F Á B I Á N L Á S Z L Ó
Múlt időben
Hópelyhek és csillagok hulltak;
Akik féltek, megvakultak.
Asszonyok jöttek fehérben, kékben, Rémült vizek leheletében.
Vertezüstért nemes óbort kértem, s bádogkupában hoztad a vérem.
B E N E D E K A N D R Á S
Szívem
Felvert fajclkakas, vérehulló dámvad, Riadt rókafi, ríni is fáradt.
Zrínyi-ölő vadkan, ki torkomba gázol Kézcsókos szolgám — porig alázol.
Jelentés
Keserű levelet
érlel a diófa. A gólya kisírja magát a nyárból.
Az eső ima nélkül is
elered.
Zöld-lila bársony, elnyűtt kengyel, Hullj le a porba, csendesedj el.