* ?
ISEGí
IRTA "ES AZ EGRI JOGAKADÉMIAI KÖR >
ÁLTAL / \JJ
AZ ORSZÁGOS MAGYAR ISKOLA EGYESÜLET JAVÁRA
1914. MÁRCIUS 20-ÁN RENDEZETT IRODALMI . ESTÉN FELOLVASTA
D r . m o l n á r k á l m á i JOGTANÁR.
EGER.
NYOMATOTT AZ ÉRSEKI LÍCEUMI NYOMDÁBAN.
1914.
Lelt napié «a.:
W
lamenti vita olyan világosságot, derített az eddig nagyon :is homályos nemzetiségi kérdésre, annyira tisztázta a fogalmakat, a tényleges és a jogi helyzetet, a kérdés múltját. és' jelenét, s a ..jövőt, illetőleg -annyi, .gondolatot és .tervet hozott , nap-
fényre, hogy. a parlamenti,..vita lezárása után sem lehet ezt. a kérdést levenni a
•napirendről. Ki kell merítenünk a • vita tanulságait. Foglalkoznunk kell a felvetett eszmékkel rés tervekkel. Állandóan ébren kell tartani a felkeltett- érdeklődést. Mert i t t minden tett, minden szó, sőt minden gondolat a magyar- nemzetállam elevenébe
•YÉE: . ' : •
• Jelen fejtegetéseim az elhangzott par- lamenti vita. hatása alatt állanak. A vita -kiemelkedőbb mozzanatait, legnagyobb ál-
• lamférfiaink nagyszabású gondolatait és terveit hallgatással nem mellőzhetem. És mert ez: a körülmény a politizálás látsza- t á t kelthetné, hát megjegyzem, hogy a -nemzetiségi kérdésnek mikénti megoldása
igenis politikai kérdés, de nem pártpoliti- kai kérdés. A legnagyobb fokú lelkiisme- retlenség volna hazánk ezen létkérdését pártpolitikai szempontból kezelni. Ettől tehát távol állok.
Ezzel t á r g y a m r a t é r h e t e k !
*
I. A nemzetiségi kérdés elbirálásánál és kezelésénél teljesen külömböző a nemzet- állam és a nemzetiségi állam m a g a t a r t á s a . _f / A nemzetállamban a közhatalmi szer-
vezet az á l l á m á l F o t Ö ^ é r alfamfentartó
"nemzet egységes politikai jeífogása alap- T^I^l^LuT jcTT^s ez álaporf működik. ' A z államalkotó nemzet politikái géniusza ömlik el minden közintézményen, magába fel- szíva, magába olvasztva, magához ha- sonítva minden különszerűséget. Nincsenek, jogilag elismert nemzetiségi csoportok.
A f a j i érzés, a nyelv közössége által összekapcsoltak összesége nem képez köz- jogi egységet. Szilárd alapelv az állam- polgárok egyenjogúsága, amit a mi nemze-
tiségi törvényünk igy fejez k i : E hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, az oszthatatlan egységes-ma-
gyar nemzetnek egyenjogú t a g j a . — Min- den állampolgár közvetlen kapcsolatban van az államhatalommal. A szent korona állam- jogi elméletének a nyelvén szólva: minden állampolgár egyformán és közvetlenül á szent korona tagja.
Ezzel szemben állanak a nemzetiségi állam princípiumai. Itt a közhatalmi szer- vezet nem egységes felfogás alapján ala- kul ki és működik, hanem a versengő nemzetiségek különszerü felfogásainak kom- promisszuma alapján. Nincs állandóság a
közhatalmi szervezetben. Állandó csupán a nemzetiségek küzdélm_e. J s ^ h a r c a ^ a - L ö z - hatalmi szervezetben való nagypbb érvé- nyesülésért: a hegemóniáért. Az erőviszo- nyok hullámzása szerint változik a köz- hatalmi szervezet képe; de mindig meg- marad a nemzetiségi állam lényeges jellem- vonásaként az, hogy a közhatalmi szer- vezet különszerü felfogásoknak nem össze- olvadását, hanem mozaikszerű egymásmel- lettiségét tünteti fel. És az állam széthúzó csoportjait az egyes csoportokon belül összetartják, viszont a többi csoportokkal szemben elkülönítik: a nemzetiségi külön•
Jogok.
A nemzetiségi államban az egyes jo- gai nemcsak az állampolgári'viszony által, hanem ezenfelül', a nemzetiségi hovatar- tozás által is vannak meghatározva. Az állampolgár, és az állam között a kap- csolat nem közvetlen, hanem közvetett.
A közbeiktatott nemzetiségi egységek köz- vetítik azt.
Messze vezetné, :ha a,, nemzetiségi kérr dés problémáját a nemzetiségi állam szem- pontjából is vizsgálódásunk tárgyává ten- nénk. Meg kell maradnunk a nemzetállam nemzetiségi problémájánál. Minket közvet- lenül :csak ez' érdekel, hiszen Magyar- ország a nemzetállamok csoportjába tar- tozik. . . . . " . • : .
Mit értünk tehát a. nemzetállamban a nemzetiség fogalma a l a t t ?
A nemzetiségek a nemzetállamban nem lévén közjogi egységek,:.a nemzetiség fo- galma jsem jogi. fogalom. A nemzetiségek nem a j o g által, teremtett és körülhatárolt csoportok, ' hanem olyan 'társadalmi cso- portok, amelyek a társadalmi mozgalom
szabadságára támaszkodva • alakulnak ki azokból az egyedekből, akik-, m a g u k a t különszerü politikai öntudatuk révén ,az
államalkotó nemzettel szemben idegennek, s viszont ugyancsak a különszerű öntu- datuk révén egymással szorosan összekap- csoltaknak érzik.
Nem a közös f a j , nem is a nyelv kö- zössége képezi a nemzetiségi csoportok karakterisztikonját. A lényeg a különszerű öntudat; a köz és a magánjogi jogrendre vonatkozólag kialakult — az államalkotó csoport felfogásától eltérő — különszerű felfogás, amely a közhatalmi szervezetben és a közhatalmi szervezet utján érvénye- sülésre és uralomra tör. Helyesen mondja Berzeviczy Albert: «Minden nemzetiségi törekvésben benne rejlik nemcsak a külön- állásnak, hanem az uralomnak a gondo- lata is. » *)
Bizonyos igaz, hogy a különszerű —r
nemzetiségi — öntudatnak a kialakulását nagy mértékben segíti elő a f a j i és nyelvi közösség. De bizonyos az is, hogy a f a j i és nyelvi közösség mellett — annak elle- nére — kialakulhatnak külömböző állam- politikai felfogások, mint például az angol és amerikai. S. viszont a faji és nyelvi
') A Képviselőház 1 9 1 4 . március 12.-ki ülésében. Or- szággyűlési Értesitő 31. 1.
egység hiányában is kialakulhat az egy- séges politikai gondolkodás és öntudat, a teljes politikai összetartozásnak az érzete,
mint például az amerikai unióban, vagy hogy közelebbi példát említsek, az 1848 előtti nemesi magyar alkotmányban.
Az a kiilönszerü érzés, amely az állam- eszmével megbarátkozni nem tud, amely az állameszmével szembenálló ideálokat ápol:
ez a nemzetiségi érzés. Gyönyörűen mondja gr. Apponyi Albert:
»Mi a nemzetiségi kérdés ? Összeütközés a lelkekben; felülkerekedése a lelkekben a f a j i érzésnek a magyar állampolgári érzéssel s z e m b e n . . . A nemzetiségi kérdés lélektani kérdés. A megoldása a lelkekben kell, hogy folyjon. A megoldása semmi egyéb, mint az, bogy a magyar állampol- g á r i érzés a lelkekben erősebb legyen a
f a j i érzésnél.« x)
Ezzel a meghatározással szemben Tisza Ist- ván gr. két ellenvetést tesz. Először kifogásolja, hogy Apponyi abban látja a nemzetiségi kérdés megoldását, hogy az állampolgári érzés erősebb legyen a faji érzésnél. Ha ez igy volna — mondja
') A Képviselőház 1 9 1 4 . január 14.-ki ülésében. Or- s z á g g y ű l é s i Értesitó 4 6 . 1.
Tisza — akkor a desperáció álláspontjára jutna, mert benne a faji érzés oly erős, h o g y nem kép- zel magának állampolgári érzést, a mely az ő lel- kében a faji érzés letörésével, a faji érzés rová- sára érvényesülhetne. Tisza szerint «a probléma megoldatik akkor, ha a faji érzés összhangba tud
jutni az állampolgári érzéssel.» >)
A másik kifogása Tisza grófnak az, hogy Apponyi a nemzetiségi kérdést egyszerű lélektani kérdés gyanánt állítja be. Ezzel szemben Tisza azt vitatja, h o g y «az élet nem engedi magát ilyen doktriner tételek spanyolcsizmáiba beleszorítani.
Az emberi lélek nem olyan egyszerű valami, ámely e g y - k é t sarkalatos szempontnak drótvessző- jén rángattatná magát. Az emberi lélekre az ér- telmi és érzelmi momentumoknak e g é s z t ö m e g e • hat, ahol óriási nagy tere van e g y e s súrlódási pontok kiküszöbölésének . . . s t b . »2)
L é n y e g i l e g mindkét pontban Apponyi felfo- g á s a látszik helyesebbnek. Ami az első kérdést illeti, a probléma nincs megoldva, ha a faji érzés és az állampolgári érzés összhangba, egyensúlyba jut. Feltétlenül szükséges az állampolgári érzés
túlsúlya. Az egyensúly e l é g s é g e s lehet nyugodt és b é k é s viszonyok között, de konfliktus felmerü- lése esetén, amikor a faji érzés és az állampol- gári érzés szembekerülnek, nagy v e s z e d e l e m b e n forog az az állam, amely nem számíthat biztosan arra, h o g y melyik érzés fogja legyőzni a másikat,
') U. o. 5 6 . l.
2) U. o . 5 1 . 1.
2
melyik kerül a másik fölé ? — A második kérdés- ben is azt tartjuk, h o g y az az e g y e n s ú l y , melyet
csak a hideg megfontolás biztosit, szintén csak b é k é s és nyugodt viszonyok között lehet kielégítő.
A hazafias érzés és lelkesedés nyújthat csak b i z - , t o n s á g o t olyan esetekben is, amikor a körülmé-
nyek és konjunktúrák változása folytán a h i d e g m e g f o n t o l á s e s e t l e g az eddigi magatartás m e g - változtatását indokolná.
Olyan értelemben azonban igaza van Tiszá- nak, hogy. annak a lelki állapotnak a kialakulá- sát, amelyben az állampolgári érzés túlsúlyra jut a faji érzéssel szemben, fokozatosan és ugy kell előkészíteni, hogy először a józan észre appellál- junk, s legalább a két érzés egyensúlyát biztosít- suk, mert ha ez az állapot tartósan fenmarad, ez lassankint előidézi olyan lelkületnek a kialakulá- sát, ahol érzelmi alapon jut túlsúlyba az állam- polgári érzés.
Nemzetiségeknek csak az állampolgárok olyan csoportjait nevezhetjük, amelyek az ő különszerű — és az. államalkotó nemzet felfogásától eltérő — állampolitikai fel- fogásuk által szeparálják magukat többi polgártársaiktól, hazájukkal szemben ide- genül, sőt ellenségesen viselkednek, s az ez által létesített közhatalmi szervezettel szembehelyezkednek.
De n e m alkotnak nemzetiséget azok
az állampolgárok, akiket csupán csak az államnyelvtől eltérő anyanyelv kapcsol szorosabban egymáshoz, ha egyébként tel- jesen magukévá teszik az államalkotó nemzet állampolitikai felfogását, az állam- alkotó nemzettel szemben magukat nem idegennek, hanem azzal összeforrottnak tekintik, s mint az állam hűséges pol- gárai részt vesznek annak munkájában, és törekvéseiben.
Ezek az idegénajkú, de a szellem azo- nossága, a gondolat- és érzelemvilág kö- zössége, a nemzeti öntudat egysége által az államalkotó, nemzettel teljesen össze- forrott, állampolgárok nem képeznek nem- zetiséget. És nagyon természetes és egy- szerű az a magatartás is, amit velük szemben az állam tanúsít. Teljesen és minden vo- nalon azonos elbánásban részesíti őket azokkal az állampolgárokkal, akiknek az államnyelv az anyanyelvük. Nemcsak ugyan- azon köz- és magánjogi jogrendnek.és jog- védelemnek teszi részesévé, nemcsak ugyan- azon polgári és politikai jogok élvezetét biztosítja számukra, de ezenfelül Ugyanazt az állami támogatást is nytijtja nekik, mint az államalkotó csoport tagjainak.
2*
Álljunk meg ennél a pontnál és ves- sünk egy pillaritást arra, hogyan jelent- kezik az állam tevékenysége az állampol- gárok szempontjából.
Az állam legelső feladata a jogrend meghatározása és biztosítása. Az állam, hogy az emberek társas együttélését lehe- tővé tegye s ezzel saját fenmaradását biz- tosítsa, az ember természeti szabadságának korlátokat szab. Általánosan kötelező erő- vel megállapítja, hogy az egyesek milyen magatartása egyeztethető össze vagy ellen- kezik a társas léttel s ennek következ- ményekép elhatárolja a megengedett cse- lekvéseket a meg nem engedett cselekvé- sektől. Megállapítja, milyen magatartást tanúsíthat az egyes az ő polgártársaival s a társas létet biztosító állammal szem- ben s viszont milyen magatartást köve- telhet tőlük. Szóval megszabja a köz- és magánjogrendet s a független biróságok utján biztosítja is az így megállapított jogrend érvényesülését.
A nemzetállam ebben a tevékenységi körében: a jogrend meghatározásánál és garantálásánál nem tehet különbséget hű- séges és idegenkedő polgárai között. A
nemzetállam az állampolgárok egyenjogú- ságának elvi alapján áll s egységes jog- rendjét nem darabolhatja fel az állampol- gárok külömböző f a j i vagy nyelvi csopotjai szerint. Nemzetállamban nemzetiségi kii ¿ön- jognak nincs helye és pedig sem előjogot
biztosító, sem joghátrányt megállapító cél- zattal. A jogrendnek azonosnak kell lenni minden vonalon. Egyforma magánjogi, bün- tetőjogi és közjogi jogrend. Egyforma polgári szabadságjogok, a politikai jogok- nak teljesen egyenlő feltételeivel. És mind- ezeknek egyforma birói védelmével. Vagyis mindezt röviden összefoglalva: a nemzet- állam alapelve a törvény és a törvényszék előtti teljes jogegyenlőség.
A modern állam azonban a jogrend megállapításával és biztosításával nem me- ríti ki feladatát.
A jogrend az egyéni szabadságnak korlátokat szab, de ezért — mintegy ellen- szolgáltatásul — az állami szervezetben összesített erő olyan célok megvalósítását teszi lehetővé — s ennek folytán az állam feladatává — amelyeket a szétforgácsolt egyéni erők megvalósítani nern képesek.
Az államban összesített óriási erő segítse-
gére siet az egyes polgároknak s támo- g a t j a őket szellemi, erkölcsi, kulturális, anyagi, gazdasági céljaik elérésében, mert viszont az állampolgárok boldogulása, azok szellemi, erkölcsi, kulturális, anyagi, gaz- dasági jóléte táplálja és virágoztatja fel az államot. így mozdítja elő az állam polgárai támogatásával saját haladását, gazdagságát, hatalmát, erejét és tekin- télyét.
És épen ez a pont a nemzetállam nem- zetiségi politikájának az archimedesi pontja.
A jogegyenlőség elvének komoly és igaz- ságos megvalósítása mellett ez a tér nyújt lehetőséget arra, hogy az állam érdekei megvédelmeztessenek, s az államegység megbontását célzó nemzetiségi törekvések meghiusittassanak.
Minden állam célja az önfentartás. Egy államtól sem lehet tehát követelni, hogy a kezében összpontosított nagy erővel olyan- törekvéseket támogasson, olyan elemek megerősítését mozdítsa elő, amelyek az igy nyert erőt épen az állam léte és bizton- sága ellen fogják felhasználni.- Nagyon helyesen mondja Tisza István gr. miniszter- elnök: »Államsegélyt csak olyan egyesit-
letek remélhetnek, amelyeknek működése a nemzeti politika szempontjából kifogás- talan.« ')
Az egyenlő jogrend biztosításával az állam a nemzetiségek irányában minden kötelességét teljesítette. Az egyenlő jog- rend megadja mindenkinek — a nemzeti- ségeknek is — azt a keretet, amelyben dolgozhat, haladhat, fejlődhet, erősbödhet.
Az erők kifejtésének és jogos érvényesü- lésének szabad teret biztosít. Ez az egyenlő igazság követelménye. De azt már nem követeli az igazságosság, hogy az állam az ő gyámolító, támogató, segítő tevékeny- ségével az ő ellene törő erőket még gya- rapítsa is. Ezt nemcsak a szigorú igazsá- gosság, de még a méltányosság sem kö- veteli, sőt a józan okosság egyenesen az ellenkezőt parancsolja. A nemzetiségekkel szemben követendő magatartás két sark- pont körül forogjon : szigorú igazságosság és következetességen és erőn alapuló te- kintély. Erezzék az állam erejét, és lás- sák, hogy ugyanaz az erő, amely őket a szigorú jog alkalmazásával rendben t a r t j a ,
'l A Képviselőház 1914. március 13.-ki ülésében. O r - szággyűlési Értesítő IS. 1.
azokat az elemeket t á m o g a t j a és erősíti, amelyek az állam eszméjének alapjaira helyezkedve, viszont az állam erejének és
nagyságának bázisai.
Mindezekből következik, hogy a nem- zetállamban tigynevezett nemzetiségi törvény- nek nincs helye. Nincs helye először azért, mert a nemzetállamban a nemzetiség nem lehet jogi fogalom. Nincs helye azért sem, mert az idegen a j k ú állampolgárok cso- portjai nem részésülhetnek különjogokban, akár előjogot, akár j o g h á t r á n y t állapíta- nának is meg ezek a különjogok. Azok az idegenajkú állampolgárok, akik az ál- lameszmével teljesen megbarátkoztak, úgy a jog, mint az állami támogatás szempont- jából egyforma elbánásban részesítendők az államalkotó nemzet tagjaival. Azok az állampolgárok pedig, akik az állameszmé- vel ellentétes felfogásuk alapján nemzeti- ségi csoportokba tömörülnek, s kikülöní- tik magukat az állam egységéből, azok is ugyan a ' J o g egyenlőségét s a j o g egyenlő biztonságát élvezik, de nélkülözni fogják azt a támogatást, amit az állam .a maga nagy erejével hűséges polgárainak
nyújt. Ennek a támogatásnak hol és mi-
ható nemzetiségi törvényben, mert e téren minden konkrét eset az összes körülmények mérlegelése alapján dönthető csak el. A céltudatos kormányzati akció itt sémával meg nem köthető, ha az eredményt ve- szélyeztetni nem a k a r j u k . A nemzetállam- ban tehát felesleges, káros és megtévesztő minden nemzetiségi törvény, s azért a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük a mi- niszterelnöknek a képviselőház 1914. évi január hó 21,-iki ülésében tett következő
— rendkívül nagy jelentőségű — nyilat- kozatát :
»A képviselő ur .ajánlja, mindezekre a kérdésekre nézve hozzunk ujabb törvényt, rendezzük a nemzetiségi kérdést kvázi egy u j kodifikácio alapján. Én nem tartom he- lyesnek, hogy mi itt a nemzetiségi kérdést, mintegy az államélet rendes menetéből és kereteiből kiszakított külön, 'My^lup- vető kérdését a magyar álfám beÁmdezk^^i' sének — külön kodifiká^fkfyfjrgyaljujf De azt tartom, hogy
kérdést meg kell o l d a n i ^ n ^ z é t i s é g e ^ A a nem magyar a j k ú íiohjfolg^rok i^ájití legmesszebbmenő jóindulat, l ^ i i y é í ^ s ^ e r e -
tet és rokonszenv alapján —, de változatlan, törhetetlen ragaszkodással a magyar állam egységéhez és nemzeti jellegéhez.«1)
II. Sajnos, az alkotmányosság szabad gyakorlatát visszanyert magyar nemzet alkotmányos tevékenységét egy olyan nem- zetiségi törvény megalkotásával kezdette meg, amely jogilag és politikailag egy- aránt elhibázott, és következményeiben rendkívül káros alkotásnak bizonyult. És ha lojálisán elismerjük is az akkori nehéz helyzetben és a kérdés nehézségében ma- gában tényleg feltalálható mentő okokat, ezzel a törvényből folyó káros következmé- nyek még nincsenek elhárítva és jóvátéve.
Sajnosnak kell mondani nemzetiségi törvényünk létrejöttét több okból:
1) Először azért, mert mint már ki- emeltem, nemzet-államban nincs helye kü- lön nemzetiségi törvénynek, nincs helye annak, hogy a nemzetiségi kérdés, — mint az állam berendezésének az állam- élet rendes menetéből és kereteiből kisza- kított alapvető kérdése — külön kodifikál- tassék.
') Országgyűlési Értesítő 5 ! . 1.
2) Másodszor azért, mert nemzetiségi törvényünk a kényes kérdést az akkori fejletlen közjogi terminológiával szabá- lyozta, s elhibázott kifejezéseivel a tör- vényhozó világosan megállapítható szándé- kával és alapgondolatával homlokegyenest ellenkező magyarázatoknak nyitott lehető- séget. Elég legyen e tekintetben rámutat- nom arra a körülményre, hogy a törvény
«« nemzetiségi egyenjogúsága sokatmondó címét viseli, holott minden szavából ki- tűnik, hogy a nemzetiségeket jogi egy- ségek gyanánt el nem ismeri, hogy nem nemzetiségi egyenjogúságot, hanem épen a nemzetiségre való tekintet nélkül állam-
O
polgári egyenjogúságot biztosít.
3) Harmadszor sajnos a nemzetiségi törvényünk létrejövetele azért, mert olyan idealisztikus politikai feltevésekre épített, amelyek utólag ábrándoknak bizonyultak.
Gyönyörűen mondja gróf Tisza István 1914 február 20.-ki képviselőházi beszé- dében :
«Az 1868.-ki törvények az alkotmá- nyos szabadságát visszanyert magyar nem- zet emelkedett hangulatának idealisztikus megnyilatkozásai voltak. Az 1868.-ki tör-
vényeket meghozta a magyar nemzet ab- ban a hitben, hogy a testvériségnek ez a majdnem önfeledt megnyilatkozása hasonló visszhangra fog találni; hogy ez ország nem magyar ajkú polgárai hálás örömmel fogják e törvényes alapot megragadni;
hogy el lesz temetve minden félreértés, minden gyűlölség; el lesz temetve a ma- gyar állam territoriális egysége és a ma- gyar nemzet politikai egysége ellen irá- nyuló minden támadás. Az eredmény keserű csalódás, volt. — Ezt a törvényt becsmérelték, zsarnoki törvénynek szidták.
Azzal szemben a legmesszebbmenő izgatás és agitáció terére léptek az ország nem magyar ajkú polgárai közül számosan.
Megindult az agitáció benn az országban, megindult a nemzet befeketitése mindenütt.
Hát lehetett volna-e azokat a rendelkezé- seket életbeléptetni öngyilkosság nélkül a magyar nemzetnek, amelyeket szerető testvérekre akart alkalmazni és nem ádáz ellenségekre.» 1
4) És végül elhibázottnak kell tekin- tenünk nemzetiségi törvényünket azért is, mert még ha a törvény szavai szabatosan
') Országgyűlési Értesítő 15. 1.
fejezték volna is ki a törvényhozó szán- dékát, még ha az idealisztikus feltevések valóknak bizonyultak volna is, még ' ez esetben is a törvény a külömböző anya- nyelvek használata terén olyan lehetősé- geket nyújt, amelyeket sem az egységes magyar nemzeti állam követelményeivel, sem a modern közigazgatás igényeivel összeegyeztetni nem lehet. J)
Szerencse azomban, hogy amikor a tör- vényhozásnak — kétségkívül jóhiszemű
— tévedése végzetessé válhatott volna az egységes magyar nemzeti államra, a ma- gyar nemzeti géniusz élő ereje elhárította a veszedelmet. Az egészséges szervezet ki- dobta magából a mérgező anyagot. A tör- vénytárba beirott törvényt nem engedte át a gyakorlatba. A törvény papiron ma- radt. Egy államférfi sem merte azt végre- hajtani, ami azomban a törvény és az élet káros divergenciáját, egyrészről elé- gedetlenséget, másrészről bizalmatlanságot, s minden oldalról bizonytalanságot ered- ményezett.
') Tisza István gr. miniszterelnök képviselőházi be- szédei 1 9 1 4 . január 21.-én, Országgyűlési Értesítő 51. 1. — és 1 9 1 4 . márczius 13.-án, Országgyűlési Értesítő 16. 1.
Forduló pontot jelent a nemzetiségi kérdésben az a nagyszabású kormánynyi- latkozat, amelyet a miniszterelnök a kép- viselőház 1914. jan. 21.-ki ülésében tett
— s a február 20.-ki és márczius 13.-ki üléseken megismételt — , eloszlatva a ho- mályt és bizonytalanságot, őszinteséggel és bátor nyíltsággal helyes mederbe te- relve a félszázadon át vajúdó problémák megoldását.
A miniszterelnök kijelentette, hogy
«a nemzetiségi törvényt későbbi, törvények több vonatkozásban máris lényegesen mó- dosították ; törvényileg meg nem változta- tott rendelkezései is nagy részben elavultak, végre nem hajtattak és végre nem is hajt- hatók. — E törvénynek számos rendelke- zésein közel félszázados fejlődés túltette magát. Ne várják tőlem az élet által túl- haladott rendelkezések végrehajtását.»1)
A szigorú formálj ogász szemében ag- gályosnak tűnhetik fel a miniszter azon kijelentése, hogy a törvénytárban szereplő
') Január 21.-iki képviselőházi ülés. Országgyűlési Ér- tesítő 51. 1. — Február 20.-ki képviselőházi ülés, Ország- gyűlési Értesítő 16. 1, — Márczius 13.-ki képviselőházi ülés, Országgyűlési Értesítő 15. 1.
törvényt nem f o g j a végrehajtani. Ha azon- ban a kérdés mélyére tekintünk, hamar eloszlanak aggályaink.
Jogforrástani elv: cessante ratione legis cessat lex ipsa. Ha megszűnik a tör- vény oka és alapja, nem érvényesülhet az ezekre épített törvény sem. Ezért nem lé- pett életbe a nemzetiségi törvény eddig, s egy félszázad eltelte után, változott vi- szonyok között nem is léphet életbe többé.
A miniszterelnök nem egy létező törvény végrehajtását t a g a d t a meg, hanem egy halvaszületett törvénynek, egy okafogyott törvénynek, egy — a nemzet jogalkotó gyakorlata által beszárított és eltörölt —
törvénynek a végrehajtását.
Ezzel a kijelentéssel meg van nyitva a helyes irányú fejlődés lehetősége. El van hárítva az akadály, amely félszázadon át állott ú t j á b a annak, hogy a nemzeti egy- ség gondolata a közhatalmi szervezet min- den fokozatában kifejezésre jusson és érvényesüljön. Most már szabad az út.
A nemzetiségi törvényt nagyobb precizitás kedvéért formálisan is hatályon kívül lehet helyezni, s a nemzeti irányú fejlődés, — most már nem zavarva a nemzetiségi külön-
jogok látszatát csillogtató különszerű tör- vénytől — biztosan haladhat előre az állampolgári egyenjogúság alapján.
III. Áttérve most már az előrebocsátott általános elvek gyakorlati alkalmazására, sorra kell vennünk azokat a nagyobb je- lentőségű kérdéseket, amelyekben a sze- paratisztikus nemzetiségi gondolat és az államegység szembekerülnek vagy szembe- kerülni látszanak, s vizsgálnunk kell a problémák megoldásának a m ó d j á t :
1) A közhatalmi szervezetben semmiféle nemzetiségi szeparatizmus nem érvényesül- het. Az állami organizmusnak nem lehet olyan eleme, — legyen bár a legjelenték- telenebb is, — amelyben az állameszme háttérbeszorításával, vagy akár csak azzal 4
párhuzamosan is a nemzetiségi különszerü- ség gondolata helyet foglalhatna. A köz- hatalmi szervezet minden atomjában az • egész állameszme él, s a közhatalmi szer- vezet épen ezért nemzetiségi alapon nem tagozódhatik, sem területi, sem testületi alapon. Mellőzhetetlen követelmény, hogy az államhatalom a polgárok nemzetiségi külömbségére való tekintet-nélkül minden- kivél szemben egységesen érvényesüljön.
Viszont az állami organizmusban nem- zetiségre való tekintet nélkül érvényesül- hessenek az összes' állampolgárok, ha ga- ranciát nyújtanak arra, hogy Ők — mint az állam szervei — az állameszme hor- dozói és megvalósítói lesznek. A nemzet- állam alapelvével — az állampolgári egyen- jogúsággal — ellenkeznék, ha a hivatalok a nemzetiségi csoportok t a g j a i elől el- záratnának, épen ugy, ahogy a nemzet- állam elvének feladását jelentené, ha a nemzetiségek-lakta területeken, vagy a nemzetiségi csopotok t a g j a i felett hatósági jogot gyakorló állami szervekként csak az illető nemzetiségi csoportokba tartozó állampolgárok volnának alkalmazhatók.
2) Az államhatalom minden megnyilat- kozásának az állami organizmus minden tagozatában — és pedig ugy a belső ügy- kezelés, mint az ügyintézés terén — az állam hivatalos nyelvén kell történni Ezzel a követelménnyel ellentétben a mi nemzeti- ségi törvényünk a községi ügykezelésben és ügyintézésben az államnyelvet nem ér- vényesiti, amennyiben a községi ügyvitel nyelvének megállapítását a községi gyű- lésre bízza. (20. §.)
Az államnyelv jogának biztosítása mel- lett azonban nem szükséges,' sőt nem is helyes teljesen kizárni a lehetőséget, hogy az. államnyelvet nem ismerő polgárok érde- keiket anyanyelvükön is érvényesíthessék.
A jó közigazgatásnak is érdeke, hogy a közhatóság a rábizott néppel közvetlenül érintkezhessek. Ennélfogva szükséges, hogy azon a területen, ahol' idegen anyanyelvű polgárok tömegesen laknak, a tisztviselők a nép nyelvét ismerjék, az államnyelvet nem tudó polgárokkal anyanyelvükön érint- kezzenek, s" az "állam "nyelvén kihirdetett határozataikat és intézkedéseiket az érde- kelteknek anyanyelvükön megmagyarázzák.
Ebből a szempontból meg lehet engedni azt is, hogy az idegen anyanyelvű polgárok, amennyiben valamely községben vagy vi- déken tömegesen laknak, s a j á t elsőfokú köz- igazgatási hatóságuknál írásbeli beadványai- kat és szóbeli panaszaikat vagy kérelmei- ket anyanyelvükön terjeszthessék elő, ha a) az állam nyelvét nem birják, b) ha be- adványukat. személyesen szerkesztik, vagy szóbeli előterjesztésüket személyesen adják elő.
De csakis az említett két feltétel mel- lett, mert ezen kedvezmények biztosítása-
nál »a cél nem az, hogy valaki az ő nem magyar anyanyelvével tüntessen, hanem az, hogy s a j á t érdekét kellőleg képviselhesse.« »)
3) A nemzetállam, a nemzetiségeknek nemcsak jogi egységbe, hanem politikai egy- ségbe — politikai törekvéseket és célokat szolgáló szervezetbe — való tömörülését sem tűrheti. A nemzetiségekben az állam- eszmével ellentétes különszerű állampoli- tikai felfogás él.. A nemzetiségek politikai törekvése az ő különszerű államfelfogásuk- nak az állameszme rovására — ennek kisebb-nagyobb háttérbe • szorításával — való érvényesítése. Ha egyszer a nemzet- állam nem tűri meg a nemzetiségi külön- szerű felfogásnak a köz- és magánjogi rendben és a közhatalmi szervezetben való érvényesülését, akkor csak következetes- ség kell hozzá, s nem szabad megtűrni és jogosultaknak elismerni azokat a politikai törekvéseket sem, amelyek a meg nem en- gedett cél elérésére vannak irányozva. Ha tilos a -cél, akkor tilosak a cél elérésére vezető, eszközök is.
') Tisza István gr. miniszterelnök beszéde a képviselő- ház 1914. február 20. ki ülésében, Országgyűlési Értesítő 6 — 7. 1.
A nemzetállam tehát alapelveivel jutna ellenkezésbe, ha nemzetiségi alapon szer- vezett politikai pártokat elismerne, ha nemzetiségi alapon keletkezett politikai egyesületek alakitását megengedné. Csupán a világosság kedvéért jegyzem meg, hogy az idegen anyanyelv müvelésére alakított irodalmi és közművelődési egyletek nem tartoznak a politikai egyletek közé, s ala- kításuk nem akadályozható.
4) A polgári és politikai jogok. birása és gyakorlása a -nemzetiségi hovatartozás- tól teljesen független. A politikai jogok az állampolgárok által egyenlő feltételek mellett szereztetnek, s egyenlő feltételek mellett gyakoroltatnak.
E téren az államhű elemek érdekében csak egyet lehet tenni, amit okos állam- férfi nem is fog elmulasztani. A jogok egyenlő feltételeinek a megállapításánál azokra a feltételekre kell a súlyt helyezni, amely feltételek az államhű elemeket erő- sítik. Az a szellemi, erkölcsi, kulturális, gazdasági fölény, aminek az államfentartó elemben feltétlenül meg kell lenni, — mert enélkül vezető szerepe biztosítható sehogy sem volna, — ez a fölény okosan és eré-
lyesen kamatoztatható és kamatoztatandó az államhű elemek további erősítése és érvényesülésüknek fokozottabb biztosítása érdekében. Olyan állam, amelynek polgárai között az állame'szmével meg nem barát- kozott elemek is szerepelnek — sőt mond- hatjuk általánosabban: a haladásra, töké- letesedésre törekvő bármilyen összetételű állam — nem helyezkedhetik a mathema- tikai egyenlőség merev álláspontjára, nem követhet lélek nélküli fejszám politikát, nem ülhet fel természetellenes theoriák vagy a szentimentális érzelgés vesszőparipájára, hanem értékességének és erejének tudatában igénybe kell vennie mindazokat az eszközö- ket, amelyek fönmaradását és helyesen meg- jelölt céljainak elérését biztosítják. —
— A nemzetállam biztosítása szempont- jából azomban a most részletezett jog- elvek nem elégségesek. Az állampolgárok jogegyenlőségének az elve biztosítja ugyan azt a keretet, amelyben az egységes állam- eszme megvalósulhat, de csak a lehetőséget biztosítja. Hogy a lehetőség valósággá legyen, hogy a keret az állameszme tar- talmával tényleg kitöltessék, azt a j o g merev szabályai nem biztosíthatják.
kedni, hogy az állameszme minden egyes polgárnak átmenjen a vérébe, hogy az államias öntudat mindenkiben felibe kere- kedjék a szeparatisztikus nemzetiségi gon- dolatnak.
Ebből a szempontból az állampolgárok és a- belőlük alakult külömböző csoportok támogatásánál az állam még kevésbbé járhat el a mathematikai egyenlőség alapján. Azokat a csoportokat kell erősítenie, amelyekben- a nemzeti eszme él és h a t ; azokat a törek- véseket kell támogatnia, amelyek viszont a nemzeti egységet erősítik és biztosítják.
A közerőnek egy atomjával .sem sza- bad olyan intézmények létesítését és fen- maradását támogatni, arrtely intézmények a szeparatisztikus nemzetiségi gondólat ápolói és ébrentartói. S viszont a közerővel a leg- nagyobb energiával kell támogatni minden
" olyan intézményt és törekvést, amely az egység gondolatát szolgálja, az egységes állampolgári öntudatot fejleszti, a nemzet- állam alapjait erősíti.
Ebből a szempontból nemzetiségi poli- kánk végzetesen hibás alapelveken épült fel, s alig-alig helyrehozható károkat oko-
a) a birtokpolitika, b) a közoktatásügyi politika, c) és az egyházpolitika terén. '
a) A birtokpolitika helyes iránya volna átgondolt és következetes telepítési akció- val, összefüggő nemzetiségi tömböknek kialakulását meggátolni, . s az. államhű elemet fokozott mértékben földhöz juttatni, .s ezzel a haza földjéhez kötni. •'
Nem szükséges a nemzetiségekkel szem- ben agresszív birtokpolitikát követni. Sem- miesetre se tartanok helyesnek és célra- vezetőnek az olyan birtokpolitikát, ami- lyet a poroszok követnek a lengyel tarto- mányokban. A nemzetiségi polgároktól a földet elvenni, birtokukat kisajátítani em- bertelenségnek tekintenénk.
De viszont nem méltó életerős nemzet- hez az a. birtokpolitika, amely még cél gyanánt is csak a meglevő birtokállomány védelmét meri hangoztatni, a gyakorlat- ban pedig még ezt sem birja megvalósítani.
Nemcsak külföldiekre vonatkoztatva, hanem nemzetiségi vonatkozásban is áll az a tétel: aki a föld, azé az ország!
A nemzetállam nem ismerhet' el nemzeti- ségi birtokállományt. Az államnak minden
erejével, erkölcsi és anyagi támogatásá- val oda kell hatni, hogy a forgalomba kerülő, gazdát cserélő birtokok államhű elemek kezébe jussanak. E törekvésben az állam egyetlen k o r l á t j a : a tulajdon sérthetetlensége.
A védekezésre alapított birtokpolitika a gyengeségnek, a tehetetlenségnek a po- litikája. Már pedig a gyengeség, a tehe- tetlenség, az önbizalom hiánya különösen
a nemzetiségi politikában bosszulja meg magát. xAz állam széthúzó, kifelé gravitáló elemeinek csak az erő imponál. Ez vonz.
Ez hódít. Adversus hostes aeterna aucto- ritas, mondották a rómaiak. És e jelszó- val a világ urává lettek.
Ezt nem szabad elfelejtenünk, ha azt akarjuk, hogy Magyarország a magyaroké maradjon.
b) Még mélyenjáróbban helytelen e szemponthói közoktatásügyi politikánk.
Az iskola volna hivatva arra, hogy a magyar nemzetállam bevehetetlen felleg- vára legyen. És a valóságban: a köz- oktatásügy nemzetiségi politikánk Achilles sarka.
A fellengzően ideális liberalizmusnak
legnagyobb eltévelyedéseképen nemzetiségi törvényünk kimondotta, hogy a felekezetek
— általánosságban az iskolafentartók —
«iskoláikban az oktatás nyelvét tetszés szerint határozhatják meg.» (14. §.)
Ez az az alapelv, amely a nemzet- állam megerősödésének, az egységes állam- polgári öntudat kialakulásának, a külön- szerü felfogások és törekvések fokozatos csökkentésének legnagyobb akadálya.
A nemzetállam nyilvános iskoláinak oktatási nyelve csak az államnyelv lehet.
Csak ez alapon alakulhat ki az egységes gondolkozás, az egységes kultura, az egy- séges állampolgári öntudat. Ezt a célt kell szolgálni minden iskolának, akár az állam, akár a község, a k á r a hitfelekezetek, akár magánosok vagy testületek t a r t j á k azt fenn. Ezért mondja ki az 1 8 4 4 : II. tc.
9. §-a azt a nagyon helyes — sajnos a gyakorlatba át nem ment — alapelvet:
«Az ország határain belüli iskolákbari közoktatási nyelv a magyar legyen.»
Ez nem jelentené az idegen anyanyelvű polgárok anyanyelvének elnyomását. A nem- zetiségek által sűrűbben lakott területéken levő iskolák — tekintet nélkül jellegükre
és .fentartójukra — taníthatnák az ott csoportosan élő polgárok anyanyelvét, s e nyelv irodalmát: Az sem eshetnék ki- fogás, alá, ha a vallástan tanítása az ösz- szes népiskolákbaij^íi. tanulók anyanyelvén történnék:-
A felekezetek... joga iskofak létesítésére
•j/ <* ^v f j
és fentartására?';,elismerendő A mert .a val- lásos érzület ápólasá/az állafn legnagyobb érdeke. meg^is' k^.D állani. A fe- lekezeti iskola'/.'/jogosultságának alapja és feladata az, högy-'tnténzive ápolja a val- lásos szellemet. De sem nem feladata, sem nem. joga az, hogy a különszerű nemzeti- ségi érzést élessze, hogy a nemzetnek gondolatban és érzésben való összeforrását gátolja.
A felekezeti szempont sem indokolja, hogy a felekezetek idegen tannyelvű isko- lákat tarthassanak fenn.
A felekezeti iskolafentartó hazafias ál- dozatkészségének " ellenszolgáltatása gya- nánt joggal követelheti, hogy a tanítókat és tanárokat ő alkalmazhassa, hogy tanítói és tanárai, felett a fegyelmi jogot ő gya- korolhassa, s ezzel az iskolafentartó egy- ház vallási és erkölcsi elveinek, vagyis a
felekezeti iskola tulajdonképeni. céljának érvényesülését .biztosíthassa. -Azt is meg lehet engedni, hogy a felekezeti iskolák fentartója híveinek anyanyelvét és e nyelv irodalmát iskoláiban kötelezőleg s intem zivebben taníttathassa. De az oktatás nyel-:
vének" egységét feladni végzetes hiba, és pedig/ annál nagyobb hiba, minél magasabb képzettséget nyújtó iskolában engedtetik meg. Fokozott hiba tehát az idegen nyelvű középiskolák engedélyezése. ,
A magyar állam iskolapolitikája, amely idegen..oktatási nyelvű népiskoláknak,1) sőt középiskoláknak2) felállítását.nemcsak meg- engedi, hanem ezeket még igen tekintélyes
') Az 1911 — 12. tanévben 16635 elemi népiskola közül csak 13199' (79'3°/o) volt magyar tanítási nyelvű. Idegen tanítási nyelvű elemi népiskola volt 34 36 (20-7°/o). És pedig:
német 430 (2"6%), tót 399 (2-4%),.' oláh. 2257 (13-6°/0), szerb 2 7 0 (l"6°/o).- — A görög katholikusok'1736 elemi nép- iskolájából 964, a görög keletiek 1418 elemi népiskolájából 1197 oláh tanítási nyelvű. — 90 tanító- és tanítónőképző intézetünkből 2 német,'.'4 o l á h , ' 2 ' o l á h - m a g y a r ; ' 2 ' s z e r b taní- tási nyelvű. . ' V .
2). Középiskoláink közül oláh tannyelvű 3 főgymná- zium (Balázsfalva, Naszód, B r a s s ó ) ; 1 algymnázium (Brád);
1 alreál (Brassó); oláh-thagyar tannyelvű 1 főgymnázium (Belényes); német tannyelvű 1 főgymnázium (Besztercze).;
1 algymnázium (Szászrégen) ; 1 főreál (Nagyszeben); 1 al- reál (Brassó);' 'szeri tannyelvű 1 főgymnázium (Újvidék);
olasz tannyelvű 1 főgymnázium ( F i u m e ) . "
összegű államsegélylyel is t á m o g a t j a , a legnagyobb g á t j a a nemzeti egység meg- erősödésének.
c) Végül ami az egyházpolitikát illeti, végzetes hiba volt egyházaknak nemzeti- ségi alapon való kialakulását megengedni.
Sem következetes, sem politikus eljárás- nak nem mondható, hogy míg egyrészről a nemzetiségeknek sem jogi, sem politikai egységgé való kialakulását nem engedtük meg, addig megengedtük a nemzetiségek- nek vallási alapon való tömörülését és egy- séggé alakulásat. Megengedtük azt, hogy a vallási szervezet a nemzetiségi külön- szerűség fellegvára legyen, sőt a nemzeti- ségi különszerüséget a vallásnak az em- beri lélekre gyakorolt nagy befolyásával megerősítettük.
És itt is előttünk van az az anomália, hogy a nemzetiségi különszerűség várát képező . egyházi szervezeteket az állam igen nagy államsegélylyel t á m o g a t j a . Az állam maga adja meg az anyagi alapot az egységének megbontására irányuló tö- rekvéseknek.
Már pedig amennyire érdekében áll az államnak polgárai vallásos érzületének
ápolása, amennyire józan és ésszerű dolog az egyházaknak ily irányú tevékenységét az állam egész erkölcsi és anyagi erejé- vel támogatni, — ép olyan következet- lenség az állam egységének gyöngítőit, a szeparatisztikus törekvések zászlóvivőit támogatni.
*
A magyar államnak egységes, erős és magyar nemzetállamként való fenmaradása világpolitikai érdék. A mi szerencsénk, hogy ez a világpolitikai érdek a mi lét- érdekünkkel harmóniában van.
De bármennyire megnyugtató lehet is ránk nézve az a tudat, hogy a magyar nemzetállam fenmaradásának és megerő- södésének megvan a világpolitikai bázisa és jogosultsága, mégis önámítás volna azt hinni, hogy létünk biztosításánál idegen erők segítésére is támaszkodhatunk.
Amig a magunk emberségéből fen- t a r t j u k a magyar nemzeti államot, addig fog az fennállani. Ha bennünk megfogyat- kozik a szükséges szellemi, erkölcsi és anyagi erő, ezt kölcsönvett erővel pótolni nem lehet. És ha lehetne is, nem számít-
hatunk arra, hogy akadjon olyan önzetlen jóbarát, aki a mi gyöngeségünket a maga erejével kipótolná. Mert létünk és fenma- radásunk csak addig világpolitikai- érdek, mig saját erőnkkel es - s a j á t életreváló- ságunkkai tudjuk azt biztosítani.
Kevesen vagyunk és nagyok a ne- hézségek. Minden erőnket össze kell fog- nunk,. ha a k a r j u k ' a célt. A széthúzás vesztünket' okozza. Akkor, mikor , a ma- gyár nemzet létkérdéséről van szó, hát- térbe "kell szorulni mindennek, ami elvá- laszt.. El kell -némulni a társadalmi, a val- lási, az osztályellentéteknek. Fel kell ol- vadni a legelkeseredettebb politikai gyű- löletnek is.
A hazának minden magyarra, minden magyar egész • tudására, ..egész lelkesedé- sére, egész erejére szüksége ván. Nagy a feladat, sok munkát követel egy jobb jövő megalapozása.
Mindenkinek érezni kell a-rá nehezedő
•rettenetes felelősségnek a súlyát. A iléha felületesség, a. soviniszta tulhajtás, ;a'kis- hitű kétségbeesés/ -és a kényelmes- nem-
törődömség egyaránt végveszedelemmel fenyegetnek.
A magyar nemzeti állam Nelsona is elmondhatja:
»A haza elvárja, hogy minden fia tel- jesítse kötelességét!
