M. JEAN MILHAU
A M Ű V É S Z I ALKOTÁSNAK E M B E R F O R M Á L Ó FELADATA VAN
M. Jean Milhau, a Francia Képzőművészetek Szövetsége elnökének beszéde, amely a Szegeden rendezett Francia akvarell- és guaskiállitás megnyitása alkalmából hangzott el.
Első szavaimmal is hal- latni szeretném ama őszin- te barátság érzéseit, amely az utóbbi évek folyamán szövődött magyar és fran- cia művészek között. En- nek a barátságnak az első konkrét tanúságtétele a mostani kiállítás.
Nagy megtiszteltetés szá- momra — és meg fogják érteni meghatódottságomat
—, hogy részt vehetek e kiállítás megnyitásán, amely — nékem úgy tet- szik egy kissé — mintha az elsőszülött keresztelő- jének ünnepsége volna, és különösen köszönöm a Kulturális Kapcsolatok In- tézetének a meghívást, amikor tudom, hogy erre nálamnál sokkal méltób- baknak is itt kellett volna lenniük; itt gondolok Jean Picart Le Doux és René Collamarini barátaimra, kik nagyon sajnálják, hogy ez időben elfoglaltságaik miatt Párizst nem hagy- hatják el, és nem lehetnek j e l e n . . .
A kapcsolat és csere megvalósításának óhaja, amely egyik és másik rész- ről is egyféleképpen fenn- állott, nem mai keletű, és csak olyan körülmények kellettek, hogy közös óha- junk a határozatlanságból hipotézissé, hipotézisből valósággá legyen. A meg- valósulásnak első fázisa Supka Magda tanárnővel, majd Makris szobrásszal való találkozásunk volt, ők érleltették meg a gondola- tot és tartották megvalósít- hatónak. A második fázis a magyar képzőművészek szövetsége hozzánk inté- zett meghívása volt, amelynek révén létre tud- tunk hozni egy igazi ered- ményt, ennek elsőszülötte
ez a kiállítás, ugyanekkor készülőben van a magyar művészeknek egy kiállítása Párizsban, amelyet több franciaországi városban is be fogunk m u t a t n i . . . És végül, de nem utolsósor- ban meg kell említenem a Magyar Kulturális Kapcso- latok Intézetének segítsé- gét, amelyért ez úton feje- zem ki köszönetemet or- szágaink művészeinek ne- vében.
De lehetetlen hallgatnom a visszaemlékezés során arról a segítségről is, amelyet a Francia—Ma- gyar Társaság nyújtott, s annak fáradságot nem is- merő titkára, Blaizeau úr;
ő ugyanis nagyban előse- gíti a magyar művészek kiállításának Franciaor- szágban való megszervezé- sét és terjesztését. S ha fontosnak tartom, hogy er- ről az együttműködésről beszéljek, azt nemcsak ud- variasságból teszem, bará- taink vonatkozásában, kik a magyar néppel való ba- ráti együttműködés érde- kében mindent megtesznek, hanem azért is, mert ennek az együttműködésnek ön- magában is mély jelentő- sége van; tudniillik: a mű- vészetnek és a kultúrának szerte a világon való el- terjedése a népek barátsá- gához kell hogy vezessen, és így azok, akik a népek barátságáért fáradoznak, nem hagyhatják számítá- son kívül azt az ezentúl fontos kapcsolatot, amelyet a kultúra és a művészet köztulajdona jelent.
Ez ad a mi vállalkozá- sunknak jelentős értelmet.
Csak örülni tudunk annak, hogy a kulturális cserevi- szony ugyanúgy, mint a gazdasági csereviszony, or-
szágaink között napról napra bővül. De a r r a is gondoltunk, hogy cserevi- szony valósulhatna maguk között a művészek között is sajátosan egyéni és egy- egy országra jellemző m ű - vészeti problémák fölveté- sével, amely visszhangra lelne és gondolatokat éb- resztene bizonyára mind- két részről, hiszen művé- szeti problémáink olyan egyetemes jellegű alapra vezethetők vissza, amelyek elől mind azok, akik éle- tüket az alkotásnak szen- telték, nem térhetnek ki.
Ha ebből két gondolat bontakozhatna ki, először is az, hogy minden ország művészete mélyen gyöke- rezik — bármit is mondja- nak — a nemzeti valósá- gokba, a kultúrvalóságok- ba, a népi valóságokba;, s hogy a művészet eme rea- litások kiváltságos formái- nak egyike — és másod- szor az, hogy minden em- ber számára a művészet egyetemes szükségesség és következőleg közös jó, kö- zös mű — akkor talán nem cselekedtünk hiába e két gondolat vonatkozásában, amely véleményem szerint korunk emberi fejlődésé- nek alapja. .Mert tény, hogy korunk ú j megvilágí- tásokban látja a művésze- tet, s eddig ismeretlen funkciókat tulajdonít neki.
A XX-ik század embe- reinek szüksége van a mű- vészetre, hogy ismeretei- nek, törekvéseinek színvo- nalán tarthassa magát, szüksége van a művészetre, hogy megvalósíthassa igazi emberi kiteljesedését, szüksége van a művészet- re, hogy ember lehessen.
Ez azt is jelenti, hogy ezentúl a művészi alkotás- 536
nak emberformáló értéke lesz, sőt mi több: ember- formáló feladata.
Az értelmét vesztett
„Művészet a művészetért"
elv helyett én ma már azt mondanám: „Művészet a népért."
Ha a mai művészet egyik jellemző vonása a kutatás, ez azért is van, mert min- den emberi cselekvést a kutató szándék, a haladás- ra való törekvés jellemez, és ezt a művészet híven tükrözi.
Ám a művészet a maga különbözőségének is tükrö- ződése, és ebben található mai kiállításunknak egy második aspektusa. Ugyan- is azon voltunk, hogy ez a kiállítás megmutassa a francia mai művészet kü- lönbözőségét, mint állandó tulajdonságainak egyikét.
Azt a különbözőséget, amely a francia nemzet realitását fejezi ki, a ha- gyományok megőrzése mel-
lett a kutatások és a ta- pasztalatok merészségét.
De biztosak vagyunk ab- ban, hogy mind ennek való értéke lesz Franciaország- ban éppen úgy, mint bár- hol a világon, a népek az alkotásnak élő támaszai, az alkotóknak ihletői.
Ügy tetszik, hogy ma a művészeti élet kiterjed- tebb, mert az alkotók a tö- megek felé fordulnak és viszont, és véleményem szerint e harmonikus kap- csolatok forrása az a sza- badság, amely élesíti a tö- megek művészeti tudatát, erősíti a művészek alkotó erejét.
Befejezésül még csak azt szeretném elmondani, hogy művészeink milyen baráti igyekezettel támogattak bennünket jelenlegi kiállí- tásunk megvalósításában.
Ez nemcsak az önök hazá- ja iránti rokonszenvet iga- zolja, de azt is, hogy meny- nyire él bennük a kultu-
rális és művészeti kapcso- latok iránti szükségérzet.
A megismerés és a megis- mertetés vágya. Egy or- szág sem hagyhatja figyel- men kívül a más országok- ban végbemenő alkotást és fejlődést.
Megvan a törekvés, hogy kapcsolatainkat kimélyít- sük önökkel is, másokkal is. És ha ez a kiállítás, csak a kicsi gyermek első lépésének mondható is, akkor cselekszünk a leg- jobban, ha messzebb me- gyünk.
Még egyszer köszönetem fejezem ki önöknek, ked- ves barátaim, és azoknak, akik hozzájárultak e kiál- lítás megvalósításához, s most még csak azt kívá- nom, hogy a kiállítást siker kísérje magyarországi út- jain.
Fordította:
MADÁCSY LÁSZLÓ
FRANCIA GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS A MÓRA FERENC M Ú Z E U M B A N
A képzőművészek és a művészetkedvelő közönség napjainkban érdeklődőn tekint Párizs felé. Izgalom- mal 'kíséri figyelemmel az impresszionizmus, poszt- impresszionizmus, kubiz- mus bölcsője, Manet, Cé- zanne és Picasso otthona felől érkező művészeti hí- reket.
Az elmúlt hetekben a Móra Ferenc Múzeum Hor- váth Mihály utcai képtárá- ban bemutatott Francia Grafikai Kiállítás a legköz- vetlenebb híradást jelentet- te a mai francia művé- szetről.
A kiállítás anyagát hoz- zánk küldő tekintélyes pá- rizsi képzőművészeti egye- sület elnökét, Jean Milhau művészettörténészt a kiállí- tás megnyitójaként is üd- vözölhettük Szegeden. Az Union des Arts Plastiques vezetősége egyébként gon-
doskodott rólai, hogy be- mutassa — amennyire az a mindössze hatvan grafikai mű keretéiben lehetséges — azokat a komoly hatóerőt
jelentő irányzatokat és azo- kat a problémákat, ame- lyek ma Párizsban, a világ e jelentős művészeti köz- pontjában az alkotókat foglalkoztatják.
A képtár falain a világ- viszonylatban legismerteb- bek közül való Picart le Doux, Fougueron, Vasarely és Pignon alkotásai mel- lett a még fiatalok vagy kevéssé ismertek neveivel is találkozhattunk. A be- mutatott anyag alapján örömmel láttuk, hogy a közismerten szellemes, élénk érzékenységgel rea- gáló francia művészet ma sem horgonyzott le egyik vagy másik szellemi áram- lat leszűkített világához. A művek tartalmi és formai
sokfélesége, a művészi ma- gatartás változatossága sokoldalú alkotótevékeny- ségről, az irányzatok tarka skálájáról tanúskodik.
A tárlat anyagából is kö- vetkeztethetjük, hogy a franciákat — miként a mű- vészeket világszerte — a tárgyi ábrázolással lénye- gében adekvát tartalmi igényű, tehát közvetlenül közlő jellegű művészi szán- dékon túl a bonyolultabb gondolattartalmak közvetí- tésére alkalmas művészi kifejezőeszközök keresése foglalkoztatja elsősorban.
A néhány valóságél- ményt egyszerűen rögzítő
vagy leíró jellegű — rend- szerint posztimpresszio- nisztikus formálással meg- oldott — kép mellett a ki- állítás java anyagát az át- tételesebb közlésigényű művek képezték.
537
