Talajföldrajz
• A földfelszíni folyamatok a külső és belső erők hatására a különböző földtörténeti korokban különbözőképpen játszódtak le. A mai arculat kialakításában jelentős szerepet játszottak a jégkorszakok (glaciálisok) és a jelenkor (holocén folyamatai).
• A klíma, a talaj és a rajta kialakult élővilág a a földrajzi zónáknak megfelelően rendeződött el, s csak bizonyos helyi tényezők (domborzat, kőzettípus stb.) változtathatják meg a zóna hatásokat.
• A talajföldrajz és biogeográfia előadás ezt a három tényezőt kölcsönhatásában vizsgálja a tájban. A továbbiakban néhány talajföldrajzi és biogeográfiai fogalmat mutatok be s utána tárgyaljuk a zónákat.
7. ábra. A Föld Klímaövei. Módosított és egyszerűsített KÖPPEN rendszer (G.T. Trewartha után, 1980)
Differenciálatlan magasföldi klímák tundra (ET)
jég (EF)
Poláris klímák Humid
mikrotermi- kus klímák Humid mezotermi- kus klímák Száraz klímák Trópusi csapadékos klímák
trópusi nedves esőerdő (Af,Am)
trópusi nedves és száraz szavanna (Aw)
szemiarid vagy sztepp (BS) trópusi és szubtrópusi sztepp (BSh) száraz vagy sivatagi (BW) sivatagi (BWh)
száraz nyár, szubtrópusi mediterrán (Cs) nedves szubtrópusi meleg nyár (Ca) óceáni hűvős nyár (Cb,Cc)
nedves kontinentális meleg nyár (Da) nedves kontinentális hideg nyár (Db) szubartikus(Dc,Dd)
Az ökozónák kiterjedése
jégsivatagok
tundra és fagytörmelékes zóna
Boreális zóna
Nedves közepes szélességek
sivatagok és félsivatagok füves sztyeppék
sivatagok és félsivatagok tüskés szavannák
tüskés sztyeppék (átmenet a mediterrán felé)
Télen nedves szubtrópusok
száraz szavannák nedves szavannák
Mindig nedves szubtrópusok Mindig nedves trópusok Poláris és szubpoláris zóna Száraz közepes szélességek
Trópusi és szubtrópusi száraz területek
Nyáron nedves szubtrópusok
tundra podzol
barna erdei talaj vörös és sárga talaj laterit
csernozjom, csernozjom szerű gesztenyebarna talaj
sivatag hegyi talajok
A Föld felszín talaj zónái
• A talaj minden terület hasznosíthatóságának alapfeltétele, az anyagi kultúrák hordozója, olyan létfontosságú objektum, amely a földrajzi alapismeretek fontos része.
• A földrajz tudományterületén belül a természeti földrajz tárgykörébe tartozó talajföldrajz a talajok földrajzi elterjedésére vonatkozó ismereteket foglalja magába.
• A talaj fogalmához szorosan hozzátartozik a
genetikai talajszelvény ismerete és a talajképző
faktorok értelmezése.
• Az ismert talajféleségek nem homogén összetételűek - s mint az a talaj definíciójából kitűnik - szín, kötöttség és kőzettartalom alapján is különbözőek az egyes talajszintek. Ezek a talajszintek (horizontok), amelyek külsőleg is jól elkülöníthetők egymástól, adják a talaj morfológiai tulajdonságát. A talajszintek természetes sorrendjét a felszíntől a mállást szenvedett alapkőzetig talajszelvénynek vagy talajprofilnak nevezzük.
• Hazánkban az erdőtalajoknál három fő genetikai horizontot (A, B, C) különböztetnek meg a kutatók, s a fejlett talajoknál a fő horizontok további alhorizontokra tagolhatók, sajátos esetekben pedig a negyedik (D) szint is meghatározható
A FAO-UNESCO világ-talajtérképén sok megnevezést az amerikaiból vettek át. Ez a talajosztályozási rendszer jobb, mint az amerikai, mivel az amerikai osztályozás szempontjait egyesíti a klímagenetikus
csoportosítással. A fontosabb talajegységek a FAO-UNESCO térképeken:
-regosol és glejsol: gyengén fejlett, szelvény nélküli talajok, pl. tundra- glejtalajok,
-podzol: podzolos , B szinttel rendelkező talajok, pl. típusos podzol,
-luvisol: agyagbemosódásos szintjük van vas- és alumínimumfeldúsulással, pl. barna erdőtalajok,
-cambisol: világos mull- vagy moderszinttel rendelkező talajok, pl.
rankertalajok,
-csernozjom: szerves anyagban gazdag sztyepptalaj, -kastanozjom: gesztenyebarna sztyepptalaj-változat, -xerosol: száraz területek gyengén fejlett talaja,
-vertisol: magas agyagtartalmú, gyengén fejlett talajok, pl regurtalaj, -yermosol: száraz területek talajai, pl. yerma, a sivatagi homoktalaj,
-andosol: gyengén fejlett talaj, jelentős felhalmozódási szint nélkül, pl. a vulkáni talajok,
-acrisol: vörös színű, agyagbemosódásos szubtrópusi talajok, -ferralsol: vörös trópusi talajok, pl. trópusi lateritek,
-histosol: tagolatlan láptalajok, pl. kotus láptalaj.
0 szint: a felhalmozódó szerves anyagok szintje 01szint: ha a növényi részek még felismerhetők 02szint: ha a növényi részek már nem ismerhetők fel
A szint: a humifikálódott szerves anyag szintje, ami már keveredik az ásványi alkotókkal
Mollic A szint: általában füves vegetáció alatt jön létre, sötét színű, legalább 1%-os szervesanyag-tartalommal, bázistelítettsége: 50% felett van
Umbric A szint: erdők alatt, sötét színű, bázistelítettsége 50% alatt van
Ochric A szint: világos színű, alacsony szervesanyag-tartalmú, szemiarid növényzettel, általában fiatal talajoknál E szint: a 0vagy az Aszint alatt található, kilúgozódás miatt kevés szervesanyag- és szeszkvioxid-
(másfélszeres oxidok) tartalommal, kevés agyagos alkotóval, színe világos, a primer ásványi alkotók felhalmozódása jellemzi (A2vagy Albic szintként is ismert)
B szint: az eredeti ásványos összetétel nem ismerhető fel
Argillic B szint: a szilikátagyag-tartalom magasabb, mint az Aés Eszintben. Az agyagásványok részben az A szintből áthalmozódtak a Bszintbe, de a Bszintben helyben is keletkezhettek, a szelvényben az ásványi
szemcséket burkoló kolloidális agyagfilmek jól felismerhetők
Natric B szint: oszlopos vagy prizmás szerkezetű szint, több mint 15% kicserélhető Na+-ion-tartalommal Spodic B szint: az Eszint alatt található, a szerves anyagok és a a szeszkvioxidok felhalmozódási szintje
Oxic B szint: az intenzív mállás szintje, ahol vas- és alumínium-hidroxidok nagy mennyiségben halmozódtak fel, a kvarc kivételével kevés a primer szilikát
Cambic B szint:vörös színű, a primer ásványok szekunder ásványokká alakulásának szintje (a klasszikus Bszint ez), a maximális oxidáció szintje
K szint: karbonáttal átkeveredett szint, morfológiáját a karbonáttartalom határozza meg (a szint térfogatának 50%-át karbonát képezi)
C szint: az alapkőzet mállásszintje, ahol oxidatív folyamatok is lejátszódhatnak, de bizonyos oldható sók és karbonátok is felhalmozódhatnak
R szint: a szilárd, nem mállott alapkőzet szintje
A nemzetközileg elfogadott,s a Föld talajtérképén alkalmazott jelrendszer
9. ábra. A talaj és környezetének kapcsolata
szén-dioxid szoláris energia
OUTPUT anyag, energia INPUT
oxigén (gyökérlégzés
során)
elszívárgási veszteség
kiadás bevétel kapilláris víz
talajerózió
növényzetből szerves anyagok
csapadék légköri szennyező
anyagok
tápanyagok talajvíz
légköri gázok
Savanyú Semleges Lúgos
4,5 5 5,5 6 6,5 7 7,5 8
rozs, zab kukorica, burgonya csillagfürt(édes)
búza, zab, takarmány répa Repce
retek,lucerna, cukorrépa keserű csillagfürt
lóhere, baltacim
takarmány rozs, napraforgó kosárfűz, silókukorica, len
tarlórépa mák, dohány, szőlő
komló, káposzta perje
kender
krizantémum, gyöngyvirág szegfű, rózsa, bükköny
begónia ciklámen, primula, páfrányok
rododendon azalea, hortenzia, hanga
káposztafélék saláta, spenot, spárga
hagyma, zeller petrezselyem
uborka, rebarbara paradicsom
gyümölcsfák bogyós gyümölcsű cserjék
A mezőgazdasági és kerti növények számára kedvező pH tartományok
Savas Lúgos
Nitrogén Foszfor Kálium Kalcium Magnézium Kén
Vas Mangán Bór
Réz és cink Molibdén 4,0 5,0 6,0 7,0 8,0 9,0 10 pH
6. ábra. Különböző földrajzi zónák kőzetmállásának intenzítása
(Strahov nyomán)
kaolinit Al2O3
mállatlan kőzet kismértékű kémiai átalakulás
Fe2O3+ Al2O3
Illit-montmorillonit sarki
sivatagok tundra tajgazóna sztyepp
félsivatag sivatag
szavanna
trópusi erdő
szavanna
0C mm
25 20 15 10 5 0 3000
2400 1800 1200 600 0
Klimazóna (Köppen szerint)
Hőösszeg Nedvesség Természetes
vegetáció
Talajképződési folyamat jellege
lejtőn
Talajképződési folyamat jellege
síkságon Poláris öv
(EF)
Igen alacsony, tartós fagy
Nagyon kevés, epizodikus olvadás
Hiányzik, vagy foltokban
Tipikus talajképződési folyamat nincs, tartós fagy és jégborítás, kis intenzítású fizikai mállás Szubpoláris öv
(EF-ET)
Alacsony, többnyire tartós fagy
Kevés, rövid nyári olvadás
Kevés növény, többnyire csenevész, törpe formáció
Csekély valódi talajképződési tendencia, szoliflukció és kősávok
Szétfagyásos talajok, pl. poligonok,
kőgyűrűk (talajszerű formák)
Tundra öv (ET)
Alacsony Mérsékelt, nyári olvadás, erősen átnedvesedett talajok
Mohás, bokros és erdős tundra
Tundratalajok, szolifukció
Tundraláptalajok, tundraglejtalajok és podzolos láptalajok Magasabb földrajzi
szélesség, nedves öv (Df-Cfb)
Mérsékelten meleg
Bőséges, csapadék csaknem egész évben
Tűlevelű és lombos erdő
Podzolosodás(kelá- tosodási folyamat), agyagvándorlás
Glejpodzolosodás, félláptalajok Magasabb földrajzi
szélesség, száraz öv (D-BSK)
Mérsékelten meleg
Mérsékelt, több nyári csapadék
Sztyepp Csernozjomosodás Réti talajképződés
Passzátöv (BSh-VWh)
Magas Kevés, csak periodikus vagy epizodikus csapadék
Perem- és félsivatagi növényzet, vagy vegetáció nélkül
Karbonátosodás, vagy hiányzik a talajképződés
szoloncsákosodásT
Szavannaöv (Aw)
Nagyon magas Mérsékelt, hosszú csapadékos időszak
Szavanna és fás szavanna
Tírsesedés Tirsesedés
(vertisoltalajképződés) Örökzöld trópusi
esőerdők öve (Af-Am)
Egyenletesen magas az egész év folyamán
Egész évben
egyenletesen nagyon magas
Örökzöld trópusi esőerdők
Deszilikátosodás (laterítesedés)
Trópusi láp- és podzoltalajok képződése
A talajképző tényezők és folyamatok a nagy klímazónákban
A tundra területek talajai
• A poláris és szubpoláris területeken a veszteséges hőgazdálkodás szabja meg a felszíni, így a talajszférában lejátszódó folyamatokat is. A Föld felszinének leghidegebb területeit foglalják magukba. A Nap járása miatt itt hiányzik a meleg évszak.
• A sarkkörökön ugyan a nyári napfordulókor 24 óra a besugárzás, a téli napfordulóig viszont ez az időtartam nullára csökken. A sarkokon fél évig nappal, fél évig éjszaka van. A besugárzási időszakban is nagyon kicsi a hőbevétel, mivel alacsony a napsugarak beesési szöge.
A sarkoktól a sarkkörökig kissé nő a hőbevétel. A terület déli határát a legmelegebb hónap l0oC-os közép-hőmérsékletével lehet kijelölni
• A tundra összefüggő zónát képez a kontinensek legészakibb részein az északi pólus körül cirkumpoláris övként. Oroszország területének 14,7 %-át teszi ki.
Észak-Amerikában is hatalmas területeket foglal el Kanada északi részén.
• Klimájára jellemző, hogy a nyár igen rövid és hideg.
Ahol a legmelegebb hónap közép-hőmérséklete fagypont körül van, a terület már a sarki hideg sivatagok közé sorolható.
• A hőmérséklet mellett a növények fejlődésére döntő hatással van a vegetációs periódus tartama. A déli tundrában juniustól szeptemberig 3-3,5 hónap, a tundra területek nagyobb részén 2,0-2,5 hónap a vegetációs időszak.
• A másik jellemzője a tundra klímának a kevés csapadék, évi mennyisége ritkán haladja meg a 300 mm-t, de gyakran csak 150-200 mm. A hóborítás vastagsága 10-50 cm, s ez nem szolgálja a növényzet védelmét a hideg ellen.
• Fontos sajátosság itt a tundrán a napsugárzás tartóssága amit borultság alig zavar meg. Ez azt jelenti, hogy a fotoszintézis folyamatosan megy végbe (a hőmérséklet amplitúdója kicsi). Ez lehetővé teszi azt, hogy a növények megfelelő mennyiségű anyagot raktározzanak el
• A szubpoláris klímaterületen a felszín rövid időszakra felenged, a talajszerű alkotók a málláskéregben átrendeződének, fagymintás talajok jönnek létre.
• A felszínközelben időszakosan felengedő és megfagyó aktív rétegben (moliszol) konvekciós áramlások alakulnak ki.
Egyik lehetséges magyarázat szerint, amikor a felszin felmelegszik, a felolvadó víz hőmérséklete eléri a 4oC - t, az lesüllyed a málláskéreg aljára, mivel a víz sűrűsége ezen a hőmérsékleten a legnagyobb. Ekkor a málláskéreg alján lévő 0oC - os víz felemelkedik, s magával hozza a talaj finom alkotóit is. A felszínen a viz szétterül, felmelegszik, majd újból leszáll a felolvadási mélységbe.
• Ez a jelenség egy henger palástján lesüllyedő 4oC-os vízzel és a henger középpontjában felemelkedő 0oC-os vízmozgással képzelhető el. A folyamat mindaddig tart, amig a felszín felmelegedése (2-3 hónap) tart.
• A hengerek általában egymáshoz szorulva sokszögű hasábokká, poligonokká alakulnak. Ezt az átalakulást elősegíti a csonttá fagyott talajokon a fagynyomás hatására létrejött sokszögű repedések megjelenése is.
• A talajszerű alkotók a moliszolban osztályozódnak, középen a finomabb, a peremek felé a durvább alkotók helyezkednek el.
Ez az anyagmozgás gyűrűs és kőzethálózatos talajszerű formákat hoz létre. Anyaguk szerint lehetnek kő-, kavics-, iszap- és agyag fagymintás talajok.
• A lejtőkön a szoliflukció következtében ezek az anyagok agyagos alapon girlandos formába, köves térszinen kőzetbarázdákba rendeződnek.
23. ábra. A poláris területek talajszerű formái
(Schaefer nyomán) B
A C
D
A : kőzetgyűrűs B : kőzethálózatos C : girlandos D : kőzetsávos
Kőzetgyűrűs tundra
Kőzethalmos fagytörmelékes
tundra
Mohos
tundra
• A tundra területeken szerves anyagok felhalmozódása lehetővé teszi valódi talajok kialakulását, bár a növényborítás még szegényes. Tartósan fagyott az altalaj, ezért impermeabilis. Az 1-2 dm mélységű talajszelvény teljesen elvizesedett, gyakori a szoliflukció, krioturbáció, permafrost stb.
• A talajszelvényben könnyen migráló vas található, a növényzet magas alumínium tartalma miatt az egész talajöv gazdag alumíniumban, ugyanakkor szegény egyéb ásványi sókban. Az erős átnedvesedés, illetve az annak megfelelő oxigénhiány következtében a tundratalajok reduktív képessége nagy, legáltalánosabb talajképződési folyamat a glejesedés. A tundratalajok savanyúak (pH 4 körül), ami összefügg a tundra- növényzet savanyú jellegével.
24. ábra. A glejes tundratalaj szelvénye
A0 A1 A2 B
50
C
100
150 cm
posztmortális szerves hulladék szintje humuszos eluviális szint
fakó, tényleges kilúgozási (eluviális) szint kávébarna illuviális (felhalmozási) szint
homokos, kavicsos, glaciális üledék mint alapkőzet glejfoltokkal
állandóan fagyott altalaj
A tundra területek talaj típusai:
- a cserjés tundrában a tipusos glejes tundra talajok (glejsolok) találhatók, amelyeknél a szelvény A szintjét tőzegtartalmú szerves maradványok képezik, humusztartalma 2-3%, vastagsága 5-10 cm. Alatta a B szint 20-30 cm vastagságú, glejkarakterű, gyakoriak benne a kékes-szürke redukciós vas vegyületeinek foltjai. A glejesedés foka az állandóan fagyott C szintig csökken.
- a déli tundrában a tőzeges-glejes tundra talajok (histosolok) válnak általánossá, mintegy 10 cm-es tőzeg felhalmozódással. Alatta még az A szintben egy okker színű, majd a szürkés színű glej horizont (B szint) következik.
- a folyók öntésterületein találhatók a réti-jellegű tundra talajok, melyeknek a szelvénye 25-30 cm mélységű. Az A szintben magas, 10%-os a szervesanyag-tartalom, kémhatásuk neutrális körüli.
- az erdős tundrán a podzolos-glejes tundratalajok (regosolok) a zonálisak. Törpe podzoloknak (nano-podzol) is nevezik, mert szelvényük sekély. A tőzeges szervesanyag- borítás alatt néhány cm vastagságú kilúgozási szint található, ami az 5-6 cm vastag mélybarna akkumulációs B szintbe megy át. Alsó részén a glejes C szint helyezkedik el.
Boreális területek talajai
• A boreális tűlevelű erdők alkotják a legnagyobb összefüggő növényzónát az eurázsiai és amerikai kontinensen. A sarkkör mentén mintegy 7000 km, a 60°
szélességi körnél 800 km hosszan, Észak-Amerikában 500 km hosszan, 100-1200 km széles sávban húzódnak a tűlevelű erdők.
• A Föld felszín kitermelt famennyiségének 80 % tűlevelű fajokból származik, ennek 70 %-át boreális zóna adja.
• Ott ahol a nyár rövidül a tél időtartama növekszik, a lomblevelű erdőket tűlevelű erdők váltják fel. Ha a 10°C napi középhőmérséklet feletti napok száma kevesebb, mint évi 120 nap és a hideg évszak tartama 6 hónapnál nagyobb a zonális tűlevelű erdők kialakulásának van lehetősége.
• Északi határa ott jelölhető ki, ahol a hideg évszak 8 hónapnál tovább tart. A klíma a boreális tartományban sem egységes, két jól elkülöníthető területe van: az egyik hideg-óceáni klíma terület, a másik a hideg- kontinentális terület.
• Az eurázsiai hideg-óceáni klímaváltozat Skandináviától Nyugat-Szibérián át a Jenyiszej folyóig húzódik. Itt a csapadék évi mennyisége 4-500 mm között van, télen vastag hótakaró borítja, ami az atlantikus légtömegekből származik.
• Nyugatról kelet felé haladva a havi középhőmérsékletek jelentősen csökkennek a téli hónapokban. A Skandináv félszigeten még -7 és -10°C a téli hónapok középhőmérséklete, a Jenyiszej folyónál ez az érték már
- 30°C.
• A hideg kontinentális klíma területeken a Jenyiszej folyótól a Csendes-óceánig már nemcsak a klímában mutatkoznak jelentős különbségek, hanem a relief és a vegetáció vonatkozásában is.
• A legjellemzőbb klíma sajátosság az igen nagy, szélső esetekben közel 100°C körüli hőmérsékleti amplitúdó.
A nyári hónapok forró napjain néha 30-38°C-ra emelkedik a hőmérséklet, télen helyenként -60°C alá is süllyedhet a levegő hőmérséklete, de középértékben gyakori a -50°C.
• A csapadék évi mennyisége 150-400 mm között van, ami a félsivatagi ill. sivatagi területek csapadék mennyiségének felel meg. Bár a csapadék alapján száraz területnek számít, az altalaj tartós megfagyása miatt a kevés csapadék a vékony talajrétegben marad, s így a növények vízigényét kielégíti.
• A talajfejlődésben jelentős szerepet játszik a növényzet, melynek fejlődését a klíma határozza meg. A vegetációs időszak északról dél felé haladva nő. A hosszú nappalos feltételek mellett a nyári hónapokban megnövekszik a biomassza produkció. A hektáronként 5,5 tonna évi szerves anyag produkcióból 3 tonna a fásszárú növényzetre jut.
• Mivel a fagyott altalaj nem teszi lehetővé a felszinközelben felengedő víz mélyebb részekbe történő beszivárgását, a talajok erősen átnedvesedettek. A túlzott nedvesség következményeként a talajfejlődési folyamatokat a kilúgozás (kimosódás) jellemzi. Az erős kilúgozódás hatására alakulnak ki a zónára jellemző fakó színű podzol talajok (az elnevezés orosz eredetű, hamuszínűt jelent).
• Érett (3 szintű) talajok alakulnak ki nagymennyiségű és kedvezőtlen tulajdonságú humuszszal (fulvósavak). A talajban podzolosodás (agyagásvány szétesés) és kelátosodás (kelátképzés) megy végbe. (A kelátok olyan gyűrűs vegyületek, amelyekben a gyűrűt alkotó atomok egyike hidrogén vagy fématom.)
• A talajképződési folyamatok intenzitása a tundrához viszonyítva megnövekedik. Alacsony pH mellett (a felsőszint pH-ja 4-5) először a szelvényben a könnyen migráló
mésztartalmú anyagok vándorolnak lefelé, majd az agyagásványok átalakulása és áthelyeződése is végbemegy. A szerves anyagból létrejövő nitrogénszegény fulvósavak szabad H+-je oldja az alkáli földek kationjait, s velük kelátokat képez. Egyidejűleg az alumínium és vas ionok a szerves savak vegyértékein megkötődnek.
• A kelátok molekuláris formában vízben oldódnak, s az alkáliföldfémek kationjainak kilúgozódása után savas közegben vándorolnak lefelé a dinamikus egyensúly beálltáig. Ez a folyamat a tulajdonképpeni podzolosodás, ami az agyagásványok teljes széteséséhez vezet. A huminanyagok és a vaskötések eltávozása után a felső A szint fehéres szürke lesz, mivel csak a nem migráló kovasav marad vissza.
• A podzolosodás során a típusos podzol talaj A szintjében a primér és szekundér agyagásványok szétesnek. A B szint felső részén az oldott kelátok, a sötétbarna szerves és szervetlen alkotók halmozódnak fel, ami alatt egy vörösbarna elszíneződésű vas és alumínium kicsapódási szint található, ami tulajdonképpen a borsóvas (Ortstein) kéreg kialakulásához vezet. Ez a kéreg a mechanikai behatásokkal szemben igen ellenálló. A B szint alatt a mállatlan alapkőzet C szintje következik.
25. ábra. A podzoltalaj szelvénye
növényi maradványok (nyershumusz) szintje humuszos kilúgozási szint
fakó. fehérszürke kvarcmaradványos kilúgozási szint
humuszgazdag akkumulációs szint
vas- és aluminium oxid-feldúsulás (vaskéreg, Orstein keletkezési helye)
glaciális homok mint alapkőzet A0
A1 A2 B1
50
100
C
150 cm
Podzol talaj szelvénye
Podzol talaj futóhomokon
Podzol szelvény kialakulása a Frank Albban
• Ha az oldható szerves, valamint ásványi anyagok igen savas közegben helyeződnek át, az intrazonális szology talajok alakulhatnak ki.
• A szology talajok létrejöttének feltétele az, hogy a talaj- kolloidok adszorbeáló felületén Na kötődjön meg (ez klímaváltozás eredménye is lehet, amikoris a talaj időszakosan túlságosan átnedvesedik). A Na-ionok helyébe később H-ionok lépnek be, ami fokozatosan elsavanyítja az eredetileg lúgos kémhatást.
• Az A szintben az ásványi rész különválik a szerves-anyagtól és a további szétesés következtében kolloidális (amorf) kovasav halmozódik fel. Néhány szerző a kovasav feldúsulását a diatóma moszatok tevékenységével hozza kapcsolatba. A szology talajok (amelyeket korábban a fehéres kovasav kiválások miatt sztyepp fehér földnek is neveztek) Kanadában, Szibériában fordulnak elő.
• Intrazonális talajok a tajgaövezetben a láptalajok (histosolok). Közülük is elsősorban a tőzegmohalápok gyakoriak. A láptalajok kialakulása itt is az állandóan vagy időszakosan vízzel borított területekhez kötött.
• A tőzegmohalápokon (dagadólápok) az uralkodó növényfajok a Sphagnum (tőzegmoha), Polytrichum (szőrmoha). Hatalmas mohapárnájuk nagy mennyiségű vizet képes felvenni, ezért a felszínük gyakran óraüvegszerűen kidomborodik, rajtuk hanga-félék (Erica) is megtelepszenek, de gyakran fenyők borítják.
• Általában a síkláp növényekkel együtt alkotják a vizenyős területek növényzetét. Ásványi anyaga allogén eredetű. A kialakult szelvény bázisokban és felvehető nitrogénben szegény. A szerves-anyag vörösesbarna színű, igen savanyú (a növényzet acidophil). A lápi növényzet vastag tőzegrétegben halmozódik, mert az alacsony hőmérséklet miatt nagyon lassú a mineralizáció.
Rétláp talaj
szelvénye
26. ábra. A fontosabb komponensek eloszlása a szologyszelvényekben
szology humusz % CO3 % Na % kvarc %
A
B
C
2 4 6 5 10 10 20 50 60 70 80 0
20
40
60
80
100 cm
Nyáron zöld lombhullató erdők talajai
• A lombhullató erdőségek az észak-amerikai kontinensen, Európában és Kelet-Ázsiában terjedtek el. Az elterjedés feltétele a meleg-nedves, 4-6 hónapos vegetációs időszak, enyhe téllel. Európa Csendes- óceáni partvidékén hűvös-hosszú nyár és enyhe tél váltakozik, a leghidegebb hónap középhőmérséklete 2°C.
• Közép-Európában a szubóceánikus szárazföldi klíma uralkodik, mérsékelten meleg nyárral és hideg téllel.
A napi hőmérsékleti amplitúdó már 15-20°C. A közép- európaihoz hasonló a klíma a kelet-ázsiai és észak- amerikai lombhullató erdőségek területén. A nyári felmelegedés azonban mindkét területen erősebb, mint Európában. A csapadék mennyisége a közép-európai 5- 600 mm-rel szemben elérheti az 1000 mm-t is.
• A szürke erdőtalajokon (elegyes erdők, erdős sztyepp) az Ao és A1 szint már nagy mennyiségű szerves anyagot (alomtakaró révén) tartalmaz, mérsékelt agyagosodás és agyagvándorlás ismerhető fel a szelvényben. A talajban huminsavak és fulvósavak keletkeznek. A talajszelvény felső részében vashumátok halmozódnak fel.
• A fulvósavak a csapadékos időszakban a beszivárgó viz a vasoxidokat megtámadja, ami a B szintben kicsapódik. A B szint alsó részében kalciumkiválások találhatók.
• Savanyú talajok ezek, amelyekben a vasoxid-hidrátok feldúsulása, agyagásvány-vándorlás és újraképződés megy végbe. A csernozjom talajok nedvesebb oldalán Észak- Amerikában a préritalajok (brunizenek) kialakulása hasonló a szürke erdei talajokéhoz. Némi agyagosodásról és agyagásványvándorlásról itt is beszélhetünk itt.
28. ábra. A szürke erdőtalaj szelvénye
A1
A2 50
B1
100
B2
150
C
cm
humuszos felhalmozási szint a lomblevelek alomtakarójával (esetleg reliktum)
humuszkilúgozási szint kvarcbehintéssel (gyengén podzolosodó)
másfélszeres oxidok (Al2O3;Fe2O3) akkumlációs szintje, tömör, vörösbarna színű
karbonátkiválási szint
alapkőzet (karbonátos kőzetek)
• A szubboreális zóna jellemző talajai a barna erdőtalajok, amelyek a mérsékeltövezeti lomboserdők alatt jönnek létre.
• Agyagosodó talajok, amelyeknél nem szélsőséges a kilúgozódás. A szelvényben ugyanakkor minőségi átalakulás nélküli agyagvándorlás (lessivage) megy végbe. A szerves hulladékanyagnak magas a Ca, Mg és N tartalma, ezért általában a kémhatás a gyengén savanyútól a savanyúig változik, de erősen savanyú is lehet.
• A talajdinamikában, az agyagosodás során első lépésben a CaCO3 kilúgozódása következik be, ami a pH érték csökkenéséhez vezet. Majd a vasoxidhidrátok újraképződnek, ami a szelvény elbarnulásában nyilvánul meg. A primér szilikátok átalakulnak, a másodlagos agyagásványok (montmorillonit, kaolinit) jönnek létre. Megindul az agyagásványvándorlás (agyagbemosódás) a mélyebb szintek felé, majd a B szintben az agyagrészek kiválnak, ami alatt bázikus alapkőzeten CaCO3 tartalmú szint jön létre
• Szilikátos alapkőzeten alakul ki a barna erdőtalajok közép- és nyugat-európai változata a barnaföld (Ramann-féle barnaföld).
Szelvényében az avarszint alatt a piszkos-szürkés-barna A szint található erősen agyagos, gyengén savas jellemzőkkel.
• Nem túl éles határral egy tiszta barna szint (B szint) követi, az agyagtartalom minősége és mennyisége lényegesen nem változik, az A szint agyagtartalmához képest (innen származik a Ramann által felvetett barnaföld megnevezés).
• Ez alatt helyezkedik el a szilikátos alapkőzet (mész és dolomit
kivételével minden kőzeten létrejöhet). Ismerünk agyagásványban szegény és dús altipusokat a kiinduló alapkőzettől függően. Lehetnek gyengén savanyúak (pH 5-6) vagy savanyúak (pH 4-5) .
A
B 50
C 100
150 cm
30. ábra. A barnaföld szelvénye
barna színű, humuszos, szemcsés szerkezetű, agyagosodó, gyengén savanyú, pórusgazdag szint
barnásvörös színű a felhalmozódott vasvegyületekből (vas-oxihidrátok)
agyagtartalma csaknem azonos az A szinttel
néhány 10 cm vastagságban az alapkőzet felső részén mészakkumuláció
alapkőzet (agyag, márga)
• A savanyú típus a podzolos barna erdőtalaj, amely átmenetet mutat a podzol talajok felé a törpecserjés tűlevelű erdők alatt, főként homokos vagy szilikátos alapkőzeten. A podzolosodást elsősorban a savanyú avar segíti elő.
• Előfordul a csapadékosabb területeken, hogy az agyagbemosódás olyan intenzív, hogy a B szint vízzáróvá tömörödik, esetleg pangó vizek jelentkeznek az agyagos rész felett vagy a B szintben. A pórusok vízzel telítődése anaerob körülményeket teremt, ami glejesedési folyamatokhoz vezet.
Ilyen esetben pszeudoglejes barna erdőtalajok keletkeznek.
• Ha a kilúgozási és akkumulációs szint agyagmennyisége között lényeges különbség mutatkozik (tipikus esetben kb.1,5- szeres a B szint agyagtartalma az A szinthez képest) az akkumulációs szint javára, agyagbemosódásos barna erdőtalajokról beszélünk.
• Nyíres és tölgyes állomány alatt savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok jönnek létre hűvös, csapadékos klímafeltételek mellett
• Sajátos típus a kovárványos barna erdőtalaj, amely főként homokon alakul ki. A szelvényben ritmikusan kiváló vasas csíkok (31.ábra) a homoktalajok víz- és levegőgazdálkodását megjavítják
.
• A sztyeppterületek felé átmeneti tipus a csernozjom-barna erdőtalaj, melynek a talajfejlődési folyamatait már a mezőségi (csernozjom) dinamika is befolyásolja. Az alábbi áttekintő tábla Hempel nyomán (1974) bemutatja a klíma, növényzet alapkőzet, domborzat és az antropogén tényezők megváltozásával létrejövő barna erdőtalaj változatokat.
karbonát marad- ványos
csernoz- jom- barna erdőtalaj
barna föld
agyag- bemosó-
dásos b.
erdőtalaj
podzolos barna erdőtalaj
pangó vizes b.
erdőtalaj
kovár- ványos
barna erdőtalaj
savanyú barna erdő talaj
Humuszosodás Kilúgozás Agyagosodás Agyagvándorlás Agyagszétesés Redukció
Kovárványosodás Savanyodás
29. ábra. A barna erdőtalajok képződésében uralkodó, jellemző és kísérő folyamatok
(Stefanovits nyomán)
kísérő folyamat jellemző
folyamat uralkodó
folyamat
Agyagbemosódásos barna erdőtalaj
Barnaföld
löszön
Savanyú nem podzolos barna erdőtalaj
Barna erdőtalaj futóhomokon
Kovárványos barna erdőtalaj
Típusos kovárványos barna erdőtalaj
Kovárványos barna erdőtalaj Nyírgelse
Csernozjom barna erdőtalaj
löszön
Szemcsés szerkezet az erdőtalaj A szintjéből
• A rendzinák mind a podzol, mind a barna erdőtalajok zónájában előforduló, meszes alapkőzeten létrejövő, humuszkarbonátos, litomorf intrazonális talajok.
humuszkarbonátos lithomorf talajok. A humuszkomponenst a bükk és tölgy erdőségek alomtakarója biztosítja.
Humusztartalrna magas, elérheti a 30%-ot is.
• A fekete rendzina szelvénye két szintű, az A horizontban morzsás szerkezetű, kálciummal telített, sötétszürke, fekete mull humusz ismerhető fel, amelybe az anyakőzet törmeléke egészen a felszínig belekeveredik, kémhatása semleges vagy gyengén savanyú. A C szint rendszerint magas szénsavas mésztartalmú kőzet (mészkő, dolomit, márga ).
• Szilikátos alapkőzeten egy barna színű változat, a barna rendzina jön létre. A szilikátok mállásakor létrejövő agyagos rész színezi barnára.
Fekete
rendzina
Fekete rendzina a Bükk-fennsíkon
Barna rendzina
A sztyepp területek talajai
• A sztyepp területek összefüggő zónát alkotnak a Duna- torkolatvidékétől az Altáj-Szaján hegységig, Közép- és Kelet-Szibériában a mélyebb fekvésű medence területeken, izoláltan Jakutia erdőségeiben is előfordulnak.
• A hidegtelű mérsékeltövi szemi-arid sztyepp területek átmenetet képeznek az erdőssztyeppeken át a mérsékeltövi erdőségek felé. A párolgás évi értéke meghaladja a csapadék mennyiségét. A hőmérséklet évi ingása nagy, a júliusi középhőmérséklet 20-25°C között mozog, a januári középhőmérséklet fagypont alatt van. A csapadék évi összege 300-450 mm, amelynek nagyobb része kora nyáron hullik.
Nagy fontosságú a téli csapadék hó formájában történő megjelenése, mivel a talaj kora tavaszi átnedvesedése a növények fejlődése szempontjából elengedhetetlen.
• Észak-Amerikában a préri területeken az 54° északi szélességtől a Mexikói magasföldig találjuk meg a sztyeppnek megfelelő füves növényzetet. Délen a 30°-nál megy át a Prosopis szavannába. A csapadék maximum itt is nyáron van.
• A hosszúfüvű préri területeken a csapadék mennyisége nagyobb, mint az eurázsiai sztyeppéken, évi mennyisége 600-1000 mm, a legnagyobb csapadékok tavasszal kerülnek a felszínre, s ez a téli csapadékkal együtt bőségesen biztosítja a talaj megfelelő átnedvesedését.
• A délebbre, illetve nyugatabbra eső rövidfüvű préri területeken csökken a csapadék évi mennyisége.
• A harmadik sztyepp jellegű terület a dél-amerikai pampákon található, ahol több a csapadék az előző területekhez viszonyítva, északkeleten eléri az 1000 mm-t.
• A pampákon a fagy fellépése nagyon ritka, a hőmérsékleti évi amplitúdó 20-22°C között ingadozik, a csapadék évi mennyisége 500-1000 mm.
• A klíma, növényzet és talajképződés kapcsolata a sztyeppterületek sajátos talajának, a csernozjom talajnak a kialakuIásában igen szoros, s ez a kapcsolat alapvetően meghatározza a talajfejlődési folyamatok jellegét.
• A talajfejlődés sajátos vonásai közé tartozik a talaj mérsékelt átnedvesedése a csapadék és párolgás megoszlása miatt. A csernozjom talajok közel neutrális kémhatása (6,5-7,5 pH) kedvező hatással van a biológiai átalakulás számára és a talajfauna feldúsulásának is, ami viszont a morzsás szerkezet kialakításában játszik fontos szerepet. Ugyanakkor a közömbös kémhatás gátolja a vas- és alumíniumhidroxidok szabaddá válását.
• A magas humusztartalom miatt a talajok színe sötétszürke és szürkés-fekete. A klíma és növényzet összhatása meg- akadályozza a jóminőségű humuszsavak kimosódását is.
• A csernozjomok talajszelvénye az alapvető folyamatokat tekintve (33.ábra) kétszintű (A,C). Az orosz szerzők, de a hazai kutatók is háromszintűnek tartják a csernozjomokat, mivel B szintként fogják fel a csökkenő szervesanyagtartalmú, világosodó színű, növekvő szénsavas mésztartalmú alsó szelvényrészt.
• Az A szint mélyfekete vagy sötétszürke elszíneződésű, nagy pórusvolumenű, morzsás szerkezetű. Sok alacsonyrendű állatfaj (inszektalárvák, földigiliszta) mechanikailag átdolgozza ezt a horizontot, amit a magasabb rendű állatok is elősegítenek (ürgék, hörcsögök). Ez utóbbiak mély járatokat (krotovinákat) hoznak létre átjárva az egész A szintet, majd ezek a járatok kitöltődnek humusszal. A típusos (ukrajnai) csernozjomok A szintje eléri a 120 cm mélységet is. A humusztartalom itt 10%
fölé is emelkedhet, a nitrogéntartalom is igen magas. A nitrogéndús huminsavak kalciummal és magnéziummal telítettek.
34. ábra. Különböző csernozjomtípusok szelvényei Oroszország területéről
(Dobrovolszkij nyomán) 1. északi csernozjom
2. kövér csernozjom 3. közönséges csernozjom 4. déli csernozjom
5. déli csernozjom kaukázusi változata 6. mélyen fagyott északi csernozjom
1 2 3 4 5 6
o karbionát
* gipsz A0
A
B
C 0 20 40 60 80 100 120 cm
0 20 40 60 80 100 120 140 160 cm A0
A
B
C
A0
A
B
C
A0 A B
C
A0
A
B
C
A0 A
B
C
Mészlepedékes csernozjom Nagyszékely
• A típusos csernozjom az északi félteke mérsékelt kontinentális klímájában fordul elő. Oroszország területén É- ról D-i irányba haladva jól elkülöníthető sávokban különböző mélységű és más-más sajátossággal rendelkező csernozjomok altipusok fordulnak elő.
• A klíma ariditásának növekedésével, a kalcium kiválási szint a fenszínhez közelebb kerül, és hasonlóan a szemiarid és arid területekhez kéregszerű kiválások jelennek meg a szelvény felszínközeli részében.
• A nedvesebb területek felé degradált kilúgozott csernozjomok találhatók. Ivanova és Rozanov vizsgálatai szerint a talajhasznosítás különös gondot igényel itt, mivel a talaj morzsás szerkezete, mind a kémiai tulajdonságai instabillá válnak a nedvesség hatására.
• Az erdőssztyepp-területeken (hazánkban is) a mészlepedékes csernozjom jelenik meg, amelynek jellegzetessége a 30-70 cm mélységben megjelenő mészlepedék. A mész itt pszeudomicéliumok formájában a szerkezeti elemek (morzsák) felületén kiválik, ami megjelenésében penészszerű hártyához hasonlít. A mészlepedék kiválása a nedvesebb őszi és téli időszak száraz nyári periódussal való váltakozásának eredménye. A nedves időszakban a szénsavas mész oldódik.
• Gyakori még a réti csernozjom típus, amelynek kialakulása vízhatásra vezethető vissza. Ahol a talajvíz a felszínhez közel helyezkedik el, vagy olyan mélyedésekben, ahol a talajszelvény gyakran átnedvesedik az odaáramló vizek hatására, rétiesedő talajdinamika érvényesül.
Mészlepedékes csernozjom
Karcag
Csernozjom löszön
Csernozjom löszön Ny-Szibéria
Mészlepedék a csernozjom talajban
• Délen a csernozjom talajok a klíma szárazodásával fokozatosan átmennek a gesztenyebarna talajok (kastanozjomok) zónájába. Sokoldalú vizsgálatukat Glinka végezte el. Véleménye szerint a Föld felszínén nagy kiterjedésben megtalálhatók, így Európában, elsősorban Délkelet-Európában, de Belső-Ázsiában is gyakoriak.
(Összkiterjedésüket 6,2-6,3 millió km2-re becsülte).
• A sztyeppterületek intrazonális talajai a réti talajok és a szikesek. A száraz, kevés csapadékkal rendelkező, azonban a mikrorelief következményeként talajvíz által gyakran átjárt területeken (mélyedésekben) a talajdinamikában a víz hatása jut érvényre. Ezeket a talajokat, amelyek fejlődésében a viznek van meghatározó szerepe, hidromorf talajoknak nevezzük.
• A sztyeppzóna talajvíz és időszakos vizek által átjárt területeinek talajtipusát képezik a réti talajok. A hidromorf talajokban a víz gyakran kiszorítja a pórusokbó1 a levegőt, ami a szervetlen és szervesanyagok redukciójához vezet. Ennek egyik fontos talajdinamikai megnyilvánulása a glejesedés.
• A réti talajszelvény hármas tagozódású. Az A szint savanyú humuszban gazdag (ulminsavak keletkeznek) sötétszürke, fekete, szurokfényű, poliéderes szerkezetű szint, vastagsága meghaladhatja a fél mértert. Az A szint alatt egy rozsdafoltos és redukciós glejfoltos szint, a B szint található, melynek igen magas az oldható vas és magnézium tartalma, szerkezete hasábos. Karbonáttartalmú alapkőzeten a B szintben mészkonkréciók is megjelennek.
• A réti talajok altípusai és változatai a karbonáttartalom, sófelhalmozódás és humusztartalom alapján különböztethők meg.
• A sztyeppterületek csernozjom talajainak másik intrazonális főtípusát képezik a szikes talajok. A szikesek felszínén félsivatagi és sós-sivatagi növényzet képes megélni, amelyeknek a vízfelvevő képessége nagy. Habitusára a felszínen szétterülő jelleg, pozsgás részek, mély, karószerű gyökér jellemző.
Típusos réti talaj
• A szikes talajok olyan területen alakulnak ki, ahol a talajban dominánssá válik a sófelhalmozódás. A sófelhalmozódás a vízben jól oldódó sók arányát is növeli, közöttük is a talajoldatban elsősorban a Na-ionok mennyisége növekszik meg. A Na-ionok emellett kristályos formában és a kolloidok felületén adszorbeálva is megtalálhatók. A szikesedés a talaj termőképességének csökkenése miatt régóta ismert jelenség.
• A szikeseknek két alapvető típusát ismerjük. Szolonyec szikesről akkor beszélünk, ha a sófelhalmozódás a szelvény B szintjében koncentrálódik. Kialakulását a csapadékos periódusok mérsékelt kilúgozási folyamatai teszik lehetővé. A másik típus a szoloncsák szikes ott alakul ki, ahol a párolgás jut túlsúlyra a beszivárgó vizekkel szemben, s a vízben oldható Na-sók felhalmozódása a felszín közelében vagy a felszínen megy végbe.
36. ábra. A fontosabb alkotók eloszlása a szolonyec szelvényében
szolonyec humusz % karbonát % nátrium % kvarc %
A 2 4 6 5 10 15 10 20 30 50 60 70
0
20
40
60
80
100 cm
B
C
• A szoloncsákok vagy szerkezet nélküli szikesek szelvényének felső részében sófelhalmozódás megy végbe, helyenként a sókiválások a felszínen is megjelennek. A talajvíz átlagos mélysége a szoloncsákoknál alig 1 m.
• A vízben oldható sók, karbonátok, kloridok és szulfátok többnyire a nátriummal való kötésben fordulnak elő, de magnézium-szulfát is megjelenhet a szelvényben. Kémhatása erősen lúgos, a pH 9-10 között van. A felhalmozódott glaubersó, szóda, konyhasó, keserűsó jelenlétében csak sótűrő (halofiton) gyér vegetáció telepszik meg rajta foltokban.
• A talajszelvény homogén, fehér vagy fehéresszürke elszíneződésű, mélyebb részein rozsda- és glejfoltokkal.
37. ábra. Az ionok eloszlása a szoloncsák szelvényben
30 20 10 0 10 20 30 % 0
-10 -20
-40
-60
-80 cm
HCO3
Ca Mg Na Cl SO4
Szoloncsák felszín Akasztó határában
Réti szolonyec Karcag
Szoloncsák Hortobágy
Szoloncsák Fülöpszállás
Sókiválás a szoloncsák talaj felszínén
Szikes lapos és padka
Szoloncsák
44. ábra. A domborzat szerepe a talajformálásban kontinentális klímaterületeken
(Ganssen nyomán) rövid füvű sztyepp
„mezőségi folyamatokkal”
kastanozjom barna talajok
réti folyamatok
réties kastanozjom barna talajok
szolonyec szolonyecesedés
40. ábra. A talajszelvény változása a növényzet és a talaj átnedvesedésének függvényében (észak-déli keresztmetszet Oroszország területéről az 50o-os hosszúság mentén)
(Vissotzki nyomán) Ah: humuszos feltalaj
A1: agyagvándorlás, agyagásványban szegény szint E : podzolos, tápanyagban és vasban szegény szint
Bh: humuszos akkumulációs szint podzoloknál, gyakran kemény szint Bs: rozsdaszínű, vas-oxid-tartalmú szint a podzoloknál
Bv: a kőzetmállás szintje O : nyers humusz
St : fagyott altalaj feletti nedves szint (tundra) Gf : állandóan fagyott altalaj (tundra)
C : alapkőzet cm
0 20 40 60 80 100
ürmöspuszták, félsivatagok
lombos erdők vegyes erdők
rövid füvű sztyeppek
hosszú füvű sztyeppek
tundrák D
É
A mediterrán területek talajai
• A kontinensek nyugati oldalán a szubtrópusi sivatagok keménylombú növényformációjához csatlakoznak. Az északi és déli féltekén a nyári hónapokban a szubtrópusi magasnyomású légtömegek uralma, télen a mérsékeltövi ciklonok uralma alatt áll az örökzöld keménylombú erdőségek zónája.
• Az enyhe, csapadékos tél és száraz-forró nyár jellemzi a klímát. A Földközi-tenger környékén, Fokföldön, Közép- Chilében (a déli szélesség 30°-nál), Kaliforniában (az északi szélesség 30-40° között) és Dél-Ausztráliában találjuk az egymástól izoláltan elkülönülő, genetikailag különböző, szembetűnően közös ökológiai bélyegeket hordozó keménylombú vegetációjú területeket.
• A mediterrán területek élőlény együtteseinek tudományos megnevezése a sklerea biom. A megnevezés a növényzet alkalmazkodásának legfontosabb vonását, a kemény- levelűséget jelzi, ami a nyári forró-száraz klímához való alkalmazkodásként alakult ki.
• A mediterrán területek Földközi-tengeri változatában a téli hónapok középhőmérséklete 6,7°C, tavasszal 13,4°C, a nyári hónapokban 22,6°C és ősszel 15,2°C. A csapadék évi összege 450-1150 mm, téli csapadékmaximummal és kifejezetten száraz nyári periódussal. Bár a tél nem hideg, mégis kicsi az abszolút fagymentes terület.
• A klíma és növényzet fenti sajátságai a mészkő felszíneken, ahol nagy a kőzet vízáteresztőképessége, a mediterrán területek talajtípusainak, a terra rossának és a terra fuscának a kialakulását teszik lehetővé (vörös és sárga agyagnak is nevezik).
• A mészkőfelszínek mélyedéseiben (dolinákban) gyakran megtelepülnek. Agyagos alkotókban gazdagok, az agyagos rész élesen elhatárolódik a mészkőtől (ezen tulajdonsága hasonlóvá teszi a rendzinához). Mély fekvésű területeken kedvező átnedvesedés a kultúrnövények számára jó termékenységet bizosít, amit elősegít a felső szint 2-5%-os humusztartalma is. A humifikálódás igen lassan megy végbe ezekben a talajokban a növényi részek keménysége miatt
38. ábra. A terra rossa szelvénye
A
B1
50
B2
100
C
cm
sárgásbarna humuszos feltalaj
gyengén humuszos, halványvörös szint
sötétvörös, mészkővel és kvarckonkrécióval átkeveredett szint
mészkő alapkőzet
• Az A szint sárgásbarna humuszos feltalaj, mészkődarabokkal átkeveredve (5-10 cm vastag). cm vastag). A B1 szint halványvörös, gyengén humuszos, a B2 szint sötétvörös elszineződésű, mészkővel és kvarc konkréciókkal erősen átkeveredve. A talajban 30-35%-ban Si02 és Al203 található, de a Fe203 is 15% körüli. A Si02 mellett feltűnő az aluminiumoxidok magas részesedése, ami a mélységgel növekszik.
• A Si02 mellett feltűnő az aluminiumoxidok magas részesedése, ami a mélységgel növekszik. Ez azt jelenti, hogy téli csapadékos periódus idején a kémiai átalakulási és mechanikai áthalmozási folyamatok aktivizálódnak, a CaCO3 kimosódik és a vasoxidok feldúsulnak (elsősorban hematit van jelen, ami a világosabb vörös elszíneződés okozója). A talajszerkezet a vashidroxidok irreverzibilis elkülönülése miatt fellazul.
• A hegyvidékek magasabb térszinein a terra rossát terra fusca váltja fel. A terra fusca sárgásvörös színű talaj, sárga színét az aluminium feldúsulásnak köszönheti.
Megművelt kavicsos terra rossza talaj Mallorcán
Öntözés a nyári időszakban a mallorcai terra rosszán
Terra rossza kitöltés karsztos dolinákban baleári csűdfűvel
Terra rossza karros mélyedésben
Teraszos művelés a mediterrán területeken
Maradvány vörösagyag talaj Aggteleken
• A macchia bozótos és a szárazságtűrő cserjés-bokros növényzet alatt a fahéjszínű mediterrán talajok alakulnak ki.
A fahéjszínű talajokban a nedves időszakokban végbemegy az elsődleges ásványok másodlagos ásványokká alakulása (sziallitosodás). A könnyen migráló anyagok a csapadékkal a mélyebb szintekbe mosódnak. A száraz időszakban a párolgás megnövekszik és alulról felfelé történik az anyagok áthalmozása, a felszínközeli szintekben a kalciumkarbonát kiválik.
• A humuszanyagok lassú mineralizációja következtében vastag humuszakkumulációs szint keletkezik, a humusz- tartalom 4-7% között van. A, B, C szint különíthető el a szelvényben, a B szint a tulajdonképpeni karbonátfelhalmozási szint. Ausztráliában ehhez hasonló képződmények a szürkés- barna talajok, Dél-Európában szmolnyicának, Dél-Amerikában szubtrópusi csernozjomnak is tartják.
