Hoffman, E.: Összehasonlító üzemelemzés és üzemstatisztika a mezőgazdaságban

STATISZTlh'Al IRODALMI FIGYELÖ

383

termelőtevékenységét. A mutatószám a be—

számolási időszakban előállított késztermé- kek, félkésztermékek, ipari szolgáltatások

ésabefejezetlen termelés állománykülön—

bözetének értékét tartalmazza, levonva eb—

ból a termeléshez felhasznált munkatár—

gyak és az állóeszközök leírásainak érté—

két (változatlan árakon). Ha az anyag—

felhasználás változatlan árakkal közvet—

lenül nem értékelhető, az árváltozások kiszűrésére használt korrekciós együtt—

hatót a bruttó termelés változatlan áras és folyóáras értékének szembeállításával kell meghatározni.

Következtetések,

A bruttó termelés mutatója nem alkal—

mas a vállalat, főhatóság stb. egyéni ter—

melőtevékenységének meghatározására,

így szükség van további mutatószámok bevezetésére.

A vállalat munkájának premizálás szempontjából való elbírálását négy mu—

tatószám: 1. árutermelés, 2. az összes köz—

gazdasági hasznos eredmény, 3. munka—

termele'kenység (2. sz. mutató alapján

számítva), 4. önköltségcsökkentés mutató—

száma alapján kell elvégezni.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

Az 1960. évi nemzetközi mezőgazdasági statisztikai adatfelvételek programja

Programme du rccensement mondial de l'agri- culture en 1960_ Rome. 1937. FAO. 81 p.

A tízévenként világviszonylatban meg- tartott mezőgazdasági cenzusok célja, hogy nemzetközileg jól összehasonlítható statisztikai adatokat adjanak, amelyek a nemzeti statisztikák ellenőrzéséhez is támpontokat nyújtanak, továbbá, hogy a mezőgazdasági statisztikai módszereket azokban az országokban is bevezessék, amelyek ez ideig nem rendelkeztek ilye—

nekkel, vagy amelyekben ezek kiegészí—

tésre szorulnak. A cenzus programterve—

zetét 1957—ben Rómában, Kairóban, Washingtonban, Lisszabonban és Bang—

kokban tartott regionális statisztikai ér—

tekezleteken vitatták meg és a javasolt

változtatások végrehajtása után a FAO 1957. novemberben tartott kilencedik ér—

tekezlete hagyta jóvá.

A program, mely az 1950. évi mezőgaz- dasági világstatisztikai felvételek tapasz—

talataiból indul ki, nagyobb súlyt helyez a tulajdonjogi viszonyok, a mezőgazdaság gépallományának és a vetésterület meg—

oszlásának számbavételére. A program az egyes országok különleges adottságai

miatt sok kérdést, illetve statisztikai táb—

lát fakultatívnak minősített. Az egyes or- szágok viszonyaiknak megfelelően kivá—

laszthatják a részükre megfelelő táblá—

zatot. Míg a múltban általában az összes

jelenségeket teljes adatfelvétel útján vet- ték számba, az új terv messzemenően figyelembe veszi a különböző részleges

(reprezentatív) felvételi módszerek alkal—

mazásának lehetőségeit.

A program az adatfelvétel tárgyának megfelelően tíz fejezetre oszlik (O : az üzem, a termelő és tulajdonjogi viszo—

nyok, 1 : művelési ágak, 2 : vetésterü—

leti megoszlás, 3 : állatállomány, 4 : munkaerő, 5 : a mezőgazdasági üzemek lakossága, 6 : gépek, energia, szállítási

eszközök, 7 : öntözés és lecsapolás, 8 :

trágyázás és talajjavítás, 9 : erdészeti és halászati termékek). Minden fejezet egységes egészet alkot és 1. bevezetésből, 2. a javasolt kérdések felsorolásából, 3.

a fogalmak meghatározásából, valamint magyarázó szövegből és 4. a javasolt sta—

tisztikai táblákból áll.

A program nem tartalmaz alsó határt a felvétel tárgyát képező üzem nagysá- gát, állatállományát vagy termelését illetően.

Az 1960. évi program —— az 1950. évi—

vel szemben —- lényegesen növeli a meg—

küldésre szolgáló táblák számát, s hang—

súlyozza, hogy az egy hektár nagyságú

vagy azon aluli üzemek adatai is feldol—

gozhatók nemzetközileg összehasonlítható formában.

A FAO a gazdaságilag fejletlen, illetve a statisztikai felvételekhez és azok fel- dolgozásához szükséges ismeretekkel nem rendelkező országokat megfelelő útba—

igazítással (nyomtatványok, tanulmányok) látja el.

A mezőgazdasági statisztika általában

csak a mezőgazdasági üzemben élő sze—

mélyekre terjed ki. A FAO felhívja a figyelmet arra, hogy az 1960. évi népszám—

384

lálások programjainak megfelelő kiegé—

szítése útján a mezőgazdasági lakosság gazdasági és szociális helyzetére és az alsó határt el nem érő üzemekre vonat—

kozó adatok kiegészíthetők lennének.

(Ism.: Koller László)

Összehasonlító üzemelemzés és üzem- statisztika a mezőgazdaságban

Hoffmann. E.: Beiriebsvergleich und Bell-lebssta- tislik in der Landwirtsvlmll. Leipzig. 1931 Neu—

mann, 113 p.

A mezőgazdasági üzemstatisztikai ada—

tok rendszeres, folyamatos felvétele lehe—

tővé teszi az üzemek termelésének nem—

csak értékben, hanem mennyiségben való vizsgálatát is, továbbá az egyes üzemek eredményességének egymással való össze—

hasonlítását.

Az üzemelemze'snek elsősorban arra

kell választ adnia, hogy a szóbanforgó

üzem a termelőeszközöket és a termelés lehetőségeit milyen mértékben hasznosí—

totta és melyek azok a tényezők, amelyek a termelés alakulását, illetőleg annak eredményességét befolyásolják. Emellett azt is meg kell világitania, hogy a mező—

gazdasági üzemen belül az egyes terme—

lési ágak, üzemágak aránya és kölcsön—

hatása miképpen nyilvánult meg a gaz—

dasági eredmények kialakulásánál.

Az üzemstatisztikának tehát biztosíta—

nia kell mindazoknak a termelés alaku—

lására jellemző alapszámoknak a begyűj—

tését, amelyek a termelés eredményes—

ségét akár önmagukban, akár pedig mu—

tatószámokká feldolgozva kifejezik. A

mezőgazdasági termelés sokrétűsége miatt az üzemstatisztikai adatfelvétel csak a legfontosabb, a jellemző adatokra szorít—

kozzék.

Az üzemstatisztikai adatfelvételnek al—

kalmasnak kell lennie arra is, hogy az állami gazdaságok, a termelőszövetkeze—

tek és az egyéni gazdaságok termelésében végbemenő technikai folyamatoknak és a ráfordításoknak eredményességét össze—

hasonlíthassuk. Ezért közvetlenül a ter—

melésre vonatkozó alapértékek valameny- nyi gazdaságtípusban azonos rendszer szerint kerülnek felvételre. Viszont az egyes üzemek gazdasági, pénzügyi és jö—

vedelmezőségi eredményeinek kiszámí—

tásánál már az üzemek sajátosságai sze- rint kell a számításokat elvégezni.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ;

Az üzemelemzés, illetőleg a üzemsta- tisztikai adatfelvétel keretében először a földterületnek, mint alapvető termelő—

eszköznek a felhasználását kell Vizsgál—

nunk. Egyrészt a művelési ágak megosz—

lása, másrészt pedig az egyes művelési ágakon belül alkalmazott termelés módja és a hasznosítás iránya, továbbá a talajok

használati értéke (ezt pontszámmal feje-

zik ki) szerint. Általában az üzem gazdál- kodásának értékelésénél a gazdálkodási eredményeket és az erre vonatkozó muta—

tószámokat a mezőgazdaságilag művelt

terület egységére vonatkoztatják.

A szántóföld hasznosításának vizsgála—

tánál fontos a növénycsoportok arányá—

nak alakulása. Ezenbelül különbséget kell tenni az árutermelő terület, a takarmány- ierület és szalmatermő terület között.

Az állattenyésztés helyzetének elemzé—

sénél az állattartás erősségét számos- állatban kifejezve vizsgálják. Az állat—

sűrűséget egyrészt a mezőgazdaságilag művelt területhez. másrészt a főtakar—

mányhozó területhez viszonyítják. Az állatlétszámot az évi középérték alapján számolják vagy az év végi és év eleji, vagy pedig a havi állatlétszám változása alapján. Az állatállomány állatfajonkéntí sűrűségét 100 hektár mezőgazdaságilag művelt területre vonatkoztatva darab—

számban fejezik ki, feltüntetve az anya—

állat—létszámot is. Emellett a nyerstakar- mánytermő területre vonatkoztatva is vizsgálják a nyerstakarmányokat fo—

gyasztó állatok számarányát.

Az állatállomány termékenységét 100 anyaállatra jutó szaporulatban vagy ter—

melő állatra vonatkoztatott állati termék—

mennyiségben fejezik ki.

A gazdaságok intenzitási fokát az ún.

Blohm-Ee'le intenzitási mutatók alkalma—

zásával mérik.

A munkaerőgazdálkodás mérésének alapszámai a rendelkezésre álló munka—

erő száma és felhasználása. Teljes értékű munkaerőnek csak a 16—65 év közötti férfiakat és nőket tekintik. A munka- hatékonyságot márkában vagy gabona—

egységben kifejezve munkaerőegység—

értékre vonatkoztatják.

A gazdálkodás eredményességét pénz—

egységben vagy gabonaegyse'gben kife—

jezve vizsgálják. A jövedelmezőségi elem- zés alapja a tiszta jövedelem alakulása.

Az eredménymutatókat valamennyi üzem-