H Ó Z S A L Á S Z L Ó szdzadog
DiCSŰ PÉLDAKÉPÜNK
A 32 ÉVES SZOVJET HADSEREG
„Vörös Hadseregünk ereje, elvtársak abban van, hogy születésének első napjától az Internacionalizmus szel- lemében, más országok népeinek megbecsülése szelle- mében, az országok közötti béke megvédésének és tiszteletben tartásának szellemében nevelik. Épen ezért, mert a ml hadseregünket az internacionaliz- mus szellemében, a világ munkásainak érdekegysége szellemében nevelik — a ml hadseregünk valamennyi ország munkásainak a hadserege."
Sztálin.
A Szovjetunió polgárai, a népi demokratikus országok dolgozói, a tőkés országok kizsákmányolt munkásai és szerte .a világon, ahol szabad- ságszerető emberek élnek, forró szeretettel köszöntik a dicső Szovjet Hadsereget születésének 32-ik évfordulóján.
Nem járt be még egy nép sem a 'történelein folyamán olyan győ- zelmes utat, mint a Szovjet nép és nem tett meg még hadsereg olyan di- csőségekben és győzelmekben gazdag hadiutat, mint a Szovjet Hadsereg.
A Szovjet Hadsereg a Nagy Októberi Forradalomból született. Meg- alapítói és szervezői: Lenin és Sztálin. És ez a tény, hogy a Szovjet Had- sereget a Nagy Októberi Forradalom szülte, Lenin és Sztálin alapította és szervezte, erejének és győzelmeinek forrásává vált.
Csak ebből kiindulva érthetjük meg a Szovjet Hadsereg összes jel- lemvonásait és tulajdonságait, mindazokat a képességeket, amelyek fölé emelik a világ minden eddig létezett és ma is létező hadseregének.
„A mi hadseregünk a dolgozók felszabadításának hadserege" — mondotta Sztálin elvtárs.
A Szovjet Hadsereg forradalmi harcban született, melynek folyamán
— először a történelemben, — a föld egyhatod részén a proletariátus ösz- szezúzta a kapitalizmust és megteremtette a dolgozók hatalmát. Az így létrehozott Szovjetunió, nemcsak a hatalmas országban egyesült népek szocialista hazája lett, hanem bástyája és támasza valamennyi felszaba- dulásáért küzdő nép forradalmi harcának és győzelmének. És a Szovjet Hadsereg nemcsak a szocialista haza biztos védelmezője lett, hanem a nemzetek közötti béke, és a nemzetközi proletariátus érdekeinek védelme- zője is. Olyan hadsereg, amelynek ,,a világ minden táján, Sanghájtól, New-Yorkig, Londontól Kalkuttáig, számtalan barátja és szövetségese van". Olyan hadsereg, amely a Nagy Honvédő Háború folyamán a népek millióit szabadította fel, megteremtve számukra a lehetőséget, hogy elbán- janak saját burzsoáziájukkal és megnyíljon előttük a szocializmushoz ve- zető út.
A dicső Szovjet Hadsereg hosszú és kemény harcok nehéz útját járta be, amíg elérte, hogy ma körülövezve a szabadságszerető népek — és kö- zöttük a magyar nép — határtalan szeretetétől, 32. születésnapját ünne- pelheti.
1917-ben, a Nagy Októberi Forradalom diadalmas esztendejében még nem volt Vörös Hadsereg. A fegyveres felkelést a Bolsevik Párt vezetésével a harcokban kipróbált Vörös Gárda, a forradalommal együttérző katonai egységek, és a Balti Flotta hős matrózai hajtották végre.
A Vörös Hadsereg felállítása csak később, a fegyveres felkelés győ- zelme, a hatalom megszilárdítása után kezdődött meg. 1917 decemberében az a veszély fenyegette a Szovjet Köztársaságot, hogy a német impe- rialisták benyomulnak az ország területére és megsemmisítik a győzelmes proletárforradalmat.
Veszélyben volt a fiatal szovjet állam. A fegyveres felkelés idején harcoló, kellően ki nem képzett, és katonailag még össze nem forrott egy- ségek nem voltak alkalmasak arra, hogy a támadást feltartóztassák és a hatalmas ország védelmét ellássák.
Az a súlyos feladat hárult tehát a Bolsevik Pártra, hogy a munkások és a dolgozók hatalmának védelmére megszervezze a Vörös Hadsereget.
A Vörös Hadsereg szervezését maga Lenin és Sztálin vették ke- zükbe.
A szervezés emberfeletti nehézségeket jelentett. Először azért, mert mint Lenin mondotta „a Vörös Hadsereg szervezésének a kérdése teljesen úi volt, egyáltalán még elméletileg sem merült í e l . . . kénytelenek voltunk általában tapogatódzva haladni és neki fogtunk a dolognak, amilyenhez senki a világon ilyen mértékben nem fogott hozzá . . . "
1 5
Másodszor azért jelentett emberfeletti nehézséget, mert a hadsereg nélkülözhetetlen anyagi alapj.ait ekkor kellett megteremteni. Nem volt ele- gendő ruházat, élelem és fegyver.
Harmadszor azért, mert a német imperialisták támadása után a fiatal Szovjet állam egyre több körzete forgott veszélyben és a német im- perialisták a forradalom szíve, Petrográd felé nyomultak előre.
Lenin útmutatásai nyomán és Sztálin irányításával azonban rend- kívüli gyorsasággal haladt előre a hadsereg szervezése. 1917 december 21-én már lefektették a hadsereg szervezésének alapszempontjait és el- határozták, hogy Munkások és Parasztok Vörös Hadseregének nevezik el.
Lenin és Sztálin úgy határoztak, hogy másfél hónap alatt 300 ezer főt számláló központi vezetésű Vörös Hadsereget szerveznek. A német támadás 1918 február 18-án megindult és szükségessé vált, hogy a fiatal, frissen szervezett Vörös Hadsereget a frontra küldjék, hogy feltartóztassa az ellenséget. Lenin „Veszélyben a szocialista haza" címmel kiáltványt adott ki és fegyverbe szólította a dolgozókat.
A kiáltványra a városok munkásai és falvak szegényparasztjai tíz és százezrével siettek a Vörös Hadsereg zászlói alá, hogy megvédjék a forradalmat.
így jött létre az a csodálatos győzelem, melyet a hetek alatt össze- kovácsolódott, frissen felállított Vörös Hadsereg 1918 február 23-án Pszkovnál és Narvánál aratott a német imperialista sereg felett.
1918 február 23-át a Vörös Hadsereg első nagy győzelmének nap- ját azóta a Vörös Hadsereg születése napjaként ünnepeljük.
De a súlyos és véres csaták, a tűzben való edződés még csak ezután következtek. Az angol—amerikai imperialisták vezetésével a nemzetközi burzsoázia csatasorba állította az ellenforradalmi erők legsötétebb, legelve- temültebb köreit. A londoni City és a New-Yorki Wall-Street bankárai meg- nyitották páncélszekrényeiket, hogy pénzzel árulással, vesztegetéssel, de főképpen a belső ellenforradalom támogatásával kiterjesszék a polgárháborút és összeroppantsák a szovjet hatalmat.
14 kapitalista ország intervenciós serege özönlötte el a Szovjetor- szág különböző területeit. Északról és Délről, Keletről és Nyugatról beke- rítették és a tenger felől blokád alá helyezték a Szovjet államot. Ahová az ellenforradalmi bandák a lábukat betették, ott visszaültették kastélyaikba a földesurakat és gyáraikba a tőkéseket. Es még kegyetlenebb terrorral, vérszomjas bosszúállással sanyargatták a dolgozókat. Az volt az impe- rialisták célja, hogy visszaszerezzék az elveszett vadászterületüket, melyet a kincsekben gazdag és iparilag fejletlen cári Oroszország jelentett és ugyanakkor megsemmisítsék a világ dolgozói előtt álló lelkesítő példát, a dolgozók első szocialista államát.
A Vörös Hadsereg hadihelyzete elképzelhetetlenül súlyos volt. Az ország központja el volt vágva a legfontosabb élelmiszer, fűtőanyag és nyersanyagszállító területeitől. A lakosság éhezett, a gyárak egyrésze fű- tőanyag hiányában leállt és a harcoló csapatok ellátása és felszerelése is kétségbeejtően gyenge volt. Velük,szemben jól felszerelt és az egész kapi- talista világ által pénzelt hadseregek állottak.
Mégis a Vörös Hadsereg lépésről-lépésre szorította vissza Denyikin Kolcsák, Vrangel, Judenics és Krasznov bandáit és a lengyel pánok ellen- forradalmi csapatait. A Vörös Hadsereg ereje nőttön nőtt és vele együtt
a szovjet hatalom is izmosodott. A Vörös Hadsereg csapást csapásra mér.
az ellenségre és 1920 őszére már a hatalmas ország csaknem egész terü- letét megtisztították az ellenforradalmi bandáktól. A forradalom tüzében kikovácsolódott fiatal Vörös Hadsereg történelmi győzelmet aratott: meg- mentette a forradalmat és lehetővé tette a szocialista Szovjetunió fel- építését.
így jelent meg a Vörös Hadsereg a történelem színpadán és így nyitott új fejezetet az egész világ hadtörténelmében.
A Vörös Hadsereg győzelme a burzsoá katonai ideológusok számára megmagyarázhatatlan volt. Nem értették meg, hogy egy olyan hadsereg született, amely összes sajátosságaiban merőben új és amilyen még nem volt a történelem során.
Nem értették meg ezt, mint ahogy a kapitalista rendszer elkerülhe-
2 Honvéd 1—2. szám. 17
tetlen pusztulását sem képesek megérteni. Véletlenekben és a „kedvezőt- len" hadiszerencsében, egyes hadvezetők tévedéseiben keresték a dolgok magyarázatát
Pedig a magyarázat abban van, hogy a forradalom, és az új társa- dalmi viszonyok kialakulása olyan — a burzsoá katonai ideológusok és hadseregek által eddig nem ismert — erőforrásokat és tartalékokat szaba- dítottak fel, melyek megtízszerezték a Vörös Hadsereg erejét. A magyará- zat abban van, hogy a Vörös Hadsereget a forradalom megszervezője és győzelmének létrehozója, a nagy Bolsevik Párt vezette. A magyarázat abban rejlik, hogy a Vörös Hadsereget az emberiség legnagyobbjai, Lenin és Sztálin vezették győzelemről-győzelemre.
Sztálin elvtárs a Bolsevik Párt történetében zseniálisan elemzi a Vörös Hadsereg győzelmének okait.
Sztálin elvtárs kifejti, hogy a Vörös Hadsereg győzelmének az a magyarázata, hogy a nép a Szovjet hatalom politikáját saját politikájának tekintette és azt mindvégig támogatta.
Azért győzött a Vörös Hadsereg, mert mindvégig hű és odaadó volt a néphez, és a nép édes gyermekének tekintette.
Azért győzött, mert a lakosság támogatásával az egész ország erejét képesek voltak a front szolgálatába állítani.
Mert a vörös katonák értették a háború célját és példátlan hősiessé- get és fegyelmet tanúsítottak.
Mert a harcot a nagy Bolsevik Párt vezette, mely felülmúlhatatlanul ért ahhoz, hogyan kell milliós tömegeket vezetni, a legbonyolultabb körül- mények között is.
Mert a Vörös Hadsereg munkásokból és parasztokból nagyszerű katonai vezetőket tudott kikovácsolni és a népben rejlő katonai tehetségek tömegét hozta felszínre, mert a Vörös Hadsereg sorait a legendás politikai komisszárok forrasztották össze és lelkesítették.
Mert az ellenség hátországában is felkelt a nép és a bolsevikok vezetésével partizán harcokat folytatott és ezzel aláásta az ellenség had- tápterületét.
Mert harcában nem állt egyedül, hanem az egész világ dolgozóinak rokoi\szenvét és támogatását bírta.
így tudta legyőzni a Vörös Hadsereg a tízszeres fölényben lévő ellen- séget, így tudott a néhányszázezer főt számláló, néhány hét alatt megala- kított kellően még akkor ki nem képzett hadsereg 1920 tavaszára már 5 millió 300 ezer harcost számláló hatalmas katonai erővé fejlődni.
De nemcsak arról volt szó, hogy maga a hadsereg újtípusú és az eddigi hadseregektől merőben elütő forradalmi tulajdonságokkal van fel- ruházva. Merőben új dolog volt a hadtörténelemben a hadvezetésnek és har- cászatnak Sztálin elvtárs által kidolgozott elmélete és gyakorlata is. Ez a hadvezetés és harcászat az első pillanattól kezdve bebizonyította fölé- nyét a burzsoá irányítás és taktika felett. A Sztálin elvtárs által kidol- gozott és a Vörös Hadsereg által alkalmazott stratégia és taktika a marxiz- mus—leninizmus tanításaira épül fel és szorosan össze van hangolva, ennek úgy a katonai, mint politikai oldala. Különösen rávilágított ennek töké- letesen összehangolt és forradalmi voltára Sztálin elvtárs, amikor a polgár- háború egyik legdöntőbb hadjáratának, a Denyikin elleni hadjáratnak a
stratégiai tervét fejtette ki és összehasonlította a Bolsevik Párt politikai stratégiájával.
„A pollilkai stratégia alapvonásait — mondja Sztálin elvtárs — minden különösebb fáradtság nélkül fel lehetne vázolni, ha összehasonlí- tanánk azzal a katonai stratégiával, amelyet például a polgárháború idő- szakában a Denytkin ellen vívott harc Idején alkalmaztunk... Egyes kato- nai szakértők azt javasolták, hogy a Carlctn—Novoroszljszk vonalat válasz- szuk a csapás főirányának. Mások ellenkezőleg, azt javasolták, hogy
Voronyezs—Rosztov vonalán mérjünk rájuk döntő csapást azzal, hogy vé- gigmenve ezen a vonalon és llyképen két részre vágva Denylkln hadsere- gét, a két részt külön-külön zúzzuk szét. Az első tervnek kétségtelen meg- volt a maga pozitív oldala abban az értelemben, hogy Novoroszljszk el- foglalását tűzte ki célul, elvágva Denylkln hadseregének visszavonulási útját. Hátrányos volt azonban egyrészt azért, mert előnyomulásunkat a Szovjet hatalommal szemben ellenséges vidékeken át tervezte (Don terü- let) és így nagy áldozatokat követelt; másrészt veszélyes volt, mert meg-
nyitotta Denytkin hadserege előtt a Moszkva felé vezeiö utat Tulán és Szerpuhovon keresztül. Kizárólag a másik terv volt a helyes, mert egy- részt a főerők elönyomulását oly vidékeken át tervezte (Voronyezs kor- mányzóság — Donyec medence), amelyek rokonszenveztek a Szovjet hata- lommal és ezért nem követelt különösebb áldozatokat, másrészt meghiúsí- totta a Moszkva felé nyomuló denylktnl hadsereg főcsoportjának hadműve-
letelt.*
A katonai szakemberek többsége a második terv mellett döntött és ezzel a Denylkln ellen folytatott háború sorsa eldőlt. Más szóval: a fő- csapás irányának meghatározása annyit jelent, mint a háború egész tar- tamára előre eldönteni a hadműveletek jellegét, sőt kilenctized részben az egész háború sorsát. Ez a stratégia feladata. Ugyanezt kell mondanunk a politikai stratégiáról is."
* Ez a terv Sztálin elvtárs terve volt.
y 19
Sztálin elvtárs a polgárháború összes frontjait végigjárta. Lenin és a Párt mindig odaküldte őt, ahol legválságosabb volt a helyzet. 1918 nyarán, amikor Denyikin elvágta a szovjet területtől Dél-Oroszországot, akkor a Déli Frontra ment. Rendbehozta a helyzetet délen, megvédte Cari- cint és az előbb idézett zseniális stratégiával szétzúzta Denyikin hadseregét.
Ezután Keleten lett válságos a helyzet. Az ellenség elfoglalta Permet és a legfontosabb uráli iparvidékeket. Sztálin elvtárs vasakaratával és stra- tégiai lángelméjével hihetetlen nehézségeken lett úrrá és rendbeszedte a szétzilált ottani hadsereg frontját. Majd az általa szervezett első lovas- hadsereg hadműveleti terveinek kidolgozásával nyugaton és délnyugaton zúzta szét az ellenforradalmi lengyel csapatokat és Vrangel seregét.
Sztálin elvtárs a gyakorlati hadseregszervezésben is forradalmi újí- tásokat vezetett be. „A hadsereg szervezeti formált, a csapatok nemeit és fajtáit rendszerint a hadviselés formáihoz és módjaihoz alkalmazzák. Az
utóbblak változásával változnak az előbbiek" állapította meg tételként.
A polgárháború első szakaszában pld. nehezen lehetett megoldani a na- gyobb egységekbe, hadosztályokba szervezett csapatok irányítását, mert ez akkor nehézkessé tette a hadműveleti irányítást.
Sztálin elvtárs rögtön szervezési változást javasolt: „ki kell mon- dani, hogy a legnagyobb harci egység a dandár".
A polgárháború utolsó szakaszában a megvert, vagy félig megvert ellenség üldözéséről, vonalainak gyors áttöréséről volt szó. Sztálin elvtárs zseniálisan felismerte, hogy az új helyzet új szervezeti formák létesítését kívánja meg. Már időközben megszervezte és most teljes sikerrel alkal- mazta a gyorsan mozgó, hirtelen csapásokra és üldözésre képes I. Lovas*
Hadsereget, amely 1920-ban szétverte és Rovno—Mologyecsno vonaláig kergette a lengyel pánok hadseregét.
Ugyanígy kidolgozta és meghatározta a hadvezetés számára a fegy- vernemek együttműködésének és összehangolásának elveit.
„A hadművészet feladata az, hogy a maga számára biztosítson min- den fegyvernemet, a tökéletesség fokára emelje azokat és ügyesen össze- hangolja tevékenységüket" — mondotta Sztálin elvtárs.
* •
Amikor a Szovjet Hadsereg a polgárháború évei után a békés kere- tek között fejlődött tovább, akkor Sztálin elvtárs mutatta számára az utat.
hogyan kell a legkorszerűbb és legjobban képzett hadsereggé válnia.
Az elkövetkező béke éveiben újra nagy feladatok vártak a Szovjet Hadseregre. Lenin rámutatott arra, hogy amíg imperialista országok van- nak, addig a háború veszélye fennáll. Lenin a polgárháború után figyel- meztette a Vörös Hadsereg katonáit:
„A háború egyik szakaszát befejeztük, a második szakaszára elő kell készülnünk. Hogy az mikor jön el, nem tudhatjuk, ezért úgy kell dolgozni, hogy amikor jön, akkor készek legyünk."
Megkezdődött tehát a Vörös Hadsereg békés fejlesztése. A béke évei alatt a sztálini irányítás nyomán a szovjet katonai akadémiákon, tisztképző iskolákon a legkitűnőbb parancsnokok, politikai tisztek és technikai kádé rek nevelődtek. A sorozatos sztálini 5 éves tervek a legkorszerűbb felszere- léssel látták c-1 a Szovjet Hadsereget. Sztálin elvtárs személyesen irányí- totta az egyes fegyvernemek átszervezését és a legkorszerűbb technikai és-
harceszközökkel való ellátásukat. Nem volt a hadsereg szervezésének, veze- tésének és technikai felszerelésének olyan területe, amelyet Sztálin elv- társ ne fejlesztett volna tovább. A kiképzés terén is a legkorszerűbb elvekre tért át a Szovjet Hadsereg. Kiküszöbölték a régi, elavult harcászati mód- szerek oktatását és rátértek az új, szocialista hadseregnek megfelelő, kor- szerű kiképzési módszerekre. A csapatokat elsősorban azokra a harcászati elvekre és módszerekre oktatták, amelyek nemcsak a gyakorlatokon, hanem a valóságos harc alkalmával szükségesek. A gyakorlatok olyan terepen és olyan körülmények között folytak le, melyek a valóságos harcot elevení- tették meg. Súlyt helyeztek arra, hogy -a csapatok jól elsajátítsák az egyes fegyvernemek közötti tökéletes együttműködést, a harcmezőn való helyes magatartást és eljárást. A katonák megtanulták fegyvereik mesteri keze- lését és a parancsnokok egységeik gyakorlott vezetését.
*
1941 júliusában, amikor a fasiszta Németország megtámadta a Szov- jetúniót, az egész haladó világ szeme a Szovjet Hadseregen függött. A hit- lerista hadigépezet sorra igázta le Európa országait. Nem volt erő Euró- pában a Szovjet Hadseregen kívül, amely szembe tudott volna szállni a náci barbarizmussal. A hitleristák orvul, hitszegő módon támadtak a Szov- jetúnióra azzal az elképzeléssel, hogy néhány hét, vagy hónap alatt meg- verik a Szovjet Hadsereget és ezzel széjjelzúzzák a szovjet államot is.
A hitlerista katonai vezetők lázálmukban azt képzelték, hogy a Szo- - jetúnióval szemben is érvényesíthetik a hadvezetésnek azt a tipikusan kalan- dor módszerét, mellyel Európa más országait lerohanták. Képtelenek vc!
tak arra, hogy helyesen becsüljék fel az igazi erőviszonyokat. A náci had- vezérek megittasodtak a rövidlejáratú átmeneti sikerektől és nagyratörő ter- veket szőttek.
Kihasználva az orvtámadásból eredő meglepetés tényezőjét és a háború kezdetén páncélosok és repülők terén még számszerűleg meglévő fölényüket, azt a hóbortos tervet tűzték ki maguk elé, hogy két hónap alatt eljutnak az Uraiig. A hitleristák és velük együtt mindazok, akik a Szovjetúnió vereségére spekuláltak, keservesen csalódtak. A hitlerista kalandorok elértek ugyan átmeneti sikereket: a náci barbárok a szárazföl- dön bekerítették Leningrádot, eljutottak Moszkva előteréig, elfoglalták Ukrajna nagy részét, délen elérték a Kaukázus északi körzeteit. De Sztálin elvtárs már a háború kezdetén zseniális éleslátással rámutatott arra, hogy ezek a sikerek nem lehetnek tartósak és a Szovjet Hadsereg ezeket egytől- egyig fel fogja számolni.
„A fasiszta Németország ezzel haderői számára rövid időre, vala- melyest előnyösebb helyzetet teremtett — mondotta Sztálin. — De politi- kailag vesztett, mert az egész világ szemében véres támadóként leplezte le magát. Nem férhet kétség ahhoz, hogy ez a rövid ideig tartó katonai nyereség Németország számára csupán epizód. Míg az óriási politikai nyereség a Szovjetúnió számára komoly és huzamosabb időre kiható tényező, amelynek alapján a fasiszta Németország elleni háborúban a Vörös Hadsereg döntő katonai sikereinek kell kibontakoznia."
Amit Sztálin elvtárs 1941-ben a háború kezdetén a német látszat- sikerek csúcspontján megállapított az egytől-egyig beteljesedett. A Szov- jet Hadsereg, hogy a hatalmas méretű ellentámadását, amellyel később a
Szovjet hősök a Sztálingrád körüli küzdelemben
náci hadsereget szétzúzta, előkészítse, kénytelen volt visszavonulni. De ez a visszavonulás a hadtörténelemben páratlan tervszerűséggel lett végre-
hajtva. A Szovjet Hadsereg nemcsak hogy megőrizte főerőit a visszavonulás folyamán, de hatalmas tartalékokat gyűjtött élőerőkben és anyagokban.
A német orvtámadásra a 200 millós szovjet nép azzal válaszolt, hogy még szorosabbra kovácsolta egységét, még tömörebben zárkózott fel a Bolsevik Párt mögé. A fronton az ellenség mögöttes területein és a Szovjetúnió hát- országában minden szovjet ember azon dolgozott, hogy előkészítse a győ- zelmes támadást, hogy végrehajtsa a nagy Sztálin haditerveit. A Bolsevik Párt acélkeménnyé edzette és megbonthatatlanul öszeforrasztotta a sok- nemzetiségű Szovjet Köztársaságokat.
1941-ben már a moszkvai csatában a Szovjet Hadsereg ellentáma- dást indított a náci haderővel szembe és hatalmas csapást mérve rá, áttörte egy frontszakaszát és több mint 400 km-re nyomult előre. Ezzel megdőlt a német hadsereg verhetetlenségéről táplált legenda. De a náci hadveze- tésnek az elszenvedett nagy vereség után még sikerült ideig óráig talpra- állnia, mivel Churchill-ék minden lehetséges módon akadályozták a máso- dik front létrejöttét. 1942 nyarán a náci haderőnek még volt ereje arra.
hogy új támadást indítson. Arra azonban már nem volt erő, hogy az ösz szes frontokon egyidejűleg támadjon, ezért támadó csoportjait a Déli Fron- ton összpontosította és Sztálingrád irányában támadott. Ez a támadás ismét bebizonyította az imperialista-fasiszta hadvezetés kalandor jellegét. A terv az volt, hogy előretörve a Volgáig, elfoglalják Sztálingrádot, kettévágják a frontot és keletről kerítsék be Moszkvát. De Sztálin és a Szovjet Hadsereg ezt a tervet már születése pillanatában halálra ítélte. Sztálingrádból végül is „a német hadsereg alkonya" lett. Sztálingrádnál megfordult a háború sorsa. A sztálingrádi német támadás 330 ezer emberből álló német had- sereg bekerítésével és teljes felszámolásával végződött.
2 3
A Szovjet Hadsereg fényesen bebizonyította, hogy a nagy Sztálin irá- nyítása alatt, a sztálini hadvezetési elvek alkalmazásával legyőzhetetlen.
A támadás sztálingrádi főirányának zseniális megválasztása, a táma- dáshoz szükséges élőerőknek és hadianyagnak abban az irányban való fel- sorakoztatása, a döntő csapás pillanatának helyes megválasztása, az ösz- szes fegyvernem hallatlan pontosságú együttműködése jellemezték a sztá- lini hadvezetésnek ezt a klasszikusan végrehajtott bekerítő csatáját. Ez volt a hadtörténelem legnagyobb és legtökéletesebben megoldott döntő bekerítő hadművelete. Sztálingrád után a náci hadsereg többé már nem tudott talpraállni. 1943 nyarán megpróbálkozott Kurszk irányában egy újabb támadással, de ebből a támadásból a náci hadseregnek újabb katasz- trofális veresége született, melynek folytatásaképen, megindult Ukrajna fel- szabadítása. A Szovjet Hadsereg támadásai már nem álltak többé meg, hanem 10 hatalmas arányú hadműveleti csapás során bekerítették és fel- számolták a németek és szövetségeseik hadseregeit. Kiűzték az ellenséget a szovjetföldről. A Szovjet Hadsereg felszabadította a balti államokat, Romániát, Bulgáriát, Jugoszláviát, Lengyelországot, Magyarországot és Csehszlovákiát, majd Kelet-Poroszországon keresztül, előretört Berlin felé.
Végül sor került a Nagy Honvédő Háhorú utolsó döntő hadműveletére, mely a fasiszta Németország fegyveres erejének teljes megsemmisüléséhez veze- tett. A Szovjet Hadsereg 1945 május 2-án elfoglalta Berlint és a Reichs- tagra a Szovjet Hadsereg katonái kitűzték a vörös lobogót.
A Szovjet nép és a Szovjet Hadsereg a Nagy Honvédő Háború idejűn oiyan páratlan hősi szellemről tett tanúbizonyságot, melyhez hasonlót a világtörténelemben csak a Nagy Októberi Forradalom és a polgárháború idejében találunk.
Ilyen hősi erőfeszítésekre, a Haza ügyéért és az egész emberiség ügyéért való tudatos áldozatvállalásra csak a szovjet nép volt képes, amelyet a Nagy Szocialista Forradalom és Lenin—Sztálin dicső Pártja, a Bolsevik Párt nevelt.
A Szovjet Hadsereg katonái, a szovjet polgárok milliói életük és vérük feláldozásával mentették meg a világ népeit a fasizmus igájától. A szovjet katonák mindegyike, a rendfokozatnélküli harcostól a tábornokig tudatosan harcolt, értette a háború célját, tisztában volt magasztos külde- tésével.
A háborúnak ez a tudatos vállalása azért fejlődhetett ki a szovjet Hadseregben, mert a Szovjet Katona a szocialista társadalmi rendszer tala- ján állt, mert a szocialista szovjet rendszer neveltje volt, mert a maga- sabbrendű Szovjet Hadsereg harcosa volt.
A második világháború a különböző társadalmi rendszerek háboiú- ját is jelentette. A Szovjet Hadsereg győzelme tehát a szocialista rend- szer és a szocialista hadsereg győzelme volt a burzsoá rendszerek és had- seregek felett. Ennek a példátlan győzelemnek a szervezője és lelkesítője Sztálin és a Bolsevik Párt volt.
A Bolsevik Párt az ország minden erejét egyesíteni tudta a győze- lem érdekében. A Párt tagjai a férfiasság, áldozatkészség és bátorság meg- személyesítői voltak a harcokban.
A Szovjetúnió Hőse kitüntetést elnyert harcosok 65 százaléka kom- munista és 13 százaléka komszomolec volt. A párttagok önként jelentkez- tek a frontra és a legveszélyesebb vállalkozások végrehajtására. A mosz-
kvai pártszervezetek csupán a háború első öt hónapjában több, mint 100.000 kommunistát küldtek a hadsereg soraiba. Leningrád védelmében 160.000 kommunista lépett a népfelkelők hadosztályaiba.
A kommunisták szervezték és vezették az ellenség által megszállt területeken a partizánharcokat. A Bolsevik Párt által nevelt partizánok a bátorság és a hősiesség csodálatos tetteit hajtották végre és hatalmas részt vállaltak a győzelem kivívásában. A partizánmozgalmat maga Sztálin elv- társ személyesen vezette és a partizáncsoportok parancsnokainak moszkvai megbeszélésein konkrét feladatokat adott nekik, a támadó Szovjet csapatok támogatása céljából.
A Párt iránti bizalom és lelkesedés akkor nyilvánult meg a legjob- ban, amikor a legsúlyosabb volt a hadihelyzet. így pld.: 1942 szeptembe- rében, amikor az ellenség Sztálingrádhoz ért, a hadseregből 111 ezei ember lépett be a Bolsevik Pártba. És ugyanebben az évben 1 millió 340 ezer embert vettek fel a Pártba az egész ország területén. A pártszervezetek a hadseregben nemcsak általában lelkesítették és ragadták hőstettekre maguk- kal a katonákat, hanem gondot fordítottak arra, hogy harcfeladataikat, ame- lyeket a felsőbb parancsnokságoktól kaptak, mintaszerűen oldják meg.
Sztálin külön kiemeli a politikai komiszárok hősies és áldozatos munkáját, akik a legnehezebb helyzetekben is életet öntöttek csapataikba. Róluk mon- dotta Lenin még a polgárháború idején, hogy „politikai megbízottak nél- kül nem lenne Vörös Hadseregünk!".
A Bolsevik Párt hatalmas erkölcsi nevelő munkája formált ki olyan hősöket, mint Kljucskov komisszár, mint Alexander Matroszov, Gasztelló kapitány, mint a hős Zója Koszmogyenjamszkája és a példátlan önfeláldo- zással harcoló hősök hosszú-hosszú sora.
A Szovjet Hadsereg dicsőséggel hajtotta végre történelmi küldetését.
Nemcsak szétzúzta a hitlerista Németországot és szövetségesei fegyveres erejét, hanem felszabadította az európai országok egész sorát.
A Szovjet Hadseregnek* köszönhetjük, hogy hazánk is felszabadult az évszázados gyarmati elnyomás alól és a dolgozó magyar népnek lehető- ség nyílott arra, hogy kezébe vegye a hatalmat.
Az angol-amerikai imperializmus agresszív erői ma komolyan készül- nek arra, hogy új háborút robbantsanak ki, hogy hanyatló rendszerüket ideig óráig fenntarthassák. De a második világháború után kialakult világ- helyzetet nemcsak az imperializmus agresszív erőinek mesterkedései jellem- zik, hanem elsősorban az, hogy a történelem folyamán eddig még nem tapasztalt méretekben mozdult meg a szabadságszerető emberiség, hogy fellépjen a háborús gyujtogatókkal szemben.
A világ szabadságszerető népei, a béke erői szorosan tömörülnek a béke legfőbb védelmezője, a Szovjetúnió mögé. A Szovjetúnió és a köréje tömörülő népi demokratikus országok óriási akadályt képeznek az imperia- lista háborús uszítók útjában. A Szovjetúnió és a Szovjet Hadsereg mér- hetetlen ereje az, amely elsősorban visszarettenti őket kalandor terveik megkezdésétől. A Szovjet Hadsereg tisztában van történelmi feladatával és szünet nélkül fokozza harci felkészültségét. Nem elégszik meg az elért sikerekkel. A Szovjet Hadsereg valamennyi harcosa napról-napra növeh harcászati, katonai és technikai tudását, erősíti a katonai fegyelmet és szervezettséget.
Honvédségünk, a magyar Néphadsereg abban a kitüntetésben része- sült, hogy mint a dicső Szovjet Hadsereg fegyvertársa, alkalma nyílott
meríteni a haditudományoknak és harci tapasztalatoknak abból a mérhetet- len gazdag kincsestárából, melyet a Szovjet Hadsereg ragyogó győzelmek- kel teli hadiútja során szerzett.
Abban a kitüntetésben részesülhettünk, hogy módunk nyílik meg- ismerkedni a győzelem tapasztalataival.
A magyar Néphadsereg minden egyes katonájának az a kötelessége, hogy nagy vezetőnk, Rákosi Mátyás útmutatásai szerint, minél rövidebb idő alatt, minél többet sajátítsunk el a Szovjet Hadsereg tapasztalataiból és a legrövidebb időn belül tegyük a szovjet katonai elveket a mi hadseregünk húsává és vérévé. Az a feladatunk, hogy Farkas Mihály vezérezredes Hon- védelmi Miniszter Bajtárs parancsai szerint hadseregünk minden területén ültessük át maradéktalanul a Szovjet Hadseregtől tanult harcászati, kikép- zési és politikai módszereket, vasfegyelmet és szervezettséget. Csak így tudunk megfelelni azoknak a nagy és szent feladatoknak, melyeket népünk és Pártunk bízott ránk, csak így tudjuk igazán szolgálni hazánk függet- lenségét, népünk védelmének ügyét. S így teljesíthetjük csak hűen azt a fel- adatot, hogy a béke nemzetközi frontján a mi hazánk ne rés legyen, hanem erős bástya.
2 7
