TMT 30. évf. 19B3/5.
Poszter-konferencia - a tudományos kommunikáció új formája
Konferenciák és problémáik
A tudományos kommunikáció „konferencia" fogalma nem újkeletű. A megbeszélések, viták mai formája a 17.
század tudományos társaságaiban és akadémiáin jött létre. Az első értekezleti „kísérő dokumentumról" a Cambridge-i Egyetem katalógusában, az Union Catalog of Scientific Conference Proceedings 1644-1972-ben találhatunk közelebbi adatokat. Eszerint az első konferencia-jelentést 1644-ben adták k i , 21 évvel megelőzve az első tudományos folyóiratot, a Journal de Scavans-t\
A konferencia-jelentések kiadásának fejlődése nem volt olyan gyors, mint a folyóiratok kiadásáé, bár számuk állandóan növekedett:
1815-1849 között: 21 1850-1870 között: 124 1 8 7 1 - 1 9 0 0 k ö z ö t t : 1499 1958-ban: 5 000 1977-ben: 10 000
konferenciáról adnak a dokumentumok hírt.
A konferenciák napjainkban egész iparágakat foglal
koztatnak, mint pl. a vendéglátóipart, a turizmust és a nemzetközi konferencia-központokat tervező építésze
tet. Vonatkozásukban különösen kiemelendő a nyomdá
szat és a sokszorosító ipar szerepe. A becslések szerint szinte minden konferenciáról jelentés is készül. A havonta megjelenő Index of Conference Proceedings Received 1978-ban 14 ezer konferencia-jelentést tartal
maz.
A konferenciák ismert előnyeit azonban egyre inkább háttérbe szorítják az azok mennyiségéből, résztvevőik túlterheltségéből és túlméretezéséből eredő hátrányok.
Egyre több bírálat éri a ,jet set"-et, azaz a nagyvilági társadalmi réteg mintájára az egyik divatos fürdőhelyen rendezett konferenciáról egy másik hasonló helyen tartott konferenciára utazgató tudósréteget is.
A résztvevők nagy tömege miatt nemigen van mód a szünetekben kialakuló közvetlen beszélgetésekre, viták
ra. Sőt a konferenciák tárgyaló szakaszaiban sem kerülhet sor rájuk, mert a „szertartás" csupán a speciális előadások felolvasására és a hatalmas termek hátsó sorai
ból már kivehetetlen képek vetítésére korlátozódik. A vi
ták kialakulását részben az időhiány, részben a résztve
vők tömegének áttekintetetlensége zárja ki.
Ha a konferenciák előnyeivel a tudományos világ továbbra is élni akar, el kell gondolkodnia újjászerve
zésük lehetőségein.
A poszter és a poszter-konferencia
A helyzet megváltoztatásához arra van szükség, hogy a konferencia eredeti célja — az információk továbbítása, a viták és véleménycserék megtermékenyítő hatása — újra előtérbe kerüljön, a szakemberek lehetőséget kapjanak arra, hogy kisebb-nagyobb csoportokba verőd
ve beszélgethessenek.
Ennek egyik módja az új, sokat igérő forma, az ún.
poszter-konferencia.
Nem új a poszter, azaz a plakát fogalma sem. Az első posztert a 16. században Luther Márton ösztönzésére id.
Lucas Cranach készítette a pápaság elleni tiltakozásul. A- 20-as évek Amerikájában a pop art keltette újra életre, azóta bejárta jól ismert diadalútját, és megkezdte bevonulását a tudományba is.
Az 1974-ből származó első részletes magyarázatok egyike szerint a poszter-konferenciák hivatottak arra, hogy a hagyományos konferenciákat kiegészítsék vagy helyettesítsék. A szerző (előadó) egy nagyobb helyiség
ben, nagy táblákon mutatja be diagramjait, táblázatait, képeit, és mintegy l - l i/2 órán keresztül kész velük kapcsolatban részletes felvilágosítást adni, az érdeklő
dőkkel vitába bocsátkozni. A látogató maga döntheti el, hogy megelégszik-e a táblára vetett egyetlen pillantással, kiragadva belőle a legfontosabb adatokat, vagy nagyobb lélegzetű beszélgetést kíván-e a szerzővel folytatni. Ily módon a szóban forgó idő alatt könnyű dolog akár 20 előadást is tartani, Ül. anyagukat, lényegüket közreadni.
Persze a táblák — ha kell — hosszabb időn át is közszemlére bocsáthatók.
1970—1976 között a szakirodalom a véleménycseré
nek e formájáról kedvezően nyilatkozott. Eszerint elképzelhető, hogy az új ötlet realizálása megszakítja az előad ás-monológok további útját, időt és teret teremt a szabad vitáknak, és lehetőséget nyújt a közvetlen, személyes kapcsolatok kiépítésére. Hátránya, hogy ezáltal elvész az a pedagógiai érték, amelyet a fiatal szakemberek számára egy-egy nagyobb hallgatóságnak tartott előadás nyújthat.
Az 1977-1979-ben közreadott vizsgálati eredmények megerősítik a poszter-konferenciákról szóló fenti megál
lapításokat, és kiemelik előnyeiket. Azon felül, hogy a kötetlen beszélgetések az előadók és partnereik számára egyaránt hasznosak, a rugalmas forma azt is lehetővé teszi, hogy az utolsó pillanatban benyújtott előadásokat se kelljen visszautasítani. Ráadásul e forma esetén a
„hallgató" az új ismeretekét saját egyéni képességeinek megfelelő sebességgel és mennyiségben foghatja fel, s ez olyan előny — furcsa, de mégis így van —, amelyre eddig általában nem fordítottak kellő figyelmet.
A poszter-konferenciákkal kapcsolatos vélemények az alábbi pontokban foglalhatók össze:
több idő jut a párbeszédekre,
gondosabban fogalmazott kérdések tehetők fel,
211
Beszámolók, szemlék, közlemények
az előkészítés és a lebonyolítás nyugalmasabb mederben folyik, mint a hagyományos konferenciák ese
tében,
több lehetőség nyílik a futó tájékozódásra,
az információk könnyebben és jobban foghatók fel, többet és jobban lehet tanulni,
a lényeg gyorsabb felfogása után azonnal eldönthető, hogy kíván-e valaki a szerzővel vitába bocsátkozni,
a kisebb részletkérdések is megbeszélhetők,
a szerző (előadó) beszélgetés közben könnyebben igazodhat beszélgető partneréhez,
a rendezés költségei kisebbek.
Az első poszter-konferenciát 1970-ben Svájcban rendezték a 8. nemzetközi biokémiai kongresszus részeként. 1975 óta az ilyen jellegű megbeszélések száma erősen megnőtt. Tartalmilag ezek a konferenciák ma elsősorban a természettudományok és a technika interdiszciplináris területeit érintik. A jól sikerült poszter-konferenciáknak számos példája hozható fel Amerikából és Európából egyaránt. Ezek között akad olyan, amelyet kizárólag csak ebben az új formában rendeztek, de van olyan is, ahol e forma a hagyományos konferencia részét képezi. így pl. megemlíthető az 1979.
évi balatonaligai kohászati anyagvizsgálati ülés, ahol közel 8 órát tartottak a plenáris előadások, 2 órát szenteltek kerekasztal beszélgetéseknek, 8 órát pedig a poszter-konferenciáknak.
Az új forma tulajdonképpeni hátránya a konferencia- jelentések hiánya, s itt kapcsolódnak hozzá a biblio
gráfiai és könyvtári szempontok.
A poszter-konferencia és a könyvtáros
A konferencia-jelentés a könyvtári állománynak talán legnehezebben beszerezhető, feldolgozható és visszake
reshető része. Jól ismertek a nehézségek: a bibliográfiai adatok egységes feltüntetésének hiánya, az azonosítás, a felkutatás nehézsége, az információs érték kétségbevoná
sa, gyakran a túlságosan magas ár. Ügy tűnik, hogy még a nagy nemzetközi szervezetek, mint az IFLA vagy az Unesco sem képes ezt az oly annyira heterogén anyagot teljes egészében összefogni; ez legfeljebb csak J rendező (publikáló) ország szintjén lehetséges. A konferencia-je
lentések gyűjtése, feltárása a nemzeti könyvtárak vagy a központi szakkönyvtárak feladata.
A könyvtárosnak tisztában kell lennie azzal, hogy ez a nem-könyv jellegű dokumentum fontos információs forrás, és ezért vállalalnia kel! az ebből adódó, nem mindig egyszerű feladatokat. Sokat enyhítene a gondo
kon, ha a könyvtáros részt vehetne a konferenciák előkészítésében, a szervezőbizottság tagjaként, vagy legalábbis vele szorosan együttműködve hasznosíthatná tapasztalatait a publikációk megjelentetésénél. Ehhez felhasználhatja az IFLA, az ISO és más szervek
ajánlásait. Az egységes megjelenési forma előbb országos, majd nemzetközi szinten egyaránt megkönnyítené a beszerzés, a tárolás és a feltárás munkáját. Meggondo
landó az is, hogy nem lehet-e a gyűjtésbe bevonni az előadások nem publikált kéziratait is.
A konferencia-jelentésekkel kapcsolatos eddigi vizs
gálódások és felmérések azonban a jövőben kiegészí- tendők azzal, hogy a poszter-konferenciák ugyancsak szolgáltathatnak olyan, ha egyelőre nem is tipikus anyagot, amellyel a könyvtárnak ezentúl foglalkoznia kell. Azzal persze mindenképpen számolni kell, hogy e téren még sok nehézséget kell leküzdeni.
A könyvtárosnak oda kell hatnia, hogy a poszter
anyagok a konferencia-jelentésekhez hasonlóari kiadásra kerüljenek, és i t t is törekedni kellene az egységes megjelenési forma megteremtésére. El kell dönteni azt is, ezek az anyagok hogyan tárolhatók a legcélszerűbben. A nagy alakú táblák esetleg acélszekrények fiókjaiban fektethetők, bár valószínű hogy - amennyiben ez technikailag megoldható — a tárolás mikrofilmlapon egyszerűbb.
A poszter-anyagok az utolsó 5—7 év alatt kerültek előtérbe, és sok ponton érintik a tudományos kommuni
káció problémáit: rövidek, szemléletesek, jól áttekint
hetők. Amíg csak a konferencia szervezési céljait szolgálják, alig érintik a könyvtári problémákat, de ha ennél előbbre lépünk, mindjárt könyvtári érdekűvé válik a kérdés.
1813-ból származik a mondás: „Az élet oly rövid és annyi a könyv!" Nem kellene-e ezt megváltoztatni? „Az élet oly rövid és annyi a konferencia-jelent és, és most még a poszter is...!"
/SCHMIDMAIER, D.: „Poster Sessions" als ein neuer Gesichtspunkt in der wissenschaftlichen Kommu- nikation - Allgemeine Probleme und bibliothek- wissenschaftliche Aspekte. - Zentralblatt für Bibliothekswesen, 95. köt. 11. sz. 1981. p.
488-492/
(Dezső Zsigmondné)
212
