SZOKOLAY: VERS 21
Kimenet Muszka Józsi bácsi mellé sodródott.
— Köszönöm magának1, Józsi bácsi. Akkor azt hittem, ellök magától. Ma már tudom, maga látott messzebb... Köszönöm...
— Ne nekem köszönd, fiam; annak," aki mindőnket irányít.
Boldogan, büszkén és megnyugodva lépett ki a kapun» Hjái végleg eldőlt1 minden. Most indult el igazán az úton.
SOMFAI LÁSZLÓ
• VLADIMÍR MAJAKOVSZKIJHOZ Majakovszkij elvtárs, ma délelőtt a verseivel beszélgettem.^
Apró felhők sorakoztak az égen s szellők röpdöstek körülöttem.
Bennem meg a határtalan erő és az egyre boldogabb szabadság ú j célokkal, tervekkel zengett, melyek kedvem égig dobálták;
könyvekre gondoltam, tanulásra, s hogy a nyáron hol nyaralok majd;
s versek vittek még magasabbra, mert szeretem ai szárnyaló diait.
Ezért szólítom most. meg önt és szembenézve erősen s bátran ezérlt rázom; kezét. Ó, jöjjön
s nélzzen hát szét a mi hazánkban:
Itt Szegeden, a Tiszaparton, építünk most egy kombinátot, s az a munkás, kihez hasonlót 'Amerikában maga látott, - \ most versenyben dolgozik s tudja mért dolgozik! S nemcsak a város, az egész ország biztos tervvel közeledik a népek ú j korához!
Dadognak a Szavak a számon.
Nem tudom1, mit mondjak el Önnek, hogy mindent: lásson benne és h o g y . . . De érzi biztos, mért pörögnek
itt a gépek, hisz százszor jobban látott, mint én! De jön a szó, hogy . hallja: felkelt millió munkás, s Amerikában áz az elvtárs, akiit Ön verssel vezetett az öntudatnak újabb fokára,
sztrájkol most és egyre erősebb . fegyverrel készül a szabadulásra!
Itt ülök a padon. Versek s az ország rajzik körülöttem..
T I S Z A T A J
Majakovszkij elvtárs, maga biztat, hogy magam módján kifejezzem!
Maga volt a költő! Szívemben tervekkel, örök lobogással nézek át most fénylő korába, s élek tovább hős lángolással.
Maga tudja, mily szép az élet, hogyha szabadság van s a gondok olyanok csak, bogy bizjton tudjuk:
holnapra mindet kijavítjuk!
Maga tudja, mért szép az élet, hisz így élt már, ahogy mi élünk, mi, akik a szocializmus
csodálatos korába léptünk!
SZOKOLAY GÁBOR
B É K E Tavaszi szál kószál a kertben,
körül susogja1 mind a fákat, méhecske) zümmög önfeledten
a szirmát bontó tulipánnak.
Tavaszi szél emeli; szoknyám,
a nap rámköszön meghatottan.
Lent, túl a kerten a napos táj fölött a motor zaja robban.
A; domb' alatt fénylő barázdák
feküsznek egymás mellett sorban.
A traktorok vidáman szántják ai földet, ott lent, a laposban.
Tavaszi szél játszik a réten, viháncol, emeli a szoknyám.
'A' távolból, a dörgő gépen
búgom „int1: vidám traktoros lány.
Megyek' felé, viszem ebédjét, elmarad már a falu vége.
Dél van, a nap mosolygón néz szét-, szép a világ, oly szép a béke!
BÉKÉS VIRÁG
