• Nem Talált Eredményt

(1)MIKSZÁTH ÍRÓI ARCKÉPEIHEZ (Válasz Biszíray Gyulának) Az IK LVIII

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "(1)MIKSZÁTH ÍRÓI ARCKÉPEIHEZ (Válasz Biszíray Gyulának) Az IK LVIII"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

MIKSZÁTH ÍRÓI ARCKÉPEIHEZ (Válasz Biszíray Gyulának)

Az IK LVIII. 4. számában, a 470—472. lapon bírálatot írtam Mikszáth Kálmán:

írói arcképek c. kötetéről, melyet Biszíray Gyula rendezett sajtó alá és látott el bevezetéssel és jegyzetekkel. Bírálatom több kifogásoló és dicsérő tétele között kettő elvi fontosságú. Az egyik Bisztray Gyula szövegének terjedelmére, szinte túltengésére vonatkozik, amellyel — amint bírálatomban írtam —-»tulajdonképpen egy ívet vont el Mikszáth-szövegektől« (471. lap).

A másik utalás arra, mint lett Mikszáth a Frankin-féle Magyar Regényírók szerkesztője és személyesen milyen munkát végzett ezzel (de némely más szerkesztésssel is) kapcsolatban.

Az előbbi megállapításomat fenn kell tartanom, bár a bírálatban gépelési, — vagy sajtóhiba miatt Bisztray szövegének terjedelme helytelenül szerepel. De így is a helyzet az, hogy a kiad­

vány 185 lapjából ugyan nem 60, hanem »csak« 38 lap szerzője Bisztray s így csaknem a férő­

hely Ötödrészét veszi igénybe. Ez kétségtelenül aránytalanság, még akkor is, ha tartalmilag mindent helyeselni lehetne benne. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy Mikszáth a Regényírók s Almanach-kötetek szerkesztői munkájában mit végzett maga valóságosan, arról bírálatom­

ban világosan nyilatkoztam s állításomat bizonyítottam is. Hogy erről annak idején, amikor a Jubileumi Kiadást szerkesztettem, a jegyzetekben nem nyilatkoztam, annak megvolt a maga természetes oka. Ott annak nem volt helye. Jegyzeteimet a kötet végén, illő szerénységgel apróbetűvel szedettem, egy felesleges közvetlen oda iiem vágó szót le nem írtam, vagy ki nem adtam. A Bibliográfiába elég jellegzetesen a Regényírók elé írt bevezetéseket csak sommásan vettem fel. Ebben, egy részükről való, véleményem benne volt és most is még fenntartom ma­

gamnak a jogot arra, hogy erről és más kapcsolatos Mikszáth-kérdésekről a maguk helyén majd nyilatkozzam.

Magának Mikszáthnak erre vonatkozó s más szubjektív nyilatkozatairól itt csak annyit, hogy azok sokszor divergálnak, s — egy Takáts Sándor előtt tett nyilatkozata szerint — ő maga sem vette komolyan efféle kijelentéseit. Annyi bizonyos, hogy kritikával vehetjük csak hasznát e nyilatkozatoknak. Ezúttal csak két idevágó adatot! Mikszáth többször nyilatkozott saját születési évéről, és biztosan Bisztray is jól tudja, hogy adatai nem egyszer az írott okle­

veles feljegyzésekkel ellenkeznek. S midőn az író hagyatékában egy teljesen kész, elfeledett regényt fedeztem fel (A vármegye rókája) (1909), felmentem a nagy íróhoz az akkori Reviczky téren levő lakására s bemutattam a nevezetes művet a nagy írónak. Mikszáth felesége tár­

saságában fogadott s rövid referálásom után azt mondotta :• »Ezt nem én írtam, ezt maga írták Az író ezt határozottan mondotta, bár némi meghatottsággal, hiszen Szegeden írta e regényét, amikor feleségétől el volt válva. Mondanom sem kell, hogy külső és belső adatok tömegével

bizonyíthattam a szerzőségét, ki is adtam a regényt a Jubileumi Kiadás 50. kötetében.

Bisztray Gyulának bírálatomra írott válaszára (IK LVIII. 230—231.1.) megjegyzéseim a fentieken kívül a következők : a. 2. számú megjegyzésre, hogy nagy olvasó volt-e a költő, vagy nem : álláspontjaink csak árnyalattal térnek el egymástól. Éppen így némileg hajszál- hasogatás az Eötvös- és Gárdonyi-kötetek elé írt (illetve nem írt) bevezetések dolga. (3.) Az Almanach-előszavak anyagára vonatkozólag (4. Jegyzet) a kiadói intézkedés respektálását kötelezően tudomásulvéve, reményemet kell kifejezni'aziránt, hogy eljő az idő, amikor, amint bírálatom végén is mondottam, a Mikszáth kiváló munkáinak számára elég tér áll majd rendel­

kezésre. Az 5. jegyzet dolgában (lenyomat, vagy változat-e a Március 15. cikk), csupán verbális köztünk az eltérés. A 6. jegyzetről, végzett-e Mikszáth közvetlen szerkesztői munkát, már szóltunk, még annyit óhajtok a fent mondottakhoz hozzáfűzni, hogy Bisztray maga is elis­

meri : »A névsor összeállításában kiadói szempontok is közrejátszottak.«

Végül még valamit. Bírálatomban a kifogásoltakon kívül elég jelentős más megálla­

pításom is van, kedvező is, kedvezőtlen is. Örülök, hogy azokra Bisztray megjegyzést nem tesz tehát elfogadta őket. örülök, hiszen célunk közös : minél jobb Mikszáth-kiad'ást készíteni.

Rub íny i Mózes

365

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Gundel János, a tulajdonos külön termet biztosított az asztaltársaságnak: ez volt az István-szoba vagy Mikszáth - szoba (Mikszáth Kálmánná Visszaemlékezései

Már nekrológja legelső mondataiban leszögezte, hogy az 1880- as évek írói nemzedékének Petelei „volt Mikszáth után a legkiválóbb művésze, egy do- logban pedig

Az egyik történet – amely a regény öt nagy része közül az elsõnek áll az elõterében, és amelyet Sztolarik foglal össze anekdotikus formában – arról szól, hogy

(Még azt mondják, hogy az ilyen embernek már csak a melle van meg.) Volt aztán olyan perc is, hogy az asszonyt elrúgta volna magától, d3 akkor a Zrinyi elleni

gondviselője. Bezzeg lett erre jó dolga a gyermeknek. Legott divatba jött. A falu öreg asszonyai nekigyürkőztek : nosza, hamar kalácsot dagasztani, tejbekását főzni,

Mikszáth és Schöpflin nekrológjáról volt szó, Mikszáth a közvetlen utókort, Schöpflin a lapot képviselte, a nekrológ műfajának megfelelő hangvétel

A Villex szócikke fontosnak tartja, hogy használója „szinte idézetként él vele, többé-kevésbé érezve és éreztetve, hogy a kifejezést készen vette át, van

Vizsgálatom anyagául harminc Mikszáth-elbeszélést választottam ki, azért döntve a novella mellett, mert ez Mikszáth művészetének — s a századforduló