II.
T ö r t é n e t i i r o d a l o m .
P o l i t i k a i é s m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t . i. Magyar nyelven.
A m a g y a r i r o d a l o m e s z o m o r ú i d ő s z a k á n a k , m e l y e t v á z o l u n k , v a n n a k e g y e s k i v á l ó b b , ö r v e n d e - t e s e b b m o z z a n a t a i , m e l y e k n é l — m i n t az o á z o k o n a k i f á r a d t u t a s n a k , — j ó l e s i k időznie az i r o d a l o m - t ö r t é n e t - i r ó n a k . I l y oáz a p u s z t a s á g b a n , — h o g y k é p l e t e s e n szóljunk, — a t ö r t é n e t i i r o d a l o m , m e l y n e m c s a k h o g y n e m h a n y a t l o t t , h a n e m az e l ő b b i k o r é h o z k é p e s t h a t á r o z o t t a n v i r á g z ó n a k m o n d h a t ó . A t i z e n n y o l c a d i k század h a t á r k ö v e a k r ó n i k a - i r o d a - l o m n a k , m e l y S p a n g á r A n d r á s s a l é s K o v á c s J á - n o s s a l v é g e t értV H e l y é b e a m e m o i r e - i r á s l é p e t t , m e l y n e k l e g j e l e s e b b k é p v i s e l ő i k o r s z a k u n k b a n : n a g y a j t a i C s e r e i M i h á l y „ E r d é l y h i s t ó r i á j á v a l " é s a l t o r j a i A p o r P é t e r b á r ó a „ M e t a m o r p h o s i s T r a n s - s y l v a n i a e " - v e l . E k é t k i v á l ó a l a k o n k i v ű l t e l j e s j o g g a l s o r o l h a t j u k j e l e s e b b t ö r t é n e t í r ó i n k k ö z é K á -
r o l y i S á n d o r t Ö n é l e t r a j z á é r t é s é s C s a t á r i J á n o s t ,
6
kiről mint hazánk teljes történetének megirójáról itt első helyen kell megemlékeznünk.
C s a t á r i J á n o s1) debreceni senator volt (szül. ryjécűmegh. 1782.J és még Szászországban töltött tanulóévei alatt adott ki egy kisded mun- k á t : „Magyarország históriájának rövid summája"
(Halle 1749) címmel. Előszavában szokás szerint a
„história tanulásának hasznairól" szólván, hálával emlékszik meg azokról, kik a hazánk történetét tárgyaló munkákat összeírták, s igy a történetíró föladatát megkönnyítették, és közülük többeket (mint: Gryph, Schödel, Struw, Bucelinus. Czwit- tinger, Spangár, Rotarides) elő is sorol. Mindezek- nél azonban, úgymond, egy teljes történeti művet sem talált fölhozva, azaz olyant, mely hazánk föld- iratáról, régibb és újabb történetéről, kormányfor- mája-, főméitóságai- és címeréről értekeznék. Ily teljes történet írására határozta el tehát magát, s e célból müvét három részre osztá. Az elsőben ha- zánk különféle nevei, régi és a szerző korabeli határai, kápcsolt részei, folyó- és álló-vizei, hegyei, erdei, éghajlati viszonyai és felosztása vannak tár- gyalva. A második részben, mely legterjedelmesebb, hazánk történetéről szól; kezdi — Berosus mesés adataira támaszkodva — az özönvízzel, s végzi
"Mária Terézia korával. A harmadikban hazánk kormányformáját, a király választását, megkoroná- zását, hatalmát, címeit, jövedelmeit, az ország ren- deit s előjogaikat, a főméltóságokat, az ország címerét s pénzeit ismerteti röviden. A szerző bá-
') H o r á n y i Nova Memória I. 707.
77
mulatós szorgalommal hordta ÖSSKO az adatokat;
néhol a kritika sem hiányzik, ámbár állításai nem mindig helyesek, de hazafias buzgalma (melylyel pl. Jormuidgs_j^
utasítja) teljes méltánylást érdemel. — Csatárin kivül B o r s a i N a g y P á l ' ) is irt egy magyar történetet: „Meglett dolgok rövid leírása a ma- gyaroknak Scythiából kijötte óta 1736-ig." — B a - r a b á s S á m u e l 2) pedig „Magyar- és Erdélyor- szág históriájá"-t irta meg a mohácsi vésztől Mária Terézia uralkodásának kezdetéig, de egyik sincs kiadva, azért bővebben nem szólhatunk róluk.
E r d é l y t ö r t é n e t í r ó i között legelőször is a jeles memoire-iróval nagyajtai_C_ser e i M i h á l y - 1 y a 13) találkozunk. . Cserei Felcsíkban, "Rákoson
született 1668-ban, előkelő székely szülőktől. Gon- dos nevelésben részesült; iskoláit Fogarason kezdé s kilenc éves korában már az udvarhelyi collegium növendéke volt. A t y j a 1686-ban Teleki Mihály . csikszéki főkapitány udvarába adta apródnak, hol,
mint maga irja, igen rosz napjai voltak. Katonás- kodott is, s a zernyesti diadal után, hol élete veszedelemben forgott, Tököli hivei közé állt. Kö-
. ') T o 1 d y. ívod. tört. Pest, 1864-65. 106.
S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle V I I . 1859. 248.)
') H o r á r r y i Memória Hung. I. 445. B e n k ő Transsylv.
I I . 294,466. S i e b e n b . Q u a r t . VI. 1796 223. IC a t o ti a Hist.
Crit. X X X V I I I . 895. R u m y . Töredék Benkő J. Erdély hist írói- nak kéziratairól irt értekezéséből. (Tud. Gyűjt. 1824. I X . 82.) K u r z . Ein biogr. Entwurf. (Magazin f. Gesch. u. Lit. Sieb. I. 1844—45.
15, 39.) S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle V.
1859. 46.) . •
78
v e t t e ő t O l á h o r s z á g b a , d e l á t v á n , h o g y „ f e j e d e l e m - s é g e p ü n k ö s d i k i r á l y s á g " , ö t v e n e d m a g á v a l h a z a s z ö - k ö t t . A t y j á v a l 1693-ban ö s s z e z ö r d ü l t , s n a g y b á t y j á - hoz, A p o r I s t v á n h o z m e n t , k i n é l e l ő s z ö r m a g a n h i - v a t a l t viselt, k é s ő b b m e l l e t t e k i n c s t á r i t i t o k n o k l e t t , d e á l l á s á b a n c s a k r ö v i d i d e i g m a r a d t . A R á k ó c z y - m o z g a l m a k s o k k á r t o k o z t a k n e k i ; j ó s z á g a i t , m a r - h á i t e l v e t t é k , e m b e r e i m e g c s a l t á k . G ö r g é n y b e n ti- z e n ö t h ó n a p i g v o l t o s t r o m z á r a l a t t , s m i g a b e t e g s é g á g y h o z szegezte, a p a r a n c s n o k á r u l á s s a l f ö l a d t a a v á r a t . F e l g y ó g y u l t a u t á n B r a s s ó b a m e n t , s h é t é v e t töltött ott. K ü l ö n f é l e k ü l d e t é s e k e t v é g z e t t a l a b a n c o k részéről, s e g y izben a k u r u c o k f o g s á - g á b a is e s e t t . 1707-ben csíki f ő k i r á l y b í r ó v á n e v e z - t é k ki, e h i v a t a l á t h á r o m é v i g viselte. K é s ő b b t a r - t o m á n y b i z t o s , a s z a t h m á r i b é k e k ö t é s u t á n p e d i g a d ó ö s s z e i r ó v á lett. M e g h a l t 1756-ban.
„ E r d é l y h i s t ó r i á j á t " 1709-ben k e z d é irni s h á - r o m é v i g dolgozott r a j t a . S z e n v e d é s e i i n d í t o t t á k , ú g y m o n d , a r r a , h o g y l e i r j a a m i t l á t o t t , h a l l o t t , t a p a s z t a l t , „ s e n k i n e k s e m h í z e l k e d v é n , s e m p e n i g , a h o l a d o l o g n a k i g a z s á g a s v a l ó s á g a ú g y k í v á n t a , n e m k e d v e z v é n . " ') S z e r é n y e n m o n d j a , h o g y n e m a k a r t ö r t é n e t e t irni, a r r a n i n c s t e h e t s é g e , a z t m á - s o k r a , h o z z á é r t ő k r e b i z z a ; c s a k azt i r j a le „ u n a l - m á b a n , " a m i t m a g a l á t o t t , s a m i b e n m a g á n a k is r é s z e volt. B e v e z e t é s é b e n r ö v i d s z a v a k k a l j e l l e m z i Bonfinit, I s t v á n f i t , m e g e m l í t i T h u r ó c z y t , Z s á m b o - kit, B e t h l e n F a r k a s t é s E l e k e t , m i n t M a g y a r o r s z á g ,
') Nagyajtai C s e r e i M i h á l y históriája. Ujabb Xemz.
Könyvtár. Pest 1852. 5.
79
és K e m é n y Jánost, Miké Ferencet, Bethlen Jánost, mint Erdély történetíróit; H a n e r György egyház- történetét és F r a n k Bálint históriáját az erdélyi szászokról. Történetét jiz 1661-iki nagyszőllősi csa- tával kezdi, melyről hallomás útján értesült. Teleki
"Mihály „ördögi practicájának" leírása előtt jónak látta, egy kis visszapillantást vetni Magyarország romlására, melyet maga okozott, és Erdélyére, mely az előbbiből eredt. Nagy Lajos halálától tömött rövidséggel adja elő a Mátyás haláláig esett dol- gokat, s az arra következett időkről valamivel bő- vebben ir. Szeme éles; természete gyanakvó, ke- s e r ű , borongó. Elveihez szigorúan ragaszkodik..
Jelszava: „Veritas omnia vincit"; véleményét min- denről és mindenkiről őszintén 'kimondja, s elég g y a k r a n találkozunk nála erős kifejezésekkel, me- lyek sokszor többre mutatnak az elfogulatlan íté- letnél. Többi között „bolond k e v é l y s é g é n e k nevezi II. Rákóczy György tettét, hogy a fejedelemséggel m e g nem elégedvén, Lengyelországba tört. Azért mondja bevezetésül szolgáló verseiben:
Tudom, sokaknak nem fog ez írásom tetszeni, K i k igazat nem szoktak örömest hallani;
Én arról nem tehetek, nem akartam hazudni, Kinek nem kell, hagyja el, szabad vele elhagyni.
Az eseményeket terjedelmesen "adja elő ; bele- szövi családi viszonyait, gyermekkora sanyarú él- ményeit; elmondja, hogy téritették át a csíki ba- rátok a katholikus vallásra, s mikép lett ismét kálvinistává, stb. Más kitéréseket is enged meg m a g á n a k ; igy pl. hosszan mondja el Zrínyi Miklós gróf halálát Bethlen Miklós elbeszélése szerint. A
8o
római történetírók példáján indulva hőseinek néha beszédeket ad szájukba, mint K u c s u k basánál látjuk, kit különben is valóságos római jellemnek rajzol. A tacitusi „sina ira et studio"-t emlegeti ugyan, de mindamellett sokszor rokon- vagy ellen- szenv vezérli ítéletét. A hol vallásról van szó, ott nyoma sincs részrehajlatlanságának. II. Lajos ha- lálának megemlítése után pl. odateszi: „így fizete meg Isten mind a királynak, mind az uraknak, püspököknek, mert a szegény lutheránusokat ke- gyetlenül üldözik vala az egész országban, edictumot adván ki a király mindenütt Magyarországban:
Lutheranos esse comburendos. Ezt az igaz-vallás- égető tüzet az igazitéletű Isten a püspökök, urak vérével oltá meg, a királynak száját penig, kinek szájából származott vala az a kegyetlen parancso- lat, a folyóvízzel tölté meg, s úgy fojtá meg, s v a g y akarák, vagy nem, csak béplántálá Isten az igaz reformatiót az országban." A katholikus papokat, különösen a jezsuitákat, a hol lehet, ostorozza, s ha Széchenyi György esztergámi érsekről dicsé- rőleg emlékszik meg, az más mellékkörülmények- nek tulajdonitható. Még egy jellemző vonást talá- lunk Cserei históriájában, s ez: babonás hite. Az
1680-diki üstököst, más helyén pedig a földrengést véres háborúk hírnökének mondja, s nevetésre in- dító komolysággal beszéli el a kutyává vált len- gyel „mindenek felett szörnyű csodáját".
Müve azonban minden gyengéje mellett is nagybecsű. „Stílusa — mondja Szilágyi Sándor — a memoire-stilnek utol nem ért példánya irodal- munkban, oly naiv és természetes, oly velős és
• 8 i
jellemző mindenütt. Saját élettörténetének nevet- séges részleteit épen oly kedélyes őszinteséggel beszéli, mint sötét emlékű élményeit, és ezek, va- lamint közbeszúrt történeti anecdotáknak leírása, a helyzetek festései, s a jellemek előállításában természettől nyert tehetségei és naivságánál fogva egyaránt művész. Néhány szóval, pár odavetett vo- nással tisztább fogalmakhoz juttat az akkori álla- potokról, közhangulatról, mint a mennyihez sok más ívekre terjedő rajzzal. E részben, hol sem ro- kon-, sem ellenszenvnek nincs helye, hanem ő is a .közönség befolyása alatt áll, teljesen hü és hitelt
érdemlő".') — Erdély történelmével foglalkozott még H . u s z t h y . A n d r á s2) kolozsvári ref. tanár, kit tör- .vénytélén házassága' miatt megfosztottak hivatalá- .tól s azért katholikussá lett és a fejérvári kápta-
lannál nyert alkalmazást. Irt egy munkát: „Ó és új Dácia, azaz Erdélynek. régi és mostani állapot- járói való história" cím alatt, mely csak 1791-ben jelent meg. Első felét őstörténeti nyomozások fog- lalják el, melyek telve vannak tarthatatlan fölte- vésekkel; második része a vajdákról és fejedel- mekről értekezik. A mü rendben tárgyalja a Dá- ciában megfordult és megtelepedett népeket, a dákoktól a cigányokig. A régi forrásokon kívül különösen Strahlemberg Fülöpnek Európa s Ázsia
') S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle V.
1859. 51.) . . .
. !) H o r á n y i Memória Hung. II. 186. I I I . 695. K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 960. B e n k ő Transsylv. n . 477. S z i l á g . y i S. Erdély irodalomtört. (B. Szemle VI. 1859. 10, 46. 292.) .
Szinnyei írod. Tört. 6
82
éjszaki és keleti részéről irt munkáját használta s nézeteit is nagyobbrészt magáévá tette.
Cserei és Huszthy Erdély politikai történetét művelték. Egészen új, legalább nálunk még műve- letlen térre lépett altorjai A p o r P é t e r b.1), a magyar e r k ö l c s - v a g y m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t első kiválóbb írója. A p o r 1676-ban született. Ta- nulmányait a nagyszombati jezsuitáknál bevégezvén, visszatért Erdélybe, s Küküllőmegye főispánjává lett. A Rákóczy-féle mozgalmak alatt 1706-ban vá- ratlanul elfogták és Brassóba vitték, de itt jó bánásmódban részesült, mert ismerősökre akadt.
Fogsága mindazonáltal hosszas volt; kérelmezései nem használtak semmit, mig végre I. József mi- nisztertanácsa föl nem menté s el nem bocsátá. K é - sőbb Háromszék főkapitányává lett és bárói ran- got nyert. Az 1717-diki tatárbeütés alkalmával ő hárítá el a veszedelmet a Székelyföldről. Ö r e g ko- rában több latin és magyar munkát irt, s köztük azt, mely mint művelődés- vagy erkölcstörténeti -kísérlet első nálunk, s melylyel nevét megörökí-
tette. Ez a „Metamorphosis Transsylvaniae, azaz:
Erdélynek régi együgyű alázatos idejében való gazdagságából e mostani kevély, cifra, felfordult állapotjában koldússágra való változása," mely a kor- és nemzeti szokásokhoz megbecsülhetetlen adatokkal járul.
') H o r á n y i Nova Memória. I. 177. M o l n á r Magyar Könyvház V I I I . 1796. 3. K a t o n a Hist. Crit. X X X V I I I . 846.
S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle. V. 1859. 54.) G a r á d y . .Apor P. munkái. (B. Szemle. Uj Folyam V. 1866. 138.)
«3 Apornak, ki classicus műveltséggel birt, mint a munkáiba több helyütt beleszőtt idézetekből látható, ki ismerte nemzete múltját, mert egyik mű- vében maga mondja, hogy valamennyimhazai tör^
ténetirónkat elolvasta, — természetesen zokon esett, hogy a nemzetből",,kivesz apái erkölcse," hogy az új nemzedék munkakerülő, hiábavalóságok után kapkod, s az idegenszerűségben leli gyönyörűsé- gét. Ez volt tehát az ok, mely munkája Írására indította, mint maga említi: „Oka penig ezen írá- somnak áz, hogy mivel ab anno 1687, az mely eszten- dőben az német legelsőbben bejöve, azoltától fogva látom, minden eszendőben új-új mód, avagy mint az német mondja, ^ n á j módijf vagyon, úgy hogy mentől inkább szegényedünk, annál nagyobb titu- lusra és paszamántos köntösöskre vágyunk, és már az atyáink szokott eledelit meg sem ehetjük, ha- csak német szakácsunk nincsen, és külömbnél kü- lömbféle drága étkeket nem főz ; hogy azért azon időbeli bécsi szokás, az melyben, mint másutt is irám, más munkában, midőn erat pinguissimus vi- tulus et rarissimus titulus, maradváinknál épen fe- ledékenységben ne menjen, az mi kevés eszembe jut, leirom." ') í g y szól az első fejezetben; azután áttér a címekre, elmondja, mennyire megfogytak, mily silányak viselőik, s végül Apor Istvánt ma- gasztalja. Ezt követi a vendégségről, ebédről és á vacsoráról szóló fejezet, melyben szójátékokkal gú- nyolja az új eledeleket, s ellentétbe állítja a régi
') Altorjai b. A p o r P é t e r munkái. Kiadta Kazinczy Gá- bor. (Monumenta X I . 1863. 315.)
6*
84
magyar étkekkel; e fejezetben vannak leírva a különféle táncnemek is. A következő cikkek a fe- jedelem ebédjéről és vacsorájáról, a régi erdélyi viseletről, az erdélyiek régi nyájasságáról és uta- zásáról, közlekedési eszközeiről, lakadalmi szoká- sairól szólnak, s az utóbbihoz függelékül van csa- tolva Székely Ádám és Bánffy Anna összekelésé- nek leírása. Elmondja továbbá a régi erdélyiek temetkezési szokásait, a halott koporsóba tételét, a halottas nép magaviseletét, stb.; ismerteti a régi erdélyi hivatalokat és méltóságokat, milyenek: a fejedelem, generálisok, főispánok, főkapitányok, alkapitányok, hadnagyok stb.; a régi erdélyiek esküvési és szitkozódási módját, s végre a katho- likus vallás, és vele kapcsolatban az iskolák s a papság állapotát.
Ebből áll a rendkívül érdekes mü tartalma.
Naiv egyszerűséggel- á-llitja. -szembe.. ar közelmultat a jelennel, az erőteljes apákat az elpuhult fiakkal;
KŐTgűnyatódik, hol korhol, majd a komolyság, majd a tréfa hangján szól. Igaz, hogy sokszor m é g kicsinyes dolgokban is „maradi" elveket fejteget, de az is tagadhatatlan, hogy megrovásai nem egy- szer nagyon is jogosultak. Stílusa egyszerű, mes- terkéletlen, elbeszélésben, leirásban egyaránt ügyes.
Apor a „Metamorphosis Transsylvaniae"-hez még két kiegészítő munkát is irt „Syntagma és ___SyllabttsA=cim alatt. Az első: „az élőknek és~höt-'
taknak. kik életemben hatvanhat esztendeig volta- nak, összeszedése és száma, valakik eszembe ju- tottanak." A második: „a születésem előtt, az
1676-ik esztendő előtt való holtaknak száma és
85
nevök, úri, fő, s nemesi rendből valóknak." Ezek természetesen nem oly érdekes olvasmányok, mint a „Metamorphosis," hanem a történetíró becses
adatokat találhat bennük. · A történet egyes szakaszait tárgyaló m o n o-
g r a p h i á k b a n irodalmunk nem volt igen gaz- dag. Közülök mint legjelesebbet P u l a i J á n o s - n a k1) „Szathmári békesség" című ^munkáját em- lítjük meg.2) Pulai Pálffy János gr. belső titkára volt, s ura és Károlyi megbízásából irta meg a szatmári békekötés történetét, még pedig először latinul, s csak 1718-ban fordította le magyarra. 3) Közli benne Károlyi, és Rákóczy_levelezését, de nem szószerinti pontossággal, mert midőn munká- ját magyarra fordítá, a levelek nem voltak kezé- nél, s igy csak a saját latin fordítását fordította vissza. Nem tudjuk a „Szathmári békesség" nem egy és ugyanaz-e a Toldy említette4) „Secreta história machinationum Rákóczyanarum"-mal, mely szintén Pulai János műve.
Nem szabad megfeledkeznünk a k r ó n i k á k - , naplók- és önéletrajzokról sem, mert ha köztük irodalmi becsű munka kevés akad is, mint törté- neti kútfők nagyobbrészt jelentékenyek. S ^ a n - g á r A n d r á s5) légrádi születésű jezsuita hitszóU
') H o r á n y i Memória Hung. I I I . 107.
Kiadta S z a l a y L á s z l ó Pesten 1865. .
*) T h a l y K á l m á n a S z a l a y Magyar Tört. Emlékei I I . kötetének előszavában.
*) írod. tört. Pest 1864—65. 106.
s) B o d. M. Athénás 246. H o r á n y i Memória Hung. I I I . 291. K a t o n a . Hist. Crit. X X X V I I I . 887. P á p a i S. Magyar
86
nok (1677—1744) Pethő Gergely magyar króniká- jának folytatását adta k i : „A magyar króniká- nak . . . tovább való terjesztése, a v ag y _ 4 ^ _ £ . és 6. részejL jJÍm^ alatt (Kassa 1734), mely 1627—
1732-ig terjed, s az egyházi ügyekre különös te- kintettel van. Ezt újra kiegészítette s ugyanott 1738-ban „Magyar krónika" címmel bocsátotta közre. Némi érdeket kölcsönöznek munkájának a hozzácsatolt történeti monographiák, mint Sz. István ( „dicsőséges életének sommája"; ugyanannak okta- r tása fiához; az általa fölállított érsekség és püs-
£ pökségek krónikája; a sz. korona története, kivált- ságai és őrei; a krónikában említett nevezetes csa- li ládok és személyek betűrendes lajstroma (mely
voltaképen csak egyszerű névmutató) s végre a magyar eretnekek és eretnekségek krónikája. — Pethő Gergely krónikájának másik folytatója K o - v á c s J á n o s1) , máskép Joannes Fabricius jezsuita volt, ki munkáját ,JA magyar krónikának rövide- den lerajzolt summája" cím alatt bocsátotta közre (Pozsony 1742.) Ez tiz évvel tovább terjed, mint S p a n g á r András első folytatása. E g y második tol- dalékban: „Magyarország krónikájának rövid re- flexiókkal való folytatása" (Pozsony 1750), Mária Terézia uralkodásának első tiz esztendejét (1740—
1749) ad j a elő. K o v á c s krónikája bőségre és érde- kességre nézve fölülmúlja ugyan Spangárét, de
Lit. Esm. II. 394. F e s s l e r Gesch. X . 447. F a s c. E c c 1. 1842.
II. 140. P a u e r i. m. 454. L á n y i i. m. II. 98.
') B o d . M. Athénás 148. W a l l a s z k y Consp. Reip. Litt.
331. H o r á n y i Memória Hung. I I . 434. K a t o n a Hist. Crit.
X X X I X . 971. P a u e r i. m. 458. L á n y i i. m. II. 99.
87
előadása mind a kettőnek gyarló. — Dálnoki V e:
r e s G e r z s o n ') küküllei birtokos és szolgabíró i730~"táján verses krónikát irt a kurúc-világról, ne- vezetesen az 1704 és 1722 közt esett dolgokról, sőt némely jegyzeteket 1732-ig is. Versei roszak, de adatai hitelesek, — mint egy ismertetője mégje- gyezte. — Végre B a l l a G e r g e l y 2) megírta Nagy-Kőrös krónikáját.
A n a p l ó - i r o j . ^ j t o ^ n ^ , melyet a krónika-iro- dalom egy ágának tekinthetünk, meglehetős gaz- dagon van képviselve. Vízaknai B e r e c z k vagy B r i c c i u s G y ö r g y3) kolozsvári orvos naplót vitt-memcsakdriilföldi•-útjáról, h a n e m á kilenc-éves belháború mozgalmairól is (1693—1717.) Adatai pontosak, hitelesek, mert annak, a mit ir, mint tá- bori orvos rendesen szem- és fültanuja volt, sőt még a szövetséges vezérek tanácskozásaiban is részt vett, tehát mindenről jól lehetett értesülve.
Nyelve sürün van tarkázva latin szavakkal, de ez az akkori irók legnagyobb részének közös hibája volt. — B á n f f y F a r k a s4) 1749- és 1750-ben tett bécsi útjának naplóját irta meg, mely természete-
') U j M. M u z e u m 1853. I. 237. S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (B. Szemle VI. 1859. 33.)
- ) L . S z a b ó K . és S z i l á g y i S. Történeti Emlékeit.
I. Kecskemét 1856.
. •') V e s z p r é m i Succ. Med. Biogr. Cent. II. P. I. 26.
I I I . 372. H o r á n y i Nova Memória Hung. I. 422. W a l l a s z k y Consp. Reip. Litt. 322. U j M. M u z. 1853.-I. 237. S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (B. Szemle V. 1859. 40.) S z a b ó és Szi- l á g y i Tört. Emi. II. 1860.
') B e n k ő Transsylvania II. 270. S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (B. Szemle V I I . 1859. 251.)
88
sen inkább magánjellegű. — B e n y i c z k y G á s - p á r1) a Rákóczy-kor néhány évéről szóló naplót irt. — Terjedelmesebben tárgyalja a kuruc-moz- galmakat S z a k á i F e r e n c '2) kolozsvári egyházfi és curator naplója, mely 1698—1704-ig terjed, itt megszakad, de 1711 — 1716-ig ismét tovább foly.
Legrészletesebben az 1703. és 1704. év erdélyi ese- ményei vannak benne leírva. Sok érdekes adatot közöl Kolozsvár akkori beléletéről, közigazgatásá- ról s vallási viszonyairól. Előadása eleven, adatai, különösen a chronologia tekintetében igen ponto- sak. — R á d a i P á l3) a költő 1709-iki benderi kö- vetségének naplóját irta meg „Benderben menő utazásának diariuma" cím alatt. — Végre Cegei W a s s G y ö r g y4) Kolos- és Dobokamegye fő- ispánja és kolozsvári kapitány kurucvilági napló- ját említhetjük meg, mely részben latin, részben magyar följegyzéseket tartalmaz.
Vannak ö n é l e t r a j z a i n k jelesebb férfiaink- tól, melyek szintén becsesek, mert íróik történeti- leg nevezetes és tevékeny emberek voltak. Ilyen K á r o l y i S á n d o r5) tábornok önéletrajza, mely- ének címe: „Magam életének, s az alatt történt
·) To ldy. írod. Tört. Pest 1864-65. 106.
!) S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (B. Szemle V . 1859.
40.) S z a b ó és S z i l á g y i Tört. Emi. II. 1860.
• ') H o r á n y i Nova Memória I. 229. W a 11 a s zk y Consp.
Reip. Litt. 354. K a t o n a Hist. Crit. X X X V I H . 882. T u d o m á n y t á r . Uj F. Értek. I X . 121 —123. és 178—194.
S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (B. Szemle V. 1859.
39.) T ö r t é n e t i L a p o k I. 1. sz. stb.
s) K a t o n a Hist. Crit. X X X V I H . 869. Önéletrajzát S z a- l a y L á s z l ó adta ki. Pest 1865.
állapotoknak emlékezetes folyási." Stílusa kelle- mes, magyar zamatú ; deák szavak nem fordulnak benne oly sürün elő, mint e kor többi munkáiban.
Az életrajz 1669—1698-ig megszakítás nélkül foly;
a következő rész elveszett, s a hézag az 1703-ik évig tart; mely. valamint a következő, terjedelme- sen van leirva. Innen a szerző 1711-re ugrik át, s folytatja élete rajzát 1723-ig minden megszakítás nélkül. Az életrajz kiegészítésére Károlyi napló- jegyzetei szolgálnak, melyek 1740-iki december . végéig terjednek. H o g y a Rákóczy-kor történetére Károlyi önéletrajza mily nagybecsű kútfő, bizo- nyitja többi közt az, hogy Szalaynak 3 - /LZf 3- f
1704. év történetéjjgj£=«iegi¥46ánál egyik főforrása ' volt. KároíyTnak egy másik, kisebb munkáját, a
„Tartarorum rumor"-t, mely az 1717-diki tatárbe- ütésre vonatkozó előterjesztését és észrevételeit foglalja magában, Thaly Kálmán néhány évvel ezelőtt födözte föl és tette közzé. ') Ezen munka, noha terjedelme kicsiny, történeti becsű, mert az akkori tatárjárást a többi elbeszéléstől egészen el- térő színben tünteti föl. — Károlyi életrajza mellé s o r a k o z i k ^ s e r e i M i h á l y '2) „Önéletírása", me- / lyet a császár elé terjesztésre szánt, s azért irt, mert a csíki főkirálybiró egyik jószágától, Alsó- Kőhertől megfosztá. Korjellemzés tekintetében be- cses mü, mert a kuruc-világ okozta szenvedései és kárai elbeszélését tartalmazza, de természetesen
') Századok I. 1867. 55.
?) S z i 1 á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle V.
1859. 46.)
90
nem minden elfogultság nélkül, a mi oly körülmé- nyek között nem is lehet máskép.— B o d P é t e r önéletrajza inkább magánjellegű, s nem annyira a történet-, mint inkább az életrajz-iró veheti hasz-
nát. Róla szólván, megemlíthetjük, hogy van neki egy kéziratban levő latin és magyar nyelvű adat- gyűjteménye is. „Gellius Transsylvanicus" cím alatt, mely leginkább Erdély egykorú történetét világosítja meg. ')
A k ú t f ő m a g y a r í t ó k közül O r o s z Fe- rencet'2) és S p a n g á r A n d r á s t kell megemlí- tenünk. Amaz „I. Lajos magyar királynak dicső- séges országlásáról és élete fogytáig viselt dolgairól való krónika" cím alatt Küküllei János krónikájá- nak fordítását adta ki (Buda 1760), rövid jegyze- tekkel az egyes cikkelyek végén.- Spangár pedig sz. Istvánnak fiához Imréhez intézett könyvét tette át nyelvünkre, mint krónikájánál emiitők.
Eddig hazánk története. V i l á g t ö r t é n e - t ü n k e korszakban eredeti még nem volt, mert az egyetlen ilynemű munka, melyet T o r d a i Sá- m j i e l 3) kendi-lónai kálvinista prédikátor adott
ki, egy berlini' német könyv (Kinder-Lehr) után készült.
') M i k ó. Bod Péter és munkái. (Bud. Szemle X V I . 1862. 28.;
') B o d . M. Athénás 203. H o r á n y i Memória Hung.
II. 708. W a l l a s z k y Consp. Reip. Litt. 344. K a t o n a Hist.
Crit. X X X I X . 987. L á n y i i. m. II. 98.
') K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 1013. B e n k ő Transsyl- vania II. 505. S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle VI. 1859. 30.)
91
2. Latin nyelven.
Ha már a magyar történeti irodalom is vi- rágzó állapotban volt, úgy ezt még inkább mond- hatjuk a latinról, melynek főbb képviselői Prayak, Timonok, Kaprinaiak voltak. Magyarország törté- netével meglehetős sokan foglalkoztak, s mind tel- jes összefüggő történetekben, mind monographiák-
ban gazdagok vagyunk; az Erdélyre vonatkozó történeti müvek nagyobb része a régi Dáciával, a székelyekkel vagy a szászokkal foglalkozik, s a műveltségtörtének-irók is Erdélyre voltak kiváló tekintettel. A kevésbbé müveit szakokhoz tartoz- nak: a külföld története, s a napló- és önéletírás.
A m a g y a r t ö r t é n e t megirói között e kor- ban a legelső helyét P r a y G y ö r g y1) foglalja el.
Pray Érsekújvártt szütetetríny^-banTT^özsónyban nevelkedett és 1740-ben a jezsuita rendbe lépett.
Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban bevégez- vén, Pécsett, Nagyváradon, Rozsnyón, Trencsén- ben. s végre Nagyszombatban tanított. 1759-ben áldozó-pappá szentelték s a Theresianumba hítták meg a költészet tanítására. Itt az iskola könyvtár- nokának, Froelich Erasmusnak buzdítására kezdé tervezni Annaleseit, melyek átalakítólag hatottak történetírásunkra. Néhány évig tanított még Nagy- szombatban és Budán, de miután elöljárói észre-
') H o r á n y i Memoria Hung. III. 96. 648, 960. S c h e d i u s Zeitschrift 1802. I. 24, 136, 409. W a l l a s z k y Conspect. Reip.
Litt. 346. F e s s l e r Gesch. X . 443, F a s e . E c c 1. 1842. II. 3x5.
A p a v á r i Gy. Pray György. (Vasárn. Újság 1859. 433.)
vették fényes tehetségét, minden hivataltól fölmen- tették , hogy egészen tanulmányainak élhessen.
Rendjének eltörlése után egy ideig szorult hely- zetben volt, míg Mária Terézia udvari történetíró- jává, később pedig az egyetemi könyvtár igazga- tójává nem nevezte ki. 1790-ben nagyváradi kano- nokká lett, s e hivatalát haláláig (1801) viselte.
Két nagy munkája esik korszakunkba, me- lyek nevét örök időkig fogják hirdetni. Az első:
„Annales veter es~Hunnorum, Avarum et Hunga- rörum ab anno ante natum Christum 210. ad apnum Ch. 1097. deducti" (Bécs 1741). Nem szükséges hangsúlyoznunk, mily becses e munka hazánk ré- gebbi történetére vonatkozólag. Adatai némelyikét Des Guignes József híres orientalista munkájából (Mémoire historique sur l'origine des Huns et des Turcs. Paris 1748.) merité, mint előszavában, mely- ben kútforrásait röviden jellemzi, említve találjuk.
Másik müve, mely páratlan tetszésben részesült a tudós világnál, az „Annales Regum Hungáriáé,"
mely öt kötetben (Bér^fA^rjrrrrTTSöTln. 1766.
IV. 1767. V. 1770.) a magyar királyok történetét tartalmazza, sz. Istvántól I. Ferdinánd haláláig. — Pray érdemei hazánk története körül nagyok és számosak. Munkáit a chronologiá pontossága, az események szabatos előadása, éles, egészséges íté- let jellemzik. A hol homályos pontokra akadt a történelemben, bámulatos szorgalommal kereste föl és vetette össze a hiteles kútforrásokat, hogy a tiszta igazságot kiderítse. A latin nyelvet mesteri- leg kezelte, s részben azért nevezték el magyar Fiviusnak. Pray hire messze szárnyalt a haza ha-
93
tárain túl is, és nem egy magasztaló nyilatkozatot olvashatunk róla külföldi tudósok irataiban. Mind- emellett akadtak irigyei is, kik heves támadásokat intéztek ellene (mint Desericius, Cetto és Gánóczy Antal), de ő mindig derekasan megfelelt nekik. A hibák, melyeket bírálói — nem egészen igazságta- lanul — szemére vetettek, az élet nem ismerése, a szomszéd népek történetének, földrajzi és jogviszo- nyainak nem elég beható búvárlása, majd bőbe- szédűsége, majd hézagossága voltak. Azonban Pray minden hibája mellett, ha nem is a „történetírók legtökéletesebbike", mint Wallaszky nevezi, igen előkelő helyet foglal el történetíróink sorában, s örök kára irodalmunknak, hogy nem honi nyelven irta halhatatlan müveit.
Pray elődei közül csak a jelesbeket említjük meg. S o t e r i u s G y ö r g y n e k1) , ki tevékenysé- gét sokféle irányba terjeszté~'ki, két idevágó müve van, u. m. „Reges Hungáriáé", mely csak Posthu- mus I.ászlóig terjed, és „Genealógia regum et prin- cipum Hungáriáé"; mind a kettő kézirat. — ^ á n v b r o s o v s z k y M i l i á l y2) egresi apát, egri kano- nok7"apostoli jegyző, 1757-ben egy „Histórica ducum et regum synopsis" cimü munkát adott ki, melyet Desericius, Schmitth és Pray dicsérnek. Egy évvel később egy másik müve jelent meg : „Compendium chronologiae Hungáriáé" (Eger 1758.), mely nem
') B e n k ő Transsylv. II. 528. S e i v e r t Nachrichten 419.
2) B o d. M. Athénás 9. H o r á n y i Memoria Hung. I. 30.
Nova Memoria I. 92. K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 934. L á n y i i. m. n . 98.
94
nagy terjedelmű, és szent István kivételével csak röviden adja elő királyaink történetét Mária Teré- zia koráig. — Á r v á i M i h á l y1) egri hitszónok nevezetesebb királyaink történetét irta meg: „Ce- lebriores Húngariae reges" (Kassa 1734) cím alatt.
— P o d l u s á n y i Z s i g m o n d2) liszkai, később korponai lelkésznek „História bipártita de rebus gestis Hungáriáé regum" (Győr 1742) cím alatt jelent meg egy történeti műve, mely legbehatób- ban Mátyás király uralkodásával foglalkozik. — Ide sorolhatjuk T u r ó c z y L á s z l ó3) jezsuitát (1782—1765), ki több hittudományi munkán kívül egy ily cimü magyar történetet is irt: „Hungaria suis cum regibüs compendio data" (Nagyszombat
1729), melynek azonban nagyobb része földrajzi tartalmú, azért alább újra fölemlítjük. — A kivá- lóbb történetírók közé tartozik T i m o n S a m u e 14) jezsuita (megh. 1736), „Epitome chronologica rerum Hungaricarum" cimü munkájával (Kolozsvár 1744), melyben a magyarok történetét adja elő sz. István- tól 1735-ig. Van egy kisebb műve is: „Synopsis novae chronologicae regnorum Hungáriáé, Croatiae,
') K a t o n a Hist. Crit. X X X V I I I . 847. F a s c. E c c 1.
1842. II. 300
=) K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 991. F a s c. E c c 1.
1842. H . 3 1 5 .
!) H ó r á n y i Memória Hung. HI. 468. K a t o n a Hist.
Crit. X X X V n i . 896. F e s s 1 e r Gesch. X . 449. F a s c. E c c 1.
1842. II. 321. P a u e r i. m. 447 L á n y i i. in. II. 98.
4) B o d. M. Athénás 292. H o r á n y i Memória Hung. III.
4 0 6 , 6 6 8 , 6 8 8 . K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 1011. F a s c.
E c c l . 1842. II. 320. F e s s l e r Gesch. X . 440, 449 P a u e r i.
m. II. 460. L á n y i i. m. II. 98.
95
Dalmatiae etc." (Nagyszombat 1714—15). Célja az utóbbinál nem annyira az volt, hogy kidolgozott történetet adjon, mint inkább, hogy az események időrendjét pontosan megállapítsa, s azért a szép stilus hiányát pontossága pótolja. — P a l m a (vagy de Luca szerint P a l m ) K á r ó ly"1) jezsuita, ké- sőbb címzetes püspök és érsekhelyettes (1735—
1787) három kötetes történetet bocsátott közre
„Notitia rerum Hungaricarum" cím alatt (Nagy- szombat 1770), melyben — mint előszavában meg- vallja — nagyobbrészt Prayt követte, de sokszor
összevetette más történetírókkal vagy magukkal >
az eredeti forrásokkal. Műve Graffer ítélete sze- rint 2) egyike a legjobb, classicus latinságú com- pendiumoknak. — K a o r i n a i I s t v á n3) iezsuita,_
az ékesszólás és történet tanára Kassán, hazánk- nak Mátyás király idejebeli történetét irta meg, de nem teljesen: „Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Huny ad, regis Hungáriáé" cím alatt két kötetben (Bécs I. 1767. II. 1772.) Az első kö- tet a Mátyás választását megelőző eseményeket s magát a választást adja elő, — egészen Mátyásnak Budára érkeztéig. A második az 1757—1761-ig ter- jedő időszak történetére vonatkozó okleveleket foglalja magában, terjedelmes történeti bevezetés- sel. — B a j t a y A n t a l4) tudós kegyesrendi szer-
') H o r á n y i Memória Hung. II. 308. 1П. 670. F a s с.
E с с 1. 1842. П. 353· L á n y i i. m. П. 98.
2) W u r z b a c h Biogr. Lexicon X X I . 243.
*) H o r á n y i Memória Hung. П. 293. III. 674. F e s s i e r Gescb. X . 447. F a s с. E t e l . 1842. II. 306. P à u e r i , m. 4 5 1 . ') M o l n á r . M. Könyvház VII. 1795. 12. H o r á n y i
96
zetes, ki Rómában. Párisban tanult, s a pesti colle- giumban való rövid tanárkodása után II. József történettanárává lett, s növendéke használatára irta oknyomozó történetét: „Política regni Hungáriáé historia", mely a hunnok bejövetelétől az ő idejéig terjed, de csak kéziratban van meg. — S e v e r i n i J á n o s ') selmeci igazgató két munkát irt hazánk őstörténetére vonatkozólag. Az első: „Commentatio histórica de veteribus incolis Hungáriáé Cisdanu- bianae" (Sopron 1767), melyben a Morvától a Ti- száig nyúló terület régi lakóiról értekezik, s külön- külön fejezetekben szól a jászok-, quadok-, osok-, gothinok-, vandalok-, gepidák-, hunnok-, herulok-, rugiak-, scyrrek-, longobárdok-, avarok-, szlá- vok- s végre a magyarok- és németekről. A hol lehetett, egykorú Írókból merítette állításait, de mint maga is megvallja, itt-ott a homályosságot s. a hézagokat nem kerülhette el, a mi különben tárgyának róható föl. Másik, terjedelmesebb műve :
„Pannónia veterum monumentis illustrata" (Lipcse 1770), mely hasonló tartalmú. Pannónia helyrajzi leírása után, melyben különösen néhány várossal (Taurunum-, Carnuntum-, Sabaria- s másokkal) fog- lalkozik, áttér az egyes nepekfe, mely ék Pánno- niában birodalmat alapítottak. Utolsó részében polemizál Pelcz ellen, s Géza királysága mellett fölhozott bizonyítékait cáfolgatja. — Szintén őstör-
Memoria Hung. I. 80. Nava Memoria I. 223'. K a t o n a Hist.
Crit. X X X I X . 935. F e s s le r Gesch. X . 445. L á n y i . i. m.
II. 98. .
. ') K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 1007. No.vi A n n a l e s E v . 1793. 97.
97
ténetünkre vonatkozik T i m o n S á m u e l n e k
„Imago antiquae Hungáriáé" (N.-Szomb. 1735) cimű munkája, melynek első része Pannónia s a hozzá- csatolt tartományok leírását adja Plinius, Claudius Ptolomaeus, Szentiványi Márton, Moro István s mások nyomán, érintvén legrégibb lakóit is; má- sodik része a hunnokról s a hunn-avarokról szól;
a harmadik pedig a magyarókról az ezredik évig.
— D e s e r i c i u s ( D e z e r i c z k y ) I n c e ') kegyes- rendi szerzetes (1702—1765) öt nagy kötetre ter- jedő munkát adott ki „De initiis ac majoribus Hungarorum' commentaria" cím alatt (Buda 1748 — 60). Adatait ehhez nagyobbrészt külföldi kútfők- ből meríté, többi közt kéziratokból is, melyeket Rór mában tartózkodása alatt a pápai könyvtárban ta- núim án3»ozott át. Nagy gondot fordított az eltérő vélemények kiegyeztetésére, és tárgyának világos, eg3rszerü előadására. Követi a legelrejtettebb nyo- mokat Ázsia szivébe, hogy őseinket és hajdani la- kóhelyüket fölkeresse; elválasztja a hunnokat és.
magyarokat a népektől, melyekkel a tudatlanok összezavarták; szól a scythák eredete-, régisége-, vándorlásai-, szokásai- s műveltségéről, és a mon- dák homályából kibontakozva fotytatja a hunnok-, avarok- s a magyarok történetét szent István haláláig. — Itt említhetjük meg __B é 1 M. á- t y á s_n a_k J ) .JHungariae-^.antiquae et novae prodromus"-át (Nürnberg 17 23), melynek ide- vágó részei a szittyák eredete-, lakóhelyei-, ván- dorlásai-, vallása-, nyelve-, hadakozása módja- és
') K o r á n y i Memória Hung. I. 502.
-) V a l l a s z k y Consp. Reip. Lilt. 433.
Szinnyei írod. Tört. /
98
hatalmáról; továbbá a hunnok származásáról, pol- gári állapotairól stb. szólnak. — A hunnok-, ava- rok- és magyarokról irt fia , B é l K áro 1 y An- d r á s '), a bölcselet és költészet tanára Lipcsében, s több tudós-társaság tagja, ily cím alatt: „ De vera origine et epocha Hunnorum, Avarum, Hungaro- rum in Pannónia" (Lipcse 1756.) Ugyanő irt a ve- zérek. különösen Álmos koráról: „De Almo duce, deque ducibus Hungáriáé in universum" (U. o.
1756). De mind a kettő csak rövid értekezés. — K a z i F e r e n c5) jezsuita nyolcvan évre terjedő kört (1601—1681) tárgyalt munkájában: „História regni Hungáriáé ab anno saeculi decimi septimi primo ad annum ejusdem saeculi octuagesimum primum" (Nagyszombat). Ennek első és második része, mely az 1601—1662-ig történt dolgokat fog- lalja magában, Timontól van eltulajdonítva, s csak a harmadik az ő müve. Mindegyik kötet végén néhány oklevelet közöl. — K a z i J á n o s3) szintén jezsuita, hittudományi müvein kivül „Commentarius rérum in Hungaria, Croatia, Transsylvania etc. ab anno 1526. ad annum 1564. gestarum" (Nagyszom- bat 1718) cím alatt néhány évtizedre terjedő kort irt le hazánk és társországai történetéből. Nagyob- bára Istvánfi nyomán halad, de a szövegben gyak- ran idéz egyéb kútfőket is, sőt nem egy helyütt
') K o r á n y i Memória Hung. I. 162. HI. 651. Z e i t s c h r . von u. für Ung. 1803. I V . 300.
H o r á n y i Memória Hung. II. 308. K a t o n a Hist.
Grit. X X X I X . 965. F a s c. E c c 1. 1842. n . 307.
3) H o r á n y i Memória Hung. II. 310. K a t o n a Hist.
Grit. X X X I X . 965. F a s c . E c c l e s . 1842. II. 308.
99
magát Istvánfit is kiigazítja vagy kiegészíti. Egy évvel később 1577-ig folytatva adta ki müvecs- kéjét.
Meg kell említenünk azon m o n o g r a p h i a - s z e r ű m u n k á k a t is. melyek egyes személyek- ről, korokról vagy tárgyakról szólnak. Ilyen P r a y G y ö r g y n e k1) értekezése sz. Erzsébet- és szűz szent Margitról: „Vita S. Elisabethae viduae et b.
Margarithae virginis cum praeviis dissertationibus"
(Nagyszombat 1770). S egy másik, mely szent István királyunk jobb kezéről szól: „Dissertatio historico-critica de sacra dextera divi Stephani primi Hungáriáé regis" (Bécs 1771), melyet Hart- vik müve (Szent István életéről) egészít ki. Irt több ily értekezést is, de azok már nem tartoznak korszakunk keretébe. — A fönnebb említett B é l K á r o l y A n d r á s két értekezést irt Mária király- nénkról: „De Maria Hungáriáé regina . . . com- mentatio historico-critica" (Lipcse 1742), és „De Maria, Hungáriáé non rege, sed regina" (U. o.
1744). Az utóbbi Klein 2) szerint egy Schwarz nevű hallei tudós müve, kitől Bél eltulajdonította. A szerző Máriának érmével, egy okiratával és Zsig- mond adománylevelével bizonyítja, hogy Mária nem király, hanem királyné volt. — P e l c z j á n o s3) soproni Senator „Hungaria sub Geysa rege" cimü munkát bocsátott közre (Sopron 1759), melyben azt igyekszik bebizonyítani, hogy Géza volt első ki-
') F a s c. E c c I. 1842. II. 315.
" !) Nachrichten von den Lebensumständen und Schriften evang. Prediger. Leipzig u. Ofen 1789. II. 44.
3) K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 988.
10*
100
rályunk, támaszkodva egyrészt sz. István szavaira, ki fiához intézett oktatásában királyokat említ, kik előtte uralkodtak, másrészt pedig Ottó császárra, ki Gézát királynak cimezte. Előadja a vezérség átmenetelét a királyságba, a nádori méltóság ere- detét és célját, az országnak megyékre osztását stb. Egy előbb megjelent munkájában: „Hungaria sub vaivodis et ducibus·1 (Sopron 1755) a magya- rok eredetén, vándorlásain, letelepedésén és hada- kozásain kivűl le vannak irva: gyűléseik, kormány- formájuk, hadakozásuk módja, vezéreik, biráik, törvényeik, testük alkata, ruházatuk, lakásaik, élel- mük, hadi fegyelmük, fegyvereik, nyelvük, s vé- gül a katholikus vallás behozatala. A munka tar- talma elég változatos, de sok újat nem mond.- — Ide tartozik S c h m e i z e l M á r t o n '), ki magyar- ellenes érzelmei mellett is sokat foglalkozott hazája történelmével, miért Horányi „gestarum rerum et ju- ris publici assiduus indagator"-nak nevezi. Schmei- zel 1679-ben Brassóban született; Jenában, Wit- ténbergben, és Halléban, s nevelő korában Ko- penhágában és Lundenben is tanult. Tudományát nem itthon értékesítette, hanem a porosz király meghívására Haliéba ment az államjog és történet tanárának. Itt nagy magyar könyvtárt gyűjtött s honfitársainak előadásokat tartott a magyarok tör-
') S e i v e r t Nachrichten 367. B e n k ö Transsylv. II. 522.
H o r á n y i Memória Hung. IH. 220, 644. 690. Nova Memória I.
29. B o d. M. Athénás 247. K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 999.
F e s s 1 e r Gesch. X . 448. S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört.
(Bud. Szemle VI. 1859. 295. 3 1 1 . VII. 1859. 237, 243.)
101 ténetéböl. 1747-ben hirtelen halállal múlt ki. Mü- vein meglátszik, hogy a magyarokkal nem rokon- szenvezett ; igy egy helyen az elmagyarosodott enyedi és kolozsvári szászok ellen keserűen fakad ki, hogy „rút példára magyarokká fajzottak el!"
E mondatával nem igen egyeznek meg halálos ágyán hangoztatott önérzetes szavai: „Én példával mentem előre, mások kövessék nyomdokaimat, s, tegyenek annyit, a mennyit én külföldön is, nem minden fáradság, költség és éjjelezés nélkül hazám javára tettem." Sok, hazánkra vonatkozó művet irt, melyek közül többről még alább lesz szó. Ide a következők tartoznak: „Schediasma de insignibus, vulgo clenodiis regni Hungáriáé et ritu inaugurandi reges Hungáriáé" (Jena 1713), melynek javított kiadása Schwandtnernél ') található. Az insigne szó jelentésének megmagyarázása után egyenként veszi tárgyalás alá a királyi ékítményeket, u. m. a ko- -ronát, a palástot, sarukat, kormánypálcát, almát,
kardot, azután tartási helyükről, őreikről s végül a király koronázásáról szól. Továbbá: „Commen- tatio de jure succedendi domus Austriacae in regno Hungáriáé" (Halle 1732), mely Magyarország ere- detéről és növekedéséről, a kormányra jutás mód- jairól: .a választás- és örökösödésről, az osztrák-ház
mind a két nembeli tagjainak örökösödési jogáról, s a koronának uralkodóról uralkodóra való szállá- sáról szól. Nem egészen hibátlan mű; különben némelyek szerint nem is Scbmeizelé, hanem Ke-
') Scriptt. Rer. Hung. II. 486—517.
102
mény Jánosé. ') Kézirati müvei közül különösen a X m . — X V I I I . század történetére nézve becses az
„Anecdota ad Hungáriáé et Trassylvaniae statum interiorem spectantia".2) Továbbá a „Mausoleum principum Transsylvaniae", Erdély fejedelmeiről;
„Collegium in históriám ac statum regni Hungá- riáé", stb. Irt a koronákról s többi .közt a magyar koronáról is (Jena 1712); s végre Naldi Naldius dicsőítő költeménye nyomán Mátyás király budai könyvtárát irta le : „Notitia Bibliothecae Budensis"
cím alatt. A két utóbbi tárgyról mások is irtak, nevezetesen a koronáról T i m o n S á m u e l3) e címmel: „Corona regni Hungáriáé admirabilis"
(Nagyszombat 1712); a Corvináról pedig F á b r i P á l4) : „ Commentatio de augusta Budensi biblio- theca" (Lipcse 1756), de az utóbbi csak rövid ér- tekezés. — P o c k M á t y á s5) kassai jezsuita ta- nárnak igen csinos, majdnem szónoki nyelven irt kis műve jelent meg: „Palatium regum Hungá- riáé" (Nagyszombat 1723), mely a nádorokkal fog- lalkozik, de csak 1220-ig terjed.— Nagyobb terje- delmű S z e g e d i M i h á l y n a k hasonló cimü mun- kája (Kassa 1740), melyben saját koráig közli a nádorok történetét, megelőző rövid értekezéssel a nádori méltóság eredetéről és céljáról. — Á r v á i
') így H o r á n y i (Memória Hung. II. 316.) és B e n k ő (Transsylv. II. 482.) Keménynek tulajdonítják.
!) Tartalmát 1. A g n e t h l e r Index. Bibi. Hung. 3 3 — 3 6 . '] E a s c. E c c 1. 1842. II. 320.
4) K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 949.
5) K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 991. F a s c. E c c 1.
1842. II 314.
юз G y ö r g y ') kassai jezsuita tanár (1697—1759) a magyar hősökről irt:-„Acta illustria heroum Hun- gáriáé" (Kassa 1725); és Hunyady Jánosról, di- csőítve benne a kereszténység megvédőjét, e cím alatt: „Columen orbis christiani, Joannes Hunnia- des" (Nagyszombat 1742). — F ö l d v á r i M i h á l ys) , kolozsvári, nagyszombati, végre győri jezsuita ta- nár Mátyás királyról irt egy munkácskát: „Idea principum in Mathia Corvino" (Nagyszombat 1713).
Kútforrásul majdnem kizárólag Bonfinit használta, kit majd a magyar történet Homerosának, majd magyar Liviusnak nevez. Egész előadása szóno- klás ; mindegyik szakaszra egy „paraphrasis" kö- vetkezik, melyben temérdek anyagot hord össze a tudományok minden ágából, s a hézagokat hang- zatos mondásaival tölti ki.— T o l v a у I m r e3) je- zsuita a küzdelmes harcok közt lefolyt XVII. szá- zadot irta le, e cím alatt: „Laureatum in heroi- bus Hungáriáé saeculum XVII." (Nagyszombat
1718.) — K e m é n y J ó z s e f4) gróf az 1715-dik év történetét irta meg , melyhez adatait az erdélyi udvari cancellaria levelezéseiből meríté. — Végre
ide tartozik a nagyszombati egyetem története K a z i F e r e n c t ő l5) és T o l v a y I m r é t ő l . Kazi
') H o r á n y i Nova Memória I. 184. K a t o n a Hist.
Crit. X X X I X . 934. F a s c E c c l . 1842. II. 300.
K a t o n a Hist. Crit. X X X V Í I I . 861. E a s c. E c c l . 1842. II. 304.
») К a t о n a Hist. Crit. X X X I X . IOOJ. F a s с. E с с 1.
1842. II. 320.
4) S z i 1 á g у i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle VII.
1859. 250.)
" H o r á n y i Memória Hung. II. 308^ III. 670. K a t o n a
104
munkája: „História universitatis Tyrnaviensis" cím alatt jelent meg (Nagyszombat 1737), de ez inkább a jezsuitákra irt dicséret-halmaz, mint az egyetem története. Tolvay müve: „Ortus et progressus uni- versitatis Tyrnaviensis" (Nagyszombat 1728), mely- ben először csak 1660-íg, később 1700-ig folytatva adta elő az egyetem történetét.
Az eddig elősorolt munkák szorosan véve Magyarországra, vagy pedig Magyarországra és Erdélyre közösen vonatkoznak. Az egyedül E r- d é l y l y e l foglalkozó müvek közt azok a legérde- kesebbek, melyek Erdély régibb koráról, illetőleg Dacia történetéről értekeznek. Ez kedvelt tárgya volt a történetíróknak, kik buzgóságukban sokszor igen különös állításokkal léptek föl, dé kutatási
•szellemüktől sárkalva nem egy becses adatot ta- láltak és mentettek meg az elfeledéstől. Ezen irók közé tartoznak: Soterius György, Fasching Fe- renc, Uia András és Wéidenfelder Lőrinc. — So- t e r i u s G y ö r g y1) Szász-Budán született, Witten- bergben tanult, s innen Hamburgba, azután Lü- beckbe ment szerencsét próbálni, de célt nem érvén, Lieflandban nevelőséget vállalt, s itt alkalma volt megismerkedni több lieflandi tudóssal. Később visszatért Erdélybe és sajó-keresztúri pappá lett;
meghalt 1723-ban. Sokat irt a dákok- és gétákról, de müvei nagyobbrészt kéziratok, mint: „De rebus
Hist. Crit. X X X I X . 965. F e s s 1 e r Gesch. X . 447. F a s e . E c cl.
1842. II. 307. P a u e r i. m. 451. L á n y i i. m. II. 99.
') S e i v e r t Nachrichten 419. S z i l á g y i S. Erdély iroda- lomtört. (B. Szemle VI. 1859. 292, 296, 3 1 1 . VIII. 1859. 237.)
105 Geticis et Dacicis", melyben a géták eredetéről, rokonságáról, vallásáról, erkölcseiről, államszerve- zetéről, háborúiról s a dákok maradványairól ér- tekezik. „De rebus Romanorum in Dacia", mely a dák-római kort tárgyalja, és „De religione vete- rum Getarum", mely a géták vallásával, szertartá- saival stb. foglalkozik. E munkák, noha magukban véve is egészek, és a szerző nagy tudományáról tanúskodnak, mégis inkább előkészületeknek lát- szanak eg}r nagyobb műhöz, melynek el nem ké- szülése kétségtelen veszteség irodalmunkra nézve.
— F a s c h i n g F e r e n c1) kolozsvári jezsuita tanár (1686—1747) „Dacia vetus" cím alatt egy meglehe- tősen fölületes munkát adott ki (1725), mely hat fejezetben szól Dacia felosztásáról, legkorábbi la- kóiról, nyelvükről, királyaik alatti vitézségük- és hatalmukról; pontatlanul sorolja el az uralkodókat;
leírja Traján hídját, a többi római régiséggel együtt, (és ez a munka legsikerültebb része); előadja to- vábbá Dacia történetét a római légiók kivonulása után és végezetül a dákok vallását kutatja. A mun- kában nagyon érezhető a kritika hiánya. „Nova Daciá:'-jában (1743) Erdélynek keresztény kor- szakbeli történetét adja elő, a vajdák s a feje- delmek alatt, ezt megelőzőleg pedig Erdély népeit, megyéit, folyóit, vizeit, termékenységét s kilenc nevezetesebb városát írja le Helyrajzi része elég
') B o d . M. Athénás 81. H o r á n y i Memória Hung. I. 662.
B e n k ő Transsylv. II. 447. K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 950.
F e s s l e r Gescli. X . 449. P a u e r i. m. II. 457. L á n y i i.
m. II. 98. S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle V I .
1859. 291. y i l . 1S59. 237.) „
io6
pontos, de a történetiben igen sok valótlanságot állít, úgy hogy Dobra Péter jellemzőleg egészíté ki címét „Nova Daciá"-ból „Nova Mendaciá"-vá. ') A „Dacia Vetus"-boz Soterius György részben ki- egészítő, részben cáfoló commentárt készített, de ez kéziratban maradt. — I l i a A n d r á s2) és Pa- t a k i F e r e n c3) művei, melyekről alább még szó- lunk, csak részben esnek e rovat alá, mint Dacia különféle népeit s vallásait tárgyalók. — W e i - d e n f e l d e r L ő r i n c4) mindezeknél jelentéktele- nebb iró. Született 1693-ban; meghalt, mint a nagy- szebeni káptalan történetirója, 1755-ben. Kéziratai, melyek a nagyszebeni káptalan levéltárában van- nak letéve, régi okiratokat, leveleket, kivonatokat, más irók műveihez irt előszavakat stb. tartalmaz- nak. Irataiban számos sajtó alá rendezett munkáját emlegeti, de egy régiségtani plágiumon. és Sote- rius Györgynek a géták vallásáról szóló müvéhez készített jegyzetein kívül halála után semmit sem találtak.
Erdélynek összefüggő története ezen korszak- ban nem jelent meg. S c h m e i z e l M á r t o n5) gyűj- tött adatokat Erdély földrajzi, történeti és politikai
') B o d. M. Athén ás 81. '
') S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle V I . 1859. 302.)
·') K a t o n a Hist. Crit. X X X V I I I . 880. F a s c . E c c l . 1843. II. 313.
') S e i v e r t Nachrichten 367. B e n k ó Transsylv. I I . 528. S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle VI.
1859. 297.)
') S 9 i v e r t Nachrichten 367.
107 ismeretére, de azok kéziratban maradtak e cím alatt: „Notitia principatus Transsylvaniae, geogra- phice historice et politice adornata". — S z e g e d y J áno s') jezsuita, híres jogtudós, számos jogi mun- káján kivül kiadta azon magyar királyok életét és végzéseit, kik Erdélyt bírták: „Decreta et vitae regum Ungariae, qui Transsylvaniam possederunt"
(1744). E cím azonban többet ígér, mint amennyit
•a munka nyújt, mert azonkivül, hogy az 1270-dik évvel vége szakad, a IV. Béláról szóló rész kivé- telével nem sokat ér. — H a n d l e r A n d r á s2) jezsuita az erdélyi fejedelmekről értekezett: „Prin-
cipes Transsylvaniae" cím alatt (Kolozsvár 1753).
— Erdély szerencsétlenségének kezdetéről irt K o- v á c s P á l3) nagyváradi kanonok: „Transsylvaniae infelicitatis origo" cimü munkájában (Kolozsvár 1722). — S o t e r i u s G y ö r g y4) „Bellum Trans- sylvanicum Turcicum"-ában a török háború törté- netét irta meg II. Rákóczy György fejedelem ha- láláig. Müve kéziratban maradt.
Egyes c s a l á d o k r a vonatkozó adatokat gyűj- töttek és írtak össze Apor, Mikola és Soterius. —
. ') B o d. M. Athénás 257. H o r á n y i Memoria Hung. III.
333. K a t o n a . Hist. Crit. X X X I X . 1004. F a s c. E c c 1. 1842.
II. 289. P a u e r i. m. 463.* S z i 1 á g y i S. Erdély irodalomtört.
(Bud. Szemle V I I . 1859. 244.) -
!) K a t o n a Hist. Crit. X X X I X . 957. F a s c. E c cl. 1842.
n . 305,
J) K a t o n a Hist. Crit. X X X V I I I . 872. F a s c. E c c 1. 1842.
II. 309.
S e i v e r t Nachrichten 481.
io8
A p o r P é t e r ' ) , a „Metamorphosis Transsylva- níae" irója saját családja történetét adja elő „Lusus mundi" cimű munkájában, melyet 1727-ben irt. So- kat hallott, úgymond, őseiről, családja magas állá- sáról és terjedelmes birtokairól, de mivel ismeri a közmondást, hogy „propria laus sordet", ezeket mellőzi, s csak azon adatokat sorolja elő, melyeket könyvekből vagy kéziratokból merített. Megem- lékszik a rokon családokról, u. m. a Káinokiak-, To- moriak-, Bánfiak- s másokról, és igy az erdélyi főnemes családok genealógiájához sok becses adat- tal járul. Másik latin műve a „Synopsis mutatio- num notabilium", •) mely a korabeli eseményeket és saját életét tárgyalja krónikaszerü rendben 1676- tól 1748-ig. — M i k o l a L á s z l ó3) báró „História genealogica Transsylvanicá"-jában (Kolozsvár 1731) harminckilenc család rövid történetét adja; sok is- meretlen dolgot közöl, de nem igen megbízható, .mert kútforrásait ritkán említi. — S o t e r i u s G y ö r g y n e k4) „Transsylvania celebris"-e, mely kéziratban van, az erdélyi nevezetesebb nemzetsé- gek, családok, egyének és helyek történetét fog- lalja magában. — Megemlíthetjük itt néhány ne-
') G a r á d y . Apor P. munkái. (B. Szemle. Uj Folyam V . 1866. 183.;
• ") K i van adva az előbbivel s a Metamorphosissal együtt a M. T. Akadémia Monumentáinak X I . kötetében.
"J B o d. M. Athénás 176. H o r á n y i Memória Hung. II.
611. K a t o n a Hist. Crit. X X X V I I I . 876. B e n k ő Transsylv. II. 456.
S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (B. Szemle VII. 1859. 236.) ') S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle V H . 1859. 237.)
109 vezetesebb erdélyi i s k o l a történetét is, noha ez in- kább a műveltség-történet körébe vág. H u s z t h y G y ö r g y1) megírta a három nevezetes reform, gynmasium, t. i. az enyedi, a kolozsvári és a ma- rosvásárhelyi növekedését és akkori állását (Frank- furt 1731). Az enyedi iskola történetét külön adta ki S z i g e t i G y u l a M i h á l y . 2) És végre a jezsui- ták kolozsvári egyetemi iskolájának történetét meg- írta D a r ó c z y G y ö r g y3) jezsuita.
, A s z é k e l y e k történetére igen becses ada- tokat nyújt Bod^ P é t e r n e k1) „Siculia Hunno- Dacicá"-ja, mely a székelyek eredetéről, régiségé- ről, földjéről, székeiről; a nép hajdani állapotáról, elvesztett és később visszanyert szabadságáról, az
osztrák-ház alatti viszonyairól és műveltségéről szól. A munka becses, mert gondosan van össze- állítva, és a szerző ítélete józan.
• Az erdélyi s z á s z o k bennszülött vagy be- vándorlott voltáról sokat vitatkoztak, s e kérdés körül egész kis irodalom keletkezett, de nem ma- gyar, sem latin, hanem német nyelven. Latin mun- kánk e tárgyról kevés van. Nevezetesen: C z i r n e r - E n d r é t ő l5) egy értekezés, melyben a szászokat
') S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle V I I .
1859· 237·) • -) Ugyanott.
K a t o n a Hist. Crit. X X X V I I I . 856. F a s c. E c c 1.
1842. II. 327. P a u e r i. m. 457, 464. L á n y i i. m. II. 108. S z i - l á g y i S. Erdély irodalomtört. (B. Szemle VII. 1859. 237.)
4) M i k ó. Bod Péter és munkái. (Bud. Szemle X V I . 1862. 28.)
s) S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle VI.
1859. 296.)
110
egyenesen a dákok utódainak mondja, és egy má- sik H e l d m a n n E n d r e ' ) szász tudóstól, ki ke- vesebb elfogultsággal kutatta ősei származását, és az erdélyi hét városbeli németekről kiadott érte- kezésében (Upsala 1726) II. Géza által Szászor- szágból telepítteti· be őket. Értekezése első részé- ben Erdélyt ismerteti, különös tekintettel a Szász- földre, s csak a másodikban tér át tárgyára. — Némileg ide sorolható S z e g e d y J á n o s2) alapos értekezése II. Endre bullájáról, e cím alatt: „An- dreas II. Saxonum in Transsylvania libertatis as- sertor." (Győr 1751.)
A t á r s o r s z á g o k történetével csak egy je- lesebb iró foglalkozott, s ez K é r i B á l i n t3) je- zsuita, ki allegoricus latin darabokon kivül Dal- mácia, Horvát- és Tótország bánjairól irt: „Series banorum Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae" (Nagy- szombat 1737) cimű munkát, melyben a báni mél- tóság eredetét és 870—1737-ig folytatott történetét beszéli el.
A m ü v előd és t ö r t é n e t - i r á s b an ismét Bod Péternek van fő-érdeme, ámbár Horváthban és Wallaszkyban méltó társakra akadt. B o d P é- t e r4) fönnebb említett munkájában, a „Siculia
') S z i l á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle V I . 1859. 295.)
5) S z i 1 á g y i S. Erdély irodalomtört. (Bud. Szemle VII.
1859. 244.) '
3) K a t o n a Hist. Crit. X X X V I I I . 869. F a s c. E c c 1.
1842. II. 308·
4) M i k ó. Bod Péter és munkái. (Bud. Szemle X V I . 1862.
27, 28.)
