Teljes szövegt
6 tiszatáj
kulcsfontosságú minden, ami menthető, egyre közelebb az idegen főváros.
Bemegyek a sátorba, homály fedi a terepasztalt, a végső rend szerint hagyott makettet, bábukat.
A parancsnokaim hívattam, meghallgatom a jelentéseket, sürgönyt küldök, győzelemről számolhatunk be.
A távolban, otthon aggódhatnak a hozzátartozók, nem tudja senki, amíg nem látta,
minden család sorsa ugyanaz, mégsem hiába születnek a gyerekeik.
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
Már csak az van hátra, hogy megkérjem Magát, hogy azonnal válaszoljon még ide, egy szó is elég, de akkor az olyan legyen, hogy a hétfői levél minden szemrehányásának
szem, a maga orrán is végiggördült egy, majdnem felnevettem, mert láttam, hogy csiklandozza, de nem nyúl oda, nem törli le, talán, hogy az a pár ember a sír körül,
Nem véletlen, hogy például a magyar irodalomban is azokat a sorokat szeretem legjobban, amik elemezhetetlenek, mert akkor csak arról lehet szó, hogy aki ezt leírta,
Így töltöm gyerekként az akkor még időtlen időt Lapujtőn a „bukrok alatt”, vagy a falu végén a befagyott jégen… Akkor még nem tudtam, hogy az egész lényemmel átélt
Ha pedig arra figyelek, hogy kisebbségi helyzetben, vagy kül- földön munkavállalóként élő egyénnek a másik társadalomban elfoglalt helye vagy a munka végzése, s az
Azt hinnéd, vége, de mégsem, tovább tüzel, rottyant az isten, éget belülről, szaftosra dagad az alkony.. 66 tiszatáj
[r]
de a tanárok ballagása csak ki a temetőbe mi becsukódtunk mi büszkén elballagtunk s ott maradt az iskola tárt. üresen kongó épülete sírtak a nyitódó kapuk
