Egyik végponton az Istenről való beszéd („Azt írta a lány, hogy Isten nem a Teremtés. Isten az egyedüli lény, aki megadja az embereknek a meghallgatás illúzióját. Az
Ahogy a fürdőszobaszekrényt kinyitottam most az előbb, láttam, ott a pohár – ilyesképp jöttem rá, hogy álmom, gyötört kis mozzanat, becsapott, a' vagy épp boldogított
Te tarts Tibernek, menj Aradra, és nézd, hogy változik a táj, mert lustán rajta is maradva, a fürge Föld meg úgysem áll!. Belehalni, mint Csoma Sándor, csak ne ragadj
Volt abban valami kísérteties, hogy 1991-ben ugyanolyan módon ugyanoda menekültek az emberek, mint az előző két háború során; azok az ösvények most is ugyanarra kanyarodnak..
Belenyugszom, hogy éjten-éjjel órákon át hiába keresem a biztos helyre tett..
S ha igen, miért éppen így, hogy ezzel a kaleidoszkópszerűen, percenként újraéledő Fő- nix-madárként megvillantott-megvillogó titokzatossággal, tagadással, végtelen-
tusa, magatartása, s az a — jobb szó híján — önpusztítónak nevezhető élet- vitel, mely sajnos már jóval az általam ismert korszaka előtt jellemezte őt.. Tudni lehetett, hogy
Meggyőződésem, hogy min- den kor költészete ilyen kontextusban kereste a Szépet, függetlenül attól, hogy a Szép mint a klasszikus költészet alapkategóriája korszakonként