A magyar hadügyi politika fejlődése a Habsburg- uralkodók alatt.

A magyar hadügyi politika fejlődése a Habsburg- uralkodók alatt.

A XVII—XVIII. század f o r d u l ó j á n a m i n d e g y r e kibon- takozó fejedelmi ö n k é n y u r a l o m , a feudális k é p z ő d m é n y e k és a rendi kiváltságok laza, t a r k a , s bizony sokszor széthulló egyvelegéből p r ó b á l j a összekovácsolni az ú j , egységes álla- mot. E b b e n a történeti fejlődésben a m a g y a r s á g n a k az a tra- gikuma, hogy ezt a fejlődési f o l y a m a t o t idegen k i r á l y és idegenekből álló k i r á l y i u d v a r testesíti meg.

A m a g y a r s á g n a k nincs is m ó d j a , hogy döntően szólhas- son bele s a j á t sorsának a l a k í t á s á b a . A m a g y a r k i r á l y , sajnos, elsősorban német császár és így országunk sorsa a k a r v a , nem a k a r v a összefonódik a császári birodalom sorsával; a n n a k f ü g g v é n y e lesz a helyett, hogy s a j á t , nemzeti érdekei i r á n y í t - h a t n á k . H a s z t a l a n m o n d j á k ki törvényeink, hogy a k i r á l y az ország területén l a k j é k¹ és a Magyarországot érintő, érdeklő ügyeket m a g y a r tanácsosok meghallgatásával és azok t a n á - csai a l a p j á n2 intézze. A k i r á l y legfeljebb látogatóba jön el az országba. Az u r a l k o d ó székhelye és a birodalom f ő h a t ó - ságai is Bécsben v a n n a k , ez u t ó b b i a k rendelkezéseit idegen érdekek, a császári birodalom érdekei h a t á r o z z á k meg.

A m a g y a r s á g mégis megkísérli nemzeti c é l j a i n a k védel- mét m i n d a n n a k ellenére, hogy az idegen törekvések elleni küzdelemben, az erőviszonyok m i n d i n k á b b a fejedelem ja- v á r a h a j o l n a k el. A választott k i r á l y , és az ősi k i v á l t s á g o k r a támaszkodó r e n d e k közötti k ü z d e l e m b e n megvolt mindvégig a nemzeti m a g y a r t m e g t a r t a n i k í v á n ó a k a r a t . D e ebben a h a r c b a n a rendiségnek úgyszólván természetévé vált bizo- nyos f o k ú tétlenség, öntevékenységnek és m u n k a f e g y e l e m n e k

1 1439:22., 1492:5., 1556:57., 1546:18., 1547:5., 1548:22., 1550:4., 1551:1..

1567:46., 1608:(K. e.)18., 1723:8., 1741:7. 1751:1., 1764:1, 1790:9., 1792:5., Yö: 1848:5, 2 §. 1867:7. 1 §.

2 1439:5., 12., 15., 1492:6., 7., 1523:17, 1526:42, 1546:15. 1559:8., 1569:58., I608(k. e.)10., 1622:2, 9 §., 1658:1. 4. §. 1659:1., 4., §.," 1741:11., 15., 1760:17., 1792:8.. 1. § és 4 § . 1879:50, 1883:1 § Y. ö. 1455:3., 1458:7., 1492:8., 1490:30., 1500:35., 1556:43., 1552:42 1563:54, 1599:51., 1635:31., 1655:20, 1659:37., 1715:17., 1725:16, t. c.

h i á n y a , melyet még csak fokozott a kiváltságokat őrző és a külsőségekhez ragaszkodó rendi m a r a d i s á g . Az természe- tes, hogy így aztán minden ú j í t á s és m i n d e n kezdeményezés a fejedelemre, illetve a n n a k u d v a r i hivatalaira hárult. Ezek a hivatalok mindenekelőtt, különösen pedig ebben a korban, a H a b s b u r g - b i r t o k o k széteső csoportjai felé forduló családi p o l i t i k á n a k i r á n y í t á s á t v a n n a k h i v a t v a h a t h a t ó s a n kép- viselni. Ezek a magyarságot m e g b í z h a t a t l a n n é p k é n t ke- zelve, ősi a l k o t m á n y u n k a t csak elavúlt t á k o l m á n y n a k és így nem létezőnek tekintik. Országgyűlést csak a k k o r tar- t a n a k , h a oly dolgot k í v á n n a k megvalósítani, mely végered- m é n y b e n ö n k é n y u r a l m i céljaik eléréséhez az átat egyengeti.

Ilyennek n e v e z h e t j ü k az 1687. évi országgyűlést is. Ez ki- m o n d j a a H a b s b u r g h á z f i ú á g o n való örökösödését³ az ország t r ó n j á n , sőt az A r a n y b u l l á b a n leszögezett ellenállási jogról is l e m o n d a t j a a rendeket. A trónörökös hitlevele pedig olv t á g értelmezést enged meg, hogy avval a további hatalmi terjeszkedést a r e n d e k m e g nem a k a d á l y o z h a t j á k ;4 a „jus resistendi" elejtése pedig minden rendi ellenállást m á r eleve- törvénytelenségre kárhoztat.5 A nemzeti védekezésben a ren- dek kénytelenek felőrölni erejüket és nem t u d j á k azt — sze- rencsésebb n y u g a t e u r ó p a i népek p é l d á j á r a — a fejedelmi hatalom a n y a g i és szellemi erejéből f a k a d ó , általános emel- kedést biztosító gondoskodás szolgálatába állítani.

3 1687. 2. t.-c.: „ . . . h o g y mostantól kezdve jövőre s örök időkre senkit mást, mint fent címzett Ő császári és királyi felségének saját ágyékából származó fiú örökösei közül az első szülöttet fogják törvé- nyes k i r á l y u k n a k és u r u k n a k ismerni és azt mindenkor . . . e Magyar- országon belül, megkoronázzák.'" („ . . . quod amodo imposterum, memi- nem alium, quam altetitulatae suae caesareae et regiae majestátis propriis ex lumbis suis descendentium musculorum h a e r e d u m . . . pro legitime»

suo rege, et dominisint habituri: . . . i n t r a hoc regnum Hungáriáé rite coronaturi") (Yö. 1547:V. t.-c. 5. §. 1725:1—111. t.-c.)

4 1687. 1. t.-c. előírt eskü: mi Isten anyaszentegyházait, a főpap urakat, b á r ó k a t s nemeseket, a szabad városokat s minden országlakóst mentességeikben és szabadságaikban, jogaikban, kiváltságaikban s régi jó helybenhagyott szokásaikban, amint ezeknek értelmezése és használata iránt a király és a karok s rendek országgyiilésileg közösen megegyez- nek, megőrizzük: ( . . . quod nos ecclesias Dei, dominos praclatos, barones nobiles, civitates liveras et omnes regnicolas, in suis immunitatibus, et libertatibus, juribus, privilegiis, ac in antiquis bonis, et approbatis con- suetudinibus, prout semper eorum intcllectu et usu regio ac coinmnni statuum consensu, dietaliter conVentum fuerit:) . . ."

5 1687. 1. t.-c. eskü szövegéből: néhai felesége András király ren- delkezését (kivéve s félreleve azonban ugyanezen rendelkezés 51. cikké- nek záradékát, mely így kezdődik: Hogyha pedig ^mi, stb., e szavakig:

ellentmondhassanak mindöröké) megtartjuk. . . .": („ . . . serenissimi quondam Andreae regis décréta (exlusatamen, et semota articuli 51.

ejusdem decreti clausula, ineipiente: quodsi vero nos, etc. usque ad verba: in perpetuum facultatem) observabimus:. . .)."

Megmutatkozik íme a n n a k káros hatása. hogy a rendek, az idegen uralom alatt lassanként végleg kiszorulva az or- szág k o r m á n y z á s á b ó l , m a g u k r a m a r a d n a k és így k i k o p n a k az országépítő m u n k a egyre szélesedő mezőiről.

A fejedelmi ö n k é n y u r a l o m v é g r e h a j t ó i n a k n e m z e t ü n k e t , rabszolgaként s a n y a r g a t ó rendszere ellen, emelt fegyvert II. R á k ó c z y Ferenc. Ám, lia R á k ó c z y helyt nem áll a ren- dekért és birtokaink h a t a l m a s erőforrásait nem á l l í t j a ön- zetlenül a nemzeti k ü z d e l e m szolgálatába, ez a h a r c is h i á b a való lett volna: m á r csak azért is, mert a r e n d e k b e n nem volt építő, ú j a t alkotó a k a r a t és lendület. í g y azonban, b á r az ország a küzdelemben végleg kimerült, mégsem vált valóra Zrínyi Miklós azon jóslata, hogy, ha a H a b s b u r g o k verik ki a törököt országunkból a németek „ekkor j o b b a n f e l f u v a l k o d v á n , éppen e l t a p o s n á n a k b e n n ü n k e t . "

III. Károly k i r á l y mindenesetre t a n u l t a n n y i t a történ- tekből. s belátta, hogy egy ily hosszas h a d a k o z á s nemcsak kényelmetlen, d e veszedelmes is lehet az u r a l k o d ó h á z r a . Ezért m á r u r a l k o d á s r a léptekor, de később is m i n d i g azt h a n - goztatta, hogy a bosszúállás helyett a m a g y a r s á g b i z a l m á n a k megnyerésére kell törekedni. Ám a bécsi fejedelmi tanácso- sok gondoskodnak arról, hogy k o r m á n y z á s u k lényege válto- zatlan m a r a d j o n : legfeljebb a m ó d s z e r b e n áll be némi válto- zás. Eleinte, de csak a látszat kedvéért, még ú g y ahogy tisz- teletben t a r t j á k a l k o t m á n y u n k a t , de később, különösen a p r a g m a t i c a sanctionak 1723-ban történt elfogadása u t á n , az ö n k é n y u r a l o m leplezetlen nyíltsággal áll elő.

A I I I . Károly k i r á l y által irányított H a b s b u r g - ö n k é n y - uralom törekvése az egyetlen központból i r á n y í t o t t össz- birodalom megvalósítása, mely természetesen nem vehette tekintetbe Magyarország különállását. III. Károly tanácso- saitól nagyon is távol áll az önálló felségjogú Magyarország elismerése, jóllehet n a g y o n sok felségjogot é p p e n az önálló m a g y a r k i r á l y h a t a l m i jogaiból vesznek. Ezek a tanácsosok a m a g y a r s á g helyét a birodalom másodrendű, szolgáló népei között jelölik ki, hallani sem a k a r v á n arról, hogy a m a g y a r - ság képviselői, még s a j á t országuk sorsának i r á n y í t á s á b a is beleszólhassanak.

Számban, erőben m e g f o g y a t k o z v a : önálló m a g y a r had- erő, j ó f o r m á n az önrendelkezés minden lehetősége n é l k ü l : s a j á t h a z á j á b a n is ellenséges érzelemtől táplált k o r m á n y - szervektől körülvéve, állt a m a g y a r s á g az ú j k o r ú j j á é p í t ő m u n k á i n a k küszöbén, értetlenül, teljesen m a g á r a h a g y a t v a . Nemcsoda tehát, ha az idegen u r a l k o d ó szélesen megalapo- zott idegen érdekektől vezetett ö n k é n y u r a l m á n a k országunk csak játékszere lett.

A m a g y a r r e n d e k n e k pedig, elszokva m á r a hadakozás- tól és m i n d e n önálló tevékenykedéstől, a XVIII. század dere- k á n eszükbe sem j u t a kínálkozó a l k a l m a t kihasználni és az osztrák örökösödési h á b o r ú végső veszedelmében védtelenül álló Mária Teréziát sorsára hagyni. Feledik III. K á r o l y n a k a m a g y a r államiságot fojtogató ö n k é n y u r a l m á t és lovagiasan, alattvalói hűséggel sietnek k i r á l y n ő j ü k megsegítésére. Ez a t é n y k e d é s ü k is csak azt m u t a t j a , hogy a m a g y a r s á g akkori vezető rétege még nem tudott, v a g y nem a k a r t ráeszmélni a Zrínyi Miklós által hirdetett és államiságunk f e n n t a r t á s á - hoz mindenekelőtt szükséges önálló, nemzeti, m a g y a r gon- dolkodásra és arra, hogy nem elég csak a vagyont g y a r a p í - tani, de a h a z a megmentésére áldozatokat is kell hozni.

Sajnos, a n e m z e t ü n k sorsát i r á n y í t ó főnemesség — egye- sek kivételével — értelmetlenül áll a koreszmékkel szemben, a v a g y behódolva a H a b s b u r g király, m a g y a r n a k semmi esetre sem nevezhető u d v a r i szokásainak, a nemzeti életre a legtöbb esetben elveszettnek tekinthető.

A köznemesség pedig, a törökhódoltság alatt egyre sze- gényedvén, k é n y t e l e n volt valamelyik n a g y ú r v a g y az ide- gen k i r á l y szolgálatába állani. Á vagyoni viszonyokban beállott változás, m a j d az a r á n y t a l a n u l megnövekedett neme- sítés, természetesen m a g a u t á n vonta a köznemesség művelt- ségi s z í n t v o n a l á n a k süllyedését. E g y é b k é n t is m e g á l l a p í t h a t - juk, hogy a nemesi privilégium még nem jelentett tényleges kiváltságot, azt a v a g y o n g y a r a p o d á s a v a g y a k i r á l y i hiva- tali szolgálatban elért magas állás emelte csak tényleg ér- vényre. Azt is m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy a főnemesség és a — m o n d j u k — hivatalnok nemesség valamint a g a z d a g a b b köz- nemesek, ha egyszer a H a b s b u r g - u d v a r vonzókörébe kerül- tek, nem igen t u d t a k többé az u d v a r lenyűgöző v a r á z s a alóí s z a b a d u l n i . Bécsben, a birodalmi hivatalok központi szék- helyén, szélesebb t á v l a t o k t á r u l n a k a r e n d e k eddigi szűk látóköre elé, s h a meg is őriznek valamit őseik politikai hi- v a t á s t u d a t á b ó l őket, az itt Bécsben t a p a s z t a l t központosító i r á n y z a t lassan m a g á v a l r a g a d j a és szinte észrevétlenül, lia- z á j o k érdekeit a birodalom s z e m p o n t j a i n a k rendelik alá. Azok a nagybirtokos u r a k pedig, a k i k köriil még a török hódolt- ság alatt a végvári m a g y a r vitézek tömörültek, hogy h a z á j u k f e n n m a r a d á s á é r t h a r c o l j a n a k , lassanként a H a b s b u r g u d v a r k ö r é g y ű l n e k és az osztrák arisztokráciához hasonulnak, nem vették észre, ill. m á r nem képesek észrevenni, hogy a Habs- b u r g - u r a l k o d ó h á z m á r g y a r m a t i színvonalra és a többi orszá- gokkal szemben alárendeltebb viszonyba süllyeszti országun- kat. Pedig, az ország egykor sorsát a b b a n a hitben kötötte a H a b s b u r g - u r a l k o d ó h á z h o z , hogy az, országunk sajátos al-

k o t m á n y á t és fejlődését szem előtt t a r t v a részére, uralkodói j o g a r u k alatt élő országaik között k ü l ö n elbánást biztosít, m á r c s a k azért is, mert a m i n d e n k o r i H a b s b u r g - u r a l k o d ó mindenekelőtt Szt. István k o r o n á j á b ó l meríti uralkodói fel- ségjogait.

Azonban még azt is meg kell á l l a p í t a n u n k , hogy való- j á b a n csak most kezd k i a l a k u l n i a korszerű állam f o g a l m a : azé az államé, a m e l y m á r sem a rendiség h a g y o m á n y o s meg- kötöttségeit, nemesi osztály érdekeket, h ű b é r i szétosztást, sem

az egységben rejlő erő b á r m i n ő egyéb m á s f o r m á b a n jelent- kező megbontását nem t ű r i és minden eszközzel a r r a törek- szik, hogy az ország egész életerejét k ö z p o n t i a s a n egy kéz- ben tartsa. Mindazt, amit eddig v a g y kicsiny nemesi közös- ségek v a g y az egyház értelmi m u n k á s s á g a önmagától, hely- hez, k ö r ü l m é n y e k h e z mért okszerűséggel termeltek ki, azt most a korszerű állam céltudatos, messzeterjedő, n a g y egy- ségre törő h a t a l m a veszi kezébe és a l a k í t j a a m a g a céljaihoz.

Nincs az állami életnek olyan területe, m e l y r e ki n e terjesz- tené figyelmét, de m i n d i g egy a cél: az egységes, központia- san i r á n y í t o t t állam. Ezzel a friss, erőtől d u z z a d ó önkény- uralommal, mely m á r teljes m é r t é k b e n m a g á n viseli a fel- világosodás minden bélyegét és a korszerű emberszeretet jelszavával áll csatasorba, természetesen nem kellhetett ver- senyre a m a g y a r rendiség. Az idő eljárt, az élet elsuhant fölötte. Köröskörül, az egyetlen Lengyelország kivételével, a rendiség m á r m i n d e n ü t t engedelmesen f e j e t h a j t o t t az u r a l k o d ó n a k , csak itt n á l u n k élt még, látszatra töretlen erő- ben, m a k a c s szívóssággal. A m a g y a r rendiség egyedül, ma- gára h a g y a t v a áll E u r ó p a p o r o n d j á n : nincs n y u g a t i társa, akitől ösztönzést, ú j erőt k a p h a t n a , nincsennek ú j életlehe- tőségei. A mostoha sors és a folytonos élet-halál k ü z d e l e m közepette, természetesen l e m a r a d v á n m i n d e n ú j í t á s r ó l , még a kezdeményezést is k i a d t a kezéből. í g y a z t á n nem m a r a d t más h á t r a , mint egész erejével a még meglévőbe, a dicső m ú l t b a való k a p a s z k o d á s : a rendi-nemzeti kiváltságokhoz való mindenképeni ragaszkodás, még a k k o r is, lia b e l á t t á k , hogy az, az ú j idők követelményeivel homlokegyenest ellen- tétben áll és a h a z á r a káros. Minden t e k i n t e t ü k csak a köz- jogi berendezésre i r á n y u l t és annak^ sértetlenségén őrködött még a k k o r is, m i k o r a központi, idegenektől i r á n y í t o t t kor- m á n y ezek megkerülésével terjesztette k i olyan területekre hatalmát, mely a m a g y a r nemzeti lét f e n n m a r a d á s á t veszé- lyeztette.

Jellemző rendiségünkre, hogy az ősi a l k o t m á n y formái- n a k g y a k o r l á s á b a n élte ki magát. A H á r m a s k ö n y v , a C o r p u s

Juris volt m i n d e n ü k és ami ezekből hiányzott, vagy ellenke-

H a d t ö r t é n c l i n i K ö z l e m é n y e k X L I I I . 3

zett velük, arról még hallani sem a k a r t a k . Ez természetesen úgyszólván k í n a i f a l a t vont minden h a l a d á s t jelentő elgon- dolás, m i n d e n még oly önzetlen gondoskodás elé ós így ke- r é k k ö t ő j e volt a korszerű ö n k é n y u r a l o m még oly jótékony, és h a l a d á s t jelentő intézkedéseinek is.

Ám az is igaz, hogy a m a g y a r nemzetnek idegen önkény- uralom, akkor, mikor le a k a r t a rombolni a m a g y a r rendiség k i v á l t s á g a i n a k még meglévő bástyáit, a m a g y a r , nemzeti Ön- rendelkezést veszélyeztette. E n n y i b e n tehát menthető a ren- diségnek az adómentességhez való görcsös ragaszkodása.

Ez biztosította s z á m á r a az a n y a g i függetlenséget ahhoz, hogy a k o r l á t l a n uralkodói h a t a l o m m a l szembeszállhasson. Viszont a közteherviselés merev elutasítása, é p p e n az ú j kor küszö- bén és j ó f o r m á n m a j d n e m a XX. századig, m á r a korszerű h a d a k o z á s k í v á n a l m a i n a k sem felelt meg. Emellett még fo- kozta ezt a f o n á k helyzetet az is, hogy éppen az adómentes- ség volt a régebbi idők k a t o n á s k o d á s á n a k a l a p j a , vagyis az adómentesség olyan kiváltság volt, mely a katonáskodás kö- telezettségét vonta m a g a u t á n . Ám a kiváltságos rend lassan- ként elszokott a f e g y v e r forgatástól, sőt még a szükséges k a t o n a s á g f e n n t a r t á s á t is igyekezett m i n d e n erejével a ki- r á l y r a á t h á r í t a n i , nem véve észre azt. hogy ezzel a h a z a meg- védését a d j a k i kezéből. Ezzel természetesen rendi külön- állása értelmetlenné vált, mert hisz elvesztette belső igazolá- sát sőt az egészséges nemzeti társadalom fejlődésének is ú t j á t állta.

De b á r m i l y e n szívósan ragaszkodott a rendiség ősi alkot- mányos berendezkedéséhez, mégsem t u d t a megakadályozni, hogy az idegen, központi hatalom az állami élet különböző területeiről őt k i ne szorítsa. A külvilág felé látszatra az ország még a rendiség állapotában van. v a l ó j á b a n azonban az idegen k i r á l y korlátlan a k a r a t a érvényesül az állami élet minden vonatkozásaiban.

A r e n d e k nem a k a r j á k észrevenni, hogy rendi kiváltsá- g u k a l a p j a , a nemesi felkelés, i m m á r teljesen elvesztette ka- tonai értékét és a hadvezetés szempontjából hasznavehetet- lenné vált. A nemesi felkelés nehézkes: csak n a g y üggyel- b a j j a l t u d összegyűlni: az összegyűlt c s a p a t o k n á l a fegyelem h i á n y z i k , így az a k a l m a z h a t ó s á g csökken. Nem t u d j á k meg- érteni, hogy a korszerű hadviselésben nem a személyes telje- s í t m é n y e k e n v a n a fősúlv, hanem, az egyetlen célnak és a k a - r a t n a k való alárendelésben. Márpedig a korszerű állam csakis az egy a k a r a t n a k engedelmeskedő, fegyelmezett, a k a - tonáskodást é l e t h i v a t á s á n a k tekintő hadsereget k í v á n t , nem pedig hébe-hóba lóraülő, g y a k o r l a t l a n felkelő h a d a t .

A folytonos h á b o r ú s k o d á s is az állandó h a d e r ő f e n n t a r - t á s á n a k szükségét igazolta, de egyszersmind azt is megmu- tatta, hogy a jól fegyelmezett és kiképzett h a d e r ő hivatott egyedül az állami felsőbbség biztosítására. Enélkül semmit sem ér a T r i p a r t i t u m ós a C o r p u s Juris. Mégis azt l á t j u k , hogy a rendiség az általa is szükségesnek tartott állandó k a t o n a s á g b a n nem lát mást, mint adózási kérdést, s így, mert ez nemesi kiváltságát csorbítaná, a k a t o n a s á g f e n n t a r t á s á - n a k terhét megint csak az idegen k i r á l y r a h á r í t j a át. Ezzel természetesen az önálló, nemzeti hadsereg felállítását k ö n y - nyelműen k i a d j a kezéből.

Az nem lehet kétséges, hogy az idegen királytól, idegen vezetés alatt felállított k a t o n a s á g nem lehetett nemzeti és m a g y a r katonaság, h a n e m csakis az idegen uralkodó érde- keit alátámasztó és v é g r e h a j t ó hatalom.

M a g y a r h a d i t a n á c s felállítása, független m a g y a r hadveze- tés csak j á m b o r szándék m a r a d : sőt a nádor, h a j d a n az ország h a d e r e j é n e k legfőbb vezére, k a t o n a i v o n a t k o z á s b a n teljesen elveszíti jelentőségét.

A nádori méltóság k a t o n a i vonatkozású h a t á s k ö r e az 1485. évi, a nádori méltóság t á r g y á b a n hozott t ö r v é n y 4.

cikkén alapul. Ez a k ö v e t k e z ő k é p p e n szól: „Negyedszer: ha valamikor az ország szorult helyzete sürgősen k í v á n j a , és szükséges, hogy az ország lakosai a megfelelő védelemre

felkeljenek, a nádor, az ő vállalt tiszténél fogva, az ország és a lakosok közönséges és f ő k a p i t á n y a vezesse őket, de a ki- rályi felség p a r a n c s a és h a t á r o z a t a szerint."6

A rendek a n á d o r n a k ezen t ö r v é n y e n a l a p u l ó jogkörét a H a b s b u r g k i r á l y o k u r a l k o d á s a alatt is igyekeznek fenn- tartani, nem veszik, v a g y nem a k a r j á k észrevenni, hogy a n á d o r n a k e k a t o n a i méltósága h o v a t o v á b b nem felel meg a korszerű követelményeknek. N e m felel meg pedig azért, mert a szigorúan vett k a t o n a i követelmények a folytonos h á b o r ú s k o d á s következtében, a fővezéri méltóság betöltésére m i n d e n k é p p e n jól képzett k a t o n á t k í v á n n a k . Másrészt pedig ennek a személynek, m i u t á n H a b s b u r g - k i r á l y a i n k a fővezér- séget személyesen sohasem gyakorolták, feltétlenül olyan egyénnek kell lennie, aki a k ö z j o g u n k szerinti legfelsőbb H a d ú r teljes bizalmát b í r j a és e teljes bizalom b i r t o k á b a n gyakorolja a z t á n a fővezéri h a t a l m a t .

6 Art. 4. Est capitaneus generalis. — Quarto: st quando urgeret regni neeessitas et opus esset, ut pro ejus necessitate, et necessaria de- fensione regnicolae insurgèrent: palatin us, ex suscepto officio debet esse generalis, et supremus capitaneus regni. et regnicolarum, et illos guber- oare: juxta tarnen voluntatem, et arbitrium regiae celsitudinis." Vö.

1454 : I. t.-c.

Mármost, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a m a g y a r ren elek úgyszólván a k a t o n a t a r t á s minden költségét a k i r á l y r a igyekeztek á t h á r í t a n i , érthető, hogy a k i r á l y a nagyrészt nem m a g y a r pénzből f e n n t a r t o t t k a t o n a s á g á t nem a k a r j a a ren- dek k í v á n s á g a szerint a n á d o r r a bízni, h a n e m s a j á t maga választ, s a j á t , idegen környezetéből fővezért. í g y tehát p a p í - ron előáll az a helyzet, hogy v a n u g y a n n á d o r - f ő k a p i t á n y , h a t á s k ö r nélkül és van, v a g y v a n n a k idegen k a p i t á n y o k , a k i k bizony n a g y o n is sokszor b e a v a t k o z n a k a m a g y a r ligyekbe. E z a z o n b a n természetes, mert az idegen k a p i t á n y o k és vezérek m á r idegen v o l t u k n á l fogva sem szolgálhatták a kizárólagos m a g y a r érdekeket, hanem csakis Legfelsőbb H a d ú r u k érdekeit. D e azt is figyelembe kell v e n n ü n k , hogy a m á r a k k o r is időszerű hadviselés azt k í v á n t a , hogy a fő- vezérlet, a m e n n y i b e n azt a k i r á l y m a g a személyesen nem gyakorolja, egy kézben egy esíttessék.

H a b s b u r g - k i r á l y a i n k u r a l k o d á s u k alatt, ha meg is ígé- rik, sőt törvényesen j ó v á h a g y j á k a nádori méltóság katonai vonatkozású jogkörét, ez rendesen csak a p a p í r o n v a n meg, v a g y legfeljebb az a m ú g y is k a t o n a i l a g teljesen értéktelen felkelés fővezérletére vonatkozik.

D e t e k i n t s ü n k csak végig az erre vonatkozó törvényein- ken. Az 1536. évi XYI. t.-c. bevezető soraival csak annyit mond, hogy a k i r á l y az országban „a szokott h a t a l o m m a l "

h e l y t a r t ó t nevez ki.7

Az 1552. évi XV. t.-c. 3. §-a, h a nem is vonatkozik ki- m o n d o t t a n a n á d o r r a , de ú g y intézkedik, hogy „a m a g y a r o k - n a k élére m a g y a r f ő k a p i t á n y t kell állítani."*

Az 1554. évi VI. t.-c. 1. §-a m á r h a t á r o z o t t a n u t a l arra, hogy „ennek a n á d o r n a k pedig u g y a n azon h a t a l m a és jog- köre legyen", mint a többi n á d o r n a k mind ez ideig az ország törvényei és szokásai szerint volt.⁹'

Az 1601. évi IV. t.-c. 2. §-a a katonaságot „Őfelségének rendelkezéséhez képest közvetlenül a m a g y a r k a p i t á n y o k n a k alárendeli.1 0

Az 1608. évi XVIII. t.-c. 1. §-ban ú g y rendelkezik, hogy

„a k i r á l y Őfelsége a leendő n á d o r n a k m i n d e n f é l e teljes ha-

7 „XYI. — Regia majestat constituit dominum locumtenentem in regno, authoritate solita."

8 (3. §. „. . . . Hungaris similiter capitaneus generalis hungarus prae- f i c i a t u r . . .")

9 (1. §. Quia quidem palatínus, authoritatem, potestatemque eam- habere debebit, quam alii palatini, juxta veteres regni libertates, ac consuetudines, habere soliti fuerunt.'")

10 (IY. 2. §. „ . . . a capitaneis Hungris supremis, immediate depen- deat: ex dispositione suarum majestatum")

talmat megadjon.^{1 1} A teljes hatalom alatt természetesen az 1485: évi nádori jogkört szabályozó t ö r v é n y b e n megállapított jogokat és h a t a l m a t értették.

Az 1609. évi LXYI. t.-c. bevezető részében az uralkodó

„a n á d o r ispán u r a t a n á d o r s á g tisztében a h i v a t a l a teljes méltóságának reá r u h á z á s á v a l kegyelmesen megerősíteni méltóztatott.1 2

Az 1613. évi VII. t.-c. „a nádori hatalom f e n n t a r t á s á r ó l a régi bevett szokás szerint" címmel v a n ellátva és így szól:

„A nádori méltóságra nézve, a n n a k h a t a l m a a régi bevett szokás szerint a bécsi és az 1608. k. e. cikkekhez és esküjé- hez képest érintetlen maradjon."^{1 3}

Az 1618. évi IV. t.-c. i. §-a a k k é n t intézkedik, hogy

„a k a p i t á n y o k összesen és egyenként, v a l a m i n t a h a d a k n a k b á r m e l y nemzetiségű tiszttartói, ettől a n á d o r úrtól f ü g g - jenek."^{1 4}

Az 1622. évi XXT. t.-c. 1. §-a, illetve m a g a az egész tör- v é n y c i k k a felkelés módozatait t á r g y a l j a a b b a n az esetben, ha ellenséges t á m a d á s érné az országot és így erre n a g y szük- ség lenne. Mint e törvényből is k i t ű n i k , a hadkötelezettséget a „nádor ú r r a l együttesen", de „csak az ország h a t á r a i n be- lül" vállalták rendeink.1 5

Az 1662. évi VII. t.-c. 5. §-a elrendeli, hogy felkelés ese- tén „a megyék c s a p a t a i és tisztjei a m a g y a r f ő k a p i t á n y o k - n a k és a n á d o r i s p á n ú r n a k , Őfelsége u t á n alárendeltessenek és neki engedelmeskedjenek."1 6

Az 1681. évi I. t.-c. 1. §-a g a l á n t h a i gróf E s t e r h á z y Pál- n a k n á d o r r á való választásával kapcsolatosan, a k k é n t ren- delkezik, hogy „Őfelsége ezt a n á d o r u r a t . az ő h ű szolgáját,

11 XVIII. 1. §. . .. majestas sua regia, palatino futuro, plenariam, ac omnimodam potestatem attribuai," . . ."

12 L X \ I. Quoniam sacra regia majestas, dominus noster elementis- simus, dominum comitem palatinum, in officio palatinatus, attribute sibiplena ejusdem offici authoritate, clementer confirmaredignata est."

13 „Art. \ II. Ratione officii palatini: meneat ejus authoritas more antiquitus solito, juxta articulos Yiennenses, et anno 1608, ante corona- tionem editos, et juramenti ipsius continentiam."

14 IV. 1. „Et ut omnes et signuli capitanei, et gentium praefecti cujusvis natonis. ab eodem domino palatino dependeant:. . ."

15 XXI. 1. Et cum eodem domino palatino, universi, et singuli domini praelati barones, magnates, et nobiles, tam possessionati, quam unius sessionis: aliae item personaeecclesiasticae possessinonatae. amjli- ter et nobiles annales, etiam in civitatibus degentes, quo fieri poterit majori apparatu. intra limites regni ad defensionem ejusdem insurgere, militareque t e n e a n t u r . "

10 \ II. 5. §. Gentesque, et officiales comitatuum, generalibus ca- pitaneis Hungaris. et domino comiti palatino, post suam majestatum, subsint ac pareant."

a régi n á d o r i joghatóságban, s h a t a l o m b a n . . . jóságosan meg- f o g j a tartani."^{1 7}

Az 1715. évi XXI; t.-c. a nádori méltóság k a t o n a i jogkö- rét ugyancsak a felkeléssel kapcsolatosan rendeli el. „Az or- szág felkelni tartozik, ebben az esetben az 1485. évi IV. t.-c.

szerint az ország mostani és jövendő n á d o r i s p á n u r a legyen t o v á b b r a is az ország f ő k a p i t á n y a . "1 8

Az 1741. évi IX. t.-c. a nádori hivatalról szól és a 2.

§-ban azt m o n d j a , hogy „az teljes és törvényes h a t a l m á b a és jogaiba visszahelyeztetvén, a b b a n meg fog tartatni."1 0

Az 1751. évi II. t.-c. mely gróf B a t t h y á n y L a j o s n a k ná- dorrá választását i k t a t j a törvénybe, a k k é n t intézkedik, hogy

„aki — értsd B a t t h y á n y t — Ő császári és királyi szent fel- sége által m i n d a z o n jogokban és törvényes kiváltságokban, melyek a nádori és azzal összekötött helytartói h i v a t a l t az ország törvényei szerint megilletik" ebben megerősítik.2 0

Az 1790. évi V. t.-c. Sándor Lipót főherceg n á d o r r á vá- lasztását hirdeti ki. E n n e k 2. bekezdésében a következőkép- pen rendelkezik a t ö r v é n y : „a nádori és az azzal törvény szerint összekapcsolt helytartói hivatal törvényes működésé- n e k g y a k o r l á s á b a n , a most megválasztott k i r á l y i Fenség s e m m i k é p p e n és semmi részben nem fog akadályoztatni."^{2 1}

Az 1796. évi I. t.-c. József főherceget i k t a t j a nádori hi- v a t a l á b a „a nádori jelöléséről, választásáról és megerősítésé- ről szóló t ö r v é n y e k épségben t a r t á s a mellett.""²

Az 1808. évi II. t.-c. 17. §-ban a felkeléssel kapcsolatosan v a n a nádori f ő p a r a n c s n o k i jogkör megemlítve. Ez ugyanis

17 I. 1. §. „Ulterius etiam status, et ordines humillime confidund:

quod eadem sua majestas, eundem dominum palatinum. fidelem servum suum, in pristina jurisdictione, et authoritate palatinali. . . hoc loci reno- vatos benigne sit conservatura."

18 Art. XXI. De generali regni capitaneatu. „Annuente sua majes- tate decretum est: quod ubi ad mentem articuli 8 praesentis diaetae, ac aliarum regni legum superinde sancitarum, regnum hoc insurgere dede- bit: eo in casu, sensu articuli 4. anni 1485. dominus regni palatínus mo- dernus, et futuri, generalis regni capitaneus ultro quoque manebit."

19 Art. IX. De officio palatinali 2. §.' „Idemque in plenam et le- galem authoritatem. atque jurisdictionem repositum, in eadem conser- vabitux."

20 Art. II. De noviterelecto regni palatino. „ . . . qui per suam sacram caesaream et regiam majestatem in omnibus juríbus, et legalibus praerogativus, palatinali, illque lege juncto locumtenentiali officio, juxta leges regni competentibus benigne conservandus, jurejurando j u x t a dec- retalem formulám deposito initiatus et obstrictus est. . .

21 Art. Y. „ . . . quod omnes sui partes legali palatini, adeoque lege juncti locumtenentis officii functione, inviolabiliter, et in salvo permansuras.'"

22 Art. L. „ . . . Sua majestas sacratissima se clementer deferre, salvis caeteroquin legibus de candidatione, electi one, et confirmatione palatini sonantibus, innusset. .

k i m o n d j a , hogy a kiállított felkelés „közvetlenül Ő szent Felségének az ország nádora, Ő császári k i r á l y i Fensége út- ján g y a k o r l a n d ó f ő p a r a n c s n o k s á g a és vezérlete alatt áll."²³

Az 1848. évi II. t.-c. I s t v á n főherceg n á d o r r á választását i k t a t j a törvénybe. Érdekessége e t ö r v é n y n e k az, hogy mind- a n n a k ellenére, liogy^ a III. t.-c.-kel a független, felelős ma- g y a r minisztériumot f e l á l l í t j á k , „a nádori méltóság hatósága és j o g a i . . . minden jövendő i d ő k r e épségben f e n n t a r t a t n a k "

n y i l v á n í t j á k , sőt a t ö r v é n y következő szakasza még ú j ó l a g megerősíti azt, hogy „a nádori méltóságot m i n d e n törvényes jogaiban e n n e k u t á n a is f e n n f o g j a t a r t a n i és eszközölni, hogy az elválasztott ú j n á d o r a n á d o r i és h e l y t a r t ó i méltóság min- den törvényes jogait és kötelességeit egész kiterjedésében, minden b á r h o n n a n eredő a k a d á l y nélkül teljes m é r t é k b e n gyakorolhassa."

Ez a nádori t ö r v é n y a n á d o r t még m e g h a g y j a teljes ha- tás- és jogkörének g y a k o r l á s á b a n , de u g y a n e k k o r a 111. t.-c.

a nádort teszi meg a k i r á l y helyettesének, ha az nem tartóz- k o d n a az országban és ezzel a II. t.-c.-ben adott jogokat a n n y i b a n n y í r b á l j a meg, hogy a n á d o r rendelkezéseit is a minisztériumnak ellenjegyezni kell, a m e n n y i b e n azt a ki- rály nevében gyakorolja.2 4

Yégiil meg kell e m l é k e z n ü n k az 1867. évi VII. t.-c.-ről.

mely a n á d o r n a k , m i n t k i r á l y i h e l y t a r t ó n a k jogkörét h a t á - lyon k í v ü l helyezi. E g y é b k é n t is a nádori méltóságot a be- állott helyzetre való tekintettel nem tölti be a törvény, csak kilátásba helyezi, hogy lia a h a t á s k ö r t újból szabályozták, a k k o r fog az ország nádort választani.

Am a kiegyezés utáni kettősrendszerű e g y e d u r a l o m b a n erre nem került sor. Nem látszott szükségesnek, hogy ez a közjogi állás, a l a p u l véve az 1485. évi nádori jogkört sza- bályozó törvényt, ha k o r s z e r ű b b a l a k b a n is, de megjelenjék illetve visszaállíttassék. K ü l ö n b e n sem volt meg a n n a k a lehe- tősége. hogy a n á d o r a m a g y a r k a t o n a s á g főparancsnoki méltóságát töltse be. mivel ilyen k a t o n a s á g nem is volt. A ké- sőbbi m. kir. honvédség f ő p a r a n c s n o k i á l l á s á n a k pedig m á r semmi köze sincs a n á d o r e jogköréhez, mert ezt a c s u p á n katonai méltóságot az 1868. évi XLI. t.-c. 25. §. rendelkezései a l a p j á n „tisztán k a t o n a i rendelkezés céljából Őfelsége

evezi ki." Tehát nem v á l a s z t j á k , mint a nádort. D e a fő-

23 II. 17. „ . . . immediate a Suae majestis sacratissimae im- perio, et directione medio Suae celsitudinis caesareo regiae domini regni palatini, qua supremi regni capitanei exercendis, dependentiam ha- bebit . . ."

24 Yö. 1848 : XXVIII. t.-c.

parancsnoki jogkör s z ű k e b b voltát m u t a t j a a törvény 26. §-a is. E n n e k címe: „Őfelségéhez intézendő felterjesztések."

A felterjesztéseket a honvédelmi miniszter és nem a hon- védség f ő p a r a n c s n o k a teszi. í g y ez a törvénycikk a hon- védéi mi minisztert a k i r á l y és a honvéd f ő p a r a n c s n o k közé i k t a t j a . D e egyébként is felettes h a t ó s á g n a k tekinthető, mert :

„Rendeleteit a honvédelmi miniszter a honvédségi főparancs- nokság ú j á n intézi a honvéd hatóságokhoz s u g y a n ezenúton veszi azokat. Ez utóbbi a h a t á s k ö r é h e z tartozó ügyekben a honvéd hatóságokkal és c s a p a t o k k a l rendelkezik ugyan, de f o n t o s a b b rendelkezéseiről egyúttal a honvédelmi minisz- tert értesíteni köteles."

D e még jobban rávilágít a 27. §. arra. liogv a honvéd f ő p a r a n c s n o k i állásnak m á r semmi köze sincs a nádori 1485:4. cikkhez. A 27. §. „A honvédségi főparancsnok szol- gálati viszonya a sorhadbeli f ő p a r a n c s n o k i r á n y á b a n " címet viseli és szól: „A honvédségi főparancsnok, b é k e idején a hadsereg vezénylő tábornokaival egvenrendű viszonyban áll."

„A tettleg szolgálatban álló honvéd csapatok, béke ide- jén, s v a l a m e d d i g k i v á l ó a n csak a belrend és biztosság fenn- t a r t á s á r a a l k a l m a z t a t n a k , kizárólag a honvéd hatóságok ren- delkezése alatt á l l a n a k : mihelyt a z o n b a n közös cselekvésre, v a g y a hadsereg c s a p a t a i v a l együttes f e g y v e r g y a k o r l a t r a hí- v a t n a k fel. ezen viszony t a r t a m á r a az illető hadseregbeli c s a p a t p a r a n c s n o k rendelkezése alá esnek.

A honvéd f ő p a r a n c s n o k az országban fennálló honvéd- hadosztályok létszáma és elhelyezése, valamint az ezekben előforduló változások felől a hadseregbeli vezénylő táborno- k o k a t a szükséghez képest vagy maga értesíti, v a g y a hon védkeríileti p a r a n c s n o k o k által értesítteti.

H á b o r ú b a n az összes honvédség, f ő p a r a n c s n o k á v a l együtt, a fővezérnek van alárendelve, aki azt a k ö r ü l m é n y e k igénylete szerint m a g a s a b b rendű k ü l ö n h a d t e s t e k b e n és v a g y külön, v a g y a hadsereg csapataival egyesítve hasz- n á l j a . "

Itt még a 31. §. második bekezdését is fel kell említe- n ü n k : „A honvédség k a t o n a i képzettségi fokáról s fegyelmi állapotáról a közös h a d ü g y m i n i s z t e r n e k , a honvédség f ő p a - r a n c s n o k a részéről, a honvédelmi miniszter ú t j á n , időszaki- lag jelentés teendő."^{2 5}

Mindebből m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy evvel illetve ezekkel a törvénycikkekkel, a nádori méltóságnak az 14S5. IV. tc.-ben meghatározott jogköre végeg megszűntnek tekinthető. Az

25 V. ö. 1868. XL. tc. 49. §.

1868 évi XL1. t.-c.-ben szűkreszabott h a t á s k ö r — a honvéd- ség katonai ü g y e k b e n béke idején a honvédség f ő p a r a n c s - n o k á n a k v a n alárendelve, h á b o r ú alatt pedig a k i r á l y által kinevezett hadvezér vezérlete alatt áll — m á r nem volt a n á d o r közjogi állásához mérve, de nem is lehetett ahhoz al- kalmazni, mert a m a g y a r haderő, mint olyan, csak az 1868 XLI. tc.-el hívatott életre. Eddig csak császári-királyi h a d - sereg volt, mely k i m o n d o t t a n az u r a l k o d ó n a k volt aláren- delve és csak ez rendelkezett vele. A m a g y a r r e n d e k n e k egyéb kötelezettsége nem volt, mint, hol k a t o n á v a l , hol pénz- zel, e császár-királyi hadsereg f e n n t a r t á s á h o z h o z z á j á r u l n i .

Az természetes, hogy ez a császár-királyi h a d s e r e g 1715- ben történt felállításától a mindenkori szükségnek megfe- lelően fejlődött és ment át mindazon változásokon és korsze- rűsítésen, melyek a fejlődésnek velejárói voltak és érkezett el ahhoz a szervezetéhez, melyet a 67-es kiegyezés talált.

Ez a szervezet a z o n b a n nem m á r ó l - h o l n a p r a teremtő- dött, h a n e m évszázados f o l y a m a t e r e d m é n y e volt, és m i n d e n szálával a H a b s b u r g k i r á l y f ő h a d ú r i jogára támaszkodott és abból merítette erejét is. Foerőssége az egy kézben való egye- sítés volt. Ez azonban nemcsak az u r a l k o d ó s z e m p o n t j á b ó l volt a legmegfelelőbb, hanem, eltekintve m i n d e n politikai ós hatalmi vonatkozásoktól, katonai szempontból is az egyedüli helyes megoldásnak tekinthető. Helyes megoldásnak pedig azért, mert csakis akkor t u d egy hadsereg a reábízott fel- a d a t á n a k jól megfelelni, ha azt egy a k a r a t i r á n y í t j a . Ezt m á r I. F e r d i n á n d is felismerte és m i n d e n bizonnyal ezt sze- rette volna h a d ü g y i p o l i t i k á j á v a l megvalósítani. H a sikerült Ápolna I. F e r d i n á n d n a k B u d á n m a r a d n i a , a k k o r m i n d e n va- lószínűség szerint, ez a k a t o n a i egykéz, a n á d o r kezében ma- rad. Sajnos, m á s k é n t történt és a n á d o r i méltóság katonai jogkörét rendeink csak p a p i r o n mentették át, anélkül, hogy számoltak volna a h a d ü g y időközben beállott fejlődésével.

A r e n d e k ezt a méltóságot tényleg, mint katonai, de közjo- gilag is kiépített, méltóságot a korszerű k ö v e t e l m é n y e k n e k megfelelően k i f e j leszhették volna, mert meg volt nemcsak az alkalom, de a lehetőség is, á m a rendek nem éltek vele;

megelégedtek azzal, hogy p a p i r o n le-leszögezzék a jog fenn- t a r t á s á r a i r á n y u l ó k í v á n s á g u k a t , nem igen törődve azzal, hogy a k i r á l y által kinevezett nádorok a t ö r v é n y e k e n ala- puló nádori jogkörük és h a t a l m u k teljes b i r t o k á b a helyez- tettek-e? N á d o r a i n k pedig i n k á b b politikai jogaik megtartá- sára vetették a fősúlyt, elhanyagolva méltóságuk katonai oldalát; v a g y a m e n n y i b e n k a t o n á k is voltak, mint császár- királyi tisztek mindenek előtt a L e g f ő b b H a d u r u k n a k tartoz- tak engedelmességgel és így. e jogkör m a g y a r é r d e k e k n e k megfelelő kiépítését nem is szorgalmazhatták.

A mai korszerű hadvezetés pedig teijes mértékben meg- követeli, hogy ezt a méltóságot minden tekintetben, katonai szakember töltse be, a k i n e k éppen úgy, mint a legfőbb bírói méltóság viselőjének, egyéb más természetű állami tisztje nincs. Ez azért szükséges, mert ezt az állást f e l a d a t á n á l fog- va, n y u g o d t a n m o n d h a t j u k az állam biztonsága legfőbb őrzőjének és így egyike lesz legfőbb közjogi méltóságaink- n a k . E n n e k a n á d o r f ő h a d p a r a n c s n o k i jogkörét átvevő köz- jogi méltóságnak, igaz teljesen idegen hatások alatt kifejlő- dött, de a h a d ü g y i fejlődésnek m i n d e n tekintetben megfelelő, jogkörét a k k é n t jellemezhetjük, hogy az állami életben be- töltött h i v a t a l á n á l fogva, az ő kötelessége a haza védelmét nemcsak előkészíteni, h a n e m azt a Legfelsőbb H a d ú r jóvá- h a g y á s a a l a p j á n végre is h a j t a n i , illetve a végrehajtást ve- zetni. A honvédelmi miniszter nem lehet, mert neki köz- igazgatási. szervezési és ebből folyó végrehajtási jogköre van. Ezek m a oly n a g y mérvűek, hogy i r á n y í t á s u k m á r egy- m a g á b a n is, k ü l ö n embert igényel. Tehát a tényleges véde- lem megszervezését, a n n a k vezetését, valamint adott esetben a védelem v é g r e h a j t á s á t , egy külön, csakis evvel a feladat- körrel felruházott egyénre lehet bízni, aki ebben a feladat- körében. a k i r á l y n a k államfői jogkörében megillető h a d ú r i jogánál fogva, közvetlenül kell, hogy alárendelve legyen, il- letve ezen h i v a t á s á b a n olyan közjogi állást kell betöltenie, melyben kifelé k i f e j e z é s r e jut, hogy a szó-szoros értelmében vett honvédelem, ebben az egy kézben f u t össze. Ez m á r azért is szükséges, mert a k i r á l y t államfői jogkörében, mint Legfel- sőbb H a d u r a t megilleti az a jog, hogy az államélet egészé- re k i h a t ó létkérdésekben főhatalomszerűen, belátásra bízott alapon2 6 rendelkezzék. Bár az természetes, hogy itt is bizo- nyos, az a l k o t m á n y által megállapított korlátozásokat, illet- ve szokásokat kell figyelembe venni.² ,

Ahhoz, hogy a h a d e r ő n e k h á b o r ú b a n való vezetése min- d e n k é p e n a legmegfelelőbben működhessék, szükséges, hogy az előkészületek m á r b é k e idején megtétessenek, tehát an- nak, aki az á l l a m f ő előbbemlített f ő h a t a l m á b ó l és belátásá- ból, v a l a m i n t bizalmából kifolyólag mindezek megtételére kijelöltetett, közjogi méltóságot kell viselnie. Ennek a mél- tóságnak azonban sohasem szabad személyhez kötöttnek lenni; ez ellenkeznék a korszerű hadviselés követelményei- vel, de ellenkezik magával a történeti fejlődéssel is.

26 Tomcsáiiyi Móric. „Magyarország közjoga." 311 — 15. old. Bp.

Egyetemi-nyomda, 1940.

1920 : I. tc. és 1920 : XVII. tc. Itt. a hadsereg vezérletére a had- seregnek háborúban való vezetésére gondolok.

Ám a korszerű hadviselés azt is megköveteli, hogy el- lentétben az 1940 : IX. tc.-kel, mely a honvédelmi érdekek békében és h á b o r ú b a n való minél h a t h a t ó s a b b kielégítésé- nek és ö s s z h a n g j á n a k biztosítására a Legfelsőbb Honvédel- mi Tanácsot állítja föl, ez az ü g y k ö r egy kézben egyesíttes- sék, mégpedig a r r a hívatott s z a k e m b e r kezében. Ez nem mi- niszteriális h a t á s k ö r , h a n e m teljesen különleges, egyrészt az á l l a m f ő i jogkörből folyó, másrészt a korszerű hadviselés kí- v á n a l m a i n a k megfelelő. A korszerű megoldás tehát azt k í - v á n n á , hogy ez a közjogi állás, minthogy ü g y k ö r e a törté- nelmi fejlődés szerint a nádori méltóság egyik — k a t o n a i — velejárójából származik,2 8 ennek megfelelő helyet k a p j o n al- k o t m á n y u n k b a n . Ez a méltóság ugyanis, h a d ü g y ü n k évszá- zados idegen b e f o l y á s alatti fejlődésének k ö v e t k e z t é b e n ú g y - szólván teljesen feledésbe ment, ami a z o n b a n semmi esetre sem elegendő ok a r r a , hogy az korszerű a l k o t m á n y u n k b a n és k ö z j o g u n k b a n ú j helyet ne k a p j o n .

Már említettem, hogy a m a g y a r rendek, m i n d a n n a k el- lenére. hogy ők is t u d t á k , m e n n y i r e szükséges volna a Habs- b u r g - m o n a r c h i a keleti felének védelmét m a g y a r és nemzeti hadseregre bízni, mégis egyrészt az adómentességükben rejlő nemesi k i v á l t s á g u k a t veszélyeztetve látván, érthetetlen el- lenállást f e j t e t t e k ki, másrészt a bécsi idegen u d v a r örökle- tes bizalmatlansága sem engedte, hogy korszerű, m a g y a r k a - tonaság állíttasék fel. M á r pedig a török hódoltság harcai, de a n y u g a t e u r ó p a i h á b o r ú k is, mind az állandó jellegű h a d - sereg felállításának szükségességét igazolták.

U g y a n e k k o r azonban mit l á t u n k itt n á l u n k ? Jóllehet, m á r az 1602 : IX. tc. is megállapította, hogy a nemesi felke- lés, mint katonai erő, teljesen hasznavehetetlen,2 9 mégis a m a g y a r rendek, s ezt szomorúan kell m e g á l l a p í t a n u n k , nem az önálló m a g y a r hadsereg felállításáért, h a n e m s a j á t adó- mentességük épségbentartásáért k ü z d ö t t e k . Ékes bizonyíték a rendek e törekvésére az 1700. évek eső két évtizedében le- folyt és az állandó hadsereg felállítását célzó k ü l ö n f é l e t á r - gyalás. Ezekből kitűnik, hogy igenis megvolt a lehetősége an- nak, hogy egy m a g y a r és nemzeti h a d e r ő állíttassék fel, csak a rendeknek kellett volna az á l t a l u k is elismert h a d e r ő f e n n -

t a r t á s á n a k szükségességén túlmenően, a r r a az álláspontra is eljutni, hogy az a haderő, melyet ők t a r t a n a k el, amely te-

28 Y. ö. 1485 4.. 1554 : 6. 1. 1608 : 18. 1. §., 1609 : 66. Bevezető rész, 1615 : 7., 1618:4., 1681 : 1. 1. §., 1715 : 21., 1741 : 9. 2. §., 1751 : 2., 1790 : 5. 4. bekezdése., 1808 : 2. 17. §., 1848 : 2. 5. bekezdése., 1867 :7. 2.§.

29 Az 1602 :9. tc. címe „Status et ordims regni, personalis insur- rectionis unitilitate declarata: . . ." (Az ország k a r a i és rendei a sze- mélves felkelés haszontalanságát jelentik ki . . .)

hát létében tőlük függ, nem lesz egyedül csak királyi haderő, h a n e m m a g y a r nemzeti h a d e r ő is. Sajnos, azonban azt lát- juk, hogy az 1712-ben összeült h a d ü g y i cleputatio nem a ma- g y a r nemzeti k a t o n a s á g megalkotásáról tanácskozik, hanem megint csak az adózás kerül szóba és emellett a lakosságot ért sérelmek, az idegen parancsokok s k a t o n á k kihágásai fe- letti időtrabló jogi viták töltik ki a tanácskozási n a p o k a t . Szinte érthetetlen, hogy a m a g y a r rendek, minden bevallott felismerésük ellenére is, k i t a r t a n a k azon v é l e m é n y ü k mel- lett, hogy a szükség esetén elrendelt nemesi felkeléssel ele- get tesznek honvédelmi kötelezettségüknek és tőlük többet nem lehet k í v á n n i ; j o b b á g y a i k pedig a m ú g y is oly sok ter- het viselnek, hogy más, állandó sereg eltartását m á r nem bír- n á k el. Mint l á t j u k , a nemzeti h a d e r ő ügyét, önálló főhatal- m i s á g u n k egyik a l a p j á t , a rendek megint csak p é n z ü g y i kér- désnek tekintik és ú g y az előzetes tárgyalásokon, mint a bizottsági üléseken azt kérik, hogy a felállítani tervezett k a - tonaság ellátását k i r á l y u r u k m á s h o n n a n fedezze, sőt az or- szág terhein is k ö n n y í t s e n . Ilyen meggondolások a l a p j á n született meg a H a b s b u r g - m o n a r c h i a állandó h a d e r e j é t Ma- gyarországon is törvényesen szabályozó 1715. évi VIII. tc.

E n n e k m á r a címe se az ..exercitus hungaricus"-t, hanem ..De insurrectione, et contributione", vagyis nem a m a g y a r haderőt, h a n e m a nemesi felkelést és a h a d i a d ó t nevezi meg.

Bár a rendek által hozott t ö r v é n y 2. szakasza elismeri, hogy M a g y a r o r s z á g n a k szüksége v a n egy „hazaiakból és k ü l f ö l - diekből álló rendes hadseregre", de — és itt v a n a szomorú h a n g s ú l y — a rendek megint megelégedtek a n n a k a k í v á n - s á g u k n a k hangoztatásával, hogy a hadsereget fizesse a ki- r á l y „az azelőtt is dicséretesen követett mód szerint."³⁰ Ezzel

30 1715 : VIII. t.-c.: De insurrectione et contributione. Quan- doquidem nobiles, et omnes illi. quos sub nomentclatione hac (cu- juscimique sint honoris, dignitatis, et status personae) in Hungaria lex complectitur, pro regni defcnsione militare: adeoque personaliter insur- gere, suaque respective banderia producere, et praestarc teneantur:

1. Id sacra caesarea regiaque majestas quoties necessum esse ju- dicaverit. acl conformitatem hactenus sancitarum superinde legum, amodo imposterum quoque desiderare, et exigere poterit.

2. Quia tarnen per earn solam. regnum hocce sufficienter defendi nequiret, adeoque validior, et regulata militia, tum ex nativis, tum externis constans, pro omni eventu intertenenda veniret, quam sine contributione comparari non posse, indubitatum esset: hinc subsidio- rum, et contributionum eatenus necessarium materia, diaetaliter (quo aliunde spectare dignoscitur) cum statibus deliberanda erit.

3. Ubi vero extraordinarius inopinatae irruptionis hostilis casus xemerserit : aut varii et improvisi flagrantis belli ratio, ordinariam rei tam arduae tracrandae methodum, et formám non admittt-ret: pro ejusmodi casibus iidem status, et ordines, non solum consultum, ast et necessarium

a törvénnyel természetesen az idegen k i r á l y a nagyrészt sa- j á t jövedelmeiből és egyéb országainak adóiból eltartott k a - tonaság felett korlátlan rendelkezési jogot k a p o t t míg a ne- messég megint k i a d t a kezéből azt a lehetőséget, hogy m a g a , s a j á t elhatározásából állítsa fel a m a g y a r nemzeti hadsere- get.

Az természetes, hogy ily k ö r ü l m é n y e k között, a r e n d e k által a bizottsági t á r g y a l á s o k o n s z ó b a k e r ü l t m a g y a r h a d i t a - nács felállítása és ezzel kapcsolatosan a n á d o r f ő h a d p a r a n c s - noki jogának1 1 ú j b ó l i visszaállítása és m i n d e n magyarországi katonaságra való kiterjesztése, a k i r á l y tiltakozásán — mert ezt felségjogaiba való b e a v a t k o z á s n a k tekintette — elbu- kásra volt ítélve. Megalakult tehát a Magyarországtól f ü g - getlen „Őfelsége hadserege", mellyel a k i r á l y k o r l á t l a n u l ren- delkezett. A m a g y a r nemességnek pedig Őfelsége megengedte, hogy az adót m e g a j á n l h a s s a . De m á r ezen engedéllyel is ki- húzott egy rendi méregfogat akkor, mikor u g y a n ebben a tör- v é n y b e n azt is kimondotta Őfelsége, hogy h a szükséges és a h a d i a d ó ü g y é n e k t á r g y a l á s a halasztást nem t ű r , nem kell az országgyűlésre várni, h a n e m „concursusokat" kell összehív- ni.32 Ezzel Őfelsége elérte azt, hogy p é n z ü g y i téren is függet- lenítette m a g á t az országgyűlések időtrabló h ú z a - v o n á j á t ó l , mert hisz a h a d i a d ó t a concursusra gyakorolt e n y h e nyomás- sal, országgyűlés nélkül is fel lehetett emeltetni.

A n n a k , hogy így a rendek k i a d t á k k e z ü k b ő l a magyar- hadsereg m e g a l k o t á s á n a k lehetőségét, természetes következ- m é n y e volt, hogy a m a g y a r t a l a j b ó l k i s z a k a d t és csak né- hánya huszár- és h a j d ú - e z r e d d e l k a p c s o l a t b a n álló császár- királyi hadsereget az országban idegennek tekintették és a katonáskodástól a m ú g y is m i n d i n k á b b elszokó nemesség még nemesi előjogainak megcsorbító j á t is látta benne. Ez az el- lenszenv ment át a m a g y a r k ö z t u d a t b a , pedig e császár-ki- rályi h a d e r ő m a g y a r ezredei dicséretes vitézséggel kiizdöt-

esse statuerunt. ut palanitus, et primas regni, item praelati barones ta- bula judicaria regia, comitatusque, et regiae ac liberae civitates, in quantum, et quo frequentiori numero fieri poterit, intra, et non extra regnum convocentur.

4. Qui cognita hujusmodi inopinatae necessitatis causa, eaque ad utilitatem et necessitatem regni, pro sufficienti agnita, et adinventa:

in puncto hujusmodi contributionis (et non aliorum regni negotiorum) deliberare et decernere possint.

3 1 1715 : 21. tc. De generali regni capitaneatu.

Annuente sua majestate deeretum est: quod ubi ad mentem arti- culi 8, praesentis diaetae, ac aliarum regni legum superinde sancitarum regnum hoc insurgere debebit:eo in casu, sensu articuli 4. anni 1485.

dominus regni palatinus modernus, et f u t u r i generalis regni capitaneus ultro quoque manebit.

32 1715 : VIII. tc. 5. és 4. §§.

tek, őrizték és á t m e n t e t t é k a m a g y a r k a t o n a i erényeket, a mai m a g y a r k a t o n a s á g számára. Sőt a XVII. század m a g y a r h u s z á r j a m i n t a k é p e és tanítómestere lett v a l a m e n n y i állam k ö n n y ű lovasságának, melyek átvették nemcsak a m a g y a r h u s z á r harcmodorát, h a n e m katonai műveltségét és egyen- r u h á j á t , m e l y r e még m a is büszkék.

M i u t á n azonban a császár-királyi h a d e r ő b e n lassanként egyöntetű szellem kezdett kibontakozni, s mert ennek termé- szetes k ö v e t e l m é n y e volt az egyöntetű vezénylet és vezérlet, ami viszont tekintve a h a d e r ő zömét csak német lehetett, bi- zonyos elnémetesítő i r á n y z a t is mutatkozott, melyet sokszor még az igazán jó m a g y a r p a r a n c s n o k o k is pártolni látszot- tak. Ez viszont megint csak a h a d e r ő ellen táplált h a n g u l a t életbentartását segítette elő, jóllehet, ha meggondoljuk, ezek a p a r a n c s n o k o k csak a vezetés célszerűségéből és nem f a j - t á j o k ellen cselekedtek, mikor az egységes n é m e t n y e l v ű ve- zérlet és vezénylet mellett döntöttek. Azt meg is á l l a p í t h a t - j u k . hogy a tiszta m a g y a r ezredek mindennek ellenére meg- t a r t o t t á k mindig m a g y a r nemzeti v o l t u k a t és szégyent a m a g y a r névre sohasem hoztak. Mindezeken kívül, mivel az ország minden előkészület nélkül — k a s z á r n y á k és tábor- helyek nem voltak — k e r ü l t a b b a a helyzetbe, hogy állandó katonaságot kellett az országban tartani, a sok visszaélés és t ú l k a p á s , melyet nemcsak az idegen p a r a n c s n o k o k és kato- n á k követtek el, tetézte a rossz hangulatot. Ezt k a p t u k örök- be s ezt kell most lassan elfelejtenünk, illetve f e l e j t e t n ü n k az ország közvéleményével.

De, hogy a m a g y a r k i r á l y h a d ú r i j o g á n a k idegen kö- r ü l m é n y e k közötti a l a k u l á s á t és fejlődését megérthessük, az állandó hadsereg, m a j d a császár-királyi h a d e r ő fejlődését is n a g y j á b a n meg kell ismernünk.

Az állandó jellegű h a d e r ő kérdése m á r a 30 éves háború idejében f e l - f e l b u k k a n , különösen azzal az indokolással, hogy az évenként megismétlődő zsoldos elbocsátásokkal olv n a g y összegeket fizetnek ki, a m e l y e k nincsenek rendesen a r á n y b a n az elért eredményekkel. Azért említem a zsoldosokat, mert az á l l a n d ó jellegű hadsereg nem a nemesi felkelő seregből és nem a h a t á r o k védelmében f e g y v e r b e n tartott katonaságból kép- ződött, h a n e m ezektől függetlenül, mint teljesen különálló zsoldos h a d e r ő alakult meg.³³ E n n e k a kérdésnek megoldása a folytonos h á b o r ú s k o d á s következtében, hovatovább kor-

33 Geizkofler Z. 1597/1600 között, mint „Reichspfennigmeister" eb- ben az értelemben ad véleményt a határvédelem és az állandó jellegű katonaság megszervezésére. (Staatsarehiv. : Reichstagsakten : Fasc.

77.—1600.) Ugyan ily értelemben nvilatkozik a Hofkriegsrat 1601-ben.

(Heeresarchiv : HKR. Reg. 1601. Sept. Nr. 27.)

m á n y z a t i — alkotmányos — kérdéssé, főleg p é n z ü g y i kér- déssé vált és természetes, hogy végleges megoldása csak a k - kor következhetett be, mikor a k o r m á n y z a t n a k sikerült olyan p é n z ü g y i műveleteket v é g r e h a j t a n i , melyek a haderő fenn- t a r t á s á h o z szükséges pénzt biztosították. Amig tehát a kor- m á n y z a t n a k állandó jellegű a d ó k nem állottak rendelkezé- sére, e kérdés megvalósítása b i z o n y t a l a n volt.

A H a b s b u r g - u r a l k o d ó k m a j d n e m egy évszázadon át igye- keztek a b i r o d a l m u k rendjeitől oly a d ó k a t és segélyeket k a p - ni, mellyel az a k k o r o n szükséges haderőt f e n n t a r t h a t t á k és így az állandó jellegű h a d e r ő a l a p j a i t l e r a k h a t t á k volna. Azt ugyanis igen h a m a r felismerték, hogv a folytonos háborús- kodás eredményesen csak a k k o r f o l y t a t h a t ó , h a megfelelően képzett és felszerelt h a d e r ő áll m i n d e n k o r az u r a l k o d ó ren- delkezésére. Ezt a k í v á n a l m a t a zsoldos rendszer m á r nem t u d j a teljesen kielégíteni. Ezenkívül a zsoldos seregek fenn- és eltartása is jóval többe kerül, mint az állandó katonaság, azért m á r az állami p é n z ü g y e k is az u t ó b b i n a k a megvaló- sítását tették kívánatossá. De a Habsburg-birodalom foly- tonos pénzügy i zavarai erősen a k a d á l y o z t á k , hogy az átme- net a zsoldos rendszerről az állandó hadseregre zökkenő nél- k ü l történjék.

A zsoldosok, ha fizetésüket rendesen m e g k a p t á k volna, télen-nyáron át folytatólagos szolgálatot is v á l l a l t a k volna, mint az ekkor H o l l a n d i á b a n rendszerré is vált. Mivel azon- b a n a szükséges pénz m á r a toborzott ezredek felállítását en- gedélyező k i r á l y i o k i r a t b a n — Bestallungsbrief — k i k ö t ö t t három h ó n a p r a sem volt meg, nem igen a k a r t a k a zsoldosok tovább szolgálni. D e ezenkívül még az is csökkentette a szol- g á l a t b a n m a r a d á s i kedvet, hogy lassanként — a XVITI. szá- zad első évtizedeire — szokássá vált, hogy a télen át is fegy- verben tartott k a t o n a s á g kevesebb zsoldot k a p o t t . E n n e k legfőbb oka u g y a n c s a k az örökös p é n z s z ű k e volt, de a zsol- dosokkal szemben azzal indokolták, hogy a téli, helyőrségi szolgálat sokkal k ö n n y e b b , t e h á t így a n n a k olcsóbbnak is kell lennie.³⁴ A XYT. század végétől, a m e n n y i b e n elegendő pénz állott rendelkezésre, n é h á n y toborzott csapattestet m á r télen-nyáron át f e g y v e r b e n t a r t o t t a k .

A joggyakorlat a következő volt. A toborzás megejtésére Őfelsége egy okiratot „ B e t s a l l u n g s b r i e f ' állított ki, melynek a l a p j á n a toborzást meg lehetet ejteni. Ezen okirat szerint, a zsoldosokat rendesen három h ó n a p r a és addig amig szűksé- g ü n k van rá — „auf drei Monate u n d h e r n a c h so lang w i r

34 Heeresarchiv : HKR. Exp. 1596. és — Feldakten 1600/VII. ad 2.

seiner b e d ü r f e n " — v a g y „auf drei Monate u n d länger" — f o g a d t á k föl.

A valóságban a csapatok úgyszólván mindig tovább ma- r a d t a k fegyverben, mégis mindvégig m e g t a r t o t t á k az okira- tok e szövegezését. Tették pedig ezt azért, mert h a több hó- n a p r a szólt volna, a k k o r az egész, így kikötött időre meg kel- lett volna fizetni a zsoldot még a k k o r is, ha a csapat felhasz- nálásra nem is került. Másrészt az említett „és a d d i g amig szükségünk v a n r e á " kifejezés a r r a szolgált, hogy az ural- kodó által vallott és helyesnek tartott azon felfogást támo- gassa, hogy a c s a p a t o k n a k a d d i g kell szolgániok, m í g azt a H a d ú r szükségesnek és célszerűnek t a r t j a . E felfogás kato- nai .szempontból teljesen helvén való is, ám keresztülvitele elé a k o r m á n y z a t örökös p é n z ü g y i nehézségei gördítettek a k a d á l y o k a t .

A csapatok leszerelése — „ A b d a n k u n g " — elméletileg uralkodói jogkörhöz tartozott, de élni vele csak a k k o r lehe- tett, h a a leszereléshez szükséges pénz is rendelkezésre állt.

Már pedig ez v a j m i r i t k á n f o r d u l t elő. Tehát ú g y igyekeztek e b a j o n segíteni, hogy lia a leszerelés k ö r ü l folytatott alku- dozások — a k a t o n á k által okozott k á r o k b e t u d á s á v a l a kincs- t á r mennél kevesebbet fizessen — nem sikerültek és a lesze- relési szemle e l m a r a d t a csapatot téli szállásba helyezték.3 5

Ez természetesen a lakosságra súlyos m e g p r ó b á l t a t á s volt, mert a zsoldosok az e l m a r a d t zsoldjukért a lakosságon k á r - t a l a n í t o t t á k m a g u k a t .

E g y é b k é n t a leszerelés — L i c e n t i a - A b d a n k u n g — ren- desen egy, erre k ü l ö n kijelölt helységben történt és szemlé- vel — M u s t e r u n g — volt egybekötve.3 6 E n n é l az alkalomnál a zsoldosokat lefegyverezték, igazolójeggyel — Passeport — l á t t á k el és a sikeres alkudozások e r e d m é n y e k é n t megállapí- tott összeget ki kellett volna fizetni. Ám, miként az lassan szokássá vált, még ezt a kialkudott összeget sem fizették ki teljes egészében, h a n e m egy részéről az u d v a r i k a m a r a — H o f k a m m e r — m a r a d v á n y j e g y e k e t — Restzettel — állított ki. Ezeket a zsoldosok — misem természetesebb — á r u b a bocsátották, hogy így h a m a r á b b pénzt lássanak. í g y ezek a m a r a d v á n y jegyek a legtöbb esetben a kiállított névértéken alul cseréltek gazdát. Ez jövedelmező üzletnek bizonyult olyanok részére, akik az ily jegyeket megvásárolták és a z t á n a teljes összeg kifizetése végett az u d v a r i k a m a r á h o z b e n y ú j - tották. Ebből természetesen csúnya üzérkedés lett, úgyhogy a k o r m á n y z a t n a k a m a r a d v á n y j e g y e k á r u b a b o c s á t á s á t be is kel-

35 Heeresarchiv : HKR. Prot. Exp. 1603. fol. 797.

36 Heeresarchiv : HKR. Reg. 1602. Dec. 91.

/

lett tiltani. N a g y o b b nehézségek elkerülése és a m e n n y i r e lehet t a k a r é k o s k o d á s végett, egy ú j a b b megállapodást — Accordo — kötnek a zsoldosokkal. E n n e k értelmében a k i n c s t á r kötelezi magát a hátralékos zsold kifizetésére és a jövőben a zsoldot négy7 h a v o n k é n t f o g j a kifizetni, Ezzel szemben a k i n c s t á r azt a jogot kötötte ki, hogy többször t a r t h a t a c s a p a t o k lét- s z á m á n a k ellenőrzésére szemlét. M i n d e r r e természetesen nem lett Ápolna szükség, lia az állam, p é n z ü g y e i n e k megfelelő i r á n y í t á s a mellett, mindenkor a szükséges összegekkel rendel- kezett volna. Azonban n a g y o n is g y a k r a n előfordult, hogy m a g u k n a k az e z r e d t u l a j d o n o s o k n a k kellett s a j á t zsebökbe n y ú l n i és az e l m a r a d t zsoldot kifizetni. H a nem is szívesen, de mégis megtették ezt az ezredtulajdonosok, m e r t a b b a n a biztos t u d a t b a n voltak, hogy, mint az u d v a r i k a m a r a hite- lezői, igényeiket sikerül k a m a t o s - k a m a t o k k a l megtéríttetni.

Viszont így a z t á n olyan befolyásra tettek szert, mely hova- tovább kellemetlen volt a k o r m á n y z a t n a k . Ezért l á t j u k , hogy a k o r m á n y z a t igyekszik ezt a befolyást csökkenteni. Ez a z o n b a n nagyon is nehéz f e l a d a t n a k bizonyult, m e r t az ez- red felállítását az ezredtulajdonosok igen gyümölcsöző fel- a d a t n a k t a r t o t t á k és így m i n d e n b e f o l y á s u k a t l a t b a v e t e t t é k kiváltságuk csorbítatlan f e n n t a r t á s á r a .

Takarékoskodás szempontjából m e g p r ó b á l j á k a harc- közben m e g c s a p p a n t kötelékeket egybevonni, több ezred töredékeiből egyet alkotni, mert így zsoldot lehetett meg- t a k a r í t a n i . Ez ha nehezen is ment, végtére a k o r m á n y z a t n a k mégis csak sikerült. A XVII. század második felének ezre- deket felállító o k i r a t a i b a m á r e kérdés megoldását is kikö- tésként felveszik — a zsoldos kötelezi m a g á t arra, hogy eset- leg más ezredben is szolgálni tartozik.3 7 U g y a n c s a k t a k a r é - kossági szempontból, de e g y ú t t a l az üzérkedés m e g a k a d á - lyozása végett, kiveszik az ezredesek kezéből a zsoldosoknak fegyverrel való ellátását. Ezzel azt a célt is el a k a r j á k érni, hogy a fegyverzet és felszerelés e g y ö n t e t ű v é tétessék. Ezzel szemben az ezredesek bizonyos összegű b á n a t p é n z t — Er- götzlichkeit — k a p n á n a k : viszont a k o r m á n y z a t s z e r t á r a k a t állít fel a szükséges fegyverzet tárolására. Ez a kérdés is nagykőn nehezen és csak a XVIII. század második felére jutott n y u g v ó pontra.^{3 8}

Megkísérlik azt is, hogy a zsoldos fogadásból k i h a g y j á k az ezredest és őt csak, mint a csapattest harcászati vezetőjét

37 Heeresarchiv. : FA. 1598. Nov. 2., — HKR. Reg. 1601. Okt. 136.,

— FA. 1604. May. 4.

38 Heeresarchiv. : FA. 1598/IV/ad. 2 — Gutachten des HKR. 1598.

26/3. HKR. Exp. 1604/V 89. — HKR. Prot. Reg. 1605. fol. 458 21/7. — HKR. Reg. 1615/X1I/55. — Gutachten des HKR. vom 14. I. 1615.

H a d t ö r t é n é l mi K ö z l e m é n y e k X L I I I . 4