B A J Á R I S Á N D O R százados
FENYÍTŐПATALOM
Honvédségünk fegyelmével folyóiratainkban, időközönként meg-elenő miniszteri magasabb parancsnoki parancsainkban sokat foglalkozunk. Az a tény, hogy Farkas Mihály Vezérezredes Honvédelmi Miniszter Bajtárs a fegyelem megteremtését áz 1949/50. kiképzési év központi feladatává tet'e, élesen rávilágít a kérdés fontosságára Az pedig, hogy bajtársaink foglalkoznak a kérdéssel és gondolataikat mind nagyobb számban hozzák a nyilvánosság elé, mutatja, hogy néphadseregünk tisztjei, parancsnokai megértik, átérzik a kérdés lényegét, meg akarják érteni Fegyelmi Szabályzatunk szelle- mét, meg akarják tanulni az alkalmazását.
Kerekes vezérőrnagy Bajtárs a „Honvéd" 1950 márciusi számában közölt cikkében kifejtette, hogy a Fegyelmi Szabályzatot nem elég megtanulni, hanem meg kell értenünk a szellemét is és ehhez sokat és gyakran kell tanulmányoznunk a szabályzatot.
Szeretnék az eddig a Fegyelmi Szabályzatunkról íro t cikkekhez kapcsolódva a Szab. 2. §-ával a „Fenyítő hatalom"-mal és annak gyakorlásával kapcsolatban néhány gondolatot felvetni. Sokszor talán olyan kérdéshez fogok nyúlni, amelyről mások már írtak, kifejtették véleményüket, és mégis megteszem, mert úgy érzem én is, hogy csak akkor fogjuk igazán megérteni szabályza'unkat és helyesen alkalmazni, ha sokat, gyak- ran tanulmányozzuk és lényegét minduntalan kidomborítva, a bajtársak elé tárjuk.
I. A fenyítő hatalom általában.
Az osztályhadseregek több évszázados múltjának még ma is kísértő emléke a fenyí- tés szó. Sokak szemében még ma is a káplárbotot, gúzsbakötést, kurtavasat vagy legjobb esetben a magánzárkát jelenti. Pedig a szó régi értelme sokkal enyhébb, megintéssel, megrovással egyenlő értelmű, tehát nevelő, oktató célzatot fejez ki.
Az osztályhadseregben megtorló érte'met kapott a szó, hiszen ott nevelés-ől szó sem lehetett. Az uralkodó osz'álv érdekeit képviselő tiszt, a vele és az osztály-uralom- mal -.zeniben ellenséges-érzelmű,* a dolgozó nép tömegéből a kényszer-toborzások vala- melyik eljárásával katonai szolgálatra kényszeritett legenyseg érdekei és érzelmei nem 'ellettek azonosak. Csak a kényszer kapcsolta őket össze, az erőszak,- amelynek alkal- mazására a tiszt maga vállalkozott, vagy megtalálta hozzá a szadista, részeges, vagy anyagias — de minden ese ben osztályáruló — „zupás altisztet". A legénységre nézve a Katonai szolgálat nem volt más, mint súlyosan „lealazo kötelesség". Nem volt célja az
0 S 2tályhadseregnek hogy a legénységet nevelje, öntuda'ra ébressze, meit az csak a
^'zsákmányoló osztályuralom korábban bekövetkező összeomlását idézte volna elő.
Nem maradt más hátra, mint durva erőszakkal vakságban tartott legénységben vakfegyelcm megteremtése. Ezért volt a tiszt fegyelmi fenyítő hatalma csak jog.
A szocialista társadalom hadereje, a néphadsereg fegyelmének meg- teremtése a hadsereg minden tagjának ontudaían. becsületes köte.'esség- Je'jesítésén forró hazaszeretetén és a belső és külső ellenség izzó gyülö-
, e t én alapszik. , ... . . .
Az alap megteremtése egyseges politikai elveken nyugvó céltudatos, szívós neve о munka. A mi, szocializmust epito társadalmunk életében
p e d' g fokozott jelentősége van a nevelő munkának a néphadseregben.
'•Természetes hogy az a fegyelem, ami a mi hadseregünkben van és kell
ho&y kialakuljon, az elsősorban nem a kényszer eredményeként kell, hogy 53
létrejöjjön, hanem a tudatosság, a politikai nevelés eredményeként kell, hogy megszülessen" — mondotta Farkas Mihály vezérezredes, honvédelmi
miniszter bajtárs.
A szocializmus békés építő munkáját megvédeni hivatott hadsereg tagjának legelőször kell tisztában lennie azzal, hogy mit jelent a szooa-'.
lista haza, neki kell elsősorban tudnia, hogy a szocializmus védelmében a dolgozók ragyogó jövőjét kell szolgálnia. A néphadseregnek tömegesen kell kialakítania az új szocialista embertípust. Azt az embert, aki a ka- tonai szolgálat után polgári munkahelyén a szocialista termelőmunka len- dületének biztosítéka. Ez az embertípus, amikor kialakult, nemcsak tudja, hanem érzi is azt, hogy a katonai szolgálata megtisztelő kötelesség. Az öntudatos, meggyőződéses fegyelmű katonatípus a szocialista ember ki- alakítása, küzdelmes, nehéz, kitartó nevelőmunka eredménye. A nevelés pedig
nemcsak a tiszteseknek, tiszthelyetteseknek és tiszteknek, hanem a rend- fokozatnélküli honvédeknek is, egymás között is, — tehát mindenkinek egyaránt kötelessége, mindenkinek, akinek a szocialista haza parancsnoki megbízást adott, akire rábízta a dolgozó nép fiait.
A szocialista hadseregben a fenyítő hatalom ezért jog is, de első- sorban kötelesség.
Amikor a parancsnok fenyítő fegyelmi hatalmának gyakorlására tér rá, — nevelő munkája során — elsősorban önmaga felett kell szigorú önbírálatot gyakorolnia. Nem követett-e el olyan mulasztást nevelő mun- kájában, amely miatt a fegyelmi vétség elkövetése megtörténhetett?
Azoknak a vétségeknek a száma, amelyek miatt az alárendelt fe- gyelmi fenyítéssel sújtható, korlátozott. Alapvető követelmény, hogy maga a fenyítés alapjául szolgáló cselekmény, elkövetőjére nézve ne legyen megbélyegző jellegű.
A megbélyegző cselekmények:
a) bűntett,
b) nyereségvágyból elkövetett vétség és
c) jövedéki kihágások elkövetői a szocializmust építő társadalom ön- tudatos tömegeit, a kialakulóban lévő és minden eddig ismertnél maga- sabbrendű szocialista erkölcsöt, a dolgozó né£ egyetemes érdekeit támad- ják hátba. Ezek a nemzet általános érdekeit veszélyeztetik. Ilyenekkel szemben a parancsnok nem ismerhet kíméletet, mert ezzel csak önkéntelen bűntársává válik a cselekmény elkövetőjének. Nem is teheti meg egy pa- rancsnok sem azt, hogy ilyen cselekményt fegyelmi fenyítéssel toroljon meg. Ilyen esetben a büntetésnek tényleg megtorlásnak, megbélvegzőnek kell lennie anélkül, hogy a büntetés nevelő célzata megszűnnék, llven cselekmények elkövetőit ne akarja a parancsnok kímélni, ne féljen attól, hogy ezeket megszégyeníti, megbélyegzi. Ezek a cselekmény elkövetésével megbélyegezték önmagukat és jobb, ha ezeket eltávolítjuk a bajtársi kör- ből, valamelyik büntető intézetbe, miután a néphadsereg katonai bírósága megfelelően sújtotta cselekményüket.
Aki megbélyegezte önmagát, arró'J semmiféle fegyelmi fenyítés nem mossa le azt a bélyeget. Hiába fenyíti meg például a parancsnok fenyítő hatalmára megszabott legsúlyosabb fenyítésnem legmagasabb kimére- tére azt, akiről a bajtársi lopás bűne derült ki. Ha bajtársai körében ma- rad, sohasem fogják másképen értékelni, csak úgy, hogy „tolvaj" és ki- vetik önmaguk közül.
64
A fenyíthető cselekmények köre szűk.
1. Honvédségi Szabályzatok, rendeletek rendelkezéseinek áthágása.
2. Jogszabályokban meghatározott kihágások, 3. Hatósági eljárás rendjének, menetének zavarása.
4. Katonai és közönséges vétségek és kihágások.
5. Fiatalkorúak vétségei.
Ezek is csak abban az esetben, ha súlyosságuk miatt nem vonnak maguk után bűnvádi, vagy más hatósági eljárást.
Ez az a keret, amelyen belül a parancsnok jogosult és köteles élni fenyítő hatalmával.
Ezek a cselekmények természetüknél fogva olyanok, hogy elkövetésük okát nem az erkölcsi alapok hiányában, hanem a rossz vagy hiányos nevelés következtében az emberben a régi társadalomból megmaradt csö- kevényekben kell keresnünk. Legtöbbször figyelmetlenségből, gondatlan- ságból, az önfegyelem hiányából) fakadó hibák, amelyeket mindenki elkö- vethet — fegyelmezettségének foka szerint — kisebb-nagyobb mértékben és gyakran vagy ritkábban. Hibák, amelyek zömét a jó nevelő munkával kiküszöbölhetjük. Ebben az esetben a jó nevelő munka legfontosabb esz- köze a személyes példaadás.
A honvédségünkbe belépő újoncot bevonulása napjával igen sok benyomás éri.
Szinte megrohanja a laktanyai élet újszerűsége, változott életkörülmények és viszonyok, amelyekbe Két évtizedes polgári élet után belecseppen a néphadsereg fiatal katonája.
Ezek szokatlanságukkal erősen hatnak. Mindazt, amit nevelő munkánk során vele el aka- runk érni, szavakkal előadásokkal nem fogjuk tudni elérni, ha a szavak mellett nem
r ag a d m e g az újoncban a példa.
Hogyan várhatná a parancsnok a beosztottjaitól a pontosságot, ami- kor ő maga minduntalan késve jelenik meg a foglalkozáson — vagy, ho- gyan várják a beosztottak parancsnokuktól,, annak olyan nevelő munkáját, hogy fegyelmi fenyítés kiszabására csak a legkivételesebb esetben kerül- jön sor, — ha őt magát parancsnoki munkájában, fegyelmezettségében mutatkozó hiányosságok miatt több ízben is meg kell fenyíteni. Vagyis, hogyan legyen a parancsnok nevelő munkája alárendeltjei felé eredmé- nyes, ha nála az ő elöljárója nem tudott eredményes munkát végezni?
A fenyítés célja, mint azt már több ízben hangsúlyoztam, — a neve- lés. Ez azt is pelenti, hogy ha már arra sor kerül, hogy a parancsnok fenyítést kiszabjon, azt hosszas fenyítés nélküli időszaknak kell megelőz- nie, amely időszak alatt a nevelő munkának a szocialista öntudatot, a munkaszeretetet, a önfeláldozásig menő becsületes kötelességteljesítést, stb. jelentő meggyőződéses fegyelem megteremtésére kell irányulnia. Ez platt a nevelő munka alatt kel! a parancsnoknak megismernie alárendelt- jeit, hogy egyéniségüknek megfelelően tudja értékelni őket.
A fenyítésnek olyannak kell lennie, hogy a fenyített érezze azt, hogy
a cselekményhez és egyéniségéhez mérten szigorú ugyan, de igazságos.
Igazságos elsősorban azért, mert a fenyített és bajtársai érzik, hogy addigi magatartását és a parancsnokai nevelőmunkájának eddigi elért eredményeit összevetve esedékessé vált, hogy a parancsnoki nevelő munka fenyítés formájában jusson kifejezésre. Nevelő, az alakulat fegyelmét megerősítő hatása akkor lesz a fenyítésnek, ha a fenyített és bajtársai
akik ismerik, vele együtt élnek, - azt is átérzik, hogy a fenyítés'mér- teket a parancsnok a fenyített egyenisegéhez mérte.
55
„Ha mi a fegyelmet helyesen ki akarjuk alakítani a hadseregben, két fronton kell harcolnunk: a bürokratikus túlzások és az elnéző, megalkuvó álláspont ellen a fegyelem gyakorlása terén" — mondotta Farkas Mihály vezérezredes, miniszter bajtárs.
A helytelen, — akár enyhe, akár a szükségesnél szigorúbb fenyítés nem nevel, csak rombol. Nagyon sokat árt a bürokratikus sablon, a „típus- fenyítés". Az a parancsnok, akinél minden fenyítés a „10 napi laktunva- fogsággal" végződik, nem nevel semmit, fásulttá teszi az alárendelteket, közömbössé a fenyítés iránt.
Fejlett nevelő érzékű, emberismerő, szigorú önkritikával élő parancs- nok még ugyanazért, a közösen elkövetett fenyítendő cselekményért sem fenyít meg két alárendeltet ugyanazzali a fenyítéssel. Ha ismeri embereit, már a kihallgatásnál rá tud világítani a két hibás bajtárs egyéniségében rejlő különbségekre, arra, hogy kettőjük közül melyik volt a cselekmény kezdeményezője, aki egyénisége, addigi magatartása alapján, már szigo- rúbb elbírá'lás alá keli essék, mint a másik, aki ez egv alkalommal, de saját hibájából származó vigyázatlansága miatt „sodródott" a cselekmény elkövetésébe és esetleg már akkor, amikor elkövette, megbánta, lelkiisme-
retfurdalása volt miatta.
A jó parancsnok nemcsak rávilágít a különbségre, hanem alárendelt- jeivel már idejében, a cselekmény kivizsgálásakor, a kihallgatáson érzé- kelteti, hogy a fenyítés különböző méretű és helyes fenyítés lesz.
Talán hosszadalmasan fejtegettem a fenyítéssel szemben támasztott nevelő feladat fontosságát, de ezzel szeretném kidomborítani, hogv nép- hadseregünkben milyen nehéz és bonyolult feladat a katonai nevelés.
A jó parancsnoknak, aki csapata életének minden mozzanatát nevelő tényezővé akarja tenni, — még ha a jó parancsnoki munkához szükséges minden tulajdonsággal rendelkezik is, sőt különösen akkor, — sok gon- dot, néha még álmatlan éjszakát is fog jelenteni egy-egv fenyítés kisza- bása. Elsősorban nem azért, hogy helyesen élt-e a fenyítő jogával, hanem azért, hogy helvesen tett-e eleget kötelességének. Meg kell állapítanunk, hogy a fenyítő hatalom gyakorlásának ez a módja csak a szocialista vagy a szqcializmus felé haladó társadalom néphadseregének sajátossága lehet, amelyben nem csak jog a fenyítő hatalom, hanem először kötelesség, de a katonai szolgálat maga is „megtisztelő" kötelesség. Azt kell fenyítenünk, aki az őt ért megtiszteltetést nem értékeli, visszaél azzal a bizalommal,
amellyel a dolgozó nép iránta viseltetik. • A kapitalista hadseregben a parancsnok jogávalt élt, amikor fenyített,
megtorolt, megtörtént vagy meg nem történt cselekményeket, anélkül, hogy bírálat tárgyává tette volna fenyítése hatását és saját parancsnoki tevé- kenységét.
Néphadseregünk egyes parancsnokainál is lábrakapott hibára akarom még felhívni a figyelmet. Ezek a parancsnokok szem elől tévesztik azt, hogy mi fenyítő hatalmunkat a vasfegyelem érdekében gyakoroljuk és an- nak mindenképpen nevelőhatásúnak kell lennie. Hosszabb-rövidebb, de rendszerint helytelen nevelői munka után türelmüket vesztve és azt a vég- következtetést levonva munkájuk eredményéből, hogy „most már más nem segít, mint a fenyítés" — úgynevezett „fegyelmi hullám"-ot rendeznek.
Különösen akkor vetődik fel élesen bennünk ez a gondolat, amikor elöl- 66
járóik fe'.Sőbb utasításokban parancsaikban a fegyelemmel kapcsolatos hiányosságokra, talán csak általánosságban, felhívják a figyelmünket.
Ilyenkor ez a parancsnok-típus, úton-útfélen, okkal és ok nélkül fenyít, azután a hullám egyszerre csak elül és megy minden a maga modjan, ahogy azelőtt, az új hullámig.
Ennek a módszernek a káros hatásai nyilvánvalóak. Az ilyen pa- rancsnok nem értette meg a szabályzat szellemét, nem ismeri fel helye- sen a kötelességét, szertelen, meggondolatlan, kishitű. Ezzel még nem is mondtam el róla mindent, mert a hasonló jelzők tömeget szorhatnok rá, és valamennyi találó lenne.
Ez a típus legelőször, is nem érti meg azt, hogy az elöljáró kritikája
a fegyelmi helyzettel kapcsolatban elsősorban nem az ő alakulatának, ha- nem neki magának szól. Ha az elöljáró hiányosságokat tapasztal a csa- patnál, annak legtöbbször nem a csapat, hanem annak közvetlen parancs- noka az oka.
Méltatlan a néphadsereg bármelyik parancsnokához, hogy a feléje irá- nyuló bírálatot oktatást a füle mellett eleressze és alárendeltjeire hárítsa
á t, de még méltatlanabb, ha ez a fegyelmi hullámban jut kifejezesre.
Saját gyengeségét, hibáit akarja palástolni az a parancsnok, aki azért fenyít, mert ő maga hibát követett el. Nem nevel, csak látszatfegyelmet teremt, becsapja önmagát, elöljáróit, az egész dolgozó népet.
Az osztályhadsereg letűnt világában gyakori volt az ilyen parancsnok- típus. Ezek voltak azok, akiknek minden lépését figvelték alárendeltjeik, amint beléptek a laktanva kapuján, hogy már a körletbe való beérkezésük előtt megállapítsák róluk, vájjon aznap „milyen lábbal" keltek fel? Egy- séges 30 napi laktanyafogság lesz-e szeme elé kerülő szerencsétlen alá- rendeltek' sorsa, avagy enyhébb nap virradt-e rájuk?
II. Fegyelmi fenyítések kiszabása.
A fenyítő hatalom helyes, nevelő' hatású gyakorlásának kérdéséhez nemcsak az tartozik, hogy a parancsnok mikor és milyen mérvben alkal- maz fenvítést. hanem az is, hogy a fenyítés kiszabásának a folyamata he- fyesen játszódjék le.
Mérlegelje a parancsnok
1. Az alárendelt szolgálati beosztásánál fogva az ő fenyítő hatalma alá tartozik-e?
2. Az elkövetett cselekmény súlyossága szerint megfenyítheti-e alá- rendeltjét, vagy elöljáró parancsnokának terjessze-e elő. illetőleg nem 'gényel-e a cselekmény bűnvádi eljárást?
3. Kellő időben kiszabhatja-e a fenyítést, mert azt tökéletesen ki- vizsgálta?
4. Nem fenyítette-e meg már az alárendeltet egy ízben a kifogásolt cselekményért?
A fegyelmi fenyítő hatalom általában mindenkire kiterjed, aki vala- mely fenyíthető cselekmény elkövetésekor bármilyen címert katonai szolgá- latot teljesít, gyakorlaton vesz részt, a honvédség egyenruháját viseli vagy szolgálati beosztásánál fogva katonának tekinthető, még ha munkáját nem is katonai szerv keretében végzi. Részleteiben azonban találunk megköté-
57
seket fegyelmi szabályzatunkban, főleg a parancsnok helyettesével, törzs-' parancsnokokkal, stb. szemben alkalmazható fenyítésekre nézve, egyes fenyítésnemek alkalmazása tekintetében.
Ha a fenyítő hatalommal felruházott parancsnoknak kételyei lenné- nek, hogy fenyítendő alárendeltjével szemben joga van-e valamely fenyí- tést alkalmazni és általában olyankor, amikor valamelyik cselekmény sú- lyossága miatt kétségei lennének afelől, hogy saját fenyítő hatalma elég- séges lenne, inkább terjessze az ügyet elöljáró — nagyobb kiméretü fe- nyítő hatalommal rendelkező — parancsnoka elé, vagy indítsa meg a bűn- vádi eljárást.
Elöljáró parancsnoka majd élni fog magasabb fenyítő hatalmával, ili a magasabb parancsnok — ügyészi vélemény alapján — dönt majd afelől,;
hogy fegyelmi vagy bűnvádi úton folytassa-e le az eljárást.
Sokkal helyesebb, ha az elöljáró parancsnokok egyike szabja ki a fenyítést, mintha
a ) a parancsnok által kiszabott és végrehajtott fenyítés mértékét felemeli,
b) a kiszabott és esetleg letöltött fenyítés után a cselekmény elköve- tőjét bűnvádi úton is elítélik,
c) a parancsnok fenyítő hatalmát túllépi, akár azzal, hogy számára nem jogos fenyítésnemmel vagy a jogos kimérten felüli mértékben fenyíti meg az alárendeltet.
Ide tartozik az az eset, amikor a parancsnok úgy véli, hogy fenyítő!
hatalma nem elegendő a cselekmény súlyosságának megfelelő fenyíté- sére és azért az alárendeltet egyidejűleg több fenyítésnemmel vagy egy-|
más után több ízben megfenyíti ugyanazért a cselekményért. így akarja pótolni korlátozott fenyítő hatalma lehetőségeit.
Nyilvánvaló az ilyen eáeteknél, hogy ez nem más, mint a fenyítő hatalom túllépése.
Különös jelentősége van annak, hogy a parancsnok mindent elkövet-e az ügy kivizsgálására? Itt elsősorban a fenyítendő és a tanuk részletes kihallgatására, valamint italfogyasztás esetén az ittasság fokának megál- í lapítására gondolok, hogy a cselekmény befolyását el tudja képzelni, má- I
sodsorban politikai tisztjének (vezetőjének), valamint a fenyítendő köz- j vetlen parancsnokainak véleményét meghallgatva az ügy mozgatórúgóit j megállapíthassa.
Kövessen el mindent azért, hogy —tökéletes kivizsgálás mellett — a fenyítést minél előbb kiszabja. Ennek a feltételnek nevelési szempont- ból is óriási a jelentősége.
1. A fenyítendő attól kezdve, hogy cselekménye valamelyik fenyítő hatalommal felruházott elöljárója tudomására jutott, a „fenyítés előtt álló" helyzetbe kerül, ami sok esetben olyan korlátozásokkal jár, kü!ö- i nősen, ha letartóztatás a következménye, mintha máris fenyített lenne, sőt sokszor súlyosabb korlátozásokat jelent, mint a fenyítés alatt.
Pl. a szolgálatvezető sürgősen beosztja szolgálatba, azzal az indokkal, hogy amíg j fogda fenyítését letölti, ú g y s e m vezényelheti szolgálatba, kimenőre, kimaradásra pedig úgv sem mehet. Másnap a parancsnok 5 napi soronkívüli szoleáiatteliesitést szab ki fcnví- ' tésként és a fenyített végül is nem 5, hanem 6 napi fenyítést töltött le — a szolgálat- vezető és a fenyítés előtt állónak kijáró korlátozások jóvoltából.
58
2. Fenyítést addig kell kiszabni, amíg a cselekmény és kivizsgálása frissen él a fenyítendő emlékezetében és így nevelőhatása van. Ha a pa- rancsnok sokáig halogatja a fenyítés kiszabásét, a fenyítendőben elhomá- lyosul a cselekmény, a jelentősége, a kihallgatások során elhangzott ok- tatások hatása és végül amikor a' „fenyítés előtt álló" hosszantartó álla- pota után még a valóban kiszabott fenyítés is sújtja — súlyosnak, igaz- ságtalannak fogja találni. Kritizálni fogja a fenyítést, parancsnokát. Végül iá a fenyítés az alárendeltben a megtorlás érzését fogja kiváltari és nem nevel rajta semmit.
III. A fenyítő hatalom különleges esetekben.
A fenyítő hatalom gyakorlása általában a szervezés szerinti elöljárók joga és kötelessége mindazokban az esetekben, amikor a cselekmény fe-
gyelmi fenyítéssel sújtható.
A fenyítő hatalom azonban területi j o g is lehet. Amikor az állomás- Parancsnok vagy Budapesten a városparancsnok, ili. szállítmányparancs-
n°l<, hadifontosságú közlekedési vonalak parancsnoka és állomástiszt a helyőrség szolgálati körletében, szállítmányához tartozó honvédegyének vagy a hatáskörükbe tartozó közlekedési vonal járművein követik el a fenyítendői cselekményt, fenyítő hatalmát nem mint szervezetszerű, hanem mint területileg jogosult parancsnok gyakorolja.
Ez ,a jog azonban nem terjed ki mindazokra az esetekre, amelyekben a szervezetszerű parancsnok fenyítő hatalmát gyakorolja, hanem csak azokra amelyek az állomásparancsnpknak á Szolg. Szab. II. R-ben meg- határozott kötelességei folytán területi elöljárói hatáskörébe tartoznak.
Ezek:
1. Katonai fegyelem és közrend fenntartása.
2. A helvőrségi őrszolgálat ellátásának szabályozása.
3. A helyőrségi ügyeleti szolgálat ellátásának szabályozása.
Az állomásparancsnok kötejességéből folyóan, ez irányban kiadott intézkedéseivel szemben elkövetett fenyíthető cselekményekert, vetsegekert jogosult a nála alacsonyabb rendfokozatú — minden tenyleges katonai szolgálatot teljesítő honvéd-egyénre fegyelmi fenyítést kiszabni szolgalati beosztásának megfelelő mérvben és azt végre is hajttatm, ha az a cse- lekményt a helyőrség szolgálati körletében követte el — tekintet nelkul arra, hogy milyen címen tartózkodik a honvédegyén a helyorsegben.
Fentieken felül minden feljebbvaló joga és kötelessége alacsonyabb rendfokozatúak által jelenlétükben elkövetett fegyelemsértést, rendetlensé- get megszüntetni, az állomásparancsnokságnak jelenteni, sőt elkövetőjét szükség esetén letartóztatni, de nincs joga fenyítést kiszabni.
A fenyítés kiszabása minden esetben a szolgálati, vagy területi elöl- járó joga és kötelessége. Csak feljebbvalói viszonyban álló parancsnokok- nak nincs joguk alantosukkal szemben fenyítő hatalmuk gyakorlására.
A fenyítő hatalom kérdésének boncolgatásával az volt a célom, hogy az olvasó Bajtárs figyelmét felhívjam Fegyelmi Szabályzatunk szellemére.
Ha sikerült a bajtársak figyelmét felkeltenem, elértem célomat, mert ak- kor ismét tettünk néhány lépést Farkas Mihály vezérezredes, Honvédelmi Miniszter Bajtárs által számunkra kijelölt feladat megoldása, a szocialista szeUemben gondolkodó, feladatát és kötelességét megértő újtípusú ember kialakítása felé.
59
