ISKOLA ÉS SltLOIál, NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI KÖZLÖNY

Teljes szövegt

(1)

Második évfolyam. Brassó, 189Lmárczius 20. 6-ik szám.

I S K O L A É S S l t L O I á l ,

NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI KÖZLÖNY

SZÜLŐK, T A N Í T Ó K É S A N E Y E L É I ^ J G Y B A R Á T A I S Z Á M Á R A , ' o - s Á y

F e l e l ő s szerkesztő és kiadó-laptulajdonos:

J Ó Z S A M I H Á L Y .

Munkatársak:

Bartlia Károly, Barcsay Albert, Bányai Jakab, Bede Dániel, Kiró Sándor, Bournáz Ernő, Böngérii János, Csillák Lajos, Dávid Miliály, Freund Bernát, Killyéni Endre, MallyNándor, Méhely Lajos, Minké Béla, Paál Ferencz, Papp János, Ródiger Géza, Sebestyén József, Spaller József, Schmidt Boldizsár, Szász Károly, Száva János, Szentgyörgyi Dénes, Trájtler Károly, Városy Malvina, Zajzon

Dénes — s több helybeli és megyei szakférfiú.

Megjelenik julius és augusztus kiyetelével minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési ára: egész évre, 20 számra 2 frt. o. é.

Csak egész évre nyitunk előfizetést, de az előfizetés fél- vagy negyedévi részletekben

— előlegesen — is türleszthető.

A lap szellemi részét illető közlemények és reclamatiók, valamint az előfizetési pénzek és hrdetések s ezek díjai Józsa Mihály szerkesztő-kiadóhoz (Brassó, Bolonya, Kftt-utcza

1. sz. a.) küldendők.

A L E X I

B R A S S Ó ,

K Ö N Y V N Y O M D Á J A , 189 1.

(2)

TARTALOM,

S z ü l ö k , t ö b b figyelmet a g y e r m e k n e v e l é s r e ! Dávid Mihály.

A z i l l e m a z i s k o l á b a n . (Vége.) Zajzon Dénes.

T á r c z a : Emlékbeszéd.

E g é s z s é g ü g y . Keléné komaasszonyt hivat. (Vége.)

E g y e s ü l e t i é l e t . A »Brassómegyei Hiv. Tanítótestület« négy falusi kö- rének január 26-iki illése — „A Brassómegyei Hiv. Tanítótestület"

háromfalusi körének« február hó 25-iki ülése.

I r o d a l o m : Ember János: »Pápaszem nélkül« —Siriska Andor: „Magyar finn ondások könyve."

V e g y e s e k .

(3)

Második évfolyam. Brassó, 1891 márczius 20. G-ik szám.

ISKOLA ES SZÜLŐHÁZ.

NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI KÖZLÖNY

SZÜLŐK, TANÍTÓK ÉS A NEVELÉSÜGY BARÁTAI SZÁMÁRA.

Felelős szerkesztő és kiadó-laptulajdonos:

J Ö Z S A M I H Á L Y .

M e g j e l e n i k e l a p j u l i u g é s a u g u s z t u s ki- v é t e l é v e l m i n d e n h ó 5 - é n é s 2 0 - á n e g y í v

t e r j e d e l e m b e n .

E l ő f i z e t é s i ára:

E g é s z é v r e 2 f r t . — kr.

A d í j fizethető f é l - v a g y n e g y e d é v i r é s z - l e t e k b e n is.

Kéziratok nem k ü l d e t n e k vissza; bérmentetlen levelek n e m f o g a d t a t n a k el.

A lap szellemi részét illető közlemények és recla- matiók, v a l a m i n t az előfizetési péüzek és hirdetések s ezek d i j a i J ó z s a M i h á l y szerkesztő-kiadóhoz (Brassó, Bolonya k ú t - u t c z a 1. sz. a.) k ü l d e n d ő k .

H i r d e t é s i d i j a k :

A b o r í t é k egy egész oldala 3 f r t . , féloldal 1 írt.

50 k r . , n e g y e d oldal 80 k r . , nyolczad oldal 50 kr.

Bélyegdíj m i n d e n k o r 30 k r . T ö b b s z ö r i h i r d e t é s e k n é l k e d v e z m é n y a d a t i k .

Sziiló'k, több figyelmet «a gyermeknevelésre!

Igen n a g y o n tévedne, ki azt hiszi, hogy soraim az úrfiak szüleihez vannak adresszálva s azokat akarnám a g y e r m e k n e v e l é s helyesebb ú t j á r a terelni; (Azok is találhatnak e sorokban megszívlelésre valót. S z e r k ) : n e m , én a kunyhók lakóihoz akarok vele bekopogtatni, a z o n hő óhajom kísé- retében : v a j h a azt oly jóindulattal fogadnák, mint a minő engem vezé- relt e közlemény megírásánál.

Több évi tapasztalat bizonyít mellettem, midőn azt állítom, hogy az egyszerű falusi szülők — nem annyira r o s s z a k a r a t b ó l , mint inkább t u - datlanságból — az iskolai tanítást és nevelést, saját m a g u k és gyermekeik kárára, olyannyira megnehezítik, hogy csodák közé tartozik azon köztük élő lelkiismeretes tanító, ki e miatt velők b é k é b e n t u d n a élni.

A tanítónak hiábavaló minden j ó r a v a l ó törekvése, — hiába r a g a d meg minden a l k a l m a t a r r a nézve, hogy a gondjaira bízott gyermekekből becsületes, szorgalmas, takarékos és vallásos embereket neveljen szüleik- nek, a t á r s a d a l o m n a k és a hazának, h a a szülők, a napi 4 — 5 iskolai órán kívül, o t t h o n gyermekeik előtt n e m igyekeznek a becsületesség szorgalom, t a k a r é k o s s á g és vallásosság valódi példányképei lenni.

Hiába h a g y j a meg a tanító h a z a m e n é s k o r tanítványainak, hogy az utczán minden náloknál nagyobb e m b e r n e k levett kalappal, és otthon a szülőknek el- és hazamenetelkor illedelmesen köszönjenek, ha ezt a fel- nőttek közt és o t t h o n szüleiktől másképen látják.

Hiába olvastat a tanító »A becsületes paraszt*-ról, meg Isten és

9

(4)

- 84 --

embertársaink iránti kötelességekről, h a a felnőttek és szülők n e m t a r t - ják magokat gyermekeik előtt az isteni és emberi törvényekhez; é s ok- nélkül való fáradság az iskolában tanítani, h o g y : »A mit nem kívánsz ma- gadnak, te se tedd embertársadnak," ha a gyermek az iskolán kivűl a felnőtteket nem látja a példabeszédhez szorosan ragaszkodni. És így v a n ez minden üdvös nevelési törekvéseinkkel s nem is lesz az m á s k é p e n , a míg az iskolán kivűl hiányzik a jó példa.

Azt a legegyszerűbb szüle is tapasztalatból tudja, hogy a p é l d a ra- gadós és mentől rosszabb az, annál h a m a r á b b költözik be a gyermek kí- váncsi lelki világába, honnan — h a egyszer beköltözött, nagyon b a j o s száműzni.

Szülők ! a magatok és gyermekeitek jövő boldogsága s z e m p o n t j á b ó l fogadjátok és tartsátok be a következő t a n á c s a i m a t :

A nap keltétől a nap nyugtáig é b e r figyelemmel rajta legyetek, h o g y gyermekeitek előtt semmi olyat ne tegyetek avagy mondjatok, a mi á r - tatlan szivüket megmételyezhetné; ellenkezőleg, őrző szemmel k i s é r j é t e k őket és munkáikat — legyen az játék, vagy tanulás — és mihelyt v a l a - miben áthágják az illendőség határát, n y o m b a n igyekezzetek kellő szülői szeretettel a téves lépésért őket felelősségre vonni ; vagy ha az t a l á n t u - datlanságbál t ö r t é n t : jó példák alkalmazása által mutassatok reá a n n a k káros következményeire.

Serkentsétek őket — és pedig itt is saját jó példátokkal — m i n d e n néven nevezhető kötelességeik pontos teljesítésére. Szoktassátok a k o r a i felkelésre; maguk, ruhájuk és tanszereik tisztántartására; házi feladataik elvégzésére; evés-, ivásban a mértékletességre.

Még ellenségeitekről is a tisztelet h a n g j á n nyilatkozzatok g y e r m e k e - itek előtt. Főkép óvakodjatok a káromkodástól, átkozódástól; szóval d ú r v a kifejezésektől és minden megbotránkoztató cselekedetektől és gondosan t a r t - sátok távol gyermekeiteket olyan helyektől, hol illetlen szavakat v a g y tetteket hallani vagy látni alkalmuk lehetne.

Gyermekeitek előtt a tanítókról, lelkészekről és elöljárókról a leg- nagyobb tisztelettel emlékezzetek meg, m i n t olyanokról, kik Isten és s z ü - lők után a gyermekek és az emberiség legelső jóltevői.

Az anyák szoktassák gyermekeiket a r r a , hogy felkeléskor, l e f e k - véskor, étel előtt, étel után imádkozzanak s lehetőleg az i m á d k o z á s n á l az anyák j á r j a n a k elöl jó példával.

Az iskolába való gondos f'eljáratás s az iskolai törvényeknek kellő tiszteletben tartása és tartatása mellett kiváló gonddal igyekezzetek g y e r - mekeitek lelkébe a tiszta erkölcs és igaz vallásosság magvait jókorán el-

(5)

- 85 --

hintegetni, hogy ezeknek védelmezése és támogatása mellett átevezhessenek az élet t e n g e r é n . Isteni félelem, kegyesség, jámborság tükrözzék vissza minden ténykedéseitekből és a két legszentebb hely, a templom és az is- kola legyen az a hely, hol ti és tieitek otthon és jól érzik magukat.

Ha a z a p á k és anyák a tanítónak legalább ennyiben segítségére lenni i p a r k o d n á n a k , úgy annak nem lesz oly terhes tieitekből becsületes, szor- galmas, illedelmes és vallásos g y e r m e k e k e t nevelni s z á m o t o k r a ; de ha ti az e m l í t e t t e k e t figyelmen kivül h a g y j á t o k : akkor, legyen b á r m i l y nevelői tekintély tanítótok, nem lesz képes gyermekeitekből számotokra és a haza s z á m á r a j ó z a n és erényes honpolgárokat nevelni.

A z é r t szülök, több figyelmet a g y e r m e k n e v e l é s r e !

(Plirkerecz) Dávid Mihály.

Az illem az iskolában.

(Vége.)

A j ó szokások meggyökereztetése mindenesetre az első és a legfon- tosabb feladatok egyike az iskolai nevelésben ; azonban ezzel még nem tettünk eleget az erkölcsi fejlesztés k í v á n a l m á n a k , a melyhez, a mint tud- juk, az illem is hozzátartozik. Az illem ugyanis, á m b á t o r külsőleg nyi- latkozik, csak akkor nyugszik biztos alapon, ha az erkölcsi lelkületből ered. É p e n ezért szükséges, hogy a t a n í t ó a gyermekek szivét nemesítse s t a n í t v á n y a i lelkében olyan érzelmeket ébreszszen föl, hogy azok m á r jó k o r á n mindent, a mit tesznek, becsületérzetük sugallatából is képesek legyenek tenni, nem pedig csupán a megszokásból, úgyszólva puszta gépiességből. Az illemformák t u d á s a egymagára még n e m nyújt kellő biztosítékot a r r a , hogy mások iránt minden körülmények között kíméle- tesek, elnézők és jóakaratuak lehessünk, Mert a hol a kedély nemessége, az erkölcsi érzület jósága hiányzik, ott az illem a legtöbb esetben olyan, mint a r u h a , a mely testünknek k o r á n t s e m alkotó része, h a n e m egysze- r ű e n m e z , a melyet tetszésünk szerint levethetünk vagy változtathatunk.

E mellett aztán fokonként, a m i n t a növendékek értelme fejlődik, az illendőség szabályainak okát is kell a d n u n k . Meg kell értetnünk a t a n u - lókkal, hogy a magaviselet, a b e s z é d m o d o r , a testtarlás és egyes m á s illemformák az emberekkel való érintkezés szükségképi követelményei ; meg kell magyaráznunk, hogy a jó szolgálatok viszonossága a társas élet egyik főfeltétele, és hogy csak az tarthat számot a mások kedvező véle- m é n y é r e és j ó a k a r a t á r a , a ki e m b e r t á r s a i t megbecsülni t u d j a .

Az iskolában kiváló figyelmet kell fordítani az ildomos beszédmódra.

M i é r t ? Azért, mert azt tapasztaljuk, hogy a növendékek nagy része épen 6*

(6)

- fő -

ez ellen szokott leggyakrabban véteni. A dúrva, trágár, mosdatlan kife- jezések. nem egyszer káromkodásokkal vegyítve, a mi magyar népünknek

annyira szokásává váltak, hogy ezt a hibát mindenesetre ki kell irtanunk.

Az irtás munkájának az iskolában kell megkezdődnie ; az iskola követke- zetes befolyásától és a nevelés nemesítő hatásától várjuk és követeljük, hogy a köznép lassanként a csúf beszéd használatától elszokjék. Meg kell értetni a tanulókkal, hogy az alacsony, pórias szavak sértik a társaság erkölcsi érzületét és j o b b Ízlését és e mellett mindenkit, a ki ilyeket hasz- nál, műveletlennek, »parasztnak« tüntetnek föl mások előtt; igen, mert az emberek legtöbbnyire a beszédmodorból következtetnek a beszélő egyén belvilágára, jellemére, érzületére és gondolkozásmódjára. A kellemes, nyá- jas, illedelmes társalgás mindenkit lebilincsel, — az ezzel elenkező pedig visszatetszést és undort okoz.

De mit ér minden felvilágosítás, minden oktatás és szoktatás, ha a tanító vagy tanár az illem nyilatkozataiban épen önmaga nem ad jó pél- dát tanítványainak?! Pedig, kiváltképen a beszédmodor tekintetében, nem egy kifogást lehetne t e n n ü n k tanférfiaink némelyeinek példaadása ellen.

Vannak bizony elegen, a kik nem mindig válogatósak a kifejezésekben s a kik a gúnynevek és lealacsonyító epithetonok osztogatásában — fő- kép ha megharagudtak, — szerfölött bőkezűek szoktak lenni. Volt, úgy hiszem, mindnyájunknak elég személyes tapasztalata erről; volt közülünk hol egyiknek, hol másiknak olyan tanítója (tanárja) is, a ki, ha méregbe jött, csőstül dobálódzott a legkevésbbé díszes titulusokkal!

A tanító az iskolában nagyon vigyázzon minden tettére, minden sza- vára, már csak azért is, m e r t a gyermekek figyelmét egyetlen egy illetlen kifejezése vagy helytelen ténye sem kerülheti ki. Tapasztalati dolog, hogy a tanulók, ha egyébre talán nem is, de tanítójuk magaviseletére, beszéd- módjára mindenesetre figyelni szoktak. Nem csekély fontosságú követel- mény tehát, hogy a tanítójelöltek nevelését úgy kell keresztülvinni, hogy ők a társasági illemet úgy elméletileg, mint gyakorlatilag a képzőintézeti évfolyamok alatt elsajátíthassák. Fájdalom, ezen igen lényeges követelmény- nek még manapság sem tesznek mindenütt eleget. Tanítóképző-intézeteink egy része, — különösen a melyek externatussal vannak összekötve — alig nevel, hanem csak tanít, ismereteket s képességeket nyújt. Nagy baj, hogy a legtöbb képzőintézeti növendéknek nincsen alkalma jobb nevelésű em- berekkel érintkezni és nincsen tere a társasági illem- és udvariassági for- mákat gyakorlatilag magáévá tenni. Mert bizony azok a szegény s legin- kább félmüveit iparosok és gazdálkodók, a kiknél elszállásolva vannak, vagy azok a társaságok, a melyekkel a tanórákon kivül érintkeznek, nem

(7)

— 87 -

igen nyújthatnak nekik u t á n z á s r a méltó példákat. Ne csodálkozzunk az- tán, h a a képzőintézetből oklevéllel kilépő ifjú tanítójelöltjeink, jóllehet a tudományokban talán nagyon j á r a t o s a k , de a társasági életformákban fö- löttébb szögletesek és magaviseletükben modortalanok.

Ezeken a bajokon legjobban egy családias jellegű internátus segít- h e t n e . Családias jelleg alatt pedig azt értem, a mikor a növendékek a b e n n l a k ó tanárok folytonos és közvetlen vezetése alatt állanak és így egy- egy felvigyázó és intéző t a n á r k ö r ü l mintegy családot képeznek. A más- k é p e n szervezett internátus, szerintem, alig jobb a mostani externatusok- nál, — sőt még rosszabb is lehet, ha az ottan uralgó szellem klastromi- a s s á vagy laktanyaszerűvé válik.

A tanító jó lélekkel csak az olyan dolgok teljesítését követelheti meg tanítványaitól, a mik ellen véteni maga sem szokott. A rendben, pontos- s á g b a n , a nyájas beszédmódban, a test helyes tartásában, a tagmoz- d u l a t o k b a n , az önuralomban, szerénységben és modorban ő neki kell m i n t á t adni a tanulók mindenikének. Ismeretes tény, hogy a gyermekek, főkép ha tanítójokat szeretik, örömest utánozzák annak a modorát és így b i z o n y á r a már maga a jó példaadás fél sikernek mondható az iskolai nevelésben.

Az iskolába lépő gyermekek többnyire ügyetlenek, olykor félénkek a társasági illemformák alkalmazása körében. És mindig is ilyenek marad- n á n a k , ha a hibákat j ó a k a r a t u l a g ki nem igazítanék és a félénkség érze- tét bátorításunkkal el nem enyésztetnők Alkalmat kell adnunk a gyer- m e k e k n e k az illem gyakorlására, de aztán ne tűrjünk meg egyetlen egy helytelenséget, ne hagyjunk figyelmen kivül semmiféle dúrva szót vagy esetlen mozdulatot. A kérkedőket, tolakodókat (mert ilyenek is meg- a k a d n a k tanítványainak s o r á b a n ) utasítsuk rendre, a hiúkat, gőgöseket ve- z e s s ü k rá önértékük helyes ismeretére.

Az iskolai életet hassa á t a nyájasság és jóakarat szelleme; a ta- nulók között ne legyen k ü l ö n b s é g másban, mint a tanulás és a maga- viselet által szerzett é r d e m e k b e n . A tanítás tárgyai és a fegyelemtartás m e n e t e számos alkalmat n y ú j t a n a k a tanítónak, hogy a növendékek lel- k é b e n a jóakaratot és ezzel együtt a tisztelet érzelmét az emberek iránt kifejthesse. A ki ezt elmulasztja, az ne is várja, hogy tanítványai má- sokat megbecsülni tudjanak és az emberi társaságban az illendőségnek példányképei legyenek. F ő k é p e n pedig jelen korunkban, a mikor az elő- kelőbbek és kitunőbbek tisztelete annyira hanyatlásnak indult, a midőn a legszentebb és legmagasztosabb eszmék képviselőit is a tömeg akár- h á n y s z o r lerántani igyekszik, igen kívánatos, hogy a gyermekek lelkében

(8)

— 88 -

a becsületérzet mellett a tisztelettudást is meghonosítsa az iskolai nevelés.

A z iskola tegye az embert n e m c s a k tanulttá, hanem jóvá, n e m e s s é is és h a s z n á l j o n fel minden a l k r d m a t , hogy a növendék szívét az élet m a g a - s a b b céljainak követésére m e g n y e r h e s s e .

(Kún-Félegyháza.) Zajzon Dénes

T Á R C Z A .

m l é k l o e s z é d .

Néhai Erliárd Teréz tatrangi áll. isk. tanítónő felett tartotta Birú Vincze 1890 évi no- vember hó 7-én tartott tanítútestületi közgyűlésen Brassóban.

Egy szomorú kötelesség, a visszaemlékezés néhai t a n í t ó - t á r s u n k , Erliárd Teréz tatrangi állami isk. tanítónőre hivott össze b e n n ü n k e t ez ó r á b a n , mélyen tisztelt t a n t e s t ü l e t i közgyűlés. Megilletődve teszek eleget e s z o m o r ú megbízásnak, másfelől jól esik lelkemnek v i s s z a e m l é k e z n i néhai t a n í t ó t á r s a i m r a , kiknek e m i é k e z e i é t nem kötelességből, h a n e m collégiális s z e r e t e t b ő l meg szoktuk ülni.

Folyó évi ápril hóban a kellemes napsugár megenyhíté a légkört, a t e r m é s z e t kibontakozott d e r m e d t s é g é b ő l , a növények m á r levették téli

s z í n e z e t ü k e t , tavaszi r u h á b a n p o m p á z n a k . A tavasz virágai k ü l ö n b ö z ő színvegyületben viritnak s k e l l e m e s illattal töltik el levegőt. A m a d a r a k ö r ö m m e l röpködnek a l o m b o s ligetben, bűbájos dalt zengnek, s z á m t a l a n r o v a r a természet által adott s z i n p o m p a n döngicsélve r ö p k ö d ide-oda,

g o n d t a l a n u l élvezi a jelent.

Mindenki a szabadba vágyik, A gyermek a jelennek él, kipirult a r c z - c z a l élvezi a kellemes tavaszi n a p enyhitő sugarait, az ifjú a r e m é n y ké- j é v e l á b r á n d o z v a szedi a t e r m é s z e t szép virágait, a férfi és nő r e m é n y - n y e l m u n k á l a család jólétén, h a s z n á l j a a tavasz gyümölcsöző, t e r m é k e - n y í t ő idejét, az agg megelégedve élvezi az áldott napsugarakat, m e l y e k e t a gondviselés még neki élvezni e n g e d e t t . Amott egy ház ablakai sötét fiig- g ö n y n y e l lezárva vannak ; egy s z e n v e d ő sóhajait véled hallani! Annyi sok k ö z ü l csak neki nem kedves a t a v a s z , annyi sok közül csak ő n e m él-

v e z h e t i ifjúsága örömeit!

A szellő halkan suttog a b l a k a alatt, elhozza az illatárt testvéreitől, a t a v a s z virágaitól, a napsugár a r e d ő k ö n át a hervadt virágra m o s o l y g , m i n t e g y csalogatni, hivogatni a k a r j a a szegény szenvedőt; de n e m lehet, n e m t u d j a élvezni a tavasz c s á b í t ó édenét. Mi a természetnek életet ad, az őt megfosztja az élettől, a m i n e k m á s teremtmény örvend, attól ő fél,

(9)

— 89 -

n e m kívánja élvezni, érzi keblében a kínos fájdalmat, mely havak óta érzékeit zsibbadva tartja, nincs erő a teslben, mely kibírja a n a p sugarait, mint a virág, mely sötét pinczében nőtt, a napsugár előtt elhervad.

Ápoltatok-e virágot — láttátok-e, mint hervadnak el bimbai s mint tünedeznek el rendre szépségei, bármily gondos ápolásban részesülnek is, ha az élet-adó gyökerét titkos féreg bántja. így hervadt el körünk- ből egy szép virág a tavasz nyiltával 1890 ápril hó 27-én; a szemből az ifjúság tüze, az arczról a női bájos pir, a beszédes ajkakról a mosolyt szóval minden, a mi a szép ifjú leányt kedvessé és széppé t e v é ; meg- szűnt a kebel hullámzása, elhalt a fájdalom, nyugszik csendesen a temető hantjai alatt, elzárta a rideg sír. Szeretetünk- és kötelességünkből ki- folyólag emlékezetednek szenteljük e pár perczet, kedves halottunk s az- tán rád vonjuk a szemfödőt — nyugodjál — nyugodjál csendesen — béke legyen veled!

Tatrangi állami népiskolai tanítónő Erhard Teréz, kinek emlékeze- tére szenteljük e perczeket, született 1863 évi márezius 8 - á n Pinkafőn Vas- megye felső Eőri j á r á s b a n levő mezővárosban. — Gondolta-e vájjon a megboldogult ifjú lány, hogy szülőfalujából hol állapodik meg életha- jója — hol fogja lehajtani fejét! Bizonyára nem. — Ki gondolna arra if- júsága reggelén, midőn a virág szebben nyilik, a madár-dal zengzetesebb- nek tetszik, a felkelő n a p ragyogóbban süt, a lenyugvó nap végsugarai visszaverődése bűbájosabb színekben folyanak szét a láthatár fölött. Mi- ként gondolhatta, midőn boldog ifjúkori ábrándjaival elmerengett a nyu- goti Alp-hegység benyúló á g a i n ; talán egy boldog éden jövőjén ábrándozott, hogy juthatott volna eszébe, hogy még a Kárpáthegység délkeleti szögle- tén egy benyúló hegy ága nyújt oly sokat szenvedett testének örök nyu- godalmat.

Alig vala 27 éves, mintha most is látnám karcsú termetét, tetsze- tős alakját, mosolygó ajkát, szelid ábrándos szemeit, s ime elhervadt mind, elenyészett semmivé vált! Jertek tagtársak, tegyünk sírjára egy koszorút, alkossuk különböző színű virágokból ifjúsága emlékére . . . öntözzük, hogy ne hervadjon el, az emlékezet könyüivel, melyet n e m emészt meg az idő, s nem a világ Ítélete.

Édes atyja szegény megboldogult Teréznek, Erhard Henrik János, Pinkafőn jegyző volt, jelenleg Orosvárt Mosony megyében lakik, a Duna- szabályozásnál hivatalnok. Hogy ne fájna a szive a jó atyának, ki a tá- volból, a müveit lelkű, atyát tisztelő, testvért szerető leányának halál- hírét vevé.

Vájjon hitt-e a hírnek, hisz ő ép, egészséges, szép készültségű, mü-

(10)

- 90

veit tanítónőt bocsátott el kebeléről, adott tanügyünknek és a t á r s a d a l o m - nak, hogy ily hamar megtörik a gyenge test az okozott lelki fájdalom s ú l y a alatt. Én úgy hiszem, n e m !, habár látta, s látogatása alkalmával m e g is győződött, hogy a gyenge test, még ha kemény fából l e n n e is, a belső féreg pusztító, romboló h a t á s á t nem állhatja ki soká. Nyugodjál meg, szegény jó atya, a gondviselés ez intézkedésén, te m e g t e v é d köte- lességedet, mi tudjuk azt, becsülettel. Nem okozunk téged s e m m i é r t sőt sajnálunk, midőn tudjuk, hogy 8 gyermekednek anyja volt az a n y a helyett, a p a volt az apa helyett, midőn téged hivatalos kötelességed hetekig el- szólított árva családod köréből.

Kérünk, bocsáss meg leányodnak az okozott fájdalmakért, n e zúgo- lódj a sors ellen, mely reád e c s a p á s t mérte, ne mondj á t k o t senkire5

nyugtasson meg az a tudat, hogy mindenki elveszi tetteinek j u t a l m á t , ha itt a földön nem is, de el az ö r ö k biró előtt. Jer gondolatban h o z z á n k s tegyünk közösen egy koszorút leányod emlékezetére, e k o s z o r ú r a írjuk r á : a szerető s atyját tisztelő gyermeknek.

Édes

anyja Seibold Teréz m á r 1884. október hó 3-án meghalt, mi- dőn Teréz 21 s fél éves volt. Nélkülöznie kellett a legszebb k o r b a n az édes anya védő és gondozó kezeit, mint a gyom között nőtt v i r á g n a k a gondos kertészt; neki nem volt, kinek keblére lehajtsa fájdalommal t e r - helt fejét, elmondja, elpanaszolja keblének fájdalmát, kinek hallja t a n á - csát, intő s biztató szavát. Az élet gondjai vállaira súlyosodtak, é d e s a t y - jának, ki hetekig távol volt a szülői háztól, kelle segédkezést nyújtani nyolcz kisebb testvére ápolásában és nevelésében. E kötelességét hiven teljesí- tette, testvérei a hű testvért, a gondos ápolót siratják benne. T e g y ü k fel a harmadik koszorút, mely megörökítse emlékét a hű és önfeláldozó testvérnek.

Jertek, kövessük pályáján mindaddig, míg a sír örökre elzárá.

Elemi iskoláit szülővárosában kezdette meg, hol tanítóinak k e d v e n c z tanítványa volt mindig; hogy kitűnő tanuló volt, azt az 1877 évi a u g u s z - gus 12-én nyert iskolai bizonyítvány igazolja. 14 s fél éves k o r á b a n 1877 szeptember 1-én Pozsonyba az állami tanítónö-képezdébe vétetett fel, hol a 3 évi tanfolyamot végezve, jeles tanítónői oklevéllel lépett ki az életbe. 1881. évi ápril 11-én 3 gyermek mellé nevelőnek hivatott Kamásra N.-Kanizsa mellé, özvegy Greiner T e r é z úrnőhöz, a gróf F l a n d e r n - f é l e Palin n e v ű birtokra, honnan 2 év és 4 havi nevelősködés után, 1 8 8 3 évi augusztus 11-én lépett ki. Négy havi pihenés után ismét mint nevelőnőt látjuk hét leánygyermek mellett, 1884 j a n u á r 1-től 1886 junius végéig, Ujkésen Balaton-Magyaróson Hanny I m r é n é úrasszonynál. Ez állásán a z o n -

(11)

ban túleröltetés következtében súlyos beteg lett, s minthogy orvos nem volt, barátnéja — Tócsek Emmához ment, miután betegsége nagymérvű ti- fuszszá fejlődött, atyjához Pinkafőre vitetett, hol G hétig élet-halál közt re- ménytelenül feküdt. Édes anyja már nem élt, betegsége a 11 tagból álló családra átragadt, a gyenge lábbadozó beteg leánynak kelle túleröfeszités- sel is a terhes beteg családot ápolni és gondozni. Árvasága s testvéreinek a boldogítása vala az ok, mely kényszerűé oly hosszas ideig nevelősködni, csakhogy a család közelében maradhasson. 1886 évi junius 9-én, részint a terhes nevelői pályától szabadulni akarván, másfelől remélte, hogy ki- sebb testvéreit m a g á h o z veheti, azokon könnyebben segíthet, nevelésöket inkább előmozdíthatja, folyamodott egy állami tanítónői állásért a nagy- méltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz.

Kérelme a 22799/8105.—1886. számú magas rendelettel meghallgatást nyert és Türkösbe az állami elemi népiskolához 1886 évi november 16-án 36188. számú m a g a s rendelettel rendes tanítónőnek kineveztetett.

Állását ugyanazon év deczember 19-én elfoglalta, 1887. augusztus 31-ig kellő szorgalommal, ügyszeretettel igyekezett betölteni; de már ez időben érezte, hogy a délkeleti Kárpátok levegője, a melegebb éghajlathoz szokott test szervezetének igen erős, s már kezdett gyakran köhögni, s mellfájdalomról panaszkodni; részint ez okból, miután orvosa is azt ta- nácsolta, egy melegebb éghajlatú iskolához leendő elhelyeztetését kérel- mezte ; ez időben oly állás üresedésben nem volt, kérelme annyiban lett teljesítve, hogy a tatrangi állami iskolához 1887. augusztus 22-én 29677.

számú magas rendelettel áthelyeztetett.

Állását szeptember 1-én elfoglalta s 1890 évi ápril 27-ig bekövetke- zett haláláig kevés megszakítással folytatta.

Ha egy futó visszatekintést teszünk E r h á r d Teréz életére, azon ke- vés idő alatt, a míg körünkben ismerni szerencsések valánk, elmondhatjuk, hogy egy tökéletes, müveit lelkű nő volt, képzelt tanítónő, kitűnő zongo- rista, társadalmilag igen művelt, kedves alak vala.

Nála mindaz, a mi a nőt oly kedvessé leszi) feltalálva volt. Lelki műveltségének kiegészítő részei valának a tetszetős magas karcsú alak, a mosolygó szem, a beszédes ajk, a büszke s mégis barátságos, nyájas te- kintet. Örvendtíink, hogy a tanítók kara ily tagokkal szaporodik. Fájdalom, igen sokat szenvedett életét nem tudtuk széppé tenni, körünkben léte a csalódás és embergyülölet iskolája volt, az vigasztal, hogy nem mi okoz- tuk fájdalmait szegény tagtársunknak, az vigasztal, ha széppé nem tudtuk is tenni életét, s ha kellőleg nem enyhítettük is kiállott szenvedéseit, saj- náltuk, részvéttel osztoztunk fájdalmában, szenvedéseiben, a mi legnagyobb

(12)

- 92 --

részt m á s e m b e r könnyelmű s m e g g o n d o l a t l a n tette által érte, s a g y e n g e test megsemmisülését sietteté, rövid é l e t é t annyi fájdalom s m e g a l á z t a t á s helyévé tevé.

Ne v á d o l j u n k s e n k i t ! hisz ő se vádolt, ha ajkán hallszott is n é h a a szomorú dal : »N e m átkozlak, nem szokásom, csak sok sűrű sóhajtásom felhat a magas egekre s mind te felelsz meg ezekre!*

Isten veled a távolból hozzánk jött n é h a i tagtársunk, e m l é k e z e t e d r e mi tanílótarsaid teszsziik le a negyedik koszorút. Legyen a föld k ö n y - nyü fölötted, találd meg ott fenn m i n d a z o n örömeket, melyeket a z élet nem adhatott m e g neked. Isten v e l e d ! I s t e n veled!

Egészségügy.

Keléné koniaasszoiiyt hivat.

(Vége.)

Itt v a n például a védő himlő dolga. S o k helyen erőszakkal kell a n é p e t rákényszeríteni, hogy a gyermekét az o l t á s alól el ne vonja, pedig e n n e k a haszna m á r világos, mint a n a p f é n y . Még az én kis g y e r m e k k o r o m - ban tömérdek volt a ragyás ember, k i v á l t az öregebbek k ö z t ; m a , mióta a kisdedek beoltását szigorúan v é g r e h a j t j u k , alig látni r i p a - csos képűt a n é p fiai és lányai közt. A z e l ő t t a sok ragyás temérdek v o l t , a kinek szemevilága is meghibádzott, m a m á r , mikor jóformán m i n d e n kisded beoltatik, a himlő is sokkal s z e l í d e b b alakú s ritkán fordul elő, h o g y valaki gyászos véget érjen.

S a j á t s á g o s balhiedelmek tudnak m e g r ö g z e n i a nép körében. Á l t a l á n o s pl. az a meggyőződés, hogy a kis g y e r m e k ótvarát nem szabad m e g - gyógyítani, m e r t az ótvaron keresztül a gyermekből a rossz n e d v e s s é g szivárog ki, s h a begyógyítják, akkor e r o s s z nedvek a gyermekek s z e - mére, vagy agyvelejére veszik magokat. P e d i g az ótvar a bőrnek a m e g - betegedése s n a g y o n ártatlan abban, h a begyógyulása után a g y e r m e k görvélyes lesz. Azért én mindenkinek a z t tanácslom, hogy ha ó t v a r o s a gyermeke, h o z z a h o z z á m , én igyekszem meggyógyítani s eljárásomért f e - lelek Isten és e m b e r előtt; mert t u d o m , h o g y az ótvar elhatalmasodása mennyire t ö n k r e t u d j a tenni a gyermek g y e n g e testét, úgy, hogy s o k s z o r épen e miatt lesz aztán az addig erős g y e r m e k satnyává és épen e m i a t t kaphat agyhártyagyuladást, orbánczot és e g y é b nyavalyát.

Doktor u r az imént — közbe szólt L é t a y n é , — felemiitette az ü r e s bölcső ringatását. Nem hagyhatom szó n é l k ü l ezt a dolgot, mert a b b a n a meggyőződésben élek, hogy nem az ü r e s b ö l c s ő ringatása káros a g y e r - mekre, h a n e m i n k á b b az, ha a bölcsőt a k k o r ringatják, mikor a kisded is benne fekszik. Doktor ú r nekem bizonyosan igazat fog adni abban, h a á l -

(13)

- 93 -

talában a ringatás ellen kikelek. A mi népünk néha a miatt való haragjá- ban, hogy a gyermek nem akar aludni, oly borzasztó ringatást visz végbe a szegény apróságon, hogy az embernek a szíve megesik bele. Nagyon hasonlít a ringatással való elaltatás ahhoz, mikor a gyermekek tréfából megfogják a szegény tyúkot, fejét szárnya alá dugják s addig lóbálják, míg végre a tyúk elveszti öntudatát s a lóbálás félbenhagyása után sem

tér magához: le lehet tenni a földre, fekve m a r a d s nem húzza ki szárnya alól a fejét. Az egyhangú lóbálás elaltatta öt. így van a szegény gyermek is : a nagy ringatásban elnyomja őt a buzgóság, de én úgy ta- nultam s hiszem is, hogy ez a nagy ringatás az ő fejlődésére határozottan hátrányos. Az én gyermekeimnek soha sem volt bölcsőjök, hanem rendes kis ágyuk, mégis aludtak pompásan, mert egészségesek voltak. Remélem, en- nek az én leendő kis keresztfiamnak sem lesz b a j a a ringatással. A böl- cső már megvan, aludhatik is benne, de azt megígéri, úgy-e Keléné, hogy nem fogja ringatni?

Keléné megigérte. de Totyolánénak még volt egy szava :

— Hát hiszen biz' az a nagy ringatás nem is szükséges. Ha nem akar aludni a kis poronty, majd főzök én neki, lelkem, gyenge mákfejet tejbe, meglássák, úgy elalszik tőle, akár a murmotér.

Dr. Sikosnak sem kellett több, rettenetesen megharagudott :

— No Totyoláné, csak a nsgos asszony ittlétének köszönje, a ki iránt határtalan tisztelettel viseltetem, mert okos beszédével megkönnyíti az én munkámat, hogy meg nem mondom kendnek az igaz nevét. Hanem je- gyezze meg, hogy ha ebben az életben még egyszer csak egy akkora kis gyermeket is elaltat mákfejjel, mint a kis ujjam, kovártélyt készíttetek magának a megyeházán. Tudja-e, szerencsétlen, hogy mikor maga m á k - fejjel elaltatja a kis gyermeket, akkor maga sem több, sem kevesebb, mint méregkeverő ? A m á k a legerősebb bóditó mérgek egyikével, az ópiummal van tele, s a kit rnákfejtheával elaltatnak, az meg van mérgezve. És ezen mérgezésnek, melyet falun oly igen gyakorolnak, vajmi szomorú a kö- vetkezése. A gyermek, kit így elaltatnak, sokszor örökre elalszik, ha pe- dig kevés mennyiségben, de gyakran kapja, elsorvad, ránczos, öregképü lesz, nem fejlődik s lassacskán elpusztul. Azért a legnagyobb szigorúság-

gal meghagyom, hogy ha bárkiről megtudják a faluban azt, hogy rnákfej- theával altatja el gyermekét, jelentsék meg nekem ; teszek én róla, hogy az ilyen méregkeverők elvegyék megérdemlett jutalmukat s ne pusztítsák a kisdedek nyáját tovább.

Totyoláné igen megszeppent, s mennyre-földre esküdt, hogy ő soha ebben az életben mákfőzetel senkinek sem ad, csak ne haragudjék a t.

doktor ur. Vigyáznak ők a Keléné gyermekére, majd okosan bánnak vele

(14)

— 94 -

megkérik Létayné nsgát, hogy a d j o n nekik útmutatást a g y e r m e k á p o - lásában.

— Én szívesen adok mindig t a n á c s o t a gyermek gondviselésére nézve

— szólt Létayné. —D e mondhatok annyit előre is, hogy különösen a kis gyermekek táplálásában sok hibát követnek nálunk el. Ihol m o s t is az Egyekiné gyermeke kezében egy nagy d a r a b fekete kenyér van. M á r hogy kivánhalják azt, hogy PZ a négy h ó n a p o s baba megemészsze azt a nehéz kenyeret ? Hiszen ennek a gyomra még nincs annyira kifejlődve, hogy ilyen erős táplálékot bevegyen, s h a beveszi, okvetetlen h a s m e n é s t k a p tőle. A természet igen szépen m e g m u t a t t a azt, hogy kell táplálni a kis gyermeket, az által, hogy mikor a gyermek gyomrába már egy kevés silány eledelt is lehet adni, akkor a n n a k kibújnak a fogacskái. Míg a gyer- meknek foga nincs, addig csak folyékony dolgokkal kell őt tápláln', vagy olyan pépszerű eledelekkel, melyek tökéletesen eláznak a főzéskor. Négy hónapos k o r á b a n hozzá szoktathatjuk a leveshez, mikor pedig m á r fogai is vannak, a k k o r vagdalunk neki a p r ó r a húst is, de soha sem rágunk neki, mint a hogy szokás, mert ezzel sokszor a legnagyobb betegséget r a g a s z t - juk rá a gyermekre. Mikor már több foga van, lassan-lassan h o z z á s z o k - hatik aztán mindenhez. Addig pedig legjobb táplálék neki a tej. És h a t e - héntejet kell neki adnunk, vigyázzunk rá, hogy a tehén, a melytől a tej származik, egészséges legyen, jó t a k a r m á n y t kapjon. Fontos dolog az is és itt falun k ö n n y ű megtenni, hogy mindig egy ugyanazon tehéntől ve- gyünk a gyermeknek tejet. Különben itt leszek én és vigyázok a ke- resztfiamra.

Dr. Sikos egész elragadtatással hallgatta Létayné beszédét.

— Nagysád azonban még egyet elfelejtett s nekem is csak a fogjövés- ről jutott eszembe. Bizonyosan úgy t a r t j á k maguk asszonyok m i n d n y á j a n , hogy mikor a gyermekek foga jön, a k k o r nagyon jó, ha a gyermek e g y - úttal hasmenést kap, s ilyenkor a h a s m e n é s t nem szabad megállítani.

Az asszonyok — különösen Totyoláné — mind erősen h e l y b e n h a g y - ták a doktor mondását.

— No hát nem úgy van. A g y e r m e k n e k , mikor foga j ö n , g y u l a d t lesz az inye, a szája, és sok nyála képződik, a minek egy részét k é n y - telen lenyelni. Ez által aztán rendesen k ö n n y ű hasa lesz, s ha n a p j á b a n kétszer van széke, az még csakugyan s e m m i t sem lesz. Hanem h a ilyen- kor igazi hasmenést kap, a mi gyakran megtörténik, ha széke zöld, n y á l - kás, emésztetlen lesz: akkor rögtön orvoshoz kell folyamodni, mert ilyen- kor a különben is szenvedő gyermek nagyon könnyen tönkre j u t h a t , s s épen ilyenkor legveszedelmesebb a h a s m e n é s elhanyagolása.

(15)

Létayné m á r h a z a sietett, de eltávozása előtt megígérte, hogy holnap szivesen keresztvízre t a r t j a a kis embert.

A doktor m é g Keléné emlőjét vizsgálta meg, s megvigasztalta, hogy lesz abban tej elég, csak most már ő maga is egyék holmi körmyü le- veses ételeket: csirke becsináltat, tejes rizskását és efféléket. Hanem a mellbimbót sebesnek találván, azt tanácsolta Kelénének, hogy minden szoptatás után m o s s a meg egy kis ólomvízzel, a z u t á n pedig fehér b o r borogatást tegyen rá a következő szoptatásig. Azt hogy a mellbimbó ki- sebesedett, a d o k t o r a n n a k tulajdonította, hogy t e r h e s korában nem ápolta mellét az asszony, s megmagyarázta, hogy ilyen alkalommal a bimbót n a - ponkint egyszer-kétszer nagyon jó pálinkás vizzel megmosogatni, hogy pu- huljon s czélszerű kissé kihúzogatni, hogy a kis g y e r m e k megfoghassa az a j a - kával. Még csak azt hagyta meg, hogy minden szoptatás közben két ó r a teljék el, előbb n e m kell a gyermeket a mellre t e n n i ; a mit Totyoláné megint alig tudott szó nélkül hagyni, mert ő szerinte, ha sir a gyermek, csak be kell valamivel a száját dugni, de a d o k t o r n a k a mai leczke u t á n nem mert ellenmondani. — *)

Egyesületi élet.

A „Brassómegyei lliv. Tanítótestület" „négyfalusi köré"- nek folyó évi j a n u á r 2 6 - á n Csernátfaluban tartott rendes gyűléséről a következőket írja tudósítónk.

„A négyfalusi tanítói járás-kör" Acs János elnöklete mellett folyó tanévi első gyűlését a csernátfalusi áll. iskolában t a r t o t t a . A szokáshoz híven, a gyűlést most is gyakorlati tanitás nyitotta meg, melyet Papp János helybeli tanító tartott, ismertetvén a VI. osztályban a hasáb köbtartahnának kiszámítását. Az érdeklődéssel végig hallgatott tanítás, miulán a megbi- rálása a tanító testület által megállapított iránypontok alapján eszkö- zöltetett, teljesen sikerültnek nyilváníttatott. E z u t á n Tokaji Erzsébet olvasott fel az alább; t é t e l r ő l : Mit tehet a népiskola, hogy a gyermekben az em- ber-becsülés és a nagyobbak iránti tisztelet fölébredjen és megszilárduljon ? A felolvasás, mely ügyes körültekintéssel jelöli ki a követendő u t a k a t ,

*) A könyvet, melyből e tartalmas mutatványt közöltük, a m. kir. belügymi- niszter megbízásából „A jó egészség" ezím alatt dr. Osvdth Albert írta. Addig is, míg ujabb mutatványt közölhetnénk belőle, a legmelegebben ajánljuk a szülők figyelmébe, mint olyan népszerű munkát, melynek minden lapjáról a családban előforduló leggya- koribb bajokban az orvos megjöttéig csak hasznos és szakember tanácsa olvasható.

Szerkesztő.

(16)

- 96 --

felhasználandó eszközüket, köztetszéssel fogadtatott s szerző a m u n k á n a k az »Isk. és Szülőház« hasábjain l e e n d ő közlésére felkéretelt. ( K ö s z ö n j ü k a figyelmet. Szerk.)

A központi választmány 6. s z á m ú á t i r a t á r a való v o n a t k o z á s s a l , egy nő- és férfi tagokból álló bizottság á l l a n d ó a n azon czélból küldetett ki, hogy kedvező a l k a l m a k k o r a tanítótestület »segély-egylete« javára jótékonyczélú előadásokat, estélyeket rendezzen. E g y é b kebli ügyek elintézése u t á n a g y ű - lést az elnök b e z á r t a s a tagok és jelenlevő vendégek b a r á t s á g o s köz- ebédre gyűltek össze, hol a kedélyes t á r s a l g á s közben a segélyegyesület ügyei- nek megbeszélése foglalt kiváló helyet.

*

„A Brassóinegyei Hiv. Tanítótestület" „Háromfalusi köre"

szintén igen é r d e k e s gyűlést tartott f e b r u á r hó 25-én az öreg Bitay Sándor elnöklete alatt Pürkereczen. A gyűlés itt is tanítással vette k e z d e t é t . A t a - nítás tárgya a földrajz köréből Runyadmegye ismertetése volt; t a r t o t t a Dá- vid Mihály helybeli áll. tanító. A t a n í t á s megbirálásában a k ö r t a g j a i k ö - zül többen részt vettek s miután kiki megtette észrevételeit, a t a n í t á s si- kerültnek nyilváníttatott. A tárgysorozat r e n d é n Bitay Sándor > A jegenye - fá" -ról, Bartha Károly „A székely és csángó kivándorlás és annak főbb

okai*-ról olvastak fel kiváló érdekesen, miért a gyűlés az illetőknek k ö - szönetet is mondott. Balázs Samu A r a n y Jánosnak »A dalnok buja*

czimű költeményét szavalta ügyes átgondolással és átérzéssel; Köpe Lujza tanítónő pedig »E g y félórai leczke terv"-ben a példabeszédek és közmondások világos megértetését, a z o k értelmének felfogását m u t a t j a b e . A talpraesetten kidolgozott leczketervért előadót a gyűlés m e g é l j e n e z t e s neki jegyzőkönyvi köszönetet mondott. — A jótékonyság és k ö n v ö r ü l e t cselekedetét is igen szépen gyakorolta e k ö r , a mennyiben a s z e m e v i l á g á - tól megfosztott szerencsétlen üreg k a r t á r s Pál Samu papolczi t a n í t ó és családja r é s z é r e s a j á t kebelében 5 frt 3 0 k r t gyűjtött össze. (Áldja m e g a z Isten a n e m e s szívű kollegákat e h u m á n u s gondolkozás- és c s e l e k v é s é r t . Szerk.)

A központi választmány többrendbeli átiratának s más kebli ü g y e k elintézése u t á n az elnök az érdeklődést megköszönve, a gyűlést b e z á r t a . * )

*) Felhasználjuk ez alkalmat s t. tudósítóinkat, valamint a köri jegyző urakat kérjük, szíveskedjenek a gyűlésekről szóló referádákat hozzánk kellő időben beküldeni, máskülönben igen későn hozhatjuk nyilvánosságra a gyűlések lefolyásának ismerte- tését. Azt pedig mondanunk sem kell - úgy véljük — hogy a működés nyilvánossá tétele a testületi közszellem és munkássági kedv ápolása és fejlesztése érdekében is

igen kívánatos. Szerkesztő.

(17)

- 97 --

I r o d a l o m .

„ P á p a s z e n i n é l k ü l " czím alatt Ember János ungvári igazgató- tanító 7 elbeszélést adott ki. Alig lehet Magyarország területén valamire- való tanító, ki előtt Ember neve ismeretlen volna; ha másról nem, arról legalább ismeretes, hogy a tanítók helyzetének javítására, erkölcsi értéké- nek emelésére irányuló mozgalmakban mindig az elsők között találhatni.

Az elbeszéléseket ez az „Ember" irta, elkeresztelvén őket »1. Diós Már- ton öröksége. 1. Rangosam 3. A penna és a poéta 4. Sofie, a jeles nyelvmester. 5 A direktor. 6. Nem házasodnak meg soha. 7. Paedago- giai ütibunkó« néven — Csak azt mondjuk, hogy az a tanító s még m á s is, ki a tanítói világ ügyei iránt érdeklődni tud, s ki kellemesen szóra- kozni kiván, az mulhalallanul szerezze meg Ember könyvét, pápaszem nélkül is látni fogja benne a tiszta valóságot, »a tanítói életből szedett alakokat, a keresetlen egyszerűséggel festett tanítói élet örömeit és b á n a - tait. — Szóval az elbeszélések minden sora általános emberi jellemvoná- sokat emel ki, melyek természetük szerint a tanítót vagy a megnyug- vás, lélekemelő csendes munkásság, családi boldogság kikötőjébe vezetik, vagy pedig a megsemmisülés örvényébe dobják.« — A legjobb indulattal ajánljuk a füzetet. Megrendelhető szerzőnél Ungvárott 1 frtért.

*

M e g r e n d e l é s i f e l h í v á s . A midőn van szerencsém b. figyelmét fel- hívni a hazai magyar sajtó azon Ítéletére, melylyel a „Magyar Közmon- dások Könyveu czíiníí munkámat a mull év második felében fogadta:

egyúttal tiszteletteljesen hozom szíves tudomására, miszerint e müvem árát — daczára, hogy az eddigi bevételeim a tetemes nyomdai költsége- ket még most sem fedezik, mégis, nehogy nyerészkedési vágygyal gyanu- sittassam — 2 frtról (bérmentes küldéssel) 1 frt 20 krra szállítottam le, hogy ez által az amúgy is valóban nagy elterjedésnek örvendő mü — melyből m á r eddig az első ezer példány teljesen elfogyott — még köny- nyebben megszerezhető s így még nagyobb körben elterjedhető legyen.

Bátorkodom egyúttal b. tudomására hozni, miszerint több jeles t a n - férfiú kívánatára, illetőleg tanácsára m u n k á m egy részét — mely m a g á - ban véve teljes egészet képez — külön lenyomatban is kiadtam : „ Tanul- mány a közmondásokról* czím alatt.

Ebben a közmondások fogalma, eredete és fejlődése, különböző el- nevezései, kiterjedése, módja és modora képezik értekezésem egy részét.

A további fejezetek czímei: Jelviség (symbolismus) a közmondásokban.

Nyelvsajátság. Nyelvvirágok. A közmondások rokontársai. A közmondások irodalma. Életrajzi adatok. — Legvégül szemelvények, tíz régebben élt közmondásgyüjtő iró és szónok után.

Ezen 88 lapra terjedő, csinosan kiállított fűzet árát oly csekélyre szabtam — egy példány bérmentve csak 3 3 kr, — hogy azt még a leg- szerényebb anyagi viszonyok közt is minden irodalompártoló megszerezheti.

Szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy úgy a „Magyar Köz- mondások Könyve", valamint az u. n. külön lenyomat, a mü árának elő- leges utalványozása esetén bérmentve küldetik meg. (Utánvétel esetén a

(18)

— 98 -

rendelő fizeti a szállítási költséget.) Gyűjtők 5 példány után a 6-ikat in- gyen kapják.

A midőn tehát „A babonáról" szóló népkönyvem s az „Anyósok Könyve" czímű humorisztikus művem után ezen harmadik s ez idő sze- rint legújabb m u n k á m a t jóindulatú kegyes pártfogásába ajánlani b á t o r - kodom, egyúttal a r r a kérem, szíveskedjék a megrendeléssel mielőbb s z e - rencséltetni — mert könyvkészletem fogyatékán van

Fogadtatásomról szólt és itélt a honi sajtó elfogulatlan bírálata ! — Pécsett, (a posta-bélyeg kelte). — Hazafias üdvözlettel: Sirisaka Andor, tanító.

V E G Y E S E K .

.loseffi I m r e erdély-egyházmegyei áldozó-pap, brassói főgymnasiumi rendes tanár és hitszónok, siílyos égési sebek következtében kiállott m á s - félnapi kimondhatatlan szenvedés után, folyó hó 10-én reggel 8 órakor, életének 47-ik, papságának 24-ik, tanárságának 20-ik évében — szent vallásának vigaszai közepette jobblétre szenderült. — A tanári testület buzgó, fenkölt gondolkodású pályatársat, az intézeti ifjúság kitűnő lelki oktatót és vezért, a társadalom minden jóért és nemesért lelkesülni tudó bajnokot, megbízható hazafit veszített a korán elhunytban. — Hűlt tetemei a családi sírban való elhelyezés végett Erzsébetvárosra szállíttattak — Áldott legyen emléke!

F ö p á s z t o r i l á t o g a t á s . A brassói ág. hitv. evang. magyar esperes- ségnek magas vendége volt a napokban. Főtisztelendő és Méltóságos Ze- lenka Fái tiszakerületi ev. püspök úr folyó lió 12-én egészen váratlanul érkezett meg Brassóba. Azon nap nt. Moór Gyula főesperes úr kíséreté- ben a magyar evang. egyház tisztviselőinél s több tagjánál, másnap vagyis 13-án városunk egyes felekezetei főnökeinél, állami és községi hivatalok elnökségeinél tett látogatásokat. 13-án d. u. a vidéki evang. papság tisz- telgett ő méltóságánál a főesperes vezetése alatt. 14-én és 15-én nsgos Fabinyi Ferencz esp. felügyelő, Bombauer Emil esp. másodfelügyelő és nt. Moór Gyula főesperes úr kíséretében a vidéki evang. magyar egyhá- zakat látogatta meg, mindenütt a legelőzékenyebben és odaadó szivélyes- séggel fogadtatván, s mindenütt meleg föpásztori érdeklődéssel tudakozód- ván az egyházi élet és más körülmények mibenléte felől. — Vajha ő méltósága azt a kellemes benyomást s megnyugtató meggyőződést vihette volna magával, hogy a brassói magyar evang. esperességben mindenek ékesen és jó rendben folynak s hogy ez az esperesség igazán méltó arra a pártfogolásra, melyet úgy ö méltósága, mint egyáltalában a magyarhoni magyar evangélikusok egyeteme az esperesség irányában oly előzékenyen tanú- sít. Vajba e föpásztori látogatásnak lenne eredménye az állandó béke, s az evangvelium tiszta világánál az egyházhoz való ragaszkodás mellett, egymás megértésének, egymás becsülésének és szeretetének fénye sugá- rolna be mindnyájunk lelkébe, hogy közös erővel, egyesült, akarattal munkálkodhatnánk a m a czél elérésére, melynek neve: a tiszta erkölcs, igaz vallásosság és önzetlen hazaszeretet ápolása és terjesztése.

Brassó. ALEXI könyvnyomdája.

(19)

(20)

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :