67
kori helyzet szerint kell elbírálni. „Az úgynevezett gazdasági lehetetlenülés", amely in concreto (nyilván a hosszabb birtokban- iételre tekintettel már nem in integrum restitutiós ügyletbontásra,
hanem) „legfeljebb" a vételár mérséklésére ( = devalorizációra) vezethetne, szintén nem ismerhető fel: mert az értékesés már a vevő késédelme alatt állott be. Jegyezzük meg, a háttér megfes- tése végett, hogy a VI. tanács korábbi esetekben (pl. VI.
5285/1933., 1934. V. 17-én, MD. 1934. 116.) ugyancsak a gazd.
lehetetlenüléssel védekező ingatlanvásárlók ellen döntött, kü- lönböző indokokból, és hogy a vevő késedelembeesésében az V.
polgári tanács (pl. V. 3149/1932., 1933. XII,. 4-én, MT. 1934.
12.) szintén oly okot lát, amely a gazd. lehetetlenülésnek a ké- sőbb beállt tények miatti megállapítását már egymagában ki- zárja; nem változtat ezen az, hogy az eladó utóbb halasztást
«engedélyezett a fizetésre. b. gy.
Gazdasági lehetetlenülés és Pp. 413. §. szerződéses nőtartásnál.
Nőtartásdíj, ha jár, kétségtelenül „viszontszolgáltatástól függet- lenül" jár. Ebből a Kúria III. polgári tanácsa (ILI. 2618/1934.,
1934. X. 25-én) azt vonja le, 'hogy a tartásra kötelezett férj már a limine sem védekezhetik gazdasági lehetetlenüléssel. Az állás- foglalás kongruens a tanács következetes gyakorlatával, mely szerint gazd. lehetetlenülés egyedül kétoldalú (synallagmatikus) szerződéseknél jöhet szóba. (V. ö- MT. jav. 1150. §.). Utóbbi .tételt egyéb vonatkozásokban nem tartom ugyan teljesen meg-
nyugtatónak, de éppen a tartás körül nincs különösebb rele- vanciája, mert a tartásdíj összegét a Pp. 413. §-ára támasz- kodva le lehet szállítani gazd. lehetetlenülés felhívása nélkül is. Megtörtént a leszállítás a szóbanforgó esetben is. A Kúria 20%-kai mérsékelte a tartásdíjat, minthogy a férj jövedelmé- nek úgy közhivatalnoki nyugdíjból álló kisebb, mint házainak bérbevételéből származó nagyobb része érezhetően visszaesett.
Ennek a külön élő feleségre is ki kell hatnia, hiszen a jövedelem csökkenésének következményeit a feleségnek akkor is el kel- lene viselnie, ha a házassági életközösség nem szakadt volna meg. A szóbanforgó ítelet gazdag anyaga egyébként is több irányban nyújt válságjogi érdekességeket. Emeljünk ki ezek közül még egyet-kettőt. A házasfelek szerződése a tartásdíj ösz- szegének úgy felemelését, mint leszállítását kizárta volt, „ki- véve az általános inflációs pénzügyi krízis, devalváció stb." ese- teire. A férj a perben azt vitatta, hogy jelenleg burkolt formájú infláció és devalváció van. A Kúria kimondja, hogy ez nem áll.
(Tegyük hozzá, hogy hiszen inflációs pénzesésnek a tartás ösz- szegére éppen emelőleg kellene hatnia, tehát a reá hivatkozó fél ellen.) Ellenben a felek ,,satöbbi"-jét látja megvalósultnak az ítélet a férj jövedelmeinek már jelzett esése által, úgy hogy a leszállításra magában a szerződésben is talál fogantyút. Volta- képp azonban még a tartásdíj összegének minden megváltozta- tását kizárni óhajtó (eléggé gyakori) szerződésekkel szemben sem feltétlenül szükséges, hogy maga a szerződés adjon lehető-
•séget a saját félretételére. A lefolyt évben mondta ki ugyancsak 5*
68
a III. tanács (III. 1787 1934., 1934. VI. 26-án, J H . 1934. 790.), hogy bár a férj joghatályosan mondhatott le, közokirati alak nélkül is, a vállalt tartásdíj mérséklése iránt a Pp. 413. §-ához képest a jövőben megnyilható jogáról, mindamellett ha ez a le- mondás — mint rendesen — azon az alapos feltevésen nyugo- dott, hogy a férj jövedelme állandó marad: e feltevés előre- látha'tatlan megdőlésével (közhivatalnoki nyugdíj leszállításá- val) a lemondás hatálya is megdőlhet. Frappáns p é l d á j a a ne- hézség és a megoldás annak, mennyivel igazságosabb eredmé- nyekhez vezetnek a felek véglegeset célzó szerződéseinél a gyámkodni kényszerülő törvény és judikatura, amelyek megta- lálják a módot arra, hogy a jogi helyzet is megfelelően átala- kulhasson, amikor tempóra mutantur . . . b. gy.
A kereskedelmi kötelezőjegy (bon) elévülése. A forgalom növe- kedésével, az ügyletek gyakoribb voltával együtt jár az elévü- lési időnek célszerűségi okokból való megrövidítésének követel- ménye. Mikor az egyes emberek életében nagyobb jelentőségű, rendszerint ingatlanra vonatkozó egynéhány ügylet fordult elő, nem számítva a kisebb és azonnal lebonyolításra kerülő, szük- ségleti cikkekre vonatkozó kézen-közön teljesítendő adásvételi és csereügyleteket, melyekből utólagos igények nem származtak, akkor helyénvaló volt a 32 éves elévülési idő. Az elévülés nem az anyagi igazság, hanem tisztán a gyakorlati célszerűség intéz- ménye, sőt az anyagi igazsággal mindig ellenkezik és akinek igényét a bíróság elévülés okából utasítja el, annak mindig az áz érzése, hogy vele valami igazságtalanság történt. De minél bonyolultabb a forgalmi élet, minél gyakoribbak az ügyletek az egyes ember életében, mikor kereskedők, de gazdák is szinte naponta kötnek ügyleteket, akkor az egyes embert álliandó zak- latásnak tenné ki, ha régi, már elfelejtett ügyletek alapján igé- nyeket támasztanának ellene, amelyeket már rég lezártnak hitt és a vonatkozó írásos bizonyítékokat kiselejtezte, az esetleges ta- núk pedig már az ügyre nem emlékeznek.
Ujabb törvények, különösen a forgalmi ügyletek terén, sok rövid elévülési időt teremtettek egyes igényekre nézve. Még fontosabb a rövid' elévülési idő az értékpapíroknál, amelyek rendszerint jogcím nélküli papírok, tehát a mindenkori alperes kénytelen az értékpapírnak felmutatása esetén bizonyítani, hogy a papírban megtestesített követelés megszűnt. A jogcímnélküli igényeknél a jogosított részére nyújtott könnyítésekkel, a bizo- nyítási tehernek alperesre való áthárításával szükségszerűleg együtt jár az elévülési idő rövidsége.
A kereskedelmi törvény tervezetének tárgyalására kikül- dött szakbizottság jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy abban az időben a kereskedelmi utalvány és kötelezőjegy jogi szabályai"
még nem voltak a jogtudomány által feldolgozva és a terve- zetbe csak azért került bele az a néhány szakasz, melyet a tör- vény végleges szövege is átvett, mert a bizottság helyesen- ázon a véleményen volt, hogy a kereskedelmi utalvány és köte- lezőjegy a forgalomnak használható eszközévé vált és így a
