Öngyilkosságok Ausztriában, 1960

STATISZTIKAI EBODALMI FIGYELÖ

globális teljesítési indexének elemzését

szolgálják. A globális teljesítést meghatá-

rozó tényezők indexeinek képlete-ivel kap- esd'atban több megjegyzést kell tenni.

Először, a termelés struktúrájában be—

állott változás hatását kimutató indexnél, a minőségi tényezőket -——— az önköltségét ' és az eladási árat —- nemcsak a tervada—

tokból lehet venni, hanem a tényleges adatokból is Az elsőnek a képlete

27411 01. fűt et

29120! 239: pt

a második változatnak pedig . Eg, - cl

. Ea: ' P;

1 :

Eg, - el zal ' pl Is:

ahol

(1 -—— a termelés mennyiségét, c -——e az önköltségét és

p -- az eladási árat jelenti. (t a terv- adat, 1 a tényleges adatok jele.) Altalaban inkább az első képletet része- sítik előnyben anélkül, hogy kimutatnák milyen tulajdonságokkal is rendelkezik ez a módszer.

Másodszőr, egyes statisztikai tanulmá- nyokban a tényezők hatásának szétválasz—

tását nem osztással, hanem kivonással, különbségükkel mutatják ki. Ezzel kap—

csolatban szükséges volna az egyes ln- dexek tartalmának közelebbi megvizsgá—

lása.

Végül, az önköltség és az eladási ér ha—

tásait kifejező index képleteinél, egy za—

varos módszertani aspektus figyelhető meg. Ismeretes, hogy az indexek módsze—

rének alapja a láncszerű behelyettesités.

Igen elterjedt az a változat, hogy először behelyettesítik a mennyiségi tényezőt (a termelés volumene és struktúrája) és ez- után mindegyik minőségi tényezőt külön- külön, rendszerint először az önköltségét és azután az eladási árat. Az utóbbi idő- ben egy másik változatot is használnak, amelyikben először a minőségi tényezők hatását tételezik fel és csak azután a mennyiségiekét. Mind a két változatnál azonban a már egyszer behelyettesített tényező a továbbiakban is behelyettesítve

449

marad, mert ez a lánchelyettesítés alap- követelménye. Az árindexnél azonban ezt a követelményt nem tartják be. Igy,ha feltételezzük, hogy a termelés struktúrá—

jának változása (mennyiségi tényező) után azönköltséget helyettesítjük be, akkor az önköltség hatását kimutató képletben a terv szerinti eladási árat (291 P:) és nem a tényleges árat (Eg1 p,) kellene szerepeltetni. Azt lehetne hinni, hogy itt az izolált hatások eljárását alkalmazzuk.

Ez a megállapítás azonban nem pontos, mert mint ismeretes, a szocialista statisz—

tika indexeinek egész szerkezete a lánc—

helyettesitéSen alapszik, mely eljárás pe—

dig kizárja az izolált hatások felhaszná- lását. Nincsen egyidejű vegyes eljárás a lánchelyettesitésre és az izolált hatásokra.

Ez a három módszertani probléma, ter- mészetszerűen felveti az ,,1000 lej terme—

lésre jutó költségekre" ható közvetlen té—

nyezők elterjedt képleteinek a lánchelyet—

tesítés mindkét változata alapján való tü—

zetes és részletekbe menő elemzését.

Szerzők az elemzést három indexrend—

'szerrel végzik el, éspedig

1. az 1000 lei termelésre jutó költségek komplex indexének tényezős indexekre való felbontásával,

2. az 1000 lei árutermelésre jutó költ—

ségek abszolút különbségének tényezőkre való felbontásával,

3. az 1000 lei árutermelésre jutó költsé- gek relatív különbségének tényezőkre való felbontásával.

Szerzők végső következtetésként levon—

ják, hogy az ,,1000 lei árutermelésre jutó költsége " indexének megállapítása folyó—

árakon, nem egyszerűsíti, hanem felesle—

gesen komplikálja a tervezés és az ön—

iköltségcsökkenés mérésének módszertani problémáit. E mutató alkalmazása nem in—

dokolt, mert az összehasonlítható termé—

kek önköltségcsökkenésének indexénél csak egy látszólagos hiányosságot küszöböl ki, helyette azonban sokkal nagyobb hiá—

nyosságok jelentkeznek.

Az elmondottakat szerzők számszerű példán is bemutatják.

(Ism.: Pallós Emil)

DEMOGRÁFIA

ÖNGYILKOSSÁGOK AUSZTR IÁBAN, 1960.

(Selbstmordhandlungen im Jahre 1960.) — Sta—

tist'lsche Nachrichten. 1961. 11. sz. Melléklet,

3—11. p.

Az Osztrák Központi Statisztikai Hiva- tal korábban megjelent ,,Selbstmordhand- lungen" c; kiadványa szerint 1955 óta Európán belül állandóan Ausztriában a legmagasabb az öngyilkosságok gyakorisá- gának arányszáma. (1959-ben 100 000 18—

kosra számítva 24,8 öngyilkosság esett).

Jelen kiadvány a legújabb adatok birto- kában megállapította, hogy 1960-ban javu- lás következett be az öngyilkossági arány- szám tekintetében 1959—hez képest: a 100000 lakosra eső öngyilkosságok száma 23,1-re csökkent.

1960—ban Ausztriában 1629 öngyilkossá—

got követtek el: ebből 65,8 százalék volt a férfiak és 342 százalék volt a nők aránya.

450

A legtöbb öngyilkosság —— az egész évben elkövetett öngyilkosságoknak csaknem 105 százaléka —-— június hónapbanvolt, a legkevesebb (6,9 százalék) decemberben fordult elő.

Az öngyilkosságok legnagyobb százalék—

aránya az előző évekhez hasonlóan a 45——

64 évesek kor-csoportjában volt megfigyel—

hető (az összes öngyilkossági eset 44,6 szá- zaléka jutott e korcsoportra).

Az öngyilkosságok módja tekintetében 1960—ban, mint 1959—ben is, az akasztás általi halál állt az első helyen (az összes öngyilkosság 51,5 százalékát ily módon kö—

vették el), ezt követi a háztartási és egyéb gáz belélegzésével okozott halál (116 száza—

lék),

(6,9 százalék) és a fulladás (6,8 százalék) szerepel. A magasból való leugrással elő—

idézett öngyilkosságok aránya 5,1 száza- lék; a fájdalomcsillapító vagy altatószerek bevétele által elkövetett öngyilkosságok 4,8 százalékban szerepeltek az öngyilkos- ságok összes számában. Az öngyilkosság módja jelentős eltéréseket mutatott a férfi és nő öngyilkosok esetében. Bár mindkét nem esetében a legtöbb öngyilkos akasztás útján vetett véget életének, de az arány férfiak esetében 60,4 százalék, nők eseté—

ben 34,3 százalék volt, a gázmérgezés által elkövetett öngyilkosságok aránya a nőknél 26,2 százalék, a férfiaknál 10,7 százalékkal szerepelt stb.

Az 1960—ban elkövetett öngyilkosságok—

nak csaknem 30 százaléka Bécsre jutott.

A kiadvány igen részletesen foglalkozik a fővárosban történt öngyilkosságokkal és ezekről az országosnál nagyobb részletes-

ségű statisztikai anyagot közöl.

A fővárosban történt öngyilkosságok elemzésének szerkezete hasonló az öngyil—

kossági esetek egész Ausztriára vonatkozó elemzéséhez, azonban a Bécs viszonylatá—

ban rendelkezésre álló bőségesebb statisz—

tikai adatok lehetővé tették az öngyilkos- ságoknak az öngyilkos családi állapota, vallása, és az öngyilkosságot kiváltó ok szerinti tárgyalását is.

(Ism.: Kármán Tamásné)

FRENKEL, J

vAurozAsox A MEZÖGAZDASÁGI NÉPESSÉG

SZÁMÁBAN És ÖSSZETÉTELÉBEN lose—1960 KÖZÖTT LENGYELORSZÁGBAN

(Zmiany stanu i struktury ludnosci rolnlczej W Palace w latach 1950—1960 w swietle pierwszych wynlkow splsu powszechnego.) ——

Gospodarka Planowa, 1961 8—9. sz. 21—26. p.

A lakosság számában és összetételében történt változások mérése Lengyelország;

ban 1960 előtt nem történt kellő pontosP

harmadik halálokként a lőfegyver

séggel. Az ebből származó tájékozatlanság akadályozta a munkaerőmérlegekkészíts"

sét és a népesség, különösen pedig az " _- néprétegek jövedelmi viszonyainak tanúk mányozáSát.

Az 1960. december 65-án végrehajtott lege * utóbbi népszámlálás adatai lehetőséget nyújtanak e hiányosságok kiküszöbölésére, valanúnt olyan rendszer kidolgozására is, amely folyamatosan biztosítja a fenti és egyéb hasonló célokra szükséges népesség—

statisztikai adatokat.

A tanulmány a mezőgazdasági népesség szempontjából foglalkozik a kérdéssel és az alábbi problémák tisztázását tűzte'kl feladatként.

1. A mezőgazdasági népességszám válto—

zásainak mechanizmusa a többi népzeteg számának változásával kapcsolatban.

2. A lengyelországi mezőgazdasági né- pesség számának tényleges fejlődéw az

1950—1980. években.

3. A mezőgazdaságból elvándorló népes—

ség száma és az elvándorlás üteme a fenti

évtizedben.

4. A mezőgazdasági népesség korössze—

tételének változása.

A fenti pontokban foglalt folyamatok—

ban, megfelelő elemzés alapján, bonyolult társadalmi-gazdasági hatások befolyása mutatható ki. A tanulmány ezekkel nem foglalkozik, hanem csupán a folyamatok lebonyolódásának formális statisztikai kérdéseit elemzi. Ebből a szempontból elsősorban a lakosság viszonylagos számá- nak változása vet fel számos olyan kér—_

dést, amelyeknek tisztázása fontos előfel—

tétele annak, hogy a népességszám válto—

zásával kapcsolatos kérdések elemezhetők legyenek.

A viszonylagos népességszám vizsgálatá—

nál szerző az alábbi képletet alkalmazza:

trw : (tn "" is)?

Ur!

ahol

tm, —— a mezőgazdasági népességszám csökkenésének üteme,

U,,IUN -——- a nem mezőgazdasági, illetve a mezőgazdasági népesség arány- száma az alapidőszakban,

t,, —— a nem mezőgazdasági népesség változásának üteme,

t., -— az egész népesség változásának üteme.

A lengyelországi mezőgazdasági népesség abszolút száma (tm) az 1950—1960 neeem évtizedben évi 0,3 százalékkal esőkkent, relatív száma (tm) azonban évről évre 1,B százalékkal volt kisebb.