„Mert a szívnek teljességéből szól a száj”

„Mert a szívnek teljességéből szól a száj”

Könyvtártudományi tanulmányok Hajdú Géza 80. születésnapjára

SZÉK Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó,

g| „M e r t a s z ív n ek t el je ss ég éb ő l s z ó l a s z á j”

„ M ert a szívnek teljességéből szól a száj ”

M áté 12 : 34

Mert a szívnek teljességéből szól a száj

Könyvtártudományi tanulmányok Hajdú Géza 80. születésnapjára

SZÉK Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó

Szeged, 2007

Szerkesztő Barátnő Hajdú Ágnes

Illusztráció

Bányai Béla: A fának van reménysége c. festménye a borítón

Csécsei Károly

A kötet kiadásának támogatói

SZTE JGYPK Könyvtártudományi Tanszék Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Kollégiuma

Nemzeti Kulturális Alap

SZÉK Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó

© Barátné Hajdú Ágnes, 2007.

© Szerzők, 2007.

ISBN 978 963 7356 68 1

Kiadja: SZÉK Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó Felelős kiadó: Pitrik József menedzserigazgató

Terjedelem: 18,5 ív (B5)

Borító

Nyomdai előkészítés JGYF Kiadó

Nyomdai és kötészeti munka:

Opár Bt. Budapest Czakó Győző ügyvezető

Tartalom

Bevezető... 7

Hajdú Géza életrajza... 9

Domokos László: Hajdú Géza 80 éves. Levélféle öreg (?) barátomnak... 11

Tóth Béla: Géza ... 13

Nagy Attila: Köszöntő ... 15

Szente Ferenc - Csapó Edit: Köszöntő... 16

Soós Csilla: Hajdú Géza köszöntése 80. születésnapja alkalmából... 17

Varga Róbert: Hajdú Gézáról... 19

Kertész Károly: Köszöntő... 22

Gerber György: Köszöntő... 24

Vóna Györgyné Szűcs Mária: Köszöntő... 26

Kocsis István: Ideje van a köszöntésnek ... 28

Nagy Attila: Kulturális globalizáció és nemzeti kánon avagy új/régi gyerekolvasók... 36

Tuba László: Eseteim ... 42

Varga Róbert: Az olvasótábori és népfőiskolái módszerek összevetése... 47

Gerber György: A nyelv szerepe Dunabogdány zártságának megőrzésében .. 53

Tóth Gyula: A 80 éves Hajdú Géza köszöntése... 61

Baricz Zsolt: Az Óceántól az É rig... 78

Búzái Csaba: Múlt, jelen, jövő a Barackosi Olvasókör életében... 83

Fuchszné Bénák Katalin: Áldásos életút: Olvasókörtől - olvasókörig... 107

Gereben Ferenc: Cívis történetek... 124

Harkai Daniella: A Szilléri-könyvtár és története... 140

Monok István: Kit nevezhetünk könyvtárosnak a XVI-XVIII. századi Magyarországon?... 156

Nemes Erzsébet: Olvasókörök régen és m a ... 165

Pajor Enikő: Egy mutató - és ami kiolvasható belőle. A bajai ferencesek Historia Domusának olvasata... 174

Zvara Edina: Kéziratos és nyomtatott regulák Magyarországon a közép- és a korai újkorban... 187

Barátné Hajdú Ágnes: Az érzékelés és megjelenítés lehetőségei, különös tekintettel az ET O -ra... 199

G. Szabó Lenke: A könyvtári munka etikai kérdései... 221

Patkósné Hanesz Andrea: A könyvtári honlapok elemzésének, minőségének fontossága az információs társadalomban... 232

Horváth Varga Margit: A Csemegi Károly Könyvtár és Információs Központban működő Európai Információs Pont marketingstratégiája ... 242

5

Mert a szívnek teljességéből szól a szá j”

Mader Béla: A jövő könyvtára - a könyvtár jövője... 249 Mátó Erzsébet: A hazai könyvtári-információs trendek érvényesülése

a makói József Attila Városi Könyvtárban ...259

Barátnő Hajdú Ágnes: Hajdú Géza publikációinak jegyzéke... 268

Szerzők ...282

• cminiis»

Hajdú Géza 2006

Bevezető

A kötet szerzői és szerkesztője ezzel a tanulmánygyűjteménnyel szeretnének sok boldogságot kívánni Hajdú Gézának 80. születésnapján.

A szerkezetet a tartalom szabta meg. Először a személyesebb jellegű írások, köszöntések, majd az olvasással kapcsolatos tanulmányok és történeti írások, végül az aktuális kérdéseket boncolgató dolgozatok sorakoznak a barátok, tanít­

ványok és kollégák tollából.

A közös munka már hónapok óta folyik, hogy elkészüljenek időben és a legnagyobb titokban. Reméljük, sikerül ezzel a munkával örömet okozni és kife­

jezni azt a hálát, barátságot, érzéseket és sok-sok köszönetét, mellyel mindannyi­

an együtt és egyenként is kötődünk az ünnepekhez.

Kérjük, vegye olyan szeretettel, ahogyan készítettük.

Szeged, 2006. április 7.

7

Hajdú Géza életrajza

1926. április 7-én született Hódmezővásárhelyen. Felesége Csáky Katalin statisztikus volt. Gyermekei, Ágnes és Géza László a családi indíttatásból is vezérelve, hasonló pályára kerültek.

A hódmezővásárhelyi gyermek- és tanulóévek a II. világháborúval értek véget. Leventeként őt is elvitték, de sok megpróbáltatás után hazatérve befejezte a középiskolát, majd egyetemre iratkozott be. Az egyébként sikeres jogi tanulmányait a család nehéz anyagi körülményei miatt kellett idő előtt félbeszakítania. A kemény fizikai munkával töltött idő alatt sem vesztette el hitét abban, hogy többre hivatott, és teret keresett képességei, vágyai kibontakoztatásának. Ezek alatt az évek alatt alapozta meg tekintélyes könyv- és irodalomismeretét. Ez vezette arra, hogy 1956- tól tíz éven át társadalmi munkában, majd részfoglalkozásúként üzemi könyvtárat gondozzon. 1962-ben nyílt először lehetősége arra, hogy ismét egyetemre gondol­

hasson. A sikeres felvételi után kitűnő eredménnyel végezte el az ELTE könyvtár­

magyar szakát. Már tanulmányai közben főállású könyvtáros lett a Hódmező­

vásárhelyen működött Hódiköt szakszervezeti, majd a Csongrád Megyei Könyv­

tárban. Módszertani osztályvezetőként, később igazgatóhelyettesként mindjárt a szakmai élet sűrűjébe került. Ezt a munkát folytatta Szegeden is, amikor a Somogyi­

könyvtárhoz szervezték át a megyei feladatokat. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy e terület országosan elismert, legkimagaslóbb képviselője lett. Innen megbízott igaz­

gatóként ment nyugdíjba 1990-ben.

1977-ben védte meg Vásárhelyi egyletek és könyvtárak 1827-1944. c.

bölcsészdoktori értekezését. Summa cum laude minősítéssel nyerte el az egyetemi doktori címet.

A hálózati központok szokásos módszertani feladatain túl erőfeszítései a tagkönyvtárak szakmai munkája színvonalának emelésére irányultak. Képzéssel, továbbképzéssel, tanácskozások szervezésével, a módszertani levelek meghono­

sításával szolgálta e célt. Ugyancsak ezt segítette a Csongrád Megyei Könyvtáros c.

folyóirat is, amelynek 1969-től 1993-ig - 24 éven át - szerkesztője volt. A lap ez idő alatt vált az ország legrangosabb megyei módszertani közleményévé. 1979-1989 között a megye vezető szakfelügyelője, 1978—1990 között a Magyar Könyvtárosok Egyesülete megyei szervezetének elnöke, 30 éven át a megyei könyvbarát bizottság vezetője volt. A könyvtárosképzésben 1969-től vesz részt, és ezt a tevékenységét nyugdíjaztatása után is végzi, hasznosítva így a könyvtári munkafolyamatok terén szerzett jelentős gyakorlati tapasztalatait és alapos elméleti tudását.

Kutatási eredményeit, gyakorlati megoldásait publikációiban is gyakran közzétette: több mint 180 közleménye a könyvtári szakkérdéseken túl a müvelődés-

9

Mert a szívnek teljességéből szól a száj

történet számos területével is foglalkozik. Kedves kutatása maradt az egyetemi évei alatt megismert társadalmi egyesületek, különösen az olvasókörök ügye. E tárgyban megjelent könyvét alapműként tartják számon. Nemcsak a történetükkel foglalko­

zott, tapasztalatait az olvasókörök újjászervezésében a gyakorlatban is hasznosította.

Közvetlenül is részt vett mintegy tíz olvasókör megalapításában ösztönzéssel, tanácsokkal. E cél támogatására indította el - az országban elsőként - az olvasó­

köröknek szóló Egyesületi Élet c. kiadványt (1988-1991), melyet maga szerkesztett is. Az olvasókörök feltámasztásáért folyó országos munkában éveken át tevékeny részt vállalt. 1990-ben ő lett a megalakult Olvasókörök Országos Szövetségének első elnöke, majd visszavonulása után örökös elnöke.

Tevékenysége során a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógus- képző Kar Könyvtártudományi Tanszékén egyedülálló műhelymunka alakult ki az olvasókörök területén. A hallgatói kutatásokat, valamint a terület egyre növekvő szakirodalmát segítségével egy adatbázisban gyűjtik, ennek forrása:

<http://www.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/ktud/olvasokorok.htm>.

Pályája során több kitüntetéssel is elismerték munkáját: Darvas József- emlékérem, Szabó Ervin-emlékérem, a Magyar Könyvtárosok Egyesületéért Em­

lékérem, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt.

Hajdú Gézát eredményei, egész életpályája a hazai könyvtárosok legneve­

sebbjei közé emeli fel.

Domokos László:

Hajdú Géza 80 éves. Levélféle öreg (?) barátomnak

M i n t h a c s a k te g n a p tö r té n t v o ln a . . . Ü ltü n k a S o m o g y i- k ö n y v tá r b a r á ts á ­ g o s - e le g á n s o lv a s ó te r m é b e n , s o k a n a m e g y e k ö n y v tá r a ib ó l ö s s z e s e r e g le tt k o llé ­ g á k : ifjú h ö lg y e k é s id ő s e b b u ra k . K is h á z i ü n n e p s é g r e k é s z ü lő d tü n k : H a jd u G é ­ z á t j ö t t ü n k f e lk ö s z ö n te n i 6 0 . s z ü le té s n a p já n . A k k o r é s o tt a z o n s z e r e n c s é s k e v e ­ s e k k ö z é ta r to z ta m , a k ik a tö b b ie k n e v é b e n is e g y - e g y k is k ö s z ö n tő b e s z é d e t m o n d h a ttu n k a s z e r e te tt k o llé g a , G é z a b a r á tu n k tis z te le té r e . M ir ő l is b e s z é lh e tte m v o ln a m á s r ó l, m in t h o g y m ily e n j ó é r z é s ily e n k iv á ló b a rá tta l e g y ü tt d o lg o z n i!

F e lid é z te m e ls ő ta lá lk o z á s u n k e m lé k é t. 1 9 7 0 ja n u á r j á b a n já r tu n k . É n m é g c s a k n é h á n y n a p ja k e r ü lte m a m a k ó i k ö n y v tá r b a , a k e d v e s e n b o h é m B a lá z s G y u r k a u tó d a k é n t - ő s z ív e s e b b e n ( ta lá n m é g g y a k r a b b a n is) j á r t a K o r o n á b a n a g y b ő g ő z ­ n i, m in t a k ö n y v tá r b a c s o p o r to s le ltá r k ö n y v e t k é s z íte n i v a g y á llo m á n y t e lle n ő r iz ­ n i. I je s z tg e tte k is ú j d o n s ü lt m u n k a tá r s a im : n a g y itt a z ö s s z e v is s z a s á g , p e d ig a k ö n y v tá r i s z o lg á la t e g y ik k r itik u s p illa n a ta k ö z e lg e tt. E l k e lle tt k é s z íte n i a z e lő z ő é v rő l s z ó ló s ta tis z tik á t, a h o l is m in d e n n e k k e r e s z tb e n - h o s s z á b a n s tim m e ln ie k e l­

le tt. A k é s z m u n k á t s z e m é ly e s e n v itte m V á s á r h e ly r e ( a k k o r ib a n m é g o tt v o lt a m e g y e i k ö n y v tá r ) . K ic s it r e s z k e tő in a k k a l lé p te m b e a tito k z a to s is m e r e tle n b e , a s z ig o r ú m e g y e i ig a z g a tó s á g h o z . Ő r z ő a n g y a lo m a z o n b a n k ite r je s z te tte v é d ő s z á r ­ n y a it f ö lé m : a k i o tt - a z ig a z g a tó h e ly e t te s e k é n t - f o g a d o tt, h o g y a z a n y a g o t e lle n ­ ő r iz z e é s á tv e g y e tő le m , H a jd u G é z a v o lt. N é h á n y m o n d a ta u tá n a s z o r o n g á s e g y ­ s z e r c s a k f ö lo ld ó d o tt, h is z e n G é z a a z o n n a l e z e r n y i j e l é t a d ta , h o g y te le v a n m e g ­ é r té s s e l, j ó i n d u l a t t a l , s e g ítő k é s z s é g g e l. M a g a v o lt a m e g te s te s ü lt n y u g a lo m , a m i n y o m b a n á tr a g a d t m in d e n k ir e , a k i a k ö z e lé b e k e rü lt.

A m ir ő l a k k o r n e m b e s z é lte m , a z e z u tá n k ö v e tk e z ő 2 0 é v , e g é s z k ö n y v tá r i p á ly a f u tá s o m id ő s z a k a . N e h é z é v e k v o lta k e z e k , k ü lö n ö s k é p p e n a z e le jé n , a m ik o r is tö b b m in t 4 0 é v e s ö r e g fe jje l k e lle tt k ita n u ln o m a z E L T E k ie g é s z ítő s z a k á n a k ö n y v tá r o s i m e s te r s é g e t é s v e le p á r h u z a m o s a n b e é p ü ln i a z új k ö z ö s s é g b e , m e g ­ s z o k n i a z ú j a r c o k a t, m e g s z e r e tn i a k o r á b b i ta n á r i é le te m h e z m é r v e m é g is c s a k id e g e n f e la d a to k a t. A g o n d v is e lé s k ü lö n ö s k e g y é n e k te k in te m , h o g y tö b b é v tiz e ­ d e s k ö n y v tá r o s i p á ly a f u tá s o m a la tt m in d v é g ig e g y ü tt le h e tte m H a jd u G é z á v a l.

Ú g y s z ó lv á n m in d e n s z a k m a i f o g á s t tő le le s te m e l. T ő le ta n u lta m m e g , h o g y a n k e ll a lá to g a tó k tó l k ic s it m e g s z e p p e n t k o llé g á k a t p illa n a to k a la tt m e g n y u g ta tn i, ső t: j ó k e d v r e d e r íte n i. T ő le tu d ta m m e g , h o g y a n le h e t p é ld á u l a jó e m lé k e z e t ü P u s z ta M a n c i ( a p á tf a lv i k ö n y v tá r o s u n k ) tá r s a s á g á b a n s z ó h o z j u t n i ( a m ik o r a b e ­ s z é d h e v é b e n e g y p illa n a tr a m e g á ll, h o g y lé le g z e te t v e g y e n , a k k o r v á g j h irte le n

11

Mert a szívnek teljességéből szól a száj

közbe - tanított tapasztalt kollégám). Tőle tanultam meg, hogyan lehet még a leghanyagabb (mert ilyen is akadt) munkatársunk szerepében is valami dicsérhe- tőt találni, s azt kiszínezve-fölnagyítva szigorú főnökeiknek bemutatni. De ő adott nekem példát arra is, miként kell - pl. egy-egy továbbképzéskor megjelent hiva­

talból okos előadót vagy éppen politikai szakértőt - mint általános elvtársat - finoman, de határozottan a helyére tenni.

Különösen szép emlékeim között őrzöm a közös kirándulásokat, az ún. ta­

pasztalatcsere utakat. Már induláskor derűs volt a hangulat, nem kis mértékben Gézának köszönhetően, aki a magával hozott jóféle kisüstit már az autóbuszban többször körbejáratta, s nemcsak az úton ránk váró szakmai csodákat vetítette előre, hanem néhány aktuális viccel fel is rázta a korai kelés miatt lankadóban lévő figyelmünket. Az út azután tele volt vidámsággal, ugratásokkal. Kemény Zsuzsa (pitvarosi könyvtárosunk) és társai folyamatos csevegésével és csilingelő kacagásával így jártuk be jókedvvel keresztül-kasul az országot, a híres-neves könyvtárakat Egertől Szombathelyig, Pataktól Egerszegig.

Irigységgel vegyes elismeréssel láttam azt is, hogy Hajdú Géza - a jó pap holtig tanul aranyigazságát követve - a tudományokban is egyre magasabbra emelkedik. Már 50 éves fejjel - amikor korunk elkényelmesedett gyermekei már régen rokkantnyugdíjban élnek, vagy éppen lázasan keresik a lehetőséget, hogyan lehetne a mindennapi alkotó munkától az előnyugdíj édes semmittevésébe mene­

külni - Géza barátunk szorgosan jár az egyetemre, frissen írt doktori disszertáci­

óját védi meg impozáns biztonsággal. Neki életeleme, vezérlő csillaga lett a foly­

tonos szellemi építkezés. Ez vezette a könyvtárosképzés helyi megteremtésében, megerősítésében és annak szolgálatában is. Életét - tudom - ma sem tudja elkép­

zelni a legmegbízhatóbb társ, a könyvek oltalmazó világán kívül.

Most ámulva veszem észre, hogy az örökifjú Hajdú Géza 80 éves lett. Nem hiszek az anyakönyvnek! Ha van köztünk, akit mindennapjaiban fiatalos hév ve­

zet, ha van, aki sokunk szemében az ifjúság tudásszomjának és tenniakarásának megszemélyesítője, akkor arra Hajdú Géza élete a számunkra követendő példa.

Isten éltessen hát, kedves Géza. Nagyon sokáig. Maradj velünk - az emberi lét végső határáig - mindannyiunk tiszteletében, igaz megbecsülésében és szere- tetében.

2006. március 21.

Tóth Béla: Géza

A Somogyi-könyvtár 1972-ben jutottba nem óhajtott megyei könyvtári központ föladatkörébe. (Belekerült, mint Pilátus a crédóba.) Városi intézményi minőségé­

ben kilencven évig szolgálta Szeged olvasóközönségét.

A megidézett évben került a megyei vezetés abba a kényszerű helyzetbe, hogy a Vásárhelyről behurcolkodó intézményeit is az új megyei központba, Szegedre telepítse. Első menetben 5 szobát a volt járási székházban kijelölt erre a célra.

Az illetékes minisztérium, Kondor Istvánná könyvtári főosztályvezető és a KMK szakgárdája azt mondta: megyei könyvtári központ csak fungáló könyvtár lehet! Punktum! Sok választási lehetősége nem volt a fönntartónak. Első útjuk az Egyetemi Könyvtárba vezetett. Karácsonyi Béla sajnálattal közölte: ő tudományos könyvtár! Kvázi finom hintólovat takarmányos szekér elé fogni nevetséges bal­

gaság. Meg sem bírja moccantani. A S. K.1 ra várt a lecke.

Annak a legalapvetőbb föltételei sem voltak meg az új föladat ellátására.

A megye nem tudott örülni, a város titokban, fogvicsorgatva mosolygott, a somogyisok riadtan fogadták a fenyegetően megtisztelő megbízatást. (A miniszté­

rium egyre szutyongatta őket a késedelmekért.) A megyei főhatalom mindent megígért, pénzt, paripát, fegyvert, csak szabaduljon már a szorongató gondoktól.

Mostani saccolásom szerint 14-ét sem teljesítette a vállalásának. Csupa harag- szomrádból kiindulva, mivel az ő elképzelése nem teljesült, tudniillik hogy 5 hi­

vatali szobából elkormányozható a kiépülés alatt vánszorgó, szánalmasan sanyar- gó megyei hálózat.

Amikor a kényszerházasság nyélbeütődött, a 19 megye könyvtári rangso­

rában Csongrád megye összmutatói tekintetében a 18. helyen kucorgott. De volt 5 igazgatója egyidejűleg: Bezerédy István, Hajdú Géza, Kovács Gyula, Olasz Sándomé, Tóth Béla. A megye a maga hatáskörében nem gondoskodott a kusza­

ságok rendbetételéről. A lovak közé vágta a gyöplűt. Boruljatok a legmélyebb árokba, törjön ki a nyakatok, rúgjátok agyon egymást, egyétek meg egymást!

Gondolhatta.

De mi nem borultunk, nem rúgtuk, nem ettük egymást. Hogy lehet az embere­

ket meggyőzni arról, hogy vissza Miatyánk úristen! Hogy te igazgató voltál, most majd nem leszel. Erről önként mondj le! Vagy ha nem ...! És ha szellemi malom a mindenkori könyvtár, annak az ilyen időrabló, tétova átszervezés idején is működ­

nie kell. Nem mondhatta olvasóinak: belső veszekedéseink vannak, ne olvass!

Miközben fújtuk a dudát: Olvass! Az olvasómozgalmak egymás sarkát taposták.

1 Som ogyi-könyvtár

13

„ Mert a szívnek teljességéből szól a száj

Bizonyosan Géza is fájlalta a megcurikkoltatást. Minden kívánalomnak megfelelt. Emberileg, szakmailag.

Én is fájlaltam az előrukkolásomat. Nem a hivatali létrák magasságait vágytam. (Más ideák, irodalmiak mozgattak.) De ekkor már 14 éves könyvtári szolgálat volt mögöttem. Meneküljek? Hová? Kínáltak éngem ezek előtt is orszá­

gos lapok főmunkatársi munkakörével. De én nagyon finnyás embernek szület­

tem. Parancsra szeretni meg írni sohasem tudtam. Asztalosmester koromban, amit az élet parancsolt, bölcsőt vagy koporsót, megcselekedtem. A város vezetése, hagyományőrző törekvésében azzal argumentált, hogy a vészhelyzeteken kívül mindig íróember volt a könyvtár első csöngőse.

Nincs tágítás!

És Géza volt olyan rézműves családból való kemény legény, hogy a kiala­

kult, számára is előnytelen új helyzetet vállalta. A könyvtár nélküle meg nem oldhatta volna a nagy üres kamrájú megyei könyvtári föladatokat. Géza ismerte akkor már a megye minden zege-zugát, könyvtárostól, tanácselnököstől. Sok tü­

relemmel, jeles emberi tulajdonságokkal, nem a sebeit nyalogatva, nem is fanya­

logva, végtelen lelkiismeretességgel építette, istápolta osztályának segedelmével a megyei hálózat ötvenig számolható településén a könyvtárakat. Hajói számolom, 21 új könyvtárat tető alá hoztunk. Amikor tizenvalahány évi együttmunkálkodá- sunk végén megszámoltuk közös eredményeinket, az ország megyei listáján 2.

vagy 3. helyen találtuk magunkat. Talán nem is nagyon véletlenül. Győrt és Mis­

kolcot soha sem tudtuk meghajazni. Azokban a városokban élhettek olyan átko­

zott, megveszekedett megyei vezetők, akik nem gyűlölték, gyalázták a könyvet, könyvtárat, könyvtárosokat, mi több, (ó, Kleofás próféta, hová süllyedtünk! tán még szerették is!) istápolták, áldoztak rájuk. (Ahogy tisztes föladatukból követke­

zett.)

Géza nélkül, lelkiismeretes, maganemkímélő áldozatos munkája nélkül, még mindig a 19. helyen vagy az ötvenegyediken (ha volna annyi megyénk) se­

reghajtóként, a szégyenpadon ücsükélhetnénk a világ végezetéig.

Úgyhogy a megye kétszertíz könyvtári épületének falára nagyon is fölillene az ilyen szövegű tábla:

Épült az Úr XXXX esztendejében, mindenek előtt HAJDÚ GÉZA,

valamint osztályának fáradhatatlan és eredményes buzgalma révén.

T. B.

Nagy Attila: Köszöntő

Kedves Géza!

Isten éltessen erőben, jókedvben, egészségben! Nagyon sajnálom, de munkahelyi és családi feladataim torlódása miatt végül képtelen leszek a személyes kézszorí­

tás, az ölelés gesztusát megtenni. Kérlek, bocsáss meg nekem! Helyette maradnak a szavak. A jókívánságok, az öröm s a küldött rövid, de talán nem érdekte­

len írásom mellett szerettem volna tanúk előtt fennhangon is megszólalni, hogy 36-37 éves ismeretségünk, barátságunk néhány mozzanatát felelevenítsem.

1969 márciusában kerültem a KMK Múzeum utca 3. szám alatti épületének 1. emeleti, ablaktalan sarokszobájába, Kamarás Pista kollégájának (Gerő Vera beosztottjának). Az emlékezet bizonytalanságait is tekintetbe véve, talán 1969 nyarán, második felében mindenképpen te voltál az első könyvtárosok egyike - Polonyi Péter, Könczöl Imre, Takács Miklós, Varga Béla, Simon Zoli mellett -, akikkel az első perctől kezdve, azonnal nyílt szívvel, derűsen, de kritikusan fontos dolgokról lehetett beszélgetni. Könyvtárról, olvasmányokról, a bennünket körül­

vevő helyi és nagy egész társadalomról, a történelmi sorsfordulókról, a helyi ha­

gyományokról. A könyvtár létének értelméről! Őszintén szólva én kifejezetten

„menekültként” érkeztem ebbe az örökké neonnal világított, szürke, poros, sivár szobába, s a leghatározottabb szándékom volt a legrosszabb esetben is csupán 1- 1,5 évnyi „parkolás” után a mielőbbi távozás. Te voltál személy szerint azok egyike, akik lassanként, észrevétlenül kinyitották a szemem, megérttették velem, hogy általatok, baráti gesztusaitok révén 1-2 év múltán az egész országban otthon érezhettem magam. Hiszen segítőkész, gondolkodó, kritikus, a fennálló körülmé­

nyek között is hasznosan élni tudó emberekkel találkozom az ország csaknem minden településén. Minden találkozás alkalmával tanulhattam beszélgetéseink­

ből, s te pedig kedves házigazdaként, kezdetben Vásárhelyen, majd Szegeden minden tekintetben az akkori Olvasáskutatási osztály egyik legnagyszerűbb, leg­

megbízhatóbb „megrendelője”, munkatársa, kritikusa, partnere voltál.

Köszönöm az első kézfogás feltétlen derűjét, a helyismereti járatlanságom tapintatos kiigazítását, azonnali segítőkészségedet és kendőzetlen job b ító szándé­

kú észrevételeidet.

Szívből kívánom, hogy szeretteid körében még hosszú évtizedekig élvezd a

„felhalmozott kincsek” (ismeretek, bölcsesség, derű, türelem, elszántság, tettre- kész segítő szándék) osztogatásának felhőtlen örömét.

Az ünnep emelkedett hangulatában, a tavaszi reménységek sokaságában lélekben veletek osztozva, testvéri szeretettel ölel: Attila

2006. április 7.

„ Mert a szívnek teljességéből szól a száj ”

Szente Ferenc - Csapó Edit: Köszöntő

Hittük volna, Géza, hogy van olyan, hogy 80??

Emlékszel, mikor megismerkedésünk után Kirschner Marci szobájából át­

mentünk egy kocsmába, és először kacsintottunk össze a szakmai álmok és a va­

lóság összeférhetetlensége fölött? Aztán ettől kezdve legtöbbször közös platfor­

mon álltunk. Még az Olvasóköri Vidám Parkban is együtt ültünk a hintára. Nem megható innen nézve?? Nekem úgy látszik, az! Aztán - amint korunkhoz illő - tanítjuk élni könyvtárosul az unokakorú kollégákat. Mázlisták lennénk? Nekem úgy látszik, igen!

Maradjon velünk a Gondviselés ezután is. Remélem, tudod, hogy azok kö­

zött tartalak emlékezetemben, akikkel jó volt egy pályán játszani.

Kedves Géza, szívből kívánunk egészséget, derűs, békés, tartalmas időtöl­

tést e múló világban. Ezt küldjük közösen, gratulálva a hihetetlen 80-hoz Ölel: Szente Feri és Csapó Edit

2006. március 28.

Soós Csilla:

Hajdú Géza köszöntése 80. születésnapja alkalmából

Hódmezővásárhely, a városban működő számos olvasókör, a könyvtár és munka­

társai nevében sokféle köszönettel tartozunk Hajdú Gézának, hiszen ezeken a területeken kiemelkedő munkát végez, mellyel a város egészét szolgálja.

Hódmezővásárhelyen született, itt nevelkedett, iljú évei alatt sok nehézség­

gel kellett megküzdenie, de erős lélekkel, múlhatatlan tudásvágyával sikerült túl­

jutnia e korszakon.

Miután lehetősége nyílt egyetemi könyvtári tanulmányokat folytatni, így szerzett ismereteit 1969 és 1972 között a még megyei könyvtári feladatot ellátó vásárhelyi könyvtárban kamatoztatta. Az akkori Csongrád Megyei Könyvtár módszertani vezetőjeként, majd igazgatóhelyettesként, végül mb. igazgatóként vett részt a hálózati tagkönyvtárak munkájának szervezésében.

Tapasztalataira nagy szükség volt Szegeden is, amikor a megyei funkciót átvette az ottani könyvtár, így Vásárhely után Szeged lett pályájának következő állomása.

Kapcsolata nem szakadt meg a mai napig sem Hódmezővásárhellyel, sze­

retett városával, hiszen könyvtárunk életében is meghatározó a jelenléte. A min­

den vásárhelyi által ismert és becsült Bibó Lajos hagyatékát - mint annak gondo­

zója - helyismereti gyűjteményünknek ajándékozta.

Publikációival, tudományos munkássága eredményeinek közrebocsátásá­

val, a Csongrád Megyei Könyvtáros című szaklap elindításával, képzések meg­

szervezésével fáradhatatlan segítője és iránymutatója a könyvtárosi hivatást vá­

lasztóknak. A könyvtárosi képzésben részt vevő, intézményünkben dolgozó újabb és újabb generációk tekintik tanítómesterüknek.

De nemcsak mint a könyvtári terület országos hírű szaktekintélyét tisztel­

hetjük személyében, hanem az ő nevéhez fűződik a Vásárhelyen nagy hagyomá­

nyokkal bíró olvasóköri mozgalom újjászervezése is.

Még 1977-ben jelent meg első összefoglaló kötete az olvasókörök történe­

téről. Majd az újraalakulások időszakában, 1990-től tevékenyen részt vett 10 ol­

vasókör megalapításában.

Ekkor lett az Olvasókörök Országos Szövetségének elnöke is.

2002-ben pedig a város kiadásában megszületett a második könyv, amely­

ben 1945-től folytatta az olvasókörök sorsának alakulásáról szóló híradását. A

kötet nagy létszámú érdeklődő részvételével nálunk, a Németh László Városi

Könyvtárban került bemutatásra.

Mert a szívnek teljességéből szól a száj ”

Hajdú Géza személye tehát nemcsak számunkra, könyvtárosok számára je­

lent egyet a kiváló szakértelmű, magas szintű elméleti tudással és gyakorlati isme­

retekkel rendelkező és azt átadó humánus emberrel, hanem az olvasókörök tagjai számára is.

Hódmezővásárhely kulturális életében nagy jelentőséggel bíró történések kezdeményezője és alakítója volt. Mai létünk mindennapjait áthatja derűs kedé­

lye, lendülete, életszeretete.

Szülővárosa és a Németh László Városi Könyvtár munkatársai nevében kí­

vánok Géza bácsinak továbbra is ilyen erős hitet embertársaiban, hosszú, egész­

séges életet és sikeres alkotómunkát!

Hódmezővásárhely, 2006. március 28.

Soós Csilla

Varga Róbert: Hajdú Gézáról

Kedves Géza!

Ritkuló levelem egyikével kereslek fel. Van jó okom rá. Figyelj csak!

A FÓRUMNET-en a következő anyagot találtam. Zsike. 2006. 01-27-15:48:57- kor ezt írta levelező partnereinek:

Sziasztok!

Az osztályozás házihoz:

A 80. születésnapját ünneplő (olvasókörök témában) jeles szakember neve: Hajdú Géza.

Nem volt nehéz kideríteni. Lehet, hogy ti is tudjátok már. Aki nem tudja, annak írom. (Ez olyan jól hangzik, hogy akár írásom címe is lehetne.)

Zsike meggondolta magát, és pontosan 5 perc múlva a következőket írta:

Ja, és szerintem a tanárnő nem véletlenül adta ezt a feladatot. Mármint a névazo­

nosságra gondolok. Na mármint közük van egymáshoz.

Ez is jól hangzik. Sok közünk van egymáshoz, Géza! Ez a levél tehát kö­

szönet részemről a fiatalabb könyvtárostól, aki sokat tanult Tőled, dr. Hajdú Gé­

zától, többrendbeli könyvtárigazgatótól, igazgatóhelyettestől, de rendesen és iga­

zán: módszertani osztályvezetőtől.

A fentebb már nevezett tanárnő lányodtól tudom, hogy jól vagy, és ez meg­

nyugtat. S hogy most internetes kalandozásaim közben véletlenül megtudtam, hogy 80 éves leszel, ez a tény írásra késztetett. El kell mondanom, hogy könyvtá­

ros életemben milyen sokat jelentettél, Géza, emberi, könyvtárosi példáddal. Em­

lékszel? Baricz Zsolt révén ismertelek meg. Zsolt szakmai beszélgetéseink során sokat és szívesen hivatkozott Rád. Talán ennek meg hatalmas empatikus képessé­

gednek köszönhető, hogy első találkozásunk úgy zajlott a szegedi irodádban, mintha régtől fogva ismernénk egymást.

Az a hír járja rólad, hogy szerencsés ember vagy, mert több sikert értél meg, mint kudarcot. Ahogyan én ismerlek, ez elsősorban nem a szerencsének köszönhető. Inkább annak az áldozatos, kitartó munkára termett emberi magatar­

tásodnak, amelynek során a fizikai munkásból a doktorátusig tanultad magadat.

Számomra példa ez az életút. Az első hír, ami megkapott, hogy kitünően értesz a pálinkafőzéshez. (Apám a Szilágyságban kezdett tanítani 1941-ben, és ott úgy megtanulta ezt a mesterséget, hogy élete végéig folytatta, persze illegalitás­

ban, és csak házi használatra.) Amiatt is kedvellek, mert Te is levelezőn végezted iskoláidat, mint én. Talán azért is, mert megbízhatatlan voltál az akkori hatalom­

nak, lévén - most már azt is tudom - , hogy hadifogságban is voltál, leventeként.

Mert a szívnek teljességéből szól a száj

Talán innen is származik kitűnő emberismereted, melyet a módszertani munkád­

nál és később a tanítás során is kamatoztatni tudtál. Mindig szeretted a fiatalokat.

Ott voltál velünk, fiatalokkal Ásotthalmon - a könyvtárosoknak szervezett 81 -es olvasótáborban -, ahol szállóigévé vált a következő mondatod:

„A közművelődés háztáji kultúra. ”

Baricz barátom bátorítására mint a MKE Somogy Megyei Szervezetének akkori titkára meghívtalak (akkor a Magyar Könyvtárosok Egyesülete csongrádi szervezetének elnöke voltál) egy előadásra Somogyba. Akkorra már olvastam remek könyvedet az olvasókörökről. A krónikás így tudósított az eseményről:

„1983. július 14-én szakmai nap keretében dr. Hajdú Géza, a szegedi Somogyi Könyvtár osztályvezetője előadást tartott «Olvasókörök régen és ma« címmel Nagyatádon, a városi könyvtárban. Utána az olvasókörök mai szervezésének le­

hetőségéről beszélgetett a mintegy 100 könyvtárossal. A társaság a mikei vadász­

házban ebédelt, azután pedig sportdélután következett.”

Aznap este a Kaposvár melletti, a Zselic lábánál felállított faházam előtt folyt a beszélgetés, amely nemcsak szakmai volt, hanem a hobbikertészek ta­

pasztalatcseréje is. Annak ellenére, hogy meleg nyári nap volt, a rövid ujjú ing nem csak a szúnyogok miatt volt kevés, emlékszem, Te fel is vetted sötét színű pulóveredet, mely addig csak a hátadra volt terítve és ujjai elöl betűrve. Ez egy jellegzetes „gézás” viseletnek tűnt számomra. Talán azért maradt meg bennem ez az emlék, mert nagyon örültem, hogy sikerült Téged elhozni Somogyba, és hogy az olvasókörök ürügyén szellemi frissességet hoztál az állóvíznek hitt világunkba.

Később pedig a Te olvasóköreidről szóló mondásodat hasonlítottam a mi olvasótábori mozgalmunkhoz, és komoly szakmai erőt adott számomra a 80-as évek harcaihoz.

Állításom igazolására álljon itt egy idézet Tőled, melyet én most mondan­

dóm alátámasztására kicsit átírtam, és az olvasóköröket behelyettesítettem olva­

sótáborra.

,Az olvasótábor elnevezés gyűjtőfogalom, benne igen sokféle törekvés és cél rejlik. Ezek között a tagság művelődésének segítése csak az egyik, de a jó olvasótábor a helyi demokrácia és a társas élet [képzésének] alapvető intézmé­

nyévé válhat.”

így adott erőt nekem munkásságod akkoriban, máig hatóan. Példa volt előttem akkor is, amikor tanítottál, és megküldted könyved újabb kiadását.

Ha kimegyek a telkemre, mindig eszembe jutsz; az alföldi meleg éjszakák­

hoz szokott lokálpatrióta, ahogy betakarlak a heverőn nagyanyám alkalmi takaró­

nak szánt berliner kendőjével a hűvös nyári éjszakában.

Varga Róbert: Hajdú Gézáról

így őrzi somogyi utazásod emlékét a Zselic lankái között meghúzódva egy kis faház.

Szeretetteljegyezte születésnapi jókívánság gyanánt: Varga Robi Kiegészítés és illusztráció:

Dátum: Tue, 21 Mar 2006 14:05:32 +0100 (CET) Küldő: "Adorján Ferenc" <adfer@tvn.hu>

Címzett: <hajdu@jgytf.u-szeged.hu>

Tárgy: ETO házi

Kedves Tanárnő!

Ha lehetséges, szeretnék „határidő-hosszabbítást” kérni az ETO házi leadáshoz.

(Az utolsó pluszpontos feladatban nagyon bizonytalan vagyok: minden út Hajdú Géza neve felé vezet, de szerintem ő fiatalabb.)

A hosszabbítást csak saját tudatlanságommal tudom/próbálom indokolni: írás-, könyv- és sajtótörténet 1. féléves tananyagban még most is sikerül naponta mini­

mum 2 új évszámot és 1-2 olyan nevet találni, amelyek nélkül 31-én nem merek Baricz tanár úr elé kerülni.

Megértését előre is köszönöm.

Adorján Ferenc

Mert a szívnek teljességéből szól a száj ”

Kertész Károly: Köszöntő

Kedves Géza Barátom!

Mint a Pesti Barnabás utcai műintézmény egykori könyvtáros hallgatója köszön­

telek ezen a jeles ünnepen. Főképpen, hogy jó szellemi, lelki és testi egészségben érted meg ezt a 80 évet. Készültem hozzátok. Szerettem volna kezet rázni veled a Szegedi Szalon szép rendezvényén, de a sors most másként akarta. Velünk élő 98 éves édesanyám egészségi állapota rosszabbra fordult, és most nem hagyhatom magára. Remélhetően aggodalmaim feleslegesek. Gondolataim mostanában gyak­

ran vissza-visszakalandoznak a múltba, fel próbálom idézni a halványuló arcokat, emlékeket. Ebben segítenek azok az alkalmak, amikor Tuba Lacival, Imre Lacival és esetenként másokkal is összejövünk, és egy-két pohár bor mellett megvitatjuk egyéni és közös „történelmünk” eseményeit, főképpen a „megkésett, zanzásított diákévek” emlékeit. Ilyenkor Te is gyakran kerülsz szóba. A nálunknál idősebb évfolyamtársnak kijáró, illő baráti tisztelettel. Felidézzük rekedtes hangodat, ízes alföldi szóhasználatodat, visszafogott, egyéni humorodat. Elszabadult, hol akado­

zó, hol felgyorsuló filmként peregnek előttünk Kovács Máté, Szentmihályi János, Fülöp Géza, Dezsényi Béla, Babiczky tanár úr és mások előadásai. Ki-ki ismét elmondja bibliológiai vizsga-remekét, újra előadja elrontott feleletét vagy éppen egyik-másik jeles szereplésének néha utólag is változó történetét. Emlékezünk a feszült pillanatokra, az egymásnak drukkolásra, a vizsgák utáni megkönnyebbülé­

sekre. A felvillanó képek között pl.: „... A tanári szoba ajtaja előtt kucorgó, re­

megő gyomrú vizsgázók szeme a lassan nyíló fehér ajtó nyílását fürkészi, a folyo­

són idegesen fel-alá járkálok lába a földbe gyökerezik. Hajdú Géza talányosán mosolygó piros arca bukkan elő. Jólesően sóhajtunk: persze megint jeles ...” és számtalan ehhez hasonló történet játszódik le ilyenkor. Jó (lett) volna, ha Te is az asztalnál ülnél, fegyelmeznéd csapongó fantáziánk. Kiegészítenéd, pontosítanád történeteinket. így hát ez alkalommal is megismétlem egykori invitálásomat, amit valamelyik (talán a békéscsabai?) vándorgyűlésen tettem. Szívesen látlak bármi­

kor tapolcai otthonomban, illetve Szent György-hegyi szőlőmben, présházamban, hogy „emlékezzünk a régi időkről”. Remélem, szándékod és alkalmad lesz majd erre. Addig is baráti szeretettel gondolok rád. Gondolatban ott leszek majd péntek este a Szegedi Szalonban, és érezd, hogy megszorítom a kezed. Szívből köszön­

telek, gratulálok eddigi életutadhoz, és intelek a következő évekre, évtizedekre.

Az eljövendő örömökre és nehéz percekre egyaránt. Mert eddig is „tetted, ami­

ként tehetted”, így legyen ezután is. Ehhez kívánok én neked és kedves családod­

nak jó egészséget, szellemi-lelki harmóniát. És persze a nyomaték kedvéért fel­

Kertész Károly: Köszöntő

bontok egy húsz éve általam palackozott olaszrizlinget, és lassan kortyolgatva el­

eltűnődök az idő folyásán, a tudatos választások és véletlenek szerepén életünk­

ben. Az emlékező filozofálgatás közben persze kiürül a flaska, nyugtázom, hogy ilyen jó bort csak igen kedves vendég, jó barát tiszteletére bont fel az ember.

Egészségedre! Szóval, szerencsésnek érzem magamat, hogy téged megismerhet­

telek, évfolyamtársak lehettünk, és örülök, hogy tartalmas életutad ilyen szép ke­

rek évfordulóhoz érkezett. Remélem, hogy mindezekről személyesen is beszél­

gethetünk a nem túl távoli jövőben.

Addig is barátsággal köszönt Tapolcáról:

Tapolca, 2006. április 3.

Kertész Károly

„ Mert a szívnek teljességéből szól a száj "

Gerber György: Köszöntő

Kedves Géza Bácsi!

Engedd meg, hogy magam e módon is csatlakozzam az ünneplők táborához, és fogadd szerény gondolataimat olyan szeretettel, amilyennel én igyekeztem azokat csokorba szedni, hogy Neked tiszteletem és barátságom jeléül átnyújthassam!

Próbálom beleélni magam, mit is érezhet az EMBER, mikor egy alkotó munkával teli 80 évre visszatekint. Bárhogy igyekszem azonban, érzem, meddő e próbálkozás. Hiányoznak ugyanis belőlem az alapfeltételek. Mindenekelőtt az a tudás és tapasztalat, mellyel Te rendelkezel a tárgyat illetően. Mi tehetnék hát, hogy e jeles napon számodra érzékletes módon kifejezzem tiszteletem, megbe­

csülésem, melyet irántad érzek?

Mindenekelőtt köszönetét kell mondanom jósorsomnak, hogy megismer­

hettelek. Mégpedig akkor lehettem tanítványoddá, mikor már kellően érett voltam felismerni és befogadni azt az emberséget, amely ismeretátadásodat jellemzi.

Tárgyad, az olvasóköri mozgalom iránti elkötelezettséged, lelkesedésed rám is termékenyítőleg hatott. Úgy éreztem, tartozom Neked, magamnak azzal, hogy komolyan veszem a vállalt feladatot. E döntésem eredményeként újabb ajándékot kaptam Tőled, ha nem is közvetlenül. A kutatómunka izgalmát, a múlt fátylának fellebbentéséből adódó nosztalgiát egy ,jobb kor” után, ahol az olvasás az ember számára egyben a közösségi lét megélésére is lehetőséget adott. Örömet nyújtott ez a tevékenység, mégpedig kettős örömet. Egyrészt az alkotás örömét, másrészt annak örömét, hogy munkámmal megadhatom Neked azt az érzést, hogy érdemes volt tanárrá lenned. Úgy gondolom ugyanis, hogy rendkívül fontos dolog vissza­

jelzéseket kapnunk tevékenységünk értelmes voltáról.

Köszönetét akarok mondani Neked, hogy látván igyekezetemet, olyan mó­

don reagáltál rá, melyre ma is érdemtelennek tartom magam. Köszönöm tehát, hogy megajándékoztál barátságoddal. Mindannyiszor főhajtásra bír, s bevallom, nem kis megilletődöttséggel tölt el, amikor apám korabeli emberek fogadnak el, s baráti szeretettel viseltetnek irántam. Talán azért is, mert korán elvesztettem apá­

mat, s így nem volt alkalmam teljes egészében átélni kettőnk barátsággá mélyülő kapcsolatát. Legfőképpen azonban a példa vonz, a tapasztalt mesteré, aki törek­

szik rá, hogy tanítványaiban, ifjabb kortársaiban megnyissa vagy elmélyítse a felebaráti szeretet iránti érzékenység csatornáit.

Kedves Géza Bácsi! Születésnapod kapcsán eszembe jut egy kedves bará­

tom egyik dalának néhány sora:

Greber György: Köszöntő

„Múlnak az évek, s mi egyet újra lépünk már, lehull a hó, de tudjuk, eljön majd a nyár.

Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk, s egy boldogabb világról álmodunk.”

Úgy érzem, a mi barátságunk is a fenti érzések, élmények bűvkörében fo­

gant. A közösnek felismert hit és remény és az azokat létben tartó szeretet erejé­

ben. Nagy öröm ez nekem, s kívánom, hogy áldja meg életed a Fölöttünkvaló, hogy még soknak légy atyai barátsággal oktató mestere! Adjon Neked ehhez erőt a családodból feléd áradó szeretet, melyet méltán tartasz oly fontosnak.

Dunabogdány, 2006. március 16.

Baráti szeretettel: Gerber Gyuri

„ Mert a szívnek teljességéből szól a száj

Vóna Györgyné Szűcs Mária: Köszöntő

„Ha felszólítanának jóbarátom, mi hát a szép könyv, mondd meg!

így felelnél, tétován ingatva fejedet.

Én nem tudom, szakértő nem vagyok ,

csak élvezem, ha nemcsak az amit elmond gyönyörű, hanem ruhája is. ”

Devecseri Gábor A Somogyi-könyvtár könyvkötő műhelyének munkatársai nevében sok szeretettel köszöntjük Hajdú Gézát 80. születésnapja alkalmából.

A Somogyi-könyvtár kötészeti műhelye és Hajdú Géza, a Csongrád megyei könyvtárak igazgatóhelyettese, megbízott igazgatója oly módon „találkozott” elő­

ször hivatalosan, hogy elkerülték egymást, kikerültek egymás útjából. A könyv- kötészet új műhelybe költözött a Kultúrpalotából, a megyei, járási feladatokat ellátó szervezet pedig beköltözködött, bezsúfolódott, a szabaddá tett helyiségekbe.

A kötészet bővülésében, fejlődésében is komoly szerepet kapott a megyei feladatok ráruházása a városi könyvtárra. Új, nagyobb műhelyt, bővülő létszámot, több munkát, megtisztelő felelősséget jelentett számunkra.

Ez a kapcsolat korrekt üzleti kapcsolatként felfoghatóan is működött. Évről évre a tervezett könyvmennyiség beérkezett újrakötésre a Bocskai utcai műhely­

be. Az újra használhatóvá tett könyvek határidőre kerültek vissza a falvak, kisvá­

rosok könyvtárainak polcaira.

Később újabb kapcsolódási pontok kerültek a régebbiek mellé az induló könyvtárosképzéssel. A Hajdú Géza kezdeményezte Szegedi Konzultációs Köz­

pont által szervezett, később a szegedi Juhász Gyula Főiskolán is induló könyvtá­

rosképzés jelentett újabb kapcsot a könyvkötő műhellyel. Szinte a levelező képzés megindulásától kezdve rendszeresen érkeztek csoportok, olykor Hajdú Géza sze­

mélyes kíséretével is, a kötészeti műhelybe, megszerezni azokat az ismereteket, amelyek a könyvek szerkezeti felépítésének, alkotó anyagainak és a könyvkötés eszközeinek bemutatását, apróbb javítási módszerek megismertetését jelentette a képzésben résztvevő aktív vagy leendő könyvtárosok számára.

Őszinte szívvel mondjuk, nagy örömmel folytattuk, tartottuk meg ezeket a

rövid előadásokat, könyvkötő műhelyi bemutatókat. Köszönjük, hogy bevont -

engedtessék meg nekünk, hogy így érezzük - minket is a leendő könyvtárosok

ismereteinek gyarapításába, és kívánjuk, hogy ezek a kapcsolatok még sokáig,

személyesen is fennmaradjanak.

Vóna Györgyné Szűcs Mária: Köszöntő

A szegedi Somogyi-könyvtár könyvkötő műhelyének minden régebbi és jelenlegi munkatársa nevében kíván jó egészséget a műhely volt vezetője:

Szeged, 2006. március 17.

Vóna Györgyné Szűcs Mária

„ Mert a szívnek teljességéből szól a száj ”

Kocsis István: Ideje van a köszöntésnek

Kedves Géza Bátyám!

J e le s a z a lk a lo m é s m e g tis z te lő a f e la d a t s z á m o m r a , h o g y t o l l a t f o g h a to k k ö s z ö n ­ té s e d r e .

S o k a t g o n d o lk o d ta m : m i le n n e a z id e illő g o n d o la tm e n e t, a m e ly r e e z a rö ­ v id k e , la u d á c ió s s z á n d é k k a l s z ü le tő írá s f e lf ű z h e tő v o ln a . V é g ü l f e n n a k a d t a z e m lé k e z é s h á ló já n n é h á n y g o n d o la t, a m e ly e t ( a m e ly e k e t) m e g k ís é r le k s z a v a k b a f o r m á z n i. E z e k k ö z ü l ta lá n a z e ls ő é s le g f o n to s a b b , h o g y n y u g d íja z á s o d ig é s u tá ­ n a is a k ö n y v tá r o s p á ly a - m e g o s z tv a a k a te d r á v a l - v o lt a lé te le m e d . A z o lv a s á s i k u ltú r á n k k ö r ü li f o g la la to s s á g h a tá r o z ta m e g e d d ig i é le te d e t, h a n e m é p p e n a z o lv a s ó te r e m b e n , a k k o r a z o lv a s ó k ö r ö k b e n , d e m in d ig a d o tt v o lt a k ö n y v tá r o s i h á to r s z á g o d . T e m é g a k k o r é r k e z té l f r is s k ö n y v tá r s z a k o s d ip lo m á v a l a z s e b e d b e n a h a z a i k ö n y v tá r ü g y k e llő s k ö z e p é b e , a m ik o r m é g n é p k ö n y v tá r i m o z g a lo m r ó l b e s z é ltü n k , é s S a lla i Is tv á n , S e b e s ty é n G é z a v o lta k a s z a k m a m e g h a tá r o z ó e g y é ­ n is é g e i. I lk u P á l ü lt a S z a la y u tc á b a n a b á r s o n y s z é k b e n , é s K o n d o m é o s z to tta a z é s z t a s z a k m á n a k . A m a p á ly á r a lé p ő k s z á m á r a m á r c s a k b ib lio g r á f ia i a d a t v a g y ta n a n y a g e z a k o r s z a k . T é g e d m é g f ú jh a tta k a „ f é n y e s s z e le k ” , é s b ő s é g e s e n v o lt le h e tő s é g e d „ z a k a to ln i h e g y e k k ö z ö tt, v ö lg y e k k ö z ö tt” , s le h e tté l v o ln a a k á r n é p i k o llé g is ta is, n a g y id ő k n a g y ta n ú ja , m o n d h a tju k tú lz á s n é lk ü l.

N e v e d d to la k o d á s n a k é s a ju b i l á n s a lk a lo m b ó l f a k a d ó d o r o m b o lá s n a k , T e k im a g a s o d tá l s z á m o m r a m in d ig a s a já t k o r o s z tá ly o d b ó l, é s e g y ik e v o ltá l a z o n k e v e s e k n e k , a k ik n é l a s z a k m a i é s a z e m b e r i h ite le s s é g tö k é le te s e n e g y b e e s e tt.

M in d ig ú g y c s e le k e d té l, a h o g y b e s z é lté l é s f o r d ítv a . E n n e k a f e lis m e r é s e te tt ő s z in te h ív e d d é , a ta n ító m e s te r e m m é is. E d d ig e z t s o h a n e m m o n d ta m k i. S z e ­ m é ly e d b e n v is s z a ig a z o lta d s z á m o m r a , h o g y a z o lv a s á s i k u ltú r á é r t é s a n n a k f e j ­ le s z té s é é r t n e m c s u p á n a z o lv a s ó te r e m b e n le h e t c s e le k e d n i. A z o lv a s ó k ö r ö k m e l­

le tti e lk ö te le z e t ts é g e d , m ú ltju k a t f e ltá r n i ig y e k v ő k u ta tá s a id é s a s o k e s e tb e n k ö ­ z ö s j e l e n ü n k b é l i m e g n y ilv á n u lá s a id m e g e r ő s íte tté k b e n n e m a f e lis m e r é s t é s a h ite t, h o g y u g y a n ú g y a z o lv a s ó tá b o r o k r a is s z ü k s é g v a n .

E n n e k a f e lis m e r é s n e k é s h itn e k a to v á b b g o n d o lá s á t e n g e d d m e g , h o g y m e g o s s z a m V e le d !

K iin d u lá s i a la p n a k te k in th e tjü k - ú g y g o n d o lo m h o g y o lv a s ó f e ln ő tt n é l­

k ü l n in c s o lv a s ó g y e r e k , m e r t a z e m b e r e g y é r té k e t é s m in tá t k ö v e tő f u r c s a lé n y , f ő le g k ic s i k o r á b a n a z , é s h a n in c s e lő tte m in ta , a k k o r n in c s is m it k ö v e tn i. K o n - rá d L o r e n z k ís é r le te ib ő l tu d ju k , h o g y h a a z e g y n a p o s k is c s ib é n e k le ta k a r ju k e g y k is r á h ú z o tt p a p ír d a r a b b a l a lá b á t, é h e n p u s z tu l, m e r t n e m lá tja m e g a z o k a t a s á r ­

Kocsis István: Ideje van a köszöntésnek

g a p o n to k a t a k ö r m e in é l, a m e ly e k k iv á ltjá k b e lő le a c s ip e g e té s r e f le x é t. G o n d o ­ lo m , é r te d , m ir e g o n d o lo k , é s e b b ő l a d ó d ó a n tö b b p r o b lé m á v a l ta lá lju k s z e m b e n m a g u n k a t.

A g y e r m e k , a z e g é s z k ic s i g y e r m e k , h a n e m ta lá lk o z ik a k e z é b e n k ö n y v e t ta r tó f e ln ő tte l, h a n in c s a n y u k a , n a g y p a p a , a k i m e s é t o lv a s fe l n e k i, e lm a r a d a z é lm é n y é s e lm a r a d a k ö v e té s r e m é ltó p é ld a is. E z t k o r r ig á lja u g y a n a z ó v o d a , d e e z n e m e le g e n d ő .

T u d ju k , m a n a p s á g - é s e z je l l e m z i a z e lm ú lt é v tiz e d e k e t is - n e m é p p e n a k ö n y v r e , a z o lv a s á s r a k é s z te tő k o r s z a k b a n é lü n k . N e m ig a z á n ta lá lk o z u n k a c s i- p e g e té s i, a z o lv a s á s i r e f le x e k e t k iv á ltó a lk a lm a k k a l. Ú g y v é le m , g o n d o k v a n n a k a z id ő b e n u tá n u n k j ö v ő g e n e r á c ió k é r té k r e n d jé v e l, m o n d h a tn i a z z a l a g y e r m e k ­ k o r b a n le lk ű n k b e n e lh e ly e z e tt v a g y é p p e n e l n e m h e ly e z e tt k is p s z ic h o ló g ia i ir á n y tű v e l, a m e ly n e k b ir to k á b a n a d ö n té s e k , v á la s z tá s o k , a m a g a ta r tá s i, v is e lk e ­ d é s i, c s e le k v é s i f o r m á k m e g h a tá r o z o tt ir á n y b a h a tv a , v a g y n e m h a tv a , s o k a t e l ­ á r u ln a k a z é le t s z ín p a d á n e lő ttü n k , k ö z ö ttü n k f o r g o ló d ó , f e ln ő tté v á ló g y e r m e k r ő l.

L o s o n c i Á g n e s e g y ik z e n e s z o c io ló g ia i ta n u lm á n y á b a n v iz s g á lta , h o g y k ü ­ lö n fé le tá r s a d a lm i k o r s z a k o k b a n m it é n e k e ln e k a f ia ta lo k . 19 4 7 - 4 8 - b a n , a fé n y e s s z e le k k o r s z a k á b a n :

„

göndör hajam nem hagyom levágni, nem fogom a császárt szolgálni. ”

A z 1 9 6 0 -a s é v e k e le jé n : „ B á r tu d n á m h o v a , d e h o v a , d e h o v a m e g y e k é n ” .

E ta n u lm á n y a la p já n s z é tte k in tv e a 8 0 -a s é v e k b e n m á r ily e s m it d a lo lta k a d is z ­ k ó k b a n :

„

Rosszak az idegeim, rosszak az idegeim, Nem bírom a gyűrődést ...”

M a n a p s á g a R e e p s tílu s k o r s z a k á b a n :

„

Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe le ...”

D e a T a n k c s a p d a - e g y ü tte s f ilo z o f ik u s m a g a s la to k a t d ö n g e tő s o ra i se m s o k o k o t a d n a k a z o p tim iz m u s r a a z é p p e n d a lo ln i k é s z g e n e r á c ió n a k :

„

Itt lakom, látod, ez az a ház!

Nincs luxus, kevés a kényelem!

Hiába keresel, nyugalmat nem találsz,

Se a halálba innen, se túl az életen!

Mert a szívnek teljességéből szól a száj

Ú ja b b a n e g y f o ly a m a to s a n e lh ú z ó d ó - v e lü n k e g y ü tt j ö v ő - é r té k r e n d ­ v á ls á g k ís é r t m in k e t a 3. ö té v e s te r v tő l a lé te z ő s z o c ia liz m u s o n á t a r e n d s z e r v á l­

tá s b a , a g lo b a liz á ló d ó je le n b e . T e r m é s z e te s e n m i ú tk ö z b e n n e m g y ő z tü n k c s e le ­ k e d n i a z „ o lv a s ó n é p é r t” , b iz o n y g a ttu k , h o g y „ k e ll a j ó k ö n y v ” , „ k i tu d tö b b e t a S z o v je tu n ió r ó l” v e té lk e d ő k e t, v e r s - é s p r ó z a m o n d ó v e r s e n y e k e t h ir d e ttü n k , r e n ­ d e z tü n k . T e o lv a s ó k ö r ö k b e já r tá l a T is z a m e n té n , é n o lv a s ó tá b o r o k a t s z e r v e z te m a Z a g y v a p a r tjá n , á m a s ta tis z tik á k m u ta tó i n e m a k a r ta k v á lto z n i, s ő t, m o s t se m n a g y o n b iz ta tó a k é p . E lé g , h a k e z ü n k b e v e s s z ü k d r. N a g y A ttila k o llé g á n k f e lm é ­ r é s e it. A z t h is z e m , v a la m it n e m tu d e z a m i m in d ig r o h a n ó v ilá g u n k , v a la m it, a m it a z o lv a s ó k ö r ö k b e n , o lv a s ó tá b o r o k b a n te r m é s z e te s n e k é r e z tü n k .

C z a k ó G á b o r n a k a V á r k o n y i k r ó n ik a c ím ű k is r e g é n y é b ő l a k o c s m á r o s f ig u ­ r á ja j u t e s z e m b e . E n g e d d m e g , h o g y e g y k ic s it h o s s z a n id e id é z z e m !

„

A kocsmáros körtepálinkát töltött a kultúrház igazgatójának.

- Körülbelül jó - biccentett az igazgató, mert a kocsmáros nem használt mércét.

Nem körülbelül, hanem pontosan

méltatlankodott a kocsmáros.

Ez az első különbség kocsma és a maguk csapszéke

intőn felemelte poharát -, ha úgy tet­

szik, kocsma és kultúrház között. A bizalmon múlik minden, direktor úr. Ahol bíz­

nak egymásban az emberek, ott se a pálinkát, se a kultúrát nem mércézik. Ezért ül maga is szívesebben nálam, és csak akkor megy át oda, ha már végképp muszáj.

- Nana!

A kocsmáros legyintett.

- Ismerem a csaposát! Hiába mércézik - csal. Nekem elhiheti. Csavargó. Tót­

ágast áll a fejében a világ. Az ilyesfélék azt képzelik, hogy a vendég arra való, hogy legyen kinek eladni a sört. Ezek nem azért mérnek italt, hogy legyen mivel jól tartani a vendéget.

-

Mi mással foglalkozunk.

- Öreg hiba. Könyvek, fümek, előadások meg bormérés helyett a kultúrával tessék foglalkozni, kérem! Én vagyok ebben a faluban az egyetlen kultúrmunkás negyven esztendeje. Elhiheti az igazgató úr, hogy madarat fognék, ha végre akadna segít­

ségem. - Nagyot fújt. - Persze az igazgató úr új ember nálunk, fiatal még, ráadá­

sul iskolán tanították a kultúrára

nem tudhatja.

- Én már sokat éltem - fiatalember, maga pedig keveset. Adja isten, hogy utolér­

jen. Higgye el nekem, hogy se Várkonyban, se máshol nem érdeklik az embereket a maguk előadásai a csillagokról, a delfinekről se meg Afganisztánról vagy mi­

csodákról. Az se érdekli őket, amit az újságok írnak Chiléről, a Déli-sarkról meg a hőerőművekről. A könyvek se, legföljebb egy-kettő, amelyik róluk szól. Itt a lé­

nyeg, a többiben meg a bibi.

Hátrabökött hüvelykujjával, mintha szavai hadse­

Kocsis István: Ideje van a köszöntésnek

regként sorakoznának mögötte. Az igazgató inni próbált, de a kocsmáros elvette a poharát.

Ehhez józan fej köll! A holnapi nagy parádé sem fog fölcsigázni senkit.

Elmegy majd, aki unatkozik, vagy akinek muszáj - mint magának meg a csaposá­

nak némelyik tán vesz könyvet, mert azt hiszi, jótékonykodik szegény íróval.

Még a pogányok is vetnek ókor-ókor a templomi perselybe. - Két kézzel megkapta az igazgató vállát, és a szemébe nézett. - Lehetetlen kultúrát csinálni, hiába töri magát. Az vagy van, vagy nincs. Jegyezze meg, hogy bennünket csak az érdekel, ami rólunk szól. Maguk meg folyton másról beszélnek. Ide figyeljen. A kultúra a beszélgetéssel kezdődik. Amikor a népek mernek beszélgetni egymással, saját magukról, el merik mesélni az életüket. Ha nem, akkor kérem, megeheti a fene a könyveket meg az írókat. - Elengedte az igazgatót. ”

A z t h is z e m , C z a k ó h e ly e s e n r á é r z e tt a lé n y e g re : a k u ltú r a té n y le g o tt k e z ­ d ő d ik , a m ik o r a n é p e k b e s z é lg e tn i m e r n e k e g y m á s s a l. D e m a n a p s á g m á r a k o c s ­ m á k b a n is a té v é t a k a r já k tú lü v ö lte n i. A f o ly a m a to s a n e lh ú z ó d ó é r té k r e n d v á ls á g ­ b ó l n e m t u d u n k k im á s z n i. E n n e k k ö v e tk e z té b e n a z o lv a s ó f e ln ő tt is - tis z te le t a n a g y s z á m ú k iv é te ln e k - c s a k n e h e z e n tu d á tö r ö k íte n i.

A z o lv a s á s t a n ítá s a - é n c s a k m e s s z ir ő l lá to m - a m ó d s z e r e k h á b o r ú já t j e ­ le n ti a z is k o lá b a n . E n n e k k ö v e tk e z té b e n s o k e ls ő o s z tá ly o s k is g y e r e k n e m h o g y s z e p te m b e r tő l k a r á c s o n y ig n e m ta n u l m e g o lv a s n i, d e m é g ö tö d ik - h a to d ik o s z ­ tá ly b a n v a g y k é s ő b b se m . ( S z e n tg y ö r g y i A lb e r tn e k é s k o r tá r s a in a k e z m é g p a la ­ tá b lá n p a la v e s s z ő v e l s ik e r ü lt.) H a s o n líts d ö s s z e a k a k a ó b iz to s s z á m ító g é p e s s u lin e te t a p a la tá b lá v a l é s - v e s s z ő v e l! E b b ő l k ö v e tk e z ik , h o g y a k é s z s é g g é n e m v á lt is m e r e t c s a k h á tr á n y o k a t h a lm o z ó té n y e z ő le s z a g y e r e k é le té b e n . A f o ly a ­ m a to s k u d a r c é lm é n y m ia tt a z tá n k e r ü li a b e tű t, a k ö n y v e t, a k ö n y v tá r t. M in d e z m e s s z ir e v e z e t, h is z e n n e m b ir to k o lja a z é d e s a n y a n y e lv e t, k if o r g a th a tó le s z a m ú ltjá b ó l, m e r t n e m ta n u lja m e g a tö r té n e lm ü n k e t, ir o d a lm u n k a t. M a r a d s z á m á r a - s o k s z o r s z ü lő t p ó tló a n - a z o lc s ó f e ls z ín e s s é g , a m e ly e t a m é d ia k o r lá tla n m e n y - n y is é g b e n s z á llít n e k i a lá ts z a t- d e m o k r á c ia g y a k o r ló s a la k p á ly á já v a l e g y ü tt. H i­

sz e n a z a j ó , h a h ü ly e m a ra d . íg y b iz to s , h o g y o tt ül m in d e n e s te a k é p e r n y ő e lő tt, íg y f o g ja m e g s z a v a z n i, h o g y k i k ö ltö z z ö n ki a B ig B r o th e r h á z b ó l. N e m a z o n g o n d o lk o d ik , h o g y m i le s z v e lü n k a z U n ió b a n , a h o l a z e d d ig i h a z a i g y a k o r la t s z e r in t id e jü k e t é s p é n z ü k e t a z á r u h á z lá n c o k b a n tö ltő , ille tő le g k ö ltő k o n z u m - id ió ta f o g y a s z tó k r a v a n e ls ő s o r b a n s z ü k s é g .

A k ö n y v tá r o s s z a k m a é s m ú lt b ő v e n a d h a t a lk a lm a k a t a b iz ta tó t a p a s z ta la ­ to k r a is. P e s s z im is ta m e g k ö z e líté s b ő l m o n d h a tn á m , h o g y e z e k in k á b b m á r - m á r u tó v é d h a r c o k , h is z e n k im u ta ttu k , h o g y é v r ő l é v r e c s ö k k e n p é ld á u l H a tv a n b a n a 3 k ö z é p f o k ú é s 5 á lta lá n o s is k o lá b ó l a k ö n y v tá r b a b e ir a tk o z o k s z á m a r á n y a . M o n d ­