TARTALOM
Ol dal
A KORMÁNY TAGJAINAK RENDELETEI
15/2006. (IV. 7.) IM r. a fel szá mo lá si el já rás irán ti ké re lem be nyúj tá sát meg elõ zõ fi ze té si fel szó lí tás for mai és tar tal mi kel lé ke i rõl... 1738
16/2006. (IV. 7.) IM r. a fel szá mo lót a zá log tárgy ér té ke sí té sé vel össze füg gés ben meg il le tõ díj ról... 1741
17/2006. (IV. 7.) IM r. a Ta nács fi ze tés kép te len sé gi el já rá sok ról szó ló 1346/2000/EK ren de le té nek 40. cik ké ben elõ írt ér te sí tés for mai és tar tal mi kel lé ke i rõl ... 1741
18/2006. (IV. 12.) IM r. a Ma gyar Sza ba dal mi Hi va tal ál tal ve ze tett ön kén tes mû nyil ván tar tás rész le tes sza bá lya i ról... 1744
19/2006. (IV. 24.) IM r. az igaz ság ügyi szak ér tõi iga zol vány ról ... 1749
20/2006. (IV. 24.) IM r. a tár sa dal mi bûn meg elõ zés sel össze füg gõ ki adá sok, tá mo ga tá sok fe je ze ti ke ze lé sû elõ irány zat pá lyá za ti úton tör té nõ fel hasz ná lá sa sza bá lyo zá sá ról szó ló 21/2004. (V. 7.) IM ren de let mó do sí tá sá ról... 1751
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZAT 12/2006. (IV. 24.) AB h. az Al kot mány bí ró ság ha tá ro za ta ... 1751
JOGEGYSÉGI HATÁROZATOK 1/2006. BJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta ... 1767
2/2006. PJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta... 1772
2/2006. KJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta ... 1775
3/2006. KJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta ... 1778
3/2006. PJE szám a Ma gyar Köz tár sa ság Leg fel sõbb Bí ró sá ga jog egy sé gi ha tá ro za ta... 1780
KÖZLEMÉNYEK Az Egész ség ügyi Mi nisz té ri um köz le mé nye az el te re lés hez kap cso ló dó, az elõ ze tes ál la pot fel mé rést vég zõ, a ká bí tó szer-füg gõ sé get gyó gyí tó ke ze lést és a ká bí tó szer-hasz ná la tot ke ze lõ más el lá tást biz to sí tó egész ség ügyi szol gál ta tók jegyzékérõl... 1782
A 26/2003. (V. 16.) ESZCSM–GYISM együt tes ren de let ben fog lal tak alap ján vég zen dõ meg elõ zõ-fel vi lá go sí tó szol gál ta tás (el te re lés) te rü le ti el lá tá si kötelezettsége... 1797
JOGSZABÁLYMUTATÓ A Ma gyar Köz löny ben 2006. áp ri lis 1. nap já tól 2006. április 30. nap já ig köz zé tett jog sza bá lyok jegy zé ke ... 1805
SZERVEZETI HÍREK Ki ne ve zé sek ... 1812
Pá lyá za ti fel hí vások ... 1813
B U D A P E S T , 2 0 0 6. M Á J U S 3 1 . AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM
HIVATALOS LAPJA
A Kormány tagjainak rendeletei
Az igazságügy-miniszter 15/2006. (IV. 7.) IM
rendelete
a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelõzõ fizetési felszólítás formai és tartalmi
kellékeirõl
A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 85. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:
1. §
A Cstv. 24. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a)pontja szerinti fizetési felszólításnak (a továbbiakban: fizetési felszólítás) tartal- maznia kell:
a) az arra való figyelmeztetést, hogy felszámolási eljá- rás kezdeményezhetõ az adós ellen, ha a fizetési felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül nem vitatja indo- kolt írásbeli nyilatkozatban a fizetési felszólításban megje- lölt követelést és nem is egyenlíti azt ki,
b) az adós nevét és címét, c) a hitelezõ nevét és címét,
d) a követelés – azon belül a fõkövetelés és járulékai (tõkekövetelés és kamatok) – összegét, mértékét és esedé- kességét,
e) a tartozás jogcímét,
f) az engedményezõ nevét és az engedményezés idõ- pontját, ha a hitelezõ a követelést engedményezés útján szerezte,
g) a hitelezõ meghatalmazott képviselõjének nevét és címét, ha a hitelezõ meghatalmazott képviselõ útján jár el,
h) a hitelezõ vagy a hitelezõ meghatalmazott képvise- lõjének aláírását.
2. § Fizetési felszólításnak minõsül:
a) a melléklet szerinti, megfelelõen kitöltött forma- nyomtatvány, vagy
b) bármely, írásba foglalt nyilatkozat, amely tartalmaz- za az 1. §-ban foglaltakat.
3. §
Amennyiben a hitelezõ meghatalmazott képviselõje út- ján jár el, a fizetési felszólításhoz csatolni kell a meghatal- mazás egy példányát.
4. §
Ez a rendelet 2006. július 1-jén lép hatályba.
Melléklet a 15/2006. (IV. 7.) IM rendelethez
A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 24. § (1) bekezdésében meghatározott, 27. §-a (2) bekezdéséneka)pontja szerinti
fizetési felszólítás
Fontos!
Saját érdekében gondosan olvassa el ezt a figyelmeztetést!
Ha e fizetési felszólítás kézhezvételétõl számított15 napon belülnem vitatjaindokolt írásbeli nyilatkozatbana jelen fizetési felszólítás szerinti követelést és nem is egyenlíti azt ki, felszámolási eljárás kezdeményezhetõ!
...
...
...
adós részére (név, székhely)
...
...
... hitelezõ (név, cím/székhely, cégjegyzékszám/adószám)
képviseletében
...
...
...
(meghatalmazott neve és címe)*
felszólítom, hogy ezen felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül részemre fizesse meg a következõ összegeket:
1. Fõkövetelés címén ... Ft-ot, 2. továbbá ... Ft után ... -tól ... -ig ... % **
... Ft után ... -tól ... -ig ... % ... Ft után ... -tól ... -ig ... % ... Ft után ... -tól a kifizetés napjáig járó ... % kamatot.
Az adós a fenti összegekkel azért tartozik, mert:
A fõkövetelés esedékessé válásának idõpontja:
(Csak abban az esetben töltendõ ki, ha a hitelezõ a követelést engedményezés útján szerezte:)
Név Az engedményezés(ek) idõpontja
Eredeti hitelezõ (engedményezõ) Engedményes
* Csak abban az esetben töltendõ ki, ha a hitelezõ meghatalmazott képviselõ útján jár el.
** A kamat mértéke valamely mutatóra vagy számítási módszerre utalással is meghatározható.
Egyéb információ:***
A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. §-a:
27. § (1) A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelõ végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követõ 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdõ idõpontja a felszámolást elrendelõ jogerõs végzés közzétételének napja (28. §).
(2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
a) korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követõ – a felszámolási eljárás kezdeményezésé- re vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó – fizetési felszólítás kézhezvételétõl számított 15 napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki, vagy
b) a jogerõs bírósági határozatban megállapított teljesítési határidõn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy c) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
d) a fizetési kötelezettségét a csõdeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
(3) Amennyiben a (2) bekezdésa)pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi idõpontban, ajánlott küldemény esetében pedig – ellenkezõ bizonyításig – a feladástól számított ötödik munka- napon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni.
(4) Az adós fizetésképtelensége a (2) bekezdésben meghatározott esetekben sem állapítható meg, ha a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére a 26. § (3) bekezdése alapján engedélyezett határidõ még nem telt el.
(5) Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.
..., 20 .. (év) ... (hó) ... -án (nap)
...
a hitelezõ vagy meghatalmazott képviselõjének aláírása
*** Például annak a bankszámlának a száma, amelyre a hitelezõ a tartozás megfizetését kéri.
Az igazságügy-miniszter 16/2006. (IV. 7.) IM
rendelete
a felszámolót a zálogtárgy értékesítésével összefüggésben megilletõ díjról
A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991.
évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 85. §-ának (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a követke- zõket rendelem el:
1. §
A felszámoló az e rendeletben foglaltak szerint jogosult a Cstv. 49/D. §-ának (1) bekezdése alapján a zálogtárgy ér- tékesítése során befolyt vételárból az õt megilletõ díjat (a továbbiakban: díj) érvényesíteni.
2. §
A zálogtárgy értékesítésébõl vételárként befolyt össze- get elsõdlegesen a zálogtárgy megõrzésének, állaga meg- óvásának, értékesítésének költségeire kell fordítani.
3. §
A díj mértéke a zálogtárgy értékesítése során befolyt – az általános forgalmi adóval csökkentett – vételár 4%-a.
4. §
(1) A felszámolónak a díj összegét – megnövelve az ál- talános forgalmi adó fizetéséhez szükséges összeggel – az adós pénzintézetnél vezetett számláján elkülönítve kell ke- zelnie, és a felszámolási eljárás során a Cstv. 50. §-ában meghatározott közbensõ mérlegben, illetve a felszámolási eljárás befejezésekor a Cstv. 56. §-ában meghatározott fel- számolási zárómérlegben – a Cstv. 50. §-ának (1) bekezdé- sében foglaltak figyelembevételével – külön is meg kell je- lölnie. A díjat az általános forgalmi adó összegével növel- ten is meg kell jelölni.
(2) A közbensõ mérlegnek (felszámolási zárómérleg- nek) tartalmaznia kell a befolyt vételárat, illetve a zálogjo- gosult hitelezõ részére – a zálogjoggal biztosított követelé- sének kielégítésére – kifizetett vételárrészt.
(3) A bíróság a közbensõ mérlegrõl (felszámolási záró- mérlegrõl) hozott végzésében rendelkezik arról is, hogy a
díjat – kiegészítve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges összeggel – a felszámoló jogosult közvetlenül az adós pénzintézetnél vezetett számlájával szemben érvé- nyesíteni.
5. §
A felszámoló Cstv. 59–60. §-ai alapján ténylegesen ki- fizethetõ díját az e rendelet szerint érvényesített díjjal csökkentett összegben kell megállapítani.
6. §
E rendelet 2007. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a hatálybalépését követõen indult eljárá- sokban kell alkalmazni.
Az igazságügy-miniszter 17/2006. (IV. 7.) IM
rendelete
a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikkében elõírt
értesítés formai és tartalmi kellékeirõl
A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991.
évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 85. §-ának (6) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a követke- zõket rendelem el:
1. §
Amellékletszerinti, megfelelõen kitöltött formanyom- tatvány alkalmazásával történt értesítés megfelel az adós- nak az eljárásindítás helyétõl eltérõ tagállamban szokásos tartózkodási hellyel, lakóhellyel vagy székhellyel rendel- kezõ, ismert hitelezõinek értesítésére nézve a Tanács fize- tésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendele- tének 40. cikkében elõírt követelményeknek.
2. §
Ez a rendelet 2006. július 1-jén lép hatályba.
Melléklet a 17/2006. (IV. 7.) IM rendelethez
1. A felszámolási eljárást elrendelõ bíróság:
2. A felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat ügyszáma:
3. A felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat meghozatalának idõpontja:
4. Az adós neve és címe:
5. Az eljárás típusa: fõeljárás/területi eljárás*
6. A felszámoló neve, címe:
7. A felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat Cégközlönyben való közzétételének napja:
8. A felszámolási eljárást elrendelõ bíróság Gazdasági Hivatala díjfedezeti számlájának száma:
Az 1. pont szerinti bíróság a 2. pont szerinti ügyszám alatt, a 3. pont szerinti idõpontban hozott határozatában a 4. pont szerinti adós ellen felszámolási eljárást indított. E felszámolási eljárás a Tanács 1346/2000/EK Rendelete (a továbbiak- ban: Rendelet) szerinti eljárás (5. pont). A 3. pont szerinti idõpont a fizetésképtelenségi eljárás megindításának idõpontja [Rendelet, 2. cikkf)pont]. A bíróság határozatában kijelölte a 6. pont szerinti felszámolót.
Ezen értesítés alapja a Rendelet 40. cikke, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helyétõl eltérõ tagállamban szokásos tartózkodási hellyel, állandó lakóhellyel, székhellyel rendelkezõ, ismert hitelezõket tájékoztatni kell a fizetésképtelenségi eljárás megindulásáról.
* A megfelelõ aláhúzandó.
Felhívás követelés bejelentésére. HatáridĘk betartandók!
Convocatoria para la presentación de créditos. Plazos aplicables.
Opfordring til anmeldelse af fordringer. Vær opmærksom på fristerne.
Aufforderung zur Anmeldung einer Forderung. Etwaige Fristen beachten!
ȆȡȠǯıțȜȘıȘ ȖȚĮ ĮȞĮȖȖİȜȚǯĮ ĮʌĮȚIJȘǯıİȦȢ. ȆȡȠıȠȤȘǯ ıIJȚȢ ʌȡȠșİıµȚǯİȢ.
Invitation to lodge a claim. Time limits to be observed.
Invitation à produire une créance. Délais à respecter.
Invito all’insinuazione di un credito. Termine da osservare.
Oproep tot indiening van schuldvorderingen. In acht te nemen termijnen.
Aviso de reclamação de créditos. Prazos legais a observar.
Kehotus saatavan ilmoittamiseen. Noudatettavat määräajat.
Anmodan att anmäla fordran. Tidsfrister att iaktta.
Výzva k pĜihlášení pohledávky. Závazné lhĤty.
Poziv k prijavi terjatve. Roki, ki jih je treba upoštevati!
NĘude esitamise kutse. Järgitavad tähtajad.
Uzaicin Ě jums iesniegt pras ć jumu. Termi Ĕ i, kas j Ě iev ú ro.
Výzva na prihlásenie pohĐadávky. Je potrebné dodržaĢ stanovené termíny.
Stedina g ƫ al pre Ī entazzjoni ta’ talba’. Limiti ta Ī - Ī mien li g ƫ andhom ji ƥ u osservati.
Uzaicin Ɨ jums iesniegt pras Ư jumu. Termi Ƽ i, kas j Ɨ iev Ɲ ro.
Wezwanie do zgáoszenia wierzytelnoĞci. Przestrzegaü terminów.
A Rendelet 39. cikke szerint bármely hitelezõnek – ideértve a tagállamok adóhatóságait és társadalombiztosítási ható- ságait –, akinek szokásos tartózkodási helye, állandó lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárást megindító állam, jogában áll írásban bejelenteni követeléseit a fizetésképtelenségi eljárásban.
A hitelezõi követelések bejelentésére elõírt határidõ
A csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 28. §-ának (1) be- kezdése alapján a bíróság elrendelte a határozat Cégközlönyben való közzétételét. A bírósági határozat közzététele a 7. pont szerinti idõpontban megtörtént. Az ettõl az idõponttól számított 40 napos határidõn belül kell a követelést a hite- lezõknek a felszámoló (6. pont) számára írásban bejelenteni [Cstv. 28. § (2) bekezdésf)pont]. A követelést bejelentõ irat ajánlott küldeményként postára adható legkésõbb a határidõ utolsó napján.
A követelés bejelentésének kötelezettsége a dologi biztosítékkal rendelkezõ hitelezõkre is kiterjed.
A Cstv. 36. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a Cégközlönyben való közzététel idõpontját – vagy ha a kö- vetelés késõbb keletkezett, a keletkezését – követõen nem került sor engedményezésre.
A hitelezõi követelések bejelentésére elõírt határidõ elmulasztásának jogkövetkezménye
Az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétõl számított 40 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi, de az ilyen hitelezõ követelése csak abban az esetben elégíthetõ ki, ha a határidõben bejelentett követelések [a Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében felsorolt tartozások] ki- egyenlítése után van rá vagyoni fedezet. A Cégközlönyben való közzétételtõl számított 1 éves határidõ elmulasztása jog- vesztéssel jár [Cstv. 37. § (1)–(3) bekezdés].
A hitelezõi követelések bejelentésével szembeni formai és tartalmi követelmények
A követelést bejelentõ iratot a hitelezõnek „KÖVETELÉSBEJELENTÉS” felirattal ellátva 2 példányban magyar nyelven, vagy a saját szokásos tartózkodási helye, lakóhelye, székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy hivata- los nyelvei valamelyikén, de magyar nyelvû hivatalos fordítást is csatolva kell benyújtania. A magyar nyelvû
„KÖVETELÉSBEJELENTÉS” feliratot az iratnak minden esetben tartalmaznia kell [Rendelet, 42. cikk (2) bekezdés].
A követelést bejelentõ iratban a hitelezõnek meg kell jelölnie követelése jellegét, keletkezésének idõpontját, összegét, továbbá azt, hogy követelése tekintetében elsõbbségre tart-e igényt, követelését zálogjog, más dologi biztosíték vagy tu- lajdonjog-fenntartás biztosítja-e és zálogjoga, más dologi biztosítéka vagy fenntartott tulajdonjoga milyen vagyontár- gyakra terjed ki. A követelést bejelentõ irathoz a hitelezõnek csatolnia kell a követelést megalapozó iratok másolatát (Rendelet, 41. cikk).
A hitelezõnek a Magyar Nemzeti Banknak a Cégközlönyben való közzététel idõpontja szerinti árfolyama alapján fo- rintban kell meghatároznia követelése összegét.
A Cstv. 36. §-ának (2) bekezdése szerint a Cégközlönyben való közzététel idõpontját megelõzõen létrejött, pozícióle- záró nettósításra irányuló megállapodás esetén a hitelezõnek a nettó követelést kell a felszámolónak bejelentenie, illetve a felszámoló a nettó követelést érvényesíti. A pozíciólezáró nettósításon alapuló nettó követelés kiszámítása során irány- adó értéknap a felek megállapodásában meghatározott, de minden esetben a hitelezõi igények bejelentésére nyitva álló határidõ lejártát megelõzõ idõpont.
A hitelezõi igény nyilvántartásba vételének feltétele továbbá, hogy a hitelezõ – követelésének a felszámolóhoz való bejelentésén felül – az adóssal szemben érvényesíteni kívánt követelés összegének 1%-át, de legalább 1000, legfeljebb azonban 100 000 Ft-ot átutaljon a felszámolási eljárást elrendelõ bíróság (1. pont) Gazdasági Hivatalának díjfedezeti számlájára (8. pont), megjelölve az adóst (4. pont) és a felszámolási eljárást elrendelõ bírósági határozat ügyszámát (2. pont). Ha a hitelezõ ezt az összeget nem utalja át a Gazdasági Hivatal fent megjelölt számlájára, s ezt nem igazolja a felszámoló részére, úgy a felszámoló nem veszi hitelezõként nyilvántartásba. A nyilvántartásba vételi díj fizetésének kö- telezettsége nem vonatkozik azokra a hitelezõkre, akiknek a követelése a Cstv. 57. § (2) bekezdése alapján felszámolási költségnek minõsül vagy a gazdálkodó szervezetet terhelõ tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetki- egészítés, továbbá a mezõgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti [Cstv. 46. § (7) bekezdés].
A bejelentett hitelezõi követelés nyilvántartásba vétele
A Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése szerint a felszámoló a határidõben bejelentett követeléseket a bejelentési határnapot követõ 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni. Ha a felszámoló a hitelezõi követelést akár a jogalap, akár az összegszerûség vonatkozásában vitatja, ezt közli a hitelezõvel. Ha a hitelezõ a felszámoló közlésében foglaltakkal nem ért egyet, és a felszámoló és a hitelezõ közötti egyeztetés sikertelen, a felszámoló köteles a vitathatónak
minõsített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelõ bíróságnak megküldeni. Ha a hitelezõ nem ért egyet követelésének a felszámoló általi besorolásával, a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a tudomásszerzéstõl számított 8 napon belül kifogással élhet a felszámolási eljárást elrendelõ bíróságnál (1. pont).
Az elmulasztott határidõ utolsó napjától számított 15 napon belül a hitelezõ – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 107. §-a alapján – igazolási kérelmet terjeszthet elõ felszámolási eljárást elrendelõ bírósághoz. Ha azonban a mulasztás csak késõbb jutott a félnek vagy képviselõjének tudomására, vagy az akadály csak késõbb szûnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetõleg az akadály megszûnésével veszi kezdetét. A mulasz- tástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet elõterjeszteni nem lehet. Az igazolási kérelemben elõ kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínûvé teszik. Az igazolási kére- lem elõterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt (a hitelezõi igény bejelentését) is.
Az igazságügy-miniszter 18/2006. (IV. 12.) IM
rendelete
a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes mûnyilvántartás részletes szabályairól
A szerzõi jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a to- vábbiakban: Szjt.) 112. §-ának (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével, valamint az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 67. §-ának (2) bekezdése alapján az igazga- tási szolgáltatási díjak tárgyában a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következõket rendelem el:
1. §
Az Szjt. hatálya alá tartozó mû, illetve teljesítmény (a to- vábbiakban együtt: mû) önkéntes mûnyilvántartásba vé- telét [Szjt. 94/B. § (2) bek.] a szerzõ, illetve a szerzõi jog- hoz kapcsolódó jogok jogosultja (a továbbiakban együtt:
szerzõ) kérheti a Magyar Szabadalmi Hivataltól.
2. §
(1) A mû önkéntes mûnyilvántartásba vételére irányuló kérelmet a Magyar Szabadalmi Hivatal által rendszeresí- tett, e rendelet1. mellékleteszerinti formanyomtatványon, személyesen vagy képviselõ útján kell benyújtani.
(2) A kérelemhez mellékelni kell a mû eredeti vagy má- solati példányát (a továbbiakban: mûpéldány). A mûpél- dánynak olyan méretûnek kell lennie, hogy egy A/4-es szabványméretû borítékban elhelyezhetõ legyen. Ha a mû- példány ezt meghaladó méretû, mûpéldányként a mûvet tartósan rögzítõ és a mû azonosítására alkalmas, legfeljebb A/4-es méretû hordozót (különösen fényképet, elektroni- kus adathordozót, mágnesszalagot) kell mellékelni.
3. §
(1) A kérelemért 5000 forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amely a Magyar Szabadalmi Hivatal bevé- tele.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott díjat a Magyar Szabadalmi Hivatal pénztárában készpénzben vagy bank- kártyával POS-terminál útján adott fizetési rendelkezéssel kell a Magyar Szabadalmi Hivatalnak a Magyar Állam- kincstárnál vezetett 10032000-01731842-00000000 számú elõirányzat-felhasználási keretszámlájára a kérelem be- nyújtásával egyidejûleg megfizetni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott díj megfizetésére kedvezmény és mentesség nem adható.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott díj kezelésére, el- számolására, nyilvántartására és visszatérítésére az ál- lamháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kö- telezettségének sajátosságairól szóló jogszabályi elõíráso- kat kell alkalmazni.
4. §
(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a 2–3. §-okban meg- határozott feltételeknek megfelelõ kérelmet azonnal telje- síti, és kiállítja az e rendelet2. mellékleteszerinti tanúsít- ványt. A tanúsítványhoz hozzáfûzi a szerzõ által benyújtott mûpéldányt a Magyar Szabadalmi Hivatal bélyegzõjével és a tanúsítvány nyilvántartási számával ellátott, lezárt bo- rítékban.
(2) A tanúsítvány és az ahhoz az (1) bekezdésnek megfe- lelõen hozzáfûzött lezárt borítékban elhelyezett mûpéldány az Szjt. 94/B. §-ának (2) bekezdése szerinti igazoláshoz ak- kor használható fel, ha a zár és a boríték sérülésmentes álla- potban van.
5. §
(1) A szerzõ az e rendelet3. mellékleteszerinti forma- nyomtatványon bármikor kérheti a tanúsítvány visszavo- nását.
(2) A tanúsítvány visszavonására irányuló kérelmet két példányban kell személyesen vagy képviselõ útján benyúj- tani, és ahhoz – hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul – csatolni kell a 4. § (1) bekezdése szerinti tanúsítványt és az ahhoz hozzáfûzött, a mûpéldányt tartalmazó lezárt boríté- kot.
(3) A tanúsítvány visszavonására irányuló kérelem díj- mentes.
(4) A Magyar Szabadalmi Hivatal az (1)–(2) bekezdé- seknek megfelelõ kérelmet azonnal teljesíti, és a tanúsít- ványt érvényteleníti, valamint a visszavonó nyilatkozatot tartalmazó kérelem másodpéldányát a szerzõ részére át- adja.
6. §
(1) Ha a bíróság jogerõs határozatában megállapítja a szerzõ személyét, a szerzõ az e rendelet4. mellékletesze- rinti formanyomtatványon bármikor kérheti a korábban szerzõként bejegyzett személy törlését az önkéntes mû- nyilvántartásból.
(2) Az önkéntes mûnyilvántartásból való törlésre irá- nyuló kérelmet két példányban kell személyesen vagy képviselõ útján benyújtani. A kérelemhez a jogerõs bíró- sági határozatot csatolni kell.
(3) Az önkéntes mûnyilvántartásból való törlésre irá- nyuló kérelem díjmentes.
(4) A Magyar Szabadalmi Hivatal az (1)–(2) bekezdé- seknek megfelelõ kérelmet azonnal teljesíti, és a szerzõ- ként bejegyzett személyt a mûnyilvántartásból törli, vala- mint a törlésre vonatkozó nyilatkozatot tartalmazó kére- lem másodpéldányát a szerzõ részére átadja.
(5) A Magyar Szabadalmi Hivatal a törlésrõl hozott határozatát közli a korábban szerzõként bejegyzett sze- méllyel is.
7. §
A szerzõ írásban megadott hozzájárulása esetén a Ma- gyar Szabadalmi Hivatal a 2. § (1) bekezdésében említett formanyomtatványon megadott adatokat nyilvánosságra hozhatja, és az adatokból a nyilvánosság tájékoztatásának céljaira adatbázist szerkeszthet.
8. §
A Magyar Szabadalmi Hivatalnak az önkéntes mûnyil- vántartással összefüggõ eljárására egyebekben a közigaz- gatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai- ról szóló 2004. évi CXL. törvény szabályait kell alkal- mazni.
9. §
Ez a rendelet 2006. április 15-én lép hatályba.
1. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez
A nyilvántartásba vétel sorszáma:
Kérelem
a Magyar Szabadalmi Hivatal általi önkéntes mûnyilvántartásba vétel iránt
1. A szerzõ(k) neve és címe: ...
...
2. A szerzõ képviselõjének neve és címe (székhelye)*: ...
...
3. A nyilvántartásba venni kért mû címe: ...
4. A nyilvántartásba venni kért mû mûfaja: ...
* Csak akkor kell kitölteni, ha van képviselõ.
5. A mû egyedi azonosítását segítõ további adatok**: ...
6. A nyilvántartásba venni kért mû hordozója: ...
7. Egyéb közlendõk**: ...
8. Melléklet: ° meghatalmazás
° mûpéldány
° egyéb: ...
Kelt Budapesten, 200.... év ... hó ... napján.
...
a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása
Hozzájárulok ahhoz, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal az 1–7. pontokban megadott adatokat nyilvánosságra hozza, és az adatokból a nyilvánosság tájékoztatásának céljaira adatbázist szerkesszen.
Kelt Budapesten, 200.... év ... hó ... napján.
...
a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása
2. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez
Magyar Szabadalmi Hivatal 1054 Budapest, Garibaldi u. 2.
Az ügyintézõ neve:
A nyilvántartásba vétel sorszáma:
TANÚSÍTVÁNY
Igazolom, hogy XY (név, lakcím) mint kérelmezõ(k) a mellékelt dokumentumot saját mûve(ük)ként/
elõadása(uk)ként/hangfelvétele(ük)ként/filmje(ük)ként/rádiómûsora(uk)ként/televíziómûsora(uk)ként/adatbázisa(uk)- ként vetette(ék) nyilvántartásba.
E tanúsítványt a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett önkéntes mûnyilvántartás részletes szabályairól szóló 18/2006. (IV. 12.) IM rendelet alapján állítottam ki.
Kelt Budapesten, 200.... év ... hó ... napján.
...
(kiadmányozó neve, beosztása)
** Szükség esetén töltendõ ki.
3. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez
Kérelem
a Magyar Szabadalmi Hivatal általi önkéntes mûnyilvántartásba vételrõl kiállított tanúsítvány visszavonása iránt
1. A szerzõ(k) neve és címe: ...
...
2. A szerzõ képviselõjének neve és címe (székhelye): ...
...
3. A nyilvántartásba vett mû címe: ...
4. A nyilvántartásba vett mû mûfaja: ...
5. A nyilvántartásba vett mû nyilvántartási száma: ...
6. Melléklet: ° meghatalmazás
° mûpéldány
° egyéb: ...
Alulírott ... (szerzõ neve), kérem a Magyar Szabadalmi Hivatalt, hogy az 5. pontban megje- lölt nyilvántartási számon nyilvántartásba vett mûrõl kiállított tanúsítványt 200.... év ... hó ... napi hatállyal vonja vissza.
Kelt Budapesten, 200.... év ... hó ... napján.
...
a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása
A Magyar Szabadalmi Hivatal tölti ki!
A tanúsítványt 200.... év ... hó ... napi hatállyal visszavontam.
Kelt Budapesten, 200.... év ... hó ... napján.
...
(kiadmányozó neve, beosztása)
4. melléklet a 18/2006. (IV. 12.) IM rendelethez
Kérelem
a Magyar Szabadalmi Hivatal általi önkéntes mûnyilvántartásból való törlés iránt
1. A szerzõ(k) neve és címe: ...
...
2. A szerzõ képviselõjének neve és címe (székhelye): ...
...
3. A nyilvántartásban szerzõként szereplõ személy neve: ...
4. A nyilvántartásba vett mû címe: ...
5. A nyilvántartásba vett mû mûfaja: ...
6. A nyilvántartásba vett mû nyilvántartási száma: ...
7. Melléklet: ° meghatalmazás
° jogerõs bírósági határozat
° egyéb: ...
Alulírott ... (szerzõ neve), kérem a Magyar Szabadalmi Hivatalt, hogy a 6. pontban megjelölt nyilvántartási számon szereplõ nyilvántartási bejegyzést 200.... év ... hó ... napi hatállyal törölje.
Kelt Budapesten, 200.... év ... hó ... napján.
...
a szerzõ(k) vagy a képviselõ aláírása
Az igazságügy-miniszter 19/2006. (IV. 24.) IM
rendelete
az igazságügyi szakértõi igazolványról
Az igazságügyi szakértõi tevékenységrõl szóló 2005. évi XLVII. törvény 31. §-a (5) bekezdésének b)pontjában kapott felhatalmazás alapján a következõket rendelem el:
1. §
(1) Az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban:
Minisztérium) az igazságügyi szakértõ (a továbbiakban:
szakértõ) részére az e rendelet mellékletébenmeghatáro- zott igazságügyi szakértõi igazolványt (a továbbiakban:
igazolvány) ad ki.
(2) Az igazolvány ID/2 méretû, laminált fóliával fedett papírkártya, amely a biztonsági okmányok védelmének rendjérõl szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében meghatározott „B” okmányvédelmi kategó- riába tartozik.
2. §
(1) Az igazolvány a szakértõnek az igazságügyi szakér- tõi tevékenység végzésére való jogosultságát igazolja, és – a személyazonosság igazolását kivéve – egyéb személyi okmány felmutatása nélkül is tanúsítja a benne foglalt ada- tokat.
(2) Az igazolványt a szakértõ kizárólag az igazságügyi szakértõi tevékenysége során használhatja fel.
3. §
(1) A szakértõ köteles az igazságügyi szakértõi név- jegyzékbe való felvételét követõen a Minisztérium felhí- vására két darab, felismerésre alkalmas színes arcképet (igazolványképet) a Minisztérium rendelkezésére bocsá- tani.
(2) A szakértõnek az igazolványképet a személyazonos- ságának igazolására alkalmas hatósági igazolványa bemu- tatása mellett személyesen kell a Minisztériumhoz benyúj- tania.
4. §
(1) Az igazolványt a szakértõ köteles megõrizni és eljá- rása során magánál tartani. Az igazolványt a kirendelõ ha- tóság, a szakértõ ügyfele, továbbá a szakértõi vizsgálat tû- résére kötelezett vagy a szakértõi vizsgálattal érintett sze- mély kérésére fel kell mutatni.
(2) Az igazolvány másra át nem ruházható, letétbe nem helyezhetõ, biztosítékul nem adható és nem fogad- ható el.
5. §
(1) Az igazolvány visszavonásig érvényes.
(2) Az igazolvány érvénytelenné válik, ha a szakértõt törlik az igazságügyi szakértõi névjegyzékbõl, továbbá ha az igazolvány megrongálódott, elveszett, eltulajdonították vagy megsemmisült (a továbbiakban együtt: érvénytelen- ség).
(3) A szakértõ köteles az igazolvány megrongálódását, elvesztését, eltulajdonítását, megsemmisülését és az iga- zolványban feltüntetett adatokban bekövetkezett változás tényét haladéktalanul, de legkésõbb 3 munkanapon belül bejelenteni a Minisztériumnak, valamint ezzel egyidejûleg új igazolvány kiállítását kérni.
6. §
(1) Az új igazolvány kiadását a Minisztérium hivatalból vagy írásbeli kérelemre teljesíti.
(2) Az új igazolvány kiadása iránti kérelemhez adatvál- tozás esetén mellékelni kell a megváltozott adatot igazoló eredeti okiratot vagy annak hiteles másolatát.
7. § (1) Az igazolványt be kell vonni, ha
a) a szakértõt törlik az igazságügyi szakértõi névjegy- zékbõl,
b) az igazolvány megrongálódott,
c) az igazolvány adataiban változás következett be, d) az elveszett, eltulajdonított igazolvány elõkerült.
(2) Az igazolvány bevonásáról a Minisztérium határo- zatban rendelkezik, amelynek kézhezvételét követõen a szakértõ köteles az igazolványt a határozatban megjelölt határidõn belül átadni a Minisztériumnak. A bevont iga- zolványt a Minisztérium szabályzatában foglaltak szerint meg kell semmisíteni.
8. § A Minisztérium
a) kiállítja az igazolványt, és azt a szakértõnek a sze- mélyazonosság és az átvétel igazolása mellett átadja,
b) nyilvántartást vezet a kiállított igazolványokról, c) ha új igazolvány kiadásának alapjául szolgáló kö- rülmény bekövetkezésérõl tudomást szerez hivatalból,
egyébként a szakértõ bejelentése alapján gondoskodik az igazolvány bevonásáról és új igazolvány kiadásáról,
d) intézkedik az érvénytelen igazolvány sorszámának és az érvénytelenség tényének az Igazságügyi Közlönyben történõ közzététele iránt,
e) ellátja a biztonsági okmányok védelmének rendjérõl szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendeletben a biztonsági okmány kibocsátója részére elõírt feladatokat.
9. §
(1) E rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép ha- tályba.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az igazságügyi szakértõk igazolványáról szóló 10/1994. (VIII. 5.) IM rendelet.
10. §
(1) Az e rendelet hatálybalépését megelõzõen kiadott igazságügyi szakértõi igazolvány (a továbbiakban e §-ban:
igazolvány) bevonásáig vagy az e rendelet 1. §-a szerinti igazolványra (a továbbiakban e §-ban: új igazolvány) tör- ténõ kicseréléséig érvényes. Az igazolvány megõrzésére, használatára és az azzal kapcsolatos bejelentésre a 4. és 5. § rendelkezéseit alkalmazni kell.
(2) Ha az igazolvány elveszett, eltulajdonították, meg- rongálódott vagy megsemmisült, a szakértõ részére az e rendelet szerinti új igazolványt kell kiállítani.
(3) Az igazolvány új igazolványra történõ kicserélésére hivatalból, a szakértõi jogosultság külön jogszabály sze- rinti felülvizsgálata után kerül sor az igazolvány egyidejû bevonásával.
(4) Az igazolvány cseréje érdekében a szakértõ köteles a Minisztérium felhívására két darab, felismerésre alkal- mas színes arcképet (igazolványképet) a területi igazság- ügyi szakértõi kamara részére átadni, amely a fényképet a szakértõ egyedi azonosítására alkalmas módon továbbítja a Minisztérium részére.
(5) Az új igazolványt a Minisztérium a személyazonos- ság igazolása és az igazolvány egyidejû bevonása mellett adja át a szakértõ részére. Az átvétel idõpontjáról és helyé- rõl a szakértõ elõzetes értesítést kap.
Melléklet a 19/2006. (IV. 24.) IM rendelethez
Az igazságügyi szakértõi igazolvány
Az igazolvány elõlapja: Az igazolvány hátlapja:
IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM
IGAZSÁGÜGYI S Z A K É R TėI IGAZOLVÁNY
(igazolványkép) (neve) (anyja neve) (szül. hely, idĘ) (nyilvántartási szám)
(igazolvány sorszáma)
SZAKTERÜLETE:
A BüntetĘ TörvénykönyvrĘl szóló 1978. évi IV. törvény 137. §-a 2. pontjának e) alpontja alapján az igazságügyi szakértĘ
a bírósági vagy más hatósági eljárásban közfeladatot ellátó személynek minĘsül.
Az igazságügy-miniszter 20/2006. (IV. 24.) IM
rendelete
a társadalmi bûnmegelõzéssel összefüggõ kiadások, támogatások fejezeti kezelésû elõirányzat pályázati úton történõ felhasználása szabályozásáról
szóló 21/2004. (V. 7.) IM rendelet1 módosításáról
Az ál lam ház tar tás ról szó ló 1992. évi XXXVIII. tör vény 49. §-ának o) pont já ban ka pott fel ha tal ma zás alap ján – a pénz ügy mi nisz ter rel egyet ér tés ben – a kö vet ke zõ ket ren - de lem el:
1. §
A tár sa dal mi bûn meg elõ zés sel össze füg gõ ki adá sok, tá - mo ga tá sok fe je ze ti ke ze lé sû elõ irány zat pá lyá za ti úton tör - té nõ fel hasz ná lá sa sza bá lyo zá sá ról szó ló 21/2004. (V. 7.) IM ren de let (a to váb bi ak ban: Ren de let) 4. §-ának (2) be - kez dé se a kö vet ke zõ e) pont tal egé szül ki:
[(2) Nem nyújt hat nak be pá lyá za tot azok a szer ve ze tek, ame lyek:]
„e) nem fe lel nek meg a ren de zett mun ka ügyi kap cso la - tok – az ál lam ház tar tás ról szó ló 1992. évi XXXVIII. tör - vény (a to váb bi ak ban: Áht.) 15. §-ában meg ha tá ro zott – ál ta lá nos és kü lö nös fel té te le i nek.”
2. §
A Ren de let 16. §-ának (1) be kez dé se a kö vet ke zõ d) pont tal egé szül ki:
[(1) A dön tést kö ve tõ en a tá mo ga tá si szer zõ dés meg kö - té sé nek fel té te lei:]
„d) a ren de zett mun ka ügyi kap cso la tok fel té te le i nek iga zo lá sá ra al kal mas ira tok be nyúj tá sa.”
3. §
Ez a ren de let a ki hir de té sét kö ve tõ 8. na pon lép ha - tályba.
1 Igaz ság ügyi Köz löny 2004. évi 6. száma.
Az Al kot mány bí ró ság ha tá ro za ta
Az Alkotmánybíróság 12/2006. (IV. 24.) AB
határozata
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Al kot mány bí ró ság ház sza bá lyi ren del ke zés al kot - mány el le nes sé gé nek vizs gá la tá ra és meg sem mi sí té sé re, to váb bá mu lasz tás ban meg nyil vá nu ló al kot mány el le nes - ség vizs gá la tá ra irá nyu ló be ad vány tár gyá ban – dr. Bi ha ri Mihály és dr. Pa czo lay Pé ter al kot mány bí rók kü lön vé le - mé nyé vel – meg hoz ta az aláb bi
határozatot:
1. Az Al kot mány bí ró ság meg ál la pít ja, hogy az Or szág - gyû lés az Al kot mány 2. § (1) és (2) be kez dé sét, va la mint 20. § (2) be kez dé sét sér tõ mu lasz tás ban meg nyil vá nu ló al - kot mány el le nes sé get idé zett elõ az ál tal, hogy a Ma gyar Köz tár sa ság Or szág gyû lé sé nek Ház sza bá lyá ról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY ha tá ro zat 23. § b) pont já val, a 47. § (4) és (6) be kez dé sé vel, va la mint a 75. § (3) be kez dé - sé vel össze füg gés ben nem ha tá roz ta meg a kép vi se lõi ál - lás pont lé nye gé nek ki fej té sé hez szük sé ges fel szó la lá si idõ biz to sí tá sá nak ga ran ci á lis sza bá lya it.
Az Al kot mány bí ró ság fel hív ja az Or szág gyû lést, hogy sza bá lyo zá si fel ada tá nak 2006. de cem ber 15-ig te gyen ele get.
2. Az Al kot mány bí ró ság a Ma gyar Köz tár sa ság Or - szág gyû lé sé nek Ház sza bá lyá ról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY ha tá ro zat 23. § b) pont já nak és 47. § (4) be kez dé sé - nek „és a fel szó la lá si idõ ke re tek re” szö veg ré sze, a 47. § (6) be kez dé se, va la mint a 75. § (3) be kez dé se al kot mány - el le nes sé gé nek meg ál la pí tá sá ra és meg sem mi sí té sé re irá - nyu ló in dít ványt el uta sít ja.
Az Al kot mány bí ró ság e ha tá ro za tát a Ma gyar Köz löny - ben köz zé te szi.
INDOKOLÁS I.
Az in dít vá nyo zó a Ma gyar Köz tár sa ság Or szág gyû lé sé - nek Ház sza bá lyá ról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY ha tá ro - zat nak (a to váb bi ak ban: Ház sza bály) a fel szó la lá si idõ ke - re te ket és a hoz zá szó lá sok idõ tar ta mát érin tõ egyes ren del -
kezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára terjesztett elõ kérelmet. Vagylagos kérelme – az indítvány- ban kifejtett ugyanazon alkotmányossági probléma kap- csán – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára és megállapítására irányult.
1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (2) bekezdésébe foglalt, a népszuverenitás választott képviselõk útján való gyakorlására irányadó szabályból, továbbá az Országgyûlésre, az országgyûlési képviselõkre vonatkozó alkotmányi rendelkezésekbõl következik az or- szággyûlési képviselõ felszólalási joga, az ún. parlamenti beszédjog. A képviselõ felszólalási joga nélkül az Ország- gyûlés alkotmányos funkciói nem érvényesülhetnek, ezért garanciális jelentõsége van a beszédjogra vonatkozó sza- bályozás tartalmának (esetleges korlátozásának). A képvi- selõ felszólalási joga – mint Alkotmányból következõ jog – közvetlenül érinti az Országgyûlés alkotmányos mû- ködését is. Az indítványozó kifejtette, hogy a Házszabály a felszólalási idõtartamok kétféle korlátozását alakította ki.
Egyrészt meghatározza egyes felszólalási fajták idõtarta- mát [pl. kétperces hozzászólás a Házszabály 50. § (4) be- kezdésében], másrészt lehetõvé teszi az idõkeretes tárgya- lást (amikor az adott tárgyban képviselõcsoportonként fel- használható idõkeret áll rendelkezésre – a Házszabály 53. §-ában foglaltak alapján). Az indítványozó szerint a Házszabály a felszólalási idõ korlátozásának e kétféle módján kívül más korlátozást nem ismer, így erre vonatko- zóan nem is tartalmaz szabályt. Nincs pontos házszabályi rendelkezés a legfontosabb felszólalás, az egyes képvise- lõi felszólalások idõtartamát illetõen. A Házszabály – vizsgálni kért – 23. §b)pontja szerint a Házbizottság ké- szít javaslatot a felszólalási idõkeretekre, amelyrõl a 47. § (4) és (6) bekezdése alapján az Országgyûlés vita nélkül, egyszerû többséggel határoz. Az indítványozó szerint a házbizottsági javaslatok a képviselõi felszólalási jogot nyilvánvalóan korlátozzák (hiszen idõkereteket állapíta- nak meg), a gyakorlatban pedig kialakult a Házszabály ezen rendelkezéseinek olyan értelmezése, hogy az ily mó- don meghatározott idõkeret túllépése esetén a képviselõi beszédjog legsúlyosabb korlátozására, a szó megvonására kerülhet sor. Az indítványozó szerint a Házszabály jelölt rendelkezései a mellett, hogy az országgyûlési képviselõk- nek az Alkotmányból eredõ felszólalási jogát sértik, egy- másnak akár ellentmondó értelmezésre is alapot adnak.
Az indítványozó mindezek alapján kérte a Házszabály 23. §b)pontjából, valamint a 47. § (4) bekezdésébõl a „fel- szólalási idõkeretekre” szövegrész, valamint a 47. § (6) be- kezdésének megsemmisítését.
2. Az indítványozó utalt arra, hogy az Alkotmány 24. § (4) bekezdése szerint az Országgyûlés mûködését és tár- gyalási rendjét a jelenlévõ országgyûlési képviselõk két- harmadának szavazatával elfogadott Házszabálynak kell megállapítani. Mivel a Házszabálynak több rendelkezése is tartalmaz a képviselõi felszólalási jogot korlátozó sza-
bályt, ezért alappal merülhet fel, hogy az idõkeretek konk- rét formái mögött kétharmados többségû parlamenti aka- ratnak kell állni. Ezért – a jelen ügyben vizsgálni kért – a felszólalások idõtartamára vonatkozó rendelkezések is pontos házszabályi rendezést igényelnek. A felszólalások idõtartamának meghatározása ugyanis szükségképpen a parlamenti beszédjog korlátozását eredményezi, ezért an- nak esetenkénti javaslatokban, ajánlásokban való rögzíté- se minden garanciát nélkülöz. A képviselõi felszólalási jog korlátozásának – vélte az indítványozó – kiszámítható házszabályi rendelkezéseken kell nyugodnia, nem eseten- ként, egyszerû többséggel meghozott (adott esetben a szó megvonásának jogkövetkezményét is magában hordozó) döntéseken. Az indítványozó kifejtette, hogy az Alkot- mánybíróság a 4/1999. (III. 31.) AB határozatában mu- lasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapított meg a parlamenti ülésezési rend kétharmados házszabályi ren- dezésének hiánya miatt hasonló okok alapján, így amennyiben az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll kérelmének nem adna helyt, a mulasztásban megnyilvánu- ló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte.
3. Az indítványozó a Házszabály 75. § (3) bekezdésé- nek vizsgálatát is kérte. A Házszabály e rendelkezése a bi- zottsági munkára vonatkozik, s kimondja: „A bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõcsoportonként azo- nos idõtartamra korlátozhatja.” Az indítványozó úgy vélte, hogy – hasonlóan a fent kifejtettekhez – a minimális fel- szólalási idõ rögzítésének hiánya oda vezet, hogy tényle- ges vita nélkül bonyolítható le a bizottsági tárgyalás. Pél- dát hoz arra nézve, amikor a bizottság egyszerû többsége két percben határozta meg a hozzászólások képviselõcso- portonkénti maximális idõtartamát. Az indítványozó a Házszabály 75. § (3) bekezdése tekintetében is annak meg- semmisítésére, illetve (vagylagosan) a mulasztásban meg- nyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására terjesz- tett elõ kérelmet.
Az indítványozó végül utal arra, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a sérelmezett ren- delkezésekhez kapcsolódó alkotmányos követelmény megállapításával az alkotmánysértés kiküszöbölhetõ, úgy az alkotmányos követelmény megállapítását kezdemé- nyezi.
II.
1. Az Alkotmány jelen ügyben érintett szabályai sze- rint:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati- kus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, vala- mint közvetlenül gyakorolja.”
„20. § (2) Az országgyûlési képviselõk tevékenységü- ket a köz érdekében végzik.”
„24. § (4) Az Országgyûlés a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott Ház- szabályban állapítja meg mûködésének szabályait és tár- gyalási rendjét.”
„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze.”
2. A Házszabály egyes rendelkezései értelmében:
„23. § A Házbizottság
a) állást foglal az Országgyûlés ülésszakonkénti és heti munkarendjérõl;
b) javaslatot készít az ülések napirendjére, idõtartamá- ra és a felszólalási idõkeretekre;
c) megvitatja az Országgyûlés mûködését érintõ önálló indítványokat, és ezekkel kapcsolatban állást foglal;
(...)”
„26. § (1) A Házbizottság ülését az Országgyûlés elnöke hívja össze és vezeti. Az Országgyûlés ülésének ideje alatt az elnök összehívhatja a Házbizottság ülését.
(...)
(3) A Házbizottság a döntéseit egyhangúlag hozza meg.
Egyhangú döntés hiányában a 23. §a), f), g), m)pontjáról az Országgyûlés, egyéb esetekben az Országgyûlés elnöke dönt.”
„47. § (1) Az ülés napirendjére az elnök a Házbizottság ajánlása alapján tesz javaslatot. E javaslatot legkésõbb az ülést megelõzõen két nappal meg kell küldeni a képvise- lõknek és a 45. § (1) bekezdésében felsorolt személyek- nek.
(2) A szavazások várható idõpontját – az elõre nem ter- vezhetõ, pl. ügyrendi szavazások kivételével – a napirendi javaslatban fel kell tüntetni.
(3) Az ülés megkezdéséig a Kormány vagy legalább ti- zenöt képviselõ – indokolással ellátott – javaslatot nyújt- hat be a napirendi javaslat módosítására.
(4) Az ülésen az elnök ismerteti a Házbizottság napiren- di javaslatát, a napirendre tett eltérõ javaslatokat, továbbá a Házbizottságnak a tanácskozás idõtartamára és a felszó- lalási idõkeretekre vonatkozó javaslatát.
(5) Ha a jelentéshez törvényjavaslat vagy határozati ja- vaslat, illetõleg a törvényjavaslathoz határozati javaslat kapcsolódik, az indítványokat együtt kell tárgyalni.
(6) A (4) bekezdésben meghatározott javaslatokról – elõször a napirendi javaslat megváltoztatására tett javas- latokról – az Országgyûlés vita nélkül határoz.”
„75. § (1) A bizottság a napirendjét – a bizottság elnöké- nek a bizottság tagjaihoz elõzetesen írásban eljuttatott ja- vaslata alapján – a bizottsági ülés megnyitása után maga állapítja meg. Az ülést megelõzõen a bizottság bármely tagja írásban további napirendi javaslatot juttathat el az el- nökhöz, amelyet az elnök köteles a bizottsági ülést meg- elõzõen a bizottság többi tagjához eljuttatni.
(2) A bizottság az ülés folyamán a napirendet módosít- hatja, de csak akkor bõvítheti ki, ha ezzel a bizottság jelen- levõ tagjainak több mint kétharmada egyetért.
(3) A bizottság a hozzászólások idõtartamát képviselõ- csoportonként azonos idõtartamra korlátozhatja.”
III.
A parlamenti beszédjog szabályozásának, illetve korlá- tozásának mind történetileg, mind a nemzetközi összeha- sonlításban három fõ típusát lehet megkülönböztetni: a többszöri felszólalás tilalmát, az egyes beszédek idejének korlátozását, és végül a parlamenti vita olyan idõpontban való berekesztését, amikor még vannak elõre bejelentett felszólalók (klotûr). Jelen ügyben az indítványozó a parla- menti beszédidõ korlátozásának második típusával, az egyes beszédek idejével kapcsolatban vetett fel alkotmá- nyossági problémát. A probléma a magyar szabályo- zás-történetben széles körû elõzményekkel rendelkezik, il- letve a külföldi megoldások sajátosságai is támpontként szolgálhatnak. Az Alkotmánybíróság ezért elsõként – váz- latosan – a hazai közjogtörténeti hátteret, illetve egyes kül- földi országok parlamentjeire vonatkozó szabályozást te- kintette át.
1.1. A parlamenti beszédidõ szabályozásával összefüg- gõ kérdések már az 1848-as, elsõ írott magyar házszabály- ban is fellelhetõk. A Képviselõház Rendszabályai megfo- galmazták a többszöri felszólalás (,,a tárgy alapelvéhez és lényegéhez egyszernél többször szólni nem lehet”), illetve a beszédolvasás tilalmát. E tilalmakat aztán a késõbbi ház- szabályok is átvették. A házszabályt érintõen a dualizmus korának egyik központi témája épp a beszédidõ szabályo- zásának kérdése volt. A parlamenti viták ellenére a házsza- bályban a századfordulóig a beszédidõ semmilyen számot- tevõ korlátozására nem került sor. A magyar házsza- bály-történetben az 1875-ös házszabály-revízió írta elõ el- sõ ízben, hogy az elnök a tárgytól eltérõ képviselõtõl – az erre való figyelmeztetés után – megvonhatja a szót, más- részt azt, hogy a megkezdett beszédet az ülés folyamata alatt be is kell fejezni (a következõ ülésen folytatni tilos).
Kimondta azonban, hogy: „A szólásra felírottak közül azon tag, kire az ülés meghatározott idejének vége elõtt egy óranegyeddel kerül sor, joggal bír vagy az ülés idejé- nek meghosszabbítását kérni, hogy beszédét elmondhassa vagy az ülésnek befejezését kérni, egész beszédének a kö- vetkezõ ülésre halaszthatása végett...” (Képviselõház Ház- szabályai 1875. 142. §, a késõbbiekben: A Képviselõház Házszabályai 1899. 163. §). E szabály tehát nem a beszéd- idõ hosszát korlátozta, hanem ellenkezõleg: a beszédidõ legrövidebb (méltányolható) idejének „egy óranegyedet”
ismert el.
A dualizmus korának utolsó átfogó házszabály-revízió- jára 1913-ban került sor. E házszabály sem tartalmazott ál- talános idõbeli korlátozást az egyes képviselõi felszólalá- sokat illetõen (s erre nem is adott felhatalmazást). Ugyan-
akkor több helyen (a törvényjavaslatok érdemi tárgyalását nem érintõ, alapvetõen ügyrendi típusú kérdésekben) ma- ximálta a felszólalók számát (pl. a részletes vita egyes sza- kaszainak összekapcsolása tárgyában maximum 4 képvi- selõ nyilváníthat véleményt), de a felszólalás fõszabály- ként továbbra is idõhatár nélküli volt. (A Képviselõház Házszabályai 1913. 202. §.) Az egyes képviselõi felszóla- lások idejét is érintõ korlátozást egy esetben, a költségve- tés tárgyalására vonatkozóan állapított meg. E szerint az éves költségvetés tárgyalása 20. ülésnapjának végén az el- nök – tekintet nélkül a még jelentkezõ szónokokra – lezár- hatta a vitát, s a költségvetés éppen tárgyalás alatt álló ré- szérõl (a hozzátartozó módosításokkal együtt) elrendelhet- te a szavazást (klotûr). Ha az elnök e jogintézménnyel élt, a költségvetés 20. nap utáni (további) tárgyalása során a szónokok legfeljebb fél óra hosszat beszélhettek. (A Kép- viselõház Házszabályai 1913. 230–233. §.) Ezzel a sza- bállyal – de hangsúlyozandó, hogy kifejezetten csak a költségvetési vitára vonatkozóan – elõször jelenik meg a magyar házszabály-történetben az egyes képviselõi fel- szólalások idõtartamának limitálása.
1.2. Az 1924-es Nemzetgyûlési Házszabályban a be- szédidõt érintõ új elõírások kétirányúak. Egyrészt – az 1913-as házszabályban csupán a költségvetést érintõ – klotûr intézményét valamennyi törvényjavaslatra lehetõvé tette (enyhe formája miatt azonban a törvényjavaslatok alapos megtárgyalását nem gátolta). Másrészt – amellett, hogy az általános vitában mindenki idõkorlátok nélkül szólhatott – meghatározta a részletes vita idejét. A Nem- zetgyûlés Házszabályai (1924.) 212. § (2) bekezdése sze- rint: „A részletes tárgyalás során 15 percnél tovább egy felszólalás sem tarthat. Az illetõ képviselõ kérheti azon- ban, hogy beszédét az általa határozottan megjelölendõ idõpontig folytathassa.” [A 15 perces felszólalási idõlimit – néhány kivételtõl eltekintve – irányadó volt az ügyrendi felszólásokra is – lásd a 212. § (3) bekezdését.]
A parlamenti beszédidõ általános és részletes vitát egy- aránt érintõ szabályozására az 1928-as házszabály-revízi- óban került sor. E házszabály 149. § (1) bekezdése szerint:
„Az általános vita során – amennyiben a házszabályok másként nem rendelkeznek – 1 óra hosszánál tovább egy felszólalás sem tarthat, az illetõ felszólaló azonban egy íz- ben kérheti, hogy beszédét az általa megjelölt idõpontig – de legfeljebb még 1 óra hosszáig – folytathassa.” A részle- tes vitát illetõen megmaradt a korábbi 15 perces elõírás az- zal, hogy a hosszabbítás maximum újabb 15 perc lehetett [150. § (1) bekezdés]. Az 1928-as házszabály – a házsza- bály-történetben eddig nem alkalmazott módon – a bizott- sági munkában is idõmeghatározással élt, így az ott folyó általános vita során 15 percet, a részletes vitában 10 percet engedélyezett az egyes képviselõknek, ami kétszer 15, il- letve egyszer 10 perccel növelhetõ volt [49. § (2) bekez- dés].
A következõ, az 1939-es képviselõházi házszabály a be- szédidõre vonatkozó szabályozást tovább részletezte (s egyben tovább korlátozta). A vezérszónoki intézmény
bevezetésével a vezérszónoknak az általános vitában 1 óra hosszát, a többi szónoknak 30 percet engedélyezett, amely legfeljebb 60, illetve 30 perccel meghosszabbítható volt.
[A Képviselõház Házszabályai 147. § (1) bekezdés] Meg- szüntette viszont a részletes plenáris vitát. A 150. § (1) be- kezdése kimondta: „A törvényjavaslatoknak a bizottságok által megállapított és elfogadott egyes §-airól a Ház vita nélkül oly módon dönt, hogy az elõadók ismertetik [...] a bizottság által eszközölt változtatásokat s ezután az elnök a §-okat egyenként szavazás alá bocsátja.” Az 1939-es házszabály pontosan meghatározta a bizottsági munkában felszólaló képviselõk idõkeretét is, e szerint a felszólalá- sok 15 percig tarthatnak, amely 10 perccel meghosszabbít- ható volt. A bizottsági részletes vita során ugyanazon sza- kaszhoz egy képviselõ maximum háromszor szólhatott, de az újabb hozzászólások már csak 5-5 percesek lehettek (49. §). Az 1939-es házszabály a parlamenti felszólalás va- lamennyi formájára (általában 10 vagy 15 perces) külön idõkorlátot állapított meg.
Az 1946-os – háború utáni demokratikus – parlament új Házszabálya (a plenáris ülési beszédidõ szabályozása te- kintetében) leginkább az 1928-as házszabályra hasonlított.
A beszédidõ általános vita esetén maximum 1 óra volt, amelyet meg lehetett hosszabbítani további 1 órával. A részletes vita során a képviselõknek 15 perc állt rendelke- zésére, amely még 15 perccel meghosszabbítható volt.
[A Nemzetgyûlés Házszabályai 1946. 76. § (3) bekezdés, 84. §.] A bizottsági munkát érintõen az 1946-os házsza- bály – a lényegét illetõen – fenntartotta az 1939-ben beve- zetett megoldást, azzal, hogy az általános vita esetén 30, részletes vitában pedig 10 perces felszólalási idõt biz- tosított az egyes képviselõknek [37. § (1) bekezdés, 38. § (2) bekezdés]. Ez az idõ a képviselõ kérésére, erre vonat- kozó szavazás után, ugyanennyivel növelhetõ volt. Végül az 1946-os házszabály – hasonlóan az 1939-eshez – idõke- retet állapított meg a napirend elõtti és egyéb parlamenti felszólalás tekintetében is.
A polgári kori magyar házszabály-történet eddigi átte- kintése azt tükrözi, hogy a beszédidõ és azon belül az egyes képviselõi felszólalások idõtartamának meghatáro- zása viszonylag késõn kerül be a házszabályokba, azaz a beszédidõ hosszú ideig nem kerül érdemi korlátozás alá (s ezt követõen is csak fokozatosan: elõször a részletes vi- tát, aztán az általános vitát, majd a bizottsági felszólaláso- kat érintõen). Amikor viszont a korlátozások megjelentek – egyébiránt a korabeli nyugati mintákhoz képest is ké- sõbb –, a házszabályok pontosan meghatározott, elõre lát- ható és kiszámítható rendelkezéseket tartalmaztak. Megál- lapítható tehát, hogy a magyar házszabály-történetben a képviselõi felszólalások idejének limitálása házszabályi rendezést igénylõ kérdés volt.
1.3. A rendszerváltozást megelõzõen az Országgyûlés ügyrendjérõl szóló 9/1985–1990. számú OGY határozatot az 1/1989. (I. 24.) OGY határozat módosította, és tette közzé az ügyrend egységes szövegét. A nem sokkal ké- sõbb elfogadott 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat már nem
az ügyrend, hanem „az Országgyûlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegérõl” rendelkezik. A parlamenti beszédidõt érintõen viszont mindkét ország- gyûlési határozat azt a szabályt tartalmazta, hogy az elnök vagy bármely képviselõ javaslatára a hozzászólások idõ- tartamát az Országgyûlés meghatározhatja [8/1989.
(VI. 8.) OGY határozat 47. § (1) bekezdés] azzal, hogy in- tézményesítette az ún. kétperces hozzászólást [vita köz- ben, korábbi felszólalással kapcsolatos észrevétel céljából – 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat 44. § (3) bekezdés]. A bi- zottsági munka során felszólaló képviselõ beszédidejére azonban még a fentiekhez hasonló utalást sem tartalmaz egyik OGY határozat sem. A 8/1989. (VI. 8.) OGY határo- zat az 1994-es házszabály elfogadásáig kilenc ízben mó- dosult. A parlamenti beszédidõt érdemben érintõ új rendel- kezéseket csak a jelen ügy tárgyát képezõ 46/1994.
(IX. 30.) OGY határozat állapított meg.
2. Egyes külföldi házszabályok – törvényjavaslatok és határozatok vitájára vonatkozó rendelkezései – áttekinte- tése alapján a következõk állapíthatók meg:
2.1. Az Egyesült Királyság parlamentjének alsóházá- ban(House of Commons)nincs általános szabály a beszéd- idõ hosszára (ugyanakkor az elnök megvonhatja a szót a képviselõtõl, ha eltér a tárgytól). Más eljárásokkal azon- ban korlátozható a viták idõtartama. Ilyen más eljárást eredményez a Kormány által beterjeszthetõ program-indít- vány (programme motion), amelyben a Közösségek Háza meghatározza, hogy a törvényjavaslat vitáinak egyes fázi- saira milyen idõpontban és idõkeretben kerül sor (ezzel az eszközzel elég gyakran élnek, a 2002–2003-as években például 71 programindítványt terjesztettek elõ). A másik, évszázados hagyománnyal rendelkezõ, ugyancsak a vég- rehajtó hatalom kezében levõ eszköz a vita lezárására, a guillotine (allocation of time motion; Standing Orders 81.). A guillotine-indítvány célja, hogy egy törvényjavas- lat vitáját (napokban, órákban) meghatározott idõn belül lezárják. A guillotine-indítványról háromórás idõkeretben vitatkoznak a képviselõk, és az indítvány elfogadása ese- tén meghatározzák, hogy mikor kell befejezni a vitát, füg- getlenül annak aktuális fázisától. Az indítvány elfogadását követõen bizottság (Business Committee) határozza meg az adott idõkereten belül a javaslat egyes részeire fordítha- tó vita-idõkeretet (Standing Orders 82.)
Az Amerikai Egyesült Államokban a Képviselõház (House of Representatives)eljárási szabályai szerint a kép- viselõk legfeljebb egyórás idõkeretben szólalhatnak fel (Rule XVII, clause 2), de a gyakorlatban nagyon kevés vita folyik az „egyórás szabály” alapján. A javaslatok megvita- tására szánt idõkeret meghatározásában egy bizottság (Committee on Rules) lát el meghatározó szerepet, amely- nek kilenc tagja a képviselõházi többséghez, négy tagja a kisebbséghez tartozik.
Kanadában a Közösségek Háza (House of Commons) Házszabályának átmeneti (legalább a 2006. évben válasz- tandó alsóház hatvanadik ülésnapja végéig) alkalmazandó
rendelkezései általános, 20 perces beszédidõt határoznak meg [Standing Orders, 43. (1) (a). A húszperces beszédet követõen legfeljebb tízperces idõkeretben lehet kérdést feltenni, megjegyzéseket fûzni, beleértve ezekbe a hozzá- szólásokra adott válaszokat is, míg a tízperces beszédeket követõ idõkeret öt perc [43. (1) (b–c)].
2.2. A francia Nemzetgyûlés (Assemblée Nationale) házszabályának 95. § (2) bekezdése a részletes vitára néz- ve határozza meg a hozzászólások idõtartamának korláto- zását. E szerint az egyes szakaszok megvitatása során a képviselõk legfeljebb öt percig beszélhetnek, az elnöknek pedig lehetõsége van a vita lezárására, miután két, ellenté- tes véleményt kifejtõ képviselõ befejezte a beszédét. A Házszabály 103–107. §-ai lehetõséget adnak – a vita egé- szét érintõ – ún. egyszerûsített eljárásra is, ilyenkor korlá- tozott és idõben pontosan meghatározott a hozzászólások lehetõsége (a felelõs bizottság elõadója tizenöt perc, más bizottságok elõadói legfeljebb öt perc idõkeretet használ- hatnak fel). 1999 óta a Házszabály az eljárási indítványok megvitatását is kifejezett idõkorláthoz köti.
A spanyol Képviselõház(Congreso de los Diputados) házszabálya szerint – eltérõ rendelkezés hiányában – min- den vita esetén biztosítani kell a lehetõséget az adott ügyet támogató és azzal szembenálló álláspont kifejtésére. A vi- ták esetén rendelkezésre álló idõkeret – eltérõ rendelkezés hiányában – tíz perc. A Házszabály 76. §-a a vita (idõ elõt- ti) lezárásának lehetõségét (klotûr) az elnöknek adja meg.
A képviselõcsoport vezetõje is tehet a vita lezárására irá- nyuló indítványt. Ebben az esetben a vita lezárását meg- elõzõen egy-egy támogató és ellenzõ beszédre kerülhet sor, amely legfeljebb ötperces lehet.
Az osztrák Nemzeti Tanács(Nationalrat)házszabályá- nak 57. § (1) bekezdése szerint, eltérõ rendelkezés hiányá- ban, a képviselõk legfeljebb húsz percben szólhatnak hoz- zá a vitához. Egyes esetekben a Nemzeti Tanács – az elnök indítványára – hosszabb idõtartamú hozzászólást is enge- délyezhet. Az 57. § (2) bekezdése szerint a vita kezdete elõtt a Nemzeti Tanács, illetõleg az elnök az Elnöki Konfe- rencia véleményének kikérését követõen rendelkezhet úgy is, hogy az egyes képviselõi hozzászólások húsz percnél rövidebbek is lehetnek. A Házszabály szerint ilyenkor leg- alább tízperces beszédidõt kell biztosítani. Ezen túlmenõ- en, a Nemzeti Tanács, illetõleg az elnök elrendelheti, hogy az adott képviselõcsoporthoz tartozó harmadik képviselõ hozzászólását követõen a képviselõcsoporthoz tartozó to- vábbi képviselõk legfeljebb öt percben szólhatnak hozzá.
Az 57. § (3) bekezdése szerint az Elnöki Konferencia véle- ményének kikérését követõen az elnök dönthet úgy, hogy az egyes frakciók képviselõi elõre meghatározott idõkeret- ben szólhatnak hozzá a vitához. Néhány parlamenti eljá- rásra speciális rendelkezések irányadók, így a 74. § (2) és (3) bekezdései szerint a törvényjavaslat harmadik olvasata során (lényegében a koherencia-vita), az indítványokról csak a Nemzeti Tanács hozzájárulása esetén nyitható vita, és minden hozzászóló legfeljebb öt percig beszélhet.
A német Szövetségi Gyûlés(Bundestag) házszabályá- nak 35. §-a értelmében – amennyiben eltérõ döntés nem születik – a vitában mindegyik szónok legfeljebb tizenöt
