SIMONYI ZSIGMOND HELYE A MAGYAR NYELVTUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBEN

É R T E K E Z É S E K

A N Y E L V - É S S Z É P T L I D O M Á N Y I O S Z T Á L Y K Ö R É B Ő L A Z 1. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L

S Z E R K E S Z T I

NÉMETH GYULA

O S Z T Á L Y T I T K Á R

XXVI. KÖTET — 10. SZÁM

SIMONYI ZSIGMOND HELYE A MAGYAR NYELVTUDOMÁNY

TÖRTÉNETÉBEN

W.

I R T A

RUBINYI MÓZES

L E V E L E Z Ő TAG

\

SZÉKFOGLALÓ ELŐADÁS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1. OSZTÁLYÁNAK 194«. NOVEMBER 8-ÁN T A R T O T T ÜLÉSÉN

\ '

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA BUDAPEST 1949

• 1, •

a végén, meglehetősen analóg jelenségekre b u k k a n u n k . 1803-ban foglalja el a pesti egyetemen magyar nyelvtudományi tanszékét Révai Miklós, és

1872-ben, Toídy Ferenc halála után oszlik meg a magyar tanszék nyelv- tudományira és irodalomtörténetire, s lesz Simonyi Zsigmond 1877-ben a

magyar nyelvtudománynak m a g á n t a n á r a , 1885-től 1889-ig nyilvános rend- kívüli, az utóbbi évben rendes tanára.

Mindketten, Révai is, Simonyi is, a pozitivista történelmi módszer- nek a maguk nemében senkitől felül nem mult mesterei hazánkban, és így gyűjtő, kiadó-közlő és monografikus munkásságuk a d j a meg minden utá- nuk következő magyar nyelvtudományi kutatás alapját. Mindkelten tel- jes m a g y a r történeti nyelvtan kiadására törekedtek, mindketten el is vé- gezték a m u n k á t és mindkettő törekvésének életében csak a hang- és alaktan kiadása lett a gyümölcse. Mindkettőt korai, illetve váratlan h a l á l a akadályozta meg a teljesen kész mondattani rész kiadásában, és tragikus sorsuk egyben kérlelhetetlen találkozásuk is ez alkotásaikban. Révai Mik- lós E l a b o r a t i o r Grammatica Hungarica című művének mondattani része századunk elejéig ismeretlenül lappangott kéziratai között, s midőn e kéz- iratot felfedezvén, r á j a éppen Révai halálának 10()-ik évfordulója alkal- mából 1907-ben a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia figyelmét felhívtam, a kiadást az Akadémia Simonyi Zsigmondra. Révainak tanszékén méltó u t ó d j á r a bízta, aki a megbízás alapján Révai Miklós történeti nyelvtanának m o n d a t t a n i részét ki is adta.¹ Révaiét kiadta, de saját, teljesen elkészült m o n d a t t a n á n a k kiadását a kegyetlen sors, amely ezúttal a magyar fasiz- mus első fellobbanását jelntette, megtagadta. Mint ez átkos mozgalom első számú szellemi m á r t í r j a , 1919. november 22-én, este 10 ó r a k o r omlott össze a m ú g y is gyenge szervezetű teste és kész kéziratával hiába kísér- letezett az ő halála után hozzá méltó hitvese: a könyv nem jelent meg, kézirata pedig, úgylátszik, annyi pótolhatatlan kultúrális és erkölcsi ér tékkel együtt elpusztult vagy talán valahol lappang.2 Simonyi Zsigmond

azonban m u n k á s s á g á b a n ragyogóan m u t a t j a a m a z évtizedek haladását, amely legméltóbb elődjének halála (1807) és az ő fellépte (1872—3) közölt mutatkozott tudományunk történetében. Révai Miklós romantikus történet- szemléletével, a minden fantasztikus-romantikus történetszemlélet kisiklásai-

val szemben Simonyi Zsigmond már a történelmi módszer ú t j á n hangya- szorgalommal gyűjtött és m i n d e n i a j t a elfogultság nélkül összeállított és ki- adott részletek alapján, de m á r , mint azt látni f o g j u k , az ú j nyelvtudományi iskola alapelvei szerint építi fel a Tüzetes Magyar Nyelvtan fejezeteit.3

Simonyi Zsigmond tudós egyetemi professzor volt, h á r o m évtizeden át a m a g y a r nyelvtudomány t a n á r a a budapesti Pázmány Péter Tudo- mányegyetemen, s ha egy t u d ó s egyetemi t a n á r munkásságát tesszük mér- legre, két oldalról kell ezt t e n n ü n k . Meg kell vizsgálnunk, mit alkotott ő inaga élte folyamán, d e azt is, hogy az ő indításaira mit alkottak tanít- ványai, milyen tudós nemzedéket nevelt fel.

Simonyi Zsigmond 66 évet élt. 1853. j a n u á r 1-én született Veszprém- ben. Az elemi iskolát ugyanott, a gimnázium négy alsó osztályát a vesz- prémi piarista gimnáziumban végezte, az ötödik és hatodik osztályt az esztergomi bencéseknél (itt Ferenczy J á k ó tanította irodalomra és Vaszary Kolos történelemre), a hetedik és nyolcadik osztályból összevont vizsgát

lett s utána érettségit, egy évvel előbb, mint kortársai, Budapesten Lutter N á n d o r főigazgató elnöklete alatt. Zárkózott, m a g á b a merült kisdiák volt.

A verseket nagyon szerette és d i á k k o r i versei egy bőrkötéses kis füzetben 1944. j ú n i u s 24-ig megvoltak. Egy iskolatársa feljegyzése szerint m i n t kis- d i á k b a n egyszer felmerült az az ötlet, hogy m é r n ö k lesz, és még 1870-ben is levelet írt Bécsbe egy b a r á t j á n a k , melyben az iránt érdeklődött, hogyan iratkozhatnék be a bécsi műegyetemre.4 Racionális lelkisége tehát m á r g y e r m e k k o r á b a n megmutatkozott. Kilenc éves k o r á b a n a negyedik elemi- ben ezt az írásbeli tételt kellett kidolgoznia: „Mit szeretek jobban, a telet-e vagy a n y a r a t és miért?" A kilenc éves fiú erre így felelt: „A n y a r a t sze- retem jobban, még pedig h á r o m okból. 1. Mert a szabadban n e m fázik az e m b e r . 2. Mert m i n d e n zöld és virágos és az nagyon szép. 3. Mert a Sédben fürdeni lehet." T a n í t ó j á n a k , H o c h m u t h Ábrahámnak, emlékezete szerint az egész dolgozat ennyiből állt, n e m volt abban egy árva szóval sem több.5 Exakt lelke ilyen szabatosan oldotta meg később a magyar nyelvtudomány problémáit is, felesleges szó-sallangok nélkül, tárgyilagosan, egyenesen, becsületesen.

Franciául, angolul m a g a tanult, s egy derék iskolatársa, a későbbi csornai prépost, Burány Gergely beszéli, hogy a szavakat „dirib d a r a b papí- r o k r a jegyezte, ilyenekkel tele volt minden zsebe. H a egyedül ment valahová, útközben ezeket a cédulákat húzogatta elő." Ugyancsak az ő feljegyzéseiből t u d j u k , hogy: „sovány, gyenge testalkatú, de szép, pirosarcú, kedves fiú volt, olyan szemérmes és szerény, mint a bármely jólnevelf leányka".6

Valószínűleg Szarvas Gábor hatott rá abban, hogy a m a g y a r nyelv t u d o m á n y á n a k állt szolgálatába, s véglegesen Budenz József egyetemi elő- a d á s a i n a k és tudós nevelő egyéniségének k ö s z ö n h e t j ü k Simonyi Zsigmondot.

Budenz hozta el hozzánk az akkori német indogermanista professzorok közvetlen, emberséges módszerét, amelyet ő mesterénél, Benfey Tivadarnál7

sajátított el. Budenz nem afféle előkelő tudós volt, aki a katedra magas- ságából néz le hallgatóira, h a n e m kitűnő nevelő tudós, aki t é m á k a t adott hallgatóinak, érdeklődött szociális helyzetük i r á n t s lakásán is szívesen látta őket és foglalkozott velük. Simonyi doktori értekezése még f i n n u g o r tárgyú (Az ugor módalakok: NyK. 13. köt. 1876). E n n e k érdekében Simonyi

Lipcséből kérte mestere t á m o g a t á s á t Hunfalvy Pálnál, hogy a mű a NyK.-ben megjelenhessen. Budenz válaszában, 1876. f e b r u á r 29-én ezt í r j a : „Kegyed- nek az ugorság terén tett első s remélem sikerült specimenje igen nagy örö- mömre szolgál".8 Simonyi m á r elébb sorra ismerteti Budenz eredményeit a

Nyr.-ben és a NyK.-ben, m á r 1873 óta.

A budapesti egyetem elvégzése után Simonyi Zsigmond- két félévet töl- tött a lipcsei egyetemen, mégpedig az egyetem i r o d á j á n a k és k v e s z t u r á j á n a k adatai szerint, mint rendes hallgató.9 1874 októberében iratkozott be a lipcsei

egyetemre „Simonyi Sigismund, aus Vespriin, Ungarn". Hangsúlyoztuk, hogy rendes hallgatónak, meri a budapesti egyetemet már akkor elvégezte volt és így egyszerű „Hörer" is lehetett volna, s így kevesebb lett volna t a n d i j a . Ö azonban rendes hallgatónak iratkozott be, hogy tel jesen belemerülte ssen a lipcsei egyetemi életbe s közelebb kerülhessen a tanárokhoz. Szép idők j á r t a k a k s o r a lipcsei egyetemen. Ill Innított kezdő professzorként Hermann Paul, továbbá kora egyik legmélyebb hatású irodalomtudósa, Michael Ber- nays, ill gyönyörködtette a germanistákat Friedrich Zarncke, itt m ű k ö d ö t t Ciirtius a klasszikus filológus, Overbeck az archeológus, Heinze a filozófus, Leshien a szlávista és itt tanított a k k o r itlommsen is.

Érdekesen ír Simonyi lipcsei t a n u l m á n y a i r ó l liudenz J ó z s e f h e z 187-1. november 17-i levelében: „Ma négy hete, hogy szerencsésen és jókedv- vel Lipcsébe érkeztem, és m o n d h a t o m , hogy itt kezdettől fogva jól érzem magamat. Még az emberek is szorgalmasabbak, romlatlanabbak és kevéshbé mesterkélte!', mint minálunk. Különösen jó viszonyban állok Ovrrbeckékkel.

kikkel Pulszky Károly ismertetelt meg s kikhez már több ízben meg voltam h í v a . . . Curtius befogadott az ö Grammatische Gesellschaft-jába, hol m á r egy m u n k á t is elvállaltam . . ,"10/a

Simonyi a lipcsei egyetemen minden nyelvész legjobb előiskolá jába j á r t : lőleg klasszika-filológiával foglalkozott. Az említett Curtiuson és Over- liecsen kívül hallgatta Ritschlt (Die wichtigsten Lehren der lateinischen Grammatik) s bizonyosan mély n y o m o k a t hagyott lelkében Lange prof. „Aus- gewählte Capitel der vergleichenden Syntax der griechischen und lateinischen Sprache" c. előadása. Nyilvánvaló, hogy Simonyi módszerének tisztasága, gyűjtéseinek megbízhatósága lelki adottságain kívül onnan e n d , a h o n n a n annyi áldás az irodalmi t u d o m á n y o k r a általában, t. i. a klasszikus filológus

pedáns műhelyéből. A második félévben Curtius „Elemente der vergleichen- den Sprachwissenschaft, mit besonderer Rücksicht auf die Aufgaben und

Ziele der classischen Philologie" c. előadását hallgatta. Egyetemi n a p j a i közül bizonnyal a hétfői volt az i f j ú Simonyinak a legkedvesebb. E napon délután 6—8-ig volt Curtius Grammatische Gesellschaft-járrak gyűlése, liudenz 1875.

j a n u á r 2-án Simonyinak Lipcsébe írt levelében,1 mely nyilván a fent idézett levélre írt válasz, melegen érdé lődik a Grammatische Gesellschaft m u n k a módja iránt. „Nagyon szeretném," — írja liudenz Simonyinak — „ha Kegyed alkalmilag részletesebben ismertetné velem a Gesellschaft működését: miről folynak a tárgyalások: kész dolgozatokról-e bírálólag. vagy kitűzött kér- désekről vitatkozókig." E nyelvtani társaság hazánkba való átplántálása lelt az a keret, ahol Pudenz s később maga Simonyi is a tudósnevelés közvet- lenségei gyakorolta.1 1

\ tudós pályájának taglalása elölt lássuk most tudományos p á l y á j á n a k legfőbb kronológiai és statisztikai adatait. Simonyi Zsigmond 1877-ben (24 éves korában) lett m a g á n t a n á r a budapesti Tudományegyetemen, p á r évig helyettes tamár, 1889-ig rendkívüli tanár és ettől fogva haláláig rendes tanár:

lóhát 42 esztendeig adott elő az egyetemen. Az Akadémiának 1879-ben lett levelező. 1893-ban rendes tagja, a Nyelvtudományi Bizottságnak 27 évig (1892—1919) előadója, a Magyar Nyelvőrnek éppen 25 évig (1895—1919) szerkesztője. 1889-től 1893-ig hosszú előmunkálatok után szerkesztette Szarvas Gáborral a Nyelvtörténe'i Szótárt, 1903-tól haláláig szerkesztette és kiadta a Nyelvészeti Füzeteket.

Akkor indult el hát tudós p á l y á j á r a Simonyi Zsigmond, amikor Szarvas Gábor a Magyar Nyelvőrt elindította, 1872-ben.¹² A hetvenes évek elején, a magyar szellemi élet fellendülésének ez éveiben, hatalmas erővel indul meg a magyar nyelvtudományi munka is. 1873-ban kezdi Budenz a „Magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések" című tanulmányából s egyetemi elő adásaiból a Magyar Ugor összehasonlító Szótárt kialakítani. E k k o r kő-

nyomatos ívekben már megjelennek az összehasonlító alaktan első k'dolgozoll

részei is. Mesteréhez hasonlóan Siinonyi Zsigmond nyelvtudományi m u n k á s sága is felöleli a hang-, alaik- és mondattan csaknem minden kérdését. Még a h a n g t a n foglalkoztatta a r á n y l a g legkevésbbé, b á r az 1879-ben megjelent, a légi m a g y a r nyelvemlékek olvasásáról szóló t a n u l m á n y a e kérdésnek alapvető éi tekezése, amelynek megállapításaihoz évtizedek múlva is vissza-visszatérnek.

E téren á t a d t a a teret egyik legjobb tanítványának, Halassa Józsefnek, aki Simonyi felügyeiele és ellenőrzése alapján kidolgozta a Tüzetes Magyar Nyelvtan hangtani és részben alaktani fejezeteit. S bámulatos, hogy ezt az abszolút értelemben vett elméleti tudóst a gondviselés milyen gyakorlati ér- zékkel á l d o t t a meg. A nyelvhelyesség, a helyesírás, a hivatalos nyelv ügye éppen úgy szívén feküdt, mint a legelvontabb analógiás hatásnak kimutatása a nyelvtörténet folyamán.

A nyelvtudomány n á l u n k is a Ilerbart—Steinthal-féle nyelvléleklani irány hatása alatt lett a hetvenes években igazi nyelvtörténetté. Budenz József 1858-ban a Schleicher—Benfey iskola módszertani — s mi hozzá tehetjük: a tudósnevelésben az emberség —-elveit plántálta át hozzánk. Budenz azonban, miközben m i n d j o b b a n elmerült búvárlatai folyamán a finnugor

m a j d az u r á l a l t á j i nyelvek egész körére, tán észre se vette az ú j g r a m m a t i k u s iskola kialakulását, s így alig érdekelték a n n a k módszertani harcai. „A köz vetítő — í r j a Gomboez Zoltán1 3 — „az ú j t e r m é k e n y gondolatok átplán-

táló ja Simonyi Zsigmond volt. Hogy a hangváltozások és jelentésváltozások mellett a nyelvi változásoknak egy nem kevésbbé fontos harmadik csoportja is van, azok az esetek, m i d ő n a szóalak vagy mondatszerkezet megváltozását a vele társult szó- vagy szerkezetcsoport asszociatív hatása teszi érthetővé, az ú j :skolának ezt a fontos elvét nálunk Simonyi hangoztatta először; a legtágabb értele,ml>en vett analógiás alakulások változatos f a j a i n a k rend- szeres ismertetése s e módszertani elv átültetése a mi nyelvészeti gyakor- latunkba elsősorban az ő nevéhez fűződik." De a pozitivista élénk érzéket zárt magába egyébként is az életrevaló szelilemiségi újítások iránt. Budapesti, lipcsei, berlini és párizsi tanulmánya idején lefordította Miiller Miksa oxfordi egyetemi t a n á r előadásait a nyelvtudományról, ezt a kitűnő, szellemes tudo- mányos m u n k á t , amely sok hívet szerzett világszerte a nyelvtudománynak.1 4

Az ő jelentős alkotása „A magyar nyelv" című összefoglaló, népszerűsítő, t u d o m á n y u n k b a bevezető könyv, amely a magyar nyelvtudomány legfőbb kérdéseit foglalta össze s két kiadása (1889, 1905) itthon, német kiadása pedig (Die ungarische Sprache. 1907) az egész világon hirdette a magyar

nyelv szépségét és a magyar nyelvtudomány dicsőségét.

És ő volt az, Simonyi Zsigmond, aki nálunk k a t e d r á n először foglalko- zott és foglalkoztatott a nyelvtudomány nagy elvi kérdéseivel, és bevezető előadásai m u t a t t á k be hallgatói számára az a k k o r virágjában volt újgram- matikus iskola szemlélelét, s vele egyrészt t u d o m á n n y á emelte a mechanikus cédulázás mesterségét, másrészt tudománya filozófiájának bemutatása által tág horizontot nyitott a már alkotó búvároknak, és a kezdők mindjárt lát- ták, hogy az a p r ó gyűjtések nagy célok szolgálatában állanak. E nemű m u n - kásságának halhatatlan érdeme, hogy az ő b i z t a t á s á r a indult el Gomboez Zoltán, a legműveltebb m a g y a r nyelvtudós „A jelenkori nyelvészet alap- elvei" című művével s ennek folytatásával, a „Nyelvtörténet és lélektan" c.

értekezésével, amelyek a h e r b a r t i a n u s szemlélet, továbbá Steinthal, Pau;

s az ú j g r a m m a t i k u s iskola, m a j d W u n d t ismertetése által s néhány más magyar nyelvész nyelvtudományi m u n k á j a által, az általános nyelvtudó- mány modern megalapozását jelentik nálunk.1 5 Simonyi értékes és becsü- letes lelke v a l ó j á b a n inkább volt gyüjtő-köz'.ő, mint filozófiai hajlandóságú, de érezte a tág horizontok fontosságát és készséggel támogatott bennünket ebben az i r á n y b a n is.

A m o n d a t és t u d o m á n y a , a mondattan, a nyelvtudomány tragikus részei közé tartozik Az ókor óta tudjuk, hogy a nyelv legkisebb egysége

nem a szó, nem a hang, hanem a mondat, s b á r a szó és a hang csak a tudós m u n k á j á n a k elvonásai, mégis a nyelvtudomány szó-tudomány lelt, és évszázadokon ál az etimológia oly múló eredményei öntötték el a nyelvtudomány pályáját. Nagy mondattani kezdeményezők, pl. Delbrück építményei a szerző halála után nem fejlődtek méltóan tovább. Nyelv- t u d o m á n y u n k szerencséje, hogy Simonyi Zsigmond mondattani búvárlatait, bál f ő m ű v e készen, úgy látszik, elmerült kora vagy korunk iszapos á r j á - ban, kiváló tanítványai folytatták, és minden r e m é n y ü n k megvan arra, hogy be is f o g j á k fejezni a nagy müvet.

Simonyi életének főműve. Magyar Mondattana, az Akadémia 1914. évi l.ukács Krisztina-pályázatára készült.w A jelentés a még akkor befejezetlen művet a hiányzó részek kiegészítése után j u t a l o m r a ajánlotta. Simonyi 1916-ban benyújtotta a hiányzó részeket, s a bírálók nagy lelkesedéssel írtaik róla. A szerző még azután is dolgozott művén, amelynek legfontosabb része, az egyszerű m o n d a t r ó l szóló, 1918 n y a r á n teljesen elkészült. Az el- pusztult vagy lappangó kézirat tartalmáról emlékezzünk meg behatóbban.

Bevezetése szól a mondatról, a m o n d a t t a n i változásokról és okaikról. Az első főrész a mondat f a j a i r ó l ír (föltétlen jelentő, föltételes jelentő, fel- szólító, óhajtó, nyomatéktalan és nyomatékos, összefoglaló és kirekesztő, kérdő és felelő, állító és tagadó, cselekvő és szenvedő mondatok, cselekvé- sek és idők jellemezte m o n d á i n k ) . A második főrész az egyes mondatrészek- kel foglalkozik: alany, állítmány, tárgy (tárgyasragozás), határozó, jelző.

E két főrészhez csatlakozik még egy h a r m a d i k főrész, átmeneti szerkezetek az összetett mondathoz. Ez huszonöt ív lett volna. Legalább ugyanennyi az összetett mondat, amelynek gerince a Kötőszók anyagából került k i . . .

Simonyi Zsigmond a „grammatici certant" elvet csak szükség ese- tén s nem kedvtelésből alkalmazta. Lényegében tudós alapelve volt, amit Ilrugmann és Strcitberg írt az Indogermanische Forschungen c í m l a p j á r a :

„Nihil detestari, neminem laedere, sed intelligere". Szarvas Gábor-i értelem- ben nem volt vezéregyéniség. Nem harsog, h a n e m oktat. Szelíd szava ténye- ken alapul, s igazságát nem a lendület és stílusművészet, h a n e m éppen abszolút valósága emeli magasra és n y o m j a bele eltörölhetetlenül a lélekbe.

S mégis kora egyik legnagyobb nyelvtudományi háborúságában kellett részt- vennie, abban, amely a Nyelvtörténeti Szótár körül zajlott le.

A Nyelvtörténeti Szótár ellen indított h á b o r ú , az élen a történet- tudományból, hol vajmi kevés igazán m a r a d a n d ó t alkotolt, a nyelvtudo- mányba r á n d u l t Ballagi Aladárral, merőben igazságtalan és i n k á b b szemé- lyeskedő, mint tudományos h a r c volt. A Szótár, melyen Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond hosszú éveken át dolgozott, egy gyüjtőcsoporltal, mely- nek tagjai közt a kiválók s o r á b a n merőben könnyelmű Könnye Nándorok

is dolgoztak, minden szótár eredendő hibájával (hiányok, félreértések) még ma is nélkülözhetetlen kincsestára régi nyelvünknek. Ballagi Aladár egy nagy kötetben adta ki bírálóan támadó anyagát,1 7 de akciója merő felesle- gessélgét maga az Akadémia is h a m a r belátta és müve folytatólagos kiadását megtagadta. Simonyi Zsigmond és hívei igazuk tudatában lelkesen és ügye- sen verték vissza a t á m a d á s t , köztük olyanok is kiálltak, akik később elhagyták a Mester zászlaját, sőt ellene is f o r d u l t a k . Azok a cikkek, tanul mányok, amelyekben Simonyi Zsigmond (Szarvas Gábor helyett is, aki m á r a k k o r nem élt), védte a nagy művét, a magyar nyelvtudományi vita-irodaloni gyöngyei közé tartoznak. A tárgyilagos csendes tudós sorai közül itt néha a méltatlanul megtámadott h a r a g j á n a k l á n g j a csap ki, és bizony a szatíra vitriolja mar. Ennek a h á b o r ú s k o d á s n a k volt egy j ó eredménye is a nyelv- t u d o m á n y szempontjából. A nagyközönség érdeklődését is felkeltette és a Nyelvőr megint ott volt, bár tudományos köntösben, ahol Szarvas alatt: a közérdeklődés homlokterében. A negyven éves fennállásának alkalmából kiadott ünnepi számban Simonyi mestereire emlékezik, Szarvas Gáborra és

Budenz Józsefre, s ezt í r j a : „Elégtételünkre szolgál a híven teljesített m u n k a tudata s örömünket nem zavarja, söt fokozza a végigküzdött harcok emléke." 18

De tudós életmunka folyóirat nélkül nehezen teremthet iskolái.

A f o l y ó i r a t szerkesztése viszont sokszor tragikus sors, elvonja a tudósi s a j á t köréből. Alkolás helyett buzdít és javít, ültet, csemetéket nevel, s a jöven- dőért való önzetlen m u n k a idejét saját m u n k á s s á g á b ó l vonja el. A Nyelvőr rengeteget köszönhet Simonyinak. De hogy aránylag oly későn készült el a Mondattan, azt Simonyi a Nyelvőrnek köszönheti. Így lesz a tudós dilem- májából t u d o m á n y o s tragédia-

A Nyelvőr Szarvas Gábor irányítása mellett m á r maga fordulatol jelentelt a magyar nyelv t u d o m á n y á b a n . Egyrészt a szófejtést szellemes ötletekkel gazdagította, másrészt a nyelvtudomány összes ú j eredményeit oly f o l y ó i r a t b a n közölte, amely egyszerre közérdeklődés tárgya lett. A nyelv- t u d o m á n y Szarvas Gábor Nyelvőrje által megszűnt szoba-tudomány lenni, és lett közérdekű tudomány, ahogy illik is a legnemzetibb magyar tudo- mányhoz. Az ilyen fordulat a köz érdekében történik, de nem mindig a t u d o m á n y érdekében. S mire Szarvas Gábor misszióját befejezte s beteg- sége m i a t t vissza kellelt vonulnia, maga kérte Simonyit a m u n k a folyta- tására. 1879. június 9-én í r j a Szarvas Gábor Simonyi Zsigmondnak: „Ked- ves B a r á t o m ! Eddig is Te voltál, légy most is Te fötámaszom. Bízom Ben- ned. Intézd ügyemet, amint j ó n a k látod, s intézkedjél a Nyr-rel. Hálás leszek mindenki, de leghálásabb az iránt, akié a legnagyobb érdem, Te i r á n t a d . . . Isten á l d j o n megl" ¹⁹

És Simonyi itt is világosan látta, mi vár rá. Minthogy a Nyelvőr köz- érdekű jellege Szarvas Gábor által szilárd alapot kapott, a közönség, a napi- lapok ismerték, szerették, olvasták, eredményeit közölték, most Simonyi a folyóiratot visszairányította a szolid tudás sínéire. Az inkább nyelvművelő lolyóiratból nyelvtudományi folyóirat lett, n y e l v j á r á s i leírások és szövegek, nyelvtörténeti gyűjtemények és közlések, m o n o g r á f i á k kincsesháza. És itt kapcsolta be a tudós alkotó a nevelő tudós munkásságát. Simonyi egyetemi hallgatóit m u n k á r a nevelte, ösztökélte, bekapcsolta őket a Nyr. műhelyébe, kiadta első szárnypróbálgatásaikat s olyan tudós gárdát nevelt, amelyhez hasonló e d d i g csak egyetlen magyar tudós professzor, a Budenzé hatása- ként m u t a t h a t ó fel.

A Nyr. történetében való szerephez hasonlatos az ai szerep, amelyei Simonyi Zsigmond a m a g y a r nyelvhelyesség b ú v á r l á s a terén játszott.

Szarvas előtt s részben alatta is a nyelvhelyesség nyelvművelők s nem nyelv- tudósok kezében volt. Simonyi Zsigmond mondotta ki azt az elvet, hogy a nyelvhelyesség kérdésében a döntő szót n e m az egyén érzéke, h a n e m a közösség tényei m o n d j á k ki A nyelvi igazságok nem egyéni igazságok, ha- nem szociális igazságok. Helyes az, amit a mult tömeg-adatai s az élő nyelv tömeg a d a t a i igazolnak. Helytelen vagy esetleg csak fejlődési csira az, ami ezekkel ellenkezik. S dicső p á l y á j á n szeméűyi és politikai ellenségein kívül ez elve m i a t t is szerzett egy-két ellenfelet, akiket azonban fölényes tudásá- val szinte lehengerelt. Ki beszél ma m á r pl. Király Pál főiskolai tanárról, aki hallgatói előtt és írásokban is csepülte Simonyit, m o n d v á n : nem lehet jó nyelvész az, aki maga sem tud jól magyarul. (Ezt úgy kell érteni, hogy Simonyi Zsigmond tiszta, egyszerű, cicomátlan, de ízes veszprémi stílusában nem voltak afféle rikító stílficamok. Vagy még i n k á b b talán úgy gondolta Király Pál, hogy Simonyi Zsigmond m á r származása miatt sem t u d h a t jól magyarul. Első nyilt rugdalódzása ez az ostobául gonosz és tudománytalan álláspontnak.) És az egyébként nagyon érdemes T ó t h Béláról is ki beszél ma már, aki oly nyelvi alakok ellen hadakozott az egyéni ízlés, a nyelv- művelés szent nevében, amelyek talán nem tetszenek az iskolai könyvek-

bői magyarul tanulónak, de az évszázadokon kérésziül s ma is kimutat- hatók az adatok garmadáival a magyar nép, az élő magyar nép nyelvé- ben. De hol van a lavalyi h ó ? Így a Nyelvőr és Simonyi müvei, főleg az Anlibarbarus (1879) és e n n e k 190,i-i (később még két újabb) kiadása: a Helyes Magyarság, a nyelvhelyesség tudományos ténymegállapításainak valóságos tárházai. Mint a m a g y a r nyelvhelyesség nagymestere, sokat bíbe- lődött a hivatalos nyelv dolgaival, törvényjavaslatok szövegét javította át.

főleg Szilágyi Dezső igazságügyminisztersége idején.a o/a

E síkon továbbhaladva, tudós alapossággal és kellő gyakorlattal hozzájárult Simonyi az észszerű magyar helyesírás kialakulásához. Az ö tervezetének hivatalossá tételével (Wlassics miniszter az iskolák számúra kellő érzékkel elfogadta és 1903-ban kiadta rendeletileg Simonyi helyes- írási rendszerét) Simonyi szembekerült az Akadémiával, de az események, a fejlemények legnagyobbrészt őt igazolták, s az Akadémia is idővel

Simonyi újításainak tetemes részét magáévá tette. Merész és eredeti volt ak- kor pl. a cz kiküszöbölése, á m racionális és t u d o m á n y o s alapú, s ma mái nem is é r t j ü k (vagy talán n a g y o n is értjük), miért kellett ez ellen oly két- ségbeesetten, j o b b ügyhöz méltó szívós ellenállással küzdeni. E k k o r kez- dődött a h a r c a t u d o m á n y b a n , de nem a t u d o m á n y érdekében és eszközei- vel. A csendes tudós m u n k á j á t azonban semmi sem zavarta. Az élet köve- telményeit szolgálta a Balassa József társaságában írt Magyar-Német és Német-Magyar Szótárával is, amely nélkül az elterjedtebb Kelemen-Szótár elképzelhetetlen volna, hiszen a Simonyiéké után készült, ú j adatai részben való felhasználásával, Középiskolai Műszótárával és m á s hasonló műveivel.

Simonyi minden m u n k á j á b a bevonta tanítványait, hiszen mint m á r említettük, a legjobb m a g y a r nevelő tudósok egyike volt. Egy kiváló író- tanítványa2" így ír Simonyi Zsigmond egyetemi előadásairól: „Halkan szól:

mindenkinek feszülten kell figyelnie, hogy megértse. Es ő a figyelmet nem igyekszik mesterséges fogásokkal, a kaledrai ékes beszéd szépségeivel, a pedagógiai retorika művirágaival lekötni. Nagyon egyszerű, mindig tárgyias, nem kalandozik el t é m á j á t ó l , szigorúan ragaszkodik anyaga módszeres fel- dolgozásához. Nyilván lelkiismeretesen készült az előadásra. Cédulái — az egyetlen segítőeszköz, amellyel él — csalhatatlan rendben sorakoznak. Ez a sorrend éppoly megbízható, mint maguk a nyelvtörténeti, nyelvjárási vagy népnyelvi példák és a d a t o k . " Hallgatói vele gondolkodnak és vele gyűjte- nek. Szóalakokra, hangokra vonatkozólag nyilatkozatra inspirálta hallgatóit, s nem egy fontos nyelvtörténeti vagy nyelvjárási a d a t egyetemi előadásai alatt merült fel egy-egy hallgatója jelentkezése alkalmából. Valóban, lényé- ből hiányzott az ú. n. vezérlő egyéniségek nem mindig tudós alaposságú pátosza. P á l y á j a bizonyítja, hogy nyers erőt a tudásban jól pőlol szívós szerelet, nagy hangot i g a z m o n d ó csendes szó, a szellemesség cinizmusát az abszolút tudás megbocsátó mosolya, li csendesbeszédű tudós lelkében na gyobb volt az erő, keményebb a meggyőződés, nem egy mutatósabb, rikí- tóbb külsőségekkel szereplő társáénál. A szelíd, jó ember egyébként becsü- letesen szigorú vizsgacenzor volt, s róla m o n d t a egyszer egy társunk, hogy nálánál b á j o s a b b a n soha senki nem buktatta el a jelöltet.

A Simonyi-iskolának egyik elévülhetetlen érdeme, hogy i f j ú tagjait a Mester k o r á n a n y e l v j á r á s i megfigyelések, gyűjtések m u n k á j á r a k a p a t t a . Munkácsi Bernát s két évtized múlva jómagam, a csángókat jáituk. Balassa, egyébként az ú j m a g y a r dialektológia megalapítója, a szlavóniai magyar nyelvjárásban fedezett fel székely sajátságokat, Beke a pápavidéki és kemenesaljai, Kertész a zalavidéki nyelvjárást írta le, sib. S e munkálatok, amelyeknek hitelességét, helyességét Simonyi gondosan vizsgálta, példái annak, mint nevel az igazi tudós tanítványokat, r á m u t a t v a a m u n k a ú t j á r a s alkalmat szerezve megjelenésükre. Szociális áldás és fontos t u d o m á n y o s cselekedet volt a Nyelvészeti Füzetek megalapítása, amelyekben leginkább

a Nyelvőr kiilönlenyoniatai, sokszor doktori értekezések jelentek meg, s így a szegénysorsú bölcsészdoktor-jelölteknek m ó d j u k b a n volt disszertációjukat kiadni, másrészt meg a m a g y a r nyelvtudomány a jeles monográfiák egész sorával gazdagodott.

Kora akadémikusai, egyetemi tanárai közül Simonyi Zsigmond volt az.

aki kellő szociális érzékkel megáldva, bizony csak kevesedmagával törődött tanítványai, hallgatói gazdasági helyzetével. Sőt kora baloldali publiciszti- kai h a n g j á n gúnyolta is a feudális álhazafiaskodást, beszélvén a „hazaffy"-ak- ról (két eíTtl), írva az „úri i g e r a g o z á s i r ó l , s midőn 1919-ben az első ma- gyar szocialista kísérlet idején összeálltunk n é h á n y a n egy munkaközösségbe, melynek célja a magyar nyelvtudományi és irodalomtörténeti m u n k a terv- szerű megszervezése volt, résztvett m u n k á n k b a n Simonyi Zsigmond, továbbá k o r r a és jelentőségre legelső tanítványai, Munkácsi Bernát, Balassa József, az indogermanista Schmidt József és a szlavista Asbóth Oszkár is. Fel is vettük „nagyobb szabású összefoglaló" feladataink közé Simonyi Zsigmond ..nagy, kétkötetes m o n d a t t a n á n a k " kiadását. Simonyi tehát a magyar t u d á s m u n k á s a i n a k amaz elszánt csapatához tartozott, amely féligmeddig tudat- talanul elcmunkása volt e téren a szociális világrendnek, mindenesetre segí- tett megporhanyósítani ezt a k e m é n y feudális talajt, hogy alkalmas legyen az ú j mag felvéltelére és megfogantatására. Egyébként már 1907-ben belépett az általános titkos szavazati jogot követelők L i g á j á b a s a n n a k p l a k á t j á n a kevésszámú tudós neve mellett az ő tisztelt neve is megjelent A Simonyi-iskola szerepe a magyar nyelvtudomány fejlődésében külön nagy téma, m á r szóltunk valamit róla s ezúttal is csak utalhatunk személy leimül, összefoglalólag, a jelenségre. Nem is szólva nem-nyelvész tanítvá- nyairól, a Simonyi Zsigmond nyelvész-iskolájának tagjai megalapozták és

rengeteg ú j anyaggal fejlesztették a magyar n y e l v j á r á s t a n u l m á n y t , a foneti- kát, a hangtörténetet, továbbvitték finnugor-horizonttal a m o n d a t t a n t és az urál-altáji nyelvtudománynak, valamint a turkológiának mesterei is ez isko- lából emelkedtek ki. A s z ó f e j t é s n e k újabb, szigorú hang- és jelentéstörténeti kifejlését Simonyi Zsigmond tanítványainak köszönhetjük, valamint az ú j magyar általános nyelvtudomány, a nyelvesztétika, s a közlő és magyarázó nvelvtö: téneti kutatás ú j eredményeit is.

Mindez s más kezdések jelentőseik vagy jelentősek lehetnek még. De azt, amit maga Simonyi Zsigmond ránk hagyott a Nyelvőr 25 kötetében, nyelvészeti monográfiáiban: a Kötőszókban, a Határozókban, a Jelzőkben, az analógiáról szóló t a n u l m á n y a i b a n , nyelvhelyességi köteteiben, a Magyar Nyelv két magyar s egy n é m e t kiadásában, slb., cáfolhatatlanul kijelöli helyét a magyar n y e l v t u d o m á n y történetében. Politikai, társadalmi szoron- gatott helyzete ellenére, szerepére vonatkozólag a XIX. század utolsó s a XX.

század első évtizedeiben, egyetlen méltó analógiát mutat ai múlt: a Révai Mik- lósét, akihez, a már említetteken kívül, élte végén átélt emberi szenvedéseinek bús analógiája is kapcsolja. A m a g y a r pozitivista történeti nyelvtudomány mo- dern klasszikusa Simonyi Zsigmond, munkássága, egyénisége f o r r á s és példa az eljövendő századok m a g y a r tudományos m u n k á s s á g a számára.

Tudományos, de egyben emberi kötelesség is volt mindezek megálla- pítása e f a l a k között, ahol a n n y i t dolgozott, annyi pozitív eredményről szá- molt be, ahol tisztelték, szerették évtizedeken át, m a j d egy öngyilkos k o r eszeveszett tévelygései közölt meg is tagadták.2 1 De íme szelleme, vázolt munkássága, egyéni korrektsége, nagysága által ez Akadémiában, e hazá- ié n. az egész tudományos világban makulátlanul, teljes joggal, elevenen, dicsőségesen él és hálás h ó d o l a t t a l h a j t j u k meg f e j ü n k e t az ő el nem múló emléke előtt.

Jegyzetek.

I E l a b o r a t i o r G r a m m a t i c a H u n g a r i c a . . . Duo Volumina, utcunque in lotidem tomos subdivisum. I'cstini. Typis Malhiae T r a t t n e r , 1803. — A M o n d a t t a n , tehát Révai g r a m m a - t i k á i é n a k 3. kőtele: E l a b o r a t i o r G r a m m a t i c a H u n g a r i c a . . . Volumen t e r l i u m . J u s s u Academiae S c i e n t i a r u m H u n g a r i c a e s u m p t i b u s a Constantino Rökk legális e m a n u s e r i p t i s Musei Nationis H u n g a r i c a e n u n c p r i i n u m edidit S i g i s m u n d u s Simonyi, Linguae H u n g a r i c a e p r o f e s s o r puLl. ord. in Regia S c i e n t i a r u m Universitate Pestinensi. B u d a p e s t i n i Typis Societatis F r a n k l i n i a e . 1908. A kötet s o r s á r ó l lásd S i m o n v i n s k a kötethez írt Utószavát

<337—350. 1.). valamint e sorok í r ó j á n a k ,,Egv százesztendős ú j k ö n y v r ő l " a B u d a p e s t i Szemlében megjelent t a n u l m á n y á t (1909. 137. kötet, 81—87. lap).

- A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a k é z i r a t t á r á b a n 1—1929/30. G y a r a p . őrizték a Mondattan kéziratát: ..Magyar M o n d a t t a n , történeti a l a p o n . Kézirat- és n y o m t a t v á n y cso- mag. Simonyi Zsigmond özvegyének küldeménye az A k a d é m i á h o z kiadás v é g e t t . " ..A cso- magot. 1985. VI. 12-én Szinnyei f ő k ö n y v t á r n o k úr í r ó a s z t a l á b a n a baloldali legalsó f i ó k b a n helyeztük el." D r . llerlász J e n ő e g y e t e m i tanár, a k a d é m i a i k ö n y v t á r i beosztott tisztviselő

szíves t á j é k o z t a t á s a szerint a k é z i r a t o t az ostrom alatt kiemelték helyéről elcsomagolva, hogv biztonságba helyezzék. S a j n o s az ostrom után még nem k e r ü l t elő. Vagy elpusztult, vagv még l a p p a n g valahol. M e g h a t ó volna, ha a Révai—Simonyi analógia e tekintetben is beválna s Simonyi kézirata is m e g k e r ü l n e egy kegyeletes k u t a t ó m u n k á j a által.

Tüzetes Magyar N y e l v t a n történeti alapon. I. M a g y a r Hangtan és Alaktan. A h a n g t a n és az összetételek f e j e z e t e az Alaktanban Balassa Józseftől. Akadémiai pálya- m u n k a . 1895.

' A levelet Bánóczi J ó z s e f n e k irta (Nyr. 18:188. 1., Emlékezéseimből 187—196. 1.).

9 Ugyancsak Bánóczi a d a t a i szerint. L. a 4. sz. jegyzetet.

9 B u r á n y Gergely, a c s o r n a - p r e m o n t r e i k a n o n o k r e n d p r é p o s t j á n a k , Simonyi volt esztergomi iskolatársának feljegyzése: „Simonyi Zsigmond esztergomi d i á k é l e t é b ő l "

( N y r . 18:185—187. 1.). Ugyanő szói p o m p á s emlékczőtehetségéről is: „amit egyszer hallott, a r r ó l tökéletesen be tudott számolni. Nem is Éledte e l " (uo. 186. 1.). Simonyi Zsigmond l e á n y á n a k . Simonyi A n n á n a k , szíves értesítéséből t u d j u k a v e r s e k r e vonatkozókat, Burán>

feljegyzéseivel szemben, aki azt í r i a , h e g y a ..verseket nem s z e r e t t e " . Kz afféle kisdiák- átmeneti idő lehetett. Simonyi i r o d a l o m k e d v e l ő ludós volt. Igen szerette Aranyt, S c h i l l e r t , Heinét (ennek a p r ó z á j á t is), o l v a s g a t t a Goethe és S c h i l l e r levelezését, n a g y o n szerette az orosz i r o d a l m a t ; Puskin. T u r g e n y e v és Tolsztoj voltak kedvelt olvasmányai. Rendkívül becses S. A. ama. feljegyzése, h o g y Simonyi nagy szeretettel foglalkozott az i f j ú költőkkel, különöset-. Kosztolányi Dezsővel, akit Írásra buzdított. Nem kétséges, hogv Kosztolányi Dezső erős nyelvi é r d e k l ő d é s é b e n , mely telj s egészében az Illvés Gyulától s a j l ó alá rendezett p o s t h u m u s Kosztolányi-kötetekben tárul e l é n k , Simonyi Zsigmond h a t á s á t kell l á t n u n k . Szerette Tóth Árpád v e r s e i t és Szép Ernő írásait (1. a Lila ákácról szóló ismer- tetését. N y r . 47:77, 48:80). A h a t o d i k osztályban (1868—1860) egy kiváló képzettségű magyar-szakos t a n á r tanította. Abday Asztrik. aki „joibban bevált volna az egyetemen, m i n t a k ö z é p i s k o l á b a n " (Nyr. 48:186). Ezt a t a n á r á t különösen nagyon szerette és nyilván az ő keresztneve van meg S i m o n y i n a k a Nyr.-ben használt egyik álnevében: Kovács Aszlrik.

7 Beníev T i v a d a r göttingai egyetemi nyelvésztanár (1809—1881.) a M a g y a r Tudo- m á n y o s Akadémia külső tagja; 1. Budcnz József a k a d é m i a i emlékbeszédét.

8 Budenz levelét 1. Munkácsi Bernátnak „ B u d c n z és S i m o n y i " c. emlékező tanul- m á n y á b a n : N y r 18:167, jegyzet. Simonyi Zsigmond Budenz iránt való h á l á s érzéseiről m e g h a t ó i t és m e g h a t ó szavakkal emlékezik meg Lipcsében 1875. dec. 30-án í r t levelében.

„ S z e r e t e t t P r o f e s s z o r Ü r " — í r j a s kedvesen kíván neki „ B o r t , búzát, békességei. Friss, fiatal feleséget", m a j d így f o l y t a t j a : „megvallom nem szép tőlem, hogy ilyen soká nem irta-m Kegyednek, a k i r e minden j ó a k a r ó m közül legtöbbször gondolok . . . kinek oly szí- vesen hallgatott szavai m i n d i g , m i n t h a fülembe h a n g z a n á n a k . . ." Efféle lírai k i t é r é s Simonyi írásaiban r i t k a s á g s ezért nagyobb is a jelentősége. (A levél megvan az A k a d é m i a levéltárában a „Simonyi Zsigmond levelei Budenz J ó z s e f h e z " c. kötegben.)

9 A helyszínen g y ú j t o t t a d a t o k egy részét közöltem „Simonyi Zsigmond Lipcsé- b e n " c. t a n u l m á n y o m b a n . ( N y r . 48:194-—197).

10la Simonyi Zsigmondnak Budenz Józsefhez intézett 1871. nov. 7-i leveléből, 1 az Akadémia l e v é l t á r á b a n a „ S i m o n y i Zsigmond levelei" c. kötegben.

1 0 A levél eredetije megvolt Simonyi iratai közt. L. a 9. jegyzetben említett tanul- m á n y o m a t . E r r e a levélre válaszol Simonyi Lipcsében 1875. febr. 1-én kelt levelében, amelyben részletezi Curtius G r a m m a t i s c h e Gescllschafljának m u n k á j á t .

I I Budenz is. Simonyi is sokat foglalkozott a tanítványok szociális helyzetével, s i m o n y i a gyógyíttatástól a télikabátszerzésig mindent m e g t e l t tanítványaiért. Még gyűj- téseket is rendezett s mindezt f i n o m tapintattal, a megsegítettek tán sohse t u d t á k mc*í.

ki volt jó h o z z á j u k .

1 7 Simonyi Zsigmond első nyelvtudományi cikke a Nyelvőr első kötetében jelent meg. Cime: „Adatok a n y e l v ú j í t á s történetéhez. Barlzalalvi Szabó Dávid: Szigvart k l a s t r o m i t ö r t e n e l e " (1:15, stb. több f o l y t a t á s b a n ) .

" Gombocz Zoltán Simonyi Zsigmondról, ennek h a l á l a alkalmából i r t n e k r o l ó g j a (MNy. 15:155—156).

t á s á b a n . A f o r d í t á s m u n k á j á r ó l többszór írt Simonyi Budenz Józsefhez intéziett leveleiben ( A k a d é m i a i levéltár).

1 5 Nyr. 27:6, slb. és Nyelvészeti Füzetek 7. szám. 1903.

" A m ü legpontosabb l e í r á s á t Balassa József tollából b í r j u k . L. a B. J. aláírási) cikket N y r . 49:26—27. „ S i m o n y i Zsigmond h á t r a h a g y o t t k é z i r a t a i " . Maga a tudós szerző m ű v é r ő l első jelentését a N y r . 44:231 lapján közli. „A p á l y a m u n k a ki gcszili a szerzőnek eddigi m o n d a t l a n i m u n k á i t : a M a g y a r Szórendet, a Magyar H a t á r o z ó k a t , a Jelzők m o n d a t - tanai. a M a g y a r Kötőszókat slb. Mindezek — rövidítve s ahol szükséges, javítva — bele fognak illeszkedni az ú j M a g y a r M o n d a t t a n b a , ez pedig a Tüzetes Magyar Nyelvtan máso- dik és h a r m a d i k köleléü! fog m e g j e l e n n i . "

1 7 Elébb h á r o m felolvasást t a r t o l t „ M ű v e l ő d é s t ö r t é n e t ü n k képe a Nyelvtörténeti S z ó t á r b a n " címmel, m a j d több k ö t e t r e tervezett „ M ű v é b ő l " az első kötetet az A k a d é m i a kiadta. „ R é g i m a g y a r n y e l v ü n k és a Nyelvtörténeti S z ó t á r " (I. kötet 1. fele 1903. 2. fele 1911, összesen 760 1.). Balassa József „A Magyar Nyelvőr t ö r t é n e t e 1872—1910" c. becses m u n k á j á b a n (Budapest. 1041) ezt Í r j a : „A bírálat igazságtalan í i ó j á t , aki a nyelv:udomán>

terén t u d a t l a n és t á j é k o z a t l a n volt, a bosszú vezette, m e r t S z a r v a s Gábor igen szigorú b í r á l a t b a n részesítette volt BalLagi Mór s z ó t á r a i t . " E h h e z azt kell hozzátennünk, h o g y Ballagj Mór Ballagi A l a d á r n a k é d e s a p j a volt.

1 8 Simonyi Zsigmond, Az ötödik évtized: N y r . 41:3. I.

1 0 A levél teljes szövege a N y r . Simony i-eni lék s z á m i „ I n m e m ó r i á m " c. e m l é k e z ő cikkeinek élén (Nyr. 48:185).

2<Va Dénes Sziláid. Simonyi és a hivatalos nyelv: N y r . 48:178

2 0 Sebestyén Károly, Simonvi Zsigmond a k a t e d r á n : N y r . 43:171—175.

2 1 Még az 1919-i e l l e n f o r r a d a l o m enibertelcnségei közölt is feltűnt H o r g e r A n t a l szegcdi egyetemi t a n á r n a k a t u d ó s s a l szemben követelt h á l á t l a n és lelketlen o l j á r á s a - H o r g c r Antalt, aki később József Attilával szemben elkövetelt bűne miatt lett h e r o s t r a t e s i hírességű, az Akadémia 1919 őszén t a g j á v á választotta. Simonyi Zsigmond t á r g y i l a g o s lelkisége túltette magát még s a j á t szenvedéscin is, és levélben üdvözölte az ú j a k a d é m i k u s t . H o r g e r Antal d u r v á n v i s s z a u t a s í t ó tevéiben válaszolt S i m o n é i n a k s a h a j s z o l t lélek e d u r v a levélből értette meg először, hogy azok szemében nincs tudományos é r d e m s a fasizmus ez első e u r ó p a i h í r n ö k e i nem ismernek i r g a l m a t még olyan létekkel s z e m b e n sem, a m i l y e n Simor.yi volt. E lelki sérülés sietteti testi l e r o m l á s á t , m a j d leljes összeomlá- sát. H o r g e r Antall örök s z é g y e n p a d r a állttolta Józse'f Attilának . S z ü l e t é s n a p o m r a " c.

verse (1. József Attila összes versei és m ű f o r d í t á s a i . Cserépfalvi k i a d á s 394—396. 1.).

Felelős k i á d ó i Rübinyl MóZiS

Független-nyomda, B u d a p e s t . Felelüs: Földi Vilmos vállalatvezető,

PAIS DEZSŐ r. tag, osztályelnök,

BÁRCZI GÉZA r. tag.

liigKelltn-nyonidu X. V. B u d a p e s t , V I . Eötvös-utca 12. Eelc'.ös: Földi Vilmos ig.