AZ INFORMÁCIÓ VÁLSÁGÁNAK OKAI Helmut Amtz
vBod Hwifwf/Tíhein Német SzOvsuAgi Kfetónwóg
Az információ válságénak okairól tartandó előadásnak nem l e h e t célja a j tárlatokat n y i t n i a világ vezető dokumentációs szakemberei vagy tájékoztatástudományi kutatói s z á m á r a . Csupán tudományosan meg
alapozott összefoglalásról l e h e t szó, amely megmagyarázza, hogy mi- árt bonyolódtunk bele oly mélyen az információ v á l s á g á b a , melyből k i kerülni a dokumentációs tevékenyéig egészének és nem legkevésbé a 912 tokiói Kongresszusának elsőrendű c é l j a .
Az információ válsága-nafc fogalma megvilágításra B z o r u l . I n f o r mációnak nevezzük a minden oldalról felénk áramló nyersanyagott a r á - d l ó k ü z l e m é n y t , a p l a k á t o t , a televíziót és a f i l m e t , de mindenekelőtt a publikációk sokféls formáját; a könyveket és f o l y ó i r a t o k a t , újságo
k a t , kutatási jelentéseket, szabadalmi leírásokat és hírmagyarázato
k a t . KI állíthatja, hogy hiány van i l y e n f a j t a informáclókban? Az i n formáció kifejezés azonban magában f o g l a l j a e nyersanyagok f e l d o l g o zását l a . Amire a k u t a t ó n a k , az oktatónak, az újságírónak szüksége van, a dokumentációs tevékenység e r e d m é n y e , amelyet felhasználáara alkalmas állapotba hoztak, értékeltek, a szükséges mennyiségben bo
csátottak r e n d e l k e z é s r e , e amely mégis minden lényegeset magában fog
l a l . T á j o n lehet-e ebből valaha l a elegendő? Sokan eshetnek abba a t é v e d é s b e , hogy a nekik nyújtott Információs szolgáltatások k i e l é g i - t ő e k . Se a k i t u d j a , hogy oeak a rákkutatás tárgykörében - s a rákku
tatás az orvostudománynak csak egy azük területe - mintegy 20 000 t a nulmány J e l e n i k meg é v e n t e , cí nyelven /hogy ceak e z t az egy példát említsem, amelyre később még v i a s z a t é r e k / , az t u d j a a z t i s , hogy bár
mely k u t a t ó , bármely szakterületen és bármely nyelvet t e k i n t v e , ma csupán töredékét kapja meg azoknak az ismereteknek, amelyeknek b i r t o kában k e l l l e n n i e .
Dr.Helmut ABNTZ professzornak, a HemzetkBzi Dokumentációs Szövet- Bég /PXD/ alelnökének a FID 1967.szeptember 12-22-i 53.Konferenciá
ján én Hemzetközi Kongresszusán Tokióban elhangzott bevezető elő
a d á s a . Fordította: GÍSPÁB István.
295
ARHTZ.H.t Az információ válságának okai Az információ válsága azt J e l e n t i t e h á t , hogy mig az egyik olda
lon fölösleg mutatkozik, a másik oldalon hiány van, s mig a jól irá
nyított információ ár amláe lehetőségei csak igen fokozatosan nőnek,az információs nyersanyag a l a v i n a sebességével halmozódik f e l . Hugó KRuSS, a b e r l i n i Porosz Állami Könyvtár vezérigazgatója már 1939-ben ugy n y i l a t k o z o t t Eogyah lesnünk űrré az ismer eteken? /Conment on do
mine l e s a v o i r ? / C Í I ^ - J I Párizsban t a r t o t t előadásában, hogy egyre többet és többet tudunk egyre k e v e s e b b r ő l , i l l e t v e egyre kevesebbet és kevesebbet egyre többről /noha az ő vezetéee a l a t t állt könyvtár
ban milliószámra voltak ée vannak ma i s könyvek, amelyek tartalma nincs feltárva/. Ez a megállapítás egyértelmű a z z a l , hogy egyre keve
sebbet és kevesebbet tudunk egyre növekvő eredményeinkről, e egyre többet és többet részkutatásaink f o l y t o n szűkülő k ö r é b e n . Ez azt j e l e n t i , hogy általános műveltségünk, amely oly bámulatra méltó előre
haladást tud f e l m u t a t n i , Jelenleg a s z e l l e m i hanyatlás állapotában van, mert a f e l e z i n e n végbemenő mindennemű terjeszkedés a dolgok m é lyére hatolásának rovására megy.
Vajon a válság csupán a kiadványok számának növekedóeére v e z e t hető v i s s z a ? Azt hlezem, erre a kérdésre határozott nemmel k e l l véla- ezolnunk. Már a 17.században sem tudta egyetlen ember az egész ren
delkezésre álló anyagot áttanulmányozni, sem pedig az u j publikáció
kat nyomon k ö v e t n i . E z t a körülményt ma gyakran szem e l o l tévesztik.
ARISZTOIELES2-től LEIBNIZ-ig éB nagy f r a n c i a kortárséig, P i e r r e BAYLE-ig elhihető v e i t , hogy egyedülálló szellemórlások eljuthatnak az emberi tudás teljességéig. A p o l i h i s z t o r eszményképe ceak addig l e h e t e t t uralkodó, amíg az emberek lényegében vallási hagyományokra ée l o g i k a i fogalmakra alapozva képzelték e l a v i l á g o t .
G A U L E I - v e l és KEPLEB-rel, DESCARTES-tal és HEWION-nal, a 17.
század uj világképet alakított k i . Az elvont gondolkodáe helyére mód
s z e r e s megfigyelés l é p , e valamennyi tudományágat á t f o g j a . Csak a mo
dern tudomány megjelenésével vált a h e l y z e t kritikussá, mert az egzakt t u d á s , amely minden tudományos tevékenység előfeltétele, bizonyos mennyiségű ismeret m e g l é t é t , továbbá minden változás azonnali észle
lését és földolgozását követeli meg, a egyetlen információé adat h i á nya a kutató egész munkáját megbéníthatja,
S követelménynek mindaddig eleget l e h e t e t t tenni kézikönyvek,új
s á g o k , kutatási jelentések, előadásazövegek és nem utolsósorban a t u dósok közötti Bzemélyee érintkezés u t j á n , amíg nyomon l e h e t e t t követ
n i , k i k foglalkoznak egy meghatározott tárgykörrel. Ez most már nem l e h e t s é g e s , e ezért az információforrások, vagyis a kutatók számának növekedésében látom az információ válságának legfőbb o k á t . Hegemii
tek egy p é l d á t , amelyet Önök közül sokan ismernek; az Egyesült Álla
mokban 1800 körül mintegy 1000 tudós dolgozott. A z ó t a ez a szám ö t venévenként megtízszereződött. A mult század közepén a tudósok száma 10 000 körül l e h e t e t t , 1900-ban pedig 100 000 k ö r ü l . A növekedés ü t e mének állandósága a r r a v e z e t e t t , hogy j e l e n l e g csupán az Egyesült Á l lamokban több mint egymillióra tehető azoknak a száma, akik tudomé- nyoB munkásságukkal valamilyen egyetemi fokozatot Bzereztek. Ha ezek
re átlagosan csupán két tanulmányt számítunk, - h o l o t t a valőságoB szám ennél nagyobb, mert néhány kutató igen produktív - ugy a r r a az
IMI 15.évi, 4-5.szám 1968.április-május
eredményre Jutánk, hogy egyetlen országban néhány évtized leforgása a l a t t kétmillió kiadvány j e l e n t meg nyomtatásban. 3 a jövő még ennél 1B vigasztalanabb. A J e l e n l e g i h e l y z e t e t véve a l a p u l , a tudósok szá
ma a világon minden 35 évben, vagyis egyetlen nemzedék élete f o l y a m á n megkétszereződik.
A válság második okául az irodalomtermelők számának növekedése hozható f e l , ez pedig a r r a v e z e t e t t , hogy a tudósok közötti szsmélyes kapcsolat helyébe az anonimitás lépett. A modern kutatási stratégiá
ban a tárgyszó nagyrészt kiszorította a szerző n e v é t , mert már nem tarthatók számon mindazok, a k i k a világon egy meghatározott szakterü
l e t e n dolgoznak.
A válság harmadik oka meghatározott csoportoknak az információ
termelők számával együttjárő behatolása meghatározott ismeretágak t e r ü l e t é r e , ami oda v e z e t e t t , hogy a köznyelv m e l l e t t műszaki ée egyéb ezaknyelvek a l a k u l t a k k i , amelyek gyakran csak egy szuk szakterület
re érvényesek, A kémia egyik professzora - ezt a példát E l f r i e d e BAYER hozza f e l a n y e l v i szabványosításról i r t disszertációjában - a z z a l a megokolással utasított e l egy m e g h í v á s t , amikor az általános tanulmányok keretéoen tartandó előadásra kérték f e l , hogy a kémia nyelvét nem szakmabeliek nem értik meg. V i l á g o s , hogy milyen veszély r e j l i k az i l y e n elzárkózásban, s hogy p l . mennyire hátráltatja ez a határterületek és határtudományok f e j l ő d é s é t . Hogy fejlődhessenek az olyan pontosan körül nem határolt tudományágak, mint az atomenergia vagy az ű r k u t a t á s , amelyek a legkülönbözőbb tudományokból m e r i t i k a¬
nyagukat, ha mindegyik tudományág saját szaknyelvét a többire való t e k i n t e t nélkül alakítja k i ?
Csak most Jutok e l az információ válságának negyedik o k á h o z , a publikációk számának növekedéséhez, Jóllehet a sorrend, amelyben az okokat tárgyalom, nincs kapcsolatban azok f o n t o s s á g á v a l . Külsőleg t e k i n t v e , ez a legnyilvánvalóbb ok. Kintegy 30 000 tudományos és m ű s z a k i folyóirat j e l e n i k meg a világon; ezek évente másfél-kétmillió c i k ket tartalmaznak. A növekedés évenként mintegy 150 000 c i k k . Sz a z t
j e l e n t i , hogy csupán a növekedés - naponta kb. 500 c i k k e l t ö b b , mint egy évvel korábban - napról napra öt vaskos lexikon-kötetet töltene meg. S ehhez járul még naponta mintegy 1000 m o n o g r á f i a , 1000 szabada
lom és a kutatási jelentések*
A válság ötödik okénak éppen azt k e l l tekintenünk, hogy az i r o dalom túlhaladta hagyományos megjelenési f o r m á l t . Már nem csupán a szám, hanem gyakran a megjelenési forma a z , ami a publikáoiők feltá
rását annyira megnehezíti; a megjelenés formája l e h e t kutatási J e l e n t é s , konferencia anyaga, hírmagyarázat, információs szolgáltatás,kom
m e n t á r , cikkek előnyomnia, amelyet később módosítva vagy egyáltalán nem j e l e n t e t n e k meg, vállalati irodalom, sajátos módon sokszorosított kutatási j e l e n t é s . Számos országban még a disszertációkat i s ebbe a kategóriába Boroljak. A nem-hagyományoe irodalom keretébe tartozó a¬
nyagot évi átlagban 700 000 címre becsülik, s ez inkább ceak minimum
nak t e k i n t h e t ő .
Vessünk most egy pillantást a mennyiségi n ö v e k e d é s r e , mert ez valamennyi intézkedés megtétele szempontjából döntő kritérium. A n ö -
297
AEBTZ.H.: Az Információ Tálaágának okai
vekedáe üteme könnyen megállapítható a referáló folyóiratokban ismer
t e t e t t elsődleges publikációk számából, p l . a ÜHESCO statisztikái a¬
lapién. A Huclear Science Abstracts cimU referáló folyóirat 1948. év- folyásában 1973 közleményt i s m e r t e t t e k , az 1961. évfolyamban 33 500- a t . I t t felhozható, hogy még a fejlődés kezdetén lévő f i a t a l tudo
mányágról van s z ó , s hogy 1948-ban még csekély v o l t a jelentősége.
Bajosan lehet ezt a biológiáról elmondani. A E i o l o g i c a l Abstracts 1947-ben 21 650 publikációt i s m e r t e t e t t , 196l-ben pedig 87 000-et. A Chemical Abstracts-ban 1927-ben 33 000 referátum j e l e n t meg, 1956- ban 90 000, 1961-ben 145 000, 1966-ban pedig 216 000. A B u l l e t i n Signalétique du Centre National des Recherohes S c i e n t i f l q u e s 1940- ban 80 000 c i k k e t i s m e r t e t e t tr 1961-ben pedig 270 000-et. A Szovjet- unló-ban megjelenő Referativnüj Z s u m a l 1953-ban 107 890 c i k k e t ismer
t e t e t t különféle füzeteiben, 1958-ban 455 000, 1966-ban pedig már 880 000 c i k k e t . A kémia területét t e k i n t v e , a publikációk számának évi növekedése mintegy 9 $>• Ez azt j e l e n t i , hogy a kémiai tárgyú c i k kek évi mennyisége nem egészen nyolc év a l a t t megkétszereződik.A Che
mical Absrtracts 31 év a l a t t /1907-től 1938-ig/ j u t o t t e l az egymil- liomodik cikk ismertetéséig, a második millió cikk ismertetését azon
ban már 18 év a l a t t A938-tól 1956-ig/, a harmadik millióét 8 év a- l s t t /1956-1963 között/ végezte e l , a negyedik millió referátum k ö z lése vei±n, - a publikációk j e l e n l e g i növekedési ütemének alapulvéte
lével - ólŐreléthatólag 1968-ban, tehát 5 év a l a t t fejeződik be.
A válság okai között hatodik helyen olyan ok e z e r e p e i , amely a tudományok fejlődésével - és nem csupán a természettudományokéval - van Összefüggésben. Valamennyi tudományágban sor került állandó súly
pontok kidolgozására, s ezek gyakran sokkal nagyobb mértékben alap
j a i az információnak, mint a publikációk. I l y e n adatok, ahogy mi ne
vezzük Ő k e t , p l . a kémiában a vegyületek szerkezete ÓB f i z i k a i t u l a j d o n s á g a i , a biológiában a f a j o k és fajták iBmérvei, az orvostudomány
ban a betegségek diagnózisai és ismérvei s t b . I t t egyáltalán n i n c s e nek számok, amelyekkel az adatokat lerögzíthetnénk és szemléltetően ábrázolhatnánk. Gondoljunk a csillagászatra, amelynek több milliárd objektummal k e l l számolnia. Csak a Hémet Szövetségi Köztársaságban 7 millió orvosi kőrtörténetet jegyeznek f e l évente. Milyen eredménye
ket érhetnénk e l , ha megvolnának az eszközeink ahhoz, hogy a l e l e t e k , az orvosi t a p a s z t a l a t o k , a tünetek összefüggése, a tünetek és a gyógy szerek hatása alapján szinopszisokat készíthessünk. Azok a kísérle
tek azonban, amelyek a r r a irányulnak, hogy bizonyos adatokat dokumen
tációra éretté, összehasonlíthatóvá és kifejező erejűvé tegyünk, még a kezdet kezdetén vannak.
A hetedik ok fejtegetésével olyan ponthoz jutunk, amelyet - mint a tudomány müvelője - a magam részéről különösen fontosnak t a r tok, s ez a n y e l v i k é r d é s . 1909-ben a Chemical Abetract3-ban ismerte
t e t t elsődleges munkák 92 #-a még három világnyelven: n é m e t ü l , f r a n ciául ér angolul Íródott. 1918-ban az e m i i t e t t nyelvek aránya 85 >~
r a , 1947-ban 67 #-ra ée 1957-ben 5 3 £-ra csökkent. Csupán az angol syelvü publikációk nagyarányú növekedésének A966-ban 54,9 W tudha- tó be. hogv a három régi világnyelv ezázalékos aránya j e l e n l e g ismét 62 <&. Ugyanebben az időszakban /1909-1966 között/ a Szovjetunióból, Japánból*ée Olaszországból származó közlemények aránya 2,7 £ - r ó l 32 £-ra emelkedett /a közlemények nyelvét tekintve 26 í-ra/. A Chemi-
TKT 15.éri. 4-5.ásás 1968.április-május
c a l Abstracts 1966-ban 5 4 különböző nyelven megjelent publikációkat I s m e r t e t e t t . Az orosz nyelv már 1 9 5 8- b a n a második h e l y e t f o g l a l t a e l a kémiai közlemények sorában, a japán nyelv megelőzte a f r a n c i á t , a cseh és a l e n g y e l pedig a spanyolt.
Ha az angol, orosz, német és f r a n c i a nyelv kiküszöbölése után a fennmaradó nyelvek összegét 100-nak v e s s z ü k , akkor egy olyan n y e l v , amelyet "senki sem ismer", t i . a magyar - ugy gondolom, hogy ez a nyelv ismeretlen a legtöbb nem magyar anyanyelvű ember számára - a matematikában az összes referált munkák 6 S - é t , a f i z i k a területén pedig a B u l l e t i n Signalétique-ben i s m e r t e t e t t oikkek 7 í-át és a f h y s l c a l Abstracts-ban referált cikkek 10 Jí-ét k é p v i s e l i . Az e l e k t r o technikában és elektronikában 35 jí j u t a román nyelvű k ö z l e m é n y e k r e , a kémiában 6 4 % a japán nyelvű cikkekre a B u l l e t i n Signalétique-ben I s m e r t e t e t t cikkek k ö z ü l .
A második világháború éta ezen a területen a h e l y z e t feszültté v á l t , amiben része v o l t az un. f i a t a l népek nacionalizmusának, ősi kultúrájú nyelvek, mint az arab, a h é b e r , a k í n a i , gyorsan törnek e¬
l ő r e , s ugyanakkor a f i a t a l a b b a k sem akarnak elmaradni. A n y e l v i ne
hézségekhez az ábécével kapcsolatos nehézségek járulnak, mert p l . I n diában az ábécé nyelvjárásonként más és m á s . így tehát olyan korszak
ban, amikor a tudomány jobban meg van győződve a világméretű informá
ció szükségességéről, mint valaha, a n y e l v i kérdésben egy szűk l á t ó körű nacionalizmus fejlődik k i , aminek következtében mindennemű kom
munikáció nehézségekbe ü t k ö z i k .
A fentebb e m i i t e t t hét okhoz még egy nyolcadikat kívánok h o z z á - t s n n i , amely talán további elmélkedés kiindulópontjául s z o l g á l h a t . V a jon nem az-e gyakran a válság oka, hogy az érintettek nem i s igény
l i k az információt? Információ-hajlamnak nevezik as amerikaiak az i n formáció szenvedélyes keresésének kívánatos f o k á t , s az ember o l y k o r csodálkozik azon, hogy az információ-hajlam, a készség az i n f o r m á c i ó - vételre miért oly r i t k a tulajdonság. Bem t a p a s z t a l j u k - e újra meg ú j r a , hogy az információs anyag, a dokumentumok, az átnézésre és f e l dolgozásra, elolvasásra és átgondolásra váró irodalom egyre nagyobb bősége elriasztó hatást gyakorol? Se vajon meglepő-e ez akár az elaő p i l l a n a t b a n i s ? Képzeljük csak magunkat v a l a k i h e l y z e t é b e , akinek gyorsan döntenie k e l l , s akkor odalép h o z z á f i a t a l dokumentalleta munkatársa tanulmányokat, c i k k e k e t , beszámolójelentéseket, kartoték
lapokat, táblázatos kimutatásokat tartalmazó dossziékkal ea közli ve
l e , hogy azok tartalma véleményalkotás szempontjából annyira f o n t o s , hogy ismeretük nélkül nem szabad d ö n t e n i e . Nem bosszankodtunk-e v a l a mennyien, amikor egy fontos dokumentum elkészítése u t á n felhívták f i gyelműnket egy általunk addig nem i s m e r t , de különösen fontos c i k k r e , s ezáltal a r r a kényszerítenek b e n n ü n k e t , hogy fogalmazványunkat l é nyegesen átírjuk?
Sok esetben vonakodásunk mögött talán csupán az a bizakodás r e j l i k , hogy tudjuk, mi a f o n t o s , és nemcsak egyszerű lustaságról van BZÓ. Talán j ó , hogy i l y e n mély e hamis bizakodásunk, mert egyébként bizony kár volna sok jó k ö z l e m é n y é r t . Aki nagyon komolyan v e s z i a szakterületén megjelenő publikációk t ö m e g é t , l e l k i i s m e r e t e s e n , tudo
mányos pontossággal elhatározza, hogy csak akkor i r , ha megismerte
299
ARBTZ.H.t AB Információ válságának; okai
mindazt, amit arról már közzétettek, egész életén át csak o l v a s n i fog a n é l k ü l , hogy a rendelkezésére álló anyaggal valaha i s elkészül
ne, és Bchasem fog egyetlen s o r t sem l e í r n i . Vajon ez a célunk?
n y i l v á n v a l ó , hogy az információ válságának kísérd jelenségei, valamint az ember és az információ közötti kapcsolatok rendkívül komplexek. Jő volna tisztába jönni a z z a l , vajon mennyit ismerünk va
lójában abból az ismeretanyagból, amelyre szükségünk van. Sokakra riasztőlag hathat a v á l a s z . Az 1965. októberében Washingtonban t a r t o t t FID kongresszus egyik délutáni ülésén egy orvos egész prózaian tárta f e l a h e l y z e t e t . Egy orvoscsoport nagyszámú nemzetközi jelentő
ségű folyóiratból.választott k i néhány - mintegy egy évvel korábban megjelent - kiemelkedő c i k k e t , amelyeket a megfelelő tudományterüle
tek szakértőinek /sebészeknek, nőgyógyászoknak, belgyógyászoknak s t b . / ismernlök k e l l e t t v o l n a . Ezután megkérdezték az illető szakte
rületeken működő kiváló o r v o s o k t ó l , hogy ismerik-e ezeket a c i k k e k e t . Legalább 50 56-uk, s ő t , némely esetben 80-90 #-uk nemmel válaszolt a k é r d é s r e . Természetesen fölösleges az a m e g á l l a p í t á s , hogy az Egye
sült Államok esetében nem olyan országról van s z ő , amely elmaradt az orvostudomány terén; legyen szabad az Index Medieus-ra és a KEDLARS- r a emlékeztetnem. A kiválasztott magas színvonalú publikációk 50-80 {í-ának nemismerése annyit j e l e n t , hogy a kérdéses szakterület i r o d a l mának több mint 90 ?=-ét nem i s m e r i k . Bármilyen vonakodva ismerjük i s e l a t é n y t , mégie nagyon v a l ó s z í n ű , hogy szakterületünk a világiroda
lomnak csupán átlagosan 1 #-ét i s m e r i eredetiben és további 4 Jt-ot kivonatok, beszámolok, összefoglalók s t b . formájában; a fennmaradó 95 £-ről pedig semmit sem tudunk. Ebben az összefüggésben szakterü
l e t e n a j e l e n l e g oktatott szaktárgyat értjük /genetika, mikrobioló
g i a s t b . / . S talán még ez a becslés i s túlságosan o p t i m i s t a . Nem l e hangoló érzés-e az alkotó szamára, hogy már abban az időszakban i s , amikor még részt vesz az alkotó munkában, müvét rövid idő a l a t t e l sodorja az ár - senki sem tud r ó l a , eltűnik az emberek emlékezetéből, feledésbe merül?
Megemlítünk egy példát A n g l i á b ó l , amelyet az ASLIB / A s s o c i a t i o n of S p e c i a l L i b r a r i e s and Information Bureaux = Szakkönyvtarak és Tá
jékoztató Irodák Szövetsége/ k ö z ö l t . F i z i k u s o k a t és matematikusokat kérdeztek meg, végeztek-e irodalomkutatást tudományos munkájukkal kapcsolatban, A megkérdezettek 25 irodalomkutatást sohasem v é g z e t t . Azokon a helyeken, ahol irodalomkutatást i s végző dokumentáci
ós szerv m ű k ö d ö t t , a megkérdezettek 50 #-a ezt a s z e r v e t egyetlen e¬
setben sem v e t t e i g é n y b e . Kétharmad részük ugy szerezte meg a szük
séges szakirodalmi ismereteket, vagyis a kutatómunkájához felhasznál
ható irodalmi információkat, hogy az általuk o l v a s o t t cikkek b i b l i o gráfiáiban - többó-kevéBbé véletlenül - szereplő forrásokat k u t a t t a f e l , továbbá más kutatókkal f o l y t a t o t t beszélgetések sorén s z e r z e t t tájékozódást. Mindössze 8 #-uk lépett érintkezésbe könyvtarossal vagy dokumentációs szakemberrel, s csak 10 ?£-uk használt f e l könyv- tári k a t a l ó g u s t . I l y e n körülmények között érthető, hogy az Egyesült Államok egy magasrangú állami funkcionáriusa azt j a v a s o l t a : 100 000 dolláron a l u l i kutatási megbízás esetén mondjanak l e az Irodalomku
tatásról és tegyenek ugy, mintha egészen feltératlan területről l e n ne s z ó .
TMT 1 5 . é v f . 4-5.szám X968.április-május
Vajon lehet-e ezt - még ha gazdasági szempontból 100 5í-ig indo
k o l t i e - másként értelmezni, mint a végső kétségbeesés kifejezése
ként? liemlétezőnek t e k i n t e n i mindazt, amit nemzedékek alkottak,a nem
z e t i vagyon károsodásét Í B j e l e n t i , ami - óvatos becslés s z e r i n t - é¬
vente 2-3 milliárd dollára tehető olyan költségek m i a t t , amelyeket a meglévő ismeretanyag nemismerése okoz. Az e m i i t e t t jelenség a nemze
t i vagyon megkárosításán túlmenően szentségtörés Í B, az emberi méltó
ságba ütközik; nem engedhető meg, hogy nemlétezőnek tekintsük mind
a z t , amit a s z e l l e m i életben előttünk a l k o t t a k .
E z z e l nem akarom azt mondani, hogy f e l vagyunk vértezve a k é t ségbeesett hangulatok e l l e n . Aki az információs válság imént f e l s o r o l t okait s z e m l é l i , amelyek pedig távolról sem tekinthetők a válság- okok hiánytalan magyarázatának, ugy é r z i , olyan hajón van, amelynek elsüllyedése csak idő k é r d é s e . Az emberi f a j r a mondjuk, hogy homo s a p i e n s , de vajon értelmesek vagyunk-e még? Mindazokhoz az ismeretekhez éa tapasztalatokhoz m é r t e n , amelvek Földünkön feltalálhatók, amelyek
ről azonban nincs tudomásunk, nem váltunk-e "tudatlan emberek"-ké?
A kérdés pontos megvilágításéra közlünk még néhány adatot. I n duljunk k i egy viszonylag áttekinthető k i s szakterület konkrét szám
a d a t a i b ó l . A rákkutatás területén ez idő s z e r i n t mintegy 20 000 t u dományos munka j e l e n i k meg évente a v i l á g o n , vagyis naponta 60,a mun
kaszüneti napokat i s b e s z á m í t v a . Ahhoz, hogy ezt az anyagot valamely kutató e l t u d j a o l v a s n i , f e l t u d j a dolgozni, összefüggéseit meg tud
j a érteni és a kutatás rendszerébe be t u d j a s o r o l n i , napi 20 ó r á t k e l l e n e o l v a s n i a , feltéve, hogy egy közleményre átlagosan 20 percet f o r d í t h a t . A napi 60 c i k k azonban 50 nyelven j e l e n i k meg. Van-e f á j dalmasabb dolog a kutató számára, mint az a bizonyosság, hogy még ab
ban az esetben i s , ha mások vállalják számára az irodalom beszerzé
sét és anyanyelvére lefordítását, az ismeretlennek csak egy k i s t ö r e dékét t e h e t i magáévá? Végezzünk csak egy k i s s z á m i t á s t . Ha v a l a k i é¬
vente 300 napon át napi 3 órán keresztül olvasna - a j e l e n esetben a rákkutatási - szakirodalmat / s bizonyára ez a lehető legnagyobb t e l
jesítmény/, ugy 2700 c i k k e t , vagyis az u j publikációk 13 #-át tudná e l o l v a s n i , 87 i> - a dolgok j e l e n l e g i állása s z e r i n t - ismeretkörén k i v ü l maradna, B emellett a publikációk növekedési rátája továbbra i s meredeken n ö v e k s z i k .
E z z e l szemben a z z a l lehetne é r v e l n i , hogy egy kutató orvos ma már nem f o g l a l k o z i k a rákkutatás egész t e r ü l e t é v e l , hanem csak egy r é s z t e r ü l e t t e l , p l . a tüdő- vagy a g y o m o r r á k k a l . De v i g a s z l e h e t - e , vagy nem inkább ujabb aggodalomra ad okot ez a túlzott specializáló
dás? Bem kellene-e az említett kutatónak általános orvosi szakmunká
k a t , korábbi publikációkat, továbbá az orvostudományon kívül eső i r o dalmat, vagy ha már m á s t nem, legalább napilapot o l v a s n i a ? E z z e l szemben r á l e h e t mutatni arra,' hogy a referátum gyorsabban e l o l v a s h a t ó , mint az e r e d e t i munka, valamint a r r a , hogy a munkamegosztás t e hermentesíti az egyes embert. De mennyiben pótolja a referátum a z e¬
r e d e t i c i k k e t a kutató számára?
Beszéltem m á r arról a feltételezésről, amellyel önmagunkat á l t a t j u k , hogy t l . az az irodalom, amely többé-kevésbé véletlenül ke
rül a k e z ü n k b e , egyúttal a legfontosabb i s . De ez csupán éltalános 301
ARSTZ,H.: Az információ válságának okai
tájékoztatásul szolgálhat. Az a t u d á s , a k i m á s szakterület helyzeté
ről és fejlődéséről próbál t á j é k o z ó d n i , eléri a c é l j á t , ha összefog
lalókat és hosszabb kutatási jelentéseket e l o l v a s . Ds nem ez a prob
l é m a gyökeret ez csak kisegítő megoldás l e h e t . Az I g a z i probléma ab
b ó l á l l , hogy gyorsan, áttekinthetően, fontossági sorrendben kapjuk meg a tárgykörre vonatkozó információt, e Így előbbre jussunk a ma
gunk szakterületén - s e z z e l o t t vagyunk az információ válságának kellős k ö z e p é n .
Helyzetünk még kényesebbé v á l t a z á l t a l , hogy az információ s legutóbbi években mind a társadalomban, mind pedig a tudományokkal való kapcsolatában olyan h e l y e t s z e r z e t t m a g á n a k , amilyennel minded
dig nem r e n d e l k e z e t t . Az információt már nem a gondolkodás és c s e lekvés eredményének t e k i n t i k , tehát nem valami másodlagosnak, hanem közvetlen v a l ó s á g n a k . Messzemenően a valóság helyére lép: a társadal
mi feszültségeket már nem oldják f e l , a cselekvési impulzusokat m á r nem hajtják v é g r e , hanem információk utján v e z e t i k l e . Ezáltal az I n formáció iránti k e r e s l e t elsőrendű problémává v á l t .
Az Információ magasabbra értékelése azonban más módon l a k i f e j e zésre j u t . Felismerték, hogy az információnak nemzeti nyersanyag j e l lege van, hogy az információ f e l e t t i rendelkezés hasonló a s z é n , o l a j vágy vasérc birtoklásához. Az a kérdés t e h á t , hogy az információt ho
gyan l e h e t hozzáférhetővé t e n n i , hogyan lehet azt ez óriási k i n c s e t , amely a v a l a h o l publikált vagy nem-publikált dokumentumokban f e l h a l m o z ó d o t t , k i a k n á z n i , olyan megfontolásokra v e z e t , amelyek talán még a szükséges eszközök tekintetében i s hasonlatosak a természeti k i n csek feltárásánál felmerülő k é r d é s e k h e z .
Ha pedig már e s z k ö z ö k r ő l , pénzügyi ráforditésokról van s z ó , gon
doljunk a g é p e k r e . Mindnyájan egyetértünk abban, hogy gépi dokumentá
ció nélkül már nem létezhetünk. De álllthatjuk-e hasonló egyhangúság
g a l , hogy az elektronikus berendezésekre rábízhatjuk az információ válságénak megoldásét? Könnyen kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy a bámulatra méltó t e c h n i k a i haladás láttán a s z e l l e m i fejlődést figyelmen kivül hagyjuk. Ez utóbbi pedig attól f ü g g , milyen mélységig -tárjuk f e l az Ínformációt és tudjuk azt ellenőrzés alá v o n n i . Ha nem leszünk képesek mindazt az információhalmazt, amelyet az emberiség a múltban kísérletek, t a p a s z t a l a t o k és s z e l l e m i teljesítmény utján lét
r e h o z o t t , felhasználható állapotban t a r t a n i , annyit j e l e n t , hogy ú j r a meg újra energiát k e l l elpazarolnunk csak a r r a a célra, hogy a j e l e n l e g i szinvonalat tudjuk f e n n t a r t a n i . Ez pedig a tudományos és mű
s z a k i haladás végét jelentené.
Egy japán f i z i k u s , Masao KATARI p r o f e s s z o r , a FID v o l t alelnöke rámutatott a r r a , hogy az emberiség rendelkezésére álló információk mennyisége megfelel annak az információmennyiségnek, amelyet az egyén agyában tárolni k é p e s . Az emberi agynak h i h e t e t l e n képességei vannak;
f e l i s m e r , észben t a r t , rendez, kiküszöböli az emlékezetből a z t , ami lényegtelen, és bármely p i l l a n a t b a n reprodukálja, amire szükség van.
Ha az emberiség száméra annyira fontos információkat nem tudjuk éppen i l y e n hatékony módon aktivizálni, akkor az emberi alkotóképes
ség és a civilizáció fejlődése hamarosan hanyatlani fog. E b b ő l a ezem-
TMT 15.évi. 4- 5 . a z á m 1968.április-május
szögből nézve az információ ellenőrzése és irányítása egyike az em
beriség előtt álló legfontosabb távlati problémáknak.
Az ellenőrzés és az irányítás magában f o g l a l j a az adagolást i s . Az információ válságának éppúgy j e l e l e h e t a z , hogy az információ 1- génylőjét elárasztják irodalmi f o r r á s o k k a l , mint az, hogy ha e g y á l t a lán nem j u t ezek birtokába. M i n é l több irodalom van felhalmozva, mi
n é l pontatlanabbul van feldolgozva és m i n é l általánosabb kérdéseket tesznek, annál könnyebben i n d u l meg a tárgyszavak és elmek á r a d a t a . Az információ válságán csak akkor leszünk ú r r á , ha a publikált anya-, got a legfontosabbra sikerül összesűrítenünk, k i tudjuk választani belőle a z t , ami a haladást szolgálja, s kizárólag ez utóbbit adjuk tovább - jól f e l d o l g o z o t t formában - az i g é n y l ő k n e k . Ez esetben azon
ban jóval többet értünk e l pusztán t e c h n i k a i e r e d m é n y n é l , Jacob BOECEHAEDT svájci t u d ó s , Bok évtizeddel ezelőtt páratlan éleselméjü- séggel n y i l a t k o z o t t , amikor a következőket mondta: "Azt óhajtom, hogy minden, ami gépesíthető, lehetőleg t e l j e s mértékben gépesítve legyen, hogy ezáltal a szellemnek m i n é l több e r e j e és szabadideje maradjon a r r a , ami nem gépesíthető."
Célunk egyedül az l e h e t , hogy az emberi s z e l l e m e t , amelynek a létrehozott értékeket köszönhetjük, újból megszabadítsuk m i n d a t t ó l a t e h e r t ő l , amelyet r á r a k t a k . Az emberi méltóság azt k í v á n j a , hogy az alkotó ember ismét szabad lélegzethez Jusson és k i s z a b a d u l j o n a f o j togató p a p í r á r a d a t b ó l .
Ehhez még egy további gondolat k a p c s o l ó d i k . A természet k o r l á t o kat Bzabott az ember felfogóképességének, agyveleje feldolgozóképes
s é g é n e k . Századunk elejéig az ember e korlátok között mozgott. A z ó t a túlterhelik i n f o r m á c i ó k k a l , akárcsak z a j j a l és egyéb olyan hatésok
k a l , amelyek az érzékszerveket izgatják. Kincs már módunkban a ben
nünket elárasztó információk között v á l o g a t n i . Mindenki, a k i irodá
ban, közhivatalban, iparvállalatban vagy kutatóintézetben dolgozik, i s m e r i a z t a nagytömegű feljegyzést, amelyek mindegyike ezt a paran
csoló mondatot tartalmazza: Azonnal e l o l v a s a n d ó, ami a z t j e l e n t i , hogy azok tartalmát p i l l a n a t n y i késedelem n é l k ü l tudomásul k e l l ven
n ü n k . Akár jelentééről, h i r ö s s z e f o g l a l á s r ó l , a napisajtó kiértékelé- Béről, rádiókommentárról vagy bármi m á s r ó l van szó - azonnal tudomá
s u l k e l l v e n n ü n k és az információt észben k e l l tartanunk; ehhez já
r u l még a h a n g s z ó r ó , televízió s t b . utján s z e r z e t t i n f o r m á c i ó . Miu
tán pedig az emberi felfogóképesség k o r l á t o z o t t , az említett i n f o r m á c i ó s eszközök jelentős m é r t é k b e n terhelnek b e n n ü n k e t , mert igy csak
a fennmaradó időt használhatjuk f e l az elsődleges közlemények, az u j irodalom tanulmányozására. Energiánknak tehát csupán töredéke marad meg az utóbbi e m i i t e t t célra - s s z ugyancsak része az Ínformáció v á l s á g á n a k . Cogito, ergo sum /gondolkozom,tehát vagyok/, mondta egy
kor DESCARTES, a nagy f i l o z ó f u s . De hogyan találjunk i d ő t az e l m é l k e d é s r e , a legnemesebb hivatás gyakorlására?
S e z z e l fejtegetéseim végére értem. Meg k e l l kísérelnünk á t k ü z - deni magunkat a válság külső b u r k á n , a publikációk zavaros tömegén, az adatokon és az egyéb információs elemeken, valamint a. n y e l v i ne
h é z s é g e k e n , e a dolog lényegéig h a t o l n i . Csakhogy egészen sajátos h e l y z e t t e l állunk ezemben. Ez nem f i z i k a i m é r e t e k k é r d é s e . Az a k é r -
503
A R H T Z . H . : A Z i n f o r m á c i ó v á l s á g á n a k o k a i
d é s , b i z t o s í t a n i t u d j a - e a z e m b e r i s á g - k i v á l ó k é p v i s e l ő i n k e r e s z t ü l - a z i n f o r m á c i ó t , s be t u d - e h a t e l n i o l y a n s z e l l e m i t e r ü l e t e k r e , a m e l y e k t o v á b b i f e l t á r á e á t s z o r g a l m a s s z a k e m b e r e k v é g e z h e t i k e l . A r o p p a n t i s m e r e t a n y a g , a m e l y e t f o l y t o n o s a n u j f e l i s m e r é s e k g a z d a g í t a n a k , s m e l y n e k f e l t á r á s á b a n e g y r e t ö b b e n ós t ö b b e n v e s z n e k r e s z t , v a l ó s á g g a l e l á r a s z t j a a z e m b e r i s é g e t , a m e l y nem k é e z ü l t f e l e r r e .
Kern k e l l v i s s z a r i a d n u n k az e t i k a k é r d é s é n e k é r i n t é e é t ő l sem.
T u l b e c s ü l t e - e az ember ö n m a g á t , e l h a g y t a - e a f ö l d e t , a m e l y f e n n t a r t á s á r a v o l t r e n d e l v e . Hogy HEBEEL K a u n d a l e s - é n e k s z a v a i v a l é l j ü n k : m e g l a z i t o t t a - e a t a l a j t , a m e l y s z ü l t e , a m o s t , b o s s z ú b ó l , s z é t z ú z z a ? Vagy m o s t t a n u l t a c s a k meg, h o g y a n k e l l f e l h a s z n á l n i a a benne l e v ő e r ő k e t ? Az e k é r d é s e k r e a d a n d ó v á l a s z o k t ó l f ü g g , h o g y a k á o s z v á r - e r á n k , v a g y p e d i g c s a k a k i e g y e n s ú l y o z a t l a n s á g k o r s z a k á n m e g y ü n k m a j d k e r e s z t ü l , s a z u t á n m e g t a l á l j u k h e l y ü n k e t a v i l á g b a n , v a l a m i n t m e g s z e r e z z ü k a z i n f o r m á c i ó p r o b l é m á j á n a k m e g o l d á s á h o z BZÜkséges k é p e s s é g e t l s .
0O0
