:Ef?KE5ZTŐi
d m o m LAJOS
• í h e s e n d b e
1946 február J szóm
Petőfi vallomása
R
E P U B L I C A N U S VAGYOK t e s t e s t ü l - l e l k e s t ü l , a z v o l -t a m , mióta eszmélek, az leszek végső lehelle- temig. Ezen tántoríthatatlanságom, mely soha egy pillanatig sem rendült meg, ez a d j a ifjú kezembe a koldusbotot, mit évekig hordoztam, s ez a d t a most férfi kezembe az önbecsülés pálmáját. Azon időben, midőn a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt, és senki előtt még csak fejemet sem billentettem, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnék ékesebb, nagyobbszerű lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtlenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, tollúm- nak egy vonását sem a d t a m bérbe senkinek ; énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság..
Az utókor m o n d h a t j a rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék, ami egy szóval annyi, mint republicanus, mert a republicanusnak nem az a főjelszava, hogy „le a királlyal", hanem „a tiszta erkölcs !" Nem a széttört korona, hanem a megvesztegethetlen jellem, szilárd becsületesség a respublica alapja . . . e nélkül ostromol- h a t j á t o k a trónt, mint a titánok az eget, s le fognak benneteket mennykövezni, ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot!