Művészei
DÉLSZLÁV KLALLLTAS NANDORFEHÉR- VAROTT.
A
. t napokban a szerb napíár szerint jul. 1-én (jul. 15.) zárult be a belgrádi képzőmű- vészeti tárlat, amelyen horvátok, románok, bolgárok, bosnyákok és szerbek, szlovének, vagyis a törököt, görögöt kivéve a Balkán valamennyi népe részt vett, de főleg szerbek szerepeltek. A tárlatot a belgrádi főgimnázium kétemeleíének összes helyiségeiben rendez- ték. Képviselve volt az építészet, festészet, szobrászat, iparművészet és grafika több mo- dora és faja. A helységeket igen Ízlésesen és modernül díszítették. Az elég nagy anyagnak kvalitása is megfelelő nivót ért el.A festészetben különösen a modern irány- zat az impressziónizmus és a szecesszióniz- mus (neoimpressziónizmus) dominált, ami láthatólag nem elégítette ki az ottani közön- séget. A szerbek közül különösen említésre méltó Predics Uros oltárképfestő, ki 5—6 portréval is szerepel a régi iskola hús nélküli, lehelletszerű, minuciózus, aprólékos kidolgo- zásával. A festészetben azonban a bolgárok vezettek. Beküldött dolgaiknak mindegyike szalon darabot képvisel. Magasabb fokon áll azonban a szobrászat, mely sok komoly mű- alkotást mutatott fel. Ezeknek neveit azonban a hely szűke miatt kénytelenek vagyunk el- hallgatni.
Minket, magyarokat más szempontból érde- kel eme kiállítás: Két év előtt a magyar képző- művészet fellendítésére a Nemzeti Szalon egy sikerült tárlatot rendezett Pancsován, amelyre a belgrádi diplomácia átjött. Ez alkalommal lépések történtek arra nézve, hogy a magyar művészetet Belgrádban is bemutassák. Habár az illetékes körök egy pancsovai, agilis mű- vész ember tevékenységére hajlandóságot mutatnak ma is ezen vendéglátásra, az áldat- 955
lan politikai és egyéb viszonyok azonban azt már a jelenlegi állapotok között alig engedik keresztül vinni, mert a horvátokkal való paktálás következtében könnyen bojkott alá vetnék és nemzetiségi kellemetlenségeknek tennék ki ezen vállalkozó művészi kiállítást.
A kiélesedett nemzetiségi kérdés szempont- jából figyelemreméltó eset még az, hogy három darab tősgyökeres magyar születésű festő vallja magát szerbnek és részt vesz a délszláv kiállításon. Ennek oka abban rejlik, hogy a délvidéken pezsgőpolitikavadászat járja s a művészet mostohagyereke a soványan
Lukácsy Lajos müve
KICSINYEK
956
táplált kulturának és a néha támadt felbuz- dulás is nagyon hamar feloszlik. így pl. Pan- csóván, midőn a „Nemzeti Szalon" egy fénye- sen sikerült tárlatot rendezett, olyan nagy volt a lelkesedés, hogy művész telepet akartak létesíteni a délvidék ezen festői motívumok- ban gazdag pontján. Most azonban már lelo- hadt a kedv és úgy látszik kevésbbé áldoznak a művészet oltárán, mert a városban levő két műterem sem ezen ügyet szolgálja, amennyi- ben az egyikben kukoricás zsákok, a másik- ban bölcsők vannak elraktározva, ami termé- szetesen hasznosabb üzleti szempontból.
Ne csodálkozzunk tehát azon, ha a kenyér még nemzetiségileg is kivetkőzteti emberein- ket. Itt a képvigécek által forgalomba hozott vásári tucat munkákon kivül, csak a templomi képeket ismerik, már pedig egy „ikonosztász"
megfestése sokat hoz a konyhára, de amire megbízást magyar ember nem nyerhet soha, csak ha szerb lesz.
Végül nagyon érdekes ez a tárlat iparmű- vészeti szempontból is, mert mig mi a leg- szebb magyar motívumainkat is elhanyagoljuk, addig ők ezt felkarolva, kiszedve annak igazi zamatját, magukévá teszik.
Nekünk ugyanis a szépen fejlett, gömbölyű formájú bőrvarotasok, szűrdiszítések, páva- szemek, népiesen stilizált virágok nem tetsze- nek, hanem mosolygunk a magyar stilen és bizar szeszéllyel a vad népek régi egyenes vonalú elemi ornamentikájának módjára (Perú, Mexikó), a régi rovások naivságából igyek- szünk egy ujabb díszítő stílust teremteni.
A belgrádi tárlatban ellenben két kézzel kapnak ezen motívumokon és azt magukévá téve, kellő leleményességgel dolgozzák fel.
BiZOny tanulhatnánk tőlük 1 Visontay Kálmán.
957
