A Zala-Sárvíz-csatorna szögének földtani viszonai

A

ZALA-SÁRVÍZ CSATORNA SZÖGÉNEK

FÖLDTANI VISZONYAI.

B Ö L C S É S Z E T D O K T O R I É R T E K E Z É S .

EGY GEOLÓGIAI TÉRKÉPPEL ÉS 7 SZÖVEG KÖZTI ÁBRÁVAL.

IRTA

ÉS A KIRÁLYI MAGYAR PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNY-EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KARÁHOZ BENYÚJTOTTA :

N A G Y K . A M A D É

BENCÉS TANÁR.

A F Ö L D T A N I S Z E M L E M E L L É K L E T E .

PANNONHALMA, 1928.

BAROSS-NYOMDA, GYŐR, ANDRÁSSY-UT 24,

(

- . ; ... v' ,. . - :• : r >; • • ' ' y, , - • v.,. "":-.- . Y ' - ' 1 Y :

ïY: •.'

!

- Y - / " " ' • • • YY • • Y . Y , Y . ; . : Y:; T " " . Y : ••

, • 'AC' ' -''-. ' ••• • ;Y ',. , Y " - - Y .... r -,.y;V/.;:: •' . -- ' ' . ->"•'" Y , •

- • < > •

,".J ... •-/

\

- YY . Y , . - Y - Y , ; - ; " " - - ' 4 - . v ^ . V ,

Y - v y , ; , . . : . ^

• ? Y . Y Y ,

V' ".'••/ ' Y ' Y

; Y / Y ' Y \ . Y , ' Y

, ^ • . - - - - : •

A

ZALA-SÁRVÍZ CSATORNA SZÖGÉNEK • FÖLDTANI VISZONYAI.

B Ö L C S É S Z E T D O K T O R I É R T E K E Z É S .

EGY GEOLÓGIAI TÉRKÉPPEL ÉS 7 SZÖVEG KÖZTI ÁBRÁVAL.

IRTA

ÉS A KIRÁLYI MAGYAR PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNY-EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KARÁHOZ BENYÚJTOTTA :

N A G Y K . A M A D É

BENCÉS TANÁR.

A F Ö L D T A N I S Z E M L E M E L L É K L E T E .

PANNONHALMA, 1928.

BAROSS-NYOMDA, GYŐR, ANDRÁSSY-UT 24.

Méltóságos és Főtisztelendő

DL- Bárdos Remíg

Pannonhalmi Főapát Úrnak

fiúi tisztelete é s hódolaía jeléül ajánlja

a S^er^ő.

A Zala-Sárvíz csatorna szögének földtani viszonyai.

Egy geológiai térképpel és 7 szöveg közti ábrával.

Irta : N a g y K. A m a d é bencés tanár.

1. A vidék földrajzi ismertetése.

A Felső Zala tektonikus völgye, mely őriszentpétertől Zala- egerszegen át Zalabérig, illetőleg Tiirjéig terjed természetszerűleg két, morfológiai tekintetben egymástól különböző területet választ el. A Zala balpartján egy 250 m. t. sz. f. magasságot el nem érő lösszel és homokkal fedett fennsík van, mely egészen a Rába völ- gyig és a Marcal törésvonaláig ér, sőt délre Zalalövő felett átszol- gál a Kerka patak völgyébe és nyugatra a gráci öbölig terjed.

Ezen a fennsíkon van a Zala—Rába vízválasztója is, melyet Zala- szentivánnál a Zalába torkolló Sárvíz patak völgye szel ketté. A Zala jobbpartján pedig ebből a fennsíkból 50—60 méterre kiemel- kedő, 25—30 km. hosszú, kulisszaszerü hátságok húzódnak egé- szen a Dráváig. A Felső-Zala ny.-k. irányú tektonikus völgyére merőleges é.-d. irányú gerincek ezek, majdnem vonalzóegyenes- ségü szélbarázda-völgyületekkel váltakozva. A Balaton nyu- gati sarkától, Pozvánál a Zalába folyó Válicka patakig 5 gerinc váltakozik ugyanannyi szélbarázdával. Ezek közül a Felső-Zala vidékére 3 gerinc és 4 völgy kerül. Az említett fennsíknak és a meridionális völgyekkel váltakozó gerinceknek, a pannoniai-pon- tusi tenger agyag-homok lerakódása a d j a meg az egységesítő ala- pot és így kapcsolódik bele a Dunántúlnak azon egységesen jel- lemzett üledékes szerkezeti részébe, melyet a visszahúzódását már megkezdő tenger tartott még elöntve, a stájer medencétől a Duna vonaláig és a pécsi hegyekig. S így az egész érdekes vidék föld- rajzi problémáinak megoldásához a geologiai ismeretek adják meg a felvilágosító kulcsot.

A p a n n o n i a i - p o n t u s i t e n g e r egységes lerakódá- sait rázkódtatások zavarták meg, melyek a Bacher hegység hatal- mas tonalit eruptiojának gócpontjából kiindulva, a Dunántúlra jel- lemzően sugár s erre majdnem merőleges irányban rostélyszeri'íen

összetörték a vidéket. Majd e teknotikus zavar után következő de- fláció és erózió alakították ki a vidék arculatát, ott ahol a kemé- nyebb kavics, vagy bazalttakaró nem akadályozta. Ezen endogén és e x o g é n erőműködéseknek köszönik a Zala j o b b p a r t j á n levő, geomorfologiai tekintetben igen érdekes hátságok is keletkezésü- ket. Közöttük e bámulatos egyenességű, é.-d. irányú völgyek, a tektonikus hasadások irányát jelzik. S e dombközi völgyekben .mindenütt egy kis folyó, vagy csatorna fut végig a völgy legmé-

lyebb lejtőjét keresve. így nyugatról az egymásután következő völ- gyek és gerincek Cholnoky dr.1) találó elnevezése szerint: 1. A baki-völgy, melyben a Válicka folyik., 2. a söjtöri gerinc. 3. A P ö - löske-völgy, melyen a Pölöske patak szivárog végig a Szíviz mo- csárig, ettől kezdve pedig a Szívíz, vagy Sárvíz csatorna a Zaláig.

4. Erre következik a vöcköndi gerinc, 5. majd a Principális csa- torna völgye, a Koroncág, illetőleg a Foglár csatornával, 6. Utána a leghosszabb és legszabályosabb a zalabéri gerinc 7. és az Alsó- Zala völgye, mely 8. türjei gerincet Hidvégnél áttöri és belejut a 9.

kis balatoni völgybe, majd bezárja mindezeket az utolsó és már elmosódott zala-megyei gerinc 10. a keszthelyi. E völgyek ott, ahol a Felső-Zala völgyébe torkollanak szűkebbek, mint a középtájon, a halmok ellenben az északi szögcsücskében a legmagasabbak, de a 3G0 m. t. sz. feletti magasságot nem haladják túl. A halmok kö- zepe táján ugyanis a Balaton árkának megfelelően lealacsonyodást látunk. Sok kiváló kutatónak feltűnt már e különös vidék, de geolo- giai tekintetben még nagyon kevés adat van róla. Távolabbi kör- nyékénél kutatói: Beudant F. S., Stäche G., Stolitzka F., kevés- szavú jegyzetekben szólnak a térképünkre eső vidékről. Simme- tinger a Zalaegerszeg környékén 1860-ban történt szénkutató f ú r á - sok adatait közölte. Vidékünket 1872—76-ban tanulmányozták a m. kir. földtani intézet geológusai s a felvétel eredményét az 1 : 144,000 mértékű D⁹ és D¹⁽⁾ jelzésű geológiai térképek közlik.

A vidék geológiájáról csak a régi Matyasovszky Jakabtól és u j a b - ban Sümegi József dr.-tól van néhány elszórt adat. Legtöbbet Chol- noky dr. foglalkozik a vidékkel, a Balaton hidrográfiájával k a p - csolatban, a Zala vízrajzával és az említett meridionális völgyek tektonikájával. Penck A. ,,Morphologie der Erdoberfläche" című munkájában azt mondja, hogy a zalai párvonalas hegyek morfo- lógiai alakulata nem más, mint a szél munkájából eredő dünevidék.

A „ D ü n e n l a n d s c h a f t " fejezetben egy szövegközi jegyzetben a nyu-

Cholnoky d r . : „A Balaton hidrografiája", 126. !.

gatszibiriai árkokhoz hasonlítja a tiszamentieket és ezekkel azono- sítja az é.-d. irányú zalai d o m b o k a t .¹)

Lóczy Lajos dr. pedig A „Balaton környékének geológiai kép- ződményei" című munkájában egy helyen így emlékezik meg róluk:

„A Nagybakonynak legtávolabb északnyugatnak terjedő kiágazá- sai" — vagyis a sokorói—Ravazd—csanaki és győrszentmártoni hármashalomvidék — „az alsó-zalamenti észak-déli irányú h a - sonló magsságú dombhátak ( 2 9 0 — 3 0 0 m.) hasonmásai." De hoz- záteszi, hogy mindkettőnek pannoniai-pontusi rétegeinek szintezé- séről nagyon kevés adatunk van. Minthogy Cholnoky dr. és Vid Gábor dr. tanulmányai alapján az előbbi dombhátak geológiailag és morfológiailag eléggé tisztázottak s alkalmam volt nekem is megismerni, úgy hogy már némi előismerettel rendelkezve tanul- mányozhattam, a hozzájuk teljesen • hasonló alsózalamenti d o m b - hátak közül: a Zala-Sárviz és Válicka szöge közé eső háromszög alakú csücskét, melyet a mellékelt térkép feltüntet. S mivel e p á r - vonalas hegyek keletkezése, felépítése, alakja egymással azonos, a kijelölt szög ismerete önként kínálja a többiekét is.

Térképünk legfontosabb része a nevezett folyók közé eső söjtöri gerincnek északi része, amely két befogójával kihasasodott egyenlőszárú háromszöghöz hasonlít. E háromszög k ö z é p p o n t j á - ban van a vidék legmagasabb uralkodó pontja a 290 in. m a g a s benyei Kápolna hegy. Már messze vidékről feltűnik a hegygerincen trónoló kis, fehér kápolna. S viszont innét van a legszebb kilátás is. Keletre mindjobban halványúló hegygerinceken át ködszerűen látszanak a balatoni hegyek. Délkeletfelé kivehető a napsütésben csillogó Balaton tükre is. Az északkeletfelé kanyargó Zala völgye előtt elfogy a hegy és túl a Zalán szép fennsík nyílik. Nyugatra széles völgy hasad be a két vonulat közé, melyben a Válicka fut a Zalába. E völgyben települt Zalaegerszeg is a Zala alluviumán Áttekintve a városon önkénytelenül is összefüggést mér az ember szeme a völgyön túl lévő Egerszeghegy-jánkai vonulattal. Délre tekintve a csácsi botfai és bozsoki mellékgerincek szőlői és szálfa- erdei csipkézik az eget.

i) II. köt. 44—46. 1í

II. Sztratigrafiai viszonyok.

a) Alluvium (Holocên).

Mivel területünk két csatorna a Sárvíz-Válicka és Zala folyó közé esik újalluviális képződményei, vagyis a folyók jelenlegi hor- dalékai nagy. területet töltenek föl. Nagy árterülete van a Zalának.

Sík réteken kb. 140—145 m. t. sz. f. magasságban folyik keresz- tül s mivel magas partjai nincsenek, egy nagyobb záporesőtől is megduzzadt folyó könnyen elönti a lapos réteket, vagy mint az i926. évi nyári árvíz, a közlekedést is megakadályozza. Ilyenkor a völgy síkját gyakran egész szélességben 1 m. magasságnyira is ellepi az árvíz és sárga, finom öntésiszapjával tölti fel a völgyet.

Az apadáskor ott rekedő víz pedig a kákával, náddal benőtt zsom- békos berkeket táplálja. Árviz alkalmával az alluviumra települt falvak, mint Alibánfa, Lukafa stb. sőt Zalaegerszeg kútjai is meg- zavarodnak a felszivárgó talajvíz miatt s töméses házfalaik bened- vesednek. Zalaszentiván, Ollár, Szepetk a Zala balparti alluviuma fölött 3—4 m. magas terraszokon épült, hogy ment legyen az ár- vizektől. A Zala legnagyobb szélessége a malmok alatt van kb.

7—8 ni- Máshelyen viszont annyira összeszükül, hogy átugorható.

Mélysége térdig, derékig ér, de bizonyos helyeken 5—6 m.-t is elér. Rendes vízállása idején 1906. máj. 9-én Cholnoky dr.1) méré- sei szerint a zalaszentiváni hídnál volt:

Középsebessége: 0.26 m/sec.

Vízmennyisége: 1.013 m3/sec.

A legnagyobb zalai árvíz idején 1855-ben volt:

Középsebessége: 0.76 m/sec.

Vízmennyisége: 100.76 m3/sec.

pedig a Sárvíz és Pölöske csak ezután folyik bele.

Pozva alatt, a Zala alsó kavicsterraszából, a szabadcsácsi ré- ten 1.5 m. mély árokból homokkal együtt szedik a vasfestéses, ártéri kavicsot. A Zala-völgy talpa alatt két méterrel már homok van, mely 6—10 m. mélységben durva kavicsmurvába megy át, mint az olai, újmalmi fúrás eredményéből kiderült, melyet a Zala árterén végeztek. Ez a 10 m. mélységben lévő kavics a Zala ártere alatt Lóczy dr. szerint a völgyet környező fennsíkokról lemosott

Cholnoky d r . : „A Balaton hidrografiája", 169.

kavics, amely a Zalának itt egykor legalább 10 m.-el mélyebb völ- gyében rakódott le. Ugyancsak ezt a kavicsot Zalaapáti előtt 6 m.

mélységben Ziegler mérnök fúrása alapján konstatálta s evvel egy- úttal a Zalavölgyfenék hajdani mélyebb helyzetét és jelenlegi fel- töltését bebizonyította.

Az új alluvium mai azután a hegy lábánál és terraszos emelke- déseinél, a diluviális homok is összeolvad, mint a Csács—bozsoki terraszoknál, a csácsi magasmánynál és az Alsóapáti—búcsuszent- lászlói út mellett, vagy Zalaistvánd felé. Legújabbkori, sőt napja- inkban alakult termékek közé kell számítanunk a bozsoki erdőben lévő 14 kövesítö forrásvízből kikerülő bekérgezéseket. Lehullott faágakat, fenyőtobozokat stb. két-három év alatt bekérgez az erő- sen meszes tartalmú víz lerakodása, és szeszélyes alakban évről- évre felhalmozódik. A fa kirothadása után megmarad a tiszta, utánzó mészkéreg. Területünkről szép példányokat gyűjtöttem belőlük. Tőzeg nem található ezen a vidéken.

b) Diluvium (Pleisztocén).

A di'uviumot ezen a vidéken leginkább a lösz képviseli. Ré- szint típusos, részint homokos-völgyi lösz, mégpedig oly mérték- ben, hogy a De, jelzésű a Magy. Földt. Intézettől kiadott geologiai térképen nincs feltüntetve. így mindjárt a csácsi „Mélyútnál" 3.5—

4.5 m. magas löszfal emelkedik, mint útbevágás. Evvel párhuza- mosan halad a Kápolna hegyre vezető ,,Homokos p a r t " nagyszerű löszhorgosával. Kb. 400—450 m. hosszú. Meglepő látvány a 8—9 m. függőleges magasságú rétegzetlen löszfal s alatta a szürke, csil- lámos homokban a lerohanó víz, még mély kimosásokat vájt. Alul helyenkint kimerednek a homokpadok, ezeken 8° é-ny.-i dűlést mértünk. Följebb a lösz mindinkább elvékonyúl és rátelepül a pan- noniai-pontusi agyagra. A meredek fal megközelítése nehéz, mégis sok mészkonkréciót és löszcsigát gyűjtöttem belőle:

H e l i x F r u t i c i c o l a h i s p i d a L. (leggyakoribb).

S . i t c c i n e a ( L u c e n a) o b 1 o n g a Drap, (nagyon gya- kori).

P u p i 1 a m u s c o r u m L.

C a m p y 1 e a ( A r i o n t a ) arbustorum LJ )

A csigák meghatározását részint dr. Kutassy Endre tanársegéd urnák köszönhetem, részint magam végeztem a pannonhalmi és budapesti geol. inté- zet gyűjteményeiben.

Pannája elég nagy, nem ugyan a fajok, hanem az egyedek számá- ban. A fajok mind szárazföldiek és Kormos Tivadar szerint nyirkos és száraz ligetek lakói. Finom, típusos lösz található még a csácsi kápolnához vezető gyalogjáró utón, a fordulónál balra 4 m. magas feltárásban, közel a gerinchez.A vonulat első nyugati gerincén ezt követve mindenütt típusos löszfoltok következnek egymás után, egészen Ördöghenye határáig. Az ördöghenyei horgosban még

1. ábra.

A petőhenyei 14 m. magas lösz-torony, vizenyős pocsolyával körülvéve. Alzata kb. 3 tn. magasságig

pontusi-pannoniai homok.

0.80 m. lösztelepülés van, de ezután elvékonyodik és a homok veszi át az uralkodó szerepet, míg a Sárvíztől keletre lévő domb- hátakon típusos és homokos lösz egyaránt fordul elő. Ennek elle- nére Petőhenye községben, ahol különben mindenütt homok van, nagy látványosság a 14 m. magasságú toronyhoz hasonló magá- nosan álló löszoszlop, de alsó részén már jól elkülönített szürke homok kezdődik. Megközelíteni és kövületet gyűjteni egyrészt ve- szélyes, másrészt nem lehet, mert vízzel van körülvéve. A lösz-

oszlop valószisiüíeg olyké'p maradt meg, hogy a környező lösz- dombot házépítésre a lakosok elhordták.

A Kápolna-hegyre vezető ,,Homokospart"-hoz hasonló mélyúí van a bozsoki horgosban is, mely felvezet a gerincre. Kb. 500—600 m. hosszú 8—9 m. magas löszfalak merednek vertikálisan a ma- g a s b a s a függőlegesen belenyúló gyökerek hatalmas korong- falatokat hasogatnak le belőle. Ugyancsak löszbábukkal cs az előbbinél még g a z d a g a b b faunával. A Bozsok—Alsóapáti országút mentén és a mellette lévő horgosokban mindenütt megtalá'hatók a löszfoltok. A Zala kavics-terraszait is mindenütt lösz borítja Vöckönd, Ollár, Zalaistvánd felé.Szép és jellemző feltárás van a Zala terraszaiból az alibánfai temető mellett, ahol az országút északra kanyarodik.

D É

2. ábra.

1. Barna föld (szavanna) lösz, 2. A terrasz lejtőjén tipnsos, tetején homokos és kavicsos lösz. 3. Kavics (pliocén kavicsból származott, kvarcit kavics). A terrasz lejtő szabályos lépcsőkben ereszkedik alá. 4. Álréteges pontusi homok. A terrasz

magassága 10 m., a feltárás hossza 300 m. (Cholnoky dr. i. m. 123 1 ) Minden kis folt külön megemlítése nélkül azt kell mondanunk:

általában lösz van ott, ahol a pannoniai-pontusi rétegek szögben megtörtek s ilyen helyen föl és lefelé elvékonyodva betakarja és elsimítja a zökkenést, az észak-nyugati részeken. Lóczy dr. sze- rint a lösz lerakódás a diluviumban mindenütt egyenlőtlen térszint talált, melyet azután ahol lehetett elsimított, a töréseket belepte.

Egyes kutatók Botfa és Bessenyő mellett felvesznek még a típusos és homokos löszön kívül egy harmadik fajtát is, az u. n.

,,völgyi löszt". E lösztfajta a lejtők mélyedéseit környezi és a ge- rincek vagy fennsík típusos löszével határ nélkül összeér. Jellem- zője: levelesen réteges, kevésbé meszes, édesvízi recens csigákkal Itt azonban, mint külön löszfaj felvétele és elnevezése nem indokolt, mert a homokos és kevésbbé meszes lösztől, mely a csácsi M a g a s - mánynál és máshol is megvan, nem különbözik és vele egynek ve- hető.

Sokkal érdekesebb és fontosabb ugyancsak itt Botfa mclie-tt.

a hegypusztuló jelenségek közül megfigyelt suvadás tüneménye.

A söjtöri gerinc térraszerű, nyugati mellékvonulatán Botfától kb.

500 méterre északra történt. 1927. ápr. 3-án éjjel tompa, de erős földrengéshez hasonló morajlás és lökések kiséretében kb. 250 m. hosszúságban és ugyanilyen szélességben megrepedt a homo- kos löszoldal. Majd az összefüggés megszakadása után 10—1!

méterrel lesiilyedt az egész felső része, míg alsó fele a rajta lévő akácfákkal és árpaföldekkel együtt rátorlódott az előtte lévő búza- földre. Ez az előbb sík búzatábla most kisebb-nagyobb dombokba gyűrődött. Különös, hogy a fák sérülést nem szenvedtek, csak egy kissé elhajoltak. Tehát a talaj elcsúszása még a gyökerek alatt történt. Legvalószínűbb oka a jelenségnek az lehetett, hogy a lösz és homok alatt lévő pannoniai-pontusi a g y a g o t az ott bőven lévő víz egészen képlékennyé áztatta, elvesztette szilárdságát és a fö- lötte lévő homokoslösz beomlott, majd a csúszóssá lett posványos agyagon a lejtős part súlyánál fogva elcsúszott. A gyűrődések vé- gén látható is, amint a repedésekből szivárog a víz és iszapszeríí hordalékot mos ki. Ez megfelelne a suvodás nyelvének. A suvodás karéja pedig meredeken elválik és már messziről látszik a botfai országútról. A csúszás lényeges része kb. 30 óra alatt történt, de utána még fél évig is folyamatban volt. Ilyen lerogyásokat, suva- dásokat ezeken a vonulatokon még alig figyeltek meg. A Dunán- túlon ugyan történtek ehez hasonló, sőt nagyobb arányú hegy- pusztító suvadások: így Kenesénél, Tihanynál és 1908-ban az akarattyai partokon. Ezek a suvadások a Mezőségen tipikusak.

Azoktól ezek csak az a n y a g minőségében és természetében külön- böznek. Itt nincs mediterraneus sós a n y a g és fölötte szarmaciai homokkő, hanem helyette lösz, pannoniai-pontusi homok és agyag.

A Zala és Sárvíz folyó összefolyásánál három egymástól jól elkülöníthető regionális vidék központja van. A Zalától délre fekvő dombokon a már említett típusos és homokos lösz. Míg a Sárvíz folyó a tőle keletre fekvő típusos, homokos lösz és a tőle nyugatra fekvő vasborsós közét természetesen meghúzott határa. A dilu- viális üledékek közül ez a vasrozsdás a g y a g a legjellemzőbb kifej- lődésű. Általában vereses, néha világos, vagy sötétbarna színű.

Az agyagnak homokos keveréke, csillám lemezeket is tartalmaz s így a lösztől könnyű megkülönböztetni. De amikor a lösz és vas- borsós a g y a g keveredik, mint itt a Sárvíz körül is, a határt nem lehet pontosan felismerni. Az utóbbi mégis mindjobban jellegze- tessé válva nyugat felé terjed s 5 m. v a s t a g s á g b a n üli meg a Zala

Í 3

-—kába közti egyenetlen fennsík levante! kavicsát, (bár nem ösz- szefüggö lepel g y a n á n t ) . De ez a lepel sokhelyütt lyukas és az alatta lévő fennsík-kaviccsal van befoltozva. Keletkezését úgy magyarázzák, hogy az eredetileg vékony lösztakaró a folytonos erdei vegetáció következtében vasrozsdás a g y a g g á alakult át.

A csúszás vázlatos rajza 1927. aug.-ban.

3. ábra.

Lösz csuszartilás Botfa határában, alatta pontusi agyaghomok.

Bár területünk szigorúan körvonalazott határához nem tar- tozik, mégis szükségesnek tartom megemlíteni a Zalaegerszegtől d.-ny.-ra fekvő alsóerdei téglagyár új mammut leleteit. Részint azért mert e vidékre jellemző feltárásban van, részint azért, mert eddig még nem szóltak róla. Tekintve a hosszú-jánkai leletet,amely most a budapesti Földtani Intézet múzeumában van felállítva, az a n d r á s - hidait, különböző téglavetőkéit, melyeket ugyancsak már régeb- ben Zalaegerszeg körül találtak, az alsó-erdei ezektől eltérő. El- térő pedig előfordulásában. Míg az előbbieket a pannoniai-pon- tusi rétegekbe vágott árkokban a lösz alatt találták, ezt vízi ere- detre valló mészkonkréciós, homokos rétegben nagy vastagságú lösz alatt.

1923-ban ugyanis volt osztálytársam T. Siposs József a vá- rosi téglagyárnál ásogatott és véletlenül szép Elephas primigenius Blumemb. csontokra bukkant. A lelet 3 teljes agyar, 2 hatalmas zápfog és lábszárcsont darabokból áll. A két párhuzamos s a h a r - madik ezekre keresztbetett helyzetű agyar gipszpéphez hasonló

plasztikus állapotban volt, ennélfogva kiemelni csak a megmere védés után lehetett. Ekkor pedig sajnálatos, törékeny, kiszáradt mészként d a r a b o k r a esett szét.A fogak és egy hatalmas v a s t a g - ságú hengeres csont azonban épen kerültek a felszínre. A csonto- kat magam is láttam és T. Siposstól megkaptam egyik 4.5 kg.

súlyú zápfogat, s a pannonhalmi múzeum gyűjteményében helyez- tem el. A téglagyár, ahol ezeket a csontokat találta, szép feltárás- ban a következő szelvényt m u t a t j a :

4. ábra.

A zalaegerszegi alsóerdei téglagyár szelvénye.

1. 12 m. rétegzetlen lösz, 2. 1.5 m. csillámos, vasrozsdás szürke homok, 3. 0.9 m. meszes, globicsás konglomerátum és ho- mok ( X a lelet helye), 4. 0.8 m. sárga agyag, 5. 1 sn. fehér si- kálós agyag, 6. 2 m. poszás, folyós homok, 7. fél m. fehér ill. vilá- goskék a g y a g , 8. 1 m. sárga a g y a g és 6m. kék agyag, de ennek még nem érték el a feküjét. Megjegyzendő, hogy a feltárás alján a merőlegestől kissé eltérő 1.5 m.-es vonal, még a mélyben foly- tatódik, s egyik oldalán a kék agyag hirtelen megszűnik és sárga

ágyag, majd homok következik. Ez az eltolódás is világos jele az itt végbement tektonikus hatásoknak. Amint e szelvényből lát- szik, a lelet rétege fölött 1.5 m. homok van és 12 m. v a s t a g - ságú lösz. Közvetlen fölötte ugyan most már nincs lösz, mert el- takarították egy jó darab területen, de mellette hatalmas falként megvan a folytatása. A talált csontokra vonatkozólag még meg kell jegyezni: 1. A hengeres csontok velőcsatornáját egy darabig tipusos lösz tölti ki, vagyis nem az a néhol diónagyságú, mész- konkréciós anyag, amiben találtatott. T e h á t ez már másodlagos fekvőhelye, mivel először lösszel érintkezett. 2. Ott még teljes csontvázat nem találtak, hanem csak szétszórt, össze nem tartozó részeket. Majdnem hónaponkint feltűnik valami, hol egy fog, hoi egy lábszárcsont, majd meg agyar stb. 1926 tavaszán is egy hatal- mas fog került a zalaegerszegi főgimnáziumba s társammal való ottjártamkor szintén találtunk csontszilánkokat. Legutóbb pedig öcsém talált egy hatalmas agyarat. A közeli erdő egy helyén szin- tén előkerülnek ilyen csontok. Ezen mellékkörülményekből azt le- hetne következtetni, hogy az állatok nem ott estek el, ahol meg- találtattak, hanem ezen a vidéken nagy tömegben élt és elhullott ir.ammutok csontjait a legömbölyített mészlobicsával együtt a víz- hordalék ebbe a szögletbe sodorta, ahol megrekedt és leülepedett.

Lehetséges, hogy az alkalmat a tektonikus hatás szolgáltatta? A teljes biztosságot ebben a kérdésben, a későbbi kutatás van hi- vatva felderíteni.

A pleisztocén kor másik tagjának, a homoknak az említett lösszel való keveredésén kívül tömeges előfordulását csak kétsé- gesnek mondhatjuk. Igv az ördöghenyei horgosban való tömeges felhalmozódását diluviálisnak nem mondhatjuk, mivel sem a szCl munkáját jellemző diagonális rétegzettséget, sem kövületet, ami bői kora kitűnne, nem találtunk benne. Ellenkezőleg horizontális állrétegzettsége van és az aránylag nagyszemű, csillámos érdes homokban 13° északkeleti dűlést mutató durva homokkőlapok fészkelnek. Ez alapon inkább pannoniai-pontusi korúnak kell tar- tanunk. Feltűnő érdekes látvány az Alsóapáti-búcsuszentlászlói országút mellett jobbra, vagyis vonulatunk keleti felén az egymás után következő homokdombok láncolata. Ezek szabályos, egy- forma félgömbdombok, amelyeket a szél játéka cirkalmozott ki.

Ezen az országúton tovább haladva, a bötefai major előtt a hor- gosból lejövő vízhordta homok imbolygóssá teszi a járást. Pár lé- pésre behatolva a horogba, látunk egy 15 m. magas, ledőlt ho- mokfeltárást. Legtetjén 1.5 m. lösz. A meghatározhatatlan csiga-

héjtöredékekből, melyek a leszakadással együtt kifordultak, az"

kitűnik, hogy vizi eredetű homok. Ezt a ritka löszelőfordulást t. i.

tömött, vizi eredetű homokon települve, különben még csak egy helyen találtam meg. Briglevics Károly dr. volt zalaegerszegi főis- pán a d a t a szerint, ezelőtt 40 évvel itt a bötefai horgosban a lösz alatt találtak egy teljesen ép E 1 e p h a s p r i m i g e n i u s Blu- menb. csontvázat. A horgosból lerohanó víz u. i. kimosta a partolal- ból a csontokat s az ő apja, mint közeli földbirtokos kiásatta és a muzeumba ( ? ) való szállítását elősegítette. Hogy milyen mu- zeumba, azt nem t u d j a ! Ez az a d a t csak azt erősíti meg, hogy a löszhullás a diluviumban élt és elhalt állatok idejében történt. De a homok, amely néhol diluviálisnak sejthető, nagy tömegénél fogva mindenütt e g y s é g e s keletkezésű és mégis csak a pannoniai- pontuskori magyarázattal érthető meg. Egyedül az alsóeredei téglagyár mammut-lelete fölötti 1.5 m. homokréteg biztosan dilu- viális eredetű.

Cholnoky dr. J-) szerint a pannoniai-pontusi tenger eltűnése után hatalmas kavicslepel borult a még exogén erők letárolásától mentes üledékes rétegekre. E kavicslepel kiterítéséhez mérsékelt mennyiségű, de erősen ingadozó, energikus folyású folyók kellet- tek, továbbá száraz, pusztai éghajlat, mivel csak sivatagokon és steppéken képződhetik a dunántúlihoz hasonló hatalmas kavics- lerakodás! Térképünkön, bár a r á n y l a g kis helyen van képviselve, de szerkezetileg a területtel szorosan összefügg a kavics elterjedése.

Kavics nélkül szinte meg sem érthető a zalavidék geológiai alkata, Lóczy Lajos dr.2) és Choírsoky dr. megállapításáig homályos és bo- nyolult volt e kavics keletkezésének és településének magyaráza- tánál, de ők végre tisztázták ezt a nehéz kérdést. Eszerint az állás- pont a következő: A Zala-Rába közti fennsíkon az említett lösz és vasborsós agyag alatt 200 m. t. sz. f. közepes m a g a s s á g b a n kavics települ. 8—10—20 m. v a s t a g s á g b a n is előfordul. E szögletes, mo- gyoró-, sőt diónagyságú vasrozsdás kvarcit kavics sok helyen ho- mokkal van átszőve. Mint az Alpokból jövő törmelékkupok kavics- takaróinak végső pásztáit Zalalövő-Alsóbagod-Nagykutas-Lak- hegy-Gősfa-i tetőkön jelölték ki. S ez a gráci medencéből szélesen kikanyarodva, a nevezett határig a Fertő vidéke felé lejt és p a t k ó - alakú kisebb-nagyobb foltokban veszi körül az Irottkő és Alpok idegen tömbjeit. Ami ettői a vonaltól délre van a Zaláig, az a Zala

0 Cholnoky dr.: „A Balaton Hydrografiája" 121. 1. Bp. 1918.

2) Lóczy Lajos dr.: „A Balaton környékének geologiai képződményei".

felső, ópleisztocén kavicsterrasza, mely Zalalövőnél kezdődik s a Zala-völgy talpa felett 30—50 méterrel a ságodi fennsíkon át a baltavári erdő, Zalabér, Celldömölk és Nemesszalónak felé sejt- hető. Valósznü, iiogy az ősi Zala még k a p t u r á j a előtt a Marcallal párhuzamosan errefelé folyt. Ez a Zala felső kavicsterrasza a ké- sőbbi völgybevágódás közben, mint lemosott kavics került le a m a g a s a b b a n fekvő ópleisztocén íennsikkavicsból a mélyebb lej- tőkre. E lemosott kavics különösen szépen konstatálható 'fürjénél, itt a baltavári erdő 180 m. t. sz. felett 30 in.-el m a g a s a b b a n fekvő íennsikkavicsból származhatott le. Itt 25—28 m.-el a folyó ártere felett van és 20 km. hosszan lenyúlik Kehidáig. Ez a Zala felső kavicsterrasza érinti területünket Ságod, ill. Pozva fölött s a vö- rösvári erdő alatt. Siimeghy ]. d r J ) ezt felső levanteinek nevezi és egynek veszi a 3 0—4 0 m.-el feljebb fekvő fennsikkaviccsal, mely- nek déli határát mindenütt a Zala folyása mellett jelöli meg. Míg a kettő közötti nagy diszlokációt az „alsó levantei korban bekövet- kező demucjációs fázis"-sal a k a r j a megmagyarázni. A Zalától délre eső dombvonulatokon sokáig semmiféle kavicsnak nyomát nem találták. Sümeghy J. dr.--!) mutatott ki újabban két lelőhelyet. T e - rületünk északkeleti részén Felső- vagy Nemesapáti község „Ma- g a s p a r t j á n " 10 m-es feltárásban van alsó levantei kavics a követ- kező rétegsorokkal: Legalul álréteges, vasfestéses kvarchomok 4 m. v a s t a g s á g b a n . Fölötte 6 m. ugyancsak erősen vasfestéses szürke homokréteg, közepetáján két 30—40 cm.-es kavicslencsé- vel s ebből a következő fajokat gyűjtötte: Z o n i t e . s a n n. sp., E u 1 o t a a n n. s p., X e r o p h y l a s p. i n d . , M e 1 a n o p- s i s d e c o 11 a t a Stol., G a l a c t o c h i l u s s p. i n d . s né- hány C o n g e r i a s p.-re emlékeztető héjtöredék. Ezek közül az utolsó hármat én is megtaláltam. Zalabesenyőben, mely a Válicka völgyének balpartján lévő 200 in. t. sz. f. halom végén fekszik, a templom melletti 8 m.-es homokfal kavicsrétegéből ugyancsak alsó levantei: U n i o W e t z l e r i Dunkl., M e l a n o p s i s d é - c o l l a t a Stol. és G a l e c t o c h i l u s I e v a n t i c u m n. s p . fajokat Sümeghy után én is gyűjtöttem.

1) Földtani Közlöny 1923. LÍII. köt. 1 — í 2 füzet. Sümeghy József d r . !

«Földtani megfigyelések a Zala—Rába közé eső területről".

2) Sümeghy dr. i. m.

e) Pliocêfi.

Ha a Zala-Sárvíz szögének csúcsáról a 8—10 m. vastag lösz és homoktakarót, mint héjjat lefejtjük, megkapjuk a pannóniai- pontusi rétegek felső magassági nivóját 250—290 m.-t a t. sz. fe- lett. De legtöbbször e rétegek már levonás nélkül is kibukkannak, inert már nincs takarójuk. A pannoniai-pontusi rétegeknél idősebb még nem került felszínre. Anyaguk kétféle: pannoniai-pontusi ho- mok és agyag. Előfordulásukat térképünk tünteti fel. A homoknak csaknem egyedülálló, nagytömegű előfordulását jelzi vonulatunk északi és keleti fele. A göcseji halmokban általában a jellemző kvarcos, éles homok uralkodik. Ily nagytömegű előfordulásnak probabilis magyarázata csak az lehet, hogy azokból a miocén, sőt oligocén korú kavics, homok és konglomerát lerakódásokból szár- mazott,1) melyek a Kis Magyar Alföld, ill. az Alpok felől a mai vízválasztón keresztül kerültek be a pannoniai-pontusi tóságba.

E lerakódások a Nagy Bakony magaslatain és Vérte^ nyugati ol- dalán ma is nagy elterjedésűek. Ezekből aztán a vízfolyások a ho- mokot leszűrték s a Balaton felvidéket két oldalt megkerülve, nyu- gatra és keletre kihordták és a homokot lerakták. Ezért a Balaton felvidék keleti részén (Polgárdi, Fííle, Lepsény) és nyugati részén (Tapolca, Kálla, Somogyvár, Kéthely, Marcali) és Göcsej vidéken a homok és homokkő az uralkodó a pannoniai-pontusi rétegekben.

A mélyebb rétegek vizsgálatát megnehezíti az a körülmény, hogy területünkön sem téglagyár, sem artézi kútfúrás nincs, me- lyekből a hegy szerkezeti felépítése egyszerre nyilvánvaló volna.

Csak a mull század közepén, 1860-ban Bozsokon fúrtak le 210 m.

mélységbe víz- és szén kutatás céljából, de a fúrás szelvényéről senkisein tud pontos felvilágosítást adni. Mindössze annyi bizo- nyos, hogy a 10 méteren alúli szürke homok, valamint a 25 m.

közti U n i ó és V i v i p a r a töredékek szerint, a fúró jól be- hatolt a pannoniai-pontusi rétegekbe. így vizsgálódásunk csak a természetes feltárású horgosokra, vízvájta, mély szakadékokra és kútfúrásokra szorítkozott. Az eredmény az adott viszonyokhoz ké- pest mégis kielégítő, mivel a természetes feltárások aránylag mé- lyek és a rétegek jól tanulmányozhatók. Azonkívül felvezetnek a hegy tetejére és sokhelyen szétszórva lévén, minden irányba be- tekintést engednek. A kutaknak viszont hátránya az, hogy a tenger színe feletti magassághoz képest csak vékony szeletet metszenek

i) Lóczy dr. i. m, 401. 1.

ig

keresztül, körülbelül a h e g y m a g a s s á g ¹/⁵ részét. E hiányt csak számukkal igyekeznek némiképen pótolni. Tudakozódtam mérnö- köknél, intézőnél, kutásóknál, egyes gazdáknál s így kb. a leg- utóbb ásott 12 kút szelvényét pontosan megkaptam. Sok esetben ínég a kút mellett volt a kiásott föld, máskor meg a padláson őriz- tek belőle: piros földet, kék agyagot, fehér sikálós agyagot, homo- kot, szenet, vagyis olyan anyagokat, melyeket szükség esetén a ház körül felhasználhatnak festésre, építésre, tüzelésre stb. így e mutatványokból ellenőrizve, összehasonlításokat tehettem a be- mondottak és látottak között. Még így is nagy óvatosságra volt szükség és bizonyos dolgokat csak fenntartással és több mellék- körülmény egybehangzása után lehetett elfogadni. A horgosok és kutak adatait összevetve, vázlatosan elkészíthettem a hegy szel- vényét. A henyei kápolnától az egersze-ghegyi kápolna felé húzott vonal mentén az ÉKK és DNy Ny irányú metszet szelvénye a következő:

1. 5 m. lösz 2. 8 3. 9 4. 12

5 . 19 6. 6

5. ábra.

Szelvény a henyei kápolnától.

agyag homok

agyag (csigákkal) homok

kék agyag

1 : 1750

7. 4'4 m. homokkőpad 12. 7'8 m. agyag 8. 8 „ agyag 13. 11 „ homok

9 . 5 „ homok 1 4 . 6 „ kék agyag

10. 6 „ agyag 15. 7 „ homok 11. 21 „ homok ( k ő p a d o k k a l ) 16. 10 „ agyag

Az egész halmot tehát váltakozva alkotja a pannoniai-pontusi a g y a g és homok. A rétegek majdnem mind 5°—8°-ig dűlők, ami a tektonikus zavar nyilvánvaló jele. Legfelül van 5 m. rétegzetlen

2*

lösz, amely 8 m. vastagságú agyagra telepedett. Ezalatt 9 m. ho- mok; ennek felső részén vékonyabb homokkőpadok, alsó részén pedig meszes konkréciók vannak. Majd 12 m. fehér sikálós agyag;

ennek alsó részében 2 meghatározhatatlan csigafaj héjtöredéket találtak a kutásók. Utána 19 m. szürke, kvarcos, csillámos homok következik, amelynek ugyancsak alsó részén csigahéjtöredék és U n i ó volt. A homok feküjét 6 m. tömött kék agyag teszi; ez egy- úttal vízálló is, mivel a közelben ásott kutak mindegyike ebben a kék agyagban találta meg vízrekesztő rétegét. A második hegy- háton azonban már az alsóbb kék agyag-rétegek szolgáltatják a vízálló réteget. 4 m. homokköpad után ismét kemény agyagréteg s erre megint 5 m. homok és 6 m. agyag következik egészen a 21 m. vastagságú homokig. Ennek hatalmas homokkőlapjain 18°

ÉK.-i dülést mértünk. Ezután 7.8 m. barna agyag; ezen három 15 cm. vastagságú 23° ÉK.-i dülésű kék agyag és márga sáv fut vé- gig, de hirtelen elvékonyodik és diskordans településsel sárga agyag keresztezi; ez a horgosban jól látható.

6. ábra.

A bozsoki Horgos szelvénye.

1. lösz

3. pontusi kék agyag S- H IJ 7,

2. pontusi homok 4. pontusi sárga agyag

b- n » »

8. H H u

Leteíé haladva 11 m.-es homokkőpadokkal váltakozó homok-- i'éteget 6 m. kék agyag vált fel, amely a hegy lábánál lévő horgod

kezdetén ki is bukkanik. Erre már a bozsoki terrasz löszének elvé- konyuló rétege nyúlik rá; ez alatt még kb. 7 m. homok és 10 m.

agyag van: Az alluviális rétegek a csácsi terrasznál mindjárt kez- dődnek s a völgy talpa alatt 2 m.-el a legújabb lerakódások után 6—10 m. mélységben már durva kavics murvába megy át. Zala- egerszeg—Olakiilvárosban a Zala árterén végzett 156 m. t. sz. í.

magsságban, 50 m. mélységű fúrás eredménye, a Zalaegerszegi gimnáziumban látható. Ebben dr. Schréter Zoltán összeállítása szerint1) 24 m. -mélységben U n i ó sp. cf. H a 1 a v a t s i és V i v i- p a r e sp. cf. S a d 1 e r i Partch. töredékeit találták. Hogy a völgy- teknő és az ezt közrefogó hegyoldalak metszete teljes legyen, el- készítettem Egerszeghegy szelvényét is, kutak és természetes fel- tárású horgosok alapján. Ennek főeltérése a Kápolnahegytől az, hogy rétegein a dűlés nem annyira feltűnő, bár szépen konstatál- ható. Különben ugyancsak homok és agyag váltakozása, de a le- vantei Uniós homok itt mint új fiatalabb szint tűnik fel. Az eger- szeghegyi 262 m. t. sz. f. magasságú kápolnától a henyei kápolna

felé húzott Ny. D. Ny.—K. É. K. irányú átmetszet rajza:

HgeTőzeghegy

•7. -ábra.

Egerszeghegyi szelvény.

1. 4 m. lösz 8. 5 2. 7 „ barna agyag 9. 3 3. 5 „ kék agyag 10. 4.5 4. 10 „ homok 11. 5.5 5. 15 „ agyag márga sávokkal 12. 8 6. 20 „ homok Unió Wetzlerivel 13. 17 7. 6 „ kék agyag 14. x

szürke csillámos homok fehér, sikálós agyag globicsás, meszes homok kék agyag

barna agyag

homok, alján kőpadokkal agyag

!) Lóczy dr. i, m. 456. 1.

A csúcson 4 m. lösz, alatta 7 m. barna és 5 m. kék agyag;

10 m. homok kőpadokkal; 15 m. barna a g y a g s azt meredeken márgaszalagok szelik át. A 20 m. természetes homokfeltárás köze- pén 25—30 cm. vastag, n a g y o b b szemcsés kvarc homokréteg kö- zött sok gyorsan porló meszes kagylóhéj szabadítható ki. A kagyló levantei korú Unio Wetzleri Dunkler. A homokban vertikális hely- zetben egyenletes vastagságú mész és m á r g a fonalak húzódnak.

Megjegyzendő, hogy az alsó levantei Uniós homok csak félkörala- kúan telepedik rá a pannoniai-pontusi rétegekre és nemsokára el- fogy. A homokot építéshez használják és evvel folyton faragják a domb elejét. A homokdomb mellett volt egy nagy a g y a g beomlás;

ebből sok pannoniai-pontusi csigát és U n i o töredéket szedtem ki, de közelebbről meghatározni nem lehetett. A homok után 6 m.

kék agyag, 5 ni. csillámos homok, 3 m. sikálós és 4.5 m. globicsás, mészkonkr éciós réteg következik. Ebben a rétegben a tőle nem messze fekvő Vidovics József kútjában nagy állatcsontokat talál- tak a kútásáskor; úgyszintén kagylótöredékeket is. Ez alatt a g y a g - réteg van, amely itt a vízálló réteg, mégpedig 5.5 m. kék és 8 m.

barna agyag. Végül 17 m. homok és agyag.

Kápolna-hegy kútjai közül egy-egy jellemző szelvénye a kö- vetkező: Nagy János gazda kútjának rétegei a kápolna alatt, kb.

280 m. t. sz. f. magasságban nyílva:

5 m. vörös agyag, 3 m. fehér sikálós agya, 3 m. homokkő. 5 m. meszes homok, 12 m. fehér sikáló a g y a g csigákkal, 18 m. éles kvarcos homok szintén csigákkal. Ez utóbbi a víztartó réteg; en- nek fektije kék agyag.

Jóval lejebb, majdnem a második gerincen nyíló kút szelvé- nye a következő: 2 m. vörös, szívós agyag, 3 m. szürke homok, 4 m. homokkő, 2 m. kék agyag, 1 m. piros homok, 9 m. agyag, 21 m. sárga-vörös homok, 8 m. szürke homok meszes rétegekkel, 2 ni. kék agyag. Nem messze a henyei kápolnától, a gerincen lévő Mészáros János gazda 52 m.-es kútjában 2.5 m. fekete, kőkemény, bitumenes a g y a g réteget találtak, melyen csak robbantással tudtak áthatolni. Érdekes, hogy itt 52 m. mélységben kapnak vizet és ki- zárólagosan csak kék a g y a g b a n , Henyében pedig a vonulat északi, homokos részén már 10 m. mélységű homokkútban fakad a víz. Kövület ezekben a kutakban gyér, sőt néha egyáltalában nincs, Ellenben Bozsok hegyén és környékén megjelenik nem ugyan a fajok, hanem az egyedek sokasága. így Bozsok község előtti úton Özv. Horváth Sándorné kútjában 23 m. mélységben és a hegyen fúrt kutak ugyancsak ennek megfelelő homokrétegében sok U n i o

H a 1 a v á t s i-t találtak. A község keresztelőtti, terraszszerű part- üldal lehordásakor szintén előkerült és még ma is van ott Uniós homok kb. 210 m. t. sz. f. m a g a s s á g b a n .

Farsang Péter gazda és felesége elbeszélése szerint a bozsoki hegyen szöllőíorgatás közben, egy tőlük sohasem látott otromba altat nagy fehér állkapcsát és fejcsontjait találták meg 240 m. t.

sz. f. m a g a s s á g b a n . Sok más szőllőmunkás is látta és bizonyította a különös csontok létezését, de én már s a j n o s nem juthattam hozzá. Leírásuk után valószínűen Mastodon longirostris Kaup. le- hetet, minthogy ezt máshol a legfiatalabb pannoniai-pontusi ho- mokban ilyen m a g a s s á g b a n találták.1) Később ennek irodalmi jel- zését is megtaláltam Lóczy dr.-nál, k i azt mondja, hogy M a s t o - d o n l o n g i r o s t r i s K a u p . és D i n o t h e r i u m g i g á n - t e u m Kaup. maradványait a Lassnitzhöhe magaslatain a panno- niai-pontusi rétegek közé ékelt kavicstelepeken megtalálták. Ehhez még hozzáfűzi, hogy ezek az emlős fajok a Zalaegerszeg és Buda- pest körüli pannoniai-pontusi rétegek legfelsőbb szintjét jel- lemzik.²)

Érdekes még az ördöghenyei horgos északi, alsó nyílásában látható rétegsor: 1.5 rn. löszös televény, 0.5 m. sárga homok, 0.40 m. bitumenes, fekete agyag, 0.3 m. szürke m á r g á s agyag, 0.4 m.

bitumenes a g y a g elszenesedett növényi homokkal, 2 m. homok.

Az összes rétegek kb. 5°—18°-ig ÉK.-i dűlésüek. Különös, hogy az egész területen, a söjtöri gerinc vonulatán nem találtam szén-

réteget. Egy régebbi geologiai fúrás eredménye szerint állítólag Bucsa környékén van még éretlen tőzeg. De a másik, a Válickán túli vonulaton, az egerszeghegyi kápolnától nyugatra találtam Pál Lajos kútjának 54 m. mélyén 1.5 m. lignitet, amely kitűnő tü- zelőanyagnak bizonyult, de kiaknázni nekik nehéz, mert 54 m. mély- ségben van. Kútásás közben feküjét még nem érték el, mert ebben már elegendő vizet kaptak. Ennek a szénrétegnek 28 m. vastag fedőhomokjában kb. 190 m. t. sz. f. m a g a s s á g b a n U n i ó t találtok, mint a szemközti vonulaton, Bozsokon is. A leghosszabb zalabéri gerincen Csáford és Koppány mellett fúrtak szénre³) ( 1 8 6 4 ) , de csak 10—40—70 cm. vékony, egymás alatt következő csikókat találtak. A fúrás azonban a rétegek áttekintése szempontjából sem nagyon jelentős, mert a legmélyebb Koppány melletti 3-ik számú

Lóczy dr. i. m. 487. 1.

2) Lóczy dr. i. m. 445. 1.

3) Jakob cl. k. k. geol. Reichsantalt, 1864. XIV. Bd. 213. 1. Simetniger

„Mitteilungen . . . "

f ú r á s is csak 41.49 m. mély. De összehasonlításul a henyehegyi kutakkal, Simetinger közlése szerint a 2. számú Koppány melletti f ú r á s szelvénye:

0.93 in. termőföld, sárgásszürke, agyagos lioînok 0.31 m. kagylóban gazdag meszes homok

7.16 m. nagyon száraz, kagylóban szegény sárga homok 0.07 m. durvaszemü, sötétsárga homok

0.25 m. kavics

0 20 m. a g y a g o s , tömött, sárga homok 4.40 m. a g y a g o s , sárgásszürke homok o. m. kavics

4.69 in. homok, mint előbb 0 15 m. kavics

0.62 in. kékesszürke agyag, szénrészecskékkel 1.06 m. plasztikus, sárga a g y a g

1.01 in. v ö r ö s s á r g a vizes homok, kék agyaggal 1.94 m. s á r g a agyagos homok

2.09 m. kékesszürke agyag- 0.17 m. szén

0.07 m. palás szén 0.20 m. szén

(.:.: 5 m. palás szén (víz)

2.04 m. sárga agyagos homok (a feltörő víz miatt nem fúr- liattak tovább).

Ha ii7 előbb említett paleontologiai adatok alapján kisérel- nok meg a pannoniai-pontusi rétegeket a Lőrentheytöl és Hala- vátstól a Balaton körül felállított szintekbe állítani és a már szinte- zett távolabbi, balatonmelléki rétegekbe belekapcsolni, akkor n a g y valószínűség szerint, de nem föltétlen bizonyossággal a kö- vetkező lenne. Nem föltétlen bizonyossággal pedig azért, mert a kövületek tömeges fellépte, ami megkívántatik, egyáltalán nem jel- lemző. így a zalabessenyői és egerszeghegyi U n i ó W e t z 1 e r i Dunkl. tömeges előfordulásával jelzett szint, a Lőrenthey felső pannoniai-pontusi alemelet legfelső illetőleg, aisó levantei szintje lenne. Ezek leülepedése már akkor történt, amikor Bécs körül és észak Dunántúlon már nagyobb területek jutottak szárazföldre és a folyók a pannoniai-tóba öntötték vizüket, miáltal torkolatuknál a levantei korra jellemző, amerikai szabású U n i ó k első képvise- lői fellépnek. A bozsoki Mastadon longirostris Kaup. ( ? ) lelet a legfelső pannoniai-pontusi szintre utal, ezt megerősíti a C o n g é - l'i a r h o m b o i d e a változatos kifejlődést! szintjébe állítható

Nagy Péter kútjában talált M e l a n o p s i s d e c o l l a t a Stol.

és H e l i x b a c o n i c u s Halav. maradványok. Míg a bozsoki mélyfúrás eredményeiből kikerülő U n i o s p. c f . H a 1 a v a t s i Brus. és.V i v i p a r a sp. töredékei, ezeket az említett kútfúrások- ban és a kereszt előtti, terraszszerü hegyoldal kvarcos homokja ban, sőt még Nagy Péter kútjában is, a középső pannoniai-pontusi emelet Congeria balatonica és Congeria triangularis tömeges fel- léptével jelzett szintre utalnak. Ez utóbbi szintet Halaváts a Vivi- parak szerint még négy alcsoportra különíti. Ez a felosztás azon- ban itt már aprólékos lenne, bár az ólai fúrásnál, a Zala alluviu- mán, vagyis ettől lefelé 89 m. szintkülönbséggel meglenne ennek legalsó csoportjába tartozó V i v i p a r a sp. cf. S a d 1 e r i Partch.

is s a valamivel efölött lévő U n i o sp. cf. H a 1 a v a t s i, mely szintén a középső emeletet bizonyítja. Halaváts szerint a C o n g e- r i á v a 1 jellemzett szint abból az időből való, amikor Bécs körűi a Belvederkavics rakódott le. Sajátságos, hogy Congeriát itt még senkisem talált.

A bozsoki mély fúrásnak az az adata, hogy 210 m. mélység- ből a fúró foraminiferás meszet hozott fel, azt jelentené, hogy a pannoniai-pontusi rétegek feküjét is megütötte a fúró, a vidéken ez az egyedüli eset. Ezt az adatot csak akkor tudtam felhasználni a következő eredmények kihozására, miután kiszámítottam, hogy a tőlem talált Uniók itt 210 m. t. sz. f. m a g a s s á g b a n vannak, to- vábbá, hogy a fúrás szerint 24 m. mélységben jelzett Unió és Vivi -•

pará ezekkel azonos. így eszerint a 210 m. t. sz. f. magasságból még 186 m. mélységig kellett menni, hogy 24 m. t. sz. f. magas- ságban a fekii elérhető legyen. Azonban az alsó pannoniai-pontusi emeletre jellemző C o n g e r i a P a r t c h i i és M e l a n o p s i s M a r t i n i a n a nem említtetik. De ez nem sztikségképeni. Ha nézzük, hogy a Balaton körül, amely itt is irányadó, hol érték már el e rétegek feküjét és milyen mélységben, megközelítőleg egyező eredményre jutunk. Bakonyszentlászlónál ugyanis 215 m. t. sz. f.

magsságban 1898-ban szénre fúrtak s 170 m. mélységben elérték a dachsteini mészkövet, itt tehát a pannoniai-pontusi rétegek fe- küje 45 m. t. sz. f. m a g a s s á g b a n van, de a Balaton felé lejtősödik a fenék. Úgyszintén a területünkhöz legközelebb fekvő Keszt- helyen és Siófokon 80—100 m.-el a Balaton tükre alatt, ennek

106. m. t. sz. f. m a g a s s á g á h o z viszonyítva, 26 m. t. sz. f. magas- ságban szintén elérték.

Ha pedig a pannoniai-pontusi rétegek v a s t a g s á g á t nézzük a hozzá közelfekvő Kandikóhoz, mint a vidék 302 ni.-es legnagyobb

m a g a s s á g á h o z viszonyítva, leszámítva a lösz- és kavicsréteget 264 m. Ennek megfelelően Bakonyszentlászlónál, a varsányi Ki- nota-hégy 293 m. t. sz. f. m a g a s s á g a szerint 250 m. Siófok és Keszthelynél pedig 265—318 m. v a s t a g s á g o t kapunk. Ezek alap- ján tehát mind a foratniniferás mészkő mélysége, mind a rétegek vastagsága valószínűen beleilleszthetők a már tisztázott eredmé- nyek értékei közé, mivel szervesen bele is kell kapcsolódnia a ba - latonkörüli részek geológiai szerkezetébe.

III. Tektonikai megfigyelések.

*

A vidék tektonikájára vonatkozólag a következőket kell figye- lembe vennünk: Hogy a völgyek tektonikus működésének köszönik létrejöttüket kétségtelen! Eróziós völgyek ugyanis nem lehetnek, mert nincs hozzá megfelelő folyó. A söjtöri vonulat északi csúcsán is 3 éles h a s a d á s tagolja a vonulat egységét. Közepén a legmaga- sabb főgerinc mellett mellékgerincek húzódnak. Morfológiailag érdekes és első látásra feltűnik az a jelenség, hogy a gerincek leg- külső oldalán hosszú, terraszszerűen kiszélesedő mellék gerincek futnak végig és csak ritkán olvadnak bele a vonulatba, vagy la- posodnak el a völgy felé. A Zala alluviumától számítva nem maga- sabbak ezek 25—30 méternél. Szépen látható ez Csácstól Bak község irányában. Szinte a megtévesztésig hasonlók a folyók ter- raszaihoz, de semmiképen sem azok, egyrészt, mert nincs bennük kavics és folyóhordalék, másrészt mert a Válicka és többi kis patak egyáltalán nem hozhatta létre őket. A főtörések irányát mindenütt a már említett völgyekben, majdnem vonalzó egyenességű pata- kok jelzik, de a főtörésen kívül is mindenegyes vonulaton ugyan- csak é.-d. irányú törések húzódnak, melyeket mély hasadékok je- leznek. E mellék gerincek két oldalról lépcsőzetesen emelkednek a főgerinc felé.

Épen nem a véletlennek tulajdonítható az a jelenség, hogy a Győrszentmárton-i¹—Ravazd-Csanak-i—Sokorói hármas hegyvo- nulaton, amely az alsó zalainak teljes hasonmása, ugyanezeket a mellékgerinceket és terraszerű mellékhalomsorokat látjuk. Mivel e két vonulatrendszer alkotórészeinek minősége, kora, tájképi vi- szonyai, t. sz. í. m a g a s s á g a , töredezettsége, morfológiája teljesen

i) Földtani Közlöny, XLVIII. köt. 7 9. füzet, Bp., 1918. Vid Gábor :

„Pannonhalma földtani viszonyai".

azonos egymással, bizonyos, hogy tektonikája, vagyis mostani formáinak kialakulása is ugyanaz. Ezt a gondolatot már Lóczy dr.

is kifejezi¹), amint a földrajzi részben idéztem és Cholnoky dr.-') is tárgyal a két vidék összetartozásáról. Mindkét vidék tanulmá- nyozása után láttam, mennyire igaz mindez és mily szembeszökő a hasonlatosság! Visszatérve tehát a völgyek keletkezésére nem m a - radhatunk meg a tektonikus vonalak tág íogíamánál, mert ez eset- ben még lehetnének: tektonikus repedések, vetődések, h a s a d á - sok.³) Itt torlódó vagy tátongó repedés esete nem forog fenn.

Lóczy dr. azonban vertikális f a j t á j á r a , a kétoldali árkos vetődésre gondolt itt is és a györszentmártoni vonulatnál is.4) De a lépcső- zetesen zökkenő vonulat külső morfológiájából és azon hiányos paleontológiái adatból, hogy 210 m. t. sz. f. magasságban Bozso- kon megtalált U n i o H a l a v á t s i ( ? ) és V i v i p a r a töredékek a Zala völgyében 121 in. t. sz. f. m a g a s s á g b a n találtattak meg s így e 89 m.-es szintkülönbségből árkos vetődésre következtetni merészség lenne; annál is inkább, mivel e bizonytalan és kevés adatra támaszkodva az eredményt minden vonulatra ki kellene ter- jeszteni. Erre azonban megpecsételő bizonyíték nincs. Különben árkos vetődés felvételéhez a völgy Cholnoky dr. szerint nagyon szük és néhol völgysík is alig van.⁵) Egyszerű vetődéshez pedig nincs meg a völgy egyik oldalán a gerincnek sokkal nagyobb ma- g a s s á g a . E völgyek Ch >lnoky dr.ß) szerint ,,tektonikus vonalak mentén keletkezett szélbarázdák", melyek úgy értehnezendök, hogy a hasadások mentén párhuzamos értelmű szitaszerű, horizontá- lis elmozdulások történtek és így az összezúzott a n y a g ' d e f l á c i ó útján távozott. Hasonlóképen az 1906-iki San Franciskó mel- lett szépen megfigyelt földrengés jelenségeihez. A törések vonala mentén a lösz, az erózió és szél munkája egyengette el a zökkenést s így ki nem nyomozható. A lösz ilyetén lerakódása mellett ezen hátrányát pótolja avval az előnyével, hogy eligazít bennünket egy másik, jelentős ténymegállapításban. Kérdezhetnénk ugyanis, hogy a törés a lösz lerakódása előtt vagy után történt-e? Utóbbi esetben a még összefüggő magaslatot egyenletes löszlerakódás, továbbá a törés után annak egyenletes lerogyása jellemezné a tá~

Lóczy dr. i. m. 396. 1. •

•i) Cholnoky dr. i. m. 119—120. 1.

3) Cholnoky dr. i. m. 129. 1.

4) Lóczy dr. i. m. 402 - 403. 1.

5) Cholnoky dr. i. m. 127. 1.

6) Cholnoky dr. i. m. 129. 1.

jat. Ennek ellenére a lösz csak a völgyekben, a törések zökkcné- seinél és a m a g a s a b b gerincek szélárnyékos helyein található meg, amiből nyilvánvaló, hogy csak a törés után telepedhetet reá. így tehát a diluvium előtt és a pannoniai-pontusi tenger teljes lerakó- dása után kellett a töréseknek történniök. Azóta az erózió és de- fláció visz nagy szerepet a vidék morfológiai kialakításában. Az eredeti felszín magassága csak ritka helyen maradt meg itt, mivel kavics, vagy bazalt nem védelmezte a defláció ellen. Ha valaki megtekinti az ördöghenyei halmokat és a vonulat keleti felén levő láncszerű dombokat, hajlandó az egész hatást exogén erőknek tu- lajdonítani. Ez azonban csak felszínes látszat, mert endogén erők hatása nélkül a vidék így soha ki nem alakulhatott volna.

Munkám bevégzésével hálás köszönetet mondok Papp Károly és Cholnoky Jenő egyetemi tanár uraknak azért a szives készségü-

kért, hogy munkám kidolgozására figyelmemet fölhívták, s útba- * igazításukkal támogattak, továbbá Bandat Horszt dr. és Kutassy

Endre dr. egyetemi tanársegéd uraknak, hogy a geológiai iroda- lom fölkutatásában s a kövületek meghatározásában nekem segéd- kezni szíveskedtek.

IV. A vidékről szóló irodalom :

1. Területünk D⁹ jelzésű, 1 : 144,000-es méretű földtani tér- képét a m. kir. földtani intézet geológusai vették fel ( 1 8 7 2 — 7 6 ) . Leírás a felvételről nincs.

2. A Balaton tud. tanúim, eredményei sorozatban I. k., 1. rész, 1. szakasz: Lóczy Lajos dr. ,,A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése" és még e sorozatban :

3. I. k. I. rész, függelék IV. köt. „A Balatonmellék Paleonto- lógiája".

4. I. k. II. rész Cholnoky jenö dr.: ,,A Balaton Hidrografiája", 1918. Bp.

5. Földtani Közlöny 1918. XLVIIL kötet 7—9. füzet:Vid Ga- bor „Pannonhalma földtani viszonyai".

6. és 1923. LIH. kötet 1 — 12. füzet Sümeghy József dr. „Föld- tani megfigyelések a Z a l a — R á b a közé eső területről".

7. Penck A. „Morphologie der Erdoberfläche".

8. Simetinger M. „Mitteilungen über einige Untersuchungen auf Kohle im Zalaër Komitat 1 Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt.

Bd. XIV. ( 1 8 6 4 ) .

9. Lóczy Lajos dr.—Papp Károly dr. „A magyar biroda- lom . . . földtani térképé" 1 : 900,000 Bp. 1922.

10. 1 : 75,000 Sümeg—Zalaegerszeg 5258. sz. katonai térkép és 1 : 25000 két katonai térkép 5 2 5 8 / , és 5258/;., sz.

A Zala-Sárvíz csatorna szögének geológiai térképe.

-Kisfalud; Szenti van

•§Alibínfd Peßkenyß

WelsödpéM

ncc Isdämti.

Bötefd

enAá

Folyó h o r d a l é k K a v i c s

Alluvium Holocéi)

m

L ö s z - h o m o k Lösz

Diluvium Pleisztocén

Q>

A g y a g H o m o k a b c

Pann.-pontusi a) Törés vonal

" ' b ) C s a p á s - d ü l é s

Pliocén c) K ö v ü l e t i e l ő h e l y

HI: V T

\

- ; • J W C •

' • • . - . : ' V FI•• " - ' . .. . ' .. - , <

. , - / , . . . s

f I

I >

:v # 1

- S - r - v., '.v..:*-

*

..., ... u .

- L ' ••

tV . - .

•

. ' f v V ' - ' , V-.. ... ;v ,:

. . V - ' >-

•••A.;,,., , a

i.. ' • ,<-; •:>.•. v ' . . . . .

. -,-v • V , v..

; !

• si v.S - >\ ' V . , . ' .

S ''I' ' . ' ' - <

•

• "V " - : M ,

•• . , V >

' -1 . . • / . .

•

^ ' /

im.

. ' ' f I-

i g n R K ;r $ i ? s «