ezekhez különösen: 237–244.

92 MOL E 150. fasc. 9. nr. 29. Kivételt képeztek a külön tizedbérlet alá tartozó Lánzsér, Kabold, Monyorókerék, Vörösvár, Németújvár uradalmak, valamint a Kanizsai Orsolya által bérbe vett és már fent említett Sárvár, Kapuvár, Léka és Locsmándkés. Az összeg továbbá tartalmazta a szalónaki váruradalom bortizedének kétharmadát is, erről ld. alább.

93 MOL E 150 fasc. 9. nr. 15. A fizetés elmaradását sem a török betörések, sem császári hadjárat nem indokolhatja. Az összeg mellett Delfino 25 urna nem decimális bort és 30 köböl tiszta búzát és zabot kért.

94 MOL E 150 fasc. 9. nr. 19.

95 1570. december 1-jén Delfino a fentebb már említett seizi monostorból inti fizetésre Kanizsai Orsolyát, és ezt a következő év márciusában megismételte. MOL E 150 fasc. 9. nr. 21. és 22. (Ugyanebben a témában írt Spadario is Kanizsai Orsolyának: MOL E 150 fasc. 8. nr. 26.). Végül a császár sietett Delfino segítségére, átvállalta a fennmaradó adósságot, így a Nádasdyaknak ezután már Miksával és a magyar királyi kamarával kellett szembenézniük. MOL E 150. fasc. 9. nr. 24., 25. ill. 32.

96 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29.: „A domino Joanne Cÿoron, uti apparet in contractum secum facto computando decimas in Kabold cum decimis quibusdam aliarum villarum, que fuerunt locate talleri quingenti.” 1567-ben a győri vár új provizorának készült feljegyzés szerint Choron János három évre vette bérbe 500 tallérért a kaboldi uradalom tizedét („Universe decime in ratione castri Kabold ad ecclesiam Jauriensem pertinentis unacum decimis omnibus infrascriptarum villarum Nempe, Doba, Saagh, Pereztegh, Hozzwfalw, Thasskand, Kamond, Nagÿ Berssen, Kÿssomlÿo, Marthonfalwa, Thÿlaÿ, Chekÿ, Dobron locate sunt ab illustrissimo et reverendissimo domino cardinali magnifico domino Joanni Choron de Dewecher pro pretio quingentorum florenorum tallerorum quotannis in triennium solvendorum.” – MOL E 150 fasc. 9. nr. 18.). 1570-ben azonban a káptalan panaszára az esztergomi szentszék elé idézték, mert már négy éve nem fizette meg a káptalannak járó negyedet. Ezért ez év július 16-án Máthésy István nagypréposttól számon kérte, hogy miért tettek panaszt ellene, amikor ő állítása szerint minden évben azt megfizette (Egyházmegyei Levéltár, Győr [=GyEL], Győri Káptalan Magánlevéltára [=GyKMLt], Theca [=Th] 45. nr. 5545 A és B). A káptalan fenyegetése végül is hatásosnak bizonyult, hiszen Choron János kifizette adósságát (GyEL GyKMLt Th 11. nr. 2108.). A per elhúzódására ld.: GyEL GyKMLt Cimeliotheca (=Cth) VI. nr. 292. A káptalanon kívül Delfinonak is adós maradt: 1571. december 28-án pedig már a kamaránál tiltakozott, állítása szerint a dézsma összegét Francesco Spadarionak adta. MOL E 150 fasc. 9.

nr. 27. 1577-ben is ő bérli ezt a tizedet: MOL E 150 fasc. 9. nr. 41. ill. 43.

97 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29.: „A domino comite Srÿnÿ talleri trecenti”. Delfino 1567. január 28-án Zrínyi Györgynek a tizedbérlésről való megállapodás megkötését sürgeti (MOL P. 1314. Batthyány család levéltára, Missiles, nr. 10081.), válaszul a tárnokmester titkárát, Patachich Jánost küldte a tárgyalások lefolytatására (MOL E 150 fasc. 9. nr. 8.). A néhány nap múlva megkötött megegyezés értelmében a monyorókeréki uradalom tizedeit 300 tallérért vette bérbe Zrínyi György. Az összegen kívül – amit a bíboroshoz Bécsbe kell vinni – fákkal kell hozzájárulnia Szombathely megerősítéséhez. MOL E 150 fasc. 9. nr. 10. A dézsmabérlet 1577-ben még fennállt:

MOL E 150 fasc. 9. nr. 38.

SOPRON ÉS TÉRSÉGE A KONFESSZIONALIZÁCIÓ KORÁBAN

410

Batthyány Boldizsár a szalónaki,⁹⁹ Zluni Anna a lánzséri uradalom¹⁰⁰ és Polhaim Miksa özvegye a Lajta-folyó és a Lajta-hegység közötti, ekkor már Alsó- Ausztriához, egyház-igazgatásilag viszont még a gyõri püspökséghez tartozó Mannesdorf, Hoff és Sommerein¹⁰¹ mezõvárosok tizedét,¹⁰² Hans von Weispriach pedig a birtokai után járó tizedeket vette bérbe. Ez utóbbiról a forrás még azt is elárulja, hogy a bíborosnak fizetendõ 500 forinton túl Hieronymus Peck élelmezési fõtiszt és a bíboros közti megállapodás szerint – melynek részleteit sajnos nem ismerjük – még legalább 2000 tallér õfelségét illeti.¹⁰³ Emellett a mosoni tizedekbõl 2000 tallér,¹⁰⁴ Bruck an der Leitha városának a gyõri

98 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29.: „A domina vidua Bottiani talleri quadrigenti”. Svetkovicz Katalin a németújvári uradalom tizedét 400 tallérért vette bérbe, emellett a pénzzel együtt Bécsbe küldenie 15 urna nem decimális bort is (MOL E 150 fasc. 9. nr. 13.). 1571 decemberében Miksának írott levelében mentegeti magát, hogy ő tizeddel nem tartozik, 1572 februárjában a kamaránál teszi ugyanezt a káptalant illető tizednegyedről. MOL E 150 fasc.

9. nr. 27. ill. 30.

99 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29.: „ A domino Balthasaro Bottiani pro decimis pertinentibus ad castrum N. si bene sacra maiestas poterit percipere plus quam mille quingentos talleros, nihilominus hic estimabitur pro tantum quantum fuit solutum anno 67, 68 et 69 scilicet talleri tricenti annuatim.” Batthyány Boldizsárnak a szalonaki uradalom terménytizedeit és a bortized harmadát adta bérbe 300 tallérért, a maradék kétharmadot viszont magának reserválta, ezt a szombathelyi uradalommal együtt Kanizsai Orsolyáé lett. Az összeg mellett – melyet neki is Bécsbe kell – azt is vállalta, hogy a teljes bortizedet emberei szedik be, és átadják a bíboros embereinek, és ezenkívül 15 urna nem decimális borral is adózott. MOL E 150 fasc. 9. nr. 14. A tizedbérlet még 1577-ben is fennállt: MOL E 150 fasc. 9. nr. 38.

100 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29.: „A domina de Lanser, uti apparet in contractu talleri ducenti.”. Nem árulja el a bérlő személyét Kapronczay Zsigmond szombathelyi provizor sem, aki 1577-ben a magyar kamarának a tizedszedésről szóló levelében is csak „a domina N. arcis Lanser”-ként említi (MOL E 150 fasc. 9. nr. 38.). A lánzséri úrhölgy valószínűleg Zluni Anna, aki Oláh Miklós esztergomi érsek Orsolya nevű nővérétől született unokaöccsének, Császár Miklósnak a felesége volt. Lánzsér várát 1553-ban vásárolta meg Oláh Miklós (Nagy Iván: Magyarország családai I–XII. Pest. 1857–1868. III. 106.), 1557-ben az uradalom káptalani tizednegyedét is bérbe vette (GyEL GyKMLt Cth VIII. nr. 553.). 1561-ben a vár Császár Miklósé lett. (A vár sorsát ezt követően is szívén viselte, 1565-ben Visi Székely Lőrinc lánzséri várnagyot szolgálataiért Répcevis birtokával jutalmazta, mivel azonban az a győri káptalané volt, per kerekedett belőle. GyEL GyKMLt Cth IX. nr. 636–638.). Annára Oláh Miklós másik testvérének, Ilonának végrendeletében szereplő passzusból következtethetünk: „Attam volt az én szerelmes nénémnek a néhai Oláh Orsola asszonynak kölcsön ezer forintot, kiről több adóslevelem vagyon, mellyet Csoron Jánosnak többel együtt adott volt kölcsön. Mely summát Zluny Anna asszony vett fel Csoron Jánostól asszonyom néném halála után Császár Miklós halálakor a lánséri dézsmának megvételére a győri püspöktől.” (Merényi Lajos: Oláh Ilona végrendelete 1579. Történelmi Tár 20 [1897], 361–373., 362.

Regesztája: Házi Jenő: XVI. századi magyarnyelvű levelek Sopron sz. kir. város levéltárából. Sopron 1928.

108.) A forrásban szereplő püspök Gregoriánczi Pál vagy Delfino lehetett.

101 Erről ld.: Nagy Imre: A Lajta mint határfolyam. Századok 5 (1871), 369–387. ill. 449–464., különösen 452–

453.; Sin Aranka: Magyarország történeti helységnévtára. Moson megye (1773–1808). Budapest, 1993. 15.;

Dóka Klára: A Győri Egyházmegye területi változásai. In: Kiss Tamás (szerk.): A Győri Egyházmegye Ezer éve. Győr, 2000. 9–21., 13.

102 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29.: „A domina de Polhaim talleri centum et septuaginta”. Polhaim Miksa régóta bérelte ezeket a tizedeket, egy 1561. szeptember 12-én kelt levél szerint három évre bérbe vette Gregoriánczi Pál püspöktől. GyEL GYKMLt Th 15. nr. 2593. 1577-ben még mindig az özvegy bérli a tizedet („a vidua Polhaim”

– MOL E 150 fasc. 9. nr. 38.)

103 MOL E 150 fasc. 9. nr. 29.: „Item habet percipere a domino Weissprach pro anno preterito talleros ad minus duo mille, quos sacra maiestas potest accipere, et domino cardinali iuxta concordiam cum domino Hieronÿmo Peckh factam dare solummodo florenos quingentos, qui faciunt.”

104 A jövedelemlista szűkszavú bejegyzései („A Mossoniensibus uti apparet in contractibus talleri duo mille”, illetve „Item habet percipere a domino Petro de Par pro locatione culture Mossoniensis” – MOL E 150 fasc. 9.